Kezdőlap Itthon Oldal 469

Itthon

Olvasóink többsége felismerte az álhíreket

0

Tegnap arra kértük Önöket, hogy próbálják meg kitalálni néhány hírről, hogy melyik valódi és melyik álhír. Most eláruljuk a megoldásokat, és azt is, milyen arányban találták el a megfejtést.

Tömegesen hagyják ott a német hadsereget a pilóták, hogy így tiltakozzanak az oroszellenes kampány miatt.

Álhírről van szó, néhány orosz lapban jelent meg a cikk, egy német nyelvű, de Fülöp-szigeteki honlapra hivatkozva. Valójában összesen hét pilóta szerelt le, és ők is más okok miatt.

Ezt az Önök túlnyomó többsége el is találta: 98 százalék szavazott úgy, hogy álhírről van szó.

Rituálisan kivégeztek egy ötéves albínó kislányt Maliban.

Ez viszont valóban megtörtént, a kislányt tényleg elrabolták és megölték, méghozzá minden bizonnyal tényleg rituális okokból. Nyugat-Afrika egyes részen ugyanis különböző babonák kapcsolódnak az albínókhoz – ezeknek minden évben több tucat ember esik áldozatául.

Bár itt született a „legszorosabb” eredmény, de a nagy többség tudta a helyes választ: 70,83% szavazott arra, hogy valódi hírről van szó.

Milliárdos állami szerződést kapott Simicska Lajos cége.

Bármennyire hihetetlenül is hangzik az Orbán-Simicska háború miatt, ez is megtörtént. A Szerencsejáték Zrt-től kapott szerződést Simicska és a Fidesz-közeli Kuna Tibor cége, még a választások előtt, de csak most tették ezt közzé.

Itt is tudták Önök a helyes választ: 86,27% szavazott arra, hogy igaz a hír.

Egy EU-párti moldovai politikus 50 évre bérbe adná a fővárost, Kisinyovot Abu-Dhabi hercegének.

Túlságosan bizarrnak hangzik? Valóban, ebben az esetben tényleg egy álhírről van szó, amelyet azonban egy román nyelvű, nemrég létrehozott „hírportál” kezdett el terjeszteni, majd orosz oldalak is gyorsan átvettek. Még egy videót is hamisítottak hozzá, egy al-Dzsazíra-adás képeit cserélték ki, majd kitaláltak hozzá egy feliratot. A videót több mint hétezren osztották meg a Facebookon.

Az Önök többsége is túlságosan hihetetlennek találta a hírt: 83,67% találta el a helyes választ.

Arról, hogy hogyan lehet nagy biztonsággal felismerni az álhíreket, itt írtunk bővebben.

A Jobbik minden frakciótagot nyilatkoztatott, támogatják-e Toroczkait

0

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere nem lép ki a Jobbikból, de Mi magunk néven saját platformot alapít a párton belül. Ez volt a keddi hír, amelyre a Jobbik gyorsan reagált. Közleményt adtak ki, amelyben azt írták, hogy az alapszabály nem teszi lehetővé, hogy a párton belül frakció jöjjön létre. A kialakult helyzetről Mirkóczki Ádám szóvivő nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

Mirkóczki Ádám az ATV Egyenes beszéd című műsorában is megismételte a párt véleményét. Szerinte Toroczkai már rég csinálhatott volna egy radikális pártot, mert:

„a Jobbik nem egy gittegylet,

nincs olyan, hogy valaki veszít egy kongresszuson és nem veszi tudomásul a párt legfőbb döntéshozó szervét”.

Mint mondta, az sem életszerű, hogy a „házon belül létrehoznak egy közösséget és programot is hirdetnek, hiszen a Jobbiknak van hivatalos, elfogadott programja, ezt akarják megvalósítani a következő években. Amit Toroczkai László és néhányan csinálnak, az a zsarolás kategóriája”.

Mirkóczki Ádám
MTI Fotó: Balogh Zoltán

A Jobbik közleménye szerint a 26 tagú frakcióból egyedül Dúró Dóra tart Toroczkaival. A Független Hírügynökség megkereste Mirkóczki Ádámot, és megkérdeztük tőle, honnan tudják ezt. A Jobbik szóvivője kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy

a frakció minden tagját megkérdezték erről, mindenkinek nyilatkoznia kellett,

hogy támogatják-e Toroczkai László platformalapítási törekvéseit, vagy sem. Mirkóczki szerint Dúró Dórán kívül senki sem jelezte, hogy Toroczkaival tartana.

Hogy mi lesz Toroczkai bejelentésének a következménye, arra a Jobbik szóvivője azt válaszolta, hogy erről a párt elnöksége csütörtöki ülésén dönt. Arra a kérdésünkre, hogy kizárhatják-e Toroczkait a Jobbikból, azt válaszolta, hogy akár ilyen döntés is születhet, ám erről nem tud többet mondani, mert ez az elnökség kompetenciájába tartozik.

Facebookozott a sofőr, kilencen meghaltak

0

Élő közvetítést tartott a Facebookon a sofőr, aki karambolozott a kisbuszával Ceglédbercelnél. A balesetben kilencen haltak meg.

MTI Fotó: Mihádák Zoltán

A román kisbusz Szlovéniából tartott hazafelé a Digi 24 tévé szerint. Utasai a Maros megyei Désfalváról származtak. A 4-es főút 58. kilométerénél, Ceglédbercel közelében,

a kisbusz előzés közben egy teherautóval karambolozott.

