A CNN hírtelevízió exkluzív anyagában azt állítja, hogy az amerikai hírszerzés kénytelen volt kivonni egyik legfőbb informátorát Oroszországból, miután Trump elnök szigorúan titkos izraeli hírszerzési információkat osztott meg Lavrov orosz külügyminiszterrel a Fehér Házban.
Az eset még 2017-ben történt, de most került nyilvánosságra. A Fehér Ház és a CIA természetesen sietett cáfolni a CNN állításait. Ugyanígy tett Moszkva is, de az oroszok azért közzétettek néhány érdekes információt is.
A CIA orosz ügynöke Putyin közelében dolgozott
Oleg Szmolenkov 2010 előtt Oroszország washingtoni nagykövetségén töltött be tisztséget és minden bizonnyal a hírszerzés munkatársa volt. Az Egyesült Államokból hazatérve az elnöki hivatalba került. Harmadosztályú államtanácsos lett- írja a kormányhű Rt.com. 2017 nyarán Montenegróba ment nyaralni. Azután eltűnt.
A CNN leleplezése valószínűleg összefügg azzal, hogy Donald Trump javítani kívánja az USA kapcsolatait Oroszországgal, miután az ellene vizsgálódó ügyész nem tudott bizonyítékkal szolgálni arra, hogy az elnökválasztás idején az oroszok segítettek volna a győzelem elérésében. Trump jelezte: a következő G7 csúcsra, melyet Miamiban rendeznek meg, szívesen látná Putyin elnököt is. Az orosz államfőt azért zárták ki a nagyhatalmi csúcsról, mert 2014-ben Oroszország annektálta a Krím félszigetet.
Ráadásul tavaly, amikor közzétették az USA új biztonságpolitikai koncepcióját, abból kiderült: Kína mellett Oroszországot tekintik stratégiai ellenfélnek. Trumpot mindez nem zavarja, mert tudja: a kémek háborúja attól függetlenül folytatódik, hogy közben az államfők tárgyalnak egymással. Az USA szeretné megakadályozni Kína és Oroszország stratégiai szövetségét, ezért békejobbot kínál Putyinnak. Aki gondosan mérlegeli a körülményeket, de nyilvánvalóan szívesen eleget tesz Trump meghívásának.
A Moszad értesülései szerint csaknem bizonyos, hogy Trump amerikai és Rohani elnök találkozik egymással az ENSZ közgyűlés idején. Benjamin Netanjahu miniszterelnök rákérdezett erre amikor találkozott Londonban Mark Esper amerikai hadügyminiszterrel.
A válaszból arra következtetett, hogy az Egyesült Államok elszánta magát a párbeszédre Iránnal – írja az ellenzéki Haaretz. Washington célja az, hogy valamiféle új alkut kössön Iránnal miután Trump elnök tavaly felrúgta a nukleáris megállapodást.
Teheránban megkezdték a nukleáris centrifugák beüzemelését miután a franciák közvetítési javaslata nem járt sikerrel. Irán egyidejűleg közölte : ragaszkodik Macron elnöknek ahhoz a javaslatához , hogy 15 milliárd dolláros hitelkeret álljon rendelkezésre az iráni olaj vásárlására.
Trump nemcsak stratégiai célból veszett össze Iránnal
Egyrészt fontos belpolitikai szempont az Egyesült Államokban élő hatmilliós zsidó közösség szimpátiájának a megnyerése. Irán Izrael esküdt ellensége, mely a zsidók államának a létjogosultságát sem ismeri el. Másrészt az olaj világpiaci kínálata is csökkenhet, ha Venezuela után egy másik fontos olaj exportáló állam is kiszorul a világ piacról az amerikai szankciók miatt.
Az amerikai elnök a választási kampány idején semmiképp sem akar háborúskodást a Közel Keleten, és ezt Izraelnek figyelembe kell vennie. Az izraeli vezérkar ezért igyekszik elkerülni a nyílt konfliktust Iránnal és szövetségeseivel. Mindenekelőtt a Hezbollah libanoni síita milíciáról van szó, mely rendszeresen nyugtalanítja Izraelt azzal, hogy iráni rakétákat lő ki izraeli célpontokra.
