Mecsetben köttetett a dán bandaháború fegyverszünete

0
286
(Politiken)

Habony Árpád elégedetten dörzsölte tenyerét, amikor híre kelt a nemzetközi sajtóban, hogy nyár óta bandaháború dúl Dániában, elsősorban a fővárosban, Koppenhágában. A propagandamédia állításait kivételesen jórészt alátámasztja a valóság is, bár a migránsbandák kifejezésük félreértésekre adhat okot, ugyanis nem vademberek balhéznak az utcákon a saria bevezetését követelve. A hír viszont nem alaptalan, mi pedig úgy döntöttünk, az Origo és a Lokál rövid migránsozásán túlmutatva részletesebben bemutatjuk a viharos fél év eseményeit.

A dán bandaháború június óta négy halálos áldozatot követelt és húsz sebesülttel járt. A lakosság sem érezhette biztonságban magát, ugyanis előfordult, hogy az ellenséges bandák véletlenül ártatlan járókelőket lőttek meg, akár egy gellert kapott lövedék miatt, akár pedig mert egyszerűen összetévesztették az illetőt a konkurens banda egy tagjával. A háborúban főleg 18 és 30 év közötti férfiak vettek részt, aki tehát ennyi idős, jobb ha elkerülte a kockázatosabb városrészeket.

Nem Soros György alapította a bandákat

A skandináv országban nagy múltra tekintenek vissza a motorosbandák, amelyeket a dán nyelvben a műfaj kedvelőire nézve cseppet sem hízelgően “rockerbandáknak” neveznek. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis a “rocker” az Egyesült Államokban a huszadik század felénél megjelenő – és később az egész világon elterjedő – motorosklubok (MC-k) tagjainak bőrmellényén található felvarróra utal, amely azt jelzi, hogy a motoros a szervezeten belül melyik város vagy régió szakaszához tartozik. Az MC-kben a motoron kívül a legfontosabb szimbólum egyértelműen ez a mellény, amelyen különböző felvarrókon szerepel a régión túl az anyaklub neve, logója, illetve a tag tisztsége.

A Hells Angels kaliforniai szakaszának motorosai (Wikimedia)

A szigorú hierarchikus rendszerben működő bandák a nyolcvanas évek elején gyűrűztek be Dániába. Elsőként természetesen a világszerte hírhedt Hells Angels alapította meg helyi szakaszát az északi országban 1980. december 31-én. Az MC-kről tudni kell, hogy hivatalosan motorrajongók egyesületeként működnek, sokszor rendeznek jótékonysági és egyéb közösségépítő rendezvényeket, viszont a háttérben gyakran végeznek illegális tevékenységet.

Nem volt ez másképp Dániában sem, ahol a helyi Hells Angels irányította a Koppenhága szívében fekvő Christiania szabadváros hasispiacát. A főváros egyik legnépszerűbb turistalátványosságának számító városrész egyik utcáján, a Pusher Streeten ugyanis jórészt szabadon lehet kereskedni kannabisszal, illetve annak származékaival. A segítőkész hasisárusok kedvessége ellenére senkinek ne legyenek illúziói: az anyag áramlását mindig bűnszervezetek biztosítják.

Hasispult a Pusher Streeten (Pinterest)

Régen a Hells Angels és a Bandidos nevű formációk voltak a legerősebbek a fővárosban, a kilencvenes években köztük zajlott a legnagyobb bandaháború, amelynek végét a pontosan húsz éve köttetett békemegegyezés jelentette. Azóta a különböző bandák elszaporodásával az erőviszonyok is jelentősen átrendeződtek. Megjelentek a főleg másod- és harmadgenerációs bevándorlókból álló bandák, amelyek az MC-k struktúrájával és “felségjelzéseivel” működnek, viszont motor már nem feltétlenül szükséges a tagsághoz.

Változó erőviszonyok a Pusher Streeten

Aki látott már hollywoodi filmet motorosklubokról, az tudja, hogy addig biztonságosak az utcák, ameddig a területek szépen el vannak osztva a bandák között, ha viszont valaki erőszakosan akar benyomulni, az olyan láncreakciót indít el, amely totális háborúhoz vezethet.

