Emlékszünk még: 2010-es választási győzelme után a Fidesz a maga parlamenti többségével elfogadta a „nemzeti együttműködés nyilatkozatát”, majd elrendelte, hogy azt minden állami intézményben ki kell függeszteni. Így is történt.
Most annak emlékére, hogy tíz éve lépett hatályba a Fidesz alaptörvénye, elején a szörnyű Nemzeti Hitvallással, azt rendelték el, hogy azt függesszék ki minden állami intézményben. Erre a Karácsony Gergely vezette Városháza azzal válaszolt, hogy nem, ők nem a Nemzeti Hitvallást függesztik ki a hivatali helyiségekben, hanem az 1848-as Tizenkét pontot. A DK pedig azzal válaszolt, hogy a Nemzeti Hitvallás helyett Bibó István csodaszép szövegét függesztik ki, A szabadságszerető ember tízparancsolatát.
Bibó szövege nagyon szép, a Tizenkét pont pedig nagyon fontos történelmi dokumentum, a magyar szabadságtörekvés kiemelkedő szövege. Én azonban azt gondolom, hogy az Orbán-kormány dölyfös intézkedésére nem ez a helyes válaszlépés.
Mit jelentett Orbánék politikai szövegének kifüggesztése az állami intézményekben?
Azt, amit a Fidesz állandóan csinál: parlamenti többségére támaszkodva a maga álláspontját az ország, a magyar politikai közösség álláspontjaként tünteti fel.
Amit ők gondolnak a világról, Magyarországról, a magyar múltról, jelenről és jövőről, azt úgy állítják be, mintha az egész magyar nemzet, de legalábbis a nagy többség közös világképe lenne. Mint ilyen közös nézetet kellene azt az állami intézményekben kifüggeszteni. Ez a gesztus a maguk győztes büszkeségét és egyúttal mindenki más megalázását jelenti. Egyetértek azzal, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál ezt a kormányintézkedést nem kívánják végrehajtani.
Ugyanakkor nem helyeslem, hogy bármilyen más politikai deklarációt, programszöveget a Fidesz szövegei helyett kifüggesszenek az intézményekben. Akkor sem, ha az a politikai deklaráció személy szerint nekem, vagy a hozzám hasonló nézeteket vallóknak kifejezetten tetszik. Még olyan, a magyarok történelemszemléletében olyan kiemelt helyet elfoglaló, feltehetően a legtöbbek által elfogadott szöveget sem, mint a Tizenkét pont. Annak helye a történelemkönyvben van, nem a közintézmények falán.
Volt idő, amikor Lenin képe volt ott a hivatali falainkon. Más országokban az aktuális államfő képét függesztik ki. Ilyen hagyomány szerencsére Magyarországon nem alakult ki. Ne is alakuljon. Senki se írja elő, hogy kit kell tisztelnünk, kivel vagy mivel kell láthatóan azonosulnunk.
