Nem is tudom, sírnunk, vagy inkább nevetnünk kellene azon, amit a Vasárnapi újság című rádióműsorban Rogán miniszter beleböffentett a mikrofonba. A fideszesek szokásos nyeglesége, a győztes kevélysége diktálhatta neki, amikor azt merte mondani százezer ember – főleg fiatal – tüntetésére, hogy az nem több bolhacirkusznál.
Azon már meg sem akad az ember, amikor kijelenti valamelyik kormányzati „halljakend”, hogy ezt a bolhacirkuszt az az amerikai aggastyán szervezte, aki képtelen belenyugodni ott a nagy tenger túlsó partján abba, hogy elvesztette a magyarországi választásokat. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a kormánypárti „igazmondók” azon törik a fejüket, hogyan tegyék a rájuk szavazó, naiv, félre tájékoztatott, falusi köznép számára a legjobban kézzel foghatóvá a maguk verzióját: akik néhány nappal a választások után újabb választás követelésével masíroznak a fővárosi utcákon, azok egytől egyig a nemzet – fogalmazzunk finoman – naiv ellenségei.
Ellenségei a nemzetnek, mert nem akarnak ismét abban az egypárti rendszerben élni, amelyben a parlamenti kétharmad tévedhetetlenül megmondja, mi az ország érdeke. Lázadnak, tüntetnek, pedig már a pártatlan választási bizottság is kihirdette a párviadal eredményét: Orbán vitéz legyőzte a távoli, gonosz hétfejűt, amely ennek ellenére a még a megmaradt egy-két fejével (százezer tüntető képében) tüzet okád a nép kivont karddal hadakozó fiára. Aki azonban nem hagyja magát, és ettől még egy újabb érvet kap a tarsolyába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elfogadtassa a parlamentben a Stop Soros! címen elhíresült törvénycsomagot.
Olyan négy év vár ránk, amikor az ország nagyobbik fele ismét csak a pálya széléről nézheti, milyen sorsot szánnak neki. Legfeljebb torkaszakadtából bekiabálhat a játékosoknak, de azok aligha figyelnek majd a kibicekre. Szidhatja a közönség a bíró anyját is, addig, ameddig az őrzővédők ki nem vezetik a lelátóról a hangadókat.
Alighanem tényleg igaza van Rogán miniszternek, amikor lenézően nyilatkozik a tüntetésekről, mert minden, ami nem illik bele a fideszes világképbe, nem több a politika hangadói szemében jelentéktelen senkik cirkuszolásánál. Abban is igaza van, akárhányan, akárhány szombat délután kiabálnak majd a parlament ablakai alatt, a jól szigetelt termekbe úgysem hallatszik be az új választást követelők ricsaja.
Budapest nem Pozsony, Orbán nem Fico. Nálunk megbüntetheti a választási bizottság a miniszterelnököt, az legfeljebb szemrehányást tesz Patyi elnöknek, aki alázatosan esdeklik a bocsánatáért. A Kúria kimondhatja, hogy bizonyos kormányzati hirdetések törvénysértőek és el kell távolítani azokat, ám a kormány és a kormányzat propaganda szócsövei vállat vonnak, a plakátok maradnak. Mi történik? Semmi. Oszt jó napot!
Az egész csak bolhacirkusz. Ne is tessenek odafigyelni!
A Demokratikus Koalíció megtámadja az összes olyan választókerület eredményét, ahol jelöltjei indultak, de a hivatalos eredmény alapján nem nyertek. Ez 40 körzetet jelent.
A Demokratikus Koalíció 40 választókörzet eredményét támadja meg, ezekben új választást követel. Többféle szabálytalanságokat tapasztalt a párt az elmúlt hét vizsgálódásai során. Például több szavazólap volt az urnákban, mint ahány szavazatot leadtak, emiatt megsemmisítették a szavazatok jelentős részét. De volt olyan szavazókör is, ahol tévesen rögzítették az eredményeket, s mindkét jelenség elsősorban az ellenzéki pártokat és jelölteket sújtotta.
Azon túl, hogy a határon túliak névjegyzéke nem nyilvános, ezért a kettős állampolgárok akár többször is szavazhattak, több jelentés érkezett arról is, hogy egyes lakcímekre nagy számú, egyes esetekben több mint száz választó volt bejelentve nyilvánvalóan fiktív módon.
Ezek a tények összességében aláássák a választási folyamatba vetett bizalmat, és kétségessé teszi a választások eredményét minden választókerületben.
A DK szerint nincs kis csalás és nagy csalás, csak csalás van, ezért a választások megismétlését követeli minden érintett körzetben.
