Mozgalmas napot zárt a valamikori radikális, mostanában jobbközép párt. Először Toroczkai László, a pártelnökségről lemaradt elnökségi tag jelentette be, hogy platformot alapít a Jobbikon belül. Jött a válasz a pártközpontból, Jakab Péter szóvivő közvetítésével: „Nem állítom, hogy Toroczkai a Fidesz embere, de hogy a Fidesz megpróbálja használni, az szinte biztos.” Tehát: a platform számításba sem jöhet.
Ásotthalom polgármestere a Hír TV Egyenesen című műsorban később arról beszélt, hogy nem akar kilépni a Jobbikból, a párton belül képzeli el a jövőjét. Szerinte a platformalapítással kapcsolatos elnökségi reakciók nem a párbeszéd irányába mutatnak, ezért mindenre felkészült.
„Amennyiben a Jobbik elnöksége a kizárásunk mellett döntene, és június 23-án azt látom, hogy nagyon sokan eljönnek oda Ásotthalomra és arra kérnek, biztatnak, hogy akár egy külön mozgalmat alapítsunk, akkor akár erre is készen állok. De remélem erre nem kerül sor” – mondta Toroczkai a Hír TV-ben.
Késő este Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője közleményt adott ki:
„Toroczkai László mai sajtótájékoztatóján arról nyilatkozott, hogy a Jobbik több országgyűlési képviselője is támogatja platformját. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Jobbik parlamenti frakciójának 26 tagjából 25 nem tagja, és a jövőben sem kíván tagja lenni ennek a platformnak. Egyedül Dúró Dóra fejezte ki csatlakozási szándékát, aki a tisztújító kongresszuson Toroczkai elnök-helyettes jelöltjeként indult.”
A Jobbik elnöksége csütörtökön foglalkozik az előállt helyzettel.
Az a célunk, hogy egyre több templom legyen nyitva napközben, lehetővé téve az imádkozást, szentségimádást – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek pünkösdhétfőn a máriaremetei kegytemplom kertjében tartott karizmák ünnepén. Mi állhat e kijelentés mögött? A templomok „fizikai” megnyitása, vagy a katolikus egyház igyekszik szélesre tárni a kapuit?
Az MTI tudósítása meglehetősen „szűken” értelmezi a bíboros szavait, amikor a hangsúlyokat bizonyos biztonsági intézkedésekre korlátozza. A Távirati Iroda szerint Erdő Péter arra gondolt, hogy az idegenforgalmi központokban lévő templomok példájára, amelyek többsége már most is egész nap nyitva van, szeretné, ha a főegyházmegyében nemcsak e látványosságnak számító templomokban biztosítanák lehetőséget az imádkozásra a szentmiséken túli órákban is.
Ami a templomok „fizikai” nyitvatartását illeti nem könnyű feladat, hiszen a legtöbb helyen felbecsülhetetlen értékű kegytárgyak, műemlékek védelmét is biztosítani kell. Hogy ez megtörténjen, bizonyos külső feltételeket kell megteremteni: van, ahol elég egy vasrács, máshol kamerákat kell felszerelni, vagy éppen egész napos őrzésre volna szükség, ami megterhelné a plébániák költségvetését.
Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke ezzel tökéletesen egyetért. Mint mondta, ahhoz meglehetősen szűkös a költségvetésük, hogy az egyházi kegytárgyak tökéletes védelméről gondoskodni lehessen, pedig nagyon szívesen pártolná, hogy mindazok, akik szeretnének valamilyen okból behúzódni az Isten Házába, megtehessék. Azok is, akik imádkozni szeretnének, azok is, akik a hideg, vagy a nagy meleg elől húzódnának be a falak közé.
A bíboros úr egész napos nyitvatartásról beszél, ebbe ön szerint az éjszakai órák is beleértendők?
Kétségtelen, hogy talán erre is gondolhatott az érsek úr, de ez számtalan problémát felvetne. Nagyon költséges volna a nap 24 órájában megfelelő őrzésről gondoskodni. Naponta tapasztaljuk, milyen nagy dolog már az is, hogy nálunk, a váci székesegyházban, egész nap van valaki, aki beszélget a betérőkkel, útba igazítja, akit kell.
Érthetjük úgy Erdő Péter nyilatkozatát, hogy talán az „egyház kapujának szélesre tárására” gondolt?
A 2020-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve ezt sem zárnám ki.
Lukácsi Katalin, a KDNP korábbi országgyűlési képviselője tiszta szívéből üdvözli a kezdeményezést. Azt is, hogy a templomok kapuit fizikai értelemben is egész nap szélesre tárja a katolikus egyház, és azt még inkább, hogy lelki értelemben is tegye meg ezt. Jászjákóhalmai példát említett, ahol hétköznap az istentisztelet idején kívül nem lehet bemenni a templomba. Hasonló állapotokat tapasztalt Szentesen is. Úgy látja, az egész napos nyitvatartásnak mindenek előtt a személyi feltételei hiányoznak. Azt meg szinte kizártnak érzi, hogy a kisebb településeken lévő templomok rácsos, kamerás fizikai védelméről tudnának gondoskodni.
Sokkal nagyobb problémának érzem azt, hogy a templomoktól a hajléktalanokat, a melegedni vágyókat, a koldusokat igyekeznek távol tartani – mondta búcsúzóul.