A dán bandaháború már-már egy saját mozifilmért kiált, annyira tipikus a forgatókönyve: a nagy bandavezér hosszú évek után szabadul a rácsok mögül és új területeket akar szerezni klubjának. A pakisztáni származású, harminc éves Shuaib Khan március végén még szinte ki sem tette a lábát a koppenhágai Vestre börtön kapuján, máris hozzálátott bandájának, a Loyal To Familiának (LTF) az újraszervezéséhez. Gyors terjeszkedésbe kezdtek, új szakaszokat alapítottak az országban, és annak rendje és módja szerint alaposan felbolygatták az erőviszonyokat a Pusher Street körül.

A Pusher Streeten is éveken keresztül stabilan le voltak osztva a helyek, az LTF-nek pedig esélye sem lett volna beszállni a bizniszbe. A hasisárusítás  többé-kevésbé békésen,  bizonyos játékszabályok betartása mellett zajlott, fegyverek és erőszak nélkül. Egészen 2016 nyarának végéig, amikor egy napi bevétellel hazafelé igyekvő díler egy rutinigazoltatás során fegyvert rántott és rálőtt két rendőrre, illetve egy civilre. Ezt követően Christiania lakói sajátkezűleg rombolták le a hasisbódékat, de a kereskedelem persze visszagyűrűzött a szabadvárosba, az erőegyensúly pedig teljesen felborult. Ezt használta ki a Khan elnöksége alatt tevékenykedő LTF.

Június-július: az első lövések

Az LTF előretöréséből szükségszerűen következett, hogy az ellentétes érdekű bandák valamiféle egységbe szervezik magukat, hogy felvegyék a küzdelmet Khanékkal. Így állt össze három északnyugat-koppenhágai banda, hogy újraalapítsák a Brothas nevű klubot, a bandaháború másik főszereplőjét.

Az első lövések június 12-én dördültek el, augusztus végéig pedig szó szerint napi szinten voltak lövöldözések. Az incidensek főleg a főváros északnyugati részén történtek, ennek megfelelően a koppenhágai rendőrség felállította az első úgynevezett motozási zónát, amely Nørrebro, Brønshøj és Husum városrészeket foglalta magában. A zónában bárkit átvizsgálhatott a rendőrség bűncselekmény gyanúja nélkül is, szúrópróbaszerűen, hogy megakadályozzák a jövőbeli lövöldözéseket és növeljék a közbiztonságot.

A zóna eredetileg augusztus elejéig működött volna, de kénytelenek voltak meghosszabbítani az időtartamot. Azóta volt, hogy egész Koppenhágát magába foglalta a zóna, illetve  az északnyugati agglomerációban is felállítottak egyet.

Motozási zónák (szürke) a fővárosban és környékén

Augusztus-szeptember: akcióba lendül a rendőrség

Augusztus közepére már bőven tarthatatlanná vált a helyzet, a lakosság fáklyás tüntetést szervezett, hogy felszólítsák a politikusokat a cselekvésre. A reakciók különbözőek voltak, a liberálisok szerint a hasis legalizálása ellehetetlenítené a feketepiacot, így megoldódna a probléma, a konzervatívok és a szélsőjobb viszont elutasították ezt. Szerintük elég lépést tettek annak ellenére, hogy a probléma láthatóan nem oldódott meg. Az egyetlen dolog, amelyben szélesebb konszenzus született a közvélemény részéről, az volt, hogy a fiatalokkal jobban kéne törődni, hogy ne a bűnözésben találjanak közösségre.

A tüntetés nem volt hiába, másnap akcióba lendült a rendőrség. Kilenc bandatagnál tartottak házkutatást, ahol bár lőfegyvert nem találtak, előkerültek szúrófegyverek, hasis és kokain is. Mobil rendőrállomásokat állítottak fel Nørrebron, Søren Pape Poulsen, a Konzervatív Néppárt igazságügyi minisztere pedig azt nyilatkozta, hogy megvizsgálják a lehetőségeket az LTF betiltására. Ezt szorgalmazta a szélsőjobboldali Dán Néppárt is, viszont a dán alkotmány csak az ideiglenes betiltást teszi lehetővé.

A nagy akciók után sem pihent a fővárosi rendőrség, folyamatosan foglalták le a fegyvereket és meghosszabbították a motozási zónákat. A bandák sem tétlenkedtek sajnos, gázolás történt az ország második legnépesebb városában, Aarhusban, és egy szinte parodisztikusan dán biciklis lövöldözésre is sor került.

