Ahol az ötven százalék tulajdonképpen kilencvenkilenc százalék, ott Fülig Jimmy pofonjai sem tudják elérni, hogy ne halottakból legyen sok, hanem megfelelő számú orvosból és szakápolóból.
Alig egy hete, hogy Orbán száz család tragédiájára csak egy alternatív világ hazugságaival volt képes válaszolni. Sőt, médiájának mintegy négyszáz bértollnoka parancsra zengte, hogy Európában a helyzet kaotikus, ehhez képest nálunk viszont mindenki helyt áll a fedélzeten.
Elsősorban természetesen saját magára gondolt, de halvány ecsetvonás jutott az operatív törsz kiválóságainak is. Egyetlen gond volt ezzel, nevezetesen sem intézkedéseinek elmaradásával, sem intézkedéseivel nem sikerült elfedni az egyre közelgő tragédiát, az egészségügy összeroppanását. Ettől még
a maga részéről megfelelőnek ítélte a kormány az egészségügy járvány terjedése ellen tett lépéseit.
Aztán hirtelen valami történhetett, mert Orbán Viktor végső kétségbeesésében véletlenül igazat mondott.
„Ha így mennek tovább a dolgok, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a kórházakban el tudjuk látni a betegeket”
Sokan a szívükhöz kaptak, ha a Vezérlőtábornok ezt mondja akkor bizony valójában semmi esélyünk nem maradt.
Csakhogy Orbánt nem olyan fából faragták, emlékezzünk csak rá ő maga gumicsizmában kezében lapáttal végzett korábban a hóakadályokkal, éppúgy mint az árvízzel!
Nem először áll élére azoknak a hangoknak amelyeket előzőekben varjúkárogásnak, a vírusnak drukkoló nemzetidegen ellenzék riogatásának nevezett.
Fészbukszózatában jelentős szigorító intézkedéseket jelentett be, cseppet sem zavarva, hogy a bejelentés tartalma sok pontban összecsengett a korábbi ellenzéki követelésekkel csakúgy, mint a járványügyi szakemberek véleményével.
Az intézkedések túlnyomó részét a szakemberek és a közvélemény is helyeslően fogadta, csak halkan megjegyezve, hogy több közülük értelmetlen és hatástalan.
Viszont a kommunikáció szintjén nagyon is határozottságot és hatékonyságot mutató, ami Orbán számára elsődleges szempont. Jött is a kommunikáció bombája: Orbán Viktor miniszterelnök úr közbenjárására immáron 99 százalék az esélye annak, hogy az egészségügy ennyi szakemberrel – és kivezényelt segítséggel – is működőképes marad.
Magyarul ismét ott tartunk, hogy „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” És, ha ez még nem lenne elegendő, akkor megspékeljük az online oktatásban résztvevő diákoknak az ingyenes internettel.
Probléma csupán azzal van, hogy sem az esti kijárási tilalommal, sem az ingyenes nettel nem lesz több orvos és megsúgom szakápoló sem!
Egyrészről megelégedéssel nyugtázhattuk az orvosok jelentős béremelését, a hálapénz büntetőjogi kategóriájává emelését, ugyanakkor egyszer végre nem varázsolni kellene a bűvészkalapból, hanem anélkül adni, hogy a kalap mélyén hókuszpókuszokkal ugyanezt a pluszt pénz vissza ne vegyék a kedvezményezettektől.
Azt nem tudom a kormány korábbi hívószavára hány orvos tért haza, de abban biztos vagyok, hogy töredéke csupán annak ahány orvos a legutóbbi intézkedéscsomag hatására otthagyja a közegészségügyet és a magánellátás területén keres boldogulást, vagy ami még valószínűbb sokszoros bérért, jobb munkafeltételek mellett külföldön talál állást.
Nem ágyszám bővítésre és nem is lélegeztetőgépek hiányára alapozva állították az egészségügyi szakemberek a közelgő összeomlás elérkeztét, hanem ahogy Fülig Jimmy nem állíthatott minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt, úgy a kórházakban dolgozó orvosok és ápolók sem képesek osztódással szaporodni (vagy legalább is nem abban a szükséges mértékben képesek rá), ahogy a fertőzéssel magukra hagyott polgárok száma növekszik! Mert hát míg Fülig Jimmy végtelen számú pofon kiosztására képes, addig az emberi teljesítőképességnek igenis van határa még akkor is, ha
az isten az egészségügyben dolgozókat a gyógyítás olthatatlan vágyának szerencsétlenségével ajándékozta meg.
Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy Orbán azért halasztotta a valós válságkezelést, mert más európai országok kormányaival szemben a felkészülés helyett azon mesterkedtek hogyan lapátolják ki a válságkezelés finanszírozására és az emberek valós megsegítésére felcímkézett százmilliárdokat.
Egy hete van csupán, hogy Orbánt ahhoz a Horn Gyulához hasonlítottam, aki ha az utolsó pillanatban is, de mindig rászánta magát kényszerintézkedések megtételére, igaz csak ha már nagyon szorult a hurok.
Horn az utolsó pillanatban, Orbán csupán az utolsó utáni pillanatban.
Tudom, nehéz tudomásul venni, hogy a járvány nem politikai kategória, ebből kifolyólag nem lehetne pillanatnyi érdekek szerint működtetni. Persze fideszéknél ezt már régóta tudniuk kellene, hiszen a Mester Lajos féle egészségügyi reformot, ami az elmúlt pár évtized egyetlen komplex és koherens reform-elképzelése volt politikai érdekei oltárán feláldozták. Ez még akkor is így volt, ha az MSZP is ellenségesen állt ehhez a strukturálisan is megalapozott reformhoz.
Kivégzőosztag elé azonban nem a Gyurcsány vezette szocik, hanem a politikai hazárdjátékban érdekelt Fidesz, és annak vezetői állították.
Volt tíz év rá amiben bizonyíthatták volna ők sokkal jobbá képesek tenni az egészségügyet, mintsem azt Molnár Lajos elképzelte. Ehelyett csak mellébeszéltek. Ami fejlesztést végrehajtottak, azt az ezerszer megátkozott Európai Unió biztosította pénzekből tették, persze jócskán túlárazva az amúgy is megcsapolt forrásokat.
Sehol egyetlen előremutató strukturális lépést sem tettek, ami nélkül kilátástalan az egészségügy problémáinak megoldása.
Igaz, a strukturális reformok bevezetését nem választások előtt alig másfél évvel szokták bevezetni. A Fidesz most mégis valami effélét lebegtet, miközben pótcselekvésekbe menekül, bízva a kommunikációs lufik hatékonyságában, amit valljuk be – Mester terveinek megvalósítása helyett – mester fokon űznek.
„Ha jó szél fúj, jó szerencse van, és az Isten is megsegít, s megérkezik a vakcina, akkor sikerülhet kezelni a járványhelyzetet.”
Miniszterelnök úr, jó szél van: Biden nyert, a vakcina is jön jövő tavasszal, az Ön istenére kérem imádkozzon és hagyja a munkát a szakemberekre!
