Hernádi Zsolt, a MOL elnöke 2023 áprilisában, azaz két és fél éve azt mondta a Reutersnek, hogy a MOL 2025 végére vagy 2026 elejére képes lesz arra, hogy akár orosz, akár nem orosz nyersolajat használjon fel alapanyagként a finomítóiban. Hozzátette, hogy 500, uszkve 700 millió dollárért lesz rá képes, mert annyiba kerül az átalakítás. És persze kell hozzá kettő, kettő és fél év.
Az első megdöbbenés után az ember gyorsan kiszámítja, hogy ez 350-es dollárárfolyammal alsó hangon is 175 milliárd, ami azért erős túlzásnak tűnik. Még akkor is az lenne, ha olajfinomításról sörfőzésre kellene Hernádiéknak átállniuk, hát még ha csak annyi a feladat, hogy az egyik típusú nyersolajról át kell tudni váltani egy másik típusú nyersolajra.
A nyilatkozatból látható, hogy valamilyen értelmes ember már akkor szólt a kormánynak, hogy előbb-utóbb le kell szakadnunk az orosz olajról, a kormány szólt a MOL-nak, az meg, lévén elvileg magáncég (még ha sok is benne a NER tulajdonos), ezzel az irdatlan összeggel jelezte, hogy várja a rá kirótt adók drasztikus csökkentését, hiszen az átalakítás, az ország érdeke. Megjegyzendő még egyrészt, hogy ez a költség a MOL-nak szinte semmi, mivel a nyeresége ennek az összegnek évente kábé a duplája, másrészt, hogy ez a hatalmas haszon az aránylag olcsó orosz olaj révén biztosítható.
A Hernádi interjú idején már egy éve folyik az orosz-ukrán háború, melyet az oroszok az energiahordozóik eladásából finanszíroznak, ha tehát valaki Oroszország gyengítését akarja, akkor a legegyszerűbb módszer, ha nem vesz tőle olajat meg gázt.
Várható volt, hogy a NATO és az EU országai jóvoltából szankciók fognak életbe lépni. Ebből következően célszerű (lett volna) minél hamarabb gondoskodni arról, hogy mindent előkészítsünk az orosz gázról meg az olajról való leváláshoz. Ehhez az olaj esetében két dolog szükséges: azon túlmenően, hogy a két MOL finomítónak (Százhalombatta, Pozsony) alkalmasnak kell lenni a más típusú olaj fogadására, megfelelő szállító csővezeték kapacitás is kell a valamelyik tengeri kikötőből való ideszállításhoz.
Azzal ugyebár mindenki tisztában van, hogy létezik ilyen vezeték. Orbán Viktor 15 éves kora óta létezik. A Jadranski naftovod (Adria kőolajvezeték) a horvátországi Krk szigetén levő Omišalj kikötőjétől a százhalombattai Dunai Finomítóig tart, funkcióját tekintve tehát pont olyan, mint a Barátság kőolajvezeték, azaz a sem tengerparttal/kikötővel, sem elegendő hozamú olajkutakkal nem rendelkező országok számára olajat tud szállítani. Jobban megvizsgálva a kérdést mégis van valaki, aki nem tud róla. Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Donald Trump nemrég, belátva, hogy Putyinnal ő nem bír, felszólította az európai vezetőket, hogy szakítsák meg az orosz energiahordozók vásárlását. Trump még Orbán Viktorral is beszélt telefonon, de a dolog fordítva sült el, Orbán győzte meg az elnököt az orosz olaj Magyarország számára való nélkülözhetetlenségéről. A rövid csevej után Trump egy Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón már arról beszélt, hogy megérti, miért nem tud Magyarország könnyen leválni az orosz olajról.
„Magyarországnak nincs tengeri kijárata, ezért olajat csak Oroszországtól tudnak vásárolni”
– fogalmazott az amerikai elnök. Bizony. És amit ő mond…
Orbán magyarázata szerint tehát a Jadran kőolajvezeték nincs. Nem létezik.
Abszolúte nem csodálom, hogy nincs, hiszen ha lenne, pláne, ha elegendő olaj jönne rajta, nem mondhatna derék miniszterelnökünk oltári nagy méretű hülyeségeket. A szerinte „félnótás” brüsszeli politikusokat illetően: ők hagytak elegendő időt Magyarországnak, hogy felkészüljön az orosz energia nélküli életre, de sajnos a hazai pénz másra kellett, az EU meg nem küld, mert Orbánék dacból nem teljesítik az EU által előírt 27 pontos, ellopást gátló követelményt. El ne higgye senki azt a kormányzati hazudozást, miszerint az EU a „migránsok, a gender meg a háború” EU-tól eltérő értelmezésünk miatt nem küldi!
Így aztán az egyetlen megbízható bevétel a lakosság 27 százalékos ÁFA sarcolásán kívül az, hogy az aránylag olcsó orosz olajat a MOL finomítja, aztán a terméket a világpiacon drágán adja el, államék meg a haszon egy részét különadóval lefölözik.
Na, erről nem akar Orbán lemondani, mert a GDP szárnyalás közben sajnos kútba esett, és bizony nehéz lesz kibányászni onnan.
