Szinte példátlan dolog történt: fideszes parlamenti képviselő mentelmi jogát kéri ki az ügyészség. Simonka György talán nem is érti, hogyan történhetett meg ez a csúfság. Mit tett, vagy nem tett, amiért kiesett a pikszisből. Igaz, ő csak kis hal, „alig” másfél-milliárdos költségvetési csalással gyanúsítja az ügyészség.
És abban is kispályás a Fidesz mindeddig megyei erős embere, szinte élet-halál ura Békésben, hogy a gyanú szerint 45 százalékot kért vissza az általa megolajozva elnyert uniós pályázatok pénzéből. Már jó ideje 80-90 százalékról beszélnek vállalkozók. Igaz, Simonka ügyei csaknem tíz évre nyúlnak vissza, amikor még Mr. Tíz százalékról volt szó Debrecenben is.
„Igen, hallottam én is a híreket, ami a mentelmi jogom visszahívásáról szól. Ez annyit jelent, hogy engem is meg lehet hallgatni az említett ügyben.
Magam sem értem, de természetesen állok elébe minden kérdésnek
annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az igazság” – ezt írta este hat körül Facebook-oldalán Simonka.
Pár órával korábban még azzal büszkélkedett el, hogy
átvette a Polgárőrség megyei kitüntetését.
„Jól esik, hogy a Polgárőrség legrangosabb kitüntetésének számító érdemérmet vehettem ma át, de természetesen az érdem minden polgárőré, és azoké az embereké, akik idejüket, energiájukat nem kímélve segítik a biztonság megóvását, és baj esetén azonnal sietnek segítséget nyújtani” – írta erről.
A Legfőbb Ügyészség azért kéri a mentelmi jog felfüggesztését, mert gyanúsítottként szeretnék kihallgatni Simonkát
bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás
és más bűncselekmények miatt. A gyanú szerint Simonka György másokkal összehangoltan jogtalan vagyoni haszonhoz jutott az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a tagállami költségvetésből a termelői szervezetek beruházásaihoz, eszközbeszerzéseihez igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatások jogellenes megszerzésével.
Egészen pontosan a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek (TÉSZ) által igénybe vehető, az Európai Uniótól és a hazai költségvetésből származó támogatások jogellenes lenyúlását végezték.
Polt Péter szervezete szerint Simonka György és társai a beruházásokat és az eszközbeszerzéseket felülárazták (!), az ingatlanokat olcsón megszerezték, majd azokat minimális fejlesztéssel, fiktív értékbecsléssel szerepeltették a tervekben, a beszerzett eszközök pedig döntően használtak voltak és csak töredékét képviselték az értük kifizetett összegnek.
Simonka György meghatározta azt is, hogy az egyes beruházásokat megvalósító cégek képviselői a felülárazott vállalkozói díj mekkora részét – általában 45 százalékát – szolgáltassák vissza neki készpénzben. A beruházásokkal okozott
vagyoni hátrány meghaladja az 1,4 milliárd forintot.
A Központi Nyomozó Főügyészség az ügyben 29 embert (!) hallgatott ki gyanúsítottként, akik valamennyien szabadlábon védekeznek.
Az évekre visszanyúló ügyekben repkednek a cégnevek és százmilliók. Ezekből már korábban elkezdett visszakövetelni kazalnyi pénzt az állam, a mostani gyanúok esetében is négy éve indult az adóhatósági eljárás. A Fideszt mindezek sem akadályozták meg abban, hogy
az áprilisi választáson jelöltként indítsa Simonkát, aki nyert is.
Mostanra mégis elengedték a kezét. A miértre a válasz – ha egyáltalán – esetleg csak évek múlva fog kiderülni.
Talán túl sok lett a simlis kavarás, amelyekben ráadásul csak „fillérek” kerültek „megfelelő” kezekbe, amit nem éri meg a végtelenségig védeni? Vagy bizonyítani akarják Orbánék, hogy nincsenek szent tehenek? Véletlenül éppen akkor, amikor az Európai Bizottság lényegében befagyasztotta három uniós program sok százmilliós kifizetéseit a minden eluraló szabálytalanságok miatt, ahogyan ezt a G7 portál megírta.
A testület
két ügyben vár választ a kormánytól: a 4-es metróéban és az Elioséban.
Kiveszi ezeket az uniós finanszírozásból (vagyis utólag ugrik a pénz) vagy feljelentést tesz. Nem kérdés, melyikben kéne kellemetlen döntést hozni.
Simonka talán tudja a választ, de lehet, csak néz ki a fejéből, mint annak idején Zuschlag János, aki forgatta a szemét, hiszen csak azt csinálta, amit majd’ húsz évig tette a mindenkori kormányzati és főbb ellenzéki oldal: az ifjúsági szervezetek támogatásán keresztül (is) végezték a pártok (és politikusaik) titkos finanszírozását fiktív programok benyújtásával és kölcsönös megszavazásával.
Simonka is hihette, hogy a „nagyok” farvizén elevezve lehajolhat az aprópénzért, ahogyan azt sok NER-társa teszi évek óta. Neki ez most valamiért nem sikerült.
