Kezdetnek rögtön rögzítsük azt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök hazai bakancslistáját két, még nem teljesült kívánsága vezeti.
Az egyik a Palotába költözés. Elvégre Vitéz Nagybányai is ott regnált, akkor meg doktor Orbán sem adhatja lejjebb, mordizomadta! Hiszen a Klastrom, pláne egy szinten a Sándor palotával, ahol a köztársasági elnök lakik, már látványnak is elég snassz. Pláne azért, mert a köztársasági elnök a miniszterelnök úr nulla hatáskörű bábja, ugyanis köztársasági elnöknek azt nevez ki, akit akar, akkor váltja le, amikor akarja, és közben a köztársasági elnök akkor és annyiszor áll haptákba, amikor és ahányszor csak mondja, mert tőle az a minimum. Egy ilyen beosztott hogy lakhat a főnökével azonos szinten, tessen mondani? Ráadásul a beosztott háza sarokház, így nem csak előre meg hátra, hanem oldalra is kilátni belőle, ami főnöki szempontból végképp vérlázító. Ezért indult el az ún. Liget projekt, hogy annak jótékony leple alatt kipaterolhassák a Magyar Nemzeti Galériát a Palotából, és a miniszterelnök úr végre elfoglalhassa méltó helyét a várhegyi hierarchiában.
A Liget projekt egyelőre a félbukás állapotában leledzik, az abbahagyás után maradt egy Magyar Zene Háza a Liget közepén (hogy miért nem lehetett a már meglévő Művészetek Palotája egyben a magyar zene háza is az rejtély – talán hogy ne lógjon ki a lóláb), egy sikeresen lerombolt Közlekedési Múzeum, meg egy, a kritikák szerint igencsak elfuserált Néprajzi Múzeum (van ebben valami, ha már járt arra az ember). A Nemzeti Galéria tervezett épülete, amely többszöri határidő módosítás után állítólag 2028-ban fog megnyílni (ha ugyan egyáltalán), annyira japános pavilonépítészet (nem véletlenül: Sejima and Nishizawa and Associates), azaz annyira nem magyar, hogy a rigorózusabb patrióták naponta fognak tüntetni előtte – viszont nem az a cél, hogy az átköltözés után a miniszterelnök úron kívül bárkinek jobb legyen! A bárkik nálunk nem számítanak. Még a patrióta bárkik sem, ha a miniszterelnök úr áll a másik oldalon.
Az ódon festményeknek Magyarország legúribb helyéről való kiakolbólításával a miniszterelnök úr rengeteg legyet üt egy csapásra. Ő és csapata beköltözhet a Galéria hűlt helyére, a Várhegy déli területe zárt kormányzati rezervátummá minősíthető, a Sikló „Csak VIP személyek szállítására” való engedélyezése után a Klastrom előtti téren megvalósul az előkelők promenádja, így a Palota út – Dísz tér vonalában lezárt terület őrzése csak feleannyiba kerül, és a Galéria látogatók elmaradása után nem fog mindenféle személy gülü szemekkel rábámulni a miniszterelnökségi ablakokra, aminek még a gondolata is idegesítő. Mikor a miniszterelnök úr nincs itthon, a Palota kupolatornyán lévő, címeres zászló félárbocra engedhető, ami fontos információ a népnek. Olyankor nincsen kérelmezés, ne is próbálkozzanak.
A másik, talán még fontosabb tétel a listán az olimpia. Mármint a budapesti. Nincs is annál szebb dolog, mint mikor a rendező ország Legfőbb Méltósága a mikrofonhoz lép, és a világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében azt mondja, hogy: „Az ikszipszilonodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” A halálos csendet harsány üdvrivalgás váltja fel, így kezdődik a megdicsőülés korszaka, amely akkor is biztosítja a Méltóságnak az örök hírnevet, ha előtte magas pozíciója ellenére nagyobbnál nagyobb ökörségeket csinált.
Márpedig csinált. Például, hogy egy idő után az összes szövetségesével összerúgta a port (V4, NATO, EU), mert mindig a sztráda ellenkező odalán, a többiekkel szemben hajtotta a rollerét, vidáman kacskaringózva a száguldó autók között. Ebből az eszetlen viselkedésből következett a teljes sztráda lelassulása, így a korábban harmonikusan egységes menet káosszá változott, és kezdett mindenki mindenfelé menni a kocsijával, ami nem tesz jót semelyik autósnak sem, hát még a komplett forgalomnak. Az, hogy ezek után derék miniszterelnökünk még folyamatosan szidta is az EU-t, hogy nincs egységes politikája, és nem tud gyorsan dönteni, már csak korona a rolleron.
A Méltóság a kártevésből saját országát sem hagyta ki. Sokan megírták már, hogy egy hihetetlenül egyszerű módszerrel (lásd még: huszárvágás), a minimálbér duplájára emelésével indította el a magyarokat a lejtőn, hogy aztán végül egy tizennégy éves rohammal a bokrosi éltanulóságból az országnak az EU minden szempontból utolsó helyére való juttatását immár s.k. intézze el. Ismerős téma, sokan megírták már… illetve hát nem. Nem írták meg sokan. Sőt, ellenkezőleg. A nép, az istenadta nép szét is cincálná azonnal azt, aki a mi jótevőnket bántaná! „Csak dicséret illet, nem bírálat!”, mondta egyszer valaki, akit Orbán mindenben követ.
