Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennél a derék fizikusnál több kárt Németországnak, ezzel Európának, és csak úgy mellékesen Magyarországnak, senki nem okozott. Összesen négy kancellári cikluson keresztül határozta meg Németország, valamint ezen keresztül Európa politikáját, és bizony, ha jól csinálta volna, nem állnánk itt sóhajtozva, hogy mivé lettél mára szegény föníciai királylány, mikor hosszú-hosszú évszázadokon át te diktáltad a tempót a világnak! Régi dicsőséged hol késik az éji homályban? És meddig fog az éji homály tartani?
Az energetikai ténykedését illetően Merkel volt az, akinek a kancellársága alatt alkották meg a németországi atomerőmű leállítási programot. Ehhez tudni kell, hogy az atomerőmű az a létesítmény, amely a nagy áramtermelési teljesítmény ellenére nem bocsát ki széndioxidot, valamint a megújulókkal ellentétben nem összevissza üzemel, hanem akkor, amikor akarjuk. Leginkább folyamatosan. Jó-jó, ott van még az ehhez hasonló geotermikus energia is, de az csak ott jöhet számításba komolyan, ahol a magas földhőmérséklet aránylag közel van a felszínhez, és a lakosságszám alacsony, mert a geotermikus erőművek villamos teljesítménye nem valami sok. Több ok miatt sem az. Ilyen hely Európában például Izland. Több sajnos nincs.
Az atomerőműről ismert, hogy az építése a többi erőműhöz képest drága és hosszadalmas, viszont az üzeme, ha már megépült, egyszerű és olcsó, ráadásul sokáig elvan, ahogy a Pakson közel ötven év óta gond nélkül üzemelő négy blokk. Ezért a már meglévők leállítása még rosszabb ötlet, mint az új atomerőmű építési tervek törlése, pedig szerintem az sem valami ésszerű. A legjobb a már meglévők, lásd Paks I., élettartam hosszabbítása, és nagyon remélem, hogy ennyi esze csak lesz a magyar kormánynak. Az atomerőmű építését gátló és hátráltató magyarországi aggályok komolytalanok, mert a Duna túlmelegedését egy olcsó módszerrel meg lehet akadályozni, akár több nagyerőmű párhuzamos üzeme esetén is (a kifolyó meleg hűtővíz nedves hűtőtornyos, részáramú hűtésével), a nagy aktivitású hulladék meg Paks esetében kb. 2 (kettő) m3/év, ami azért kezelhető mennyiség. Ahogy jelenleg is.
Merkel a fukushimai atomerőmű baleset után átállt a mindent túllihegő zöldek oldalára, és jóváhagyta a leállítási programot, mondván, hogy na, majd a megújulók! Miután kiderült, hogy ugyan az időjárási és a napszaki tényezők szerencsés együttállása esetén a megújulók teljesítményével nincs gond, de ez a szerencsés együttállás sajnos még nyáron is csak rövid ideig tart (télen még rosszabb a helyzet), ezért atomerőmű híján valami másfajta villamos energiatermelésre is szükség lett. A villamos energia egyelőre nem nagyon tárolható (az majd a hidrogén alapú energetikában várható, de attól még az emberiség nagyon messze van), maradtak hát a fosszilis energiahordozók, na meg fő tulajdonosuk, a barátságosnak látszó, de kiismerhetetlen Putyin. Szállít ő gázt, meg olajat is, annyit, amennyi kell, nem lesz itt gond, Angi, egy fél deka se! Össze is fogott az NDK-s meg a KGB-s, és hiába sejtettek rosszat a váteszek, ez az összefogás sokáig megmaradt.
Így aztán Európa legnagyobb gazdasága az atomenergia helyett átállt az orosz fosszilis energiahordozókra, megépült az Északi Áramlat első csöve, és az orosz gáz relatív olcsó volta révén Németország meg néhány más európai állam csak vitette magát a putyini langy hullámok hátán, elégedetten és boldogan. De főleg lustán. Úgy gondolták, semmit sem kell csinálni, mert ez most már örökké így marad, miután pedig a semmit nem csinálás pénzbe sem kerül, ezt hitték minden világok legjobbikának.
Egészen addig, míg az orosz cárjelölt, a leendő Velíkij Vlagyimir, vérszemet nem kapott. Putyinról az előbb azt írtam, hogy kiismerhetetlen, de persze nem az, ugyanis mindig a legrosszabbra kell tőle számítani, mind erkölcsileg, mind politikailag, és akkor a kiismerése semmi gondot nem jelent. Trump, amilyen ostoba, még erre az egyszerű szabályra sem jött rá azóta sem, de hát, gondolná az ember, Merkel fizikus, nem handlé, mint az USA elnöke, a fizikához meg kell némi ész, azaz ha Trump nem is, ő már régen kiismerte az orosz elnököt.
