Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 13

Vélemény

Főpolgármester – Hajh, a NER oldalon nagy a zsivaj, lárma!

Falusi Tamas
-
0
Főpolgármester – Hajh, a NER oldalon nagy a zsivaj, lárma!

Vitézy ugyanis azt mondta, hogy kihívja vitára a főpolgármester jelölteket, Karácsony meg azzal utasította vissza, hogy ameddig nem tiszta, ki a FIDESZ főpolgármester jelöltje, Szentkirályi vagy Vitézy, addig ő feleslegesnek tart minden vitát.

Azt is mondta, ha tényleg mindketten indulnak ellene, tartsanak előválasztást, hogy kiderüljön, ki az ő igazi kihívója (szerinte ugyanis Vitézy is fideszes jelölt), amitől viszont Vitézy döbbent meg, mert kb. 147,2 százalékos valószínűséggel tartja méltóságán alulinak egy pimf, bábuként mozgatható alárendelttel való szavazati versengést. Hogy ő? Vele? Hát még csak az kéne! Hívják vissza az asszonyságot, ha ő kell a FIDESZ-nek, de hogy kiálljon itt a placcra mint nagynevű szakértő egy jogásszal szemben, aki azt sem tudja, hogy egy villamosnak melyik az eleje? Na, ne röhögtessük magunkat, kérem! Főleg ki ne.

Így aztán nem is lesz se előválasztás, se vita.

Fideszéknek persze jól jött volna egy kamerák előtti összecsapás, mert ebben az esetben a terv szerint a hajdani szóvivő mosolyogva végignézi, ahogy Karácsony meg Vitézy a porba tiporja egymást, hogy ő majd a végén a két tetem fölött gyurcsányozzon egy jóízűt, és már nyert is. Fölényesen.

Valószínűleg ez volt a terv. Nem akarják ők Vitézyt, dehogy akarják, Orbánnak sokkal jobb Szentkirályi, mert a Főnök utál a beosztottakkal vitatkozni, pláne ha önjáró az a beosztott, ahogy a szakértő úr is az. Összevissza nyilatkozgatna, meg fejlesztgetne, pénzt követelne tőle, még tán az olimpiai tervekbe is beleugatna, ami már tényleg túlmegy minden határon, ezért találták ki Szentkirályit. Ha a hadügyminiszter felesége nevető harmadikként főpolgármester lesz, akkor Budapest ismét Orbánék játszóterévé degradálódik mint Tarlós idején, ami jó is nekik meg rossz is. Jó, mert kidüllesztett mellel mondhatják, hogy megint épült valami a kormány dicsőségére a Várban, a Ligetben vagy a Rákosrendezőn, rossz pedig azért, mert pénz kell hozzá, ami jelenleg nincs.

Hogy csak jó legyen, arra találták ki a befektetőt, az ugyanis hozza a pénzt, mert van neki, így aztán Szijjártó Lázár megbízásából végigjárva a Közel-Keletet, meg is szerezte a megfelelő pénzes embert, hogy valami ide nem illő, egyébként is randa, célszerűtlen és Budapest számára használhatatlan akármit építsen a pályaudvar helyén, amely akárminek Lázártorony lesz a neve. Esetleg Szijjártóváros. Vagy mindkettő. Érdektelen. Szijjártót és Lázárt kivéve mindenkinek, viszont az ő nevük így fönnmarad majd, örökkön örökké, ámen. Érdekesség, hogy például a tramtrain is Lázár műve, de ahhoz nem adta a nevét – amennyi esze van.

Na, ezért szidja most a főpolgármestert a komplett NER média meg a NER nomenklatúra, hátha mégis lehet addig piszkálni, hogy nem bírja már tovább, és akkor a forszírozott vita létrejön. Másutt Karácsony nem tud se cáfolni, se visszavágni, erre a független lapok alkalmatlanok. A főpolgármester egyébként is fideszék kedvenc célpontja, a „vádak” leginkább általánosságok, a város szemetes, az utak kátyúsak, a dugók nagyok, amely problémákat, mivel korábban is voltak, Karácsonynak kellett volna öt év alatt megoldani. Mindenesetre az utca embere szívesen nyilatkozik erről, és a NER sajtó szívesen is kérdezi, az utca embere ugyanis azt tartaná normálisnak, ha tükörsima, tisztára söpört úton, folyamatos zöldhullámban egyedül autózva tudna céljához érni, amint jelen sorok írója is úgy tartja, a többi autós csak azért ül kocsiba, hogy őt akadályozza a haladásban.

A szubjektív ostobaságoktól a racionalitáshoz visszatérve lássuk a konkrétumokat.

A Szentkirályinak írt anyag a Karácsony féle kamuzásra koncentrál. Nyilván nem ő írta, hanem a propagandaminisztériumban készül, ott van erre jól fizetett alkalmazott bőven, így aztán elég, ha a volt szóvivő csak bemagolja, hogy folyamatosan tudja elmondani. Az anyag azt hívja kamuzásnak, amit Karácsony ígért, de nem teljesített. Ilyennek tartja például, hogy a programjában 2019-ben azt írta a főpolgármester:

„A villamoshálózat hiányzó elemeinek megépítésével összefüggő rendszert alakítunk ki. Pesten is a budai fonódó villamoshálózat mintájára: összekötjük a 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton, összekötjük Zuglót és Angyalföldet, belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.”

ám ebből Szentkirályi szövege szerint az „összekötjük 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton” nem teljesült. A másik kettő sem, de nyilván az a jól kifundált fideszes taktika, hogy darabonként olvassák Karácsony fejére a bűnöket, ahogy a vitában is tették volna (úgy többnek látszik), azaz előbb-utóbb jönni fog a többi is.

Karácsony persze gondosan nem írt időpontot a megvalósítás céldátumaként, így aztán nem is olvasható a fejére semmi, pláne, hogy Orbán Budapest elvesztése miatt érzett nemes bosszúja következtében a város pénzügyileg úgy ki lett véreztetve, hogy csak na, amire még szuperponálódik az energia drágulás meg a COVID járvány is. Budapest a kormánnyal szemben teljesen tehetetlen, minden adu Orbánék kezében van, így aztán akkor söprik le a pályáról Karácsonyt, amikor akarják. És sajnos akarták, sőt akarják is. Ez ugyan morálisan hányingert keltő viselkedés, a saját, ráadásul magyarok lakta főváros permanens büntetése, na de mikor érdekelte az ilyesmi Orbánt a nemes bosszúállás közepette? Azt tetszik mondani, hogy soha? Na, ugye.

A fentiek miatt ez a kamuméterezés  az ügybe belerángatott Szentkirályi részéről inkább az erőltetett viccelődés kategóriája, mint a számonkérésé, mert a projekt nem lett adott időpontra megígérve, és a pénzügyi helyzet miatt amúgy is képtelenség lett volna megvalósítani.

Karácsony programját látva persze egyértelmű, hogy akkor még valami szerencsétlen „szakértőre” vagy „szakértőkre” hallgathatott (remélem, hogy ma már nem tesz így), ebből következően nagy szerencse, hogy pénzhiány miatt mindegyik terv elhalálozott.

Az ígéret szerinti tervek:

  • A Bajcsyn járó villamost tekintve a Budapest „szakértők” pár ezer amúgy is tömegközlekedő ember két átszállásának megspórolását (Deák tér, Lehel tér) akarják sok pénzből megvalósítani. Előny lehet még, hogy azok, akik eddig kizárólag csakis azért jártak autóval a Bajcsyn, mert tömegközlekedve át kellett volna szállni villamosról a metróra, majd viszont, a megvalósítás után le fogják tenni az autót, és attól kezdve villamossal járnak. Becslésem szerint (bőven számolva) lehetnek vagy hatvanan. A város kötöttpályás hálózata egy méterrel se nő (ahol a metró jár, ugyanott járna majd a villamos, mégpedig ugyanazon megállóhelyekkell kiépítve), így aztán a projekt költői címmel jellemezve: sok hűhó semmiért
  • Zugló és Angyalföld összekötése nyilván a 3. villamos eltérítését jelenti, amely majd a jelenlegi 1. villamoshoz és az 1. metróhoz való csatlakozás helyett az új felüljárókon (ezek megépítése tényleg fontos feladat) megy át a Rákosrendezőnél a vasút felett, majd a Szegedi úton Angyalföld felé.

Ez a projekt is elkönyvelhető a látványos, drága és fölösleges tervek közé, mert a felüljárók megépítése után az ugyanezen az útvonalon járó 32. busz tökéletesen alkalmas a feladatra már ma is. De lehet sűríteni, ha kell.

  • A „…belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.” szöveg nyilván az 5. metrót takarja.

Itt már nem is írnék róla semmit.

A fentiek alapján mondható, hogy egészen jól állunk, mert még nem költöttünk el egy vasat sem a tényleg fontos projektekhez szükséges pénzből. Az egy másik kérdés, hogy a pénzt Orbán még haza sem hozta, majd ha egyszer itt lesz (ha ugyan egyáltalán), csak azután jön a fővárostól való megtagadása. Már ha, ne adj isten, megint Karácsony nyerne, mert tőle Orbán kizárólag elvesz és egy vasat sem ad. Megelőlegezve, hogy Karácsonyt a Lánchíd felújításával kapcsolatban is támadni fogják (ahogy szép sorban majd mindennel), az erről szóló írás is fontos lehet.

Mivel Karácsony győzelmének van a legnagyobb valószínűsége, Budapest csak az EU-tól közvetlenül a városhoz érkező, címkézett pénzekre számíthat, ezért olyan EP képviselőket kell választani, akik ezt tekintik célnak, és ennek megfelelően dolgoznak Brüsszelben. Jelenleg a városvezetés színtiszta politika, azaz a városról vitázni hülyeség.

Csak ismételni tudom, hogy ha Szentkirályi nyer, akkor Orbán lesz a főpolgármester, és azt nem javaslom senkinek.

És hogy mi van Vitézyvel? Az ő félelmetes szakértelmét már prezentáltam a  korábbi írásaimban. Tisztelt Választók! Inkább ne, ha kérhetem. Fontosabb dolgokra kell a pénz, mint amelyekre ő költené.

Sirám

Falusi Tamas
-
0
Sirám

Mint az köztudott, a magyar sírós fajta. Szegény minket annyit bántottak már, például az a Szvatopluk is hogy kibarmolt velünk, mikor rendkívül pofátlan módon, csak úgy hipp-hopp elcsaklizta tőlünk az országunkat valami lóért cserébe… illetve bocs, az fordítva volt, mi vettük el tőle az övét, de ennek úgysincs jelentősége már, a lényeg az, hogy annyi csapás ért minket, amennyi miatt innentől számítva, ha semmi egyéb nem történne már, akkor is vagy kétszáz évre maradt siránkozni valónk.

Mi, magyarok még a vigadást is zokogva abszolváljuk, és miután letudtuk a keserűen vidám órákat, visszatérünk eredeti tevékenységünkhöz, a csak síráshoz vigadás nélkül. Szörnyű helyzetünkre jellemző a régi mondás, hogy míg az angolszászok csinálják a pénzt, a németek megszolgálják, az olaszok elnyerik, a franciák meg a győzelemért kapják, mi keressük. Keresni valamit akkor kell, ha nincs, nem csoda hát, hogy mi, „mimagyarok” roppant szomorú egy népség vagyunk – kivéve a gyevi bírót természetesen.

A gyevi bírónak ugyanis láthatóan jókedve van. Hogy miért, az a foglalkozását tekintve rejtély, mert abban az országban, ahol ő miniszterelnök, a gazdaság pocsékul muzsikál, a többi népet az ő nagyszerű közreműködése révén nagyrészt magunkra haragítottuk, főleg azokat, akik elvileg a szövetségeseink, az oktatás csak vergődik, az egészségügy szintén, ha nem lennének szigorú rendőri felügyelet alatt, már rég összeomlottak volna, és így tovább, és így tovább, satöbbi. Egyedül a brancsbeli gazdagoknak fut a szekere, mert a néptől begyűjtött adókból (közpénz) ők kapják a legtöbb támogatást. Néha zsíros üzlet, máskor zsíros állás, olykor meg rezsicsökkentés formájában, mely utóbbi egy pénzátirányító rendszer az adófizetőktől a nagyfogyasztók felé. Érdekessége, hogy a regnálók az éjjel-nappal hangoztatott megtakarítást gigantikusra hazudják, hogy a kispénzű és ezért kisfogyasztó nép is úgy érezze, kapott valamit. Holott dehogy. Illetve nem sokat.

Akik még a gazdagokon kívül a pénzünkből részesülnek: a klérus, a sport meg a NER sajtóbirodalma (a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA inkluzíve), így a pénzjuttatások nagyságát tekintve ők hárman megosztva másodikok, viszont magát a népet sajnos diszkvalifikálta valaki, ezért a dobogó harmadik foka üres. Mindezért a gyevi bíró a felelős, mégis vidám. Nyilván tetszik neki, mivel saját műve a rendszer, mindezt ő hozta létre, és a kijelöltek gyors ütemű gazdagodását meg az ő korlátlan hatalmát tekintve kiválóan működik.