A hónap végén a rendőrség óránként több, mint 200 ezer forintnak megfelelő dán koronáért kölcsönzött a hadseregtől egy helikoptert, hogy Nørrebro felett körözzenek vele, nyitott ajtajában egy éles fegyverrel figyelő rendőrrel. A bandakonfliktus kezelése a kormány elsőszámú prioritása lett, a 2018-as költségvetésből gyorsan el is különítettek húszmillió koronát (~840 millió forint) “bandakutatásra”, azaz annak a folyamatnak a pontos feltérképezésére, hogy miért is csatlakoznak emberek a bandákhoz.

A helikopteres megfigyelés nem oldott meg egy csapásra mindent, szeptemberben történt még egy automata fegyveres lövöldözés is, továbbá egy másik, ahol civilruhás rendőrökre lőttek. Eközben a LTF elnöke, Shuaib Khan előzetesbe került, mert egy júliusi motozás során megfenyegetett egy rendőrt.

Október-november: lesújtó adatok, meglepő húzás az ügyészségtől

Október elején ijesztő adatok érkeztek a bandák terjeszkedéséről. Az agresszív toborzás – amely a legrosszabb környékeken sokszor szinte a “csatlakozol vagy meghalsz” választás felkínálását jelenti –, meghozta az erdeményét: annak ellenére, hogy az utóbbi hat évben hatszázzal csökkent a bandatagok száma, csak idén év eleje óta százhuszonöt fő csatlakozott a szervezetekhez.

A hónap végén újabb lövöldözés történt, három bandatagot eltaláltak, akik közül egy meghalt. Ezt követően a rendőrség megkezdte a tagok preventív célból való őrizetbe vételét, illetve az újabb motozási zónák felállítását.

November elején a legfelsőbb ügyészség annak ellenére, hogy az előző évek során többször is megállapította, hogy nem járható út a bandák betiltása, mégis nyitott a döntés felé és megkérte a fővárosi rendőrséget, hogy  készítsék elő az LTF betiltását célzó pert.

A bandák betiltása azért tűnik rendkívül nehezen összeegyeztethetőnek a dán alkotmánnyal, mert azok hivatalosan egyesületként működnek, az országban pedig nagy hagyománya van ennek a szervezeti formának, és ez nyilván az alkotmányban is megjelenik. Hogy hirtelen miért látta úgy az ügyészség, hogy az alkotmánnyal összeegyeztethető módon el tudnák érni egy banda betiltását, azt nem tudni, viszont az biztos, hogy nem csökkent a nyomás a hatóságokon. November elején egy húszéves bandatagot gyilkoltak meg, majd egy hét múlva Nørrebron egy LTF-es testvérét találták el.

Mecsetben köttetett fegyverszünet

November közepén jött a hír, hogy egy vasárnapon megrendezte az élet a gengszterfilmek klasszikus jelenetének iszlám verzióját, ahol a két rivális semleges területen, Isten házában találkozik, hogy megkössék a fegyverszünetet. Sőt, az LTF és a Brothas között az iszlám hitközösség vezetői mediáltak, az aggódó szülők támogatásával. Tehát amit a hatóságoknak és a komplett kormányzatnak nem sikerült elérnie, azt megoldották az iszlám közösség prominens alakjai.

Az egyhónapos fegyverszünet persze nem egyenlő a békével, de ez így is sokkal nagyobb eredmény, mint amit a világi vezetők rengeteg erőforrás felhasználásával fel tudtak mutatni. Az viszont, hogy az iszlám vallási vezetők oldottak meg egy olyan problémát, amely tökéletesen világi jellegű és ráadásul kihatással van az ország egészének közbiztonságára, nem kevés kérdést vet fel. A dán napilapok hasábjain már vannak, akik párhuzamos társadalomról beszélnek, de ellentétes érvek is megjelennek.

A fegyverszünet ellenére november végén meghosszabbították a motozási zónák érvényességét, majd közel húsz bandatag előzetes letartóztatásba került. December közepén folytatódtak az intézkedések, további hét bandatag került börtönbe.

Ezzel egy időben a dán közmédiának interjút adott az aggódó szülők egyike, amelyben elmondta, hogy ott volt az LTF és a Brothas közti találkozókon, ahol a háború befejezése mellett döntöttek. A nyilatkozó szerint megegyeztek, hogy nem lépnek a másik területére, véget vetnek a lövöldözéseknek és nem keresik az összetűzéseket.

Habár a béke hivatalosan nem lett megerősítve, a két legveszélyeztetettebb városrészt, Nørrebrot és Nordvestet magában foglaló motozási zóna érvényessége múlt csütörtökön járt le és ezúttal nem hosszabbították meg.

(A cikk a Politiken bandaháborús aktája alapján készült.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..