A címben olvasható átirat Merániai János esztergomi érsek híres levelére és benne a dodonai kétértelműséggel megfogalmazott összeesküvésre utal, de tökéletesen példázza a mai külpolitikai viszonyainkat is. – írja Ujhelyi István heti nyílt levelében.
Pontosabban a kormány, közelebbről is Orbán Viktor meglehetősen sajátos külpolitikáját és viszonyulását bizonyos geopolitikai szereplőkhöz. Miközben az Európai Parlamentben nemrég még kurucosnak szánt kiállással utasította vissza, hogy menekültkérdésben bárki „megzsarolja” kormányát (tegyük hozzá, erről szó sem volt), addig Recep Tayyip Erdogan török elnök útszéli és (egyébként nagyon is valós) zsarolásával szemben, nem hogy szót emelt volna, de egyenesen támogatta azt.
A néhány nap múlva sokadik alkalommal Magyarországra látogató Erdogan elnök ugyanis konkrétan azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy ha az európai közösség nem vállal át valamit az iszlám ország terheiből (értsd: nem fizetünk nekik többet a menekült tömegek ellátásáért) és az EU továbbra is kritizálja őket például a szíriai katonai agresszióért, akkor kész megnyitni a menekülttáborok kapuit és Nyugatra küldeni a menedéket kereső ezreket.
Ez a fajta fenyegetés jóval több politikai blöffnél. Az európai közösségben pedig egyetlen ország miniszterelnöke és kormánya volt az, amelyik kiállt Erdogan elnök mellett: Orbán Viktor és a Fidesz.
Nehéz megmagyarázni, hogy a kormányfő miért rajong ilyen mélyen olyan államok vezetőiért, akik a történelmünk során rövidebb-hosszabb ideig megszálltak minket; de nyilván erre is van magyarázat. Az orosz elnök Vlagyimir Putyin és a török államfő Erdogan olyan sűrűn és olyan körülmények között látogat hazánkba, mintha tényleg afféle gyarmattartók jönnének megtekinteni európai befektetésüket.
Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy kormányunk aktív kapcsolatot ápol fontos geopolitikai szereplőkkel, de az mindenképpen sajátos, amilyen zavart behódoltság, a háttérben pedig gazdasági és személyes összefonódások övezik ezeket a kapcsolatokat. Mert, ahogy Orbánék súlyos hibát elkövetve beengedték – mit beengedték, meghajolva behívták – a nemzetbiztonsági kérdéseket felvető, különös felmentéseket kapó orosz bankot, úgy szövi át a török-magyar barátságot is megannyi személyes, már-már családi üzlet.
Ezek pedig nyilván hasznot hoznak egy bizonyos rokoni és baráti körnek, Magyarországot azonban olyan béklyóba fogják, amely már rövidtávon is súlyos károkat okozhat. Pontosan látható, hogy milyen szövevényes kapcsolatok és családi kastély-összefonódások kötik össze az Erdogan-közeli üzletembereket és a Fidesz legfelsőbb köreit. Orbán hiába mondja, hogy ő ugyan „nem foglalkozik üzlettel”, valahogy minden eurázsiai lépése mögött sajátos és személyes bizniszek árnyéka sejlik fel.
Sőt, a magabiztos szabadságharcos imázs is ugyanolyan hamis, mint Merániai János érsek levelének fentebb idézett mondata. Orbán bizonyíthatja az ellenkezőjét, ha pár nap múlva, amikor Erdogan elnök ismét hozzánk látogat, akkor a nyilvánosság előtt utasítja vissza a török államfő Európai Uniónak szóló zsarolását és határolódik el a szíriai katonai agressziótól.
De van egy olyan érzésem, hogy marad csak a zavart nyakkendő igazgatás, a félszeg mosoly és pávatánc, amely ma már inkább hasonlít egy béna kacsa totyogására.
