Vannak olyan vegetáriánusok, akik titokban azért benyomnak egy-két cupákot sötétedés után. Olyan szavakban elvhű antialkoholisták is, akik a távozóba’ kapott gyűszűnyi kisüstit azért „hagyománytiszteletből” mindig betolják a giga alá. Vannak álszent mintaférjek és mintafeleségek, a csülkös pacal mellé diétás kólát rendelők, lakóhajó méretű dízel terepjáróval csapató környezetvédők, helikopterről vadászó keresztény hitlándzsák, az ájtatos kirakati életmód mögött vadul lealjasodók.
És van Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke. A szuverenista utcai harcos, aki egymaga száll szembe a brüsszeli birodalommal, aki a szabadságvágyat törzsi zsigereiben hordó magyarságot ideológiai- és gazdasági láncra verni akaró brüsszelita összeesküvés egyetlen igaz ellenállója. Aki képes megakadályozni minden uniós támadást, csapdát és próbálkozást, aki nem fél visszautasítani bármilyen uniós pénzt a pannon szuverenizmus védelmében, aki egész emberi valójában tulajdonképpen egy, a globalistáknak bátran felmutatott középső ujj. Nos, ez az Orbán Viktor a brüsszeliek csicskítása’ közben sokadik alkalommal sunyul be szépen csöndben és kér azokból a pénzekből, amelyeket korábban gőgös mellkidüllesztéssel utasított el. Sziauram, van egy kis apród?
„Nem akarjuk, hogy Brüsszel közös hitelfelvétellel eladósítson bennünket, sőt még a gyerekeinket és az unokáinkat is. Nem kérünk a brüsszeli gigahitelből, az adósrabszolgaságból”
– többek között ezt írta korábban a Fidesz kommunikációs igazgatója, Menczer-Mivankicsi Tamás arról a védelmi fejlesztésekre és beszerzésekre létrehozott, úgynevezett SAFE nevű uniós hitelcsomagról, amelyből a Fidesz-kormány most szép csendben mégiscsak bekér mintegy húszmilliárd eurót, vagyis nagyjából nyolcezer-milliárd forintot.
Ez egyébként várhatóan a második vagy harmadik legnagyobb összeg lesz a tagállami igények között. Menczer hitelességén és komolyan vehetőségén ez a fiaskó rontani már nem nagyon tud, ráadásul tény, hogy korábban nemcsak ő mondott hasonló erejű, azóta rájuk égett blődséget, hiszen a komplett magyar kormány volt az, amely egyedüliként meg sem szavazta az uniós döntéshozatalkor annak a hitelcsomagnak a létrehozását, aminek egy jelentős szeletéért most épp a kezét tartja. Sőt, a Jobbik és a MiHazánk képviselőivel együtt még egy parlamenti határozatot is elfogadtak annak idején, amely ellenezte a hitelcsomag létrehozását és ennek képviseletére szólította fel a kormányt.
Változnak az idők, változnak az elvek, na! – a Fidesznél ez teljesen normális.
De nem ez az első ilyen eset, számtalan hasonló besunyulás történt már, csak kevesen emlékeznek rá. Politikai szemtanúként viszont én pontosan emlékszem arra a négy évvel ezelőtt esetre például, amikor sokáig hiába szorgalmaztam – akkor még EP-képviselőként -, hogy a magyar kormány kérjen és hívjon le forrást az Európai Unió frissen létrehozott SURE-programjából, amely a covid kapcsán a kis- és középvállalkozások, családi cégek, egyéni munkavállalók és önadózók számára bérkiegészítés biztosított a tagállamoknak. Emlékszem milyen dölyfös és arrogáns elutasításokat kaptam akkor a Fidesz-kormány különböző illetékeseitől, majd végül egyszer csak mégis igényeltek többmilliárd eurót a keretből; első körben egyébként adminisztratív szabálytalanságok miatt végül csak 504 millió eurót kaptunk. A Fidesz-kabinet ebből fedezte az egészségügyi dolgozók egyszeri, ötszázezer forintot támogatását, a KATA-sok adóelengedését és más, akkor a kormánypropaganda által ünnepelt intézkedéseket. Csak azt nem tették soha hozzá, hogy egy korábban elutasított, majd sunyiban mégis lehívott uniós keretből fizették.
De arra is emlékszem, ahogy szintén néhány évvel ezelőtt hiába szorgalmaztuk többen is ellenzéki oldalon az úgynevezett helyreállítási alap hitelrészének is a felhasználását; a kormány eredetileg csak a vissza nem térítendő forrásokra tartott igényt. Eleinte a nyilvánosság előtt maga Orbán is pökhendiskedve elutasította a dolgot, mondván Magyarországon olyan jó a gazdasági helyzet, hogy az olcsó brüsszeli hitelre nem szorulunk rá. Aztán szép csöndben idővel mégis arra utasította az illetékes minisztert, hogy tárgyalja le és kérje ki a helyreállítási alap többezer-milliárd forintos hitelkeretét is. Ez az a pénz egyébként, amelyhez továbbra sem férünk hozzá egy olyan gazdasági helyzetben, amikor nincs érdemi növekedés, csökken a beruházások szintje, és az infláció továbbra is az uniós átlag feletti.
A Fidesz miniszterelnöke tehát miközben ellenállást hirdetett az európai közösséggel szemben, közben szép csendben azért csak továbbra is tartja a markát, amikor lehet. A legtaszítóbb ebben nemcsak a sudri kétszínűség, hanem az, hogy közben hűtlen kezeléssel felérő módon napi szinten százmilliókat veszít az országnak járó uniós pénzekből a pitiáner pártpolitikai érdekei miatt, azokból a forrásokból pedig egyetlen forintot nem hajlandó lehívni (például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból), amelyekből például a tömegesen kirúgott magyar melósokat lehetne támogatni. Azért már nem hajol le az utcai harcos. Nem ér neki annyit.