Valószínűleg emiatt választjuk meg újra és újra kétharmaddal gyevi bírónak, mert az általa elintézett országos szegénységhez, betegséghez, versenyképtelenséghez, európai kitaszítottsághoz meg ilyenekhez jól illik a „mimagyaros” világvége hangulat. Egyedül az érthetetlen, hogy akkor miért beszél állandóan többes szám első személyben, mintha ő is ehhez a sírós néphez tartozna, holott elképesztően gazdag, övé a korlátlan hatalom, ráadásul még jókedve is van, melyek közül egyik tulajdonság sem passzol hozzánk, derék „mimagyarokhoz”.

Miniszterelnök úr két legfőbb tulajdonsága azonban más. Ő egyrészt harcol értünk, „mimagyarokért” (éjt nappallá téve, időt és fáradságot nem kímélve), másrészt megmondja nekünk, milyenek is a „mimagyarok”. Azaz mi.

Aki hazaáruló, tehát nem „mimagyar”, azokért nem harcol. Inkább rájuk uszítja az ügyészséget, a NAV-ot, az ÁSZ-t és/vagy a NER sajtót (a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA inkluzíve – epitethon ornans by Szerző), hogy káros tevékenységükkel ne akadályozhassák meg a miniszterelnök úr jótéteményeit, napéldául a tanárok fizetésemelését, amelyet már régen megtett volna, ha a hazaárulók nem áskálódnának Brüsszelben. A hazaárulók persze azt kérdik, miért nem az itthon beszedett adóból finanszírozzák miniszterelnök úrék a tanári fizetésemelést, de ez csalárd szöveg, mert annál azért vannak a magyarság számára sokkal fontosabb dolgok is, úgymint stadion, templom, várnegyed, és az MNB veszteség is 1000 milliárd per év. Illetve, bocs: per félév.

Miniszterelnök úrtól tudjuk, hogy a mi észjárásunk mások számára követhetetlen (főleg az övé, mint legfőbb „mimagyarnak”, természetesen), a mi gondolkodásunk higgadt, és a józan észen alapul, nem holmi tudományos tohuvabohun, mint például a közgazdászoké (lásd). Mi békepártiak vagyunk, miközben a szövetségeseinket illetően mindenki háborúpárti, és létezésünk, vagyis a létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez nem fogható, magas rendű formája. A legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk. Mikor az ember rádöbben, hogy ez már meg is történt, hamar rájöhet arra is, hogy ennél jobb szöveg azon választóknak, akiknek a magyarságukon kívül semmilyen más jótulajdonságuk nincsen, el sem képzelhető. Követik is a miniszterelnök urat, akinek a magyarok a legfontosabbak, gondolkodás nélkül, akárhová!

Arról is értesültünk tőle, mi tudjuk, honnan jöttünk, hová megyünk, a nyugatiak meg csak élnek bele a vakvilágba. Ahhülyék. Történelmi tanulmányaim alapján a honnan jövésünk nem valami nagy etvasz, más népekkel is hasonló dolgok történtek (Ausztria területvesztesége például az I. világháború után nagyobb volt, mint Magyarországé), a hová megyünk meg nem kérdés, ugyanezt folytatjuk, ami most van, csak még hatványozottabban. Ilyenkor elgondolkodik az ember, nem lenne jobb mégis a vakvilágba élni, ahogy a bécsiek?

A fentiek alapján teljesen érthetetlen, hogy léteznek olyanok kies hazánkban, akiknek ennyi jó kevés, és mindenféle kifogásaik vannak a miniszterelnök úr regnálását illetően. A nagy részük persze ezt csak kis körben tudja szóvá tenni, ott is félve, hogy a fideszrajongók esetleg megharagszanak, és szóbeli vagy akár fizikai atrocitásokra is sort kerítenek, viszont a magyar értelmiség nem lefizetett, azaz nem NER-es nagyágyúi médiafelülettel is bírnak, ezek az ún. független lapok, ahol közzé tehetik a véleményüket (persze ez is egy zárt, brancs jellegű társaság, amelybe kívülről bekerülni nem lehet). Akik tehát tudják, közzé is teszik. De még mennyire!

Ha úgy számolunk, hogy a magyar média 80 százaléka a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA-val együtt közpénzből fenntartott Fidesz tulajdon, az ellenzékhez feltétlen hű kislapok részesedése meg 2%, akkor a függetleneknek kb. 18% marad. A függetlenek működéséből viszont úgy tűnik, hiába nem tetszik nekik, nem nagyon akarják Orbánt leváltani.

Jó, persze szóvá teszik, amiről úgy érzik, hogy kellene (a nagyközönségnek tesznek panaszt), megírják, hogy Orbán ilyen rossz, meg olyan, sőt még annál is rosszabb, ha ez egyáltalán fokozható, és akár naponta megteszik, ám miután immár 13 éve ez megy, és semmi eredménye sincs, sok, velük elégedetlen ember kezd rosszra gondolni. Lehet ugyan régiekre hivatkozva azt mondani, hogy „Honi soit qui mal y pense”, de ez nem igaz, az viszont annál inkább, hogy amire van vevő, abból meg lehet élni. Magyarán a független lapoknak olyan nagyon nem érdekük, hogy Orbán tűnjön el, éspedig minél hamarabb, mert annyi jó témát szolgáltat a „nemfideszes” olvasóknak, mégpedig naponta, amennyit Dobrev sohasem fog, még ha megfeszülne se. És ezekre a témákra van vevő. És nem kevés.

A kormány leváltásához más kell, mint annak megírása, hogy Orbán rossz. Egyrészt a naponta való ismertetése annak, hogy az ellenzék mit csinálna Orbán helyében, és hogy az mennyivel lenne jobb. Ehhez az árnyékkormány programja rendelkezésre áll. Másrészt be kellene mutatni az árnyékkormány minisztereit, mintegy illusztrálva, hogy a megfelelő emberanyag adott, akik már első ránézésre jobbak, mint a NER miniszterek, még ha nem is akadémikusok. Emellett még cáfolni kell a NER sajtó ellenzékről terjesztett hazugságait, nem pedig ismertetni, mert akkor a bizonytalanok (akik olvassák a NER lapokat is meg a függetleneket is) két helyről kapnak információt, hogy a dolog úgy áll, ahogyan azt a FIDESZ mondja.

De nem. Ehelyett megy a „mimagyarok” féle viselkedés. Panasz, kétségbeesés, sirám minden vonalon, valamint annak állandó megerősítése, hogy az ellenzék képtelen. Hogy mire? Mindenre, kérem, de legfőképp a kormányzásra az:

„Itt azonban nem bukik (a kormány). Persze tudom, ha mégis bekövetkezne, hatalmas káosz keletkezne az országban. Az keletkezne, mert nincs hatalomra érett új csapat, nincsenek valódi elképzelések arról, hogy mit is lehetne kezdeni a ránk szakadó romhalmazzal.,,,

Szegény Magyar Péter, szegény mi…”

(nincsenek, jajjaj, nincsenek – a háttérből halk zokogás, az előtérben sárgult leveleket sodor a bús őszi szél)

Hogy ez a jogtalan ledegradálás mennyire tesz jót a programmal és szakértőkkel bíró ellenzéknek, azt mindenki állapítsa meg maga. Ahogy már ötszázhatvannyolcszor írtam a független lapok szerkesztőinek és újságíróinak: csak gratulálni tudok.

Nem is olyan rossz az Orbán, ugye? Van téma dögivel, és az mindent megér.

 

Utólagos megjegyzés: korábban úgy gondoltam, amit Orbán mond, az csak és kizárólag néphülyítésre szolgál, maga a miniszterelnök egyik hülyeséget sem hiszi. Ma már másképpen gondolom.

Ferenc pápa meg a gender

Falusi Tamas
-
0
Ferenc pápa meg a gender

A genderről sokan tudják úgy, hogy „valami melegpropaganda”, és tényleg van a melegséghez némi köze, de ezek az emberek részben rosszul tudják, mert nem propaganda, hanem követelményrendszer.

Érdekesség, hogy a jelenleg nálunk regnáló párt… illetve pártok esetében – elnézést doktor Semjén – kötelező a gendert illető teljes tudatlanság, így aztán aki arrafelé hallott valamit erről harangozni, az is letagadja, nehogy kipaterolják a brancsból.

Minden közösségnek, akár a legkisebbnek is van egy ilyen követelményrendszere. Ez persze csak szóbeli szabálygyűjtemény, nem írta le senki, kivéve az olyan művészi megnyilvánulásokat, mint például a „Nékem olyan asszony kell…” kezdetű műdal, melyekből a közösség feleségekre vonatkozó álláspontja („…ha beteg is, keljen fel”) világosan kiderül. A rendszer rögzíti, hogy egy fiú kinézettel született egyénnek hogyan kell az adott közösségben fiúként majd később férfiként viselkednie, és mit tesz vele a közösség, ha nem követi a vonatkozó szabályokat. Ugyanilyen követelményrendszer, és nem teljesítésük esetén szintén megfelelő következmények vonatkoznak a lánynak, később nőnek kinézőkre is.

Az „annak kinéző” azt jelenti, hogy a „fiú” vagy a „lány” minősítést az újszülött látványa alapján hozza meg egy legalább 65-ös IQ-val bíró ember (több nem kell neki a meghatározáshoz), de az sajnos semmit nem jelent, ugyanis hogy ki lesz az újszülöttből szexuális téren, és mit fog majd akarni, nem a külső kinézete, hanem az agya dönti el.

Azt, hogy mi van az újszülött agyában, a születéskor még nem tudja senki, ugyanakkor nagy pech a külsővel nem korreláló agyberendezkedésűekre nézve, hogy a kérdés akkorra már eldőlt, azon változtatni semmiféle kezeléssel és/vagy neveléssel nem lehet. Bárki belegondolhat, hogy őt át tudnák-e nevelni az LMBTQ+ lehetőségek bármelyikére, és ha igen a válasz, akkor eddig nem a veleszületett ösztönei szerint élt, hanem magára kényszerített valamit, ami nem a sajátja.

Sokan gondolják úgy kies hazánkban is, hogy mivel a változatos betűkkel jelölt, a többségtől eltérő változatok kialakulására nem találtak genetikai okokat, az előző bekezdés nem igaz. Ők nem tudják, hogy ugyan a gének itt valóban nem játszanak szerepet, de a szivárványpaletta adott színe a magzatfejlődés alatt alakul ki, mert a magzatot érő hormonimpulzusok hozzák létre azt az agyfejlődéstől függő sokszínűséget, amely aztán az egyént szexuális téren később jellemezni fogja. Elég szomorú, hogy miután Magyarországon a regnálók törvénnyel tették egyértelművé, hogy szerintük ez nem így van, a Magyar Tudomány felkentjei erre egy árva szóval sem reagáltak hivatalosan. Nincsenek itthon? Vagy nem hallottak még róla? És ami még érdekesebb, nem akadt egyetlen újságíró sem, aki a kétfejű borjúról és megrökönyödött tulajdonosáról írt izgalmas riport mellé ezt is felvette volna a repertoárba, és felhívta volna az MTA adott szekcióját, vagy akár az elnököt.

Magyarországon a regnálók jóvoltából a 18 éven aluliak nem tudhatnak arról, hogy vannak a többségétől eltérő szexuális viselkedésformák (nehogy kedvet kapjanak!), de még csak arról sem, hogy egyáltalán van olyan, hogy szex (a pornográfia tilalma 18 éves korig). Különösen megmosolyogtató az a törvényi szöveg, hogy az olyan tartalom tilos, „amely a szexualitást öncélúan ábrázolja”, mert némi öncélúság nélkül eleve sikertelen lesz az ügy, még ha a felek kizárólag gyermeknemzési célból jöttek volna össze, akkor is. Az pedig, hogy 18 év a korhatár, még kevesebb értelmet feltételez a törvényalkotókat illetően.

A témának most éppen Ferenc pápa veselkedett neki. Az úgynevezett gender-ideológiát korunk „legcsúnyább veszélyeként” jellemezte, mert eltöröl minden különbséget, amely az emberiség része. „A különbségek eltörlése az emberiség eltörlését jelenti” – jelentette ki. Úgy vélte, a genderelmélettel ellentétben a férfi és a nő megkülönböztetése az, amely „termékeny kontrasztot” teremt.

Eltekintve a „gender-ideológia” és „genderelmélet” szavak helytelen használatától a pápa általi aggódás jogosnak tekinthető, mivel ha a gender által támasztott követelmények eltörlése révén férfiak és nők gyakorlatilag egyforma, azaz semleges individuumokká válnak, akkor a vallás által parancsba adott, és többezer éve jól működő szaporodás apa- és anyaszerepei megszűnnek, és a létszám csökkenésbe vált (ennek jelei már ma is jól láthatók). Az emberek elsősorban saját szórakozásaiknak fognak élni, nem pedig az utódoknak. Ez a folyamat csak az emberiség kihalásához vezethet, rémült meg a pápa, és bizony nem mondanám, hogy nincsen igaza.

