Kezdőlap Itthon Oldal 442

Itthon

MTA: vonja vissza a tervet a kormány

Az MTA elnöksége azt követeli, hogy a kormány vonja vissza a költségvetési törvény tervezetének azt a részét, amelyben a tudósok szerint lényegében felszámolják az akadémiát. A kormány 28 milliárd forintot venne el az MTA-tól, összesen 70-et más intézményektől, központosított kutatás-fejlesztési keretbe vonva össze a pénzt.

Ahogyan azt reggel megírtuk, rendkívüli ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége, amelyen részt vett Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is. Az ok az, hogy kiderült: 28,1 milliárd forintot elvonna tőlük a kormány. A pénz az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne, együtt más intézmények kutatás-fejlesztési forrásaival együtt.

Ennek jegyében 70 milliárdos k+f-bázis jönne létre az egységes innovációs és tudománypolitikai stratégia jegyében, átvéve a felsőoktatási intézmények erre szolgáló 29,1 milliárdját, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárdos teljes költségvetését is.

A Független Hírügynökség értesülése szerint

az elnökség azt követeli, hogy azonnal vonják vissza az egész elképzelést a költségvetési törvény tervezetéből,

természetesen a pénz elvonásával egyetemben.

Az ülésen kérdéseket tettek fel Palkovicsnak, aki egyebekben azt ismételte meg, amit az ITM is hangsúlyozott közleményében, hogy lényegében semmi se változik, az intézmények ezután maguk igényelhetik a támogatást a különféle projektekre.

Arra a kérdésre viszont nem tudott válaszolni, hogy

ez esetben mi értelme van az egésznek azon kívül, hogy centralizálják a k+f finanszírozását és lényegében megszüntetik az MTA tudományos akadémia voltát.

Az elveendő 28 milliárdból 20 milliárd ugyanis bérkeret, ha nem felszámolni akarja a kormány az MTA-t, akkor mit keres ez a pénz a Palkovics László vezette ITM-nél? – tette fel a kérdést egy MTA-s forrásunk. A maradék 8 milliárd egyéb kutatásokra és például rendezvényekre szolgálna.

Az elnökség úgy döntött, hogy összehívja az MTA rendkívüli közgyűlését.

Kóros a függés az uniós pénztől

Barátságos külső környezetben lassulva nő a magyar gazdaság, amely szinte teljesen az uniós támogatásokra támaszkodik – írja vendégszerzőnk. Katona Tamás szerint a szociális ágazatban is csak közösségi pénz jut fejlesztésekre. Versenyképességben a térségben lassan mindenki lehagyja Magyarországot.

A globális gazdaság az első negyedévben az előzetes adatok szerint a korábbi évekénél dinamikusabban bővült. Az egyesített GDP növekedése a múlt évben elérte a 3,7 százalékot, amely 0,5 százalékponttal meghaladta az előző évi bővülést. Az IMF az idei, valamint a jövő évre is további gyorsulást, 3,9 százalékos összesített GDP növekedést vár a világgazdaságban. A politikai természetű kockázatok, a regionális konfliktusok ellenére az idei kilátásokat az elemzők többsége kedvezőbbnek ítéli meg a múlt évinél; az első negyedévi előzetes adatok a mérsékelt optimizmust támasztják alá.

A fejlett országokat tömörítő szervezet, az OECD egyesített bruttó hazai terméke az első negyedévben 0,5 százalékkal emelkedett az előző negyedévhez, és 2,6 százalékkal a megelőző év azonos időszakához képest. Az Egyesült Államokban az első negyedévben – az előző negyedévi 2,6 százalékkal szemben – 2,9 százalékkal bővült a gazdaság éves összehasonlításban.

Az Európai Unió egyesített bruttó hazai terméke az első negyedévben 0,4 százalékkal nőtt az előző negyedévhez, és – a várakozásokat meghaladóan – 2,4 százalékkal a megelőző év azonos időszakához képest. Az eurózónában ugyancsak 0,6 százalékkal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 2,5 százalékkal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A legnagyobb teljesítményt nyújtó német gazdaság az első negyedévben az eurózónáét megközelítő dinamikával, 0,3, illetve 2,3 százalékkal nőtt.

A magyar gazdaság 2010 óta problematikus változásokon ment keresztül. A növekedés dinamikáját gyakorlatilag az uniós források bevonásának lehetősége, a támogatásban preferált vállalkozói kör kiválasztásában tudatos kormányzati szándék szerinti időzítése határozza meg.

Amíg a környező országokban a 2008. évi válságot követően számottevő fejlődés indult, nálunk ez nem következett be. Fokozatosan romlik versenyképességünk, mert a kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikája torzítja a versenyt, nem teszi lehetővé a vállalkozások egészséges fejlődését.

Emiatt felhasználható uniós támogatás hiányában alig bővülne a gazdaság.

A múlt évben már érzékelhető volt a 2014-2020 évek középtávú uniós ciklusában – ismételten sajátos módon – lehívott jelentős összegek élénkítő hatása. Ennek megfelelően a múlt év egészében – előzetes adatok szerint – 4,2 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék volumene. Az idei évben is folytatódott a dinamikus növekedés: az első negyedévben szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 1,2 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 4,7-del a megelőző év azonos időszakához viszonyítva.

Katona Tamás MTI Fotó: Illyés Tibor

Az év egészében is a tavalyihoz hasonló ütemű, 4 százalék körüli bővülés várható, bizonyos kockázatokkal. Ez a dinamika 1,5 százalékponttal meghaladja az Európai Unió, valamint az eurózóna átlagát, a térségünkben ugyanakkor ez az index gyakorlatilag csak közepes. Ez egyben azt is előrevetíti, hogy a magyar gazdasági növekedés átmeneti gyorsulása nem állítja meg, sőt egyes országokhoz képest még növeli is a leszakadásunk mértékét. A magyar kormány az idei konvergencia programban a következő négy évre egyenletes, 4 százalék feletti gazdasági növekedéssel számol, ennek azonban nincs realitása; a gazdasági folyamatok alapján feltehetően a jövő évben még 3 százalék feletti növekedés várható, de a továbbiakban erre nem lehet számítani.

