Nyelvszépségeink – Déli Kávé Szele Tamással

0
1432
káromkodik

Hát igen, igen, kérem, azt be kell ismernünk így a kávé mellett: úriember ok nélkül nem káromkodik. Ha meg van rá oka, és az az ok nyomós, megteszi ugyan, de mégsem ez jellemzi modorát úgy általában. Hogy úgy fogalmazzunk, minden trágárság nélkül is roppant elegánsan el lehet küldeni bárkit bárhová, csak hát ez a művészet kiveszőben van.

A másik kiveszőben lévő művészet a logika, legalábbis azok között, akik magyar politikából élnek. Ugyebár, mára valósággal szállóigévé vált Simicska Lajos hajdani kitörése, mely szerint Orbán egy g…i. Könnyen terjed, akár jelvényeken is, hiszen az ábrázolása egyszerű, O1G, ráadásul habár trágár a kifejezés, de mégis valamiféle nagy, közös nemzeti konszenzust hordoz: ha semmi másban nem is, de ebben egyetért az ország kilencven százaléka. Csak hát csúnya a szó, bizony, bizony… minek következtében sajtóközleménnyel örvendeztette meg a nagyérdeműt tegnap a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az MTI Országos Sajtószolgálata útján (egyszer tessék kipróbálni az MTI OS-t, van olyan jó vicclap, mint a Hírcsárda, ráadásul mindenki saját magát teszi benne nevetségessé).

Hát lássuk, mit üzennek nekünk?

„2019. január 14., hétfő 10:01
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közleménye

Budapest, 2019. január 14., hétfő (OS) – „Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!

a KÉSZ elnöksége
Kiadó: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége”

Szép tanács, jó tanács

A bibliai idézetet is érdemes megfogadni, Máté nem volt buta ember: magam is gyakran tartok attól, hogy az a sok átok, amit egymás fejére szórunk, mint bolond permetezőrepülőgép, még egyszer megfogan és elnyel minket a föld. Jómagam épp ezért igyekszem csak valóban indokolt esetben használni anyanyelvünk cafrangos szépségeit, de ha egyszer elkáromkodom magam, akkor az kacskaringós, mint a tulipánt a ládán.

Mármost, hogy komolyra fordítsuk a szót, én elolvastam ezt tegnap, röhögtem egyet, mert sejtettem, hogy hamar kifordul medribül a nyelvápoló mozgalom – meg hát, éreztem benne a burkolt, finom fenyegetést is. „Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: aki szelet vet, az vihart arat.” Ez magyarra fordítva annyit tesz: „ha sokat szidod a mi szeretett vezérünket, azt a nagyon szépet és okosat meg becsületeset, kijövünk a sodrunkból és takarékra állítjuk a füledet!” Csak nem így mondták, mert keresztények és mert értelmiségiek.

Bayer Zsolt bemutatót tartott anyanyelvünk szépségeiből

No jó, ha én ezt olvastam tegnap, gondolom olvashatta sok más ember is. Kinél jó helyre hullott ama mustármag, kinél kevésbé, kinél egyenesen szikla közé, hogy meg ne eredhessen véletlenül sem a jó szándék gyökere. Azt már mindenkinek a saját véleményére bízom, hová sorolja a kormánypárti publicisztika ikonikus alakját, Bayer Zsoltot (akit van szerencsém személyesen is ismerhetni, ugyanis a Kurír című napilapnál majdnem két évig kollégák voltunk), de ha valami ilyen keresztény szellemiségű, hát neki mindenképp illett olvasnia. Szerintem meg is tette, csak valahogy az elmélyülésben akadhatott meg, félrement a lelkigyakorlat, csáléra állt az ima nála estére, ugyanis az Echo TV műsorában rövid bemutatót sikerült tartson anyanyelvünk szépségeiből, valamint a trópusok és figurák változatos tárházát is bemutatta:

„Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves! No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt kis proli.”