Hét férfi és két nő halt meg a kisbuszban, a teherautó sofőrje könnyebben sérült.

Mint kiderült, a kisbusz sofőrje facebookozott vezetés közben: éppen élő közvetítést tartott. A videót több román portál is közzétette, az látszik rajta, ahogy a sofőr felváltva veszi saját magát és az utat, majd elkezd előzni egy másik kisbuszt és egy teherautót.

Az is jól látszik a felvételen, hogy

jön szembe egy teherautó, de a sofőr nem tesz semmit, hogy elkerülje a karambolt.

Az ütközés előtti másodpercben a felvétel megszakad.

A román portálok egy olyan felvételt közöltek, amelyen egy férfihang kommentálja is a rögzített videót, és arról beszél, hogy

a sofőr valószínűleg azért nem figyelt, mert az élő közvetítéséhez fűzött kommenteket olvasgatta.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közben közölte: büntetőeljárás keretében vizsgálja a baleset körülményeit, a szükséges igazságügyi szakértői vizsgálatok folyamatban vannak.

A román külügyminisztérium bejelentette, hogy az áldozatokat hazavitelének költségét a minisztérium sürgősségi alapjából fedezik.

A videót Ön is megnézheti, amennyiben elmúlt 18 éves:

A diktatúrához nem kell hitlerbajusz és karlendítés

 „Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással” – írja a náci vezérről szóló könyvében Ormos Mária történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy azért támogatta a Kossuth Kiadó gondozásában a diktátorról szóló könyve ismételt megjelentetését, mert az tapasztalja, hogy a világban megerősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repíti a diktátorokat. A tömegek pedig a legritkább esetben ismerik fel a diktátort, aki nem mindig visel bajuszt, s a karlendítés sem előírás.

 

Önt különös erővel vonzza a diktatúra tanulmányozása, írt már Mussoliniról, de Hitlerről ez már a sokadik könyve. Mi az, ami izgatja az autokráciában, inkább a létrejötte, viszonyai, vagy inkább a diktátor személye?

Természetesen valamennyi tényező együtt. Viszont jó ideje azt gondoltam, hogy félre kéne már tenni ezt a témát, hisz a történelmi események dokumentumainak jobb helyük van a levéltárakban, vagy szakemberek könyvespolcain. Annak idején nekem is komoly lelki megrázkódtatást okozott azoknak a náci propagandaszövegeknek az olvasása – ezek szándékosan voltak bántóak és primitívek, – amelyek a könyveim forrásanyagául szolgáltak.  Arra gondoltam, hogy a közvéleményt ez már aligha érdekli, elég, ha ezeket a szándékosan bántó és primitív szövegeket néhány tucat ember olvassa, ugyanis elsősorban a velük hivatásszerűen foglalkozók számára fontosak. De az utóbbi időben rájöttem, hogy nincs igazam. Ma ennek a témának újra ideje van, hisz ma is működésbe lendülnek diktatúrák. Ezért fogadtam el kiadóm ajánlatát, hogy az induló életműsorozatomat kezdjük a Hitler életét feldolgozó kötettel. A náci vezér egy megzavarodott, válságos kor gyermeke, akinek programja a liberalizmus és a demokrácia gyengeségeinek felszámolását kínálta. Persze Hitler a huszadik század problémáira igyekezett választ keresni, felhasználva a modern társadalmi manipulációt, bevetve a diktatúrát, az önkényt és a terrort.

Hitler bűnöző volt, egy óriás bűnöző, mindenfajta moralitás nélkül. Hasonlók ma újra feltűnnek a világban.

Amikor Hitler 1933-ban hivatalosan is megjelent a politikában, kancellári beiktatásán arra kérte a német népet, hogy adjanak neki 12 évet és nem ismernek majd rá Németországra. Akkor már diktátor volt?

Igen, bár akkor még nem volt teljhatalma. Ehhez ugyanis előbb fel kellett számolni az összes német pártot, szakszervezetet, civil szervezeteket, katolikus és evangélikus egyesületeket. Ezen kívül meg kellett halnia a köztársasági elnöknek, Hindenburgnak. De Hitler célja már hivatalba lépése előtt is a hatalom totális birtoklása volt. Senkivel nem kívánt kompromisszumot kötni, ami az addigi hatalmát csorbította volna. Kemény tudatossággal ment előre, s nagyon könnyen, szinte hónapok alatt számolta fel a demokratikus Németország minden szervezetének önállóságát, s vele a demokráciát.

Egyébként Hitler tudatosan készült a diktátorságra, a történelmet átalakító szerepre, vagy demokratikus politikusként indult, s menet közben jött rá, hogy a céljai eléréséhez a diktatúra a legjobb út?

Nézze, Hitler már a húszas évek közepén, a börtönben megírta a Mein Kampf-ot, amelyben már összefoglalta a nézeteit a hatalomról, kifejtette a nácizmus ideológiáját, illetve az antiszemita fajelméletét. Halála után előkerült egy másik ilyen jellegű könyv is, az úgynevezett Zweites Buch, ami pedig a komplett külpolitikáját foglalta össze. Kiderült, hogy ő a kezdetekben sem akart nyugat felé terjeszkedni, mert úgy látta, hogy a nagy élettér keleten van, amit a víziója szerint a németeknek ki kellett volna tölteni. Ezt az elgondolását szintén a húszas években fogalmazta meg.