A lengyel kormánypárt úgy várta Donald Trumpot mint a messiást: a választások előtt óriási erkölcsi támogatást nyújtott volna a PiS – nek az Egyesült Államok elnökének látogatása.
kapóra jött volna, hogy szeptember elsején nyolcvan évvel ezelőtt a náci Németország megtámadta Lengyelországot. Ezzel kezdődött meg a második világháború. Lengyelországot felosztották a németek és az oroszok. Varsóban azóta is csakis az angolszász szövetségben bíznak.
Trump maga helyett Mike Pence alelnököt küldte, akinek a PR értéke százszor kisebb mint Donald Trumpé. Az elnök arra hivatkozott, hogy hurrikán fenyegeti az Egyesült Államokat, ezért nem utazhat Európába.
Mindettől függetlenül az USA továbbra is fontos szövetségesnek tartja Lengyelországot a térségben. Annál is inkább, mert Varsó többmilliárd dollárért vesz amerikai fegyvereket. A lengyelek azt is szeretnék, ha amerikai csapatok tartósan az ország területén állomásoznának. Trump ezt meg is ígérte. Cserébe a lengyelek felajánlották: az amerikai támaszpontot Donald Trump erődnek nevezik el majd… legutóbb azonban ezt is visszavonta.
„Trump fajgyűlölő és beteges hazudozó!”- írta egy neves újságíró az amerikai elnök látogatása kapcsán. Ezért akár börtönbe is kerülhet, mert Lengyelországban hároméves szabadságvesztésre is ítélhetnek valakit nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért.
Donald Trump Varsóba látogat abból az alkalomból, hogy szeptember elsején lesz 80 éve annak, hogy a nácik lerohanták Lengyelországot, és ezzel megkezdődött a második világháború. Trump imádja Lengyelországot: elnökként első európai útja itt kezdődött. Washingtonban ugyanis kiadta a jelszót: találjatok egy olyan európai államot, ahol nem fütyülnek ki! Lengyelországban remekül fogadták, és azóta is bálványozza Trumpot a szélsőjobboldali kormánypárt. Amely nemcsak fegyvereket vásárol dollár milliárdokért, de az amerikai katonák állomásoztatásáért cserébe azt is megígérte: Trump erődnek nevezik el a támaszpontot!
És ekkor jön a neves ellenzéki újságíró, aki a Twitteren – Trump kedvenc játékszerén- beteges hazudozónak titulálja Lengyelország nagy barátját. Egy ügybuzgó kormánypárti képviselő sietve az ügyészséghez fordult: indítsanak eljárást Tomasz Lis újságíró ellen! Dominik Tarczynski képviselő fenyegető lépése nagyon is konkrét következményekkel járhat, mert Lengyelországban börtönbe is lehet kerülni ilyesmiért.
Különösen pedig, mert a PiS ünnepelni akar: bemutatni Lengyelország nagy barátját nem sokkal az októberi választások előtt. Trump pedig a PR mestereként bizonyára bombasztikus ígéretekkel szolgál majd, melyek nemcsak a kormánypárti szavazópolgárok szívét hevítik fel, de az egész lengyel közvéleményét, mely hagyományos orosz ellenes alapállása miatt az Egyesült Államokban látja függetlenségének zálogát.
Európai döntés a deviza hitelesekről
Félmillió lengyel választópolgárt érint közvetlenül az EU bíróságnak szeptemberre várható határozata azokról a szerencsétlen adósokról, akik svájci frankban vettek fel ingatlan hitelt még a 2008-as nagy pénzügyi válság előtt. Ha a luxemburgi bíróság az adósok javára dönt, akkor abba beleremeghet az egész bank szektor Lengyelországban! – állapítja meg a brüsszeli Politico. Hatalmas összegről van szó: 60 milliárd zlotyról vagyis körülbelül 14 milliárd euróról! Ez a négyszerese a lengyel bankok éves profitjának! Mindez alapjaiban megrázhatja a lengyel gazdasági csodát, mely a PiS tartós uralmának alapja.