A gondolatmenet sajnos hibás. Merkel nem számított semmi rosszra, így aztán Putyin kezdte magát nyeregben érezni, hiszen mint Európa nagy részének energiahordozóval való ellátója, úgy gondolta, egyre inkább markában tartja a kontinenst. Először egy kisebb lépéssel próbálkozott, lévén, hogy a népszerűsége oroszhonban a megengedhetetlenül alacsony 60 százalékra zuhant, és ezt az ott normális, 82 – 85 százalékos szintre kellett feltornásznia. Kapóra jött neki az ukrán forradalmi helyzet, hogy Ukrajna nem ért rá védekezni, és 2014-ben úgy megszállta az egyébként inkább oroszok, mint ukránok lakta Krímet, mint a sicc. Aztán leste, mi lesz a következmény.
Hát bizony, gyakorlatilag semmi. Na, néhány nem veszedelmes szankció. Ebből Putyin úgy látta, szabad a pálya, és a következő alkalomra várt. 2021-ben európai patrónája már nem indult a kancellári címért, az Északi Áramlat második csővezetéke is megépült, ömlött az orosz gáz és az olaj Európába, Zelenszkijt meg bohócnak könyvelte el, így mindezt összevetve biztos volt benne, hogy egy laza, oroszbarát puccsot végrehajtva simán bevonul Kijevbe. De nem jött össze neki. Kénytelen volt bevonulás helyett visszavonulni, aztán megtámadni Ukrajnát.
A kellemetlen események folytán Európa nagy bajba került. Az ukránokat segítve hirtelen rengeteg kiadása lett, ráadásul sok országnak át kellett állnia az orosz energiahordozókról más, drágább energiahordozókra, ami nem olyan egyszerű, sok költség, sok idő, és sok EU államnak el kellett kezdeni a belső harcot az egyre erősödő nacionalista/populista pártokkal, amelyek a végtelen önzést tűzték zászlajukra, és erre a nép, ha problémás a helyzet, mindig vevő. Jelenleg sajnos sok a kiadás, a drágább energiahordozók miatt kisebb Európa versenyképessége, erősíteni kell az energetika mellett a fegyvergyártást meg a hadsereget is, ami szintén sok pénzt igényel, ugyanis az Egyesült Államok láthatóan kiszállt a NATO-ból, és Ukrajnát sem önzetlenül támogatja. Ráadásul van egy kicsi EU tag ország, amelyben a nacionalista/populista párt már korábban nyert a választásokon. Ez a „patrióta” kormány az alternatív energiaellátási vonalakat nem építette ki, a házakat nem szigetelték tömegesen, az energiatakarékossággal nem törődtek, az atomerőműveket építés (Paks II.) és üzemidő meghosszabbítási célból (Paks I.) nem menedzselték, mindennel elkéstek, így aztán most nagy a baj. A 30 százaléknyi villamos energia import kiváltása és a hatalmas napelem park hektikus áramtermelésének kiegyenlítése érdelében gázerőműveket kell építeni úgy 1500 – 1600 MW nagyságrendben, melyek, ahogy jelenleg látszik, csak orosz gázzal működtethetők. Ezért egyrészt jóban kell lenni Putyinnal (nagyon!), másrészt emiatt szembe kell menni az EU-val, mert egyébként baj lesz a magyar áramtermeléssel. Ez a helyzet az EU-nak néha nagyon kellemetlen, pláne Orbán vétójogát tekintve.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, ha Merkel nem lett volna ott, ahol, és nem teszi azt, amit, vígan működnének az atomerőművek (nem állították volna le a meglévőket, és nem most kezdték volna építeni az újakat), Oroszország, nem lévén kereslet az energiahordozóira, sehol sem lenne gazdaságilag, ezért Putyin hatalma nem stabil, következésképpen nem is indíthatott volna háborút, az európai országok most hirtelen felmerülő költségei egyenletesen oszlottak volna el az elmúlt tíz évben, gazdaságilag jobb helyzetben lenne a kontinens, sokkal kevésbé kiszolgáltatva Trumpnak, és a patrióták továbbra is aggódhatnának, hogy bekerülnek-e a helyi Parlamentbe egyáltalán. Kivétel Magyarország, ahol már bent vannak 15 éve, mégpedig kétharmaddal, aminek következtében elég nehéz őket onnan kiakolbólítani.
