A magyar ellenzék választási jelszava már biztosan az: Orbán vagy Európa. Ezt csak úgy lehet élesre tölteni, ha elhitetik: a miniszterelnök valójában ott akarja hagyni az EU-t. És ha esze ágában sincs?
Nemcsak közgazdasági állítás, hanem közhit (kivéve a meggyőzhetetlen kormánypártiakat), hogy az EU pénzek nélkül nem lenne magyar gazdasági növekedés, hogy a beruházásokról ne is beszéljünk. Az már meg tény is, hogy a közvélemény-kutatások sorra mutatják ki: a magyarok nagy többsége EU-párti. Ez elemi életösztön, főleg a több százezer nyugaton dolgozónál és családtagjaiknál. Elég csapás nekik a Brexit meg a következménye, az ottani idegenellenesség.
Emiatt, első látásra, teljesen érthetetlen, hogy az Orbán-kormány miért hangol, sokszor cinikus pofátlansággal, Brüsszel ellen.
Mert ez csak a látszat. És mert felismerte, hogy az EU tehetetlen a rosszul viselkedő tagokkal szemben.
És az a gyanúm, hogy nem is akar tenni semmit.
Nézzük csak, Brüsszel szempontjából, mi lenne a legrosszabb magyarországi forgatókönyv! Ez egyébként nem újdonság, hasonlóképpen viszonyul a Nyugat-Balkán országaihoz is, ahol eltűri a stabilkráciákat. Tehát az olyan rezsimeket (például Vučić Szerbiája), amelyek ugyan aligha juthatnának be az igazi demokráciák nyugati klubjába, de még mindig sokkal tűrhetőbbek mint a káosz, a zavargások, netán polgárháború. Stabilkratákkal lehet tárgyalni, még ha egy kicsit szemlesütve is.
Zavargó államokba meg segélyszervezeteket, netán rendfenntartókat kell küldeni. Strapás. Akkor már inkább csorbuljon a jogállamiság, a sajtószabadság.
Ebbe a kategóriába küzdötte le magát Magyarország. Divatosan az EU beárazta az Orbán-kormány tevékenységét. Persze indulhatnak eljárások Budapesttel szemben, lehet akár pénzbüntetés is. De politikai akarat az Orbán-kormány elleni nemzetközi fellépésre nincs.
És ezt a magyar kormány is tudja. Tehát feszítheti a húrt, még az eddiginél is jobban. Ez viszont kényelmes körülményeket biztosít.
Az EU komolyabbat nem fog lépni. Legfeljebb szétesik a soha össze nem tartozott Visegrádi Csoport. Na és?
Csak a menekült ellenesség volt igazán közös bennük.
Minden jobb annál a verziónál, hogy Orbán elveszíti a választásokat (jelen pillanatban ez komolytalan feltételezés) és kitörnek a zavargások. Jön a CÖF, a kopaszok, a TV-székház ostromlói.
Emiatt az Orbán vagy Európa jelszó csak az első hallásra tűnik ütősnek, valójában még azok sem hiszik el, akik mondják, hát még azok, akiknek szánták.
A kvótaper elvesztése pedig muníció az újabb Brüsszel ellenes kampányhoz. Közben zöld kerekasztalok mellett elosztják a következő hétéves ciklus uniós pénzeit.
Aki írásra adja a fejét megtanulhatna egyértelműen fogalmazni. Mert mi az, hogy „miért kamu az EU-ból való kilépés”? Utána pedig lényegében a kizárás esélytelenségéről fantáziál…
Holott a „kilépésnek” is van legalább annyi realitása, mint a kérdés örvén kiókumulált egyértelműsíthetetlen válasznak.
Ha ugyanis a regnálók jól megszedték magukat mind anyagilag, mind hatalmilag, akár maguk is „kieszközölhetik” azt.
Kint pedig már egyiket sem fenyegeti semmi veszély. Kontroll, beleszólás híján meg majd azt és úgy csinálhatnak bármit, ahogy a kedvük tartja!
A végső fenyegetettséget kijátszására pedig ott a nagyvilág: az elsíbolt javak jelentős részét ki lehet menekíteni, és máshol is kék az ég…