Nagyon jó lenne tehát, ha a Jadran vezeték nem létezne, vagy legalább a kapacitása lenne kisebb, mint az igény, mert Trumpot, amilyen hülye, egy jól irányzott hazugsággal simán át lehet verni (valószínűleg még büszke is rá a szerencsétlen, hogy ő milyen kiválóan ismeri a földrajzot), de a komolyabb politikai tényezőket itt Európában nem. Így aztán magyar részről el is indult annak bizonyítása, hogy ez a vezeték, bizony nem alkalmas a megfelelő mennyiségű olaj szállítására.
- MOL közlemény: „A MOL és a Janaf több alkalommal is folytatott közös teszteket az Adria kőolajvezetéken, de a legfrissebb eredmények egyelőre nem igazolják, hogy a vezeték képes lenne hosszú távon Magyarország és Szlovákia számára elegendő mennyiségű kőolajat felhozni az Adria-tengerről.” · Janaf közlemény ( https://janaf.hr/news/2505 ): „A JANAF Nyrt. elutasítja a MOL-csoport által felhozott állításokat a 2025 szeptemberében a Sisak Termináltól a magyar határig tartó szakaszon a csővezeték kapacitásának tesztelése során elkövetett állítólagos műszaki mulasztásokról. A JANAF különösen elutasítja azokat az állításokat, amelyek szerint a vállalat nem lenne képes kielégíteni a MOL-csoport két közép-európai finomítójának éves nyersolajigényét.
A szeptember 22. és 24. között végrehajtott harmadik tesztet 2200 m3/h áramlással tervezték, amelyet a MOL-csoport kérésére 1600 m3 /h-ra csökkentettek. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a csökkentett áramlás egyetlen oka a MOL-csoport közvetlen igénye volt, és a JANAF részéről nem volt akadálya a tervezett áramlás elérésének.
Bár a tesztelés során a 2200 m³/h áramlási sebességet elérték, a biztonságos üzemeltetéshez ajánlott sebesség az elvégzett hidraulikai vizsgálattal összhangban 2100 m³/h.
Ez éves szinten körülbelül 14,5 millió tonna olajat jelentene, figyelembe véve az azeri könnyűolaj 0,83-as sűrűségét, a csővezeték 95%-os kihasználtságát és a MOL-csoport kőolaj átvételi képességét a kijelölt átadási ponton.
A magyar és a szlovák finomító jelenlegi együttes igénye évi kb. 12 millió tonna!
Szijjártó persze megint nem bírt magával (szóltak neki, hogy ne bírjon), és ha már a szállítási teljesítménybe nem is tud belekötni (bár megpróbálta azt is), arról írt, hogy a horvát kormány tagadja, de „ők bizony nyerészkedni akarnak az ukrajnai háborún.” Szerinte a horvát fél a kőolaj tranzitdíját jelentősen emelte a háború kezdete óta, és most
„akarják ellehetetleníteni hazánk számára az orosz olaj vásárlását, hogy monopolhelyzetbe kerüljenek velünk szemben, s így még több pénzt keressenek – rajtunk.”
Szijjártó szövegét magyarra fordítva, nem Trump, de még csak nem is az EU, hanem a horvátok akarják ellehetetleníteni hazánk számára az orosz olaj vásárlását. Hogy a horvátok ezt az ellehetetlenítést hogyan csinálják, arról sajnos nem mondott semmit.
Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök: „a mi feladatunk – a brutális orosz agresszió után – az, hogy hozzájáruljunk az EU, a saját és a többi tagállam energiabiztonságához. Világossá vált, hogy van egy teljesen biztonságos, alternatív útvonaluk Magyarország és Szlovákia számára. Arra utalni, hogy Horvátország háborús hasznot húz ebből, rendkívüli arcátlanság, és a nemzetközi hallgatóság félrevezetése”
Ante Susnjar gazdasági miniszter: Horvátország és a Janaf horvát olajvezeték-üzemeltető vállalat garantálja, hogy képesek a szükséges kőolajmennyiséget leszállítani. „Elutasítom kollégám, Szijjártó Péter hamis állításait. Ez az érvelés csupán kifogás az orosz olaj iránti vágyukra”. A miniszter közölte még, hogy az orosz kőolajból kizárólag a magyaroknak van haszna, kihasználva az Ukrajna elleni orosz agressziót, olcsóbban jutnak nyersolajhoz, majd azt feldolgozva hatalmas nyereségre tesznek szert. Hozzátette még, hogy a jelenleg 2 millió tonna olajat szállítanak évente Magyarországra, ám ha ez a mennyiség a hat-hétszeresére nő, akkor a tranzitdíj, amely egyébként minden európai normának megfelel, fajlagosan olcsóbb lesz.
Itt tartunk most összeveszési téren. Kíváncsi vagyok, mikor fogunk a most még „baráti” Szlovákiával meg Szerbiával is jól összeveszni, ugyanis a virtigli (= végtelenül önző) nemzetállamoknak nincsenek barátai. Csak ellenségei.
Mint az köztudott.
