Ma véget ér a hazai futball bajnokság. Az elsőség már a múlt héten eldőlt, a végjáték mégis izgalmasnak ígérkezik – már amennyiben izgalmat jelent a számunkra, hogy mely csapatok esnek ki az első osztályból, és melyek maradhatnak jövőre is a legjobbak között.
Jobb híján így kell mondanunk: legjobbak.
Nem egészen két hét múlva, június 14-én kezdődik az oroszországi labdarúgó világbajnokság – persze megint a magyar válogatott nélkül. Nemzeti tizenegyünk utoljára 32 évvel ezelőtt, 1986-ban szerepelt világbajnokságon. Abban sem volt sok köszönet, de akkor legalább ott voltunk. (Mezey György volt a szövetségi kapitány, Egervári Sándor a segítője.)
Napra pontosan 32 évvel ezelőtt, 1986. június másodikán játszotta a magyar labdarúgó válogatott az emlékezetes 0-6-os mérkőzést a szovjetek ellen a mexikói világbajnokságon, Irapuatóban. Ez volt a híres „tésztás” meccs. Igaz, azóta többször is megírták, hogy szó sem volt tésztáról, csak az egyik játékos mondta ezt a meccs után, hátha békén hagyják az érdeklődő sajtómunkások.
A meccset Szegeden néztem a televízióban, akkor alig három hónapos fiam, és a feleségem társaságában. Amikor a bíró a sípjába fújt, elindultam a konyhába sörért, de még ki sem értem, a feleségem már szólt: Gól!
Persze, nem mi rúgtuk. Visszarohantam, megnéztem az ismétlést, majd újra a hűtőszekrény fel vettem az irányt. Ám ezúttal sem tudtam hozzájutni a sörhöz, mert bent a szobában ismét megszólalt a feleségem hangja: Gól!
Ezt sem mi rúgtuk.
Ekkor feladtam a próbálkozást, megkértem a feleségem, úgyis látott már két gólt, hozza be ő a sört. Így is lett. A hátralévő időben kaptunk még négy gólt, a megivott sörök számára nem emlékszem.
A 0-6 rejtélye azóta sem oldódott meg, és most már valószínűleg soha sem derül ki, hogy miért kapott az akkoriban – a mostanihoz képest – jónak számító magyar válogatott hat gólt a szovjetektől.
Most megint vb jön, a szovjetek – ezúttal Oroszország néven – már a csak a rendezés jogán is ott lesznek. És ott lesznek a belgák is – ez számunkra azért érdekes, mert valahol egy kicsit mi is belgák vagyunk. Igaz, a valódi belgáktól – tudásban, teljesítményben – messze vagyunk, de belga a szövetségi kapitányunk, aki ugyan eddigi két meccsén két zakót jegyzett, de a jövő, legalábbis George Leekens szerint, fényesnek tűnik.
A Belgiumból ideiglenesen hazánkba migrált tréner ugyanis másfél hónappal a következőket nyilatkozta a magyar miniszterelnökről, és annak kedvenc sportjáról: „Orbán Viktor sokat tud a fociról is, én kedvelem. Szereti a sportot.”
Leekens tréner mindehhez még hozzátette: “Magyarországon hamarosan átadják majd az új 70 ezres nemzeti stadiont. Hol vagyunk mi, belgák ezen a téren? 20 éve csak ünneplünk, de nem csinálunk semmit. Úgyhogy jobb, ha szerények maradunk a kritikáknál.”
Magyarország amúgy az ötvenedik helyen áll azon a FIFA-ranglistán, amelyen Belgium a harmadik.
