A Petőfi Irodalmi Múzeum és az Arany János Emlékbizottság jóvoltából több mint ötezer gyerek utazhat Budapestre, hogy az iskolapadon kívül is szerezhessen élményeket a tavaly kétszáz éve született költőről, illetve ismerkedjen a fővárossal. A program népszerűsége még a szervezők várakozását is felülmúlta.
Szeptember elején hirdette meg magyarországi illetve határon túli általános- és középiskolák számára az Arany János Budapestje című pályázatot a Petőfi Irodalmi Múzeum. A kezdeményezés annyira népszerű lett, hogy szeptember 27-én le kellett zárni a jelentkezést, mert három hét alatt körülbelül 12 ezer főt regisztrálták, ami hatalmas túljelentkezés – mondta E. Csorba Csilla a PIM korábbi igazgatója, aki kurátorként a program lebonyolításáért felel. Az Arany János Emlékbizottság több tíz millió forintot szánt a pályázatra: az útiköltséget, a szállást, az étkezést és a programokat is ők állják, így a diákok ingyen vehetnek részt a kiránduláson.
Sok feltétele nem volt a pályázásnak, a legfontosabb kitétel az volt, hogy Budapestről nem fogadtak jelentkezést. Az elbíráláskor
előnyt élveztek a határon túlról érkezők és az olyan iskolák, ahol hátrányos helyzetű diákok tanulnak.
2017-ben 50 csoportot fogadott a múzeum, 2018 június végéig pedig még 100 csoport érkezik a program keretén belül Budapestre. Ez azt jelenti, hogy összesen ötezernél is több diák nézheti meg a kiállítást. E. Csorba Csilla szerint nagyon szívszorító volt a válogatás, mert mindenkit szívesen vendégül láttak volna, de az anyagi források mellett az intézmény kapacitása is határt szabott a lehetőségeiknek, de így is páratlan volumenű programról van szó a múzeum történetében.
A diákoknak pedig nemcsak azért hasznos a kirándulás, mert más szempontból is megismerkedhetnek Arany János költészetével, hanem azért is, mert olyan gyerekek is eljuthatnak Budapestre, akiknek egyébként erre nem lenne lehetőségük. E. Csorba Csilla hozzátette, hogy a találkozás a fővárossal, annak kulturális és építészeti örökségével akár életre szóló élményt is jelenthet. „Ezzel egy kicsit meg is ajándékozzuk mindazokat, akik eljönnek, amellett, hogy az irodalom szeretetére próbáljuk nevelni őket” – mondta.
A PIM Önarckép álarcokban című Arany János-kiállításának megtekintése mellett a diákok más programokon is részt vehetnek attól függően, hogy egy, két vagy három napos kirándulásra kaptak támogatást. Olyan helyszínek szerepelnek még a kínálatban, amelyeknek szintén köze van a költőhöz: el lehet menni a Vigadóba, a Magyar Tudományos Akadémiára, az Országos Széchényi Könyvtárba, a Parlamentbe vagy a Margitszigetre, de akár Nagykőrösre is, ahol Arany János tanárként dolgozott. E. Csorba Csilla elmondta, hogy jellemzően azok a diákok kaptak háromnapos utat, akik nagyon messziről érkeznek a fővárosba.
Az intézménynek is hasznos a program, hiszen minden múzeum esetében fontos mérőszám, hogy hány látogatót fogadnak évente. De azért is, mert sok érdekes tapasztalatot szerezhetnek múzeumpedagógusaik, akik nagyon különböző felkészültségi csoportokkal találkoznak.
„Az ember nagyon érdekesen csalódik, pozitív és negatív értelemben is”
– mondta E. Csorba Csilla arról, hogy nem feltétlenül igaz, hogy egy nagyon távoli vidékről érkező csoport nem olyan felkészült, mint egy nagyvárosi elitiskolából érkező társaság. Vannak olyan osztályok, akik az elejétől a végéig ismerik a Toldit és kívülről fújják Arany János életrajzát, másoknak viszont minden újdonság.
Nagyon nagyok a különbségek, és ezek nem csak abból adódnak, hogy tanulták-e már a gyerekek Arany Jánost vagy még nem – magyarázta E. Csorba Csilla. Az is hasznos tapasztalat, hogy mennyire bevonhatók a közös munkába az egyes csoportok, hiszen a múzeumpedagógusok nem tárlatvezetést tartanak a diákoknak, hanem játékos formában mutatják be nekik a kiállítást, illetve beszélgetnek velük Arany Jánosról. Természetesen a diákok leginkább az interaktív, élményszerű részeit élvezik a programnak. „Nagyon sok olyan véleményt hallottunk, hogy ide még egyszer el fogok jönni” – mondta E. Csorba Csilla arról, hogy sok jó visszajelzés érkezett már. Azt tapasztalták, hogy néha maguk a diákok is meglepődnek: nem gondolják, hogy ilyen érdekes lehet egy kiállítás, amely egy kétszáz éve született költőről szól.
Ottjártamkor épp Tompáról érkezett osztályokat fogadtak a múzeumban, hatodikosokat és hetedikeseket. Amíg az egyik osztály megnézte a kiállítást, a másik csoport múzeumpedagógiai foglalkozáson vett részt. A hatodikosok éppen a Toldit tanulták, így könnyedén válaszoltak a művel kapcsolatos kérdésekre, amelyek egyébként sem voltak mindig olyan komolyak, mint az iskolai tananyag. A diákok játékos feladatok közül is választhattak, ezek közül a legnépszerűbb az volt, amikor kisebb csapatokban ki kellett találni egy fiktív céget, amely a Toldi márkanevet viseli. Az egyik csoport törhetetlen mobiltelefonokat gyártott volna, mások pedig testépítéshez használható fehérjeporra asszociáltak Toldiról, azaz kétségtelenül sikerült a 21. századhoz kapcsolniuk a művet. A kiállításon kicsit már nehezebb volt lekötni a gyerekek figyelmét, akik körülbelül egy duplaórányi időt töltöttek a múzeumban a kétnapos programjukból.
Csorba Csilla arról beszélt, hogy jó lenne, ha még sok ilyen programot tudnának szervezni, hiszen ezek mindenkinek, a diákoknak, a tanároknak és a múzeumi dolgozóknak is jó élményt és értékes tapasztalatot jelentenek.