Giczy György, a KDNP korábbi elnöke:
Az ötven évvel ezelőtt ülésező II. Vatikáni Zsinat beszélt arról, hogy az egyháznak szélesre kell tárnia – mind fizikai, mind lelki értelemben – a kapuit. Ez alatt az értették: a befogadásra és nem az elzárkózásra kell felkészülni. A bizonytalanok, a közömbös, az ateista emberekre egyaránt gondoltak. A bíboros úr nem véletlenül pünkösdhétfőn beszélt arról, hogy minél több templom legyen nyitva nem csak a liturgikus órákban.
A Szentlélek eljövetele – pünkösd – az egyház megújulásának is az ünnepe.
Ne csak félhomályos, kihalt közösségi terek legyenek a templomok, töltse meg őket az „élet”. Az euharisztikus kongresszusra való felkészüléshez természetesen hozzá tartozhat a bíboros úrnak ez az ötlete is. Nem újdonság, amit mond, hiszen számos helyen a szerzetesek esti zsolozsmája idején a nagyközönség előtt is megnyitják a templomokat.
Ha azt mondjuk, hogy
Magyarország a keresztény kultúra védelmezője és ápolója, ehhez hozzá tartozna a nyitott, keresztény egyház is,
véli a KDNP korábbi elnöke. A napokban az egyik Ferences-templomban voltam misén, ahol az
egyik fiatal szerzetes arra kérte a jelenlévőket, hogy ne adjanak a koldusoknak alamizsnát, mert odaszoknak,
gyakran oda is piszkolnak a környékre. Elfelejtik, hogy Szent Ferenc koldus volt? Az egyház a jelenlegi állapotában a jómódú, tehetősebb középosztályt fogadja csak be, ahogyan a kormányzat sem, úgy ők sem akarnak tudomást venni az ország szegényeiről. Talán Erdő Péter a mostani beszédében ezzel is megpróbál szakítani. Jó volna, ha így gondolná.
Nem múlik el nap, hogy a közmédia valamelyik ékessége ne riogatná nem túl nagyszámú közönségét a migránsok rémtetteivel. Már a közmédia minden hallgatója és nézője tudja, hogy Nyugat-Európában lehetetlen élni, félelem és reszketés uralja a mindennapokat, és az emberek csak testőrökkel mernek közlekedni az utcán.
Ez a valóság a Lajtától nyugatra, s mindez a gonosz és elvetemült migránsok miatt van, akik élhetetlenné teszik az egykor szebb napokat látott nagyvárosokat.
Az M1 nevű köztévé megint belefutott egy pofonba. Nem először, és vélhetően nem utoljára. Egy drezdai verekedésről tájékoztatták a nézőket, a főszereplők, mint mindig, most is a migránsok voltak. Ám úgy tűnik, egy verekedés már nem éri el a hallgatók és nézők ingerküszöbét, a békeidőben elrettentőnek számító információt még meg kellett fejelni valamivel.
Kapóra jött a hír, rá is repült rendesen az M1, hogy Essen várost (a település neve németül azt jelenti, hogy „enni”) a ramadán miatt átnevezik Fastenre (ami böjtöt is jelent). Erről számolt be az M1 riportja, ha másért nem, azért, hogy Józsi bácsi Békésborzadályon, és Mari néni Dunarettentőn hozzájusson a napi rettegés-betevőjéhez és beleremegjen a hírbe.
Sajnos a köztévé amúgy gondos, szakmailag felkészült, valamint pártatlan és minden tekintetben hiteles munkatársai azzal nem számoltak, hogy a város átnevezéséről szóló információ a vicces álhíreket gyártó portáltól, a Noktarától származik.
Történt már hasonló, a média történetében. Igaz, 1938-ban, nem volt tetten érhető a szándékosság. Akkor egy rádiójáték okozott kalamajkát – nem idehaza, hanem az Egyesült Államokban. Az történt, hogy nem sokkal azután, hogy egy bizonyos Richard Pierson, a Princeton Egyetem híres csillagásza a marsi élet valószínűtlenségéről nyilatkozott a CBS rádióadón, egy hengerszerű meteorit csapódott be New Jersey környékén, amiből egy csápos földönkívüli mászott elő – majd a szemeiből sugárzó hővel gyakorlatilag elhamvasztotta az összegyűlt tömeget.
Persze, mindez nem a valóságban történt meg, csupán az Orson Welles által rendezett, H. G. Wells Világok harca című novellája alapján készült hangjátékában, amit 1938. október 30-án, épp a Halloween előtti napon sugároztak.
Miután sokan csak később kapcsolódtak be a műsor hallgatásába, azt hitték, hogy valódi híreket hallanak. Kitört a pánik, mindenki menekült, amerre látott. S bár a megfakult emlékezet – valamint az erre támaszkodó legendagyártók szerint – a rádiójáték országos pánikot okozott, utóbb kiderült, hogy „csak” néhány millióan gondolták igaznak a hallottakat – igaz, ezen rádióhallgatók egy része azt hitte, hogy németek és nem marslakók inváziójáról van szó.
Külön szerencse, hogy az M1 és a közmédia egyéb csatornáit nem sokan nézik, így csak kevesen csinálnak hülyét magukból azzal, hogy egy műveltségi vetélkedőben Essen neve helyett Fastent adják meg helyes válaszként.
Schmidt Mária szerint, ami konzervatív, az szexi, Münchenben migránsok matatnak a nők lábai között, a háborúra készülő svédek betáraznak vízből, takaróból és konzervből, Hollandiában szétvertek egy buszt a migránsok. Nyugaton rossz, minálunk jó.
A Ripost bevándorlói a német nők lábai között moziznak
„Óriási tudásszomjjal érkeztek azok a férfiak Németországba, akik arra voltak kíváncsiak, hogy vajon miben különbözhet a fehér német nő deréktől lefelé, az általuk ismertektől?
