A Trump – Putyin találkozó kapcsán Varsóban felhívják a figyelmet Piotr Gursztyn lengyel történész könyvére, mely afféle nemzeti karakterológiát írt le az oroszokról, akiknek a viselkedése és a gondolkodásmódja eltér a Nyugattól.
Korábban az Egyesült Államokban sokan foglalkoztak a Szovjetunióval, de annak bukása után – 1991 – szinte teljesen megszűnt az érdeklődés. Trumpnak jelenleg egyetlenegy orosz tanácsadója sincsen – írta meg a jólértesült Financial Times. Trump azt hiszi, hogy mindenkivel ugyanúgy kell tárgyalni, de Lengyelországban a történelem miatt úgy gondolják a legtöbben, hogy “az oroszok mások.”
Miért? A moszkvai állam fejlődését mélységesen befolyásolta a mongol invázió – állítja Gursztyn, aki hozzáteszi: a vallást mindig is politikai kérdésként kezelték Oroszországban, ahol a hatalomtól nem lehetett soha senki sem független! A teljhatalom a legfőbb jellemzője az orosz államéletnek – hangsúlyozza a lengyel történész. Rámutat a hatalom személyi jellegére: az írásos törvények senkit sem érdekelnek, a magántulajdon szinte nem is létezik.
“Az oroszok kultúrája és gondolkodásmódja évszázadokon keresztül alakult ki, és mindig expanzív jellegű volt”
– írja a lengyel történész, aki mintha megfeledkezne a Szovjetunió bukásáról.
“A cárok, a bolsevikok és a mai Oroszország vezetői mindent elpusztítottak, leromboltak, mindenkit deportáltak, aki nem felelt meg a hatalmi filozófiájuknak”
– írja a történész. Megfeledkezik arról, hogy az orosz hadsereg, amely legyőzte Napóleont, három évig vendégeskedett Párizsban, de nem rombolt ott le semmit, sőt létrehozta a bisztrókat.
Mi értelme van a nemzeti karakterológiának?
Hitler 12 éves náci rémuralma idején sokan a németek nemzeti karakterével magyarázták azt, hogy a többség támogatta a Führert. A második világháború után kiderült: a németek nyugaton mintaszerű liberális demokráciát és piacgazdaságot hoztak létre míg keleten szovjet típusú kormányzat állt fenn egészen a berlini fal leomlásáig.
Ugyanezt lehet tapasztalni a két Korea esetében is. A koreai félszigeten a japánok uralkodtak 1945-ig, és rémuralmuk emléke még ma sem oszlott el teljesen hiszen a faji alapon álló császárság még a koreai nép létét is tagadta! Észak Korea szovjet uralom alá került, Délen az amerikaiak uralkodtak. Sztálin megpróbálta egyesíteni Koreát: észak-koreai csapatok elfoglalták Szöult. A hároméves háború Sztálin halálával ért véget. Azóta Dél Korea modern állam lett, az 50 milliós ország ugyanakkora GDP-t produkál mint a 140 milliós Oroszország. Észak Koreában egy nemzeti kommunista dinasztia uralkodik, az életszínvonal a béka feneke alatt, de a 24 milliós állam immár atomfegyverrel rendelkezik és olyan rakétákkal, melyek el tudják azt juttatni nemcsak Dél Koreába vagy Japánba, de az Egyesült Államokba is.
Az ukrajnai háborúban Észak Korea katonákkal, fegyverekkel és lőszerrel támogatja Putyin agresszióját. Dél Korea Ukrajnát támogatja a honvédő háborújában.
Mind a német mind a koreai példa azt mutatja, hogy a nemzeti karakterológiát felülírják a realitások. Az emberek gondolkodás és cselekvés módja alkalmazkodik a realitásokhoz.
“Nem az a fontos, hogy a macska fehér-e vagy fekete, hanem az, hogy fogja meg az egeret!”
– ismételte meg az ősi kínai bölcsességet Teng Hsziao-ping. A kínai reformok atyja modern piacgazdaságot hozott létre, amely messze megelőzi Oroszországot és kihívója az Egyesült Államoknak. A kínai nemzet karakterológia ugyanolyan volt Mao elnök kommunista rémuralma idején mint most, de akkor a kínai macska nem fogott egeret, manapság viszont igen.
