„A találkozón semmi olyasmi nem került szóba, amit a felek korábban már ne tisztáztak volna, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a pápa erdélyi jelenlétével kapcsolatban Orbán Viktor nem akar „a képből kimaradni”. Vagyis sikerült a magyarországi hivatalos politikának ismét úgy felhasználnia a határon túli magyarokat, hogy az tovább élezze a történelmileg eleve meglevő nacionalista ellentéteket” – kezdi a csíksomlyói pápalátogatással kapcsolatos Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.
Június elején Ferenc pápa Romániába látogat. Tagadni is felesleges az utazás politikai üzenetét; egyik szempontból mindennek kiemelt fontosságot ad, hogy az ország legnagyobb kisebbsége épp a – részben katolikus – erdélyi magyarság. Ezt hangsúlyozza majd a pápa részvétele a hagyományos csíksomlyói búcsúban. Azonban épp a nemzeti szempont emeli ki a látogatás ökumenikus – vagyis a pápa által is hangsúlyozott egyfajta felekezetközi, vagy felekezeteken felülemelkedő – jelleget, hisz a többi magyar egyház is exponálja majd magát az események során.
Ugyanakkor a Szentszék nyilvánvaló fontosságot tulajdonít annak, hogy a pápa jelenléte az országnak, Romániának is szóljon, így a pápa találkozik majd a román ortodox egyház vezetőivel, s minden bizonnyal politikusokkal is. A miniszterelnök, Viorica Dăncilă épp egy évvel ezelőtt járt a Vatikánban, s az ő vizitje készítette elő a mostani eseményt.
Mind erdélyi magyar egyházi részről, mind pedig a kormány részéről persze úgy próbálják már most felépíteni a látogatást, hogy annak politikai haszna hangsúlyos maradjon, de ne legyen bántóan nyilvánvaló. A magyar katolikus vezetésnek más sem hiányzik, minthogy etnikai feszültséget szüljön az esemény; a román kormány pedig igyekszik máris elejét venni, hogy az ortodox egyház mögé bújó szélsőségesek húzzanak hasznot abból, hogy Ferenc pápa romániai látogatásában azonnal Erdély elszakításának kísérletét vizionálják. Akármennyire is abszurd ez a feltételezés, politikai kamatai nyilvánvalók, elvégre Romániában nem kell migránsozni ahhoz, hogy a populizmus nagyobb teret kapjon, elég a magyarokra mutogatni, s azok nemzetközi – „pápista” – kapcsolataira.
Már meg is indult egyfajta román ellenpropaganda. Egy, még 2011-ben, a vallások – ez esetben a magyar katolicizmus és a román ortodoxia – kibékíthetetlen ellentétének tényét hangsúlyozó aláírásgyűjtés új impulzust kapott a pápai vizit bejelentését követően, s ehhez már ötezren csatlakoztak. Ugyanakkor egy George Simion nevű aktivista, aki Románia és Moldova egyesülésének elkötelezettjeként tünteti fel magát, az Adevărul nevű országos napilapban arról írt, hogy a pápát Csíksomlyón maga Orbán Viktor fogja fogadni. A Putyin-barát magyar miniszterelnökről szőtt feltételezésnek különös pikantériát ad, hogy Simionról sokszor állították, hogy orosz ügynök lenne, s feladata az, hogy a társadalomban eleve meglévő feszültségeket tovább szítsa. Bár ezt a tényt eddig senkinek sem sikerült bizonyítania, de a románságot megosztó moldovai konfliktust illetően eleve kézenfekvő a feltételezés, s ugyancsak az, ha most a pápa látogatása örvén felmerülő magyar-román ellentétek szempontjából vizsgáljuk a kérdést.
Bár Orbán csíksomlyói szerepvállalását a miniszterelnöki szóvivő cáfolta, ám rögtön a nyilatkozat után megjelent egy másik közlemény is, mely szerint a miniszterelnök tárgyalt az erdélyi katolikus egyház fejével, a gyulafehérvári érsekkel, mégpedig arról: Budapest nem akar kimaradni a pápai látogatás eseményeiből, és komoly anyagi segítséggel járul hozzá annak megrendezéséhez.
Felhívtam néhány – az események hátterét is átlátó – erdélyi ismerősömet s érdeklődtem, miért volt szükség az érsek és a miniszterelnök találkozójára épp most. Kérdésemre azt az igen óvatos választ kaptam, hogy a találkozón semmi olyasmi nem került szóba, amit a felek korábban már ne tisztáztak volna, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a pápa erdélyi jelenlétével kapcsolatban Orbán Viktor nem akar „a képből kimaradni”.
Vagyis sikerült a magyarországi hivatalos politikának ismét úgy felhasználnia a határon túli magyarokat, hogy az tovább élezze a történelmileg eleve meglevő nacionalista ellentéteket. Mondjuk, aki Magyarország él, és van szerencséje közelről szemlélni a Fidesz politikáját, az ezen egy cseppet sem csodálkozik. Ám mondjuk, az erdélyi magyar katolikus egyház feje azért lehetne óvatosabb, különösen, ha egy ilyen, közösségét és őt személyesen mélyen érintő, nagy horderejű eseményről van szó, mint Ferenc pápa látogatása. Arról nem is beszélve, milyen megvetés veszi körül Orbánt épp azok körében, akik számára különösen fontos az európai konzervatív – így vallási – értékek ápolása és védelme. Feltűnően gusztustalanná teszi egyébként is e találkozó tényét, hogy az érsek jelen volt azon a szinóduson, melyen Ferenc pápa a Christus vivit című apostoli intelmét ismertette, s amelyet nyilvánvalóan Orbán, Salvini, Le Pen és Wilders közös politikai „credójára” adott, igen határozottan elutasító válasz:
„Egyes országokban, ahová menekültek érkeztek, a migráció jelensége riadalmat és félelmet váltott ki, és ezeket politikai okokból egyesek gyakran még szítják is és kihasználják. Ennek következménye az idegengyűlölő magatartás, amelyre az embereknek határozottan kell reagálniuk.”
Ferenc pápa nyilvánvalóan nem akarja Orbánt viszontlátni Csíksomlyón és másutt sem; az érseknek viszont sikerült mégis „a képbe” tuszkolnia a miniszterelnököt, megalázva ezzel magát a pápát, s saját katolikus közösségét is.
