A román kormány nem mond le a verespataki arany kibányászásának lehetőségéről. Erről beszélt a miniszterelnök akkor, amikor megindokolta, miért vonják vissza az UNESCO védett örökséggé nyilvánítás pályázatát. Az aranybánya 17 éve okozta a tiszai ciánszennyezést.
Románia visszavonná az UNESCO-nál azt a pályázatot, amelyet az év elején az előző román kormány kulturális minisztere nyújtott be azzal a céllal, hogy az ENSZ-szervezet nyilvánítsa a világörökség részévé az erdélyi Verespatakot – jelentette be Mihai Tudose román miniszterelnök szerdán.
Ezt azzal indokolta, hogy ha védett örökséggé nyilvánítják a térséget,
akkor végleg lehetetlenné válik az ottani arany- és ezüstkészletek kitermelése.
Tudose szerint a védett örökséggé nyilvánítás kedvezőtlenül érinti Románia érdekeit abban a perben is, amelyet a Verespatakon és környékén nemesfémet kitermelni akaró kanadai Gabriel Resources indított a román állam ellen. A vállalat 4,4 milliárd dollár kártérítést követel, amiért 15 év huzavona után Bukarest megakadályozta a beruházás megvalósítását.
A Gabriel Resources az erdélyi Érchegységben akarta megnyitni Európa legnagyobb ciántechnológiás, külszíni aranybányáját 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelése érdekében. A kanadai cég romániai leányvállalata, a Rosia Montana Gold Corporation révén vásárolta meg a bányalicencet, majd mintegy 15 éven át próbálkozott a megnyitáshoz szükséges engedélyek beszerzésével.
A román parlament 2014 júniusában utasította el az aranybánya-beruházást elősegítő törvénytervezetet.
A verespataki nemesfém-bányászat történetében a mostani cég már a sokadik, amelyik megpróbálkozik a világon sehol se alkalmazott külszíni megoldással, amely rendkívül megterheli a környezetet és a veszélyes ciántechnológián alapul.
Az innen kiinduló tiszai szennyezés 2000. január 30-án történt, amikor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter ciánid- és nehézfém-tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le.
Az akkori becslés szerint a Tisza magyarországi szakaszán 1241 tonna hal pusztult el
– írja a Wikipédia.
Magyarország 29,3 milliárd forint kárigényt jelentett be, Románia az Aurult tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye. Az Aurul a szokatlanul nagy mennyiségű havazást okolta a történtekért, a cég ausztrál résztulajdonosa, az Esmeralda Exploration elnöke szerint pedig a károkról szóló beszámolók „rendkívül eltúlzottak” voltak.
Miután az Aurul a peren kívüli megegyezésre vonatkozó ajánlatra nem válaszolt,
a magyar állam 2001-ben pert indított.
A Fővárosi Bíróság 2006-ban közbenső ítéletként kimondta, hogy a katasztrófáért az Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik. Időközben jogerősen lezárult a Transgold csődeljárása, alperes hiányában a magyar bíróság az eljárást megszüntette.