A történet úgy kezdődött, hogy a kezdetben keményen patriarchális, egyben kirekesztő gender nem ismert pardont. Később egyre enyhült az előírásokat és büntetéseket tekintve, így mára oda jutottunk, hogy a nők a férfiakkal, legalábbis törvényileg egyenjogúnak tekinthetők. Sokak szempontjából kellemetlen mellékhatás, hogy a többségtől szexualitási téren eltérő viselkedésű és kinézetű csoportok (LMBTQ+) ettől vérszemet kapva kezdték úgy gondolni. hogy akkor már ők is egyenjogúak a többivel. Ez a konzervatívabb társadalmakban nagy megrökönyödést kiváltva kemény reakciókhoz vezetett.

Helytelenül. Az hogy az emberiség egy faj, abszolút kétségtelen, jogos tehát azon törekvés, hogy senkit ne tekintsenek durván szólva aberráltnak, amennyiben a viselkedése nem okoz kárt senkinek. Mindig az utóbbi feltétel a mérce, azaz mindenki normálisnak tekintendő, akinél a feltétel adott, és senki nem tekinthető normálisnak még a leghagyományosabb férfi-nő kapcsolatban sem, ha a feltétel nem teljesül.

Persze a dolog nem megy könnyen, mert a nagyobb népcsoportok sok nemzedéken át rögződött gender szemléletének megváltoztatása rengeteg munkát és nagy türelmet igényel. Az egyik probléma, hogy ennek ellenére az elfogadási folyamatot sokan erőltetik. A másik probléma az, ha a jó irányú és helyes törekvést túllihegik. Ennek az erőltetésnek és túllihegésnek a következménye például a Pride, amelyből több a kár, mint a haszon, emiatt küzdenek a túllihegők azért, hogy még a beszédben se legyenek a férfiak és a nők megkülönböztetve (pl. a „Hölgyeim és Uraim” eltörlendő), ezért hoz az EU olyan rendeletet (ott sem mindenki akadémikus), amely előírja, hogy a társaságok vezetőségében mekkora arányban kell szerepelni nőknek, különben büntetés, és a „Mindenki egyenlő” törekvést kezdi felváltani a „Mindenki egyforma”  elv, mégpedig tűzön-vízen át. Ez biztosítja a konzervatívoknak a gúnyolhatóságot, ami lassítja az elfogadást.

Az irány a fenti problémák ellenére egyértelmű. A bőrszín ma már nem számít, sőt a political correct beszéd is kötelező, hogy az érzékenyebbeket nehogy véletlenül megsértse valaki, a nem a helyi gender szerint viselkedőket is egyre inkább tolerálják a fejlettebb társadalmak, hiszen olyasmiért, amiről ő nem tehet, és kárt sem okoz a többieknek, senki nem büntethető. A tendenciát tekintve nemsokára elérkezünk majd ahhoz a korhoz, amitől a pápa fél: a nők és a férfiak nem lesznek már nők és férfiak, csak és kizárólag emberek, akik az életben a saját boldogulásukat és szórakozásukat keresik. Biztosan akadnak majd olyanok is, akiknek legfőbb szórakozás és öröm a gyermek, de a számuk várhatóan egyre inkább csökken, és mivel a technika, főleg a robotika fejlődésével előbb-utóbb minden igény kielégíthetővé válik, senkinek sem lesz szüksége senki másra, hogy jól érezze magát. A közös célok (pl. klímaváltozás elleni küzdelem) a hétmilliárdos létszám drasztikus csökkenésével úgyis megszűnnek, az emberiséget immár semmi nem fogja fenyegetni, kizárólag önmaga.

A pápa látja a többezer éves művet összeomlani, és egyéni tragédiája, hogy a változás felelőse egy személyben ő.

„Kizökkent az idő; – oh kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”

– írja a költő, és bizony nagyon egyetértek. A dán királyfival is, meg a pápával is, aki jogosan fél tőle, hogy a helyretolásnak immár semmi esélye sincs, mert egyre gyorsulva száguldunk a lejtőn lefele.

Azért párszáz évet még adnék magunknak. Ha többet nem is.

Vitézy II.

Falusi Tamas
-
0
Vitézy II.

(a Vitézy I. folytatása)

A 2 metró és a gödöllői-csömöri HÉV összekötése

A projekt aránylag (de csak aránylag, például egy hosszabb metróvonalhoz képest) olcsón megvalósítható, ezért sajnos várható a fontolóra vétele.

A megvalósítás fantasztikus előnye, hogy a HÉV-vel érkezőknek nem kellene a HÉV-ről leszállva átmenni az Örs vezér téri aluljárón, és metróra szállni (majd délután fordítva), azaz két, kb. 150 méteres, fel-le lépcsőzéssel súlyosbított sétát, ezzel átlagosan kb. 2*6 = 12 percet tudnának vele megspórolni naponta – kivéve persze azokat, akiknek jövet-menet az Árkádban, az IKEÁ-ban, a SUGÁR üzletközpontban vagy az Örs vezér téri orvosi rendelőben dolguk van, mert azok úgyis leszállnak, akár össze van kötve a metró a HÉV-vel, akár nem, hiszen  eleve az Örsre jöttek, és egyelőre vagy semmiképpen nem akarnak tovább utazni innen.

Ez az összekötésből adódó kényelmi szolgáltatás jól hangzik, de sok haszna nincs, sőt (tekintve az átszálláskor muszájból végzendő lépcsősportot) népegészségügyileg ( 🙂 még tán jobb is lenne, ha maradna a mai helyzet. A projekt megvalósítása aligha ér el néhánynál több embert, arra ösztönözve őket, hogy tegyék le a kocsijukat, és kötöttpályás tömegközlekedéssel menjenek a városba, mert az átszállók nagy része, akiket ez ma ténylegesen érint (ők néhány ezren vannak), amúgy is tömegközlekednek, azaz a gépkocsi forgalom csökkenés jellegű haszon ennél a projektnél a város számára gyakorlatilag nulla. Azt ugyanis nem hiszem, hogy jelentős lenne azok száma, akik eddig kizárólag azért jártak kocsival a városba, mert az Örsön át kellett szállni a HÉV-ről a metróra, és ha már nem kell, akkor ők majd otthon hagyják a kocsit és attól kezdve csakis hévmetróval járnak.

Az összekötéssel az új utazókat elérő budapesti kötöttpályás hálózat egy méterrel sem nő, a budapesti gépkocsiforgalom csökkenése ennek révén nem várható, viszont rengeteg pénzt lehet kiadni építkezésre meg új szerelvényekre, miközben a repülőtérrel nincs a városnak kötöttpályás összeköttetése, és a 4 metró nemhogy a Szilas pihenőhelyig (P&R parkoló), de még a Bosnyák térig se megy ki. Amíg egy házon beszakadófélben van a tető, és omladozik a vakolat, nem javasolt az amúgy is kevés rendelkezésre álló pénzt új kistorony építésére költeni, amelynek gyakorlatilag semmi haszna nincs, de jól néz ki. Bár, ha jobban megszemlélem, még csak nem is néz ki jól az a nagyméretű, otromba híd az Örsön.

Megjegyzendő, hogy az ilyen összekötések esetén a régi szerelvényparkot teljesen le kell cserélni olyan szerelvényekre, melyek mind a HÉV, mind a metró vonalán tudnak közlekedni, azaz mind a HÉV, mind a metró szerelvényeinél drágábbak. A HÉV szerelvények úgyis elöregedtek, le kell cserélni őket, így azoknál csak némi ráfizetést igényel az ügy, viszont a 2 metrón új szerelvények járnak, melyek a HÉV vonalon való közlekedésre alkalmatlanok. A csere valószínűleg úgy nézne ki, hogy a 2 metróvonalra teljesen új hévmetrós szerelvényparkot vesznek, az ottani szerelvényeket átirányítják a 3 metróra, a 3 vonalán járó orosz metrókat meg kidobják, mert azokat Szijjártó még baráti kipcsák államokban se tudná eladni. Ahogy a lélegeztető gépek is itthon porosodnak, mivel még ajándéknak sem kellenek sehol.

Áttekintve az eddigieket, félelmetesen nagy esze lehet annak, aki ezt a város számára teljesen értelmetlen, viszont igencsak drága „projektet” kitalálta. De, ha kérném szabad, a továbbiakban ne szóljon bele a közlekedésfejlesztésbe.

Az 5 metró

Az 5 metró egy régi elképzelés. Lényege, hogy a szentendrei HÉV-et a város alatti alagútban összekötik a ráckevei és a csepeli HÉV-vel. A teljes projekt eredménye néhány, a sűrű beépítettség miatt kifejezetten drága új metrómegálló a Belvárosban (már nagyon hiányzott) és esetleg még a Margitszigeten is egy. Hogy miért menjen az ember metróval a Margitszigetre, azt persze majd valahogy még meg kell magyarázni, viszont ha az így tervezett 5 metró a leendő „budapesti olimpiai helyszíneket” kötné össze, az más! Akkor van értelme – persze nem a város lakosainak.

Az elképzelés érdekessége az, hogy a HÉV-ek már most is össze vannak kötve, mert a Batthyány tértől egy metrómegálló a Kossuth Lajos tér, majd onnan a 2 villamossal a csepeli HÉV 11 perc, a ráckevei meg 16. Persze mennyivel kényelmesebb lenne egyeseknek, ha nem kellene átszállni, és a szentendreiek (már akiknek ott dolga van) egy járattal tudnák le a csepeli kirándulást, valamint vicaverza. Hogy ez hány embert jelentene, aki jelenleg minden nap kocsival teszi meg ezt az utat, de ilyen hatalmas kényelemnövekedés esetén rögtön átnyergelne a HÉV-re, azt pontosan nem tudom. Lehetnek vagy százötvenen.

A Kálvin térig HÉV-metróval való robogás lenne az 5 metró építésének első lépése, amely nyilván azt célozná, hogy a déli HÉV-ekkel érkezők közvetlenül érjék el a 3 metrót. Jelenleg sajnos szegény ráckeveieknek át kell szállniuk a 2 villamosra, majd a Fővám téren egy másikra, hogy a Kálvin térig jussanak el. A csepeliek dolga egyszerűbb, ők a 6 vagy a 4 villamossal a Boráros tértől két megállónyira érhetik el a 3 metrót az Üllői útnál. Akik persze nem a 3 metrót akarják elérni, hanem például a kisföldalattit vagy a 2 metrót, azok úgyis leszállnak, és a 2. villamossal mennek tovább, akár megépítjük a Kálvin térig az alagutat, akár nem.

A fentiek alapján a terv első lépése maximum néhány ezer ember komfortigényét szolgálná ki, akik amúgy is HÉV-vel utaznak, mégpedig nem kis áron, tekintve a HÉV-ek metrótól eltérő felső áramszedőjét, azaz a nagyobb alagutat, vagy ha alsó áramszedőjük is van, akkor a szerelvények drágább beszerzését. Hogy az alagút mennyibe kerülne, arra vonatkozóan nyilván léteznek előtervek. Nem számítanék kis összegre.

A fentiek alapján az 5 metró is beleillik abba a (nem rövid) sorba, amely csak pár ezer ember kényelmének kismértékű fokozását célozza (egy átszállás elmaradása) és semmi mást, azaz a város életére gyakorlatilag nincs hatással, mert nem csökkenti érdemben a városi autóforgalmat. Erre a projektre ostobaság pénzt költeni, mert sokkal hasznosabb lenne ezt az összeget a 4. metró Keletitől a Szilas pihenőhelyig való kiépítésére fordítani, és/vagy a KÖKI-től induló egyvágányos reptéri metróra, mert ezek sokkal nagyobb haszonnal járnak a város számára a lakosság nagyobb tömegeinek elérése, és ezáltal a gépkocsi forgalom tényleges és lényegi csökkentése révén. Természetesen, ha a 2 villamos már nem bírja a HÉV-től HÉV-ig rajta utazó tömeget, az más, de ilyenről egyelőre nem hallottam.

A félreértések elkerülése végett: tisztában vagyok vele, hogy az 5 metró is meg fog épülni, de nagyon remélem, hogy csak akkor, mikor az ennél sokkal fontosabb közlekedési beruházások már készek, a város minden útjának aszfaltja tükörsima, a P&R parkolók ott vannak minden fontos helyen, a BKK járműpark fiatal és üde, és nem okoz pénzügyi gondot egy komolyabb költségvetésű építkezés. Addig csak riasztó jele annak, hogy az átgondoltság sem a városvezetésnek sem a kormányzatnak nem az erőssége.