A tegnapi tüntetés olyan volt, mint egy társadalomtudományi orgia. Szociológusok, szociálpszichológusok és politológusok sokáig fognak még beszélni róla.
Mindenféle életkorú (de leginkább 20 és 40 év közötti), rangú, rendű és legfőképpen szubkultúrájú – rasztától kopaszon át emósig mindent láttam – ember jókedvűen és békésen beszélgetve araszolt Budapest belvárosában. Szürreális élmény volt, amikor öltözködésük és a rajtuk lévő szimbólumok alapján jobbikosnak látszó emberek két kifejezetten idős, bottal sétáló, hajlott hátú nénikéről – elnézést a nénike szóért, de tényleg így néztek ki egymás kezét fogva – kifejtették, hogy „nézzétek milyen cukik”!!!! Ahogy egy kiváló kollégám találóan megfogalmazta: Ma este komplett szubkulturális falak dőltek meg.
Eltekintve a tömeg összetételétől, összetettségétől és egyedülálló rétegzettségétől, ami önmagában üzenetértékű, van az eseménynek egyéb néhány tanulsága.
Óriási tömeg jött össze. Akkora tömeg, amely a „nem Fidesz” oldalon teljesen szokatlan, egyedülálló. Az emberek úgy érezhették, hogy az elmúlt hét frusztrációját, csalódottságát valahogy le kell vezetni. És nem a szokásos, eddig jellemző, sírva vigadó, magányos gyász-utat választottak, hanem azt, hogy egy óriási közösségben, egy alapvetően békés, de haragos tömegben próbálják saját elveszett illúziójukat megtalálni. A közösséget választották az otthon négy fala helyett. Ez egy ma még beláthatatlan következményekkel járó újdonsága a tegnapi napnak. A Fidesz legnagyobb előnye ugyanis épp ez: van egy hosszú évek, évtizedek alatt felépített közössége, ami erőt és megkérdőjelezhetetlen támogatottságot ad neki.
A tiltakozás másik erénye, hogy nem volt pártellenes. Az a fajta – számomra teljesen értelmezhetetlen – korábbi gyakorlat, hogy a pártok tartsák magukat távol a politikai (!) tiltakozásoktól, most hiányzott, sőt kifejezetten üdítő volt látni a különböző, egymással békésen megférő politikusokat és híveiket.
A tiltakozás ugyan nem volt pártellenes, de a jelenlegi ellenzéki pártokkal szemben fogalmazta meg önmagát. A parlamentbe jutott pártok nevei egyszer sem hangzottak el, en bloc kezelték őket, erősen negatív felhangok mellett. A tömeg egyetértően morajlott, tapsolt, pfujolt, ahogy éreztem, elfogadta az ellenzék egyként történő kezelését. Egészen egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg, hogy a parlamenti ellenzéki pártok együtt lépjenek fel, egységesek legyenek. Nincs Jobbik, nincs MSZP, nincs LMP, nincs DK. Orbán ellenzéke van – a tüntetők szerint. Ebben az értelemben tehát összenőtt, ami összetartozik.
A másik újdonság, hogy a vidéki Magyarország fontos toposzként szerepelt a szónoklatokban. Mintha két Magyarország lenne, és az utcán lévők, illetve a pártok, csak az egyiket ismernék. A legfontosabb üzenet az volt: ismerjük meg a másik Magyarországot! – mindannyian, de leginkább az ellenzéki pártok, és adjunk közös választ a másik Magyarország súlyos problémáira. A várttal szemben, nem volt tehát Budapest ország vs vidéki ország harc, hanem az országegyesítés igényével léptek fel a szónokok.
Újdonságként hatott, hogy a szónokok nem a szokásos civil cselekvési lépéseket hangoztatták, pl. „szervezzünk kis köröket”, vagy „fogjuk meg egymás kezét és cselekedjünk együtt”, esetleg „nyomtassunk szamizdat újságokat”, hanem két fő feladatot osztottak ki a tömeg számára. 1. védje meg a tömeg erejével az alkotmányos intézményeket, ha újabb fenyegetés érné őket; 2. bírja rá az ellenzéket a valódi ellenzékiségre.
Kétségtelen azonban, hogy a tömeg a kormányellenes mondatokra rezonált a legjobban. Nem annyira a szokásos Orbán takarodj!, hanem érdekes módon, a Diktátor! volt a legtöbbet és leghangosabban kiabált rigmus. A tömeg elszántsága, mérge megvan, azonban nincs, aki egy mederbe terelje, összegyűjtse és irányítsa a tömeg erejét. Mindaddig, amíg ez így van, amíg nincs, aki 2,5 millió ember akaratát képviselje, addig a tüntetés pusztába kiáltott szó, tényleg csak lélekápolás. Egy hét múlva már kevesebben lesznek, két hét múlva még kevesebben, 1 hónap múlva pedig az egész már csak egy emlék lesz. A szokásos fellángolás.
Végül egy élesebb kritikai gondolat. A szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Ami elromolhat, az el is romlik”! Tudom, hogy ennyi ember mozgatása nem egyszerű feladat, rengeteg pénz és sok önkéntes szervező kell hozzá, de ha volt az emberekben elégedetlenség, akkor ezen a téren mindenképpen. Majd 1 órát álltunk az Operaház előtt úgy, hogy senki nem tudott semmit. Az internet összeomlott, így a tömeg önmagát szórakoztatta. Később a szervezők nem kérték elégszer, sőt egy idő után egyáltalán az óriási tömeget, hogy legyen kedves széthúzódni a Kossuth tér nyugati és keleti oldala felé, így az Alkotmány utca torkolatában álldogált mindenki. A ledfal hol működött, hol nem, a katartikus momentumok időszakában például pont nem. A szónokok helyenként kritikán aluliak voltak, és az volt az érzésem, hogy nem egyeztették egymással a mondandójukat. Szóval a szokásos szervezési amatörizmus, ami kár, mert ad egy rossz szájízt az egyébként lélekemelő rendezvénynek.
Nem sikerült fordítani sehol sem a billegő körzetekben – derül ki az Országos Választási Iroda által vasárnap hajnalra közzétett, a voksok 100 százalékát feldolgozó eredményekből. A vártnál tovább tartott, de megvan a külképviseleteken leadott mintegy 50 ezer, illetve az átszavazók mintegy 200 ezer voksának a feldolgozása, de végleges eredmény még nincs. Még van ugyanis lehetőség jogorvoslatra.
30 990 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP jelöltje Csenger-Zalán Zsolt Pest megye 02.számú egyéni választókerületében (Budakeszi) – az ellenzék közös indulója, az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje Szél Bernadett pedig 30 694-et. Így a szavazatok 0,42 százalékával győzött a kormánypárti jelölt.
Forrás: NVI
A 109 egyéni választókerületből 91-ben a Fidesz-KDNP pártszövetség jelöltje nyert, 8-ban az MSZP-Párbeszéd szövetség, 3-ban a DK, 1-1-ben a Jobbik, az LMP, illetve az Együtt jelöltje szerzett mandátumot, valamint 1 független jelölt is bejutott a parlamentbe.
Országos listáról a Fidesz-KDNP 42, a Jobbik 25, az MSZP-Párbeszéd 12, az LMP 7, a DK 6 képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata pedig 1 kedvezményes mandátumhoz jutott (ő a Fidesz embere).
Forrás: NVI
Az új Országgyűlésben így a Fidesz-KDNP-nek összesen 133, a Jobbiknak 26, az MSZP-Párbeszédnek 20, a DK-nak 9, az LMP-nek 8, az Együttnek és a német önkormányzatnak 1-1 képviselője lesz, és 1 független jelölt is bejutott.
Ami a jogorvoslati lehetőségeket illeti: az egyéni választókerületi eredmény ellen kedden 16 óráig lehet fellebbezést benyújtani az NVB-hez – írja az MTI.
A szavazatok újraszámlálására kis szavazatkülönbségre hivatkozva nincs mód, az csak akkor lehetséges, ha a szavazatszámláló bizottság nem a jogszabályoknak megfelelően járt el a számolásnál.
Fellebbezni lehet a szavazóköri eredményt megállapító döntés törvénysértő voltára, illetve a szavazóköri eredmények összesítésére és a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozva. Például törvénysértés lehet, ha valamelyik szavazatszámláló bizottság rosszul számlálta össze az egyes jelöltekre leadott szavazatokat vagy például érvényesnek fogadott el érvénytelen voksot. Szintén lehet fellebbezni, ha az oevb rosszul adja össze a beérkezett szavazóköri jegyzőkönyvekben szereplő számokat vagy elírja az egyik számot.
A fellebbezés elbírálására három napja van a Nemzeti Választási Bizottságnak, azaz jövő péntekig, április 20-áig kell döntenie.
Ha a fellebbezés elbírálása csak a szavazatok újraszámlálásával lehetséges, erre hat nap áll rendelkezésére, azaz a határidő április 23.
Az NVB határozata elleni bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására három nap áll rendelkezésre, és a Kúriának ugyancsak három napja van a kérelem elbírálására.
A szombati demokrácia melletti tüntetésről (Mi vagyunk a többség) a legfontosabb megállapítás, hogy rengeteg fiatal volt a több tízezres tömegben. A műsor többi része elég langyosra sikerült.
Pedig minden adva volt: civilek kezdeményezték a felvonulást és azon nyomban tíz- és tízezrek csatlakoztak a felhíváshoz. A mai magyar ellenzéki vezetők erre nem vetemednének, mert különös vonzerejükkel még egy ezres csoportot sem tudnának lelkesíteni. Mostani választási mutatványukkal pedig bebizonyították, hogy még ha Orbán Viktor tálcán nyújtaná nekik a hatalmat, akkor sem tudnák átvenni. Legtöbbjük ott menetelt a tömegben, és ez sokak számára reményt keltő újdonságként hatott. Ám legyen.
Felemelő érzés volt látni a hömpölygő tömeget, amely két irányból is a Kossuth térre igyekezett. Békésen, mókásan, ahogy illik. Akárcsak a választás napján kora délutánig, amíg a csúcsokat döntögető részvételi adatok kápráztatták el a változást akarókat. Egészen a józanodás kora délutáni pillanatáig.
Hasonló csalódottságot érezhettek a parlament előtt lelkesen tapsoló, éneklő, bekiabáló fiatalok is. A rendezvény ugyanis nem a tömeg méretéhez és lelki állapotához alkalmazkodott. Gyengécske volt és akkor még enyhén fogalmaztunk.
Pedig a felvezető is jónak tűnt: a kivetítőn egykori Orbán nyilatkozatok érzékeltették a Vezető mesébe illő következetességét. Sok humorral, Bödőccsel is fűszerezve.
Aztán jöttek a szónokok. Tamás Gáspár Miklós gyújtóhangú, gyilkos pontossággal célzó beszédei jutottak eszembe. Hát a tegnapiak nem ilyenek voltak…
De sebaj, hiszen civilekről van szó, sőt a legtöbbjük kezdő, majd belejönnek. Lukácsi Katalin és a diáktüntetések szervezője Gyetvai Viktor bizonyosan.
Érthetetlen, hogy az ellenzéki oldal egyik hiteles képviselője (és az ilyen nagyon ritka) Márki-Zay Péter miért nem állt ki a színpadra és mondta el a beszédét. Ahelyett, hogy mással olvastatták fel a levelét. Pedig az Index szerint ott volt a tömegben. Egyedül a hómezővásárhelyi polgármester feszegette az ellenzék felelősségét. Ami óriási: nélkülük Orbán Viktornak soha nem lett volna meg a kétharmada (sem).
Ami végképp nem volt a legszerencsésebb húzás, az a tüntetés legfontosabb szlogenje: Új választást! Ugyan miért is? Hiszen nem kapták rajta a miniszterelnököt, hogy urnákban turkál. Nem derült ki semmilyen eget rengető választási csalás. Az illiberális állam gyötrelmesen diszkrimináló törvényes kereteit mindenki szentesítette, amikor elindult a választásokon. És előtte négy évig ott ült a parlamentben. A Fidesz megnyerte a választásokat. Ennyi. Az eredmények meg egy ország állapotáról állítottak fel a diagnózist.
Tehát az Új választást! szlogen mozgósító ereje, tekintettel megvalósíthatatlanságára, a nullához közelít. Ennél sokkal jobbat kell kitalálni, hogy jövő szombaton is ennyi fiatalnak legyen kedve a Kossuth téren bulizni.
Rácáfolva a kormányhű sajtó által napok óta zsolozsmázottakkal (mármint hogy Soros zsoldosai majd szétverik a várost), békésen, atrocitások nélkül – igaz, óriási rendőri készültség mellett – zajlott le a szervezők szerint százezres szombati kormányellenes tüntetés Budapesten. A valóság ezúttal sem zavarja a kormányt és a hozzá hű médiát. Elég vérszegényre sikeredett azonban a pocskondiázás – ami nem véletlen, hiszen a nagy tömeg békésen oszlott szét a rendezvény után. Nem is vezető cikként foglalkoznak a gigademonstrációval. De lássuk csak, hogyan kezeil ma reggel a tegnapi tüntetést!
MTI: Rogán Antal: Soros György pénzéből szervezte a szombati tüntetést a hálózata
A szombati tüntetés nem magánkezdeményezésből, hanem a Soros-hálózat szervezésében és Soros György pénzéből jött létre, mert valójában ő az, aki nem tudja elfogadni a múlt heti választás eredményét – mondta a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. „Politikai bolhacirkusznak” nevezte a tiltakozásokat és hangsúlyozta, hogy
a kormány erős felhatalmazást kapott az EU, az ENSZ vagy épp Soros György törekvéseivel szemben.
Origo: Így tüntettek: Tort ült a szánalmas nevetségesség és az antidemokrácia
Miközben a Kossuth téri tüntetésen minden felszólaló névleg a demokrácia mellett állt, sikerült egy teljesen antidemokratikus és a nyugat-európai jogállami megoldásokkal szembe menniük. A demonstráció szervezőinek ezenkívül sok újat nem sikerült prezentálniuk, mivel ugyanazokat az üres frázisokat hallhattuk tőlük, amikkel 2010 óta próbálnak sikereket elérni. Egy célt azonban elértek. Együtt masírozott három totálisan megbukott pártvezér: Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor. Nem beszélve a nőverésbe belebukott Juhász Péterről, aki egy papírdobozzal császkált fel-alá és szokásához híven pénzt tarhált.
A szervezők egyébként, úgy tudjuk, megijedtek az országos felzúdulástól, és Soros kiskatonája, Gulyás Márton arra kényszerült, hogy végül lemondja a Hamburgot felgyújtó, szélsőbaloldali vendég- , vagy még inkább bértüntetőket.
Magyar Idők/Echo TV: Kordonrángatás és buli az Oktogonon a tüntetés után
A szombati kormányellenes tüntetés hivatalos vége után a várakozásoknak megfelelően nem ért véget az este néhány résztvevőnek – írja a Magyar Idők. Egy csoport a Kossuth téren maradt, rángatták a kordont, a kormány mellett többen a rendőröket kezdték szidalmazni, az első sorokban több Jobbik feliratú pólós embert lehetett látni. Később néhány tüntető beült a kordon mögé, szemben a rendőrökkel. Mások a Nagykörút felé vették az irányt, ahol a már megszokott „bulihangulat” uralta a légkört. Ebből a csoportból többen a Hősök tere irányába fordulat az Andrássy úton, ahol a Fidesz székháza volt az úticéljuk.
888.hu: Gyurcsánnyal, Lendvaival, Bajnaival és Vonával követelték a szavazatok újraszámolását a „civilek”
A választásokon nagyot bukó ellenzék szinte összes ismertebb arca kint volt szombaton Budapesten. A Facebookon szervezett eseményre 38 ezren jelezték vissza hogy ott lesznek, és 100 ezernél is többen érdeklődtek iránta. Ennyien biztosan nem voltak, de a Kossuth tér kétségtelenül megtelt emberekkel.
A Kossuth téren az ismert móka zajlott, ligetvédőkkel, unalmas rigmusokkal és Lukácsi Katalinnal, szóval volt minden, amit az elmúlt években megszokhattunk. Talán újdonság volt a viszonylag sok angol transzparens.
Este nyolcig atrocitás nem történt, békében zajlott a megmozdulás.
Ripost: Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: Törni-zúzni akarnak Pesten! Ők gyújtották fel Hamburgot
Nem tévedés, a Ripost címlapján még mindig ez a tüntetést beharangozó korábbi anyag szerepel. Egy szó, annyi sem arról, hogy ez elmaradt – sőt, még csak annyit sem tettek meg, hogy lejjebb csúsztassák a cikket.
A világsajtó is beszámol a tegnapi budapesti tüntetésről. Egységesen arról írnak, hogy a százezres tömegben nagyon sok volt a fiatal és minden ellenzéki párt képviseltette magát a felvonulók között. Nem csak Orbán, de az ellenzék is sok bírálatot kapott. Orbán hatalmát megrendíthető folyamat indult el.
Százezresre teszi a tegnapi budapesti tüntetésen részt vevők számát a BBC tudósítása, amely kiemeli, hogy sok volt a fiatal, illetve, hogy minden párt prominensei és hívei együtt meneteltek a tömegben. A felvonulók a szavazatok újraszámlálását, új választási törvényt, pártsemlegesen sajtót és az ellenzéki pártok szervezett együttműködését követelték.
Nick Thorpe tudósító megjegyezte, hogy a rendőrség nagy erőkkel készült a tüntetésre, amely azonban mindvégig békés maradt. A hírügynökség idézi az egyik szervező, a 20 éves Gyetvai Viktor nyilatkozatát, amelyet az AFP-nek adott:
„Jogállamban és demokráciában akarunk élni. Ez az utolsó esélyünk arra, hogy tegyünk valamit a hazánkért.”
A szervezők jövő szombatra újabb demonstrációra hívták a magyarokat.
„Mi vagyunk többség” – ennek jegyében tartottak sokezres tüntetést szombaton este Budapesten, amelyen változásokat követeltek a választási rendszerben, amely – mint állítják – tisztességtelen előnyhöz juttatta a negyedik kormányának megalakítására felhatalmazást kapott Orbán Viktort – írja a Deutsche Welle tudósítása, amely kiemeli, hogy a nemzetközi megfigyelők is megkérdőjelezték a magyarországi választáok tisztességét.
A német hírügynökség idéz néhány skandált jelszót („Vik-tátor”, „Mocskos Fidesz”). A tudósítás idézi az Európai Unió bizottsági elnökét, Jean-Claude Junckert, aki viccesen diktátornak nevezte egyszer szemtől szembe Orbánt.
Nagy terjedelmű cikkben számol be az újjáválasztott Orbán ellenes budapesti demonstrációról a The New York Times, amely megemlíti, hogy nem csak a fővárosban, hanem számos vidéki városban is voltak megmozdulások. A lap szerint nem valószínű, hogy ezek nyomán az újjáválasztott kormány irányt váltana, ám megmutatja azt a mély szakadékot ebben a közép-európai országban, amely a liberális nyugati értékektől való távolodás élharcosa.
A lap szerint az ellenzék romokban hever, a civil szférát erőteljes kormányzati támadások érik, a média szinte teljes egészében az állam irányítása alatt van. A lap fontosnak tartja emlékeztetni arra, hogy
Orbán a választások előtt megtorlással fenyegette meg azokat, akik vele szemben állnak. „Morális, jogi és politikai elégtételt veszünk a választások után” – idézi a lap Orbánt. A kormánypárti Figyelő Soros-listáját ennek a jele, állítják Orbán kritikusai.
A cikk hosszasan kitér arra is, hogy az EU több tagállama számára riasztó, amit Orbán művel, de az Unió a szankciós fenyegetések ellenére sem képes megállítani a folyamatot. A NYT szerint nem valószínű, hogy ezeket a szankciókat életbe léptetnék – Lengyelországnak is köszönhetően.
Orbánt jelen pillanatban a legnagyobb veszély a magyarok részéről fenyegeti.
„Mi vagyunk a többség” – ezzel kezdődött és ezzel ért véget a budapesti ellenzéki megoldás, amelynek résztvevő zsúfolásig megtöltötték a teret – és még a környező utcákra is jutottak. A résztvevők magas számára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy miközben a Kossuth térre már megérkeztek az első felvonulók az Operától, a tömeg vége még mindig az Operánál volt. A békés, de határozott követeléseket megfogalmazó demonstráció résztvevői jövő szombatra újabb tüntetést hirdettek. Új választásokat is akarnak. Az est a budapesti tüntetéseknek szinte már a névjegyévé vált világító telefonokkal ért véget.
A kormány gyűlöletkampánya ellen, a demokráciáért és egy új választási törvényért meghirdetett tüntetésen rengeteg volt a fiatal, ott voltak a tömegben az ellenzéki pártok emberei, így az a korábban elképzelhetetlen helyzet alakult ki, hogy együtt vonult a DK-soktól a Jobbikosokon át a teljes politikai és civil paletta. Uniós, magyar és árpád sávos lobogók alatt, házilag barkácsolt táblákkal özönlött a Kossuth térre a tömeg, s közben – majd később a téren is – rendre jelszavakat skandált.
„Mocskos Fidesz”, „Viktátor”, ”Rénszarvas”, Mi vagyunk a nép!”, „Mi vagyunk a többség”
A tüntetés szervezői civilek voltak, a korábbi netadós tüntetéseket szervező Gulyás Balázs, a diáktüntetéseket szervező Gyetvai Viktor és a Puszi Erzsi brandet gondozó Hommonay Gergely.
A budapesti tüntetéssel egyidőben több magyar és nyugat-európai városban tartottak szimpátiatüntetéseket ott élő magyarok. Ezekről itt és itt olvashatnak.
Az első felszólaló Lányi Örs, a tüntetés kezdeményezője volt. A Sóskútról érkezett vidéki diák arról beszélt, hogy azért van itt, mert szeretne egyszer az életben érvényesülni a saját hazájában. Mint vidéki is mondta, hogy Orbán elfelejtette, hogy honnan jött.
„Édesapám is gázszerelő, de mégsem vagyunk milliárdosok, mert nem vagyunk Orbán Viktor barátai, és mert nem hajtunk fejet”
– szögezte le. Majd hangsúlyozta, hogy nem akar újabb 15 éves uralmat az országban.
A Ligetvédőkkel híressé vált raszta rapper, G Rasa a többi között arról beszélt, hogy „mi vagyunk a többség”.
De most úgy döntöttünk, hogy példát mutatunk az ellenzéknek, mert nem csak a kormányról van szó, hanem az egész politikai elitről
– mondott ki egy olyan gondolatot, amelyet később majdnem minden felszólaló ilyen vagy olyan módon hangsúlyozott. A demonstráció ugyanis – mint kiderült – nem csak a Fidesz és Orbán Viktor bírálatáról szólt, kapott eleget az ellenzék is amiatt, hogy képtelen volt megfelelni az emberek elvárásainak. G Ras leszögezte: „A kamukrácia, annak vezetője, Orbán bukni fog. Békésen, erőszakmentesen, de meg fogjuk dönteni a NER—t, a viktatórát. Ez most nem valaminek a vége, hanem a kezdete!
Lukácsi Katalin, a KDNP-t ott hagyó fiatal politikus, a Viszlát Kétharmad aktivistája Jászjákóhaláról származik, így nem csoda, hogy beszédében nagy hangsúllyal szólt arról, hogy az ellenzéki pártoknak nagyon súlyos feladataik vannak vidéken.
A Fidesz megvásárolta a szegények szavazatait, amit nem szabad hagyni.
Összefogást sürgetett – miként minden felszólaló –, s leszögezte: ha sokan mozdulunk, meghátrál a hatalom.
Dr. Szendrő-Németh Tamás szombathelyi jogász lelkesítő beszédét a szabadságra hegyezte ki, rámutatva: vannak, akik most azt az utat választják, hogy csomagolnak és elmennek Magyarországról; mások befogják a fülüket, lehunyják a szemüket; de a többség egyenes gerinccel akar élni a saját hazájában. „Egyetlen igazi veszíteni valónk van, a becsületünk, de azt nem adjuk!” – húzta alá, majd megdolgoztatta a tömeget, kérdezve:
Cserben hagynátok a hazátokat? Tudnátok eltört gerinccel élni? Szolgái akartok lenni egy korrupt hatalomnak?
A válaszok hallatán kijelentette: „Soha ne felejtsük el, ahhoz, hogy még egyszer ne tudjanak kijátszani minket egymás ellen, össze kell fognunk, csak akkor tudjuk megvédeni a szabadságunkat”.
Gulyás Balázs, az internetadó tüntetés szervezője indulatosan beszélt arról, hogy mennyire brutálisan lejtett a pálya a választáson a Fidesznek. A tüntetőket interaktívan bevonva a kérdés-feleletbe sorolta lejtős pálya elemeit – választókerületek megrajzolása, a koordináció büntetése, a kamupártok finanszírozása, a külhoniak szervezett szavaztatása, a lezüllesztett kormánymédia szerepe –, majd leszögezte: „Ez minimum csalás, s az iskolából is tudjuk, a csalásnak mindig a bukás a következménye. Kivéve, ha a Fidesz vállalja az ismételt vizsgát – tette hozzá.
„Ha a Fideszben van becsület, akkor feloszlatja a Parlamentet és új választásit ír ki”, közölte hozzátéve: Áder János pedig megmutathatná, hogy államfő, s nem csak egy bajszos báb.
Gulyás végül meghirdette a mostani tüntetés folytatását: jövő szombatra ugyancak a Kossuth térre
Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester ugyan nem jelent meg személyesen, de levelet küldött, amit felolvastak a demonstráción. A többi között arról szólt a levélben, hogy le kell vonnunk a tanulságokat, és el kell kezdeni építkezni.
Az egymással marakodó ellenzékiek bukásra vannak ítélve
– fejtette ki. Ahogy Vásárhelyen, úgy az egész az országban is a legfontosabb, hogy fogjon össze mindenki, aki demokráciában, jogállamban és Európában akar élni. „A választás megmutatta, hogy mi vagyunk többen. Fogjunk össze, ne tűrjük el a jogtiprást.”
A szabadság kis köreinek megalakítására buzdított, mint írta, az önkényuralom legfőbb ellenfele az egységes szervezett ellenzék. „Az internetadót és a vasárnapi boltzárat is meg tudtuk akadályozni, ebben a rendszerben is lehet győzni” – szögezte le hozzáfűzve: népszavazásokat kell kicsikarni, elsőként azzal a céllal, hogy elérjük a csatlakozásunkat az Európai Ügyészséghez.
Homonnay Gergely, író, újságíró, tanár beszédében felidézte, hogy gyerekkorában sokszor kérdezte a nagyszüleit, hogy miért hagyták Rákosit annyi ideig hatalomban. „Mert féltünk” – jött a válasz. „Hát én nem félek!” – mondta, „Mi nem félünk!”. Mi már megtapasztaltuk a szabadságot, s nem adjuk fel Mint mondta: három kérésünk van:
A jelen hatályos választási törvény arra alkalmas, hogy a Fideszt bebetonozza a hatalomba. Ezt nem akarjuk.
Amíg Polt Péter a legfőbb ügyész, addig egyetlen korrupciós esetet sem vizsgálnak ki. Polt Péter takarodj!
Mindenki élhessen az információszabadsághoz való jogával!
Homonnay szerint az egyetlen esély, hogy a hatalom megijed. Ezt el kell érni, de úgy, hogy békések maradunk a jogállamért jogállami kertek között harcolunk.
Nyáry Luca diák saját hazaszeretetről tanúskodó versét szavalta el, majd Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament tüntetéseinek szervezője mondta el az est záróbeszédét. Mint kifejtette: a mostani határozott, de erőszakmentes tüntetés egy folyamat kezdetet, s remény arra, hogy nem kell elmenni az országból. Ez a választási rendszer nem tisztességes – szögezte le, s nagy problémának mondta a szabad sajtó hiányát is. Azok a vidéki emberek, akik félelemben élnek a Fideszes nagyuraktól esélyük sincs arra, hogy hiteles információhoz jussanak.
Ő is összefogást sürgetett, mint mondta: minden ellenzéki pártnak közösen kell tenni. El kell indulnia tárgyalásnak az ellenzéki pártok között arról, hogyan képesek közös stratégiát alkotni a következő évekre. Legközelebb egyetlen ellenzéki jelöltnek kell indulnia a Fideszessel szemben.
A tüntetés a magyar és az európai himnusz éneklésével ért véget. Nagyon sokan távoztak is, de még órákkal később is nagy tömeg volt a téren, „Orbán takarodj”-ot skandálva, demokráciát követelve.
Berlinben több mint százan gyűltek össze a Nagykövetség előtt szombat délután a “Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért” rendezvény kezdetével egy időben. A résztvevők egyetértésüket fejezték ki a budapesti demonstráció követeléseivel: a szavazatok újraszámlálását, pártatlan közmédiát és új választási törvényt követeltek. Londonban is tüntettek a magyarok.
A Freie Ungarische Botschaft (Szabad Magyar Követség) aktivista csoport által szervezett tüntetés a Facebookon a “Veletek vagyunk” jelmondattal terjedt és elsődleges üzenete az összetartás és az otthon maradt magyarokkal érzett szolidaritás kifejezése.
Vay Blanka, beszédében a gyűlölet ellen szólalt fel. A politikai ellentéteket félretéve a kormánypárt és az ellenzék választóit közös problémamegoldásra buzdította és az ellenségkép helyett a tényleges emberi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet:
“De azt igenis kérem, hogy senki ne gyűlöljön senkit, tehát a mostani választáson alulmaradottaktól is kérem, hogy bármennyire dühösek és kétségbeesettek is, ne gyűlöljenek benneteket
, de tőletek a győztes felelősségére, a hatalom birtokosának felelősségére emlékeztetve kérem, hogy ne gyűlöljétek azt, aki másmilyen országban szeretne élni. Nem ellenségek, nem hazaárulók ők, csupán más problémákat látnak fontosnak és más megoldásokat keresnek.“
Czebe Katalin (aki a választások előtt adott interjút a FüHü-nek) szerint a düh és a félelem hozzájárul a jelen rendszer fennállásához, éppen ezért a nyitott párbeszédre és a közös célok szem előtt tartására helyezte a hangsúlyt:
“Jobban kell összetartanunk, mint eddig bármikor. Jobban kell megértenünk, megfejtenünk egymást, mint eddig bármikor.
El kell kezdeni közeledni egymáshoz, el kell kezdeni a társadalmi szélsőségek elmosását, mert (…) egy a célunk: egy jóléti ország, ahol az emberek boldogan élhetnek.”
Németországban a főváros mellett Münchenben és Göttingenben is kifejezték tiltakozásukat és szolidaritásukat a helyi magyar közösségek.
A Freie Ungarische Botschaft (Szabad Magyar Követség) berlini, leginkább magyar származású európai állampolgárok spontán szerveződött csoportja. Úgy vélik, legfőbb ideje, hogy az EU intézményei és vezetői az unió közös jövőjének védelmében végre aktívan fellépjenek az autokrata magyar kormány demokráciaellenes törekvéseivel szemben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