A deviza adósok éppúgy csapdába kerültek mint nálunk. A bankok elmagyarázták nekik, hogy miután Lengyelország immár az Európai Unió tagja és a svájci frank a világ legstabilabb valutája, ezért érdemes abban eladósodni. Csakhogy azt elfelejtették tudatni, hogy a svájci frankhoz képest minden más valuta leértékelődhet. Így történt a zloty esetében is: 2007-ben a pénzügyi válság miatt 2,2 volt az árfolyam, de 2012-ben amikor a deviza hitelezést a legtöbb bank beszüntette Lengyelországban, már 3,3 zlotyba került egy svájci frank! Ma pedig 4,2 az árfolyam. A deviza adósok nem akartak hinni a szemüknek: sokkal többel tartoztak zlotyban mint amekkora hitelt felvettek. A PiS amikor hatalomra került, akkor azt javasolta a deviza hiteleseknek, hogy forduljanak a bírósághoz. Csakhogy Lengyelországban a bíróságok hol így döntöttek hol pedig úgy. Ezért aztán nagyon sokan elmentek az uniós bíróságig. Amely szeptemberben hoz döntést. Akármit is határoznak a bírák Luxemburgban annak súlyos következményei lehetnek Lengyelországban – nem sokkal a választások előtt.
Ezért is nagyon fontos a kormánynak a Trump látogatás meg persze Európa
A kínos gazdasági problémákról remekül elterelheti a figyelmet az amerikai elnök látogatása. Emlékezés a második világ háborúra: amikor a náci Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelországot. A nemzeti érzelmek sokat segítettek eddig is a PiS hatalmon maradásában. Jaroslaw Kaczynski most kiadta a jelszót: legyen Varsóból is Budapest! A politikai sikerhez azonban nagyon kell a gazdasági eredmény. A pénz amiből osztani lehet. Ez pedig jórészt Európából jön: ezért a varsói kormányzat érezhetően visszafogja Brüsszel bírálatát. Sőt azt hangsúlyozza: a PiS nélkül nem lenne Ursula von der Leyen a brüsszeli bizottság új elnöke.
Giuseppe Conte kiválóan képviselte hazája érdekeit a G7 csúcstalálkozón – közölte Donald Trump. Miután a baloldal is felfüggesztette kétségeit így immár nem volt akadálya annak, hogy Sergio Mattarella olasz államfő újra Giuseppe Contet kérje fel a kormányalakításra Rómában.
A régi-új kormányfő reményeket ébreszt Brüsszelben, hogy könnyebb lesz az együttműködés Rómával, amely meglehetősen viharosnak bizonyult amíg Conte kormányának erős emberét Matteo Salvininek hívták. A szélsőjobboldali Liga vezére Brüsszel bírálatát fő feladatának tekintette, és nyíltan arra törekedett, hogy változást idézzen elő az Európai Unió központjában. Az európai választásokon ezzel a programmal nagyot nyert otthon Matteo Salvini, de európai szinten nem sikerült az áttörés. Ezért is buktatta meg a saját kormányát, hogy azután miniszterelnökként vívhassa meg a harcát Brüsszellel szemben. A harcnak két fő frontja volt: a migráns politika és a költségvetés. A migráns politika ügyében Matteo Salvini a Vatikánnal is szembekerült, ami Olaszországban távolról sem veszélytelen. Így nem csoda, ha Ferenc pápa is támogatja az új koalíciót, mely az Öt Csillag baloldali populista pártból és a kommunisták utódpártjából, a baloldalból áll. Mario Renzi, aki korábban kormányfő volt élvezi Brüsszel bizalmát is. Ő találta ki ezt a baloldali koaliciót annak ellenére, hogy az Öt Csillag a legfőbb kritikusai közé tartozott amíg kormányon volt. De Macchiavelli hazájában a politika furcsa művészetté vált: a fő cél az volt, hogy megakadályozzák Matteo Salvini áttörését. Az új kormány elvben 2023-ig kormányozhat a parlamenti erőviszonyok alapján. Addig pedig alaposan megkophat Matteo Salvini népszerűsége is.
Költségvetési dilemma: észszerűség vagy népszerűség?
A baloldal az Európai Unióhoz hasonlóan olyan gazdaságpolitikát szeretne, amely figyelembe veszi a realitásokat: Olaszország hatalmas államadósságát és stagnáló gazdaságát. A költségvetés éves hiányát szeretnék észszerű keretek között tartani, de ezt az Öt Csillag nem fogadja el! Sőt folytatni akarja azt a populista gazdaságpolitikát, melyet Salvinivel együtt elkezdett!