A sok jótétemény után nem csoda, hogy a miniszterelnök urat vallásos tisztelet övezi, és hogy az ország nagy része el sem tudná már képzelni a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény meg az állami árcsökkentések nélküli életet. Ezen intézkedések haszonélvezői ugyan döntő részben a gazdagok, köztük miniszterelnök úr, de nem sajnáljuk tőle azt a kis támogatást a sok fáradozásért cserébe.
A fenti, napsütötte narancsfényben pompázó országtablón csak egy fekete pötty mutatkozik. Egyetlen csúnya fekete pötty. Mégpedig Budapest.
A 2019-es önkormányzati választáson a fővárosban váratlanul és meglepetésre nem a miniszterelnök úr pártjának jelöltjei győztek. Az ellenzéki szövetség adta a főpolgármestert, 14 polgármestert, és a kompenzációs listáról is bekerültek hárman, ugyanakkor a FIDESZ-KDNP-nek csak 7 polgármesterre és 6 listáról bekerült képviselőre tellett. Ezzel az ellenzék : kormánypárt = 18 : 13 szavazati aránya Karácsonyéknak sima és állandó fölényt biztosított a közgyűlésben, mert így a két független polgármester szavazata sem számít semmit, a városvezetésnek nincs szüksége rá. Ez tette valahogy lehetővé, hogy a vereségtől begorombult kormányzat folyamatosan érkező, csődbe kergetési kísérleteit kivédte valahogy, és még járnak a villamosok.
A fideszes politikában persze vannak nem hülye, sőt inkább ravasz fickók (pl. Fodor Gábor, aki ugyan nem fideszes, de az), akik rájöttek, hogy a fővárostól való pénzelvonások folyamatos növelése elvezethet akár oda is, hogy Budapest leáll, és azt nehéz lesz a népnek megmagyarázni. Ezért primitív bosszúállás helyett azt javasolták, változtasson a kormány a szavazási rendszeren, legyen listás, és akkor a kormányzó párt több helyhez juthat a közgyűlésben. Mivel a kormánynak, illetve hát miniszterelnök úrnak a kézharmad miatt korlátlan hatalma van, így is tett. Szólt Torockaiéknak, azok benyújtották törvényt, a Parlament megszavazta, és ugyan a Mi Hazánk igyekezett kimosakodni, hogy ők nem is, meg Orbán dehogy szólt nekik, sőt tartózkodtak a saját javaslatuk szavazásánál, ám mindenki látta, amit látni kell. Persze földolgozni nem mindenki tudta. A lényegtelen dolgokat hanyagolva: a szavazás listásra változott.
Na, ebbe a szépen elképzelt választásba rombolt bele a Tisza, azaz nem is ők, hanem a baloldal régóta Messiásváró szavazói, és elintézték, hogy Karácsonyéknak csak 7 képviselőjük legyen a közgyűlésben. A maradékból 10 mandátum a Tiszáé, 10 a FIDESZ-é, 3 Vitézyé és 3 az MKKP-é, azaz Karácsonynak mostantól gazsulálni kell vagy az egyik tízmandátumosnak vagy a másiknak, különben nem jut semmire, sőt ha az új FIDESZ meg a régi FIDESZ összefog, Karácsonyéknak halvány esélye sincs. Az égadta világon semmit sem tudnak megszavazni. Itt az idő, hogy ezt a jó kis felállást megköszönjük a Tisza Párt derék szavazóinak, akik azt a halvány, ellenzéki esélyt is tönkretették, amely Karácsonyéknak volt egyáltalán.
A főpolgármester persze rögtön átlátta a helyzetet, és ismervén Orbán bakancslistáját, a párizsi olimpia örvén leült tárgyalni Bach úrral, a NOB elnökével. Együtt megállapították, hogy új sportlétesítményre immár semmi szükség (a lopakodó olimpia sikeresen megvalósult), viszont Budapest infrastruktúrája nagyon gyenge egy olimpiához, így ha a kormány olimpiát akar, azon változtatni kell. Magyarán a főpolgármester azt mondta, hogy ha a kormány az általa elegendő számúnak ítélt budapesti metrót, utat, hidat meg villamost megépíti, ő nem fog akadékoskodni. Meglepő módon bőven akad szerencsétlen a NER oldalon, aki cikket képes írni abból, hogy Karácsony „olimpiai rendezés párti lett, holott régen nem az volt a mocsok”. Hát igen. Ennyi eszük van odaát. Még összesen se sok.
A vélemény tehát a városvezetést tekintve „megváltozott”, és ha engem kérdeznek, azt mondanám, lesz itt olimpia, kérem – már ha Kína hajlandó még egy pár óriáshitelt nyújtani, és akad majd az országban elegendő gyerek meg unoka, akikre a visszafizetésnél számíthatunk. Viszont ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor inkább felejtsük el. Különben baj lesz.
(lopakodó olimpia: a kormány egymás után megrendezi minden sportág Európa vagy Világbajnokságát, és így egyenként megépíti az összes sportlétesítményt, ami az olimpiához kell – lásd atlétikai VB, úszó VB, egyéb világversenyek –, ebből következően a MOMENTUM által mozgósítható nép sem szólhat az olimpiai rendezés ellen egy szót sem, hiszen elnyerése esetén sportlétesítményre már egy félpénzt sem kell költeni)
