2008-ban amikor Putyin katonai erővel szakított el két tartományt Grúzia-Georgiától, Orbán Viktor mint az ellenzék vezére így beszélt: ”meggyőződésem, hogy a közép-európai népeknek kötelessége, amikor független államot ér katonai agresszió, egyértelműen és világosan beszélni: szerintem minket magyarokat 1956 miatt különösképp terhel ez a kötelesség. Ezért, hogyha egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és a helyes erkölcsi alapállást megfogalmazva érdemes megszólalni…”
2008-ban magyar küldöttség utazott a megtámadott Georgiába Göncz Kinga akkori külügyminiszter vezetésével, minden parlamenti párt delegálta egyik képviselőjét, a Fidesz – KDNP-t Semjén Zsolt jelenlegi miniszterelnök-helyettes képviselte. Nemzeti egységet mutatott fel akkor Magyarország a megtámadott kis ország, Georgia mellett, elítélve Vlagyimir Putyin agresszióját.
Orbán és Putyin egymásra talált 2009-ben Szentpéterváron
Ma sem tudja senki sem biztosan, hogy miért talált egymásra a magyar ellenzék hatalomra készülő vezére és az orosz birodalom ura, aki akkor még nem vágta el a nyugati kapcsolatokat, de már készült erre. Miért kezdte meg a távolodást a Nyugattól az orosz elnök, aki korábban lelkesen ápolta a nyugati kapcsolatokat? 2008-ban a pénzügyi válság idején Putyin tanácsot kért a Goldman-Sachs amerikai pénzintézet moszkvai képviselőjétől: hogy lehetne modern világhatalommá változtatni Oroszországot? A tanulmány el is készült, és a kínaihoz sokban hasonló gazdasági reformot javasolt Putyinnak: a piacgazdaság kiépítését, és aktív bekapcsolódást a globális gazdaságba. Putyin nemet mondott, és meg is indokolta, hogy miért:
”Jelenleg én a szilovik elit nevében irányítom Oroszországot, ha a piacgazdaság kiépül, és intenzíven kapcsolódik a külvilághoz, akkor a mi hatalmunk csökkenhet, és az oligarchák, akik jelenleg tőlünk függenek, feltehetik a kérdést: mi szükség a vállaposokra?!”
Orbán hasonlóképp gondolkodik: olyan gazdaságot akar, mely tőle függ, amely nem a világpiacon hanem az ő kegyeiért versenyez. Egy potenciális autokrata köszöntötte a mesterét Szentpéterváron 2009-ben.
Orbán a német – orosz együttműködéshez kapcsolódott
Már Bismarck felfedezte, hogy a német és az orosz gazdaság komplementer: az egyik tele van nyersanyaggal és gabonával, a másik modern iparral, amelynek piacra van szüksége.
A német újraegyesítés után a kancellárok lelkesen képviselték az orosz együttműködést: Kohl, Schröder és Merkel legjobb partnere Oroszországban épp Putyin volt, aki a Drezdában a KGB helytartója volt az NDK idején. Putyin el is magyarázta ezt Kissingernek, aki a Szovjetunió bukása után azért érkezett Szentpétervárra, hogy az amerikai cégek útját egyengesse Oroszországban. Kissingernek Putyin az anyanyelvén németül magyarázta el: az oroszoknak a Nyugat az Németország. Remekül ment is az együttműködés: megépült a szimbolikus Északi Áramlat tengeralatti földgázvezeték mindkét csővezetéke, amely közvetlenül hozta a nyersanyagot Oroszországból német földre. Ráadásul a németek és az oroszok bevették a buliba Kínát is, mely az Európai Unió legfontosabb kereskedelmi partnere lett.
Válaszul 2021-ben az USA stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot. Merkel kancellár gyorsan nyugdíjba ment, mert érezte, hogy vége a dalnak: az Egyesült Államok a világhatalmat érzi kicsúszni a kezéből a szépen fejlődő európai – orosz – kínai együttműködés miatt.
Orbán és Merkel jó kapcsolata ehhez a projekthez kötődött, amely kiváltotta az USA rosszallását olyannyira, hogy szimbolikusan felrobbantották az Északi áramlat földgázvezetéket.
Orbán Ausztria hidegháborús helyére pályázik
1955-ben vonultak ki a szovjet csapatok Ausztriából, és 1956-ban sokan reménykedtek abban, hogy ezt Magyarországról is megteszik. Hruscsov Eisenhower amerikai elnök jóváhagyásával másképp döntött: megmaradt a jaltai határozat. Ausztria a nyugati, Magyarország a keleti blokk tagjaként folytatta egészen addig amíg Gorbacsov fel nem adta a szovjet érdekszférát Közép és Kelet Európában. Putyin ezért tartja árulónak Gorbacsovot, és ezért igyekszik visszaszerezni az orosz befolyást a térségben. Orbán ennek a készséges eszköze: már látja is a nagy oroszbarát kiskirályságot Közép Európában. Magyarországon ide tartozna Szlovákia – Robert Fico, Csehország – Andrej Babis és Szerbia Aleksandar Vucsics. Románia is csatlakozhat, ha Putyin embere, George Simion vagy az utóda, nem hasal el az elnökválasztáson – Orbán támogatása ellenére.
Zsákutcában merre van előre?
Putyin zsákutcába vezette Oroszországot, és Orbán is ebben az irányban serénykedik. A Patrióták az Európai Parlamentben hivatásos hazaárulók: Putyin zsoldosai, akik az orosz diktátor érdekében gyengítik az Európai Uniót és a NATO-t. Csakhogy az Egyesült Államok semmiképp sem mondhat le Európáról Putyin javára: jól tudja ezt Merz kancellár, aki a Blackrock német igazgatója volt vagyis remekül ismeri Washingtont és a bizniszt is, amely a tengerentúlon sokkal nagyobb szerepet játszik a politikában mint Európában.
Trump Európát választotta Oroszország helyett, és ebbe Orbán Viktor nem tud, és nem is akar belenyugodni, pedig Putyin is dönthetett már: nem hisz abban, hogy az orosz érdekszféra újrateremthető lenne Közép Európában. Moszkvának marad a csicskás szerep Kína mellett Keleten.
Orbán pedig a kelet-nyugati határvidéken üzletelhet mint annak idején Ausztria, amely jól megszedte magát a hidegháborúban. Ez lehet Orbán Viktor vágyálma, de ezt nehéz romantikus meseként előadni pedig ehhez épp ő szoktatta hozzá végképp a magyar közvéleményt.