Ezért a müncheni metróban, a hétvégén este tizenegy óra előtt néhány perccel az egyikük odahajolt egy kiszemelt nő lábához, elkezdte azt simogatni, majd egy hirtelen mozdulattal felemelte a szoknyáját. Négy bevándorló társa pedig, a földhöz közelre kinyújtott kézzel elkezdte mobiljaival videózni a nő lába közét.
A szánalmas akciót akkor hagyták abba, amikor a szinte üres szerelvénybe belépett egy új utas és elindult feléjük.” (Ripost: Vajon mi lehet egy német nő lábai között?)
Mandiner: Schmidt Mária szerint ma már a konzervatív a szexi
„A Terror Háza igazgatója Európa-párti, mert itt a legjobb élni, de ettől még a mostani európai vezetők le vannak maradva és nincsen semmi víziójuk, Amerika jelenleg is a világ ura, és tetszik-nem tetszik, Trump az elnöke, a Pax Americana pedig még mindig jobb, mint bármely más opció, a nyugatiakkal ellentétben a magyarság mindig integrálni tudta az ide érkező idegeneket, Orbán a magyar nép felhatalmazásával a magyar érdekeket képviseli, miközben az ellenzék minden értelemben teljesen kiüresedett, a jobboldali értelmiségnek nem kell csöndben maradnia, de a valóságot igyekezzen megmérni, Soros már meg van fejtve és nemigen lehet róla újat mondani, és ma már a konzervativizmus a szexi.”(Mandiner: Ma már a konzervatív a szexi – Schmidt Mária)
A Lokál beszámol arról, hogyan vertek szét egy buszt a migránsok
„Öt bevándorló randalírozott egy holland buszon, amit szinte teljesen tönkretettek. Amikor a rendőrség megérkezett, a bevándorlók nem nyugodtak le és megtámadták a hatóságot is. A migránsok ezután egy vasútra menekültek, ahova követték őket a rendőrök. A rendőrség a vasútnál letartóztatta az öt személyt. A Tilburghoz és a Tilburgból érkező vasúti forgalom néhány órára teljesen megállt, miután a bevándorlók leállították az utat.” (Lokál: Így vertek szét egy buszt a migránsok)
A 888 vérfagyasztó tudósítása: Svédországban már a háborúra készülnek
„A svéd kormány egy többoldalas kiadványt juttat el az állampolgároknak, amelyben részletesen leírják, mit kell tenni egy esetleges terrortámadás során, illetve abban az esetben, ha kitör a háború a skandináv országban.
Igyekeztek megakadályozni az általános pánikot, hiszen a prospektusba beleírták, hogy Svédország sok más országnál jóval biztonságosabb, azonban folyamatosak a fenyegetések, amelyeket jobb komolyan venni.
Azt kérik mindenkitől, hogy tárazzon be az otthonában nagy mennyiségű konzervet, vizet és takarókat, majd leírják, mit is kell tenni, amennyiben beüt a krach és nem működik rendesen a kommunikációs hálózat, az élelmiszer- és vízellátás, valamint a fűtési hálózat. Figyelmeztették továbbá a lakosságot, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén mindenkinek részt kell vennie a krízis elhárításában.” (888: Svédországban már háborúra készülnek)
Kora nyáron várható döntés az idén az év elején alakult Válasszunk! 18 csoport jövőjéről – tudta meg a Független Hírügynökség. Habár a honlapjuk nem működik, ez nem jelenti azt, hogy a szervezet megszűnt volna. „Most szusszanunk egyet” – ahogy portálunknak fogalmazott az egyik alapító tag.
Fotó: Sorok Péter
„Egyelőre formálisan szüneteltetjük a működésünket, de informálisan tovább dolgozunk, s nem szűntünk meg” – mondta megkeresésünkre Holoda Attila, a V18 egyik alapító tagja. Hozzáfűzte: megalakulásukkor eredetileg gondolkoztak abban is, hogy tevékenységüket ne csak a 2018 áprilisi parlamenti választásokra korlátozzák, hanem folytassák tovább a 2019-es tavaszi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati választásokig. De ez még nem eldöntött – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. „Kora nyárig szusszanunk” – mondta, hozzáfűzve: utána megbeszélik a hogyan tovább-ot. Vannak elképzeléseik, amelyekben gondolkoznak, de az biztosnak tűnik, hogy
a működésük, céljaik logikája nem fog változni, az azonban várható, hogy nem marad mindenki a csapatban.
A lényeg azonban marad: egyfajta pártok feletti tevékenységben gondolkoznak, a pártok és a választópolgárok összekötésében, s a választási aktivitás elősegítésében.
Január elején alakult meg a választási csoportegykori bal- és jobboldali kormánytagokból, összesen öt különböző kormányban szolgáló szakemberekből. Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter voltak az alapító tagok. Illetve, volt még egy, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, aki azonban – ahogy az a csoport számára is váratlanul kiderült – a saját pecsenyéjét sütögette: a választások véghajrájában pártot alapított (az utóbb választási csalásba keveredett) Lendületben Magyarországért pártot.