„Minket azért választottak meg, hogy fordulatot hozzunk Itáliában” – hangsúlyozta Tiziana Beghin Európa parlamenti képviselő, akit májusban újra megválasztottak az Öt Csillag képviseletében. Szerinte folytatni kell a populista fordulatot: ő azt hallotta meg Ursula von der Leyen programadó beszédéből, hogy felül kell vizsgálni a stabilitási programot, amely szigorú pénzügyi rendet kényszerített az eurozóna tagjaira.
„Ez okozta Olaszország stagnálását” – állítja a képviselőnő, aki a brüsszeli Politico tudósítójának nyilatkozott. Szerinte a jövő évi költségvetésnek semmiképp sem lehet része az az áfa emelés, melyet Brüsszel elvár Olaszországtól. Az Öt Csillag ezenkívül nagyszabású adócsökkentést is szeretne a középosztálynak és a szegényebb néprétegeknek, melyek szavazói bázisát alkotják. Matteo Salvini ugyanezt javasolta, de Brüsszelben maximális elutasítással találkozott hiszen ezekkel a népszerűnek szánt intézkedésekkel végképp elszállna a költségvetés.
Matteo Renzi Mario Draghit javasolta kormányfőnek
Az Európai Központi Bank elnöke nyilvánvalóan remek referencia lett volna Brüsszelben vagy New Yorkban és Londonban, de tökéletesen elfogadhatatlannak bizonyult az Öt Csillag számára, amely épp a liberális elit elleni kampányával szerezte meg népszerűségét. Így aztán maradt Giuseppe Conte, akit Trump elnök is megdicsért, de miért ?
Salvini nyitása Moszkva és Peking felé kicsapta a biztosítékot Washingtonban
Az amerikai hírszerzés Putyin bábjának tekinti Matteo Salvinit, aki az orosz elnök támogatásával lett névtelen Európa parlamenti képviselőből a szélsőjobb vezére és Itália belügyminisztere kormányfői ambíciókkal. Olaszország kulcs állam a NATO déli szárnyán. Nápoly az amerikai flotta fő kikötője a Földközi tengeren. Oroszbarát miniszterelnököt nem látnának szívesen Rómában. Matteo Salvini ráadásul hódolattal fogadta Hszi Csinping kínai elnököt, akit Washingtonban mindinkább stratégiai ellenfélnek tekintenek. Az Új Selyemút program keretében a kínaiak több kikötőt is meg akarnak szerezni Olaszországban. Az amerikai stratégák számára ez újabb figyelmeztető jel.
Így aztán új balközép kormány, ha megalakul, akkor számíthat nemcsak Brüsszel, de Washington támogatására is. Nem is beszélve a római pápáról. Ebből a szempontból tehát minden rendben van, de
a koalíció kritikusai, akik mindkét pártban jelen vannak, arra mutatnak rá, hogy az új kormánynak a kört négyszögesítése lesz a feladata:
olyan költségvetést kell készítenie, melyet az Európai Unió és a nemzetközi pénzvilág is lelkesen fogad miközben az olasz választópolgár is úgy érezheti: kap valamit a kormánytól!
Moszkvában tárgyalt Erdogan elnök, aki Szíriában az amerikaiakkal működik együtt Asszad elnökkel szemben. Akit viszont Oroszország és Irán támogat. Idleb tartományról volt szó az orosz-török csúcstalálkozón, ahol az iszlamista terroristákkal szemben Asszad elnök csapatai előrenyomultak – Oroszország és Irán támogatásával. Törökország viszont az Egyesült Államokkal működik együtt ebben a térségben. Cserében Trump elnök egyelőre elhalasztotta szankciók alkalmazását Törökországgal szemben.
A NATO tagállam orosz rakétavédelmi rendszert vásárolt
Az Sz 400-as rendszer képes arra, hogy leszedje az amerikai vadászgépeket is. Ezért az amerikaiak ragaszkodnak ahhoz, hogy véletlenül se állomásoztassanak ugyanazon a reptéren F 35-ös amerikai vadászgépeket és az orosz rakétavédelmi rendszer tanácsadóit. Azok ugyanis kiszúrhatnák az amerikai vadászgépek gyenge pontjait.
Amerikai és izraeli kérésre Oroszország nem adott el Sz 400-as rakétavédelmi rendszert Iránnak, mely a háború szélére sodródott az Egyesült Államokkal. Irán külügyminisztere jelen volt a G7 csúcstalálkozón- Macron elnök meghívására. Később Macron úgy nyilatkozott, hogy lát lehetőséget egy USA – iráni csúcsra. Trump ezt megerősítette, de Rohani iráni elnök úgy nyilatkozott, hogy a csúcstalálkozó csakis azután lehetséges, hogy az Egyesült Államok visszavonta a szankciókat Iránnal szemben.
Putyin és Erdogan moszkvai tárgyalásait követően Moszkvában bejelentették: a jövő hónapban hármas csúcs lesz Oroszország, Törökország és Irán vezetői között. Mit szólnak mindehhez Trump tábornokai Washingtonban? És vajon mit gondol erről Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akinek a kedvéért Trump kilépett az iráni atomalkuból ?!
Trump, akit megkülönböztetett vendégként fogadtak és kezeltek Biarritzban finoman jelezte, hogy a következő G7 találkozóra, amit Miamiban tartanak meghívja Vlagyimir Putyint is vendégként. Legalábbis erről beszélt az Egyesült Államok elnöke a záró sajtóértekezleten Biarritzban.
Öt éve tették ki Putyint, mert Oroszország annektálta a Krím félszigetet, mely Ukrajnához tartozott. „Legkevesebb négy vagy öt olyan téma volt a csúcstalálkozón, amelyen jó lett volna, ha az orosz elnök is a szobában van” – hangsúlyozta Donald Trump. Aki ezek után arra utalt, hogy „Putyin büszke ember, egyáltalán nem biztos, hogy elfogadja a meghívást”. Az Európai Unió ellenzi Putyin meghívását mindaddig amíg Moszkva nem tesz engedményeket Ukrajna ügyében.
Macron csúcstalálkozót szervez Ukrajna ügyében
Ezen négyen vennének részt: Angela Merkel és Emmanuel Macron az Európai Unió képviseletében valamint Volodimir Zelenszkij Ukrajna és Vlagyimir Putyin Oroszország nevében. Macron elnök a G7 csúcs előtt találkozott Putyin elnökkel Breganconban. A francia államfő megpendítette: előbb vagy utóbb, de Oroszországnak vissza kell térnie a nagyhatalmak csúcstalálkozójára.
Trump a saját szálloda komplexumában akarja megrendezni a következő csúcstalálkozót
Sokakban visszatetszést keltett az ötlet, hogy Miamiben olyan szálloda komplexumban legyen a következő G7 csúcs, amely Trump tulajdona. Ez etikai problémákat vet fel annál inkább, mert az Egyesült Államokban javában tart az elnökválasztási kampány. Felmerül a gyanú: nem ennek részeként akarja-e Trump eladni a csúcsot az amerikaiaknak miközben szép pénzt zsebel be ezért a nyakig eladósodott amerikai államtól?!…
Kedvezőtlenül reagált a tőzsde Trump legutóbbi Kína ellenes akciójára: 5%-al megemelte a büntető vámok összegét. Ez azt jelenti, hogy 250 milliárd dollár értékű Kínából érkező import büntető vámja 25-ről 30%-ra emelkedik, míg 300 milliárd dolláros behozatal esetében 10-ről 15%-ra. Trump büntető intézkedése gyakorlatilag lefedi az egész kínai importot. Mindez válasz arra, hogy Peking 75 milliárd dolláros amerikai exportra rótt ki 5-10%-os büntető vámot.
„Nincsen szükségünk Kínára! Őszintén szólva el vagyunk nélküle is!” – írta Twitteren Donald Trump, aki még nem is oly rég a Tiltott városban volt díszvendég. Egyben felszólította az amerikai cégeket: kezdjék meg a kivonulást Kínából! Az amerikai kereskedelmi kamara máris közölte: erről szó sem lehet! Az amerikai cégek a jó együttműködésben érdekeltek.
Miért ilyen ideges Trump?
