Előfordul az is néhanap, hogy az ember nem dühöngve csap a billentyűk közé. Általában persze úgy, éspedig nem azért, mert más a véleménye, hanem mert az előtte lévő írás megtéveszt, hazudik, átver, kihasználja az emberek hozzá nem értését, információhiányát, vallásosságát, sőt, horribile dictu, még a butaságát is. Sajnos vannak ilyen embertársaink, még ha nem akarván senkit megsérteni, nem beszélünk róla, akkor is.
Az ember persze nem egy tehetetlen báb, így aztán nem hagyja annyiban, azonnal ír egy mérges cikket, és számokkal és/vagy érvekkel mutatja be, miért hülyeség vagy hazugság az, amit valaki éppen mondott/megjelentetett. Ezzel a háborgó lélek lenyugszik, és csak némi idő után kezdi fojtogatni a kínzó kétség, hogy amit írt, azt olvassa-e egyáltalán valaki, ha igen, akkor hányan, és egyáltalán megértik-e?
A baj az, hogy nem lehet mindenki potentát, influenszer, hírhedett meg ilyesmi, és miután én egyik sem vagyok, az olvasóim száma nem valami sok. A FüHü Facebook reakcióit figyelve messze nem az én írásaim szokták a figyelmet felkelteni és a tetszést learatni, azaz nem biztos, hogy érthető, amit mondani akarok, ebből adódón a gyakorlatilag ismeretlen szerzőnek csak úgy, becsszóra nem is hiszik el. Mostanában gyanakvók a népek, és én ezen nem csodálkozom.
Ezért öröm, ha néhanap sikerrel találkozik az ember. Még ha nagy valószínűséggel nincs is hozzá közöm, hogy így esett, de a hasonlóság fennáll az írás és a tett között. Nemrég olvastam itt, hogy az MTA Biológiai Tudományok Osztálya állásfoglalást tett közzé, melyben tudománytalannak minősítik az Alaptörvénybe került azon állítást, hogy „Az ember férfi vagy nő”. Ennek hatására természetesen azonnal összeszedtem azokat az anyagokat, ahol erről vagy hasonlóról írok. Itt alant találhatók:
Az ember igencsak sokféle. Az agyunkban lévő 100 000 000 000 idegsejt egymáshoz való bonyolult kapcsolódásai gyakorlatilag végtelen változatosságot tesznek lehetővé, és miután az agy határozza meg szinte minden tulajdonságunkat, különösen ostobának (azaz a normálistól eltérőnek) kell minősíteni azokat, akik az embert bármilyen szempontból be akarják skatulyázni. Lásd például: „Az ember férfi vagy nő”. Ebben a kacagtató az, hogy politikusok kontárkodnak bele a biológiába, amely biológia, illetve a szakemberek sajnos nem figyelmeztetik őket, hogy ez nem az ő terepük. Az MTA megfelelő részlege nem tesz közzé éles hangú állásfoglalást, amelyben helyükre rakja a dolgokat, ezzel együtt a kontárkodó politikusokat is, hogy tudják, mivel foglalkozzanak. Maguktól ugyanis nem jönnek rá. Sajnálatosan.
Nagy probléma, hogy az uralkodó osztályát és népségének nagy részét tekintve jóval inkább klerikális mintsem szekularizáció párti Magyarországon ebben a társadalmilag fontos kérdésben az MTA nem hallatta a hangját. Nyilván azért, mert a tudósok a kormány folyamatos támadása miatt jelenleg defenzívában vannak… bár szerintem a tudomány csak mondhatott volna valamit! Főleg a „nemi identitás nevelés kérdése” című, vallási-népi hitvilágot illetően. De nem. Nem mondott semmit.
Sokan gondolják úgy kies hazánkban is, hogy mivel a változatos betűkkel jelölt, a többségtől eltérő változatok kialakulására nem találtak genetikai okokat, az előző bekezdés nem igaz. Ők nem tudják, hogy ugyan a gének itt valóban nem játszanak szerepet, de a szivárványpaletta adott színe a magzatfejlődés alatt alakul ki, mert a magzatot érő hormonimpulzusok hozzák létre azt az agyfejlődéstől függő sokszínűséget, amely aztán az egyént szexuális téren később jellemezni fogja. Elég szomorú, hogy miután Magyarországon a regnálók törvénnyel tették egyértelművé, hogy szerintük ez nem így van, a Magyar Tudomány felkentjei erre egy árva szóval sem reagáltak hivatalosan. Nincsenek itthon? Vagy nem hallottak még róla? És ami még érdekesebb, nem akadt egyetlen újságíró sem, aki a kétfejű borjúról és megrökönyödött tulajdonosáról írt izgalmas riport mellé ezt is felvette volna a repertoárba, és felhívta volna az MTA adott szekcióját, vagy akár az elnököt.
Egy rendelkezés értelmében az abortuszra jelentkezett nőkkel meg kell hallgattatni a magzat szívhangjait. A hatalmon lévők evvel vallásos híveiknek kedveskednek, hogy ha már a XXI. század Európájában az abortuszt betiltani nem lehet, azért mégis legyen valami. Látjátok, üzennek vele, mi mindent megteszünk az ÉLET védelmében.
Embertelen a módszer? Naná! Az amúgy is gyötrődő nők egy újabb rúgást kapnak lelkileg. Felvetődik viszont a kérdés: a szívhang tulajdonképpen mit jelent? Tényleg élő embert? Egy elpusztításra szánt életet? Vagy a szívhang csak egy mechanikus, öntudatlan működés jele, melynek a rendszer lényegét tekintve semmi jelentése nincs?
Ezt a szerencsétlen törvényt ismét csak politikusok találták ki, akik pont annyit értenek ehhez is, mint a mátrixalgebrához. Az ember nem szólna egy szót sem, ha az alkalmazása nem lenne kötelező. De az.
Jöjjön a vallás helyett a tudomány, morgunk ilyenkor páran, tegyen végre rendet, mondja meg ő, hogy mikortól számít a magzat élőlénynek, mert a szívhang bizonytalan, helyette inkább az agyhangot kéne definiálni.
Az MTA-ban nagy a csönd.
Lehet, persze, hogy ez mind kamu. Az ellenelmélet szerint a születéskor kialakult agynak sem a transzneműséghez, sem a melegséghez nincs köze, mert mindkettő szimplán nevelési kérdés, annak révén alakítható. Eszerint a többség úgy lett rendes ember, hogy jó szüleik még időben ránevelték őket a heteroszexre, ahogy a könyvdarálás sem a zavarodottság, hanem gyermekeink féltésének a jele.
Mivel a helyzet komoly, és lényeges hatással bír társadalmunk életére, elvárható, hogy dilettánsok (potentát, celeb, elemző, népszavazás, marinéni, miniszterelnökúr) ne szóljanak bele. Jöjjenek a szakemberek! Adjon ki az MTA erről állásfoglalást, és akkor egyértelmű az ügy. Így lenne jó mindenkinek.
De az Akadémia hallgat.
Freund agykutató, ha jól tudom.
Tisztelt Akadémia!
Ha nagy valószínűséggel nem is az én reklamálásom hatására adták ki az állásfoglalást, akkor is nagyon örülök neki.
Csak így tovább!
Köszönettel és üdvözlettel: F.T.