A fentiekhez hasonló, néhány ezer ember kényelmét „átszállás megspórolással” javító, és legfeljebb néhányszáz(!) embert ezzel az autózástól a tömegközlekedésre csábító, ugyanakkor rengeteg pénzt igénylő projektektől minden komoly városvezetésnek, pláne a komoly… khm, „szakértőknek” ódzkodni kell. Intő példa lehetne a hódmezővásárhelyi tramtrain, ahol nagyon sok pénz elköltésével értek el nagyon kevés hasznot, de úgy látszik, a „Mi az, ami a városnak pillanatnyilag a leghasznosabb” elv helyett a „Mi az, ami nekem tetszik” elv érvényesül. Még szerencse, hogy nincs pénz, mert sokan vannak, tán még szakértők is, akik jelenleg értelmetlen dolgokra költenék.

A városvezetés sajnos nem politika, hanem szakma. Mostani érdekessége, hogy a kormány által a várost vezető politikai ellenfélre rákényszerített „gúzsbakötve táncolós” üzem (csak elvonás van, támogatás nuku) sokkal hasznosabb, mintha a kormánynak kedves személy jutna Budapesten hatalomra, aki aztán a pénzt hülyeségekre költené. Félő ugyanis, hogy hogy van a fiókban még több elképzelés, amely nagyon sokat költene nagyon kevesek kényelmének egészen kismértékű javítására, ellehetetlenítve ezzel a fontos projekteket.

Tisztára, mint a rezsicsökkentés. Bár ott azért több a nyertes, mint a fenti, kifejezetten szakértő által támogatott elképzelésekben. Ki hitte volna, emberek?

Műelemzés – „A baloldal elvenné a tanárok pénzét”

Falusi Tamas
-
0
Műelemzés – „A baloldal elvenné a tanárok pénzét”

Hát igen. Ilyenek ezek a baloldaliak. Ha már az Orbán család és a NER lovagok keserves munkával (jachtozás) lenyúlt pénzecskéjét nem tudják horgas karmaikkal magukhoz kapirgálni, szegény tanárok fizetésére ácsingóznak. Érdekesség, hogy amikor könnyen elvehették volna, mert ők voltak hatalmon, akkor nem vették el, ugyanis a 2010. előtti kormányok nagyobb arányban költöttek a GDP-ből oktatásra, mint az Orbán féle brancs bármelyik évben. Láthatóan nem csak mohó ez a baloldal, de még következetlen is.

„Az elmúlt két évben összességében megduplázódott a pedagógusképzést választók aránya hazánkban. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar társadalom érintett része megértette és magáévá tette az új életpályáról szóló törvény legfőbb üzenetét, miszerint a gyermekeink nevelésével, oktatásával foglalkozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének egy felelős kormány gondolkodásának középpontjában kell állnia minden időben.”.

Mint az a statisztikából látható, a pedagógusképzést választók száma (fő):

2015:   20042              2018:   18830              2021:   14727

2016:   21529              2019:   18862              2022:   13658

2017:   18935              2020:   12871              2023:   18845

Hogy ezekből a számokból milyen matematikai műveletekkel jön ki az „összességében”, a „megduplázódás” és hogy mihez lett arányítva micsoda, az kissé érthetetlen, de ismerve a médiumot, ahol ez írás megjelent, a francot sem érdekli arrafelé a kérdés. Ha Szerző azt írta, akkor azt írta. Megduplázódott, és punktum! Összességében és középpontjában, snitt.

Mint tudjuk, a tanárok és óvónők bére 2010. óta több ütemben emelkedett, 2013. és 2017. között ötvenszázalékos, 2020-ban és 2022-ben tíz-tíz százalékos, 2023-ban pedig átlagosan 14 százalékos béremelés történt. Az inflációt figyelembe véve az oktatói/nevelői fizetések reálértéke 2017-ig nőtt, ekkor érte el a csúcsot 32 %-kal haladva meg a 2010-es évit, aztán a reálérték csökkenni kezdett, és a múlt évben pont ugyanannyi volt, mint 2010-ben, ami nem azt mutatja, hogy „a gyermekeink nevelésével és oktatásával foglalkozók erkölcsi és anyagi megbecsülése állt volna a kormány gondolkodásának középpontjában”. Egyáltalán nem azt.  Középpont helyett inkább a perifériát mondanám, ha ugyan egyáltalán állt valahol. Az ilyen viselkedés nagyon is illik egy nem annyira tudás-, hanem sokkal inkább munkaalapú társadalmat építő kormányhoz. Hiába hadoválnak, hogy ennyi meg annyi a nominális bér értéke, az infláció 2023-ra sikeresen lenullázta az összes addigi tanári fizetésemelést 2010-től máig, azaz 13 éven át. Mivel pedig az inflációhoz döntő részben a kormányoknak meg a nemzeti bankoknak van köze, a tettes kiléte nem vitás.

Így aztán szegény pedagógusok úgy érezhetik, hogy Orbán alatt megállt az idő, a regnálás során ugyanis nem történt számukra semmi pozitív fejlemény, azaz a kormány már jó ideje nem annyira felelős, hanem sokkal inkább felelőtlen az új nemzedékkel szemben, amelyet állítólag fokozottan gyámolít. Csak valahogy nem sikerül neki ez a gyámolítás, amint ez a pedagógus fizetések 2010-óta való nemnövekedéséből meg az egyéb (nem kicsi) pedofil botrányokból látható. Úgy látszik fideszéknek, nincs ehhez tehetségük. És mihez van, kérem, kérdem én (pedig nem kellene). Szóval a pedagógusoknak annyi. Vagyis nulla. Napjainkig.

Na de majd most! A kormány az eltelt 13 év alatt, azaz villámszerű gyorsasággal megértette az idők szavát, és íme, máris itt az életpálya törvény, amely bemutatja, hogy hogy micsoda elképesztő mértékben fogja az eddig ugyan inkább felelőtlen, de mostantól immár felelős kormány a pedagógusok bérét emelni…  majd egyszer.

Ha jön, lesz pénz

Jelenleg ugyanis nincs. Az ország költségvetése kifeküdt, a 27 %-os világbajnok ÁFÁ-ból, egyéb adókból meg a budapesti elvonásokból a kormányhoz beérkező adóbevételi összegecske másra kell. Például repülőtér vásárlásra, hogy a magán- és a miniszteri utazásokra bérelt repülők könnyed röpködését ne zavarhassa semmi, a 150 milliárd/év közpénzből propaganda szócsővé tett MTVA lefizetésére, Mészároséknak Paksra, a Budapest-Belgrád vasútvonalra szintén nekik, a felcsúti fociakadémiára, a gödi SAMSUNG gyár támogatására, az MNB veszteség kipótlására (1000 milliárd/félév!) és még számtalan egyéb helyre, amelyek mind sokkal fontosabbak a pedagógusfizetéseknél. Nem csoda, hogy a káprázatos életpálya modell jelenleg működésképtelen, pedig milyen jól ki lett találva, hogy a tanárok bére 2078-ban már hatezernyolcszázötvenszerese lesz a tatárjárás korabelinek (viszonyítás kérdése az egész, nemde?).

De ez pénztelenség még nem elég! Szegény, ártatlan kormány fejére csőstül jön a baj.

„Dobrev Klára, Donáth Anna, Cseh Katalin és társai immár nem titkolják, hanem egyenesen dicsekednek vele, hogy európai parlamenti képviselői mandátumukat arra használják, hogy ártsanak hazájuknak. Kifacsart gondolkodásuk egyenesen hazafias tettnek tartja azt, amit a többség hazaárulásnak. Az őrület most ott tart, hogy az Európai Parlament be akarja perelni az Európai Bizottságot az Európai Bíróságnál, amiért felszabadított egy részt az eddig visszatartott, egyébként jog szerint nekünk járó forrásokból.”

Bizony, hogy úgy, emberek! Az őrület. Ott tart. Egészen ott.

A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy az Európai Uniónak vannak normái, melyekről úgy gondolja, hogy a tagországokban azokat be kell tartani, hiszen a nyitott határok, a szabad tőke és termékáramlás, valamint a korlátozatlan utazás miatt ne érhessen hátrány senkit sehol, még a helyi államapparátussal való konfrontáció esetén sem. Sajnos a jelenlegi magyar kormány nem egy virtigli normakövető társaság, így aztán néhol… itt-ott… erre-arra megsérti a normákat. Ilyenkor az EU eljárást indít, majd meghozza határozatát, és közli az adott országgal, hogy min kell változtatnia. Nekünk is megküldte az ominózus 27 pontot, amelyeket teljesítve máris utalnák a pénzt, csak az a baj, hogy a kormány nem teljesíti. Egyet sem. Így aztán pénz sincs. Helyette a kormány arra hivatkozik, hogy nem is az a 27 pont a baj. Pedig de.

Feltehető a kérdés, hogy ha hazaárulás definíció szerint azzal a viselkedéssel azonos, amely MIATT nincs pénz, akkor miért pont az ellenzék a hazaáruló, miért nem Orbán Viktor? Ő ugyanis nem „elvenné” a tanárok pénzét, hanem elvette. Kétszer.

  • Először, mikor annyi más kiadást sorolt a tanárok elé, hogy nekik már egy fillér hazai bevétel sem maradt béremelésre a kormány által tőlünk adóként beszedett 38 000 000 000 000 forintból.
  • Másodszor, mikor nem teljesítette az EU által előírt 27 pontot, ezért EU pénz sincs.

Ehhez képest az, hogy az ellenzék brüsszeli képviselői azért lobbiznak, hogy legyen már egy kicsit több nálunk a demokrácia, gyakorlatilag nulla (ehhez nincs más eszközük). Orbán persze bármikor és azonnal áthúzhatná gonosz, hazaáruló számításukat, mert csak teljesíti a 27 pontot, és Dobrevék lobbizása máris elhalálozott. De nem.

Érdekesség, hogy Orbánnak van még egy fegyvere, amelyben bízhat, és szemmel láthatólag bízik is, mégpedig a vétóval való zsarolás. Az igazság az, hogy most már akár ezt a bugris módszert is elfogadnánk, ha ennek révén sikerülne neki a pénzlehívás, de már ez se megy.

Az elemzett írásműben szereplő további hazaárulózás, libernyákozás és konzumidiótázás nem érdemes még csak elolvasásra sem, ugyanis nem a hazaárulók, libernyákok és konzumidióták veszik el a pénzt a tanároktól, hanem Orbán Viktor. Abból fizeti a magyarországi „néptanítót”, azaz a pedagógusok helyett a NER médiabirodalmat és szerzőgárdáját (lásd a jelen műelemzés témáját), ahová az MTVA is beletartozik a maga évi 150 milliárdjával. Az így kialakított totális média túlsúly miatt az ő nem konzum-, hanem fideszidiótákra kihegyezett népnevelésük sokkal sikeresebb a gyakorlatilag média nélküli ellenzékénél. Ez a tény a választások eredményeiből kristálytisztán látható.

Amikor pedig az ember azt olvassa, hogy az alapítványokba szervezett (= FIDESZ által lenyúlt) egyetemek középiskolákat olvasztanak magukba, amelyek aztán majd várhatóan elnyelik az általános iskolákat is, és visszatér a nádpálcás, memoriterhívő tanítók kora a falon függő fidesztízparancsolattal, a válogatott Orbán mondások mellett, meg az olyan iskoláké, ahol már a pedellus is tarthat fizikaórát, mert nincs más, megvilágosodik a kormány célja: csak semmi fizetésemelés, nehogy már a legjobbak menjenek tanárnak! Azok képesek értő módon felvilágosítani a gyerekeket, akik hazaviszik a tudást, és még a végén ráébred a nép!

Ami nemkívánatos. Nekik.

Nagyon nem az.

Vitézy I.

Falusi Tamas
-
0
Vitézy I.

A főpolgármester választáson az ő neve is szóba került. Ahogy ismeretes, Tarlós azt mondta róla, hogy jó közlekedési szakember, de máshoz nem ért.

Emlékszem a közlekedési projektekre is, melyek Tarlós kampányához így Vitézyhez is köthetők, a kampányt a kormány jelentős erőkkel támogatta, mert fontosnak tartotta Budapestet (persze csak politikailag). Nagy volt az önbizalom akkoron (2019-et írtunk), Orbán jelentette be a népnek, hogy a kormány által a főváros részére előirányzott fejlesztési összeg 1000 milliárd, amiről ma már nagy a csönd, olyannyira nagy, hogy az eltelt évek során nemhogy adtak volna pénzt a fővárosnak, de 212 milliárdot sikerült elvonni Karácsonyéktól. A Lánchíd 6 milliárdján túlmenően természetesen. Azt sem utalták át azóta se.

Mondanom sem kell, hogy az mindig hatásos, ha virtigli szakember irányítja a projekteket.

Lássunk hát pár ilyet Tarlós idejéből:

  1. A Nyugati és a Déli pályaudvar összekötése föld alatti vasútvonallal

A „fejpályaudvar megszüntetése és átmenő pályaudvarrá való átalakítása” igen divatos mondás mostanában. A divaton túlmenően ott van értelme egyáltalán, ahol nagy az átmenő forgalom, célforgalom viszont alig van. Ilyen pályaudvar például a celldömölki vagy a dabasi (és ezek valóban átmenő pályaudvarok is – nagyon helyesen).

Budapestről ez nem mondható el. Kis átmenő, és hatalmas célforgalom, a legtöbb ember ide igyekszik, és nem utazik tovább, vagy innen indul haza, illetve ha budapesti, egy másik városba, azaz a magyar fővárosban ezen divat követése nem biztos, hogy célszerű. A döntően célforgalomnak az az oka, hogy nem csak az ország  lakosságának 18 %-a, de a hivatalos, a gazdasági és a kereskedelmi tevékenységek nagy többsége is itt található. A fenti tény történelmi adottság, és a helyzet igen nagy valószínűséggel még nagyon sokáig nem fog megváltozni. A fővárosnál tehát az alapvető indok hiányzik, mert csak nagyon kevesen utaznak Budapestről tovább, illetve nagyon sokan Budapestről indulnak más városokba.

Az átmenő pályaudvarok ilyetén módon tervezett budapesti kialakítása, azaz a Nyugati meg a Déli pályaudvar összekötése nagyon drága. Ez egyrészt a szükséges alagút hosszából következik, másrészt abból, hogy a nehéz és felső áramszedős mozdonyokkal működtetett vasút sokkal teherbíróbb pályaszerkezetet és nagyobb alagút átmérőt igényel, mint a nála könnyebb, alsó áramszedős metró.

A terv hasznosságát vizsgálva a következő kiindulási adatokat lehet rögzíteni:

  • A Déli pályaudvar a vonatforgalmat tekintve a Kelenföldi pályaudvar északi irányú meghosszabbítása (azaz gyakorlatilag azonos vele), mert ide csak a Kelenföldi pályaudvarról jöhet, és innen csak oda mehet vonat.
  • A Kelenföldi pályaudvar viszont (anélkül, hogy bármit bármivel összekötöttünk volna!) már most is egy átmenő pályaudvar, ahová a Déli összekötő vasúti hídon keresztül Kelet-Magyarország összes nagyobb városából (Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Kecskemét, Szeged) érkezhet vonat, és mehet tovább nyugatra a Balaton, Győr és Pécs irányába, valamint visszafelé ugyanúgy. Ehhez nem kell a Nyugatit és a Délit összekötni!

A kiindulási adatok alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

  • A MÁV már most is indíthat közvetlen, például Nyíregyháza-Sopron vagy Miskolc-Nagykanizsa vagy Szeged-Győr, stb. vonatokat a Déli összekötő vasúti híd igénybe vételével a Kelenföldi pályaudvaron át, ha kedve tartja, annak semmi akadálya nincs. Ez tehát nem indokolja a tervezett projekt megvalósítását.
  • A projekt elmaradásának vesztesei:
    • akik Esztergom, Dorog, Vác térségéből vonattal közvetlenül akarnak a Balatonra, Érdre, Szombathelyre vagy Pécsre utazni, és nincs kedvük a Nyugatinál átszállni a vonatról a 3. metróra, aztán a Deák térnél átszállni a 2. metróra, a Délinél pedig felülni egy újabb vonatra,
    • akik Esztergom, Dorog, Vác térségéből nem Pestre, hanem Budára igyekeznek, és szintén nem szeretnének a Déliig leszállni a vonatról.

Összefoglalva: a Délit és a Nyugatit vasúti alagúttal összekötő projekt eredménye rengeteg pénz elköltése néhány speciális lakóhelyű honfitársunk kényelmének kismértékű javítása érdekében, illetve azok érdekében, akik jobb szeretnek Budapesten vonatozni, mint metrózni. Leginkább elbaltázottnak mondható, így aztán nehéz felfedezni benne a szakemberséget.

A projekt elmaradásából adódó kétségtelen hátrány, hogy az egyetlen Budapesten lévő átmenő pályaudvar, a Kelenföldi, sokkal távolabb van a városközponttól, mint a Nyugati vagy a Déli. A Kelenföldi pályaudvart jelenleg csak egy metróvonal érinti, mégpedig a 4. metró, amelynek itt van a végállomása. Érdemes tehát megfontolni a Kelenföldi pályaudvar megközelítésének további javítását.

Ha a Déli pályaudvar valóban a Kelenföldi pályaudvar északi irányban történő meghosszabbítása (márpedig az, mert semmi mással nincs közvetlen kapcsolatban), akkor a Déli létezésének értelme csak annyi, hogy közelebb van a városközponthoz a Kelenföldinél. Amennyiben tehát a Kelenföldi pályaudvar megközelítését a Déli pályaudvar irányából megjavítjuk, a Déli egyszerűen megszüntethető, és az értékes telek eladható (összesen kb. 80.000 m2 = 11 futballpálya).

A megközelítés megjavítása értelemszerűen a 2. metró meghosszabbítását jelenti a Délitől a Kelenföldiig. Így nem a vonatok mennének be a Délibe, hanem a 2. metró menne ki Kelenföldre, azaz ennek révén a Kelenföldi pályaudvar közlekedési szempontból ugyanolyan közel lesz a Belvároshoz, mint most a Déli.

A javaslat megvalósítása esetén a 2. metró a jelenlegi végállomástól (amelynek végállomás jellege így megszűnik) déli irányban a Déli pályaudvar telke alatt futna tovább egy emelkedő, új alagútban (kb. 600 m), majd a Márvány utca keresztezése után bukkanna a felszínre, és onnan végig a meglévő vasúti sínpárokon és a meglévő vasúti alagúton át jutna el a Kelenföldi pályaudvarig (3,7 km).  A meglévő, és a Déli pályaudvar megszüntetésével feleslegessé váló, kétvágányos vasúti pálya felhasználása drasztikusan csökkentheti a 2. metró meghosszabbítási költségeit. Nem kell pályát építeni, mert már rendelkezésre áll, lényegi költség csak a metróalagút fúrás + pályaépítés lenne a jelenlegi végállomástól a Márvány utcáig, a meglévő vasúti pálya zártságának a biztosítása a Márvány utcától a Kelenföldi pályaudvarig (alsó áramszedő, áramütés veszély), a végállomás kialakítás a Kelenföldi pályaudvarnál, valamint a plusz három metrószerelvény a meghosszabbítás miatt.

A fentiek alapján a városvezetésnek feltétlenül célszerű egy tanulmányterv készíttetése, hogy a körülbelüli költségek összehasonlíthatók legyenek a Déli és a Nyugati vasúti összekötését célzó terv és az itt leírt, a 2. metró meghosszabbításos ellenjavaslat esetében, valamint egy MÁV tanulmány, hogy mivel járna ez a vasúti rend változását illetően.

Budapest tömegközlekedésének rendkívül nagy hátránya, hogy a Liszt Ferenc repülőtérnek nincs gyors, nagy tömeget szállítani képes kötöttpályás közlekedési kapcsolata a várossal, holott a 3 metró egyvágányos meghosszabbítása a terminálok előtt lévő autóparkoló alatt kialakított végállomásig a tervezett vasúti összekötés helyett lényegesen olcsóbban, és ennek megfelelően sokkal gyorsabban is megvalósítható.

Ugyancsak nagy hátrány, hogy a 4 metró a Keleti pályaudvarnál befejeződik, pedig minél hamarabb folytatni kellene a Bosnyák térig, majd az újpalotai lakótelepig, végül a Pólus mellett vezetve a Szilas pihenőhelyig, ahol jól megközelíthető, nagyméretű P&R parkoló alakítható ki.

A fentiekből úgy tűnik, hogy Vitézy nem találta el a projektek sorrendjét, mert egy értelmetlen és drága, a pénzt más, sokkal fontosabb beruházások elől elvivő megoldást preferál, ami nem nagyon támasztja alá közlekedési szakértelmét. És ha ez az egyetlen dolog, amihez „ért”, hát…. az ember ilyenkor inkább nem ír semmit. Nehogy baj legyen belőle.

(folyt köv.)

Miniszterelnökünk

Falusi Tamas
-
0
Miniszterelnökünk

Olvasom az újságban, hogy fél órát beszélt. Hát abba sok minden belefér, gondolja az ember, és imádkozik, hogy kifejezetten nagy hülyeség ne legyen benne, elvégre a miniszterelnök mégiscsak az én országom legfőbb képviselője, és annyiszor röhöghettek ki már miatta a többi magyarral együtt engem is a szerencsésebb nemzetek fiai, hogy az embernek már csak a Remény marad. De mindhiába. Ahogy a költő írja: Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény… Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Hát igen. Sajnos. Ahogy azt az újság írja:

„Az elmúlt 500 évben Orbán Viktor szerint minden birodalom belátta, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal nem megy velünk semmire, „elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, és elvásott a vörös csillag is”. – Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt – sorolta a kormányfő. – A kiegyezéssel pedig megmutattuk, ha megkapjuk a tiszteletet, mi is megadjuk, ami jár.”

Nem tudom, ki volt a történelemtanára, de én az enyémektől úgy hallottam, a félhold úgy 150 évig csak beszedte tőlünk a harácsot, az távozásukat illetően pedig a törököt nem mi vertük ki innen, hanem a Szent Liga, és a Bécs elleni támadáskor Thököly és Apafi a török oldalán küzdött a keresztény csapatok ellen, azaz a török gépezetben inkább olaj voltunk, mit homok.

A kétfejű sas karomelkopását tekintve a Rákóczi szabadságharc elbukott, a negyvennyolcas szabadságharc elbukott, kiegyezés meg azért lett kötelező ferencjóskáéknak, mert a Habsburg birodalom 1859-ben háborút vesztett a franciák ellen, aztán nyolc évre rá háborút vesztett a poroszok ellen is, így aztán nem tehetett mást, megadta nekünk „a kellő tiszteletet”. Kényszerből, természetesen. Ami a röhej, hogy végül az I. világháborút agresszorként együtt kirobbantva, majd együtt is harcolva együtt vesztettük el, mégpedig úgy elvesztettük, hogy csak úgy porzott, vagyis ha a kétfejű sasnak belekopott a körme az évszázadokba, ahhoz mi legfeljebb annyiban járulhattunk hozzá, hogy nem segítettük a sógorokat kellő hatékonysággal a körömélezésben. Itt sem jön össze a küllők közé dugott bot.

Vörös csillag elvásási ügyben csak a 18 napig tartó ’56 jut eszembe, de annyi idő az elvásáshoz állítólag kevés, és bár igaz, hogy alig egy harmad évszázad múlva, huss, máris összeomlott a Szovjetunió, ahhoz tudomásom szerint nagyobb tüske kellett a körme alatt, mint a mi ötvenhatunk. Teszem föl egy csillagháborús fegyverkezési verseny, amelyet a Vörös csillag nem bírt se technikailag, se gazdaságilag.

Na, tessék! Hát kellett ez nekem? Most itt tüsszentgethetek, mikor a Háry nevű, kifejezetten és hatványozottan magyar egér meséli, hogy az ősei hogy dübörögtek a hídon. Ám az önmarcangoló kedv nem hagy nyugodni, tovább olvasok:

1848 márciusában Európa lángokban állt, vér folyt a fővárosok utcáin, Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Verset írtunk, 12 pontot szerkesztettünk, átsétáltunk Pestről Budára, az volt az első Békemenetünk. Puskalövés nélkül kiszabadítottuk a politikai foglyokat, színházba mentünk, estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. A magyar forradalom nem romboló – folytatta – hanem építő, nem tagadó, hanem alkotó, igaz, és szép. És a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle – ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják – fogalmazott. Majd kiemelte, nem az a kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Valójában ezen múlik minden – szögezte le.

Aha. Puskalövés nélkül. Ha jobban belegondol az ember, nincs ezen akkora csodálkozni való, hiszen a negyvennyolcas nem polgári, hanem nemzeti forradalom volt, így a gyarmattartóink, akik ellen fölkelt a nép, nem is voltak itt. A városban gyakorlatilag mindenki magyar volt, aki meg érzelmileg vagy születésileg nem, az látván a hatalmas túlerőt, meghunyászkodott. Bajos ám harcolni ellenség nélkül. Ez a különbség a negyvennyolcas Bécs és Budapest között, és aki bármiféle példabeszédre használná a nap vértelenségét és a balhénélküliségét, azt inkább nem minősíteném. Mármint észbelileg. Igaz, kicsit irigykedem is, mivel a szónok többes szám első személyben szónokol. Én nem voltam ott, ő meg ezek szerint igen („…estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. – Aha).

A gyerek- és világhagyást illetően mondható, hogy a liberális változat az, ha jó világot hagyunk a gyerekeinkre, amelyben jól érzik magukat, az illiberális meg az, ha kötelességtudó gyerekeket nevelünk sokfajta kötelességet előírva nekik, hogy az általunk preferált rendszer (NER) jól érezze magát, mégpedig derék vezetőivel, egyben pénzbesöprőivel együtt, és a jól idomított utódok még tapsoljanak is. Hogy a nem brancsbeli gyerekek hogyan érzik magukat, az érdekli a francot, legfönnebb öngyilkosok lesznek, oszt annyi. Egy a lényeg. Illetve nyolc: Isten, Haza, Család, Örökös Miniszterelnök, FIDESZ, Klérus, Olimpia, Punktum. Mehetünk tovább.

„Ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt. Mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. Tudjuk, hogyan rendezzük át az EU-t, itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék. Nem tűrjük el, hogy tönkretegyék a gazdákat, kisemmizzék a középosztályt, adósrabszolgává tegyék a gyerekeinket, és ráadásul háborúba vigyék egész Európát – szögezte le a kormányfő. Szerinte béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk. Orbán Viktor úgy összegzett, „becsaptak bennünket, ideje, hogy fellázadjunk”, hogy helyreállítsuk az európai emberek önérzetét és önbecsülését.”

Szerintem, ha meg akarjuk őrizni Magyarország Orbán szerinti nemzetállami szabadságát és szuverenitását, akkor ki kell lépnünk az EU-ból, mert a derék ember Magyarországot elfoglalta ugyan, de Brüsszel elfoglalását illetően vannak kétségeim (még Melonit, Ficot és Trumpot belekalkulálva is). Az nem újdonság, hogy ő tudja, hogy kell Brüsszelt átrendezni, hiszen Magyarország a példa: mindent lenyúlt, hogy senki másnak ne maradjon semmije.

A további ökörségekből főleg a „…jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk.” kitétel tetszett, melyből látható, a derék szónok Brüsszel esetében filmnyelven szólva csak az „Add a pénzt, és kuss!” működést fogadja el, hogy ő is tegyen a pénzért cserébe valamit, az egyrészt nonszensz, másrészt kizárt. Az, hogy becsapva érzi magát, könnyen lehetséges, ugyanis a „Mindig nekem kell győzni!” elvárása néha nem teljesül, mert kizavarják a folyosóra.

„A nyugati világban – közölte a miniszterelnök – azt is képzelik, hogy az ember csak úgy van, magában, kizárólag az ő szabad választásán múlik, melyik államnak lesz a polgára, ő dönti el, fiú lesz vagy lány, a család az, amit csak kitalál magának, a haza pedig csak működési terület. Mi magyarok ebben nem hiszünk, tudjuk, ha egyedül állsz a világban, nem szabad vagy, hanem magányos. A március 15-ei fiatalok azt kiáltották világgá, hogy mi, magyarok társak vagyunk, nem csak a barátságban és a családban, hanem a hazában is.”

Igen, kérem, ilyen a Nyugat. Azt képzeli, hogy az ember csak úgy van. Ezek a nyomorultak szekularizált társadalomban élnek, és úgy gondolják, ne szabályozzák az emberek mindennapi életét se társadalmi, se jogi, se vallási szabályok, akármilyen nemhez tartoznának is, azaz szerintük „No gender!” (a miniszterelnök úr is pont ezt mondja, mert neki fogalma sincs arról, hogy mi a gender – azt hiszi valami melegizés átoperálós gyerekgyőzködés). A miniszterelnök úr a Nyugattal szemben úgy gondolja, az ember nem választhatja meg, hogy melyik állam polgára akar lenni, nem döntheti el, hogy fiúként élhessen vagy lányként, „Az apa férfi, az anya nő” családmodellen kívül semmi más nem fogadható el, a hazáért pedig mindenkinek élnie-halnia kell, ha már oda született. Ez rendkívül fennkölt hit tartja össze 2,8 milliós csapatát.

Az, hogy hogyan következik a magányosság a nyugati normák szerint élés miatt, nekem rejtély, azaz valószínűleg csak a miniszterelnök úr mások által követhetetlen észjárásából vezethető le. Ha ugyan egyáltalán. A márciusi ifjak világgá kiáltása stimmel, mivel akkor gyarmat voltunk, azaz azért is bántottak valakit, mert magyar, valamint a magyarokat összességükben szintúgy, ezért akkor valóban szükséges volt a nemzeti összefogás, de ma már ilyen bántások nincsenek, azaz logikailag vizsgálva a dolgot a jelen Magyarországán senkivel sem kötelező társnak lennem, csak azért, mert ő is magyar. A miniszterelnök úr szerint viszont de.

Egyébként azt, hogy valaki fiú-e vagy lány, esetleg valami más, tényleg ő dönti el, csak sajnos nem tudatosan. Ráadásul a születéskor már el van döntve. Ezért érzi úgy a szivárvány kisebbség, hogy hiába néz ki külsőleg bárminek, csak akkor jó neki, ha úgy él, és úgy szeret, ahogy azt az agya diktálja neki. Az illiberális társadalmak az ilyen viselkedésért büntetnek (ma már hálisten csak társadalmilag, azaz gúnnyal, megvetéssel, ahol lehet gáncsolással, de az sem valami kellemes), a nyugatiak demokráciák viszont elfogadják, mivel nem tehet róla. Ilyennek született.

Összefoglalásként mondható, hogy az egész beszéd arra van felépítve: miniszterelnök úr oroszlánként küzd egyrészt a hazáért, amelyet nem fenyeget senki, így aztán fölöslegesen, másrészt a rendes családi és szexuális létért és életért, amelytől való eltérés (ha nincs erőszak) nem árt ugyan senkinek, de ő akkor is, harmadrészt pedig a békéért, ami viszont teljesen érthetetlen, hiszen ő akar mindig győzni, béke meg csak akkor lesz, ha Ukrajna megadja magát (aztán Moldova, aztán Lengyelország, azután a baltiak, aztán mi, és így tovább, és így tovább). A két fő kapaszkodója továbbra is a nemzet meg a szex.

Megnevezte az ellenségeket (anélkül nincsen hősi küzdelem). Ezek: a Nyugat, a hazai ellenzék, meg az öreg filantróp. Az ő áskálódásuk miatt kezeltük rosszul a COVID járványt, állunk igencsak rosszul gazdaságilag, ők az okai a magas inflációnak, az egészségügy és az oktatásügy szorult helyzetének, az energiaügy vergődésének, sok nyugdíjas nyomorának, azaz minden szép és jó lenne nélkülük. Igaz, egy hárommilliós, EU-n kívüli Magyarországgal végképp lecsúszna a térképről. Főleg személyesen.

Mit tetszik morogni? Hogy az egész beszéd láthatóan tele van zöldségekkel? Na és? Nem nekünk mondja.

Pártok

Falusi Tamas
-
0
Pártok

Mint a nyulak. Jobb hasonlat nincs rá, az ország jó része azon dolgozik, hogy megalkossa azt az erőt, amelyik végre majd hatalomra jutva megteremti az „igazi”, politikusok nélküli Magyarországot.

Mindenki undorodik a politikusoktól, mert a politikusok csúnyák meg rosszak, ezért maga is politikusnak áll, pártot alapít, és indul a választáson. Érdekesség, hogy a FIDESZ-KDNP oldal sziklaszilárdan 2,8 millió ember, azon az oldalon senkinek eszébe nem jut, hogy újabb illiberális pártot alapítson, a tortát mindenki az ellenoldalon szeletelgeti. Így alapítanak pártot például Kétfarkúék, a bukott igazságügyminiszter volt férje, a volt Összefogás volt miniszterelnök jelöltje, a volt… illetve van MSZP volt elnöke, és akkor a jelentéktelen, megszűnt meg egyéb pártokról, úgymint Szocialisták és Demokraták Pártja, Nép Pártján párt, Második Reformkor, ISZOMM, MOMA, satöbbi, még nem is ejtettünk egy szót sem.

Vannak régi nagy pártok, melyek ma már sehol sincsenek. Ezek közül kettőt Orbán úgy számolt fel, hogy szövetkezett velük (MDF, Kisgazdák), ők nem vették észre, hogy a baráti tűznél nincs veszélyesebb, mert az közelről jön, az SZDSZ meg önmagát számolta fel, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar néplélekkel az ő megengedő életszemléletük nem korrelál. Az élet ezt a megállapítást igazolta is, mert íme, az illiberálisok már 14 éve ülnek tort a liberalizmus hazai teteme felett, trónra segítve az erős vezetőt, aki megvédi gyermekeinket az átkozott szabadosság fertőjének borzalmaitól. Jelenleg ugyan nem úgy látszik, hogy sikerül megvédenie, sőt mintha ellenkezőleg, a támadót védené, de azért bizakodjunk, emberek! Pár évtized, és minden jobb lesz! Hogy minél lesz jobb, az még nyitott kérdés, de ezt a kérdést majd az unokáink megválaszolják. Ők ugyanis ott lesznek, és látni fogják, méghozzá közelről, amilyen pechjük van. Pártot alapítani jó dolog. Látszik belőle, hogy van karizmánk, meg tudunk embereket szólítani, és van mondanivalónk is, amennyiben mi majd megmutatjuk! Ha megválasztanak. Minden párt esetében ez utóbbi a gond, az előbbi egy cseppet sem, bőven elég hozzá az, hogy mi majd mások leszünk, mint a mai levitézlettek! És ez nagyon igaz, mert aki már volt hatalmon, az mind követett el hibát, amelyet aztán éjjel-nappal lehet emlegetni, azaz a levitézlettség náluk adott. Ilyen például az MSZP, a FIDESZ, a DK (leánykori nevén szintén MSZP) és a KDNP. Az első magyarországi „Majd mi megmutatjuk” párt, az LMP – mint ez a nevéből is következik – ugyanúgy azért alakult, amiért az összes többi, hogy deklarálja, lehet más a politika, és ezzel alternatívát adjon azoknak, akik Orbánt is meg Gyurcsányt is rühellik, ám sajnos az LMP népszerűségéből kiderült, hogy az ilyenek nincsenek sokan. Nem kellett a népnek az alternatíva. Alakultak azért még egyéb pártok bőven szintúgy abból a hitből táplálkozva, hogy ha mi pártként se nem a Gyurcsány, se nem az Orbán vagyunk, akkor majd özönlik hozzánk a nép! De nem özönlött. Egyikhez sem.

A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nép vagy nagyon kényes ízlésű egy társaság, vagy igazából fogalma sincs róla, hogy a választáskor miről van szó, így aztán a „Hagyjatok engem békén!”  jelszót hangoztatva otthon marad. Ez persze nem igaz, hiszen olyan, hogy magyar nép, nincsen, hanem csak magyar emberek vannak, mégpedig ilyen is, olyan is, meg amolyan is, bármiféle egységes megítélés használata tehát rasszista hülyeség.

A magyar nép egyedeinek politikai vélemény szerinti eloszlását a közvélemény kutatások mutatják, ezért a sommás (= igaztalan) megállapítások helyett használjuk inkább ezt. Tehát:

  • FIDESZ-KDNP, azaz az Orbán hívők: 26 %; magyarázatot nem igényel.
  • DK, azaz a Gyurcsány hívők: 12 %; ez sem.
  • Mi Hazánk (szélsőjobboldal) választói: 6 %. A rigorózusan vallásos és a lehető legeslegnacionalistább ország hívei. Esetleg királyt is választanának, ha hatalomra jutnak. Kompromisszumképtelenek, ezért az általuk favorizált MH magányos küzdő, hacsak Orbán nem kerül nagy bajba, mert akkor elképzelhető az együtt indulásuk. Lehet persze, hogy utána megszűnnek, mert Orbán szövetsége életveszélyes.
  • Momentum szavazók: 6 %. A mai SZDSZ, lehet mondani. A divatos „Válasszunk valami újat” jelszó komoly oldala, amelynek szavazói a régi SZDSZ-esekhez hasonlóan nagyon kényesek, nagyon válogatósak, és majdnem annyira kompromisszumképtelenek, mint a Mi Hazánk. Hajlamosak mindenkit elküldeni a francba, aki egy kicsit is nem tetszik nekik. Nagyon kellemetlen szövetségesek – ha ugyan szövetséget kötnek bárkivel.
  • A Magyar Kétfarkú Kutyapárt szavazói: 6 %. Ők azok, akik szerint az ország sorsa vicceskedéssel is befolyásolható. Nincsenek tisztában vele, hogy nem, de ami a nagyobb baj, hogy a párt sem. A divatos „Válasszunk valami újat” jelszó komolytalan oldalát képviselik, és a létezésük nem egy öröm az Orbánt leváltani akaróknak, ugyanis szövetséget valószínűleg nem kötnek senkivel, csak elviszik a szavazatokat.
  • MSZP szavazók (a ténylegesen baloldaliak): 3 %. Az MSZP a legrutinosabb párt, mind a politizálást, mind a kormányzást illetően, de mára már szinte teljesen kihaltak a szavazói, az ifjúság körében meg az MSZP nem divat.
  • LMP szavazók: 3 %. A „Válasszunk valami újat” jelszó idős hívei, akik már nem akarnak valami még újabbat választani. Bőven elég nekik a régi új.
  • A Párbeszéd – Zöldek szavazói: 2 %. Egy baráti kör pártot imitálva.
  • Bizonytalanok: 29 %. Az ország legnagyobb azonos politikai álláspontú választói csoportja. Ha párttá alakulnának, simán nyernék a választást.