A Válasszunk! 18 tevékenysége részeként választási vitákat terveztekszervezni. Egyrészt három tematikus vitát az általuk esélyesnek tartott pártok szakpolitikusai között, másrészt a miniszterelnök-jelöltek között. Mindezt a televízió által biztosított nyilvánosság előtt. Ezek meghiúsultak, ami összejött: öt ellenzéki párt (DK, Együtt, LMP, Momentum, MSZP-P) vezetőjének nyilvános fóruma, négy nappal a választások előtt. Emellett háttérelemzéseket készítettek, s a Gulyás Márton által indított Közös Ország Mozgalommal együttműködve helyi közvélemény-kutatásokat készültek, amelyek célja az volt, hogy segítsenek kiválasztani egy-egy egyéni körzet legesélyesebb ellenzéki jelöltjét. Ebben utóbb azonban volt némi zűrzavar, többen (köztük Márki-Zay Péterék) is saját esélyeseket jelöltek, s ezek nem mindig voltak azonos személyek –
magyarul volt, ahol sikerült összezavarni a választókat, arról nem is szólva, hogy a pártok fogadókészsége az esetek többségében enyhén szólva hiányzott.
Végül, de nem utolsósorban fontos tevékenységük volt a választási aktivitásra való mozgósítás is.
Forrás: Wikimedia Commons
Balázs Péter volt külügyminiszter, európai uniós biztos portálunknak adott interjújában tevékenységük eredményének a mérlegét megvonva a többi között arról beszélt, hogy voltak dolgok, amiket alábecsültek, így a vidék Fidesz általi mozgósítását; a hazug migrációs kampány hatását; illetve a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsülték a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását; s a pártok együttműködési hajlandóságát is. Ugyanakkor elérték, hogy ’89 óta először felmutatták a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között; a választási program és a viták elengedhetetlenségének a sulykolását, s a pártok némi, de messze nem elégséges egymáshoz való közelítését. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfőbb csalódásuk, hogy azt gondolták, a kétharmad most már megtörhető. „Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is” – mondta.
Minden részesedésétől megválik a CBA-ban az alapító. Baldauf László eddig már eladta több üzletét. A Fideszt mindenben támogató üzletember a politikai szándékkal szemben a piaci logika szerint cselekszik. A legfrissebb adatok is őt igazolják.
Már több üzletét adta el Baldauf László: előbb decemberben a Lidlnek, bár először tagadta ezt („Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, de azt muszáj leszögeznem, hogy semmit nem kívánok eladni, nem volt és nincs is ilyen tervem.”), majd áprilisban a Sparral állapodott meg.
Most pedig a jelek szerint végleg visszavonul a CBA-t megalapító, az utóbbi években már csak tiszteletbeli elnök. A Népszava írt arról kedden, hogy a cégcsoportban meglévő részesedését is eladja. A 300 milliós névértékű részvénycsomagot hat tulajdonostársa veszi meg egyenlő részben. A vevők a Gyelán Zsolt érdekeltségébe tartozó Capital Food Holding Kft., a Dienes Zoltán vezette Di-wa Kereskedelmi Kft., a Krupp Józsefhez tartozó Kruda-Invest Kft., a Lázár Holding Kft., a V. A. Investment Kft., valamint a Breier László tulajdonában lévő Vörösvár Invest Kft. (Dienest korábban hírbe hozták mint aki szintén az Auchannak adja bérbe egy boltját.)
A tranzakciót még jóvá kell hagynia a keddi taggyűlésnek is, amelyen várhatóan elfogadják a cég tavalyi beszámolóját is. Ebből kiderül, hogy a CBA valamelyest rosszabbul teljesített, mint egy évvel korábban: a vállalat nettó árbevétele ugyanis csaknem kétszáz millió forinttal 6,62 milliárd forintról 6,46 milliárd forintra csökkent.
(A CBA hálózata úgynevezett beszerzési társulás, boltjainak túlnyomó része franchise rendszerben működik, igen szórt tulajdonosi szerkezettel. A központi cég a saját üzleteken kívül a franchise-díjból jut bevételhez, ezért viszonylag szerény a bevételi adat.)
Baldaufról köztudott, hogy régóta mindenben támogatója a Fidesznek, hogy a lánc a 2010-es választási kampányban emlékezetes módon Ítéletidő feliratú óriásplakátokkal szállt be a Fidesz mellett.
Baldauf kivonulásának irányát
egyenesen árulásnak tekintik kormányoldalon,
a kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztos, Szatmáry Kristóf egy korábbi nyilatkozatban arról beszélt, hogy ez finoman szólva sem fair, sőt, sokan hátbatámadásnak élik meg, mert aláássa az évek óta tartó kormányzati küzdelmet, amely megpróbálja pozícióban tartani a hazai boltokat a nemzetközi láncok nyomulásával szemben.
A realitás pedig (az eddigi utolsó, 2016-os nyilvános számok alapján) az, közel nyolcszor annyi CBA-, Coop-, Reál-egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát. Mindemellett a például a Tesco és a Spar évek óta úgy növeli árbevételét dinamikusan, hogy egyre-másra nyitja a szupermarket alatti méretosztályba tartozó települési belterületi boltjait (Tesco Expressz és a benzinkutakon lévő Sparok), vagyis közelebb kerülnek a hazaiak jellemző méretéhez.
A Szatmáry által említett „visszaszorítás” különösen a diszkontokat érintette (volna) – és talán kerül elő ismét -, de Baldauf ebben is a valóság talaján áll. Egy régebbi nyilatkozatban azt fejtegette, hogy több ezer bolt tűnhet el Magyarországon, mert
átalakultak a vásárlási szokások és a diszkontok váltak legnépszerűbbé
a középosztály körében.