Az USA elnöke, aki a hétvégén részt vesz a G7 csúcsértekezleten Franciaországban egy választási kampány elején van. Mindenképp szeretné elkerülni a recessziót és a nehézségekért Kínát akarja okolni. Attól tart ugyanis, hogy a kínaiak húzzák az időt a kereskedelmi tárgyalásokon, mert szeretnék elérni Trump bukását. Az amerikai elnök viszont térdre akarja kényszeríteni Kínát, és ebben a közvélemény többsége támogatja az Egyesült Államokban. A pénzügyi elit azonban nem! Gary Cohn, aki nem is oly rég még Trump gazdasági főtanácsadója volt, úgy nyilatkozott, hogy a Kína elleni kereskedelmi háborúval az amerikai elnök felidézi a világméretű recesszió rémét, melynek hatását az USA sem kerülhetné el…
Mit keresett egy lány Epstein társaságában Trump magángépén? Erre vár választ egy Michael Corcoran nevű újságíró, aki jól emlékszik az esetre, mert maga is azon a gépen ült, mely New Yorkból Floridába vitte a díszes társaságot 2000 márciusában.
„A fiatal és csinos lány Jeffrey Epstein társaságában érkezett a La Guardia repülőtérre. Elkéstek.
Trump üvöltött: az első számú szabály, ha más gépén repülsz, az az, hogy legyél pontos! ”
– nyilatkozta a Daily Mail című londoni lapnak az újságíró, aki akkoriban könyvet írt Donald Trumpról. A magángépen utazott még Ghislaine Maxwell is, akit az amerikai lapok elnevezte Madámnak az Epstein ügyben. Egy időben ugyanis ő volt Epstein társa a szex kereskedelmi hálózatban, amely fiatal lányokat hozott össze már nem igazán ifjú, de pénzes úriemberekkel.
Jeffrey Epstein a börtönben öngyilkos lett. Így már nem nyilatkozhat. Lakásán a rendőrök sok pornó kazettát és képet találtak, melyeket állítólag Epstein zsarolásra használt fel. Epstein jó kapcsolatban állt Donald Trumpon kívül Bill Clintonnal is. Ezt kihasználva Trump többször is támadta Twitteren az USA ex elnökét, aki közismerten szex mániás volt, hogy kihasználta Jeffrey Epstein hálózatának a szolgáltatásait. Azok a szex rabszolgák, akik Jeffrey Epsteinnek dolgoztak feljelentést tettek ellene. A New York-i ügyész Epstein öngyilkossága után úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat tovább folytatódik. Epstein örökségéből kárpótolhatják az egykori szex rabszolgákat. Epstein 575 millió dolláros vagyont hátra, az egyetlen örökös a testvére, aki maga is dollár milliomos. Trump elnök természetesen tagadja, hogy valaha is igénybe vette volna Jeffrey Epstein szex kereskedelmi hálózatát az Egyesült Államokban. Persze Epsteinnek volt egy magán szigete a Karib tengeren, ahova a Madám, aki megszerezte a pilóta jogosítványt, maga szállította a szex rabszolgákat és az őket megvásárló pénzes urakat…
Az amerikai topcégek vezetőinek fizetése 30 év alatt csaknem ezerszeresére (!) nőtt, az alkalmazottaké alig 12 (!) százalékkal. Tavaly ez az arány 278 az 1-hez volt. A lecsúszó középosztály ennek elszenvedése láttán fordult a hamis próféta Donald Trump felé.
Tavaly az Egyesült Államok 350 legnagyobb vállalatát vezető vezérigazgatók mindegyike átlagosan 17,2 millió dollárt keresett. Ez 278-szorosa az átlagos munkavállaló fizetésének – olvasható a statista.com összefoglalójában, ami az Economic Policy Institute (EPI) jelentését veszi alapul.
Ezer vs. tizenkét százalék
A vállalatvezetői és munkavállalói jövedelem közti szorzó az 1960-as évek második felében húszszoros, 1980-ban 31-szeres, 1990-ben már 58-szoros volt. Azután elszabadult a pokol.
Forrás: EPI
Az ábra azt szemlélteti, hogy először Ronald Reagan időszakában (reaganomics) lódult meg az alsó és a felső jövedelmek közti különbség. A 90-es években pedig – dacára annak, hogy ennek nagy részében Bill Clinton vezetésével demokrata kormánya volt az USA-nak – valósággal kilőttek felsővezetői bérek. A differenciát a gazdasági válság csökkentette jelentősen, időlegesen.