De vajon Hitler kizárólag azért került hatalomra, mert a demokráciával a német nép nem tudta megoldani saját ügyeit? Ehhez szükség volt egy diktátorra, s Hitler épp arra járt, és keresett magának egy uralható országot?

A kettő nyilvánvalóan összekapcsolódik. Ha ugyanis a demokrácia pillérei erősebbek Németországban, akkor a nácik soha nem tudják a kommunisták nyakába varrni a Reichstag felgyújtását, s felszámolni sem tudják a pártjukat. Csakhogy végül megsemmisítették a keresztény pártokat és a szocdemeket is, mindenkit kiszorítottak a hatalomból. Ha erősebbek a pártok, és erősebb a demokrácia építménye, akkor ezt nem lehetett volna végrehajtatni.

Ne felejtse el, a német demokrácia igen fiatal volt, pár évet élt, képtelen volt megszilárdulni, s persze a német problémákat sem tudta megoldani; a gazdasági válságot végképp nem tudta kezelni, nem találta rá rá gyógyírt. Amikor milliók vannak munka nélkül, egzisztenciális küzdelemmel, ellehetetlenüléssel szembesülnek nap mint nap, akkor jön egy demagóg pojáca, – ámbár egy paprikajancsi nem képes hasonló teljesítményre – aki mindent megígér, s akinek ezt el is hitték.

Azért is támogatta, hogy életműsorozatában elsőként a Hitlerről szóló könyve jelenjen meg, mert úgy látja, hogy hasonló demagóg, populista figurák újra megjelennek a politika színpadán, s ismét teljhatalomhoz jutnak?

Világszerte újból megjelent az önkényuralom, mint gondolat, s már gyakorlattá is vált. A legtöbb helyen persze leborítják demokratikus fátyollal, s hirdetik, hogy „vannak választások”, mint Törökországban, de ettől az még önkényuralom!  Kétségtelen, sem Erdogan, sem Kim Dzsongun észak-koreai diktátor nem hord kis bajuszt, nem úgy fésüli a haját, s nem teszi ki a napra, hogy ő valójában kicsoda, hanem igyekeznek leplezni, de valójában ők is diktátorok.

A könyv előszavában azt írja, hogy Hitlernek a hódítás csak eszköz volt, fontos volt számára a harc, a társadalom állandó készültségben tartása, amit az újra és újra felszított antiszemitizmus szolgált.  Ez a mindenkori diktátor ismérve?

Valóban, állandóan hergelte a társadalmat az egyetlen ellenség, a zsidók ellen. Pedig Németországban a nagytőke nem zsidó-, hanem német kézben volt. A német állampolgárok alig egy százaléka lehetett zsidó, igaz, ez a nagyon kis hányada a lakosságnak a kultúrában, tehát a művészetekben, filmiparban, képzőművészetben kulcspozícióba kerültek a 30-as években. Következésképp lehetett rájuk mutogatni, könyveiket színpadias jelenetek kíséretében el lehetett égetni az utcán, ezt értették az emberek, s lelkesítette őket. De a kezdeti zsidóellenes akciókban az emberek nem vettek részt, tehát amikor a nácik törtek-zúztak, kirakatokat, ékszerüzletek ablakait beverték, az átlag-német elhúzódott. Csak később sikerült a többséget antiszemitává tenni.

Mitől vált Hitler antiszemitává? Vagy kellett valami, ami gyűlöletet kelt?

Igen, kellett valami, s ezt találta. Bécsi élményei között ott volt a pajeszos-kaftános zsidó, de olvasott súlyos antiszemita megnyilvánulásokról is. A politikájához kellett valami, ezt találta.

Arra gondol, hogy a zsidó szót ki lehetne cserélni bármire, cigányra, melegre, migránsra?

Egyértelmű,

a politikának szüksége volt, illetve van ellenségre, akik ellen lehet mozgósítani. Hitler a zsidókat találta meg erre a célra.

Azt talán még értem, hogy a nép miért vesz a vállára egy diktátort, de azt már nem, hogy miért tartja ott. Miért fogadja el az önkényt, a kiszolgáltatottságot?

Nézze, az önkény eleinte nehezen ismerhető fel. Aztán saját mozgásának köszönhetően eljut egy olyan ponthoz, amikor már nem lehet megállítani. Akkor már késő megálljt parancsolni az önkényes hatalomgyakorlásnak, ha megtörténhet, hogy valakit a kocsmában tett kijelentése miatt feljelentenek, sőt, viszik is a koncentrációs táborba. Az önkény kiszolgálói a besúgók, a házmesterek, a titkosszolgálat. Egyébként Hitler ellen is több merényletet terveztek, de valamennyi kísérlet elbukott. A legjelentősebb, az 1944 júliusában megkezdett akció a hadseregből indult, s sikerült egy bombát Hitler lábától nem messze elhelyezni. Fel is robbant, többen meghaltak, de ő megúszta néhány karcolással. A diktátort nehéz megállítani.

Miért fogadta el a korábban demokráciában élő német nép, hogy a sokszínű sajtó először csak egysíkú lett, majd propagandagépezetté alakult, s a végén már olyan mértékű volt a manipuláció, hogy azt sem tudták, mi történik az országban, vagy a világban?

Ahogy azt korábban már mondtam, az önkényuralom természeténél fogva állandóan terjeszkedik, és mindent maga alá rendel. Amikor már csak egy újság van, az is a nácik kezében, amikor a propaganda egyirányú, amit Goebbels vezényel, s ugyanabból a hazug kottából játszanak a filmhíradók is, akkor az átlagember már nem tud elbújni az agymosás elől. Legfeljebb, ha az országot elhagyja, de erre csak egy ideig van mód.

Hitlert pszichés zavarai segítették ebben a munkájában, önmaga tudott-e maradni, vagy eszköz volt mások, esetleg a nagytőke kezében?

A vezérnek voltak személyiségi problémái, de ezek eleinte nem zavarták a munkában. Egy idő után népes kiszolgáló tábor segítette, jelentős részük őszintén, nagy lelkesedéssel ment a Führer mögött, másik része pedig, köztük katonák, köztisztviselők, állami alkalmazottak kompromisszumot kötöttek a hatalommal. Érdekes módon Hitler – ahogy a legtöbb diktátor – gyűlölte a jogászokat, mert azt mondta, hogy a jogvégzett emberek állandóan törvénykönyv mögé bújnak, s ahelyett, hogy a bűnözőket mielőbb akasztófára juttatnák, még akár fel is mentik őket; vagyis szerinte a jogászok csak akadályozzák a hatalom hatékony működését. Hitler mindig a saját feje után ment, s következetesen végrehajtotta a húszas években megfogalmazott terveit.

Az írja, hogy nálunk a „pojáca-diktátort” ismerik, s ezért is vágott bele, hogy újra megrajzolja Hitler hiteles portréját. Amerikában, vagy Angliában, esetleg Oroszországban másként látják Hitlert, mint nálunk?

Még azt is nehéz megmondani, hogy nálunk ma hogyan látják Hitlert. Valószínű a szélsőjobboldal köreiben lehet presztízse, elsősorban azokra gondolok, akik az utcán időnként náci egyenruhában masíroznak. Mások viszont valószínű, a leghatározottabban tagadnák, hogy akár még csak olvasnának is a populista hatalomgyakorlásról. Közben azt látjuk, hogy a demokrácia eresztékei szinte mindenütt veszélybe kerültek. Itthon is, és a világban is terjedőben vannak a kihívásokra adott leegyszerűsített válaszok. A politikusok tanulnak egymástól, nézze, meg hogyan terjed az európai térségben a menekültekkel szembeni indulat, miközben még csak jelen sincsenek. A veszély tehát már itt van, néhol demokratikus lepelbe burkolva. De ne felejtse el, bizonyos szerepek eljátszásához nem kell bajusz, vagy karlendítés.

Gondolja, hogy olyan világégés után, amit a nácik okoztak az európai kontinensen, nem ismerik fel, ha újra veszély van?

Sokan nem ismerik fel, a tömeg biztosan nem. A tömegnek elég egy ellenséget felmutatni, a legegyszerűbb, banális szövegeket kell mondani, és addig kell ismételni, amíg az álmából felkeltve is tudja. Ez a recept.

Mit lehet ellene tenni?

Semmit, illetve oktatással, neveléssel talán lehetne, de az önkényuralomra hajló politikát zavarja az iskolák, egyetemek önálló működése is. Ez sem új.

Ne felejtse el, hogy bár a demokráciának nagy a múltja, de az athéni is rövid ideig, pár tízezres kisvárosban virágzott csupán. Akik nem tetszettek a városlakóknak, azokat a város falain kívülre tessékelték. A világ történelme az abszolutizmus keretei között működött leginkább, a demokrácia csak a Globus egészen kis területén, Nyugat-Európában, a II. világháború után kezdett el működni. Tehát a demokráciát először meg kell csinálni, elterjeszteni és megtanulni, akkor lesz hatékony. Utána talán nem lesz több diktátor a földön, de erre sincs garancia.

A piac tesztelte a forintot, az MNB kitart

Az MNB kitart az alacsony kamat mellett, noha a piac az elmúlt időszaki forintgyengülésével tesztelhette állhatatosságát – derül ki a szakértő értékeléséből. A jegybank a 318-319-es euróárfolyam láttán se változtat tervein. Az MNB mintha vitázna a kormánnyal a növekedési kilátásokban.

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa a várakozásokkal összhangban fenntartotta kedden a 0,9 százalékos alapkamatot. Az éppen egy éve ezen a szinten álló ráta kapcsán legelőször most volt tapasztalható olyan várakozás a pénzpiacon, hogy legalábbis szavakban valamilyen üzenetben reagál a folyamatokra. Az elmúlt időben ugyanis

a forint elhagyta a 310 körüli, kicsit efeletti sávot, és megközelítette a 320-at az euróval szemben.

„A jelenlegi volatilis pénzügyi piaci környezetben a magyar gazdaságot változatlanul stabil fundamentumok jellemzik, külső adóssága jelentősen csökkent, finanszírozási képessége továbbra is magas. A fiskális folyamatok fenntarthatóak, a költségvetés hiánya alacsony, a GDP-arányos államadósság zsugorodik a devizaadósság arányának jelentős csökkenése mellett” – áll a Monetáris Tanács közleményében. Konyhanyelven ez azt jelenti, hogy

bár az árfolyam kilengése nagyobb a megszokottnál, aggodalomra semmi ok.