Nos, a legfrissebb számok mindenben alátámasztják a CBA-vezér szavait. Öt év alatt (2012-17 között) megállíthatatlanul fogytak a boltok az országban: csaknem 156 ezerről 132,5 ezerre, ezen belül egyedül tavaly közel 4 ezerrel – derül ki a Blokkk.com összeállításából. Ezen belül ötezer az olyan egység, amelyben élelmiszert (is) árusítottak. Ezzel párhuzamosan tovább gyarapodott az olyan települések száma, amelyeken már semmilyen üzlet sincs: 2012-ben (a 3155-ből) még 156 volt, tavaly már 228.
Az üzletek fogyása elsősorban a rosszabb jövedelmű lakosságot magukba foglaló településeket érinti, ez pedig a láncok közül elsősorban a hazai tulajdonúakat (CBA, Reál, Coop) sújtja.
Az alapterület változása is egyértelműen azt bizonyítja, hogy
a kicsik szenvedik el a Baldauf által szóba hozott átalakuló vásárlási szokásokat.
Az össz-alapterület egymillió négyzetméterrel kevesebb, 17,4 millió lett tavalyra, ezen közben az átlag viszont 121-ről 132 négyzetméterre növekedett. Vagyis kicsik bezártak, nagyok (elsősorban multik) nyitottak.
Baldauf üzletemberi gondolkodását támasztja alá az a (szintén 216-os) számsor, amelynek legbrutálisabb része az, hogy az egy boltra jutó árbevétel a hazai láncok (tehát nem is falusi apró üzletek) esetében 157 millió forint, a multiknál ennek tízszerese (!).
A vásárók diszkontok iránti vonzalmát kétség kívüli bizonyítéka az egy főre jutó bevétel alakulása. A piacvezető a Lidl 80 millió feletti összeggel, az Aldi és a Penny Market több, mint 60 millióval követi. Az Auchan-Tesco-Spar hármasa jóval leszakadva a 35-50 milliós sávban. A magyar láncok a sor végén állnak a 20 millió körüli értékkel.
Vagyis a boltok átadásakor (azok jövője, jövedelmezősége szempontjából) logikusan járt el Baldauf, amikor üzletemberi énje felülkerekedett politikai vonzalmán.
Másfél hónappal a választás előtt kezdődtek a valasztas.hu oldalt kiszolgáló rendszer terheléses tesztjei. A tesztek rendszeresen lesújtó eredménnyel záródtak, amelyekről a teszteket végző cég tájékoztatta a Nemzeti Választási Iroda kapcsolattartóját.
Arató Gergely, a DK országgyűlési képviselője szerint elfogadhatatlan, hogy hiába tudott az NVI a milliárdokból fejlesztett rendszer hibáiról hónapokkal a választás előtt, mégsem oldotta meg azokat idejében.
A DK Pintér Sándor belügyminiszterhez fordul, hogy hanyagság, esetleg szándékosság áll-e az ügy hátterében.
Kérdés továbbá, hogy a kormány tervei között szerepelt-e a valasztas.hu oldal összeomlása, hogy ezzel káoszt okozzon az amúgy sem tiszta választás körül.
Elárasztanak minket mostanában az álhírek, mindenki találkozik velük. Ön vajon felismeri, hogy melyik hír igazi és melyik kitaláció?
Néhány nappal ezelőtt részletesen bemutattuk, milyen jellemzők alapján lehet felismerni az álhíreket. Most viszont arra kérjük Önöket, hogy teszteljék tudásukat: kiválasztottunk néhány, különböző médiumban megjelent hírt – szavazzanak, hogy melyik valódi és melyik hamis. Egy kicsit azért nehezítünk a dolgon: nem írjuk le, melyik hírnek mi volt a forrása, az ugyanis jelentősen megkönnyítené a feladatot.
Tömegesen hagyják ott a német hadsereget a pilóták, hogy így tiltakozzanak az oroszellenes kampány miatt.
Egy EU-párti moldovai politikus 50 évre bérbe adná a fővárost, Kisinyovot Abu-Dhabi hercegének.
This poll is no longer accepting votes
Holnap, vagyis szerda délben a megfejtéseket is eláruljuk, valamint azt is megmutatjuk, Önök melyiknél mekkora arányban találták el, hogy álhírről vagy valódi hírről van szó.
A védelmi kiadás duplázását ígéri Orbán Viktor, aligha függetlenül az USA beintésétől. A Trumpra feltett tét nem nyert, a kiengesztelést katonai úton reméli. Ennek egyik módja a tartalékosok felfuttatása, de a minta, az amerikai nemzeti gárda pénz nélkül nem megy. Ami önmagában is kérdés.
Orbán Viktor az elmúlt hetekben újra felfedezte a honvédséget. Ne a NATO-tól várjuk a védelmet, és a védelmi kiadásokban hat év alatt elérjük a bruttó hazai termék (GDP) arányában a 2 százalékot, illetve egyenesen megduplázódik a ráfordítás.
Nos, ebben az évben 427 milliárd a Honvédelmi Minisztérium (HM) költségvetése, ami jó 60 milliárddal több a tavalyinál. Ez a GDP-re vetítve 1-ről 1,2-1,3 százalékra emelkedés. A NATO-ban hosszú ideje elvi elvárás a 2 százalékos részarány, megválasztása után Donald Trump elnök ezt elkezdte komolyan venni, ami a szövetség országai többségének okoz fejtörést: súlyos eurómilliárdokat kellene előteremteni évente.
Magyarország esetében külön tétje van ennek. A 2014-es kitiltási botránynak, az orosz befolyás onnan nézve (is) aggasztó növekedésének, legutóbb pedig a százszámra osztogatott útlevelek miatti skandalumnak betudhatóan bebizonyosodott: az Orbán által Trumpra feltett tét nem jött be, a bizalmatlanság a magyar kormánnyal szemben szinte teljes. Odáig menően, hogy a legérzékenyebb információktól a NATO-n belül évek óta elzárják a magyar kormányt. Most ugyan felsejlett egy külügyminiszteri találkozó lehetősége, de – meg nem erősített információnk szerint – Orbán azt reméli, hogy a katonai kiadások jelentős megtolása terítheti le előtte a vörös szőnyeget a Fehér Ház elé.
A hirtelenjében megtalált honvédelem akkor is feltűnő, ha végigtekintünk az ország e célú kiadásain. Amikor eltűnt a sorozott sereg (2004-ben), a HM 311 milliárddal a GDP 1,5 százalékát költhette el. Ez a következő években fokozatosan csökkent egy százalék közelébe, de még a válság sújtotta 2009-ben is 1,22 volt (321 milliárd).
Orbán ismételt hatalomra kerülése után aztán
ez az arány – a GDP trendszerű, noha átlagolva igen szerény, egy százalék körüli gyarapodása mellett – nagyot zuhant.
A 2011-es 0,88-as hányad mögött a 2003-ashoz (!) hasonló 249 milliárd kiadás állt. A mélypont 2015-ben volt, amikor 260 milliárd (ami a 2004-2010 közti legrosszabb értéket is alulmúlta), GDP-arányosan 0,76 százalék volt.
Ezek az összegek – talán mondani se kell – szinte semmire se elegendőek. Nemhogy fejlesztésre, a napi kiadásokban is egyre súlyosbodó fennakadásokat okoztak. Az évtizedes fogyókúrán lévő seregben az utolsó nagyobb fejlesztések is annyira régiek (Mistral légvédelmi rakéták, Gripenek, teherautó-program), hogy már ezek felújítása-cseréje lenne időszerű. Így érthető, hogy a honvédség koronaékszerének tekintett légierő elszenvedte azt a szégyent, hogy volt, amikor kerozin híján hetekig felszállni se tudtak a Gripenek.
A haderőfejlesztés egyik hangsúlyos része az önkéntes tartalékos rendszer felfuttatása,
ami egyébként régi adóssága a HM-nek. A tisztán hivatásos-önkéntes sereg bevezetésekor készült számítások azt hozták ki, hogy használható tartalékos állomány fenntartása óriási kiadást igényelne, aminek következményeképpen 2010-ben szinte értelmezhetetlen szám, 17 állt ebben a rovatban.
Az év elején Simicskó István akkori honvédelmi miniszter azt mondta, hogy hatezer fő felett járnak az önkéntes tartalékosokkal. Ekkor beszélt Simicskó arról, hogy a nagy létszámfejlesztésre meglesz a pénz, mert 2024-re a magyar GDP két százalékát is eléri a honvédségi büdzsé, ami 1000 milliárd forint feletti összeg.
A kormány egyenesen 20 ezer fős tartalékos sereget álmodott meg,
ami meglehetősen ambíciózus vállalás a 30 ezres honvédség figyelembe vételével. Ha ehhez hozzávesszük, hogy utóbbi, úgynevezett állománytábla szerinti létszámból eleve hiányzik 2-3 ezer ember, és a rendszerváltástól megöröklött „vízfejhatás” miatt a ténylegesen hadra fogható „sereg” jó esetben ötezret számlál, látható, hogy komoly problémákat görget maga előtt a honvédség és a kormányzat.
Ezért aztán érthető a kormány törekvése, hogy a tartalékosok terén érjenek el látványos fejlődést, mert ez lényegesen kevesebb, fejenként akár tizedannyi pénzből kihozható, mint ha hivatásosokkal töltenék fel a létszámot, ahogyan azt Kocsis Sándor István bemutatta nemzetvédelmi egyetemi doktori értekezésében az ohiói nemzeti gárda példájából levezetve.
Nekik sikerül az ugrás. Forrás: ohio.ong.gov
A húszezer fős tartalékos állományt járási alapú önkéntes területvédelmi hadként képzelik el.
Ki nem mondva az USA Nemzeti Gárdája a minta, de – ahogyan mondani szokás – az egy másik kávéház.
Erről később.
Egy biztos, jelenleg kezükben lepkehálóval szaladgálnak a toborzótisztek, de sehogyan se találnak épkézláb embert. Szinte bárki mehet, csak lépjen be, de a polgármesterek még könyörgésre se képesek hadfit felmutatni. Már egyetemeken is próbálkoznak, áprilisban megalakult a honvédség első önkéntes tartalékos egyetemi százada a Pécsi Tudományegyetem hatvan hallgatójából. A programba 1300 egyetemistát akarnak bevonni 13 egyetemről. A terv szerint az ország mind a 197 járásában létrehoznak egy-egy tartalékos századot, s az egyetemi századok adnák a testület tartalékos tisztképzésének bázisát.
A tartózkodás érthetővé válik, ha megnézzük a javadalmazást. A hivatalos oldalon kiderül, hogy az önkéntes tartalékos katonák tényleges szolgálati időtartama 3 éven belül összesen 6 hónap lehet. Amit kapnak: egyszeri szerződéskötési díj (idén bruttó 32 333 forint),
rendelkezésre állási díj, ami a mindenkori minimálbérrel megegyező összeg,
idén évente bruttó 138 ezer. Tényleges szolgálatteljesítés időtartamára alapilletmény jár (legénység – közkatonák és tisztesek –: 135 797-161 663, altiszt: 213 395-273 749 forint), laktanyai elhelyezés, térítésmentes élelmezés és ruházati ellátás, utazási költségtérítés.
Ezek a régi sorkatonai szolgálatnak leginkább megfelelő területvédő tartalékosok körét foglalják magukban, az ennél minőségibb műveleti tartalékosok lennének azok, akik a „szakmát adják”, s akik ezért 207 ezres rendelkezésre állási díjban részesülhetnek. Az elismert hadkiegészítő főtiszt, Kladek Andrásnak a Hadtudományban megjelent cikkéből azonban kiderül, hogy 2017 elején mindössze 665-en voltak a legénységi állományúak, s jelentős részüknek semmiféle katonai előképzettsége se volt.
A „sima” tartalékosok kiképzése évente összesen 20 nap. Könnyű belátni, hogy a költségkímélési okból hétvégékre korlátozódó (praktikusan a nyári szünet kivételével havonta egy szombat-vasárnapi) gyakorlat
szinte semmire se elegendő,
főleg ha olyan emberekről van szó, akik zöme nem aktív (szerződéses) szolgálat után lép át a tartalékhaderőbe, hanem lelkes huszonéves amatőr, netán szociális kényszerből belépett.
Nem úgy, mint a kimondatlanul példaképnek tekintett amerikai Nemzeti Gárda. A Magyar Honvédségnek éppen most 25. éve van szoros kapcsolata az Ohio állami Nemzeti Gárdával (ONG). Ohio nem csak a legnagyobb amerikai magyar közösség lakóhelye, hanem egyebekben is összehasonlításra alkalmas: 11 milliós népesség, 116 ezer négyzetkilométer terület.
Az ONG szárazföldi tartalékosainak száma mintegy 10 ezer fő. Több, mint 90 százalékuk
az úgynevezett „hétvégi harcos”, akik havonta egy hétvégére és nyaranta 15 nap gyakorlatra vonulnak be.
Ezek a 365 napon át készültségben álló „részmunkaidős” katonák már tíz éve is évente kábé ötezer dollár juttatásban részesültek. Úgy, hogy a havonkénti egy hétvéges elfoglaltságért dupla javadalmazást fizetnek, a nyári gyakorlat pedig aktív szolgálatnak számít (összesen tehát évente 2,1 havi pénzt fizetnek).
Olyan embereknek, akik korábban már bőségesen elsajátították a fegyverforgatást, jelentős részük megfordult valamely külföldi műveletben.
Ha tehát ezekből az arányokból indulunk ki, akkor kijelenthető, hogy a magyar önkéntes tartalékos rendszer érdemleges minőségre emeléséhez
a jelenlegi évi legfeljebb 200 ezres javadalmazás többszörösére lenne szükség.
És még ebben az esetben is a tartalékosok túlnyomó része lényegében csak amolyan rendkívüli helyzetekben bevethető katasztrófaelhárító lenne. Évi 20 nap „kiképzésből” másra aligha futja.
Kérdés, hogy van-e értelme ilyen „katonai tudás” mögé beállítani egy teljes infrastruktúrát,
s nem volna-e jobb és olcsóbb amolyan vészhelyzeti tartalékosokat fenntartani.
Mert eddig még szó se esett arról, hogy a tartalékos rendszer másik ága, a munkáltatók érdekeltté tétele nálunk jószerivel sehogy se áll. Elvileg (jogszabályilag) „az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot támogató munkáltató a munkavállalójának tényleges katonai szolgálatteljesítési időtartamára, valamint az ezzel kapcsolatban kiadott pótszabadság időtartamára kompenzációra jogosult”.
Idézett cikkében Kladek András azonban rámutat arra, hogy ez
a munkaadóknak szóló támogatás eleve kevés, ráadásul egyáltalán nem ösztönző.
Az ágazati KSH-átlagbérekből képzett kompenzáció alkalmatlan a nagy számú eltérés miatt. És még ezt is méltánytalan kikötésekkel igyekszik a kincstár megtakarítani. Ehelyett brit mintára az igazolt munkaadói költség megtérítésére lenne szükség.
A minden szövetségi államban megtalálható Nemzeti Gárda teljes értékű „második hadsereg”, a szárazföldi mellett komplett légierővel. Komoly katonaélettel belépő „hétvégi harcosai” egyenértékűnek számítanak a hivatásos állományú hadsereg katonáival, akik nélkül háború már megvívhatatlan lenne: 2005-ben az Afganisztánban harcoló katonák 55, az Irakban szolgálók 43 százaléka nemzeti gárdista volt, összesen több, mint 180 ezer fő – írja a Háború Művészete. 2011-re valamennyi nemzeti gárdista dandárt be is vetették legalább egyszer a két hadszíntér valamelyikén, s így mára már közel félmillió tartalékos mondhatja el magáról, hogy a terrorizmus elleni háború veteránja. A kiképzést is alaposan át kellett alakítani. A sokáig bevált „havi egy hétvége és évi egyszer két hét” felkészítési időtartam ugyanis a jelenlegi intenzív igénybevételt jelentő időkben már nem lenne elég. 2012-ben már akár az évi 7 hetes kiképzési időszakot is elképzelhetőnek tartották, mint a gárda egészére vonatkozó általános eljárást.
És ha mindez nem volna elég, ez a védelmi kiadási növekmény sehol sincs benne a kormány gazdaságpolitikai terveiben. Ezek az évi minimum tízmilliárdok kétségesek annak fényében, hogy Orbánék gazdasági fellendülésről szőtt álmai amúgy is sok kérdőjellel övezettek.
Orbán Viktor a kormányt bemutató beszédében azt hangsúlyozta, hogy a kelet-közép európai régió az unió motorja. Tényleg az?