Nem trágár, „csak” sértő

Nem trágár, az igaz, de a Keresztény Értelmiségiek sem csak a trágárságot reklamálták, hanem a durva, sértő beszédet, szóbeli gyűlölködést, közönséges stílust is. Annak meg ez valóságos iskolapéldája. Nagy Blanka különben az a diáklány, aki összesen két cirkalmasabb szóvirágot mondott egy tüntetésen Áder Jánosról, és azóta őt gyalulja a teljes magyar kormánymédia – elég gyáva dolognak tartom, hogy egy fiatal lánnyal kötözködnek, de mit csináljunk, az ő házuk táján gyakoribb a csiszlik, mint az úriember.

Hanem hát akkor mi a helyzet a mi Zsocánkkal? Most akkor ő tán nem keresztény? Dehogynem. Vagy nem értelmiségi? Ezt ki-ki döntse el magának. Esetleg nem Szövetség? No, az semmi esetre sem, itt lehet a hiba – mert olvasta, kellett olvassa az intelmet, a jó szót, s mégis, mi jött ki az ő száján…

Csak az, ami máskor is, mindig.

Egyszerűen nem engedi lapunk terjedelme, hogy B. Zs. hihetetlenül gazdag munkásságának összes trágárságát és sértő, gyűlölködő kifejezését idesoroljuk, oldalak százaira rúgna a lista. A Mester egyes kisebb remekeiben maximum a kötőszavak nem trágárok: de álljon itt minden teljesség igénye nélkül egy rövid válogatás stiláris gyöngyszemeiből.

„Juhász (Péter), nincs kedved szopni?”

„Illés Zoltán soha nem volt normális. Húsz éve ismerem, tudom. (…) Éppen ezért bőven elegendő, ha Zolikát, ezt a beteg, frusztrált faszt, legközelebb pofán vágják.”

„…adott egy sikertelen, tehetségtelen, gyerektelen, ócska szarjankó, aki frusztrált, ócska és felesleges életét azzal tölti, hogy bárkit porba gyalázzon, aki vele ellentétben viszi valamire…”

„Konok Péter, a leírhatatlanul ostoba és humortalan fasz, a geci Simicska tévéjében kijelentette…” (Ez azért nem merül feledésbe, Zsoca, te nekem csak ismerősöm és volt kollégám vagy, a Péter viszont barátom, szóval ezt azért megjegyzem…)

„…a gennyterelgető, fekélypásztor sajtó képviselői ellepték a tárgyalás helyszínét, mint a tetvek.” (Fekélypásztor! Kérem figyelni a szóképet!)

„Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön. Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.”

Kérem, Löwy Árpád pirulva bujdokol Kazinczy Ferenc társaságában a Bakony erdejében: ők ugyanis sosem sajátították el ezt a fentebb stílt, ezt a nyelvi erőt, vagy inkább erőszakot, ami Zsocánk sajátja, és amelyért neki el kellett menni a nép közé, egyenesen a sarki Zöld Takony nevű hatodosztályú becsületsüllyesztőbe, aztán ott évekig támasztani a bádogpultot, hogy autentikusan elsajátíthassa.

Lobogó lángú világítótoronyként mutatja ez a próza a kormánypárt szellemiségét, iránytűként, mely a Pólusra szegeződik:

így fakad fel a bús szittya, ha kell. Meg ha nem, akkor főleg.

Jelen helyzetben két dolog lehetséges. Vagy a szerencsétlen Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nem olvasott még soha egyetlen sort sem szerzőnktől – amit nem hinnék – és ezért merték kritizálni stílusát, vagy a szerző nem olvasta az ő intő szavukat, ami szintén kevéssé lehetséges.

Mert azt azért nem gondolnám, hogy olvasta, csak letojja.

Áthidaló lehetőségként kínálkozik még az, hogy ha az egyik oldal káromkodik, az csúnya, ha a másik, az szép: ez a helyzet jelenleg is. Mindenki eldönti, melyiket szeresse.

Szóval, vagy a közleményt volt szamárság megírni, vagy a Zsocát nem kéne élőben kamera elé engedni. Bár írásban is ugyanilyen.

Kérem, így állunk a nyelvszépségeinkkel pillanatnyilag.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .