Most legújabban az derült ki, hogy Semjén Zsolt tavaly Kanadában is vadászott. Nincs ebben semmi különös, ahol vad van, ott vadászni is szoktak.
Kell még hozzá persze egy nagy csomó minden más, például fegyver, amiből a golyó kijön. Meg oda is kell utazni a vadhoz, mert még nincs megoldva, hogy a vad jöjjön az emberhez. Aki tehát le akarja vadászni őket – és Semjén Zsolt ezen embertársaink közé tartozik -, az kénytelen fáradságos utazásokra indulni és mindemellett még hatalmas költségekbe verni magát.
Ilyenkor jó, ha az embernek nagyon sok pénze van. Teszem azt, dúsgazdag.
Semjén Zsolt nem dúsgazdag, mindössze egy miniszterelnök-helyettesi fizetése van neki, amiből persze meg lehet élni valamennyire, de nem jönnek ki belőle a méregdrága vadászatok.
Szerencsére Semjén Zsoltnak rokonai is vannak. Amolyan szokás lehet ez a neves embereknél, Matolcsy jegybankelnöknek például saját közlése szerint száz unokatestvére van.
Miért ne lehetne Semjén Zsoltnak sok rokona Svédországban, ahol korábban több alkalommal is vadászott, mint utóbb kiderült, háziasított rénszarvasra. És ha a rokoni segítség sem elég, akkor még mindig ott vannak a jó barátok. Farkas József úr például, aki a svédországi kalandozások számláit állta.
Farkas Józsefről legyen elég annyit tudni, hogy a szállodaiparban utazik, s mint ilyen, meglehetősen sok pénzt kapott a kormány által szétosztott uniós pénzekből.
Erről most nem írnánk többet, nem szeretnénk bíróságra járni. Még akkor sem, ha igazunk van.
És a napokban az is kitudódott, hogy Semjén Zsoltnak feltehetőleg Kanadában is lehetnek rokonai. Vagy egy másik, Farkas Józsefez hasonló bőkezű vállalkozó, aki Semjén ottani vadászatainak a költségeit állta. Ami bizonyára nem kis összeg, lévén hősünk – Semjén úrról van szó még mindig, őt nevezzük hősünknek – bölényre, farkasra és rénszarvasra vadászott Kanadában.
Ezt is fizette valaki. Hogy ki, ahhoz nekünk semmi közünk. Nevezzük Farkas II. Józsefnek.
Merthogy magánélet is van a világon. Ezt már Semjén Zsolt mondta egy újságírónak, „a normális élethez hozzátartozik, hogy az embernek van magánélete.” Majd, nyilván mert úgy érezte, hogy a sajtónmunkás nem fogta fel, amit mondott, hozzátette: „a normalitást veszteném el, ha a bulvársajtó hülyesége miatt, akik olyan ügyekben akarnak vájkálni, amihez semmi közük, ezért én a magánéletemet megváltoztatnám:”
Ne vegyük el Semjén úr normalitását, nem lenne jó, ha a normalitása csorbulna. Vagyis, ne firtassuk a vadászatokra költött pénz eredetét. Inkább gondoljuk azt, hogy ezek olyan pénzek, amelyek valamikor a közé voltak, de amelyekhez mostantól semmi közünk. Ahogyan Matolcsy György mondta anno, amikor az MNB alapítványaiba betolt milliárdokról kérdezték: ezek a pénzek elveszítették közpénzjellegűket.
Azért valahol mégis jó lenne, ha lennének olyan állatok, amelyek maguktól odamennek a vadászhoz. Nem kellene kiutazni hozzájuk távoli helyekre, hanem odabent a belvárosban, valamelyik metrómegálló közelében el lehetne intézni a lelövésüket.
Sokat spórolnánk ezzel, és kevesebb közpénz lenne kénytelen átmenni magánvagyonokba.