Nem Orbán Viktor az egyetlen politikus, aki a rendelkezésre álló társadalmi, gazdasági, pénzügyi mutatók sokaságából mindig azt választja ki, amelyik a számára akkor és ott kedvező. Nem kétséges, hogy a magyar gazdaság az elmúlt két évben felzárkózott a régió eddig is gyorsan növekvő országai, Szlovákia, Lengyelország, Románia mellé. Ahogy az sem kétséges, hogy ezek az országok hosszabb ideje gyorsabb gazdasági növekedést produkálnak, mint az unió átlaga. Ennek kapcsán két dolgot mindenképpen érdemes megjegyezni: először is azt, hogy az Unió fejlett nyugati része, pusztán csak a magasabb fejlettségből kifolyóan, alacsonyabb növekedési ütemre képes, mint a felzárkózó országok. Másodszor: a nyugati uniós országok között több olyan is van – például Portugália, és általában a déli országok -, amelyek csak nagyon lassan tudták leküzdeni a 2008-as válság utóhatásait.
Ezzel együtt, azt most kijelenthetjük, hogy mind az ország, mind Orbán Viktor jó helyzetben van. De ezt a kedvező helyzetet milyen forrásból értük el?
Alapvetően két forrásról beszélhetünk. Egyfelől a világgazdaság és az Európai Unió növekedése piacot jelent a Magyarországon megtelepedett multinacionális cégek export-tevékenysége számára. Másfelől az uniós pénzek, a külföldön dolgozó magyar vendégmunkások hazautalásai, és egyáltalán nem utolsó sorban a fiskális és monetáris politika agresszív keresletbővítése növeli a belföldi fogyasztást. Ez utóbbi tekintetében sokan aggodalmat fogalmaznak meg, mert a klasszikus felfogás szerint a jó gazdaságpolitika mindig anticiklikus, azaz visszafogott a növekedés idején és expanzív a visszaesések idején.
Ez akkor tényleg a kormány jó gazdaságpolitikájának köszönhető?
Ezekhez a jó számokhoz azért minimum három szempontból is érdemes kérdőjelet tenni. A legfontosabb, hogy mennyire fenntartható, és hogy mi a forrása, harmadszor pedig, hogy a gazdasági növekedés milyen mértékben konvertálódik társadalmi jólétté, azaz a társadalom nagy többsége milyen mértékben élvezi most és a jövőben a gazdasági növekedés gyümölcseit? Az egyik igazán izgalmas kérdés tehát a fenntarthatóság. A kormány megnyilatkozásaiból egyértelműen kitűnik, hogy maga is tisztában van azzal, hogy nagyon komoly intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy ez a növekedési ütem 2020-ig és azon túl is kitartson. A legegyszerűbben a versenyképességről szokás beszélni, amelynek az elősegítéséről a kormány évek óta beszél, de nem sok mindent tett. Legkiváltképp azért, mert a versenyképesség rövid- és hosszútávú tényezőinek a javítása teljesen ellentétes a kormány társadalom- és gazdaságpolitikai hitvallásával. Olyan intézményi tényezőkre gondolok, mint a normativitás, a kiszámíthatóság, a korrupció elleni fellépés, ami a gazdaság szereplői számára biztonságos környezetet teremt, amelyben érdemes hosszútávra gondolkodni, és olyan anyagi természetű tényezőkre is, mint a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége, képzettsége, és egészségi állapota is. A versenyképesség nem ráolvasás és kormányzati kommunikáció dolga. De legalább ennyire fontos kérdés az is, hogy a gazdasági növekedésből hogyan lesz társadalmi jólét. Az elmúlt nyolc évben a kormány politikájának minden területén előnyben részesítette azokat a társadalmi csoportokat, amelyeket szövetségesének tekint, miközben súlyosan diszkriminálta azokat, amelyeket a saját társadalmi víziója, és nem utolsó sorban a hatalma megtartása szempontjából nem tartott fontosnak. Ha ez a jövőben is így marad, akkor még viszonylag jó gazdasági növekedés mellett is a társadalom megosztottsága erősödni fog, a társadalmi mobilitás csökken, az elvándorlás folytatódni fog és ez már önmagában is akadálya lesz a felzárkózásnak.
Ez nem vezethet társadalmi robbanáshoz is?
Hogy mi vezet társadalmi robbanáshoz, azt nem tudjuk, ezek természetrajzát nem ismerjük, igazában csak utólag tudjuk feltárni őket. Erre jó a történelem, ahogy arra is, hogy ítéletet mondjon egy-egy korszak, és annak politikusai felett.
Ezt az ítélkezést most Orbán Viktor 2030-ig egészen biztosan kitolná…
A miniszterelnök optimizmusa nem alap nélküli: szokás arról beszélni, hogy a demokrácia világszerte visszaszorulóban van, ami alatt azt érthetjük, hogy a nyugati liberális kapitalizmus legitimációs válsággal küzd. Ez kedvező nemzetközi környezetet teremt az autoriter vezetők és rezsimek számára. Konkrétan Magyarországon, ezen túlmenően, Orbán Viktor dolgát jelentősen megkönnyíti a hazai ellenzék súlyos megosztottsága, politikai, erkölcsi szellemi és vezetési válsága.
Akkor elmondhatjuk, hogy Orbánnak minden szempontból szerencséje van?
Három fölényesen megnyert választás nem lehet kizárólag szerencse dolga, bőven benne vannak Orbán Viktor kiváló politikai képességei és ösztönei. És persze, ahogy mondani szokták a jó kapusnak van szerencséje.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