Végigtekintve a fenti listán a FIDESZ leváltásához biztosan rendelkezésre álló szavazatok összege elméletileg: 12 (DK) + 3 (MSZP) + 2 (Párbeszéd-Zöldek) = 17 %. A bizonytalan szavazatok aránya: 6 (Momentum) + 3 (LMP) = 9 %, a biztos szavazatokkal együtt elméletileg 26 %, azaz az állás a FIDESZ-KDNP 26 %-át tekintve döntetlen. Elméletileg.

Az elméletiség hangsúlyozása két okból szükséges. Először is a pártok miatt, másodszor a szavazóik miatt. A pártokat illetően azért, mert noha a DK, MSZP és Párbeszéd-Zöldek szövetkezés biztosra vehető, a Momentum és az LMP csatlakozása hozzájuk nagyon is bizonytalan, a szavazókkal meg az a gond, hogy biztosan lesz olyan DK-s szavazó, aki semmiképpen sem szavaz egy Donáth Annát is magába foglaló konglomerátumra, és ez fordítva  is igaz, csak ott nem Donáth a visszataszító erő, hanem Gyurcsány. Ezért mondható, hogy még bőven van tennivaló, ha az ellenzéki pártok le akarják győzni Orbánt.

A pártok nagy baja, hogy nem csak politikai erőként, hanem munkahelyként is működnek, azaz vannak, akik innen kapják a fizetést. Mesterségük a politika, alkalmazójuk a párt. Ez abszolút érthető, az a kor már rég elmúlt, mikor a politika gazdag polgárok és arisztokraták hobbija volt, aki dolgozik, az megérdemli a fizetést. A pártok ugyanakkor csak annyi embert tudnak eltartani, amennyire népszerűek, azaz ahány emberüket be tudják juttatni a különböző parlamenti és önkormányzati helyekre, ugyanakkor, ha összefognak, előzetesen kell megsaccolni, hogy mennyi szavazatot hoz az egyik, mennyit a másik, azaz hogy egyenként mennyire népszerűek, ezért a fizetős posztok elosztása előzetes alkuk alapján dől el, ami sok személyes sértődést indukál. Ha pedig nem mindenki érzi úgy, hogy a pártjától megkapta azt a helyet, amit megérdemel, és ami egyáltalán az egzisztenciáját biztosítja, akkor baj van. Erről szokták a becsületes, nyílt tekintetű ostobák írni, hogy „Ne homályos hátsó szobákban dőljön el a jelölés!” Hát hol a jófenében, tessék mondani? Nyilvános veszekedések során? Egy-egy előválasztás megszervezése, meghirdetése, lebonyolítása sokkal több pénz és fáradság, mint amennyi haszna van, mivel a szavazóknak csak egy töredéke megy el előválasztani, akik a kisebb sarzsik esetén nem is ismerik a vetélkedő aspiránsokat, és hogy torz eredmény születik, amely senkinek sem jó, abban mindenki biztos lehet. Miniszterelnök jelöltek esetén az előválasztás igen, hatodik alabárdos jelülése esetén nem.

A választás utáni időszakot a fenti okból kilépések, médián keresztüli szidalmazások, számonkérések és egyéb, a pártok életét felforgató kellemetlen esemény tarkítja, a kilépések sokszor új párt születéséhez is vezetnek, amely aztán természetesen nem viszi semmire, de a sértettség, a düh és az utálat sokáig megmarad. Természetesen nem csak a választások után, hanem már az alkudozás alatt kezdődik ez a folyamat. Na, így fogjon össze az ember, ha még a saját pártjában sem bízhat… hajh de ismeri ezt Gyurcsány Ferenc!

Összefoglalásként a következők mondhatók az Orbánt ténylegesen leváltani akaróknak:

  • Az ellenzéki pártoknak, akivel csak lehet, mindenkivel össze kell fogni.
  • Akivel összefogtak, azokat nyilvánosan tilos bírálni. Kifogás esetén telefonálás, személyes megbeszélés, vezérkari tárgyalás, ha tetszik, de a közönség előtt semmit!
  • A saját szavazóknak meg kell magyarázni, hogy az másik pártban általuk utált személyeket is el kell fogadni a közös cél érdekében.
  • El kell menni a független lapokhoz, és megbeszélni az ellenzéki propagandát velük. Amelyik lap erre nem hajlandó, az nem is akarja Orbánt leváltani. El kell nekik mondani, hogy az ellenzéki propaganda az összefogott ellenzéki pártok és jelöltek megvédése a FIDESZ hazugságok ellen, valamint programjaik ismertetése, azaz a NER lapokkal ellentétben hazudni nem kell, de a fenti két feladatot folyamatosan és messze hangzón hirdetve kell végezni, a legkisebb szünet nélkül. Mellékesen a lehető legkevesebbszer szabad csak leírni, hogy az ellenzék hülye. Az ilyen leírások javasolt száma: 0.
  • Szövetséget kell kötni az úgynevezett mértékadó értelmiséggel a program kidolgozásában való részvétel érdekében, mert ha az értelmiségi részt vesz valamiben, a saját munkáját csak nem fogja utólag pocskondiázni, bár a pocskondiázásra nagyon hajlamos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, rendkívül sajnálom, de más esély nincs. Sok békát kell közben lenyelni, mert minden pártban vannak ostobák, de ezen a lenyelési hajlandóságon fog eldőlni, hogy Magyarország ellenzéki pártjai és szavazói képesek-e megfordítani a jelenlegi, a középkorba visszavivő folyamatot, és újból elindulni a XXI. század felé, vagy nem.

Az ugyanis az ország érdekében kötelező. Lenne.

Műanyag

Falusi Tamas
-
0
Műanyag

A műanyagoknak sok kedvező tulajdonsága van. Könnyűek, olcsók, jól alakíthatók, sokféle célra felhasználhatók (főleg csomagolóanyagként), ellenállnak a nedvességnek és a vegyszereknek, ebből következően nehéz lenne ezeket bármivel helyettesíteni.

A műanyagoknak tartósságukból adódón létezik egy, a környezetre nézvést rossz tulajdonságuk is: ha a felhasználás után kikerülnek a természetbe, változatlanul megmaradnak. Anyaguk stabil, csak aprózódás és morzsálódás történik, mely mikrorészek aztán szétoszlanak a teljes földtekén. A műanyaggyártás kezdete óta rengeteg palack, zacskó, doboz és (döntő részben a mosógépek szennyvizével) nagyon apró műanyag száldarabka került ki hulladékként a természetbe, melyekkel az nem tud mit kezdeni, mert az eddig eltelt évmilliárdok nem készítették fel ennek, a számára vadonatúj anyagfajtának a feldolgozására.

A műanyagok hírhedt ellenálló képességének azonban van egy gyenge pontja. Mivel ezek hosszú szén- és szénhidrogén láncokból állnak (némi adalékanyaggal), a magas hőmérsékletet nem tudják elviselni, ekkor ugyanis a láncok elbomlanak és a műanyagban lévő szén és hidrogén elég. Az égetéskor sok hő szabadul fel, azaz a fűtőértékük kiváló. Hamu szinte alig van, az égéstermék nagyrészt CO2 gáz és vízgőz, de keletkeznek mérgező anyagok is, melyeket minden esetben füstgáztisztítóval kell kiszűrni.

Az EU által felállított jelenlegi preferálási sorrend a hulladékok általános kezelését illetően:

  1. kevesebb, később hulladékká váló anyag használata (megelőzés)
  2. a hulladék változatlan formában való újbóli felhasználása (pl. egy műanyag palack folyadékkal való újbóli megtöltése – természetesen tisztítás után)
  3. a hulladékból másfajta hasznos tárgy gyártása (a műanyag hulladék anyagának felhasználásával)
  4. a hulladék elégetése
  5. a hulladék tárolóba való lerakása

A műanyag hulladékok esetében:

  1. Mivel a főleg vegyianyagok és élelmiszerek csomagolásánál valamint fogyasztásánál felhasznált műanyagokat nagyon nehéz lenne bármivel gazdaságosan helyettesíteni, a műanyagokra kivetett magas adók és az intenzív propaganda se vezetne nagy eredményekhez a hulladékba kerülő műanyagok tömegének csökkentését illetően. A papírral való helyettesítés a papír nedvességgel szembeni gyenge ellenálló képessége miatt rendkívül korlátozott (ételtárolás csak speciális papír esetén történhet), más meg nincs nagyon.
  2. Az élelmiszerek csomagoló anyagának használt műanyag termékek változatlan formában történő felhasználása azon túlmenően, hogy a szükséges válogatás, tisztítás és fertőtlenítés élőmunka igénye miatt gazdaságtalan, a műanyagok mechanikai sérülékenysége miatt is csak nagyon kis hányadban lenne lehetséges. Valószínű az is, hogy nyomás alatti (pl. ásványvíz) palack ismét palacknak már használhatatlan lenne, mivel a gyártó nem merné újból megtöltve nyomás alá helyezni.
  3. A műanyaghulladék más termék gyártásához való felhasználása esetén az egyes műanyagtípusokat (sok van) fajtánként szét kell válogatni, még ha a „műanyagok” en bloc gyűjtése a többi szemétfajtától elkülönítve, szelektíven történik is. A szétválogatás után még meg is kell tisztítani ezeket, plusz egyéb módszerekkel alkalmassá tenni az újrafeldolgozásra, ami általában csak egy csökkent minőségű és használhatóságú terméket eredményez, ugyanakkor jelentős víz (melyből szennyvíz lesz), vegyianyag, energia és munkaerő felhasználását igényli. Újrafeldolgozás jelenleg leginkább csak ipari műanyaghulladékok esetében történik, ahol az alapanyag (általában műanyag tárgyak gyártása során lehulló, sorjázás utáni maradék) abszolút homogén és tiszta, így visszavezethető a gyártási folyamat elejére. Hja, úgy könnyű, lehet mondani. Egyéb esetben viszont a hulladékra a PET palackok kivételével gyakorlatilag semmilyen gyártói érdeklődés nem mutatkozik, hiába is szeretnők, hogy valaki belőle „másfajta hasznos tárgyat” gyártson. Maximum propaganda célból szoktak nagyobb cégek ilyesmivel próbálkozni, hogy aztán kiállhassanak a világ elé a kis mennyiségben és drágán gyártott akármivel, hogy hát ők mennyire környezettudatosak. Az erről szóló írás itt  olvasható.
  4. A fentiekből adódón a műanyagok legcélszerűbb hasznosítása az elégetés, az így keletkező hővel pedig villamos és távhő energia állítható elő, azaz a műanyag másodszor is hasznosul. Mivel az égetésnél a széndioxidon kívül egyéb káros vegyületek is létrejönnek, lakossági tüzelőanyagként való felhasználása szigorúan tilos (nagyon helyesen), azaz a műanyagok kizárólag a megfelelő füstgáztisztítási technológiával bíró erőművekben égethetők el!
  5. A lerakás csakis akkor jöhet szóba, ha semmilyen más lehetőség nincs, de pont ezért kell lehetőséget teremteni a legpraktikusabb módszernek, az elégetésnek.

Az elégetés természetesen lehetetlen akkor, ha a műanyag szemetet az emberek egy része nem a szeméttárolóba rakja, hanem a környezetben dobálja el. A környezettudatos nevelésnek már az általános iskola alsó tagozatában meg kell kezdődnie, és ha a gyerekeket kioktatják arról, hogy a műanyagok eldobása a legveszélyesebb, mert a természet nincs felkészülve arra, hogy lebontsa ezeket, akkor nem csak egy parancsot kapnak, hogy mit csináljanak, hanem meg is értik, hogy miről van szó, így nem okoz nekik nehézséget a műanyag hulladék helyes kezelése. Nagyon fontos tehát már az általános iskolában a környezet védelméről szóló oktatás. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a lelkesedés sohase mossa el a racionalitást, mert az érzelmileg felkapott szélsőségek, rendkívül rossz irányba tudják elvinni a dolgokat, és a másik oldal, kiröhögve minket, könnyen visszavág.

Az égetéskor a klímára nézve veszélyes CO2 gáz keletkezik. Mivel a világ műanyag gyártása évente 359 millió tonna, a műanyagoknak kb. a fele szén, és 12 gramm szénből 44 gramm széndioxid keletkezik, az összes(!) műanyag elégetésekor a levegőbe jutó mennyiség évente 658 millió tonna. Ez az emberiség által más módon levegőbe juttatott CO2 gáz (37 milliárd t/év) mennyiségnek csak az 1,8 százaléka, azaz mondhatjuk, hogy az elégetés (amely teljesen megsemmisíti és fertőtleníti a műanyag hulladékokat), még ha minden műanyag hulladékot elégetünk is, gyakorlatilag jelentéktelen szerepet játszik a klímaváltozásban. Az elégetés tehát, mint környezetvédelmi módszer végső megoldásként mindenütt nyugodtan javasolható, természetesen csak megfelelő gáztisztító rendszerekkel ellátott erőművek vagy fűtőerőművek kazánjaiban. Mivel az ilyen hulladéktüzelésű erőművek háztartási szemetet is égetnek, a nem hasznosítható műanyag hulladékot, azaz az össze műanyag hulladék kb. 95 százalékát nem kellene külön gyűjteni. Mehet egybe a háztartási szeméttel. A szakembereknek kell meghatározni, melyek azok a műanyag hulladékok (pl. PET palack), melyeket érdemes külön gyűjteni, és ezt a házakban és egyéb gyűjtőhelyeken kiragasztott plakátok révén ismertetni a lakossággal. Sajnos az ilyen ismertetőből nincs valami sok. Mondhatni semmi. Pedig igencsak javasolható.