A hazai fizetőeszköz a közlemény megjelenése után ismét vesztett erejéből, mintha a befektetők igényeit nem elégítette volna ki a döntés indoklása.

A forintgyengülés okai javarészt nemzetköziek, de szerepet játszott benne hazai faktor is: az MNB-t a tágabb régióban akként könyvelték el, mint amelyik az egyik leginkább elszánt az úgynevezett laza monetáris politika, vagyis a nagyon alacsony kamatszint fenntartásában – derül ki Forián-Szabó Gergely, az Amundi Alapkezelő befektetési vezetőjének szavaiból. A pénzpiac mintha tesztelte volna az elköteleződést.

Az MNB válasza minderre az, hogy 2020-ig változatlanul a jelenlegi kamatot tartják irányadónak, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban másfél éve tart a kamatemelkedés, az állampapírok hozama elérte a három százalékot. Sőt, a hosszú lejáratú magyar kötvények után fizetendő kamat mostanában jobban emelkedett, mint a térségieké. Ezzel az ezeken elért nyereségkülönbség el is tűnt.

Ez a szilárd jegybanki álláspont azonban kétélű fegyverré válhat.

Akár külső, akár belső okok következtében gyengülne a forint vagy veszélybe kerülne az úgynevezett inflációs cél (ami 3 százalék, most 2,5 körüli), az MNB keze meg lenne kötve.

Több szakember véleménye az, hogy az MNB-nek most, a gazdasági növekedés idején (és a már említett amerikai jegybanki magatartás közepette, gátolva a tőkeelszívást) kamatot kellene emelnie. Ezt fejtegette például legutóbb Surányi György volt MNB-elnök az ATV-ben.

Forián-Szabó Gegely szerint viszont Magyarország esetében a helyzet összetettebb, számunkra fontosabb az Európai Központi Bank magatartása, ahol a közeljövőben még nem várható kamatemelés.

Összességében tehát az MNB azt üzeni, hogy

hiába gyengül a forint, ők nem kívánnak változtatni a hitelezés szempontjából előnyös alacsony kamatpolitikán.

Érdekes, sőt, talányos a Monetáris Tanács közleményének egy mondata. Eszerint „a Monetáris Tanács szerint a GDP bővülése 2018-ban a tavalyinál magasabban, 4 százalék felett alakul, majd – az előrejelzés feltevéseinek teljesülése mellett – 2019-től fokozatosan lassul”. Ez összhangban áll az MNB eddigi előrejelzésével, ellenben

ellentmond a kormány konvergencia-programjában foglaltakkal.

Utóbbiban a már ismét Pénzügyminisztériumnak nevezett tárca 2022-ig folyamatosan masszív, négy százalék feletti gazdasági növekedéssel számolnak. Ezzel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, ahogyan ebben a cikkünkben foglalkoztunk ezzel. Az MNB távolságtartása értelmezhető úgy is, hogy őrzi függetlenségét a kormánytól.

Toroczkaiékat csütörtökön kizárják a Jobbikból?

0

Mozgalmas napot zárt a valamikori radikális, mostanában jobbközép párt. Először Toroczkai László, a pártelnökségről lemaradt elnökségi tag jelentette be, hogy platformot alapít a Jobbikon belül. Jött a válasz a pártközpontból, Jakab Péter szóvivő közvetítésével: „Nem állítom, hogy Toroczkai a Fidesz embere, de hogy a Fidesz megpróbálja használni, az szinte biztos.” Tehát: a platform számításba sem jöhet.

Ásotthalom polgármestere a Hír TV Egyenesen című műsorban később arról beszélt, hogy nem akar kilépni a Jobbikból, a párton belül képzeli el a jövőjét. Szerinte a platformalapítással kapcsolatos elnökségi reakciók nem a párbeszéd irányába mutatnak, ezért mindenre felkészült.

„Amennyiben a Jobbik elnöksége a kizárásunk mellett döntene, és június 23-án azt látom, hogy nagyon sokan eljönnek oda Ásotthalomra és arra kérnek, biztatnak, hogy akár egy külön mozgalmat alapítsunk, akkor akár erre is készen állok. De remélem erre nem kerül sor” – mondta Toroczkai a Hír TV-ben.

Késő este Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője közleményt adott ki:

„Toroczkai László mai sajtótájékoztatóján arról nyilatkozott, hogy a Jobbik több országgyűlési képviselője is támogatja platformját. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Jobbik parlamenti frakciójának 26 tagjából 25 nem tagja, és a jövőben sem kíván tagja lenni ennek a platformnak. Egyedül Dúró Dóra fejezte ki csatlakozási szándékát, aki a tisztújító kongresszuson Toroczkai elnök-helyettes jelöltjeként indult.”

A Jobbik elnöksége csütörtökön foglalkozik az előállt helyzettel.

 

Kik előtt tárnák ki a templomok kapuit?

Az a célunk, hogy egyre több templom legyen nyitva napközben, lehetővé téve az imádkozást, szentségimádást – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek pünkösdhétfőn a máriaremetei kegytemplom kertjében tartott karizmák ünnepén. Mi állhat e kijelentés mögött? A templomok „fizikai” megnyitása, vagy a katolikus egyház igyekszik szélesre tárni a kapuit?

