December elsején lett volna százéves a Magyar Rádió, mely 2011-ben beolvadt az MTVA közszolgálati média birodalomba, mert Orbán Viktor – éppúgy mint Rákosi Mátyás vagy Nicolae Ceausescu egyetlen telefonnal kívánja irányítani a közvéleményt leginkább befolyásoló médiát.
László József, a rádiós Krónika akkori vezetője, felidézte a dátum kapcsán a Magyar Rádió világszenzációt keltő 1989-es adását, mely jelentős mértékben hozzájárult a román diktátor, Nicolae Ceasescu bukásához és kivégzéséhez 1989 karácsonyán. Mi történt?
1989 december 20-án Pintér Dezső, a Reggeli Krónika kiváló titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező szerkesztője egy hangfelvételt hagyott hátra a Déli Krónika számára. Mi volt a hangfelvételen? Lövöldözés hallatszott, amely arról tanúskodott, hogy Temesváron Ceausescu parancsára belelőttek a tiltakozó tömegbe, amely a diktátor távozását követelte.
A hangfelvételt beküldték az ORF osztrák közszolgálati médiának, és eljuttatták a Radio Austria magánrádiónak, amely Sopron mellett működött. Csak a magánrádió vállalta a kockázatot, és utána a jóval nagyobb hallgatottsággal rendelkező Magyar Rádió. László József, aki maga fordította a német nyelvű hangfelvételt, óvatosan megjegyzi: valószínűleg nem rádiós hangdokumentumról volt szó …
Szovjet – amerikai titkosszolgálati akció Ceausescu megbuktatására
Moszkvában már 1980-ban eldöntötték, hogy a szovjet hadsereg nem vonul be Lengyelországba, ahol küszöbön állt a kommunista rendszer bukása.
Az agyhalott Brezsnyev helyett a KGB vezetője, Jurij Vlagyimirovics Andropov irányította a lengyel válság “rendezését”. A Szovjetunió 56-os budapesti nagykövete akkor már a KGB elnöke, és Brezsnyev trónörököse volt. Ő vette rá Jaruzelski tábornokot a “rendcsinálásra” Lengyelországban. Andropov 1982-ben vette át a hatalmat Moszkvában, de 1984-ben már meg is halt. Andropov trónörököse Mihail Szergejevics Gorbacsov volt, de ő hagyta, hogy az agyhalott Brezsnyev egykori kabinetfőnöke, Csernyenko vegye át a hatalmat, mert tudta, hogy vetélytársa halálos beteg. Csernyenko meghalt 1984-ben, Gorbacsov pedig hozzálátott ahhoz, hogy véget vessen a hidegháborúnak, mert a Szovjetunió nem bírta a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokkal.
A Washingtonnal kötött megállapodás tette lehetővé a kis közép és kelet-európai kommunista rendszerek összeomlását.
A fordulat mindenütt szinte vértelenül ment végbe, de Ceausescu ellenállt: 1989 december elején közölte Gorbacsovval, hogy nem adja ki a hatalmat a kezéből. Gorbacsov képmutatóan közölte a román diktátorral, hogy “januárban folytatjuk a vitát, Ceausescu elvtárs”, miközben már pontosan tudta: kész a puccs terve, melyet amerikai és szovjet jóváhagyással Victor Stanculescu tábornok, a román katonai hírszerzés vezetője dolgozott ki a kommunista rendszer megdöntésére.
A különleges bíróság Stanculescu elnökletével ítélte halálra Ceausescut és nejét
Nicolae és Elena Ceausescu együtt irányították a kommunista diktatúrát Romániában, és felkészítették fiukat, Nicut az utódlásra. Ceausescunak – Kádár Jánoshoz hasonlóan – csak elemi iskolai végzettsége volt, de ezt megfejelte egyéves titkosszolgálati képzés a Szovjetunióban. Minden kis frissen kommunistává váló államból érkeztek megbízható fiatal káderek, de Ceausescu az utolsó helyen végzett, mert a többi kis kommunista államból jobban képzett elvtársak érkeztek. Ki volt az évfolyamelső 1949-ben a szovjet állambiztonság tanfolyamán? Lubomir Strougal, aki a levert prágai tavasz után Csehszlovákia miniszterelnöke lett.
Nicolae Ceausescu mindenesetre különleges figyelmet fordított a titkosszolgálatra, ennek következtében a Securitate állam lett az államban. Ceausescu vetélytársai egyre-másra tünedeztek el a kommunista párt vezetéséből, az egyiküket olyan magasra akasztották fel egy erdőben ahova saját erejéből képtelen lett volna feljutni.
Nicolae Ceausescu csak a saját nejében bízott meg azt követően, hogy a hírszerzés vezetője, Ion Mihai Pacepa altábornagy az Egyesült Államokba távozott 1978-ban. Bush elnök, aki korábban a CIA vezetője volt, és aki még alelnökként Gorbacsovval egyeztette a rendszerváltást a kis szocialista országokban, mindig az íróasztalán tartotta Pacepa tábornok könyveit a kommunista titkosszolgálatok működéséről.
Washington és Moszkva ezért nem a Securitatera bízta a puccs megszervezését, hanem a katonai titkosszolgálatokra, melyek vezetőit éppúgy Ceausescu nevezte ki, de ők reménykedtek abban, hogy a diktátort feláldozva megmenthetik magukat, és a rendszer elitjét. Így is történt: miközben a különleges bíróság halálra ítélte Ceausescut és nejét – Stanculescu tábornok irányításával – feltűnt a színen Ion Iliescu, akit a Szovjetunióban képeztek ki, és hamarosan Románia elnöke lett. Ő már a NATO-ba és az Európai Unióba vezető utat egyengette Bukarestben.
Orbán is levonta a tanulságot
Egyrészt azt, hogy jóban kell lenni Washingtonnal és Moszkvával, mert ezek együtt buktathatnak meg rendszereket és vezéreket. Trump és Putyin lelkesen támogatásukról biztosították Orbán Viktort. Az orosz diktátor ráadásul az orosz hírszerzést bízta meg, hogy ezt tudassa a világgal. A Ruszkik haza! – jelszót kiadó Orbán Viktor maga sem hitte volna 1989-ben, hogy ezzel büszkélkedik majd 2025-ben.
Orbán másik következtetése Ceausescu bukásából az lehet, hogy amennyire csak lehetséges: teljesen ellenőrizni kell a titkosszolgálatokat és a médiát – “természetesen demokratikus feltételek között”. Nem véletlen, hogy mindkettőt Rogán Antal ellenőrzi jelenleg, aki igen tehetséges politikus, de nem lehet Orbán trónörököse, mert még a miniszterelnöknél is több korrupciós ügye van. Ezért volt a washingtoni és a moszkvai küldöttségben Lázár János, és nem régi fideszes ellenfele, Rogán Antal, aki nem is oly rég még amerikai feketelistán szerepelt. A washingtoni küldöttség tagja volt viszont Bíró Marcell, aki Orbán megbízásából ellenőrzi a titkosszolgálatokat, és minden bizonnyal Rogán Antalt is. Orbán rendőrállama még távolról sem oly tökéletes mint Nicolae Ceausescué – már csak azért sem, mert még mindig az a Pintér Sándor a belügyminiszter, aki az utolsó kommunista belügyminiszter, Horváth István megbízásából egyengette Orbán útját a hatalomhoz a nyolcvanas évek végén, közvetlenül a rendszerváltás előtt.