De ennyi sajnos nem volt elég. Csinált a kancellárasszony mást is, melyet egy szóval szoktak jellemezni: Wilkommenskultur. Bármennyire is nem szívesen visszhangozom Orbán szavait, de ezúttal kötelező: nem kellett volna, Angela!
A Wilkommenskultur mintegy meghívólevélként szolgált az összes Európán kívüli ország polgára számára, hogy itt várja őket a Kánaán, csak be kell préselődni valahogy, aztán telefonálni haza a többieknek, hogy ők is jöjjenek. A Muttit keressék, majd ő intézkedik, lesz kaja-pia, zsozsó, meg minden, és nem lehet majd őket kizavarni sem.
A fenti szívélyes fogadtatással az a baj, hogy ennek hatására nem az agysebészek és számítógépes innovatőrök, hanem főleg a szerencselovagok és a hazájukban sikertelenek indulnak útnak, de nem ám az Egyesült Államokból, Ausztráliából meg Kanadából, hanem főleg a Közel-Kelet és Észak-Afrika népei. Ők döntően muszlim vallású emberek, akik úgy gondolják, hogy itt is pont ugyanúgy élhetnek, mint otthon, csak sokkal több pénzük lesz, amit majd kapnak, csak úgy, a Muttitól. Emiatt egyesek közülük nagyon be tudnak gurulni, ha abba ütköznek bele, hogy ez nem megy, nem lehet ugyanúgy élni, mert itt mások a szokások, az emberi kapcsolatok és az élet. Európában nincs az, mint Afganisztánban, ahol betiltották a sakkot (hamar kitaláltam, hogy miért – ebben a sportágban ugyanis a nők simán legyőzhetik a férfiakat, ami a tálib vezetők szerint nyilván hatalmas sértés az afgán férfiakra de főleg Allahra nézve), nem kötelező a vallási szokások betartása, és sok olyan dolog történik, ami felháboríthat egy muszlimot. Ezért alkotnak leginkább zárt közösségeket, hogy egymás között legyenek, a helyzetük meg hasonlít a magyarországi roma népesség helyzetére, amit mi évszázadok alatt sem tudtunk megnyugtatóan elrendezni, ebből következően várható, hogy az európai befogadó országoknak sem sikerül majd a migránsaikkal.
A fenti helyzettel sok baj van, és nem is az úgynevezett „migránsbűnözés” a legnagyobb (lásd itthon: „cigánybűnözés”). Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy a már emlegetett naconalista/populista… oppardon, patrióta pártok a migránsokra (sajnos joggal) hivatkozva megosztják a társadalmat, mégpedig igencsak egyenlőtlenül, így ezek a pártok a szokott néphülyítés alkalmazása révén hamar hatalomra kerülhetnek, viszont mivel egyetlen programpontjuk a létező összes másság üldözése (a többi mondanivaló csak hazudozás arról, hogy ők mennyi jót tesznek a néppel), a regnálásuk kizárólag a gazdasági lecsúszást, a szolgáltatások lerohadását, az állandó belső marakodást és a jobbak elüldözését jelenti. Erről mi, magyarok tudnánk ám mesélni. Hajjaj, de mennyire!
Lagarde asszony az Európai Központi Bank elnöke ugyan arról beszélt, hogy a külföldi munkavállalók beáramlása jelentősen hozzájárult az euróövezet gazdasági teljesítményéhez az elmúlt években, és Németország 6 %-kal kevesebbet teljesített volna nélkülük, de én úgy gondolom, hogy ezek nem a muszlim migránsok, hanem az uniós munkavállalók, azaz 380 ezer fő lengyel, 271 ezer fő román, 208 ezer fő olasz, és a sorban hetedikként 83 ezer fő magyar is.
A fentiek miatt az a véleményem, hogy a mostani úgynevezett „patrióta” pártok előretörésben nagy szerepe van egyrészt a migránsokat könnyedén befogadó politikának, másrészt az EU országok háború és energetikai helyzet okozta többletkiadásainak és lecsúszásának is. Azaz név szerint Merkelnek.
Szerintem a háború kitörésében is van a kancellárasszonynak szerepe, de ezt mindenki gondolja át maga. A végeredmény mindenesetre szörnyű. Pár párton kívül senkinek se jó. És nincsen vége még!
Kösz, Frau Merkel… illetve nem kösz. Nagyon nem!