A kormány az Európai Bizottság számára ez év tavaszán készített konvergenciaprogramban nem csak a következő négy év kilátásait ítéli meg rendkívül pozitívan, hanem az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájának eredményeit is. A magyar gazdaság helyzetét nagyon jónak, a versenyképességet folyamatosan javulónak minősíti, és még a környező országokhoz képest is kedvezőnek mutatja be a gazdasági növekedés alakulását. Ha azt az elvet követjük, mely szerint a statisztika a bázis megválasztásának művészete, akkor ez a konvergencia program betöltötte a neki szánt feladatot, ugyanis olyan kiragadott idősorokat és időszakokat választ, illetve mutat be, amelyek látszólag alátámasztják a kormány érvelését.

Ez azonban nem feledtetheti azt a valós helyzetet, hogy

Magyarország versenyképessége rendkívül kedvezőtlen, a kelet-közép-európai tagországok pedig egyre jobban lehagynak bennünket.

A 2004-ben csatlakozott országok között a háztartások egy főre jutó fogyasztásában, az egy főre jutó bruttó hazai termékben, a születéskor várható élettartamban Magyarország az utolsó helyen áll; Lengyelország, Szlovákia, a balti államok az utóbbi években sorra elhagyták hazánkat, noha egy évtizeddel ezelőtt ezek az országok mögöttünk voltak az uniós rangsorban. Sőt, Románia a háztartások egy főre jutó fogyasztásában gyakorlatilag beérte a magyar háztartások hasonló mutatóját.

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a konvergenciaprogramban vázolt kormányzati gazdaságpolitika a munkaalapú társadalom elképzelésével, az oktatás háttérbe szorításával és ezáltal a társadalmi mobilitás lehetőségének beszűkítésével, az unortodox monetáris politikával, az egészségügy és a szociális szféra fokozatos ellehetetlenítésével akár hosszú távon is fenntartható.

Igaz ennek iszonyatos ára van: az ország tartós lecsúszása,

a modernizáció, és ezzel a fejlett tagállamokhoz közelítés esélyének elvesztése.

A foglalkoztatottság statisztikai mutatói az elmúlt négy évben látványosan javultak, ezen belül az utóbbi két évben az elsődleges hazai munkaerőpiacon is érdemben emelkedtek. A magyar munkanélküliségi ráta az Európai Unió egyik legalacsonyabb értékét mutatja, igaz úgy, hogy ebben az európai gyakorlattól eltérve a KSH a közmunkásokat is munkaerőpiaci foglalkoztatottnak tekinti. Ezzel a tényleges munkanélküliségi ráta 7,3 százalék lenne, ami kissé meghaladja az Európai Unió átlagát.

A foglalkoztatási mutató meghatározásakor a munkaerő-felvétel módszertana alapján 97 ezer – 12 hónapnál rövidebb ideje – külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH; számuk 13,2 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. (A kormánytól független elemzések azonban legalább 350 ezer külföldi magyarról számolnak be – a szerk.)

Az aktív munkanélküliek száma a február és április közötti trimeszterben 177 ezer fő volt, 32 ezer fővel, 15,3 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésre álló adatok szerint az első negyedévben az aktív munkanélküliek mellett még 238 ezren válaszolták az adatfelvétel során, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták az elhelyezkedést; közülük 44 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta – amely csupán az aktív munkanélküliek számának figyelembevételével meghatározott mutató – a vizsgált trimeszterben 3,8 százalék volt, 0,7 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.

Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség:

az álláskeresők nagy hányada, 43,5 százaléka legalább egy éve nem talált elhelyezkedési lehetőséget.

A munkanélküliség átlagos időtartama ebben az időszakban is megközelítette a másfél évet, 17,1 hónap volt.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma április végén 258 ezer fő volt, 16,1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az év negyedik hónapjában a foglalkoztatók 39 ezer új álláshelyet jelentettek be, 70,8 százalékkal kevesebbet, mint egy hónappal, és 27,1 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a piaci munkahelyek száma 1,7, a támogatott munkahelyeké 40,9 százalékkal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. Az áprilisban bejelentett

új álláshelyek több mint fele, 52,6 százaléka még mindig közmunka végzésére irányult.

A munkanélküliek csaknem fele, 45,7 százaléka – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka – többek között – a szűkülő szociális gondoskodási szegmenset jól jellemző, összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban – reálisan figyelembe véve az újra-elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot – legalább 9 hónapig jár az érintetteknek.

A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első negyedévben 316 300 forint volt, 12,4 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 327 100 forint volt az átlagos kereset, 10,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 336 600 forintot mutatott a keresetek átlaga, 13,5 százalékkal magasabbat az egy évvel azelőttinél. Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete az első negyedévben 210 300 forint volt, 12,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. A fogyasztói árak ebben az időszakban 2 százalékkal emelkedtek, így

a reálkereset kiemelkedő mértékben, 10,2 százalékkal nőtt.

A magyar gazdaságot a megelőző három évben folyamatosan deflációhoz (árcsökkenéshez – a szerk.) közeli belső környezet jellemezte, ez a helyzet azonban a múlt évben fokozatosan megváltozott. A fogyasztói árak összességében hosszabb ideig stagnáltak, míg a múlt év közepétől – hullámzó dinamikával – határozott növekedés mutatkozik. Számottevő emelkedés egyelőre az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztói árában látható. A drágulás áprilisban 0,7 százalék volt az előző hónaphoz, és 2,3 százalék az egy évvel korábbihoz képest; évkezdettől 2,1 százalék.

A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya április végén 46,3 milliárd forint volt, egyetlen hónap alatt több mint egyötödével, 8,2 milliárd forinttal, 21,4 százalékkal nőtt március vége óta, és 19 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A tartozások 85,7 százaléka, azon belül

a 30 napnál régebben lejárt fizetési határidejűek több mint kilenctizede az Emberi Erőforrások Minisztériumának intézményeinél halmozódott fel.

Különösen kritikus állapotot mutat, hogy a központi költségvetés minősített – 60 napnál korábbi fizetési határidejű – szállítói adósságának 93,5 százaléka szintén a tárca intézményeinél keletkezett.

A tárca intézményei közül az egészségügyi szolgáltatók tartozásai képviselték a teljes tartozásállomány 79,2 százalékát, míg a – klinikai központtal nem rendelkező – felsőoktatási intézményeké annak 7,2 százaléka volt, abszolút értékben egy hónap alatt 116 millió forinttal csökkent. A Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó Egészségügyi Központ, a klinikummal rendelkező felsőoktatási intézmények, valamint a bizonyos feladatokban az OEP helyébe lépett Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adósságát is beszámítva az egészségügyi ágazatba sorolt állami fenntartású intézmények összesített tartozása április végén 32 milliárd forintot tett ki, 21 százalékkal többet az egy hónappal korábbinál.

Ez azt jelenti, hogy a múlt év végén is megvalósult ugyan a – mondhatni szokásos – konszolidáció, de ez is csupán újabb tűzoltás volt, a normális működés feltételei változatlanul hiányoznak, ami önmagában is magyarázza az egészségügyi ellátás romló színvonalát.

Az adósságállomány-növekedés április folyamán felgyorsult, hét intézménynél meghaladta a tavalyi ütem másfélszeresét, sőt, egynél annak 22,5-szerese (Országos Onkológiai Intézet – ennek addigi vezetője, Kásler Miklós lett az EMMI új irányítója – a szerk.).

A kormány az egészségügyben láthatólag képtelen megállítani az adósságspirált.

A rendszerszemléletű, kiszámítható működési feltételek megteremtése helyett – több éves tendenciát követve – újrateremtődik az adósság, az intézményi menedzsmentek érdektelenné válnak a gazdálkodásban. A bérezésben preferált dolgozói csoportok közötti időbeni ütemezés és az emelés mértékében történő differenciálás tovább fokozza a szakképzett és gyakorlott munkaerő elvándorlását, amelyben kiemelt a garantált bérminimum miatt összecsúszó bértábla kiegyenlítő szerepe is.

A beruházások 2015-ben és 2016-ban rendkívül alacsony szintűek voltak, jelezve, hogy az előző hétéves támogatási ciklus lezárultával hiányoztak az uniós források. Kormányzati presztízsberuházások, stadionok és más sportlétesítmények kivételével

uniós pénz nélkül alig valósultak meg közösségi fejlesztések.

Ehhez a rendkívül alacsony bázishoz képest élénkült meg a múlt évben a beruházási tevékenység 16,7 százalékkal, de még így is valamivel alatta maradt a két évvel korábbinak. A beruházások aktuális szintje csupán a 2017-ben bekövetkezett növekedés után haladta meg a 2008. évi válság előttit.

Az idei évkezdet is ellentmondásos helyzetet tükröz: a beruházások volumene ugyan az egy évvel korábbi dinamikát némileg meghaladóan nőtt, ugyanakkor ez kizárólag a költségvetési szervek – döntő hányadban uniós finanszírozású – fejlesztéseinek köszönhető,

a vállalkozások által megvalósított beruházások mennyisége csökkent.

Az első negyedévben a beruházások többségét megvalósító, legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások felhalmozási teljesítménye 1,1 százalékkal visszaesett, a költségvetési szerveké 65 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Jellemző, hogy az erőltetett ütemű stadion- és sportcsarnok-építések eredményeképpen a művészet, szórakoztatás, szabadidő eltöltés területén megvalósult fejlesztések – a magas bázishoz képest is – kiemelkedő mértékben, 68,3 százalékkal nőttek.

A közszférában uniós források hiányában a megelőző két évi jelentős visszaesést követően tavaly kiemelkedően nőtt a beruházási teljesítmény. E pénz bevonásával – a korábbi rendkívül alacsony bázishoz képest – az idei első negyedévben a közigazgatásban és a védelmi ágazatban 75,4, az egészségügyben és a szociális ellátásban 73,6, az oktatásban 70,7 százalékkal nőtt a beruházási volumen. Úgy tűnik,

a kormányzat az oktatásban, valamint az egészségügyben és a szociális szférában kizárólag uniós forrásból hajlandó fejleszteni.

A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene márciusban 5, az új exportrendeléseké 6,8 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A teljes rendelésállomány az első negyedév végén 6,7 százalékkal maradt el a tavaly márciusitól. A legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások rendelésállománya a múlt év eleje óta folyamatosan alatta marad az előző évinek; ez a megelőző négy évben egyszer sem fordult elő.

Szerző: Dr. Katona Tamás, egyetemi tanár, a KSH korábbi elnöke, a Pénzügyminisztérium egykori államtitkára

A Néppártnak most már ki kell zárnia a Fideszt

1

Az egyik legnagyobb, európai uniós ügyekkel foglalkozó portálon megjelent véleménycikk szerint „eljött az igazság pillanata” az Európai Néppárt számára: ha „meg akarja menteni a lelkét”, akkor ki kell zárnia a Fideszt.

Manfred Weber és Orbán Viktor gyakran találkozik.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A cikk szerzője, Philippe Dam, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet egyik igazgatója, azt írja az EUObserveren: a múlt héten az Európai Néppártnak lehetősége lett volna arra, hogy kiálljon a saját és az Európai Unió értékeiért, de nem foglalkoztak a kérdéssel. Dam

a Fideszt a Néppárt leginkább renegát tagjának nevezi.

Megemlíti, hogy a pártszövetség vezetője már egy éve figyelmeztette a Fidesz vezetőit és személyesen Orbán Viktort, hogy tisztelni kell a Néppárt értékeit. Ehelyett viszont a Fidesz tovább csökkenti a vita lehetőségét, démonizálja a kritikusait, valamint a média és a civilek ellen kampányol.

Azt is írja:

„Populista és idegengyűlölő kampányok kísérik a migrációs politikát, amely a legkorlátozóbb és legbrutálisabb az egész EU-ban.”

Ír arról is, hogy a kormány egy lépésre van attól, hogy elűzze Magyarországról a CEU-t, pusztán azért, mert Soros György alapította, ráadásul a parlament most tárgyalja azt a törvényt, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a menedékkérők bármilyen segítséget kapjanak Magyarországon, büntetné a nekik nyújtott segítséget, és börtönnel fenyegeti a civileket és a segélyszervezetek munkatársait.

Ennek ellenére, írja Philippe Dam, a Néppárt múlt heti találkozója nem Magyarországra, hanem Lengyelországra fókuszált. A vezetők kijelentették, hogy „a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és mindenféle szabadság tisztelete az egészséges demokrácia alapjai”.

Dam szerint

jogosan fogalmaznak meg kritikát Lengyelországgal szemben,

csakhogy ezt könnyen teszik, mivel a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazság nem tagja a Néppártnak. A hallgatás a Fideszről viszont szerinte azt jelenti, hogy a Néppárt még mindig megvédi a magyarokat.

Ugyanakkor egyre több olyan hangot hallani, hogy ezen változtatni kell. A holland kereszténydemokraták például támogatnák a Fidesz kizárását, ha nem tartja be a demokratikus elveket, és

a német kereszténydemokraták is figyelmeztették már Orbánt,

hogy ne feszítse túl a húrt. A finn konzervatívok szerint ez már megtörtént, így ők támogatnák a Fidesz elleni szankciókat.

A szerző szerint azonban a Néppárt vezetésének az is fontos, hogy a pártszövetségnek maradjon a legtöbb képviselője az Európai Parlamentben a jövő évi választás után is. Így arra kérték a hollandokat, hogy kérjenek bocsánatot.

Dam szerint még rosszabb lehet a helyzet: a lengyel kormánypártból ugyanis többen úgy gondolkodnak, hogy ha a Néppárt tagjai lennének, őket is megvédenék. Ráadásul Orbán Viktor éppen „újrabrandeli” magát, kereszténydemokráciának nevezi az illiberális demokráciát.

Philippe Dam szerint

az európai jobbközép most mutathatja meg, hogy ragaszkodik az uniós értékekhez és a jogállamisághoz.

Ugyanez igaz Manfred Weberre, a Néppárt EP-képviselőcsoportjának elnökére, aki állítólag szívesen lenne az Európai Bizottság következő elnöke. Dam azt írja: „ahhoz, hogy a Néppárt megmentse a saját lelkét (…) el kell utasítania azokat, akik antidemokratikus, jogállam-ellenes és az emberi jogokkal ellentétes politikát folytatnak”.

Ez pedig szerinte azt jelenti, hogy ki kell zárni a Fideszt, amíg nem változtat a politikáján és el kell utasítani a Jog és Igazság esetleges felvételi kérelmét.

Ugyanis a szerző szerint a Néppártnak két választása van: szankcionálja az autoriter populizmust, vagy elfogadja, hogy az azt valló pártok sötétebb és kevésbé demokratikus párttá változtatják magát a szövetséget is.

Ellenállásra készül az MTA

Rövidesen kezdődő rendkívüli ülésén ellenszegülésre készül a Magyar Tudományos Akadémia amiatt, hogy a kormány elvenni tervezi tőlük a kutatásra-fejlesztésre szolgáló 28 milliárd forintot. Szerintük ez egyenlő az MTA önállóságának felszámolásával.

Rendkívüli elnökségi ülést hívott össze az MTA azután, hogy kiderült: 28,1 milliárd forintot elvonna tőlük a kormány. A pénz az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne, együtt más intézmények kutatás-fejlesztési forrásaival együtt. Ennek jegyében 70 milliárdos k+f-bázis jönne létre az egységes innovációs és tudománypolitikai stratégia jegyében, átvéve a felsőoktatási intézmények erre szolgáló 29,1 milliárdját, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárdos teljes költségvetését is.

Az intézmények ezután maguk igényelhetik a támogatást a különféle projektekre.

Akadémiai forrásunk szerint az MTA megalakítása óta nem fordult elő, hogy ily mértékben csorbítsák függetlenségét. Az elvett 28 milliárdból 20 milliárd bérkeret, ha nem felszámolni akarja a kormány az MTA-t, akkor mit keres ez a pénz a Palkovics László vezette ITM-nél? – tette fel a kérdést. A maradék 8 milliárd egyéb kutatásokra és például rendezvényekre szolgálna.

Vagyis a mindenféle egyeztetés nélküli (még nem végleges) döntés

lényegében az MTA akadémiai voltának megszüntetésével egyenlő

– értékelik az intézményben a fejleményt. Ráadásul több törvényt (magát az akadémiait és az államháztartásit) is módosítani kellene.

Az elnökségi ülésen részt vesz az érintett miniszter, Palkovics László is.

A Trump-Orbán találkozótól függhet a CEU sorsa

A Független Hírügynökség információi szerint a CEU sorsa alapvetően attól függ, hogy sikerül-e összehozni az Orbán Viktor által áhított találkozót az amerikai elnökkel.

Forrásaink úgy tudják, hogy amennyiben igen, akkor a kormány aláírja a megállapodást New York állammal, amely lehetővé tenné az egyetem további budapesti működését.

A szerződés már szeptemberben elkészült, azóta halogatják az aláírását. 

A magyar kormánynak erre elvileg 2018. december 31-ig van lehetősége, de az igazi határidő valójában nyáron jár le, különben a CEU nem tudja rendben elkezdeni a következő tanévet.

Az egyetem abban bízott, hogy június végéig meglehet a megállapodás, hiszen a bizonytalan állapot a CEU jövőjével kapcsolatban egy éve tart már. Viszont a futball vb végéig, július közepéig nemigen várható, hogy Orbán Viktor miniszterelnök érdemi lépést tesz az ügyben.

A szintén Soros György által támogatott Open Society Foundations, azaz a Nyílt Társadalom Alapítványok irodája pedig már biztosan távozik az országból: körülbelül 100 munkatársa, akiknek nagyobb része magyar,

már meg is kezdte a költözést Bécsbe és Berlinbe.

Körülbelül 20 fő marad csak Magyarországon, akik családi okok miatt nem tudnak költözni – tudta meg a FüHü.

A Nyílt Társadalom Alapítványok 1984 óta tartott fenn irodát Budapesten.

Gyárfás Tamás megszólalt a Fenyő-gyilkosságról

0

Nem adott megbízást Fenyő János megölésére, ez akkor már nem is állt érdekében, és akár hazugságvizsgálatra is hajlandó lenne, hogy bebizonyítsa igazát – mondta a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló Gyárfás Tamás a Magyar Időknek adott interjújában.

Az interjú azzal kezdődik, hogy a médiától eddig ügyvédje, Bánáti János kérésére elzárkózó Gyárfás megmagyarázza, hogy most miért nyilatkozott a Magyar Időknek: zavarta, hogy csak egyoldalú információk jelentek meg róla, amelyek nem igazak. „A média egy része ugyanis már most ítéletet hirdetett rólam, megelőzve a bíróságot, de még az ügyészséget és a rendőrséget is” – mondta.

A sportvezető ezután elmondta, hogy 2017. november 27-én maga tett feljelentést a rendőrségen, miután ősszel egy hangfelvétellel próbálták megzsarolni.

Egy darabig „jóindulatúnak, segítőkésznek” mutatkozott a rendőrség, ezért számára is váratlan volt a letartóztatása.

A feljelentéssel állítása szerint azért várt két hónapot, mert félt a bosszútól, és egyébként is sokszor megzsarolták már.

Elismerte, hogy Tasnádi Péternek adott 10 millió forintot, de az csak kölcsön volt, amelyből soha, semmit nem kapott vissza, és nem bízta meg semmivel. A Portik Tamással való kapcsolatáról pedig azt mondta, hogy csak véletlenül ismerte, mert 12 hónapra kibérelte a házát.

„Nem tudom megmondani, hogy összesen hányszor beszéltem vele, de ha tízszer, ha százszor, ha ezerszer is váltottam vele szót, én erőszakos cselekedetre nem ösztönöztem”

– mondta, hozzátéve, hogy az azért nem igaz, hogy hetente találkoztak, egyeztettek volna.

Tagadta azt is, hogy mikor Portik Fenyő megölésével fenyegetőzött, ő azt mondta volna, hogy „Tomikám, ezzel nekem is nagy szívességet tennél (…), különben is megérdemelné, hogy megdögöljön.” Azt mondta, Portik nem tudta, nem is tudhatta volna őt megzsarolni, hiába rögzítette a beszélgetéseiket. Azt viszont megbánta, hogy megbízott benne és beszámolt neki a gondjairól.

„Azt a vak is láthatta, hogy Fenyő Jánossal súlyos vitáink voltak” – mondta arról, hogy milyen kapcsolatban állt a meggyilkolt médiavállalkozóval, de szerinte az ügyben akkoriban nyomozó Kovács Lajos alaptalanul sározta be őt.

„A legnagyobb gondot számomra azt jelenti, hogy a Nemzetközi Úszószövetségben és az Európai Úszószövetségben nem tudok helytállni. A szabályok szerint aki két egymást követő FINA végrehajtó bizottsági ülésen nem vesz részt, azt kizárhatják. Én háromszor nem lehettem jelen, a türelem végső határán lehetek” – összegezte mostani helyzetét. Hozzátette, hogy számára egyébként nem kétséges, ki fog derülni, hogy nem tett semmit.

Költségvetés 2019: tűzoltás, helyenként fű alatti megszorítás

Felfordulást nem okozna a 2019-es költségvetés, a szociális területen mintha tűzoltás jellegű kiadásnövekedést tervezne a kormány, másutt viszont infláció alatti a növekmény. Az egyik legnagyobb vesztesnek a közmunkások serege látszik.

Semmi különös, búcsú az álmoktól: részletesebben áttekintve így foglalható össze a jövő évi költségvetés tervezete. Marad a robusztus, 4,1 százalékos növekedés, bár csökkenő ütemű, de még mindig impozáns (8,8 százalékos) béremelkedés van a tervasztalon. Az első kockázati elem a növekedési ráta, sok elemző szerint ez kissé túl ambiciózus. Valószínűleg részben erre válaszul a kormány felével megtoldja a költségvetés tartalékait.

A kormány vélelmezett kőszívűségét cáfolni látszik néhány fontos tétel. A kórházi ellátások soron csaknem 6 százalék, a gyógyszerár-támogatásban 7,5 százalék a növekmény az ideihez képest. Sőt, a gyógyászati segédeszközökhöz hozzájutást 10 százalékkal segítik.

Ezek lényegesen meghaladják a 2,7 százalékra tervezett inflációt,

de leginkább tűzoltásnak foghatók fel az elmúlt években felgyülemlő feszültségek láttán.

Más előirányzatokból viszont az látszik, hogy a kormány változatlanul a magas jövedelműek helyzetét akarja erősíteni, a lopakodó elvonás az alsó jövedelmi tizedekben lévőket sújtja jövőre is.

A családi támogatások csökkennek,

ezen belül a messze legnagyobb tétel, a családi pótlék tíz év után is változatlanul fagyásban marad. Ez a szegény sorban élők terheit súlyosbítja. Némiképpen, de az infláció felével növekszik (vagyis reálértéken veszít értékéből) a közgyógyellátásokra szánt összeg.

Ezzel szemben éppen inflációkövető lesz a lakásépítési támogatás (közismert nevén a csok), jövőre már 242 milliárdot szán erre a kormány.

Ez egyre inkább a tehetősek jövőjét szolgálja,

ha figyelemmel vagyunk a legutóbbi folyamatokra, ahogyan az ingatlanpiaci drágulásban rohamosan veszíti el értékét a legnagyobb, 10+10 milliós csok-támogatás is.

A kormány – miután elmúlt a 2008-as válság közvetlen hatása és a magyar gazdaság a kedvező nemzetközi környezetnek, valamint a beözönlő uniós támogatásoknak köszönhetően emelkedő pályára állt a gazdaság – erőteljesen látott hozzá

a közmunkások kiszorításához a munkaerőpiacról.

A programban három éve (januárban) 180 ezren, 2016-ban már 223 ezren, tavaly 211 ezren kaptak nem túl értelmes munkát.

Forrás: BM

Bár a közmunkásoknak csak csekély része (körülbelül 13 százaléka) képes idővel rendes foglalkoztatásban részesülni, a szorító munkaerőhiányt is látva a kormány hozzálátott a közfoglalkoztatás alapos megvágásához. A tavaly év elején még 211 ezres tömeg ennek az évnek elejére 50 ezerrel zuhant, hogy aztán idén áprilisban – a pár napja készült statisztika szerint – a közfoglalkoztatásban részt vevő személyek havi átlagos száma 145 445-re zuhanjon. Ez 2017 áprilisával összehasonlítva 29 ezres csökkenés – olvasható a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi (!) helyettes államtitkársága jelentésében.

Persze itt minden leginkább a pénzről szól,

a közmunka-kassza most nominálisan éppen annyi, mint 2014-ben: 225 milliárd forint.

Közben megjárta a 270 milliárdot, de 2019-ben szekercével hasítanának le a kiadásokból: a 180 milliárd 20 százalékkal lesz kevesebb az ideinél. Ezzel akár 130 ezer körülire eshet a közmunkások száma 2019-ben.

A programból kiesőket a versenyszférának kellene felvennie. A költségvetés tervezete a foglalkoztatás másfél százalékos bővülésével számol. Nem biztos, hogy ezt a 66 ezres igényt az ellátásból kieső közmunkások köréből képes lesz magába olvasztani a gazdaság. Az álláskeresési ellátás bukszáját talán nem véletlenül bő egyharmadával tervezi megfejelni a kormány.

Bréking nyúz, június 14. – Tudósítás a másik valóságból

0

A spekulánst védő álcivilek, az úgynevezett büszkeségmenet és a gendermánia is fontos téma volt csütörtökön a kormánypárti médiában.

Az Origo leleplezte, hogy Soros civiljei totális támadást indítottak a Stop Soros ellen

„Miután a Soros-közeli Magyar Helsinki Bizottság és Amnesty International Magyarország vezető arcai kikeltek a Stop Soros ellen, az amerikai spekuláns által pénzelt Magyar Narancs múlt heti számában, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatója, Kapronczay Stefánia a FüHünek adott interjújában kimondta a lényeget: meg kell akadályozni a bevándorlásellenes törvénycsomag elfogadását! A szervezet vezetője elismerte, komoly pénzeket kapnak a milliárdos üzletembertől. Tiszta sor: a hazai Soros-világ minden követ meg fog mozgatni, hogy elkaszálják a Stop Sorost. …

Nem feltétlenül véletlen az interjú időzítése, hiszen éppen most mondott erőteljes beszédet Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője Európa jelenlegi helyzetéről. Úgy látja, ami Európával történik az illegális bevándorlás kapcsán, az nem a véletlen műve, és nem egy elkerülhetetlen folyamat, hanem tudatos, emberek által szervezett és támogatott eseménysor.

A kontinensen kialakult válságért az olyan spekulánsokat tette felelőssé, mint Soros György, akik szerinte Európa tönkretételével is csak pénzt akarnak keresni.

A politikus ebbe a körbe sorolta a TASZ-hoz hasonló zűrös hátterű és motivációjú külföldről támogatott NGO-k tevékenységét is, akik az illegális bevándorlást segítik.” (Origo: Totális támadást indítottak Soros hazai álcivil szervezetei a Stop Soros ellen)

A feminista és gendermániás londoni polgármester újabb húzása a 888-on

„London muzulmán polgármestere, Sadiq Khan már egy jó ideje elkezdte felmondani a feminizmus és a gendermánia legbutább szólamait. Most éppen a Wikipédia online világenciklopédiánál dolgozó férfiakat vette célkeresztbe. …

Legújabb megszólalása szerint a Wikipédiánál a dolgozók nemi megoszlása rendkívül aránytalan, nagyon magas a férfiak aránya, ráadásul az online világenciklopédiában található életrajzok túlnyomó többsége is férfiakról szól. Khan ezt természetesen a tomboló szexizmusnak tudja be – megfelelve a 21. századi feminizmusnak és gendermániának –, így gyorsan ki is jelentette, hogyát kell hidalni a Wikipédia genderszakadékát.”

A muszlim polgármester felvetése egyébként nem árulkodik túlzott tájékozottságról, hiszen az online világenciklopédia szerkesztőinek java része önkéntes, tehát nehezen vádolható a Wikipédia egy kifejezetten diszkriminatív, a nőket hátrányosan érintő személyzeti politika alkalmazásával. Khan szerint ez az érv azonban nem nyom sokat a latba, hiszen szerinte vannak olyan női Wikipédia-szerkesztők, akik azért hagyták abba a munkájukat, mert negatív visszajelzést kaptak, vagy konfliktusba keveredtek emiatt a környezetükkel. Hát persze.” (888: Meg kell törni a férfiak dominanciáját – vélekedik a muszlim polgármester)

A Magyar Idők megtudta, hogy úgynevezett kordonok lesznek az úgynevezett büszkeségmeneten

„A szükséges erők és eszközök mellett kordonelemeket is alkalmazni fog a rendőrség a július 7-i Budapest Pride felvonulás biztosításához – tájékoztatta a Magyar Időket a Budapesti Rendőr-főkapitányság. …

A homoszexuálisok és más szexuális kisebbségek úgynevezett büszkeségmenetét 2008-ban és 2009-ben zavarta meg nagy számú ellentüntető, akkor Molotov-koktélokat, köveket dobálva támadtak a felvonulókra. Később is voltak kisebb atrocitások, amikor a felvonulás ellenzői tojással dobálták meg vagy bűzös folyadékkal locsolták le a résztvevőket, akik között számosan mások vallási, világnézeti meggyőződését kigúnyoló jelmezben vagy hiányos öltözékben jelentek meg. …

A Pride egy hónapos rendezvénysorozata múlt pénteken indult és július 8-ig tart. A megnyitón részt vett Szél Bernadett, az LMP társelnök-frakcióvezetője és Ungár Péter (LMP) országgyűlési képviselő, Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Zugló polgármestere is.

A Soros György által támogatott, a migrációs ügyekben rendre a magyar kormánnyal szemben álló Amnesty International is támogatásáról biztosította a Pride-ot.” (Magyar Idők: Kordonok között vonulat a fővárosi Pride menete)

Hetilapszem – 2018. június 14.

0

HVG: Kisfoci

A labdarúgó világbajnokság kezdőnapján mi más is lehetne a téma, mint a foci. Ám ahogyan a legtöbb futballról szóló írás, Dobszay János vezércikke sem a fociról szól. Vagyis hát mégis, mert ez a varázslatos játék valahol mindenben benne van.

„A héten kezdődő focivébétől remélt szórakozást is beárnyékolja, hogy ismét magyarok nélkül zajlanak a mérkőzések. Igaz, a nemzeti válogatott a napokban két meccsel folytatott kudarcsorozata után talán mindenkinek jobb így. Arról, hogy miért presztízskérdés mégis a politikusoknak a foci, miért fontos például Putyinnak, hogy Oroszország vb-t rendezzen, a fideszes potentátoknak pedig az, hogy fel tudjanak mutatni legalább egy csapatot, amelynek ők lobbizták ki a stadionját…”

Ugye, ugye, hogy na ugye! Máris a focinál tartunk, ami nem más, mint tömény politika. Hát még, ha tovább olvassuk a HVG vezércikkét: „A vb kapcsán önkéntelenül is beugró focis analógiákkal nemcsak országok, hanem azok vezetői is jellemezhetők. A Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor találkozójáról, vagy a most épp saját hírszerző központja felállításán mesterkedő Orbán Viktor terveiről szóló írásaink kapcsán óhatatlanul is felidéződhet például az öregedő futballista képe. Ö. f. (Esterházy kifejezése) amúgy még mindig jó játékos, ám megrögzött gyanakvó, aki szerint mindenki csak egyet akar: az ő helyére bekerülni….

Aztán voltak, vannak olyan nagy játékosok is a futballtörténelemben, akik sokáig még a kezdőcsapatba sem tudtak bekerülni, ám egy-egy megvillanásukkal (mint a Manchester csapatát egy gól erejéig lealázó Koplárovits Béla) örökre beírták magukat az annalesekbe. Ilyen, a hosszabbításban beállt játékosnak számít Nagy Imre is, akinek – mint Szellem rovatunk cikkéből kiderül – még a halálhíre közzétételére is külön mestertervet kellett készíteni. A felejtés, feledtetés taktikája azonban csak ideig-óráig vált be.

Errefelé ugyanis a történelem is épp olyan, mint a foci:

nincs az a mozdulat, amelyhez ne kapcsolódna fájó múlt, fájó történet és (© E. P.) „jelen idejű rinya”.

A fociban az a jó, hogy olyanok lehetünk általa, mint az egyszeri Móricka: mindenről AZ juthat az eszünkbe. Most például az, hogy „a 2012-ben elsiratott Malév után most például a Liszt Ferenc, leánykori nevén ferihegyi repülőtér működtetői próbálnak kitörni a magyar átokból. E szempontból is a legrosszabbkor jött, hogy a kátyúproblémák miatt a minap több órára megbénult reptér híre gyorsabban szárnyra kapott és messzebbre repült, mint az olyan presztízsnövelő eredményeké, amilyen a transzkontinentális járatok küszöbönálló bővítése.”

168 óra – Borókai Gábor nyilatkozik

A megszűnt Heti Válasz főszerkesztője is megszólal a nemrégiben még konkurenciának és ily módon ellenfélnek (ellenségnek?) számító 168 órában. Akik csalódtak Borókaiban és újságjában, azoknak ugyanaz a válasza az őt ért vádakra, mint azoknak, akik végig hittek bennük. „Mi valóban a tábor részének tekintjük magunkat, ha úgy tetszik, fideszesnek, csak épp igyekszünk következetesek maradni korábbi önmagunkhoz”.

A 168 óra mindezt úgy kommentálja, hogy „a mégis kilátástalan helyzetbe került Heti Válasz főszerkesztője nem ezzel a kijelentésével lett olyannyira árulóvá, hogy miközben a múlt héten a nemzeti összetartozásról hallgattunk kormánypárti szónoklatokat, a Válasz vergődésében sokan lelték és lelik örömüket a jobboldalon.”

Az interjúból az is kiderül, hogy miként válik nemzeten, vagyis NER-en kívülivé az, aki kritizál.

Magyar Narancs: Az igazságérzetünk közös

A Magyar Narancs címlapján egy jobbikos és egy párbeszédes politikus látható, s hogy mennyire nem erőltetett összemosásról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Jakab Péter (Jobbik) és Tordai Bence (Párbeszéd) páros interjút adtak a valaha, nagyon régen, a Fidesz kiadványaként induló, ám Orbán Viktor pártjával már nagyon régen szembeforduló Magyar Narancsnak. Mindkettőjüknek sok van a rovásán, legalábbis Kövér László házmester szerint: Tordai, akit még az előző ciklusban Kövér László örökre kitiltott a Parlamentből, és aki most a választáson visszaverekedte magát, tornacipőben jelent meg egy plenáris ülésen, s mindennek tetejében tegezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Jakab Péter öltözékével nem volt probléma, ám ő a Fidesz népes frakciója felé fordulva, azzal kezdte parlamenti szűzbeszédét, hogy ennyi bűnöző előtt még életében nem beszélt.

Világok választják el őket, de mert mégis ugyanabban az országban élnek, leültek egy asztalhoz. És ha már leültek, elmondták, hogy mit gondolnak a világról és Magyarországról. Nem fogják elhinni: még olyan is van, amiben nem álltak (ültek) nagyon távol egymástól.

Felmentették Szabó Pált és vádlottársait a Postapalota-perben

Első fokon felmentették a Magyar Posta székházának eladása miatt indult büntetőügy három vádlottját, tudta meg a Független Hírügynökség Bánáti Jánostól, a harmadrendű vádlott, Szabó Pál volt postaelnök, majd később a Gyurcsány-kormány miniszterének védőjétől. A vád társtettesként elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette volt. Az ítélet nem jogerős, az ügyészség a helyszínen szóban bejelentette fellebbezését.

 

„A bíróság az ítéletben kiemelte, amit a védőbeszédemben is elmondtam, hogy különös módon sokszor volt vádmódosítás az ügyben. Először az volt a vád, hogy a Postapalotát elkótyavetyélték – erről azonban kiderült, hogy nem így volt. Utána azzal gyanúsították a vádlottakat, hogy túlságosan drágán béreltek ingatlanokat – erről is kiderült, hogy nem állja meg a helyét. Majd végül harmadszorra azt állították, hogy nem elég körültekintően hasznosították befektetési célra a befolyó összeget. A bíróság erről is kimutatta, hogy a vád alaptalan” – összegezte portálunknak a fejleményeket Bánáti János.

Az I., II., és III. rendű vádlottak a Magyar Posta Zrt.-nél voltak alkalmazásban a vádbeli időszakban. 2006-ban a Magyar Posta fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú, egy bérelt és egy ingyenesen használt ingatlanban volt elhelyezve – olvasható a Fővárosi Törvényszék összefoglalójában. A társaság igazgatósága – tekintettel a következő évben lejáró bérleti szerződésre – 2006 második felében az I.-III. rendű vádlottak közreműködésével, igazgatósági és felügyelő bizottsági határozatokkal kialakította a társaság irodakoncepcióját. Az irodakoncepciókban, illetve előterjesztésekben I.-III. rendű vádlottak – vagyonkezelői kötelezettségüket megszegve – nem reális költségeket tüntettek fel. A Magyar Posta Zrt. Igazgatósága ezen koncepció alapján hozott döntést az ingatlanokról. Később a vád szerint az ÁPV Zrt. részéről a IV.-VI. rendű vádlottak nem valós adatokat tartalmazó előterjesztést készítettek, mely alapján az új székház bérlése tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak. Az előterjesztés alapján hozott az ÁPV Zrt. igazgatósága döntést, azonban a tulajdon eladása és a bérelt üzletvitel a Magyar Posta Zrt. számára a leggazdaságtalanabb megoldás volt az összes lehetőség közül – szólt a vád.

„A bíróság szóbeli indoklásában tényszerűen kimondta, hogy a vádakkal ellentétben nem történt valótlan adatszogáltatás,

olyan adatközlés, amellyel a vádlottak megtévesztették volna a döntéshozókat”

– mondta Bánti János. Emellett – tette hozzá – tett egy, a hasonló ügyekre is vonatkozó elvi megállapítást is a bíróság: nevezetesen, hogy komplexitásában, a vállalat hosszú távú és stratégiai céljainak a fényében kell vizsgálni egy-egy lépést, hiszen még akkor is okozhat véletlenül vagyoni hátrányt egy lépés, amikor a döntéshozókat, a vagyonkezelőket egyértelműen a vállalat előnye mozgatja. Példaként említette egy olyan esetet, amikor egy önkormányzat áron alul vagy akár ingyen ad egy telket egy befektetőnek, amely ipari parkot létest azon. Ez az egy lépés ugyan vagyoni hátrányt okoz az önkormányzatnak, ám a telken létesített ipari park munkahelyeket termet, adót generál stb., tehát hosszú távon hasznot hajt. Ráadásul – hangsúlyozta Bánáti – jelen perben a bíróság egyértelműen kimondta, hogy megalapozatlan volt a vád.

„Ki kell mondani, hogy több ügyben nyomon követhető az elmúlt húsz évben, hogy a bíróságoknak olyan vádakban kellett dönteniük, amikor csak egy-egy döntést vizsgáltak” – mondta Bánáti, rámutatva: ezekben sorra a maihoz hasonló ítéletek születtek.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!