Március óta naponta halljuk a Fidesz politikusaitól és propagandistáitól, hogy a járvány elleni védekezésben a baloldalra nem lehet számítani. Ahogy Gulyás miniszter mondta egy kormány-sajtótájékoztatón, az ellenzék „a vírus oldalán áll”.
Ennek legfontosabb hivatkozási alapja mind ez ideig az volt, hogy márciusban az ellenzéki pártok nem szavazták meg a „koronavírus-járvány elleni védekezésről” szóló, az ellenzék által leginkább csak felhatalmazásinak nevezett törvényt.
Ma viszont fegyelmezetten megszavazták. Arra hivatkoztak, hogy ezúttal a kormány már nem határidő nélkül, hanem kilencven napra kérte a felhatalmazást, vagyis immár „megtért” az alkotmányos normákhoz, és nekik a súlyosbodó járvány idején immár az a dolguk, hogy a veszélyhelyzetről szóló törvény megszavazásával támogassák a kormányt a járvány elleni védekezésben.
Igen, tavasszal az ellenzék – mindenekelőtt Tóth Bertalan MSZP-s frakcióvezető – a felhatalmazás határidő nélküli voltát tekintette központi kérdésnek, erre hivatkozva támadták az Orbán-kormányt külföldön is.
A magyar közjogászok azonban már akkor felhívták a figyelmet más bajokra is. Többen is állították, hogy
a járvány elleni védekezéshez a különleges jogrendre nincs is szükség, az egészségügyi törvény és a katasztrófavédelmi törvény rendelkezései elegendő jogalapot nyújtanak mindahhoz, amire a járvány elleni védekezésben szükség van.
Amikor júniusban megszüntették a különleges jogrendet, a veszélyhelyzeti intézkedések egy részét átvezették a veszélyhelyzet nélkül is érvényesülő törvényekbe, így mindenekelőtt a katasztrófavédelmi törvénybe.
Ha a különleges jogrend bevezetése tavasszal is vitatható volt, a nyári törvénymódosítások után még inkább az.
Amikor márciusban szavazás előtt állt az első felhatalmazási törvény, az ellenzéki pártok közül a DK további feltételeket fogalmazott meg. A felhatalmazás határidőhöz kötése mellett kikötötte, hogy világosan határolják körül a felhatalmazás tárgyi hatályát, vagyis hogy csak a járványügyi védekezésre vonatkozó rendelkezésekre adjon felhatalmazást, tegyék lehetővé, hogy a parlamenti frakciók vezetői is fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz a rendeletek alkotmányosságának felülvizsgálatáért, és a testületnek három napon belül döntenie kelljen, továbbá hogy töröljék az akkori törvényjavaslatból azt a Btk-módosítást, amely veszélyhelyzet idejére egy gumiszabállyal kiterjeszti a rémhírterjesztés tényállását olyan „valós tények” terjesztésére is, amelyek „alkalmasak” a védekezés „akadályozására”. (Btk. 377. §) A kormánytöbbség természetesen egyik feltételt sem fogadta el. (Megjegyzem, az alkotmánybíráskodásra vonatkozó feltételnek én akkor sem láttam értelmét, hiszen a testület már régen engedelmesen kiszolgálja a kormányt, de így sem fogadták el.) Így azután az ellenzéki pártok jó lelkiismerettel utasíthatták el a törvény megszavazását.
És most?
A felhatalmazás tárgyi hatályáról a törvény most sem mond többet, mint eddig. Az alkotmánybírósági vizsgálat lehetőségére vonatkozólag az ellenzéki frakciók közösen benyújtottak egy módosító javaslatot, és a Párbeszéd vezérszónoka annak elfogadásához kötötte, hogy megszavazza a törvényt. A Fidesz a törvényalkotási bizottságban elutasította a módosító javaslatot, arról a plenáris ülésen már nem is szavaztak.
Hát a rémhírterjesztés?
Ez a Btk-paragrafus most szóba sem került. Minthogy a rendelkezés tavasszal bekerült a büntető törvénykönyvbe, az a veszélyhelyzet kihirdetésével magától hatályba lép. Vagyis a tavasszal a DK elnöksége által megfogalmazott négy feltétel közül egy, a határidő teljesült, a másik három nem, köztük az sem, amelyet az ellenzéki frakciók módosító javaslatként most is megfogalmaztak.
Szó sincs tehát arról, hogy az Orbán-kormány „megtért” volna.
Éppen ellenkezőleg. A tavaszi felhatalmazást többek között arra használta, hogy rendeleti úton vegyen el pénzt az önkormányzatoktól, rendelettel vette el Gödtől a „különleges gazdasági övezethez” sorolt Samsung-területet és az azzal járó iparűzési adóbevételt (amiről később általános érvényű törvényt is alkotott).
Ebből az ellenzéknek is le kell vonnia következtetést: Orbán bármire használhatja a felhatalmazást.
Mégis – az ülésről távol maradó Gyurcsány Ferenc és Hadházy Ákos, illetve a gombot nem nyomó Szabó Szabolcs és Szél Bernadett független képviselők, ők Hadházyval együtt a Tisztesség és Bátorság Szövetsége tagjai, továbbá Tordai Bence (Párbeszéd), végül pedig a nemmel szavazó független, ISZOM-tag Székely Sándor kivételével – igennel szavaztak a törvényre.
Jóváhagyásukat adták minden majdani visszaélésre, többek között a rémhírterjesztésre vonatkozó kiszélesített, nyilvánvalóan alkotmányellenes szabály újbóli hatályba lépésére.
Nem tudok erre más magyarázatot: nem bírták a nyomást, nem tudtak ellenzékként viselkedni, berezeltek.
