Az amerikai elnök bebizonyította, hogy az amerikai hadsereg messze a legjobb a világon: Maduro elnököt elfogták pillanatok alatt, és így mindenki levonhatta a tanulságot: veszélyes szembeszállni az Egyesült Államokkal – különösen az amerikai földrészen.“
A nagy kérdés: lehet-e katonai erővel uralni a világot? Maga Trump bizonygatta, hogy nem, és ezért rendelte el a kivonulást Afganisztánból 2020-ban, melyet aztán Biden elnök hajtott végre bizonyítva a több mint húszéves katonai megszállás kudarcát. Hal Brands professzor, a Johns Hopkins Egyetem tanára arról írt a Bloomberg portálon, hogy furcsa módon a nagy vetélytárs, Kína profitálhat a leginkább Trump Venezuela elleni agressziójából.
“Maduro elnök sok évet tölt majd egy amerikai szövetségi börtönben azért, mert Venezuela sokáig jó kapcsolatot ápolt Oroszországgal és Kínával”
– állapítja meg a Kissinger díjas professzor. Így folytatja:
”Oroszország és Kína Venezuela szuverenitásának megsértéséről kiabál hiszen ők éveken át támogatták a Maduro rezsimet, de tenni nemigen tehetnek semmit sem az USA-val szemben éppúgy mint, ahogy nem tudták megakadályozni az Egyesült Államok és Izrael győzelmét Irán fölött.”
Hogy lesz ebből a taktikai győzelemből stratégiai siker?
“Az USA irányítja ezentúl Venezuelát” – állítja Trump, de hogy a gyakorlatban ez hogyan sikerül majd az nagy kérdés. Irakban a 2003-as agresszió után nem nagyon sikerült.
Kína tovább nyomulhat előre az amerikai földrészen
Peking hosszú távra játszik: Trumpnak sikerült kiszorítania a kínaiakat a Panama csatorna környékéről, de Peruban óriási kikötők állnak már az ellenőrzésük alatt, Bolíviában pedig űrfigyelő központjuk működik. Pekingben épp decemberben tettek közzé egy hosszútávú latin-amerikai programot.
“Trump most nyilvánvalóvá tette, hogy az USA az egyetlen katonai hatalom a kontinensen, és minden latin-amerikai állam nagyon is óvatos lesz, hogy katonai bázisokat biztosítson Pekingnek, de a kínaiak nem is erre koncentrálnak hanem a technológiára, a gazdaságra és a politikára.”
Kína számára Trump agressziója Venezuela ellen precedens lehet Tajvan esetére. Végülis az USA elismerte az egy Kína elvet még 1972-ben amikor Nixon elnök és Kissinger külügyminiszter Pekingben járt, vagyis a nemzetközi jog szempontjából Tajvan Kína része. Nemrég az USA 11 milliárd dolláros fegyverszállításról kötött egyezményt Tajvannal, Peking óriási hadgyakorlattal válaszolt. Mindez része a nagy amerikai-kínai párharcnak a világuralomért.
“Mi lesz, ha a vetélytársak utánozzák az USA agresszív taktikáját, a hidegháború utáni korszakban amikor az Egyesült Államok volt az egyetlen világhatalom, ez nem jelentett gondot, de
manapság amikor sok kihívással kell szembenéznie Amerikának, könnyen kiderülhet, hogy a vetélytársak is kedvet kapnak a venezuelai példa utánzására, és akkor mi lesz?”
– teszi fel a jogos kérdést Hal Brands professzor a Bloomberg portálon.
