Érik a Békemenet, mert „addig rángatják az oroszlán bajszát, amíg el nem indul”. A külföldi ultraliberálisok szövetkeztek magyarországi kiszolgálóikkal, az „ötödik hadoszloppal”, hogy illegitimálják az országgyűlési választást – ezt mondta egy a szellemi honvédelemről rendezett összeröffenésen Stefka István.
Stefka István persze tudja, hogy nem lesz békemenet. Akkor lenne, ha Orbán Viktor és a Fidesz engedélyezné. Adna rá pénzt, segítene a szervezésben, toborzásban, az emberek szállításában.
Mostanság ez nem aktuális. És nem is azért, mert nincs rá pénz, hanem mert a politikai haszon kétséges. Ha nem jön össze annyi ember, amennyi jól mutat a televízióban, akkor fölösleges minden. Márpedig ma a Fidesznek nehéz utcára hívnia az embereket. Meg kockázatos is, ki tudja, hátha ellenük fordul a népharag.
Utoljára a 2014. márciusában szerveztek békemenetet, azóta néma csend. Tavaly év elején, a budapesti olimpiával kapcsolatos aláírásgyűjtés idején ugyan bejelentették, hogy esetleg megint lesz békemenet, de aztán abból sem lett semmi.
Ettől még persze beszélni lehet mindenről. Oroszlánról, meghúzgált bajuszról, bármiről.
Nem mindegy persze, hogy kik azok, akik beszélnek.
Stefka István, aki jelenleg a Pest Srácok lapigazgatója, egyike volt azoknak az újságíróknak, akik a pártállam idején belügyi tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek. Kitüntetést is kapott a pártállam Belügyminisztériumától, sőt, az a megtiszteltetés érte, hogy a többiek díjazott nevében ő köszönhette meg az elvtársaknak, amiért elismerték a szocializmus építéséért végzett munkájukat.
Csizmadia László 1980-tól volt tagja az MSZMP-nek. 1978 és 1990 között tanácstag, a lakásügyi társadalmi bizottság tagja, később elnökhelyettese. Dolgozott a Gyermekélelmezési vállalatnál, ahol főosztályvezető volt, majd a Dél-budai Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatójaként. A Skála Coop – Mester Coop cégnél vezérigazgatóságig vitte. Csupa olyan feladat, amelyekkel az egypártrendszer a legádázabb ellenségeit kínálta meg.
Fricz Tamás politológus, az Ifjúkommunista című folyóirat egyik szerkesztője volt. Ez a lap a KISZ-nek volt a folyóirata, s mint ilyen a rendszer legharcosabb ellenfelei közé tartozott.
Bencsik András, sok helyen megfordult élete során. 1990 előtti pályafutása az MSZMP központi lapjánál, a Népszabadságnál csúcsosodott ki. Ebben az újságban jelent meg 1986. október 17-én „Érzelmi kötődés” című cikke, melyben a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról írt.
Bayer Zsolt az akkor még liberális Fideszben kezdte pályafutását, ezzel egyidőben újságíró volt a jobboldalinak és konzervatívnak nem mondható Kurírnál. Innen a Népszabadsághoz, majd a 168 órához kanyarodott az útja, ezt követte a máig tartó megvilágosodás, amikor rájött, hogy ő nem baloldali és nem liberális, hanem jobboldali és konzervatív.
Ezek az emberek adták a nevüket az eddigi békemenetekhez, ők szervezték a vonulásokat. Amint a felsorolásból látható, egytől egyig csupa makulátlan, kifogástalan politikai pedigrével rendelkező honfitársunkról van szó.
Ha sokat rángatják a békemenetesek bajszát, Bicskéig ér a békemenet. Ha még akkor is rángatják, meghosszabbítják Lovasberényig.