Létezik az emberiség műanyag felhasználása miatt még egy veszély, mégpedig az egészen apró műanyag részecskék hatása. Ezek döntő része a ruházati termékek gyártása során keletkezik (műanyagok acélszerszámokkal való darabolása), benne maradnak a termékben, és az otthoni mosáskor kerülnek bele a mosóvízbe, onnan a szennyvíztisztítón keresztül a folyókba, azok révén a tengerekbe, ott a tengeri élőlényekbe, majd ezek elfogyasztása révén az emberi szervezetekbe is. Mivel ezekkel az élőlények szervezete a bekerült anyaggal nem tud mit kezdeni, a műanyag mikrorészecskék életük végéig ott maradnak, és egyelőre nem tudni, hogy milyen hatásuk van az egészségre vagy akár az életminőségre. Leghelyesebb lenne ezeket kiszűrni a szennyvízből, ám miután a részecskék igencsak aprók, speciális és nagyon nagy felületű szűrő kell a megfelelő leválasztáshoz. Ezért az ilyen szűrőrendszereket nem az otthoni mosógépekhez kell csatlakoztatni, hanem a nagy, városi szennyvízkezelőkhöz és a ruhagyárakhoz kell ilyeneket kifejleszteni, és azok kifolyó csővezetékéhez kötelezően csatlakoztatni. Az így összegyűjtött mikrohulladék, melynek része a műanyag mikrorészecskék tömege is, a megfelelő égetőműbe szállítható, és ott a szokott módon megsemmisíthető.

A fentiek alapján mondható, hogy megfelelő használat és használat utáni kezelés esetén a műanyagok gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt az ember és környezete számára. Ebből következően a klímaváltozás megállítását nem a műanyagok használatának korlátozása fogja biztosítani, sokkal inkább a fűtés és az elektromos energia ellátás hidrogén alapú rendszerekre való átállítása. A folyamat sajnos lassú, és az emberiség hiába egy faj, az önző nemzetállamok miatt nem is nagyon gyorsítható, mert azok együttműködés helyett csak rontanak a helyzeten. Nem is keveset.

Mivel a Föld nemzetállamokra való fölosztásán nem tudunk változtatni, még az ENSZ legnagyszerűbb működése esetén sem látszik sem konkrét terv, sem befejezés, azaz a klíma melegszik tovább.

Ez van, emberek.

Független

Falusi Tamas
-
0
Független

A függetlenség nagyon kívánatos dolog. Minden ember utál úgy táncolni, ahogy más fütyül, és hogy ne kelljen neki, akár még kellemetlenségeket is vállal. Ahogy a költő írja: „Fázunk és éhezünk, S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!”

Bizony, sokat megér a szabadság, azaz a mindenkitől való függetlenség… bár azért a mai világban már egyre kevesebbet. Ha az ember a függetlenségért fizetendő ár szerint fázik és éhezik, a nyomorgásról nem is beszélve, rendkívül büszkének és rátartinak kell lennie, hogy a függetlenség mellett szavazzon, azaz mások semmilyen parancsát se fogadja el. Általában ezt az abszolút változatot nem is preferálja senki, legfeljebb szegény hajléktalanok, mert ők nem tehetnek mást. Azon, hogy a hajléktalan kérdést a jelenlegi kormány nem megoldani akarja, hanem egyetlen laza csuklómozdulattal kriminalizálta, erősen látszik, hogy Nyusziék nem kedvelik a sok gondolkodást, és nem szeretnek pénzt kiadni Nyuszi rokonságán, barátain és üzletfelein kívül senkinek. Hazánkban ezt az elvet folyamatosan alkalmazva veszíti el a közpénz közpénz jellegét.

A függetlenség ma már inkább részleges, például csak anyagilag független az ember, vagy a kapcsolatait tekintve facér, esetleg politikailag nem tartozik sehova, azaz Magyarország esetében nem a NER csapat kitartottja (a másik oldalnak nem léteznek kitartottjai, mert sok év óta erre a célra nincs egy vasa se – még kampányra is alig). Ezeken kívül van még olyan függetlenség is, amely esetén az ember, egy közösség, vagy egy egész ország semmilyen csapatban nem tag, azaz magányos farkas, aki körkörös védelemre rendezkedik be. Ilyen például Svájc, amely ezzel a taktikával sokra vitte, bár egyesek szerint nem csak a sokra vivésnek, hanem egyáltalán az életben maradásnak is inkább a hegyek az okai, amelyek a korábbi századok műszaki színvonalát tekintve meggátoltak mindenféle komolyabb támadó csapatmozgást a területén. A rohamozó egységek kifulladtak, megfagytak, nagy részüket betemette a lavina. A fentiek miatt ez az ország látszott a legbiztonságosabbnak, ezért mindenki náluk tartotta a pénzét, amiből következően az összes állam és gazdag ember védte Svájcot az összes többitől, azaz a védők már eleve mindig sokkal többen voltak, eltántorítva így a támadókat bármiféle ellenséges lépéstől.

Magyarország kifejezetten és hatványozottan nemzetállam, ahogy például Oroszország is az. Nagy hegyei nincsenek, inkább átjáróháznak mondható, Svájc utánzására sajnos nincs esély, ezért célszerű tartoznunk valahova (NATO, EU). Ugyanakkor, lévén nemzetállam, a függetlenségi igényünk abszolúte maximális, a nemzetet soha semmiféle hátrány vagy kár nem érheti.

Ennek az igénynek az érvényesítésével az ország egyes számú utcai harcosát bízta meg, bízza meg, és fogja megbízni, mert az ellenzék a fenti „függetlenség” folyamatos biztosítására alkalmatlan, bárkinek lefekszik, aki arra jár (pl. EU, NATO), mindezt azzal az érthetetlen indokkal, hogy ezek szövetségek, mi meg ezen szövetségek tagjai vagyunk, azaz mint csapattagoknak az összjátékban kell jeleskednünk, nem az önzőségben. Az ellenzék állandóan keresi a win-win lehetőségeket, amiben sajnos (nehéz ezt lenyelni!) nekünk is engedni kell valamit.

Hülye érv ez a csapattagság, azt aztán mondhatom! Úgy táncoljunk, ahogy a többiek fütyülnek, csak azért, hogy győzzön a csapat? De hát mi akarunk győzni! Egyedül! A francot érdeklik a többiek!

Számunkra érthetetlen, hogy ezen csapatok többi tagja még mindig nem értette meg: a nemzetállami függetlenség legfőbb ismérve, hogy mi, mint függetlenek azt csinálunk, amit akarunk, ők meg azt csinálják, amit mi mondunk, mert ha nem, akkor vétó, és fenyegetünk, és szidalmazunk, és elítélünk, és lehülyézünk, meg ilyenek! De szigorúan ám! Ha nagyobbak meg erősebbek lennénk, még tán le is rohannánk őket, de sajnos gyöngék és kicsik vagyunk katonailag is meg gazdaságilag is – ezért léptünk be a NATO-ba és az EU-ba.

A fenti khm… függetlenségi álláspontot azért a megbízottunk, azaz a miniszterelnök úr képviseli, mert ő találta ki, ő hitette el velünk, hogy ez jó lesz, de sajnos annyira nem lett jó, ugyanis pont emiatt utálnak minket sokfelé, ezért jön az a szomorú helyzet egyre közelebb (ha ugyan még nincsen itt), hogy a többiek már csak a velünk való kiszúrás okán is fenntartják vagy fokozzák a nekünk kirótt büntetést, és a mi No.1. street fighterünk hiába ugrál, hogy itt ő a kakas, mert rögtön közlik vele, hogy ez viszont nem a szemétdomb, sipirc ki a folyosóra! Ott ugass vagy kukorékolj, öcsike!

A fentiekből látható, hogy Magyarország nem támadó középpályás vagy belső védő, hanem teniszező, aki még párost sem játszik, de elvárja, hogy a többiek szedjék neki a labdát. Van egy jelszava is a megbízott utcai harcos jóvoltából, amely a teljes Földre kiterjedő nemzetvédelem okán leginkább Lord Byron poétikus nyelvén hallható: no gender, no migrants, no war! A miniszterelnök úr szerint nem ám a demokrácia deficit miatt, hanem ezért büntet minket a többi EU-s csapattag, mert ők egyrészt a gender-ideológia hívei, és tőlünk is ezt követelik, másrészt elárasztanák országunkat a magyarok munkáját elvevő dzsihádistákkal, ráadásul háborúpártiak: nem hagyják Ukrajnát magára a töpörtyű által táncoltatott orosz medvével szemben, és utálnak minket amiatt, hogy ezen terveiknek ellenállunk. A szégyentelenek! Nem tisztelik a függetlenségünket!

A fentieket racionálisan értékelve a következők mondhatók:

  • A Nyugati EU és a Keleti EU nagyobb része (már Varsó is elesett!) nem a gender ideológia hívei, hanem pont azt akarják, hogy ne legyen társadalmi nem, azaz ne kelljen senkinek a társadalom elvárásai szerint élni. Ne büntesse a „renitenst” se egyén se közösség, ha másképp érzi jól magát, mert ha az nem rossz senkinek, és nem okoz kárt senkinek, tényleg hülyeség a számonkérés és a büntetés. Ezt miniszterelnök úrék nem biztos, hogy meg fogják érteni, ugyanis náluk inkább előny, ha a genderről valaki nem tudja, hogy mi az, és aki véletlenül tudná, rögtön letagadja, de ezzel mi, kívülállók úgysem tudunk mit kezdeni.
  • Az Európába érkezett migránsoktól nekünk, magyaroknak nem nagyon kell tartanunk. Már most is idejöhetne az összes, hiszen minden határ nyitott, de egy se jön, amit meg tudok érteni. Ha mi adjuk meg valamelyiküknek a jogot, hogy beléphessen az EU területére, csak addig tartózkodik nálunk, amíg bármilyen módon, de a lehető leggyorsabban el nem tud tűnni innen nyugat felé. A „no migrans” jelszó tehát hazánkat illetően automatikusan teljesül, az EU-t az állandó siránkozásunk sem nem érdekli, sem nem hatja meg, maximum a segítést várja el tőlünk: vagy a kvóta szerinti számú migráns kérelmének vizsgálatával, vagy a munka, és a vizsgálat végéig való eltartás pénzbeli megváltásával. Ha egyiket sem akarjuk teljesíteni, az baj, mert akkor tényleg újabb eljárásnak nézhetünk elébe.
  • A „béke”- illetve hát a „putyinpártiságunk” csak addig fontos a szövetségeseinknek, amíg nem teszünk keresztbe az ő háborúpártiságuknak. Ha ugyanis mindent megszavazunk az EU-ban meg a NATO-ban a nagy többség akarata szerint, a francot sem érdekli arrafelé, hogy hány békegalamb kel ki nálunk a tojásból naponta, és milyen gyújtó hangú békeüzenetet sikerült ismét összeeszkábálni miniszterelnök úrnak. A fecsegés a magyarok dolga, mondják, miközben ők küldik a fegyvert meg a lőszert Zelenszkíjnek, Ha a szavazás rendben lezajlott, utána azt csinálhatunk béke ügyben, amit csak akarunk. A miniszterelnök úrral együtt természetesen.

A fentiek szerint a pénzvisszatartásnak se a genderellenességhez, se a migránsokhoz, se a békepártisághoz nincs köze. Annál több köze van ahhoz a 27 db ponthoz, melyeket az EU már többször megküldött, és például itt  olvashatók.

Persze nem kötelező ezeket teljesíteni. Ha például az országnak a gazdasági vezetés ügyessége révén olyan jól megy, hogy nincs szüksége a pénzre, maradhat minden a régiben, vagy ha kilép a szövetségből, senki sem kér számon rajta semmit, viszont ha pénzt akar látni, akkor a pontokat teljesítenie kell, még ha úgy érzi is, ezzel a függetlenségét adja fel (nem dönthet országon belül azt, amit csak akar). Mivel jelenleg nem megy jól az országnak, a kilépés meg katasztrófa lenne, előbb utóbb valamire rákényszerülünk.

A legegyszerűbb lenne kormányt váltani, az ellenzék nem ennyire érzékeny a „függetlenségre”. Nem próbáljuk meg?

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség