„A választást Soros-kampány nélkül is megnyerné a Fidesz. A nacionalizmus annyira mélyen él a (magyar) lelkekben, hogy a jelenlegi körülmények között az ellen – szinte – semmit sem lehet tenni” – mondja a Független Hírügynökségnek Stephen Elekes, a háromlaki politikai elemző, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa. Szerinte az EU hagyni fogja, hogy továbbra is szájhősködjenek (az illiberálisok), miközben az életmentő lélegeztető készülékre emlékeztető pénzforrásokat szép lassan elzárják, vagy annak lehetőségét meglebegtetik.
Kezdjük a régmúlttal: a nyolcvanas évek közepe táján érkeztél a Szabad Európa Rádióhoz Münchenbe és a rádió első „bulvárszerű” műsorának, a Forgószínpadnak a készítésében vettél részt. Hogyan emlékezel ezekre az évekre, a munkatársakra, például a most elhunyt Ekecs Gézára?
Pontosítok. Az első magyar hangos bulvár volt a Forgószínpad. Az ötlet Borbély Lászlóé (Kőbányai Péter), aki látta, hogy Magyarországon hiánycikk ez a sajtóműfaj. A megvalósításban Ekecs Géza (Cseke László) sietett a segítségére. A műsor érdekessége volt, hogy a megszólalók „névtelenek” voltak. Általában három hangra írt szövegek, amit hivatásos színészek adtak elő, olvastak fel. Egy-egy szám (betét) kb. három-négy perc volt, majd zenei átkötés (un. „poénzene”, ami kapcsolódott az elhangzott témához). Volt egy 6-8 perces „kis vagy színes hírek”, azaz érdekességek a világ minden részéről. Ezt a napi műsorrészt én állítottam össze. Majd a külföldi tudósítók jelentkeztek, pl. Bányász Kató (Tóth Ági) Rómából. A műsor indító dala: a „Happy days are here again” Géza ötlete volt, ami a hétköznapok szürkeségét megtörő könnyed hangvételű műsorra utalt. Különben a napi magazinműsorok között ez volt a legnépszerűbb. Remek volt együtt dolgozni, különösen a címadás volt élvezetes kollektív munka, aminek alapján a műsor elején felsoroltuk a várható témákat.
Mivel foglalkoztál a SZER Magyar Osztályának 1993. október 31.-i megszüntetése után?
Ha lehet, ezt ne, vergődés volt, képtelen voltam megtalálni a helyemet.
Bocs. Kösz.
Írásaidból következtetve, például állandó blogodban, a Pocakos gondokban főleg a hazai történések hátterével foglalkozol, de a német és az ausztrál témák sem állnak tőled távol. Mi a véleményed a nemzetközi folyamatokról (Trump, Brexit, Macron, Merkel, növekvő idegenellenesség stb.)?
Jól látod, hiszen szülővárosom Budapest mellett München (SZER) és Melbourne (választott hazám) életem jelentős állomásai. E három városhoz köt minden.
A nemzetközi folyamatok meglehetősen kuszák, a mostani évszázad teljesen másnak tűnik, mint elődje. Viszont a gondolkodás mintha még mindig múlt századi lenne. Lásd Trump. Talán az első amerikai elnök, akinek nincs se politikai, se közigazgatási múltja, gyakorlata, tapasztalata. Az eddigi elnökök általában egy-egy szövetségi állam kormányzói posztjából jöttek. Trumpot viszont valószínűleg ezért választották meg, mert tőle valami mást vártak, különösen az elégedetlenek. Mint populista, hamar belopta magát az átlagember szívébe, hiszen azt mondta (ígérte?), amit az elégedetlen amerikai hallani akart, például a gazdasági válság miatt utcára került autógyári munkások, vagy a környezetvédelem miatt bezárt bányák bányászai. Nem véletlen, hogy ezek kedvébe akart járni, ígéretei betartásával. Miközben ezekkel jól megkavarta a megszokott állóvizet. Valaki meg is jegyezte: Trump-pal az a baj, hogy igazat mond, és nem hazudik. Számomra két új szót, fogalmat hozott a hétköznapi életbe: a „twitter” és a „fake news”. Ez már a ”cyber-kor”, a 21. század, különösen a kommunikáció, a tájékoztatás világában. Eddig a blog, a (magán, privát) napló, volt a gondolatok közreadásának fő formája, amit bárki olvashat. Már ez sem tetszett igazán nekem, mert elmosódott a magán- és a közszféra. Hasonló a Facebook is, amit a közösségi média alkalmaz, és az ott megjelent gondolatokat ma már átveszi a „hivatalos” média is. Hogy Trump elnök miért „csiripel” (twitter), azt pláne nem értem. Egyáltalán ő „csiripel” vagy a stábja? Érdekes, Orbán (és stábja) nem követi ezt a kommunikációs formát. Igaz, az egész magyar média számára „idegen” ez a fajta hírközlés, tájékoztatás.
Brexit. Őszintén, örültem neki, mert reméltem, hogy ettől észbe kap az EU, és gyorsan megváltoztatja eddigi lassú, behemót döntéshozó mechanizmusát. Elvégre nem lehet úgy vezetni egy államközösséget, hogy a 28 tag közül, ha egy is ellenkezik, akkor már ugrott a javaslat, és valami újat, újabb „kompromisszumot” kell kidolgozni. Nagy-Britanniát nem féltem, meglesz az EU nélkül is, hiszen mind gazdaságilag, mind katonailag erős. Különben is ott van a Brit Nemzetközösség, amely sokkal lazább, de mégis jobban, olajozottabban működik, mint a béna kacsa EU.
Merkel. A kancellár asszony marad, mert sikerülni fog neki kormányt alakítani. A németek ugyanis rettegnek egy megismételt választás költségeitől. („smucigok”, mint általában a svábok). 100 millió euróra taksálják egy újbóli választás költségeit. Egy részletes felsorolás szerint baromi drága a nyomtatványok előállítása. A kipostázás, a választókerületek tagjainak fizetése (25 euró fejenként) stb. Külön tétel a vakok értesítése és a vakoknak készített szavazólapok előállítása. Tényleg, Magyarországon gondolnak erre? Például a mostani konzultációs levelet Braille (vak) írással is kiküldte a Miniszterelnöki Hivatal? A Brexit, no meg Trump színrelépése miatt, rettentően felértékelődött Merkel, mint az egyetlen és igazi európai vezető, aki mögött ott a nagy reményekkel teli német nép, hogy sikerüljön megmenteni és megvédeni a német márka utódját, az eurót. Nem is annyira a politika, mint a gazdaság az, ami miatt aggódnak a németek (és a gazdag Nyugat-Európa). Egy új választás legalább fél évre bizonytalanná tenné a gazdaságot, hiszen, amíg nincs végleges kormány, addig a vállalkozók nem tudnak tervezni. Mekkora és milyen adókkal, illetve kedvezményekkel kell számolni? Mintha ezek a dolgok a magyar közvéleményt nem is érdekelnék.
Idegenellenesség. Vajon, mit jelent a populizmus? Szerintem, amikor valaki olyasmit ígér, ami sokaknak tetszik, anélkül, hogy azt teljesíteni tudná. Lásd Trump. Feltűnő, hogy a híradásokban általában „populista szélsőjobb”-ról beszélnek, és azzal riogatják az embereket. Populista (szélső)balról még nem hallottam. Szerintem a nacionalizmus sokkal veszélyesebb, mert rá sokkal fogékonyabbak az emberek, és a tömegeket könnyebben lehet a „nemzeti öntudat” nevében az ellenségképpel heccelni, gyűlöletet kelteni.
Jöhet Magyarország. A választások közeledtével a Fidesz csúcsra járatja, jobb híján a Soros-kampányt. Lehet választásokat nyerni egy ennyire átlátszó trükkel?
A választást Soros-kampány nélkül is megnyeri a Fidesz. A nacionalizmus annyira mélyen él a (magyar) lelkekben, hogy a jelenlegi körülmények között az ellen – szinte – semmit sem lehet tenni. A kétmilliós stabil Fidesz tábornak (jelenleg) nincs hathatós alternatívája. A Soros-kampány mintha a Jobbik (antiszemita) táborát célozná meg, szavazatszerzési szándékkal.
Soros, napjaink Rothschild-ja, akinek neve a mai Magyarországon egyenlő a gazdag zsidóval, aki egyben a világ ura.
A jelenlegi kormány pedig az egyedüli jó, mert szembe mer szállni az országot érő külső támadásokkal. Átlátszó trükk ide, meg oda, nagyon szomorú ez az 1930-as évek Németországára emlékeztető állami propaganda.
Az ellenzéki oldalon a kérdések kérdése: össze lehet-e fogni a Jobbikkal. Neked erről mi a véleményed?
Nem értek hozzá. Nem értem az egész jelenséget. Általában a választási eredmények ismeretében szoktak leülni tárgyalni, egyeztetni, hogy ki, kivel tud vagy hajlandó koalícióra lépni. A németeknél például eleve kizárt, hogy egy demokratikus parlamenti párt koalícióra lépjen akár a menekültellenes AfD-vel, akár a keletnémet utódpártnak tartott die Linke (Baloldal) formátummal. Magyarországon persze más a helyzet. Van egy nagyon erős hatalmon lévő formáció, és van az ellenzék, melynek legerősebb pártja a Jobbik. Sajnos, mintha ezt a tényt az ellenzék többi tagja, pártjai nem akarnák észrevenni. Nem tudom, ki lehet a Jobbik tanácsadója. Úgy, ahogy a Fidesz mögött egy Finkelstein, az MSZP mögött, pedig egy Weber áll(t).
Azon is el kellene gondolkozni, hogy mitől lett ilyen gyorsan, és ennyire népszerű ez a párt? Biztos, hogy Vona követői mind antiszemiták, vagy cigányellenesek? Egyáltalán egy elkötelezett jobboldalinak milyen választási lehetősége van? Vagy a Fidesz, vagy a Jobbik. A Fideszből kiábrándultak hova szavazzanak? A távol-, azaz otthonmaradás csak a Fidesz tábort erősíti, hiszen Orbán hívei (no meg maga a párt) mindent elkövetnek majd emberük hatalomban maradásáért.
Hála az internetnek, volt szerencsém Vonát meghallgatnom a Spinozában. Ahogy sejtettem, a műsorvezető, kérdező jó néhány „izgalmas” kérdést elfelejtett feltenni.
Őszintén, kit érdekel, hogy Vona gyerekkorában kitépte a legyek szárnyát?
Tudom, ez valami nagyon intellektuális célzásnak szánták egy velejéig gonosz pártvezető bemutatására. Viszont, kíváncsi lettem volna az imázs-váltott párt EU-s képviselőinek jövőbeni fellépésére, pl. arra a párttagra, aki a magyar Parlament ablakából kidobta az EU zászlót. Vagy például a beígért elszámoltatás hogyan fog zajlani? Mi a pártelnök véleménye a sukorói ingatlanügy elítéltjeiről? Egyáltalán mennyire marad(na) meg a parlamenti demokrácia egy jobbikos kormány, illetve kormányfő alatt? Vajon továbbra is radikális pártnak tartja magát a Jobbik? Sok a megválaszolatlan kérdés.
A nyugati sajtóban, olvassuk mi is rendszeresen, keményebb hangokat ütnek meg a publicisták Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben, mint az Európai Unió. Elképzelhető, hogy a nyugati országok drasztikusabb lépésekre szánnák el magukat az illiberálisokkal szemben?
Az EU, illetve annak nyugati tagországai nem érdekeltek a jelenlegi bizonytalan, hovatovább helyzetben a „nemzetközi helyzet fokozódásában”. Eddig is elég bajt, borsot törtek ezek a volt szocialista csórikámék a jó szándékú, naiv, de gazdag országok orra alá. Például a szolidaritás, az egymás (meg)segítésének teljes hiánya. Hagyni fogják, hogy továbbra is szájhősködjenek, miközben az életmentő lélegeztető készülékre emlékeztető pénzforrásokat szép lassan elzárják, vagy annak lehetőségét meglebegtetik. Ez untig elég lesz, hogy észhez térjenek. Nem lesz Hexit vagy Pexit, hiszen sem Magyarország, sem Lengyelország nem hasonlítható (gazdaságilag) Nagy-Britanniához. Hacsak Kína vagy Oroszország nem ad elegendő anyagi támogatást, de akkor az eddigi tapasztalatok szerint az Eurázsiai Unióban nem lehet majd Moszkva vagy Peking elleni ágálni.