Az EPI elemzése szerint a vezérigazgatói bérek 1978 óta az Egyesült Államokban közel ezer százalékkal növekedtek, míg a magánszektorban dolgozók átlagos javadalmazása alig 12 százalékkal. (Az adatok az inflációval korrigáltak.)
Forrás: statista.com
Az EPI jelentése megállapítja, hogy a túlzott vezérigazgatói fizetések növekvő egyenlőtlenségeket táplálnak, dagasztva a különbséget a nagyon magasan keresők 1 százaléka és az alsó 90 százalék között. Arra is rávilágít, hogy a legtöbb vezérigazgató bére és a cég teljesítményének növekedése között nincs összefüggés, a többletpénzt egyszerűen zsebre teszik. Vagyis
ha a vezérigazgatói díjazást csökkentenék vagy súlyosabban adóztatnák, ennek nem lenne gazdasági hatása.
Ezt a képet támasztja alá Thomas Piketty világhírű közgazdász átfogó, hiánypótló könyve, a Tőke a 21. században. Ebben erről azt írja, hogy az 1950-80-as évtizedek az Egyesült Államok legegyenlőbb időszaka volt: a jövedelmi felső tizedhez került a nemzeti jövedelem 30-35 százaléka. Ez már önmagában is óriási különbség, de ezután – a fentiekkel összhangban – ez az olló egyre szélesebbre nyílt.
Minden jövedelem felfelé áramlott
Ebben az időszakban az amerikai gazdaság növekedésének gyümölcseit szinte teljesen a felső tized, ezen belül is a csúcs egy százalék aratta le.
A gazdasági növekmény csaknem 75 százaléka jutott a fölső tizedhez, ezen belül 60 százalék egy tizedhez került. Az alsó (?) 90 százalék jövedelme 1977-2010 között évente kevesebb, mint fél százalékkal növekedett.
A következő ábra a felső egy százalék jövedelmének alakulását mutatja. Azt, hogy ennek a vékonyka rétegnek hogyan változott a részesedése az ország összjövedelmén belül (bal tengely). A felső görbe a jövedelmi részesedést mutatja, a középső ezt az árfolyamnyereség levonása után, az alsó az összbéreken belüli arányt.
Forrás: Thomas Piketty
Ez az ábra is rámutat arra, hogy a legfelső osztály a – cikk elején leírt – bérkülönbség felett óriási anyagi előnyben van az alsóbb osztályokkal szemben. Céges vezetői részvényjuttatás, saját befektetések mind javukra tágítják az összjövedelmi szakadékot.
A leszakadtak lázadása és átverése
Ezekben az évtizedekben korántsem volt kimagasló az amerikai gazdaság gyarapodása, sőt, elsősorban az alsó középosztály jövedelme stagnált. Ezt az érintettek – látva a felső elit gazdagodását – egyenesen lesüllyedésként élték meg.
Más dimenzióban: a jövedelmek közti átcsoportosítás (felfelé áramoltatás) az amerikai nemzeti jövedelem 15 százalékára rúgott. Négyszer akkorára, mint az ország által a 2000-es években felhalmozott külkereskedelmi deficit, ami a gazdaság teljesítményének csak 4 százaléka volt.
Vagyis a belső egyensúlytalanság négyszer akkora volt, mint a külső.
Ezek a döbbenetes adatok mutatnak rá arra, milyen drámai változások zajlottak le a világ vezető politikai-gazdasági hatalmában. És segítenek megérteni, mi történt, mielőtt a csalódott, kiábrándult, frusztrált középosztály ráharapott a korábbi elitet támadó populista Trump csodát ígérő zagyvaságára. Aki – miközben folytatta a tőről metszett (figyelem!) neoliberális gazdaságpolitikát – némileg enyhített az alsóbb osztályok jövedelemadóján (amivel persze növelte az állam adósságát) eddig sikeresen lovagolta meg a vesztesek dühét. Elleplezve azt, hogy ő maga tipikus figurája ezeknek az évtizedeknek, aki viszont a régi nemzeti nagyság visszaállításával házal évek óta.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
