Mintapéldáját láttuk a hét elején annak, hogy mikor kellene egy ország fontos képviselőjének jobban odafigyelnie arra, mit mond egy másik országban – írja Ivácson András Áron az Országgyűlés elnökének látogatásáról a Transindexen.
Kövér László a Kolozsvári Magyar Napok hétfő esti nyitógáláján az erős, szuverén nemzetállam fontosságáról beszélt. Egész pontosan így fogalmazott:
„Mi, magyarok, azt kívánjuk minden szomszédunknak, amit önmagunknak: nemzetközi együttműködésre képes, erős, szuverén nemzetállamot,
amely nem a nemzeti kizárólagosság gondolatára épül, hanem a különböző nemzetekhez tartozó polgárai méltóságának egyenlő tiszteletére; amely nemcsak a területén élő többségnek, hanem a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeknek is biztosítja az identitását…”
Mindezzel kizárólag egyetlen probléma van – véli Ivácson András Áron:
amit itt ő felvet, az nem szuverén és erős nemzetállam, hanem a plurális állam fogalma, amely sohasem nemzeti.
Tudniillik a nemzetállam mint olyan – per definíció – egyik vagy másik nemzet állami szintű kizárólagosságára épül. Ha máshonnan nem, ugyan legalább Eötvös Józseftől érdemes volna tanulnia, aki már a maga korában bírálta a nacionalizmus különböző formáit, elsősorban is az akkor még újnak számító „nyelvi nacionalizmust.” Ahogy maga is fogalmaz: „Nem akarom elhinni, hogy ez valaha tömegérzület lesz.”
Eötvös felismerése saját korában egyedülinek számított, azt látta meg, hogy a nacionalizmusba intencionálisan bele van kódolva a hatalom akarása, az uralmi vágy, hiszen a nacionalista politika mindig arra irányul, hogy az államon belül minden nemzetiség közül csakis egyetlen nemzetiségnek legyen korlátlan szuverén hatalma.
Igazából nem meglepő, hogy Kövér a két fogalomnak fel akarja cserélni az értelmét, tipikusan “alternatív tény” (post-truth) eljárás,
ami egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar kormány hivatalos stílusa. Ám az már felettébb meglepő, miként nem látta előre annak a visszásságát, hogy ezt éppen Kolozsváron hangoztatja.
Gondoljunk a tettetett nagy államközi barátságok ellenére időnként kormányzati szinten is fel-felvillanó elnyomás-cicaharcokra, amikor mindkét kormány próbálja túllicitálni a másikat az elnyomás vádjával illetve ezen vád tagadásával.
Ha a magyar kormány többszörösen nehezményezi a román állam bánásmódját a magyar kisebbséggel szemben, akkor ugyan miért kíván épp erős, szuverén nemzetállamot,
tehát minden nemzetiség közül csakis egyetlen nemzetiség korlátlan szuverén hatalmát?
Kövér László nyilatkozata – úgy tűnik – egy „idegenszívű” (akármit is jelentsen ez az értelmetlen fogalom) és egy „idegen” tudása között a földre hullott. Le a padlóra, de durván.
