Arról jutott eszembe, hogy a szombathelyi Kétfarkú Kutyák „jelmezes farsangi politikusűző felvonulásra” készülnek. Azt kérik, hogy a résztvevők öltsenek olyan jelmezt, ami a politikusokat elriasztja. Fogós feladvány, hiszen az ember évek óta tapasztalja, hogy a kormányoldal honatyái az ég egy világon semmitől sem riadnak vissza: meglehetősen gátlástalanok.
Persze ha komolyan vesszük, amit mondanak, akkor éppenséggel lehetne rég nem látott migránsnak vagy brüsszeli bürokratának öltözni, azokat roppant veszedelmesnek nyilvánították. (Na de hogy néz ki egy igazi brüssszeli? Azt télvíz idején mégsem ajánlom, hogy valaki Brüsszel jelképét: a Maneken Pis-t, a pisilő kisfiút alakítsa. (Az influenzát és a közszeméremsértést egyszerre kockáztatná.) A Soros-jelmezt sem tudom jó szívvel javasolni, túl elcsépelt ötlet. Bár ahogy látom, lelkesen csépelik továbbra is. Legutóbb még a Magyar Posta sem átallott azzal érvelni: azért nem válaszolja meg az ellenzéki kérdéseket arról, mennyit keresnek és túlóráznak a kizsigerelt kézbesítők, mert „nem kívánnak részt venni Soros EP választási politikai kampányában”.
Tényleg, lehetne talán interpellációnak vagy képviselői kérdésnek öltözni, attól riadtan menekülni szoktak. Most még boldog karácsonyt sem kívánhatnak felelet helyett, hiszen az már elmúlt. Persze egy „áldott, békés farsangot” vagy „kellemes húshagyó keddet!” még megoldhatná a helyzetet.
Az igazán ügyes kezűek „vagyonnyilatkozat” jelmezt varrhatnának maguknak
Ez komoly krízisbe sodorja a legkiválóbb államférfiakat is, látni sem szeretik. Na nem azért, mintha nem vallanának kész örömmel és teljes őszinteséggel javaikról, ezt feltételezni is sértés. Hanem azért, mert minden egyes vagyonnyilatkozat kitöltése feltépi családi sebeiket. Micsoda fájdalom lehet évről évre szembesülni azzal, hogy ők mostoha gyermekei famíliájuknak! Rideg, kőszívű szüleik, rokonaik részvétlenül nézik tengődésüket, megtehetnék, de mégsem segítenek rajtuk. Rettenetes ez a szeretethiány, amelyben élniük kell. Másoknak lehetett nehéz gyermekkoruk, de mennyivel rosszabb, ha valakinek ilyen nehéz felnőttkora van! Apák, anyák, testvérek, vők, ángyikák – csupa jól menő (mit jól menő! szárnyaló!) vállalkozással, a barátok is dúskálnak a jóban, épp csak a család politikus tagja nem jut egyről kettőre.
Nézzük például magát a miniszterelnököt. A családjának már több milliárdja van, a régi barátja Magyarország leggazdagabb embere, ő meg szegény épp csak egy kicsivel tudta gyarapítani a megtakarított pénzét. Évek óta gyűjti, és csak most érte el az egymilliót. Pedig spórol, amin csak lehet, stoposként utazik a barátjai járművein, és nem túl drága menzán ebédel. A végén még a belépőjegyet sem tudja majd megfizetni a legközelebbi stadionba, ami ott áll a kertje végében.
De a vagyonnyilatkozata az MNB elnökét is elkeserítheti. Havi 5,7 milliót keres, és mégsincs egy fillér megtakarítása sem. Hát mi lesz, ha jön egy váratlan kiadás, meg kell javítani a mosógépet, elromlik a cirkó? A családnak ott is jól megy, de úgy látszik, vele nem törődnek.
Mamaként, nagymamaként legjobban az szomorít meg, amikor a szülők hagyják cserben gyermeküket. Szegény Szíjjártót még mindig nyomasztja, hogy nem képes ledolgozni a 30 milliós tartozását a szülei felé. Annak idején csakis abból tudta megvenne a csodapalotáját, és hiába igyekszik, egy fillér törlesztésre sem futja. Azok meg, úgy látszik, nem engednek el egy forintot sem, évről évre ott virít az adósság a vagyonnyilatkozatban.
Még kevésbé értem Kósa anyukát. Próbálom magam beleképzelni a helyzetébe. Persze nehéz, mert én ugyan jó pár évvel fiatalabb vagyok a 83-nál, mégsem valószínű, hogy ekkora pályamódosításra merészkednék, és bölcsődevezetőből egyszer csak fejest ugranék a sertéstelep-tulajdonlásba, pláne gabonatermesztő céget alapítanék. De ha mégis, hát biztosan nem nézném tétlenül, hogy a kisfiam mínuszban legyen, mert 21 milliós tartozása álljon szemben a 2,3 milliós pénzvagyonával. Pláne, ha az én sertéstelepem is, mint az övé, mindjárt hozzájutna egy 100 milliós támogatáshoz. Ha ez sem lágyítja meg az anyai szívet, akkor semmi.
Kedves szülők, drága rokonok! Essen már meg a szívük politikus sarjaikon. Csöpögtessenek nekik is valamit. Nehogy már közadakozásból kelljen kisegítenünk őket.