Az MTI tudósítása meglehetősen „szűken” értelmezi a bíboros szavait, amikor a hangsúlyokat bizonyos biztonsági intézkedésekre korlátozza. A Távirati Iroda szerint Erdő Péter arra gondolt, hogy az idegenforgalmi központokban lévő templomok példájára, amelyek többsége már most is egész nap nyitva van, szeretné, ha a főegyházmegyében nemcsak e látványosságnak számító templomokban biztosítanák lehetőséget az imádkozásra a szentmiséken túli órákban is.

Ami a templomok „fizikai” nyitvatartását illeti nem könnyű feladat, hiszen a legtöbb helyen felbecsülhetetlen értékű kegytárgyak, műemlékek védelmét is biztosítani kell. Hogy ez megtörténjen, bizonyos külső feltételeket kell megteremteni: van, ahol elég egy vasrács, máshol kamerákat kell felszerelni, vagy éppen egész napos őrzésre volna szükség, ami megterhelné a plébániák költségvetését.

Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke ezzel tökéletesen egyetért. Mint mondta, ahhoz meglehetősen szűkös a költségvetésük, hogy az egyházi kegytárgyak tökéletes védelméről gondoskodni lehessen, pedig nagyon szívesen pártolná, hogy mindazok, akik szeretnének valamilyen okból behúzódni az Isten Házába, megtehessék. Azok is, akik imádkozni szeretnének, azok is, akik a hideg, vagy a nagy meleg elől húzódnának be a falak közé.

A bíboros úr egész napos nyitvatartásról beszél, ebbe ön szerint az éjszakai órák is beleértendők?

Kétségtelen, hogy talán erre is gondolhatott az érsek úr, de ez számtalan problémát felvetne. Nagyon költséges volna a nap 24 órájában megfelelő őrzésről gondoskodni. Naponta tapasztaljuk, milyen nagy dolog már az is, hogy nálunk, a váci székesegyházban, egész nap van valaki, aki beszélget a betérőkkel, útba igazítja, akit kell.

Érthetjük úgy Erdő Péter nyilatkozatát, hogy talán az „egyház kapujának szélesre tárására” gondolt?

A 2020-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve ezt sem zárnám ki.

Lukácsi Katalin, a KDNP korábbi országgyűlési képviselője tiszta szívéből üdvözli a kezdeményezést. Azt is, hogy a templomok kapuit fizikai értelemben is egész nap szélesre tárja a katolikus egyház, és azt még inkább, hogy lelki értelemben is tegye meg ezt. Jászjákóhalmai példát említett, ahol hétköznap az istentisztelet idején kívül nem lehet bemenni a templomba. Hasonló állapotokat tapasztalt Szentesen is. Úgy látja, az egész napos nyitvatartásnak mindenek előtt a személyi feltételei hiányoznak. Azt meg szinte kizártnak érzi, hogy a kisebb településeken lévő templomok rácsos, kamerás fizikai védelméről tudnának gondoskodni.

Sokkal nagyobb problémának érzem azt, hogy a templomoktól a hajléktalanokat, a melegedni vágyókat, a koldusokat igyekeznek távol tartani – mondta búcsúzóul.

Giczy György, a KDNP korábbi elnöke:

Az ötven évvel ezelőtt ülésező II. Vatikáni Zsinat beszélt arról, hogy az egyháznak szélesre kell tárnia – mind fizikai, mind lelki értelemben – a kapuit. Ez alatt az értették: a befogadásra és nem az elzárkózásra kell felkészülni. A bizonytalanok, a közömbös, az ateista emberekre egyaránt gondoltak. A bíboros úr nem véletlenül pünkösdhétfőn beszélt arról, hogy minél több templom legyen nyitva nem csak a liturgikus órákban.

A Szentlélek eljövetele – pünkösd – az egyház megújulásának is az ünnepe.

Ne csak félhomályos, kihalt közösségi terek legyenek a templomok, töltse meg őket az „élet”. Az euharisztikus kongresszusra való felkészüléshez természetesen hozzá tartozhat a bíboros úrnak ez az ötlete is. Nem újdonság, amit mond, hiszen számos helyen a szerzetesek esti zsolozsmája idején a nagyközönség előtt is megnyitják a templomokat.

Ha azt mondjuk, hogy

Magyarország a keresztény kultúra védelmezője és ápolója, ehhez hozzá tartozna a nyitott, keresztény egyház is,

véli a KDNP korábbi elnöke. A napokban az egyik Ferences-templomban voltam misén, ahol az

egyik fiatal szerzetes arra kérte a jelenlévőket, hogy ne adjanak a koldusoknak alamizsnát, mert odaszoknak,

gyakran oda is piszkolnak a környékre. Elfelejtik, hogy Szent Ferenc koldus volt? Az egyház a jelenlegi állapotában a jómódú, tehetősebb középosztályt fogadja csak be, ahogyan a kormányzat sem, úgy ők sem akarnak tudomást venni az ország szegényeiről. Talán Erdő Péter a mostani beszédében ezzel is megpróbál szakítani. Jó volna, ha így gondolná.            

Álhírrel égette magát a köztévé

Nem múlik el nap, hogy a közmédia valamelyik ékessége ne riogatná nem túl nagyszámú közönségét a migránsok rémtetteivel. Már a közmédia minden hallgatója és nézője tudja, hogy Nyugat-Európában lehetetlen élni, félelem és reszketés uralja a mindennapokat, és az emberek csak testőrökkel mernek közlekedni az utcán.

Ez a valóság a Lajtától nyugatra, s mindez a gonosz és elvetemült  migránsok miatt van, akik élhetetlenné teszik az egykor szebb napokat látott nagyvárosokat.

Az M1 nevű köztévé megint belefutott egy pofonba. Nem először, és vélhetően nem utoljára. Egy drezdai verekedésről tájékoztatták a nézőket, a főszereplők, mint mindig, most is a migránsok voltak. Ám úgy tűnik, egy verekedés már nem éri el a hallgatók és nézők ingerküszöbét, a békeidőben elrettentőnek számító információt még meg kellett fejelni valamivel.

Kapóra jött a hír, rá is repült rendesen az M1, hogy Essen várost (a település neve németül azt jelenti, hogy „enni”) a ramadán miatt átnevezik Fastenre (ami böjtöt is jelent). Erről számolt be az M1 riportja, ha másért nem, azért, hogy Józsi bácsi Békésborzadályon, és Mari néni Dunarettentőn hozzájusson a napi rettegés-betevőjéhez és beleremegjen a hírbe.

Sajnos a köztévé amúgy gondos, szakmailag felkészült, valamint pártatlan és minden tekintetben hiteles munkatársai azzal nem számoltak, hogy a város átnevezéséről szóló információ a vicces álhíreket gyártó portáltól, a Noktarától származik.

Történt már hasonló, a média történetében. Igaz, 1938-ban, nem volt tetten érhető a szándékosság. Akkor egy rádiójáték okozott kalamajkát – nem idehaza, hanem az Egyesült Államokban. Az történt, hogy nem sokkal azután, hogy egy bizonyos Richard Pierson, a Princeton Egyetem híres csillagásza a marsi élet valószínűtlenségéről nyilatkozott a CBS rádióadón, egy hengerszerű meteorit csapódott be New Jersey környékén, amiből egy csápos földönkívüli mászott elő – majd a szemeiből sugárzó hővel gyakorlatilag elhamvasztotta az összegyűlt tömeget.

Persze, mindez nem a valóságban történt meg, csupán az Orson Welles által rendezett, H. G. Wells Világok harca című novellája alapján készült hangjátékában, amit 1938. október 30-án, épp a Halloween előtti napon sugároztak.

Miután sokan csak később kapcsolódtak be a műsor hallgatásába, azt hitték, hogy valódi híreket hallanak. Kitört a pánik, mindenki menekült, amerre látott. S bár a megfakult emlékezet – valamint az erre támaszkodó legendagyártók szerint – a rádiójáték országos pánikot okozott, utóbb kiderült, hogy „csak” néhány millióan gondolták igaznak a hallottakat – igaz, ezen rádióhallgatók egy része azt hitte, hogy németek és nem marslakók inváziójáról van szó.

Külön szerencse, hogy az M1 és a közmédia egyéb csatornáit nem sokan nézik, így csak kevesen csinálnak hülyét magukból azzal, hogy egy műveltségi vetélkedőben Essen neve helyett Fastent adják meg helyes válaszként.

Bréking Nyúz, 2018. május 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

Schmidt Mária szerint, ami konzervatív, az szexi, Münchenben migránsok matatnak a nők lábai között, a háborúra készülő svédek betáraznak vízből, takaróból és konzervből, Hollandiában szétvertek egy buszt a migránsok. Nyugaton rossz, minálunk jó.

A Ripost bevándorlói a német nők lábai között moziznak

„Óriási tudásszomjjal érkeztek azok a férfiak Németországba, akik arra voltak kíváncsiak, hogy vajon miben különbözhet a fehér német nő deréktől lefelé, az általuk ismertektől?

Ezért a müncheni metróban, a hétvégén este tizenegy óra előtt néhány perccel az egyikük odahajolt egy kiszemelt nő lábához, elkezdte azt simogatni, majd egy hirtelen mozdulattal felemelte a szoknyáját. Négy bevándorló társa pedig, a földhöz közelre kinyújtott kézzel elkezdte mobiljaival videózni a nő lába közét.

A szánalmas akciót akkor hagyták abba, amikor a szinte üres szerelvénybe belépett egy új utas és elindult feléjük.” (Ripost: Vajon mi lehet egy német nő lábai között?)

Mandiner: Schmidt Mária szerint ma már a konzervatív a szexi

„A Terror Háza igazgatója Európa-párti, mert itt a legjobb élni, de ettől még a mostani európai vezetők le vannak maradva és nincsen semmi víziójuk, Amerika jelenleg is a világ ura, és tetszik-nem tetszik, Trump az elnöke, a Pax Americana pedig még mindig jobb, mint bármely más opció, a nyugatiakkal ellentétben a magyarság mindig integrálni tudta az ide érkező idegeneket, Orbán a magyar nép felhatalmazásával a magyar érdekeket képviseli, miközben az ellenzék minden értelemben teljesen kiüresedett, a jobboldali értelmiségnek nem kell csöndben maradnia, de a valóságot igyekezzen megmérni, Soros már meg van fejtve és nemigen lehet róla újat mondani, és ma már a konzervativizmus a szexi.”(Mandiner: Ma már a konzervatív a szexi – Schmidt Mária)

A Lokál beszámol arról, hogyan vertek szét egy buszt a migránsok

„Öt bevándorló randalírozott egy holland buszon, amit szinte teljesen tönkretettek. Amikor a rendőrség megérkezett, a bevándorlók nem nyugodtak le és megtámadták  a hatóságot is. A migránsok ezután egy vasútra menekültek, ahova követték őket a rendőrök. A rendőrség a vasútnál letartóztatta az öt személyt. A Tilburghoz és a Tilburgból érkező vasúti forgalom néhány órára teljesen megállt, miután a bevándorlók leállították az utat.” (Lokál: Így vertek szét egy buszt a migránsok)

A 888 vérfagyasztó tudósítása: Svédországban már a háborúra készülnek

„A svéd kormány egy többoldalas kiadványt juttat el az állampolgároknak, amelyben részletesen leírják, mit kell tenni egy esetleges terrortámadás során, illetve abban az esetben, ha kitör a háború a skandináv országban.

Igyekeztek megakadályozni az általános pánikot, hiszen a prospektusba beleírták, hogy Svédország sok más országnál jóval biztonságosabb, azonban folyamatosak a fenyegetések, amelyeket jobb komolyan venni.

Azt kérik mindenkitől, hogy tárazzon be az otthonában nagy mennyiségű konzervet, vizet és takarókat, majd leírják, mit is kell tenni, amennyiben beüt a krach és nem működik rendesen a kommunikációs hálózat, az élelmiszer- és vízellátás, valamint a fűtési hálózat. Figyelmeztették továbbá a lakosságot, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén mindenkinek részt kell vennie a krízis elhárításában.” (888: Svédországban már háborúra készülnek)

Rákészül a jövő évi választásokra a V18?

Kora nyáron várható döntés az idén az év elején alakult Válasszunk! 18 csoport jövőjéről – tudta meg a Független Hírügynökség. Habár a honlapjuk nem működik, ez nem jelenti azt, hogy a szervezet megszűnt volna. „Most szusszanunk egyet” – ahogy portálunknak fogalmazott az egyik alapító tag.

 

Fotó: Sorok Péter

„Egyelőre formálisan szüneteltetjük a működésünket, de informálisan tovább dolgozunk, s nem szűntünk meg” – mondta megkeresésünkre Holoda Attila, a V18 egyik alapító tagja. Hozzáfűzte: megalakulásukkor eredetileg gondolkoztak abban is, hogy tevékenységüket ne csak a 2018 áprilisi parlamenti választásokra korlátozzák, hanem folytassák tovább a 2019-es tavaszi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati választásokig. De ez még nem eldöntött – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. „Kora nyárig szusszanunk” – mondta, hozzáfűzve: utána megbeszélik a hogyan tovább-ot. Vannak elképzeléseik, amelyekben gondolkoznak, de az biztosnak tűnik, hogy

a működésük, céljaik logikája nem fog változni, az azonban várható, hogy nem marad mindenki a csapatban.

A lényeg azonban marad: egyfajta pártok feletti tevékenységben gondolkoznak, a pártok és a választópolgárok összekötésében, s a választási aktivitás elősegítésében.

Január elején alakult meg a választási csoportegykori bal- és jobboldali kormánytagokból, összesen öt különböző kormányban szolgáló szakemberekből. Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter voltak az alapító tagok. Illetve, volt még egy, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, aki azonban – ahogy az a csoport számára is váratlanul kiderült –  a saját pecsenyéjét sütögette: a választások véghajrájában pártot alapított (az utóbb választási csalásba keveredett) Lendületben Magyarországért pártot.

A Válasszunk! 18 tevékenysége részeként választási vitákat terveztekszervezni. Egyrészt három tematikus vitát az általuk esélyesnek tartott pártok szakpolitikusai között, másrészt a miniszterelnök-jelöltek között. Mindezt a televízió által biztosított nyilvánosság előtt. Ezek meghiúsultak, ami összejött: öt ellenzéki párt (DK, Együtt, LMP, Momentum, MSZP-P) vezetőjének nyilvános fóruma, négy nappal a választások előtt. Emellett háttérelemzéseket készítettek, s a Gulyás Márton által indított Közös Ország Mozgalommal együttműködve helyi közvélemény-kutatásokat készültek, amelyek célja az volt, hogy segítsenek kiválasztani egy-egy egyéni körzet legesélyesebb ellenzéki jelöltjét. Ebben utóbb azonban volt némi zűrzavar, többen (köztük Márki-Zay Péterék) is saját esélyeseket jelöltek, s ezek nem mindig voltak azonos személyek –

magyarul volt, ahol sikerült összezavarni a választókat, arról nem is szólva, hogy a pártok fogadókészsége az esetek többségében enyhén szólva hiányzott.

Végül, de nem utolsósorban fontos tevékenységük volt a választási aktivitásra való mozgósítás is.

Forrás: Wikimedia Commons

Balázs Péter volt külügyminiszter, európai uniós biztos portálunknak adott interjújában  tevékenységük eredményének a mérlegét megvonva a többi között arról beszélt, hogy voltak dolgok, amiket alábecsültek, így a vidék Fidesz általi mozgósítását; a hazug migrációs kampány hatását; illetve a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsülték a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását; s a pártok együttműködési hajlandóságát is. Ugyanakkor elérték, hogy ’89 óta először felmutatták a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között; a választási program és a viták elengedhetetlenségének a sulykolását, s a pártok némi, de messze nem elégséges egymáshoz való közelítését. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfőbb csalódásuk, hogy azt gondolták, a kétharmad most már megtörhető. „Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is” – mondta.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK