Még mindig nincs hivatalos megerősítés vagy nyilatkozat Mohammad Dief célzott likvidálásának sikeréről. A fő bizonyítékok, amelyekre Izrael támaszkodik, többek között a csapás helyszínéről készült légifelvételek, valamint az a tény, hogy a Khan Yunis Brigád parancsnoka, aki jelen volt, meghalt a támadásban – olvasható a Jerusalem Post cikkében.
Ha a célzott támadás sikerességének fontosságát izraeli szemmel nézzük Dief kiiktatása komoly következményeket vonhat maga után a Hamász eltörlésének immár kilenc hónapja tartó útján.
Először is Sinwar után kettes számot viselő vezetőt eltávolíthatták. Nincs utánpótlásra remény a Hamász vezető tisztségviselőinek, mivel maga Sinwar is kölcsönből él. Ráadásul az öt merényletet túlélő férfit végül megölték. Izrael nincs kétségbeesve vagy elriasztva a további támadástól,
a szerencse pedig korlátozott számú alkalommal segíthet a túlélésben.
Azok, akik a „száműzetést” javasolják opcióként – egy izraeli üzenet titkos csatornákon keresztül, amely szerint megegyezés hiányában Izrael hajlandó megengedni, hogy a túlélő harcosok csendben hagyják el a Gázai övezetet azokba az országokba, amelyek befogadják őket.
A Hamász katonai szárnya valószínűleg elveszítette régi vezetőjét, a Hamász évekig uralkodó főparancsnokát – státusza, katonai ereje és akarata érvényesítésére való képessége már másnap is kérdéses.
Amennyiben az izraelieknek sikerült Deif kiiktatása ez „egy csodálatos partnerség vége” – a Hamászt Sinwar és Deif irányította és tartotta össze, vagyis az volt a mérvadó, amit maguk között egyeztettek. Mint minden partnerkapcsolatban, amikor az egyik fél eltűnik a színről, a megmaradt partnernek időre van szüksége, hogy felépítse, mondhatni újjáépítse magát, megtanuljon teljesen önállóan navigálni, anélkül, hogy fontos döntéseket egyeztetne, vagyis megduplázva saját felelőssége súlyát.
Feltételezhető, hogy az egyiptomi, katari és nemzetközi nyomás közepette könnyebb volt kettejük számára az együttállás, és most az egyedül állás sokkal nagyobb kihívást jelent majd Sinwar számára.
Az Izraeli Védelmi Erők stratégiai nyeresége
Az ideiglenes taktikai tűzszüneti nyilatkozaton és a tárgyalások rövid időtartamán kívül úgy értékelhető, hogy az IDF közelmúltbeli eredményei és most Deif kiiktatása felgyorsíthatja az aggodalomra okot adó alkut, bár alaptalanul, a másik oldalon.
Az IDF kihasználja a tárgyalásokat arra, hogy a Hamász elleni harcok közvetlen sikerét stratégiai eredményekké alakítsa. Egyelőre és a következő napokban a becslések szerint nem lesz jelentős változás a tárgyalások helyszínén.
Idővel azonban a Hamász ráébredhet, hogy az idő a terrorszervezet ellen fordul, és úgy tűnik, megbukott a maga kitartásával büszkélkedő erő, többek között azért, mert a második számú vezető eltűnt. A Hamász – amelynek vezetői között már most is vita folyik arról, hogy képes-e fenntartani és elviselni a konfliktust a Philadelphiai tengely bezárásával – arra a következtetésre juthat, hogy
az idő már nem az ő oldalán áll, és törekednie kell a harcok bezárására, ezáltal kompromisszumot kötve követeléseiben.
Továbbá ismét bebizonyosodott, hogy a Hamász és vezetői kihasználják a nemzetközi jog jóakaratú rendelkezéseit, felhasználva azokat az IDF kijátszására („állhatatosság”) és a polgári lakosság feletti ellenőrzés gyakorlására. Más szóval, egyszerre törekednek katonai erejük és adminisztratív képességük megőrzésére.
Ezúttal egy olyan megállapodás konkrétumainak megvitatásakor, amelynek jelentősége a jövőre is kiterjed, különös jelentőségű, hogy az IDF és Izrael Állam összehangoltan kezeli a kérdést.
Számos eset egyértelműen arra mutat az elmúlt hetek történéseiből, hogy végső célja a folyamatos IDF-műveletek legitimálása, miközben megszilárdítja a jövő központi hangsúlyait és a folyamatban lévő tárgyalásokat vezérlő elveket.
Az IDF hadműveletei – amelyeket a Hamász és az izraeli média gyakran a végéhez közeledőnek mutattak be – a legveszélyesebb és legkritikusabb állapotukban vannak az intenzív harci szakasz végéhez közeledve (A fázis). Ez a modell a következő szakaszra is alkalmazható. (B fázis), ahol a széles földi manővereket felválthatják a precíz, mély és nagy hatású műveletek, amelyek nagy hatással lehetnek a Hamászra.
Annak ellenére, hogy a Hamász kizsákmányolja a humanitárius és polgári területeket rejtőzködés és műveletek céljára, ez nem tartja vissza Izraelt a koncentrált és határozott terrorellenes tevékenységtől. Ezért ez a stratégia már nem szolgál további védelemként a Hamász vezetői számára.
Ez minden bizonnyal meggyengíti a Hamász azon képességét, hogy szervezett rendszerként működjön a katonai szárny és a kormányon egyedül maradó Sinwar közötti kapcsolatba.
Mindez hangsúlyozza a gázai katonai és polgári rendszerek közötti koordinációt is. Idővel ez felboríthatja a megmaradt egységek és szervezeti keretek szétesésének jelenségét, ami hatással lehet a Hamász jövőbeni katonai kilátásaira.
A célzott merényletek hatással lehetnek arra az új gerillaháborús mintára is, amelyet a Hamász az elmúlt hónapokban az IDF elsöprő ereje ellen alkalmazott – működő szervezet és iránytű nélkül, megtalálni az utat, mégpedig olyat, amely egy gerillaharcos számára is hosszú távon iránymutató.
Korábban voltak idők, amikor úgy tűnt, hogy a Hamász terroristái és vezetői szabadon tevékenykedhetnek azokon a területeken ahonnan az IDF már kivonult, különösen a humanitárius menedékhelyek közelében, ma már világos, hogy ez nem így van. Most a föld alá kell vonulniuk, ami súlyosan befolyásolja képességüket, hogy túléljenek egy intenzív IDF-műveletet.
Ezek még csak kezdeti meglátások és következtetések azelőtt, hogy hivatalosan kiderült volna, hogy a Hamász második számú, Mohammad Deif ellen célzott csapás sikeres volt-e.
Ettől függetlenül potenciális hatásokat sugallnak, beleértve azt is, hogy a jövőben újra meg kell próbálni semlegesíteni.
