Orbán 2026. február 5-én Mezőtúron, egy nyilvános beszédében beismerő vallomást tett, s ezáltal – kéretlen bíróként – kimondta a megbélyegző ítéletet a választási rendszerünk felett. Kiderült, hogy szerinte is csaláson alapszik a Fidesz folyamatos kétharmados parlamenti többsége.
A miniszterelnök készül a választási vereségre, aminek ez a cinikus „őszinteség” egy fontos jele. Cinikus, és nem őszinte mivel eddig minden, a választási rendszer csalásra való beállításával kapcsolatos kritikát visszautasítottak. Ez a fordulat a magszavazóiknak a Fidesz bukására való felkészítéséről szól, azaz nem őszinteség, hanem taktikai eszköz. Célja a legitimitásuk relativizálása, hogy később hivatkozhassanak arra, hogy „mi soha nem állítottuk azt, hogy, sőt, mi kimondtuk, hogy”…. Ó dehogynem: eddig mindig a kétharmados felhatalmazottságról beszéltek reggeltől estig. Olyan volt ez, mint a vízcsepegtetéses vagy hanggal történő kínvallatás.
Az orbáni gondolat így hangzott:
„A választásokon is úgy szereztünk mindig kétharmadot, hogy a különbség az ellenzék és közöttünk nem volt kétharmad, mert a választási rendszer, az olyan, hogy a végén a kis győzelmet is fölnagyítja, és elbillenti a győztes felé. Nehogy véletlenül azt higgyék, hogy a megelőző választásokon mi olyan arányban nyertük meg a választást, mint amit a mandátumszám mutat a parlamentben. A valóságos támogatottság, hogy hány ember állt ide és hány velünk szemben, az mindig kisebb volt, mint a mandátumarányú fölényünk”.
Az egésznek legszebb része az a szelíd atyai dorgálás, hogy „nehogy azt higgyék”, holott eddig a hallgatóságába eddig „szíjjal verte bele” a kétharmados többségük axiómáját.
Orbán vallomás alapján megállapítható, hogy a magyar országgyűlési választások célja nem a plurális, arányos népképviselet, hanem az uralkodó rezsim hatalomkoncentrációjának biztosítása. Azaz egy közpénzen finanszírozott, demokratikus díszlet alatt működő, vagyoni érdekeltségű, diktatórikus, vagy politikai maffiarendszer működtetése. Tessék választani. Szó szerint.
Mivel itt élünk, és tudjuk, mi zajlik, véletlenül sem hihetünk annak, hogy az üzenetnek arról szól, hogy a jelenlegi választási rendszer csak azért olyan, amilyen, mert a kormányozhatóságot helyezi a népképviselet arányosság elve elé. Ha így lenne, Orbán és köre úgy élne, mint korábban Kádár János, na jó, legyen inkább Horthy Miklós. A NER elit ezzel szemben Horthy gazdagságának többszörös hatványát kitevő vagyonban él.
A legfontosabb: az orbáni beismerés az összes kétharmadon alapuló törvényt, rendeletet megkérdőjelezi, hiszen ezek (így) olyan döntések, amelyekhez a társadalom „valóságos” többsége (arányosan nézve) nem járult hozzá, azaz Orbán a saját legitimitását kérdőjelezte meg több mint 15 év egyeduralmat követően. Mert fél. Fél a bukástól, a hatalomra kerülők által indítandó átvilágításoktól és talán leginkább az általa átvert, elhülyítésig megalázott szavazóitól tart, akik tömegesen fognak felébredni a politikai hipnózisból. És ahogyan mostanáig az ellenzéket „üldözték”, ezután lehetséges, hogy majd a korábbi urak után vetik magukat.
Mivel kiderült, hogy a parlamentünk nem a társadalom képviseletének legfőbb szerve, hanem a kormány hatalomgyakorlásának eszköze, ezért nem tekinthető legitimnek, s így a jogalkotása sem. Kezdve az Alaptörvénnyel.
A mezőtúri mondások gyűjteményében található, hogy „kerülgeti, mint farkas a tábortüzet” és „tengelyt akaszt az ördöggel”.
Orbán Mezőtúron „farkasként” tengelyt akasztott a saját rendszerével.
