Van valami egészen sajátos bája annak, amikor egy nagyhatalom már csak a saját fantáziavilágában számít nagyhatalomnak.
Oroszország ma pontosan ebben a helyzetben van: a Kreml propagandagépezete olyan alternatív valóságot gyárt, amelyben Moszkva még mindig a világpolitika középpontja, a „barátok” pedig sorban állnak a kegyeiért. A valóság ezzel szemben jóval szűkebb, hidegebb és magányosabb.
A legújabb orosz „ünnepi üdvözlet” – egy mesterséges intelligenciával készült videó, amelyben a Mikulás szerepét maga Putyin játssza – tökéletes lenyomata ennek a párhuzamos univerzumnak. A Kreml Mikulása Ugg csizmában, piros köpenyben járja a világot, és ajándékot oszt azoknak, akiket Moszkva még mindig a szövetségeseinek tekint. A lista rövid, a gesztusok pedig inkább árulkodók, mint meghatóak.
A videóban mindenki kap valamit, ami elvileg a „barátságot” jelképezi. Kína vezetője pénzügyi díszgömböket, India miniszterelnöke játékrepülőt, Törökország elnöke egy makett atomerőművet. A diktátoroknak jut kard, DJ-pult, vagy épp egy olyan ajándék, amelyet csak a Kreml fantáziája tudott volna kitalálni. A végén pedig ott ül Zelenszkij, a „csintalan gyerek”, akinek bilincs jut. A Mikulás mosolyog, a közönség pedig érti az üzenetet: Moszkva még mindig erős, még mindig büntet, még mindig számít.
Csakhogy ez a mese már nem működik.
A barátok fogyóban vannak
A Kreml által felsorolt „szövetségesek” többsége valójában nem barát, legfeljebb alkalmi üzlettárs. Kína olcsón vásárol orosz energiahordozókat, de közben saját érdekei szerint játszik. India örömmel vesz kedvezményes olajat, de nem kíván Moszkva oldalán állni semmilyen geopolitikai konfliktusban. Törökország egyszerre üzletel Oroszországgal és NATO-tagként ellensúlyozza is. A többiek – Észak-Korea, Venezuela, néhány elszigetelt rezsim – inkább terhek, mint támaszok.
A Kreml mégis úgy tesz, mintha ez a társaság egy új világrend magja lenne. A valóság ezzel szemben az, hogy Oroszország soha nem volt ennyire magára hagyva. A 2014-ben kezdődő ukrajnai agresszió, majd a 2022-es teljes invázió után Moszkva gyorsabban veszítette el nemzetközi befolyását, mint bármelyik modern nagyhatalom a hidegháború óta.
A birodalom szétesése belülről is látszik
A háború ára nemcsak a fronton mérhető. A gazdaság hadigazdasággá torzult, a költségvetés lyukas, az infláció magas, a technológiai szektor pedig a szankciók miatt lélegeztetőgépen van. A fiatal, képzett oroszok milliói hagyták el az országot. A hadsereg veszteségei pedig olyan mértékűek, amelyeket a propaganda már nem tud eltakarni.
A Kreml mégis tovább építi a saját mitológiáját: Oroszország erős, Oroszország kitart, Oroszország győz. A Mikulás-videó ennek a mitológiának a groteszk, ünnepi változata. A mesevilágban minden egyszerű: a barátok hűségesek, az ellenségek elbuknak, a Mikulás pedig igazságot oszt.
A valóság azonban nem mese. A valóságban Oroszország egyre kisebb, egyre szegényebb, egyre elszigeteltebb. A valóságban a Kreml már nem ajándékokat oszt, hanem veszteségeket számol.
A Mikulás nem hozhat vissza egy birodalmat
A videó végén Putyin – vagyis „Mikulás” – elégedetten néz körbe a képzeletbeli világán. De ez a világ már csak a Kreml stúdióiban létezik. A nemzetközi politika nem fogja visszaadni Oroszországnak azt a státuszt, amelyet saját döntéseivel vesztett el. A barátok nem térnek vissza, a gazdaság nem áll talpra egyik napról a másikra, és a háború sem válik győzelemmé attól, hogy a propaganda annak nevezi.
A Mikulás hozhat csomagokat, de nem hozhat vissza egy elveszett jövőt. Oroszország ma nem a világot formálja, hanem a saját múltjába kapaszkodik. És minél erősebben kapaszkodik, annál gyorsabban csúszik ki a kezéből minden, ami valaha erőt adott neki.
