This poll is no longer accepting votes
Ezt pedig főpolgármesteri minőségében nehezebb képviselni.
Valójában persze azért kell Orbánnak mindkét létesítmény, mert olimpia esetén egyszerre kell tudni ezt is, azt is megrendezni.
Ha viszont enged, a hitelessége kezdhet erodálni. Feláldozná párbeszédes énjét főpolgármesteri énje oltárán.
Árulás az MSZP-vel, az ellenzéki összefogással, és főleg a sokezer szavazóval szemben, amit a budafoki önkormányzat alakuló ülésén tett a két képviselő. Ezért az MSZP felszólította mandátumuk visszaadására és az MSZP-ből kilépésre. Ha ezt nem teszik meg, kezdeményezni fogja kizárásukat – nyilatkozta Tóth Bertalan reggel a Klubrádióban.
Tegnap a XXII. kerületi önkormányzat alakuló ülésén a választások nyomán kialakult fideszes polgármester-ellenzéki testületi többség-felállás megfordult. Havasi Gábor kerületi momentumos számolt be arról, hogy a Fidesz a két MSZP-s képviselővel biztosította a többségét a csütörtöki képviselő-testületi ülésen, egyikük Dankóné Hegedűs Jolán volt, aki alpolgármesteri posztot kapott, a másikuk pedig Daróczi Károly, aki egy bizottság elnöke lett. A puccsról előzetesen nem tudott az MSZP vezetése.
Dézsi Csaba András lehet Győr polgármestere. Őt jelölte – formálisan a helyi Fidesz-szervezet, ténylegesen a párt országos elnöksége – a Borkai Zsolt lemondása után frissiben megüresedett városvezetői székbe.
Dézsi Csaba András a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban dolgozik kardiológus osztályvezető főorvosként, és oktat a Széchenyi Egyetemen. Az 57 éves orvos 25 éve a Fidesz önkormányzati képviselője, 2 évig a helyi párt elnöke is volt. Az elmúlt hetek hírei szerint a korábbi „erős ember” Borkai polgármesterré választása után kiszorult a belső magból Győrött. Ezzel a döntéssel tehát a Fidesz vezetése a Borkai körüli helyi erőcsoporttal ellentétben a régi motorosok között keresett jelöltet.
„Nem aratott átütő sikert” – mondta a BKV finanszírozásáról egy hete Karácsony Gergely, miután elhagyta a volt Karmelita kolostorban zajlott kormányülést, amelyre Orbán Viktor hívta meg a fővárosi ügyekről egyeztetni. Karácsony azt a nemzetközi gyakorlatot vetette fel igényként, hogy a tömegközlekedés számláját egyharmad-egyharmad arányban állja a kormány, az önkormányzat és az utazóközösség.
Mindezzel együtt az új főpolgármester megegyezésre hajló hangulatról számolt be, azzal, hogy azért még lesznek viták a kormánnyal. Nos, a legújabb törvényjavaslat (amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter megkerülésével Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be, s előadója Palkovics László innovációs miniszter) a helyi adókról szóló szabályok módosítására, arra utal, hogy a kormány
A módosítás alapján a helyi iparűzési adóból (hipa) származó bevétel elsőként – a fővárosi önkormányzat esetén külön törvényben meghatározottak szerint – a helyi közösségi közlekedési feladat ellátására használható fel. Az ezen felüli bevétel „különösen” a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására fordítandó. (Az első fordulatban a „különösent” cserélik ki az „elsőkéntre”.)
Az indoklás nem túl bőbeszédű, a rendelkezés megismétlése mellett mindössze azt rögzíti, hogy a javaslat a helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi törvénnyel, valamint a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi törvénnyel való koherenciát teremti meg.
A valódi célt Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára világította meg, amikor az önkormányzatok kezét szorosan megkötő módosítás ismertetésekor lényegében elismerte, hogy a célkeresztben Budapest áll.
„Ha Tarlós István tudta finanszírozni a főváros tömegközlekedését, akkor Karácsony Gergelynek is kell tudni finanszírozni”
– mondta Tuzson.
A valóság azonban az, hogy Budapest közlekedése hosszú évek óta súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd. A közösségi közszolgáltatás tavaly több, mint 14 milliárd veszteséget könyvelt el, idén ennél is egymilliárddal nagyobb deficittel számol a még Tarlós István által benyújtott költségvetés alapján.
A főváros 2018-ban mindössze 12 milliárd támogatást kapott a kormánytól a közösségi közlekedésre, ezen felül 15 milliárdot az utazási kedvezményre jogosultak árkiegészítésére. A főváros 74 milliárdot tett be a kasszába, az utasok 68 milliárdot (de ebben benne van a néhány milliárdos büntetési pótdíj is). Vagyis az egyharmados résztől messze van a kormány hozzájárulása. Ami még ennél is kisebb, mert a BKV éppen három éve nem gazdája a HÉV-nek, amelyet a kormány átadott a MÁV-nak a működési kiadásokkal és hiánnyal együtt.
Az idei főösszegek szerint az önkormányzatban várhatóan 155 milliárd lesz a hipa-bevétel. Ez legnagyobb része a 282 milliárdos bevételnek. (Budapest teljes hipa-bevétele 287 milliárd, ennek 54 százaléka a fővárosi önkormányzaté, 46 a kerületeké.) A kiadási oldalon a legnagyobb tétel egyértelműen a közösségi közlekedésé, amire idén úgy 91 milliárdot terveztek; ez a legnagyobb kiadási tétel a teljes költségvetésen belül. (A Fővárosi Önkormányzat költségvetési hiánya egyébként brutális, 137 milliárd 2019-ben, amelyet nagy részben hitelből és értékpapírok eladásából fedez, áll az ezt rögzítő fővárosi rendeletben.
Ha eltekintünk attól, hogy képes lesz-e a kormány tételenként ellenőrizni a hipa-bevétel felhasználását, azt láthatjuk, hogy ez a falon függő fegyver nem az első felvonásban fog elsülni. A hipa befizetése – a vállalkozások méretétől is függően – a folyó év őszétől a következő év tavaszáig zajlik előlegként, majd a május végi adóbevalláskor az elszámolással. Tehát tervezhető pénz a korábbi év bevételének ismeretében lehetséges.
A főváros számára előírásként legelőször a 2021-es költségvetésben fog rendelkezésre állni az a szám, ami alapján képes lenne meghatározni a január elsejétől a BKV-nek adandó pénz összegét a törvény alapján. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez
akkorra okozva olyan működési zavarokat, amelyek befolyásolhatják az eredményt.
Maga Karácsony Gergely se látja tisztán a történteket. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról beszélt, hogy egyelőre nem tudja értelmezni,
„mi a túró ez”.
Abban viszont bizonyos, hogy a beterjesztés módja ellentétes az Orbán által „szent és sérthetetlenként” minősített megállapodással Tarlóssal. Azzal, hogy a fővárost érintő fontos kérdésekben nem döntenek egyoldalúan, az elképzelésről Orbán nem beszélt neki egy hete a kormányülésen. Ezért szerinte ennek a módosító javaslatnak csak egy vége lehet, a visszavonás. Mindenesetre levélben fog magyarázatot kérni Gulyás Gergely kancelláriaminisztertől.
Elkezdődött, egyelőre úgynevezett előkészítő üléssel Gyárfás Tamás büntetőpere. Az ügyészség azzal vádolta meg az ismert üzletembert, a Nap TV korábbi tulajdonosát, hogy bérgyilkost fogadott Fenyő János médiavállalkozó 1998-ban elkövetett megölésére Jozef Rohác személyében. Utóbbi már az emiatt kiszabott jogerős szabadságvesztését tölti.
Az ügyészség emellett a Tasnádi Péternek és Portik Tamásnak adott megbízással is vádolja Gyárfást. Eszerint Portik Tamás szervezte meg a gyilkosságot, ami miatt Portik ellen is folyamatban van perújítási eljárás. Ezt egyesíthetik a Gyárfás ellen folyó eljárással.
Az előkészítő ülésen röviden ismertetett vád szerint Fenyő és Gyárfás között az 1990-es évek elején üzleti, elszámolási viták, hatalmi harc robbant ki az RTV Újság és a Nap TV miatt. (Fenyő megpróbálta megszerezni a Nap TV-t Gyárfástól.) Perek indultak,
Fenyő terhelő adatokat próbált gyűjteni Gyárfásról, és lejárató cikkeket íratott róla az akkor a tulajdonában lévő Népszavában.
Emiatt
Előbb Tasnádi Pétert bízta meg azzal, hogy 12 millió forintért végezzen Fenyő Jánossal. Tasnádi Péter ebből 6 milliót meg is kapott, aki azonban nem teljesítette a megbízást. Ezután fordult Gyárfás Portik Tamáshoz, hogy ölesse meg Fenyőt. A vádhatóság 52 tanúval, okiratokkal, szakértőkkel és „legfőképp” a Portik és Gyárfás közti, előbbi által rögzített hangfelvételekkel kívánja bizonyítani a vádlott bűnösségét – közölte az ügyész.
Gyárfás Tamás felolvasta az előkészítő ülésre készített védekezését, melynek lényege, hogy az ügyészség feltételezése abszurd, az ő
Fenyő Jánossal fennálló lényeges nézeteltérései pedig már több mint egy évvel a gyilkosság előtt lezárultak, ezért nem is állt érdekében megöletni riválisát. Leszögezte: nem ismeri be bűnösségét, mert nincs mit beismernie. Se Portik Tamást, se Tasnádi Pétert, se senki mást
Több mint egyórás védekezésében Gyárfás arra is felhívta a figyelmet, hogy Tasnádi éveken át teljesen mást mondott a történtekről, az inkriminált hangfelvételekkel pedig Portik csapdát akart állítani, zsarolni akarta őt, továbbá az 515 perces hosszúságú, 2003-2004-ben készült felvételeken 3551 kihagyás, illetve számtalan nem érthető részlet van, ezért nem lehet alkalmas bizonyíték. Mint mondta, azért nem fordult a hatóságokhoz, mert félt a bűnözők bosszújától.
Gyárfás Tamás ügyvédje az előkészítő ülésen indítványozta többek tanúkénti meghallgatását. Például Pintér Dezsőét, a TV2 volt elnökét, Németh Péterét, a Népszava volt (de nem akkoriban) főszerkesztőjét, Pallagi Ferencét, a Blikk volt főszerkesztőjét (aki a Fenyővel zajlott vita idejében a Népszava főszerkesztő-helyettese volt) és Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészét. Továbbá kérte többek között a hangfelvételek kirekesztését a bizonyítékok közül.
A törvényszék jövő februárra tűzte ki a következő tárgyalási napokat, akkor folytatják Gyárfás Tamás meghallgatását.
Az Euronews és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatása öt kormányközeli médium cikkeit vizsgálta meg az önkormányzati választási kampány utolsó 30 napjában. Az alkalmatlan szó csaknem 500-szor szerepelt a választásokról szóló cikkekben.
A közismerten koncentrált, a Mérték szerint
(közte úgynevezett közszolgálati csatornák is) hatékony működése eddig is ismert volt. Ennek az óriásnak központi szereplője a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA). Az erősen centralizált, közel 500 kiadványt összefogó, az országos kereskedelmi rádiók, az ingyenes és a megyei napilapok piacán monopóliummal bíró szereplőt a versenyjogi szabályok kiiktatásával tömörítették egyetlen közös tulajdonos alá. (Mint ismert, mindezt „önkéntesen” és ingyen tette például Mészáros Lőrinc a Mediaworksszel, vagy Schimdt Mária a Figyelővel.) Az alapítvány a híreket is szolgáltató médiumok teljes piacán a bevételek 24 százalékát összpontosította – írja az elemzés.
Jól láthatóan ezt a bevált receptet írta fel magának a Fidesz az önkormányzati kampányra is. A vizsgálat során ugyan csupán öt médiumot vizsgáltak, de ezekben is legkevesebb 26 olyan cikket találtak, amelyek szóról szóra megegyező tartalommal jelentek meg legalább három felületen – így a magánkiadó által működtetett lapokon és az ezektől elvileg független, közszolgálatinak nevezett televízió oldalán is.
A vizsgálatba bevont médiumok:
Sokaknak feltűnt a választás előtt, hogy egyszer csak szinte minden kormánypárti megnyilatkozásban elhangzott-olvasható volt az „alkalmatlan” jelző Karácsony Gergelyről. Ezzel szemben álltak Tarlós Istvánról az „alkalmas”, „tapasztalt” minősítések. (Az Origónál például gyakran olvashattunk olyan megjelenést, amelyekben a nyitóoldalon nem is voltak mások, mint a jelzőt már címében is hordozó írások.)
A vizsgálat erről azt hozta ki eredményként, hogy csaknem ötszázszor jelent meg Karácsony „alkalmatlan” jelzője, a következő bontásban:
Polyák Gábor, a Mérték kutatója, médiajogász szerint jól látható a jelzők (alkalmatlan/alkalmas) teljesen következetes használata. Vagyis az a központi akarat, hogy márpedig ugyanazokat a szavakat a lehető legtöbbször kell megjeleníteni, teljes mértékben átment ezen a médián. (A bama.hu a pécsi, politikai szempontból igen kényes polgármester-választás kapcsán került képbe.)
Tarlós István esetében az alkalmas és a tapasztalt mellett még a legesélyesebb szavak jelentek meg legtöbbször a vizsgált oldalakon, Karácsony esetében csupa negatív, néhol személyeskedő jelző volt olvasható. Leggyakrabban az, hogy alkalmatlan, de volt bukott polgármester, megbízhatatlan, tájékozatlan, erőtlen, gátlástalan, tutyimutyi, tétova, mama kedvence is. A pécsi két jelölt, Vári Attila (Fidesz) és Péterffy Attila (ellenzék) esetében két fő jelzőt használtak. Vári volt a kétszeres olimpiai bajnok, Péterffy pedig az erdőégető.
Megnézték azt is, hogy mekkora volt az átfedés a megjelent tartalmak között, mennyi volt a (szinte) szó szerinti átvétel az elvileg magántulajdonú és a „közszolgálati” média között.
Összesen 26 ilyen cikket találtak a tanulmány készítői. Néhány esetben az állami hírügynökség, az MTI cikkét vették át szóról szóra a vizsgált médiumok (tegyük hozzá, ez elég gyakori az írott sajtóban). Több olyan cikkegyezést is találtak azonban, például a Fidelitas búcsúajándéka, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetőjének sajtótájékoztatója, vagy éppen a Századvég kutatásai, amikor ugyanarról a rendezvényről írták szinte szóról szóra ugyanazt a kormányközeli sajtóban és a hírügynökségben. A Századvég október 11-én kiadott kutatását, mely szerint továbbra is Tarlós a legesélyesebb, az Origo, a hirado.hu (az MTI-hírt közölve), a 888.hu és a Magyar Nemzet is szóról szóra közölte.
Három nappal a választás előtt, október 10-én a közvélemény-kutató intézetek rendezvényéről a Hír TV és az MTI is tudósított. Érdekesség, hogy a Közvéleménykutatók.hu oldalon is megjelent egy cikk, melynek az volt a címe, hogy „Egyik kutatócég sem állítja, hogy Karácsony Gergely győzhet”. Ám az ötből kettő (Medián és Publicus) vezetője is jelezte, hogy nem ért egyet a címmel. Mindkettő nagyon szoros eredmény jósolt a Karácsony-Tarlós-versenyben. A vizsgált médiumok közül
Az MTI a választás napján két interjút is közölt, melyek aznap hangzottak el a közrádió adásában. Az egyik vendég a kormánypártok támogatásával induló Tarlós István volt, a másik pedig Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. Szintén a választás előtti pénteken jelent meg az Origón egy cikk Karácsony 10+1 szerencsétlenkedéséről, melyet a Magyar Nemzet és a BAMA is közölt, érdemi változtatás nélkül. (Utóbbi két esetben a cím is ugyanaz.)
A választás eredményeit ismerjük. Budapesten és Pécsett is.
A Republikon Intézet szerint egy jól lebonyolított előválasztás kulcsfontosságú szerepet játszhat az ellenzéki pártok sikeres választási szereplésében.
A budapesti tapasztalatokat felhasználva, amikor is az együttműködni kívánó ellenzéki pártok kétfordulós előválasztáson választották ki a közös budapesti főpolgármester-jelöltet. Míg a IX. kerületében az ellenzéki pártok nem tudtak közös jelöltben megállapodni, ezért 2019. ott egyfordulós előválasztásra került sor.
A helyi választási bizottság a mandátum megüresedését követő 120 napon belüli valamelyik vasárnapra írhatja ki az időközi választást (ennek határideje 2020. március 17.). A szabályok értelmében a választást úgy kell kitűzni, hogy a szavazás napja annak kitűzésétől a 70. és a 90. nap közé kell essen, így a választásra a január 10. és március 8. közötti vasárnapok valamelyikén kerülhet sor (a március 15-i nemzeti ünnepen nem lehet választást tartani).
A jelölés feltételei a következők lennének:
A tanulmány szerint előnyös lehet, hogy a kampány olyan időszakra esik, amikor a vásárlások miatt többen vannak a közterületeken, ezért magasabb lehet a részvétel, így a győztes legitimációja is magasabb és a választók aktivitását, elköteleződését is növeli.
Az előválasztás helyszínének Győr frekventált pontjain felállított sátrakat javasol a tanulmány valamint a részt vevő pártok által megjelölt irodák.
A győri előválasztás lebonyolítója lehet a budapesti főpolgármesteri előválasztást szervező civil szervezet vagy bármely más szerveződés, amelyről az előválasztásban részt vevő pártok megegyeznek.
A Republikon Intézet – miként korábban is – szívesen részt vesz a győri polgármesteri előválasztás előkészítésében, lebonyolításában – olvasható a tanulmány zárómondatában.
Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) azt mondta, hogy a szakszervezet kész elfogadni a kormány javaslatát a még elégséges szolgáltatásról, így a kormánytól függ, lehetővé teszi vagy megakadályozza a sztrájkot. A szakszervezeti elnök szerint Magyarországon nem elégséges a szociális szakma állami elismerése, a dolgozók nem kapják meg sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsülést.
Szerdán lesz tíz hónapja annak, hogy „sziszifuszi” munkával küzdenek a kormánnyal az ágazat 12 pontos követelésének teljesítéséért, ez idő alatt megtapasztalhatták, mit ér a magyar sztrájkjog – mondta Boros Péterné. A hatalom szándéka szerint – különösen a közalkalmazotti területen –
ha hagyjuk – fogalmazott.
Bár bírósághoz fordultak, hogy az állapítsa meg a sztrájk esetén nyújtandó elégséges szolgáltatásokat, egyelőre nem született jogerős döntés az ügyben, a másodfokú bíróság új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. A beadványukban megjelölt még elégséges szolgáltatás sokkal több lenne, mint a napjainkban ténylegesen biztosított általános szolgáltatás kötelező minimuma. Az ágazatban tapasztalható pénzhiány ugyanis szolgáltatáshiányt eredményezett, az alacsony bérek és a méltatlan munkakörülmények miatt
Boros Péterné elmondta azt is, kedd reggel folytatják a tárgyalást a kormánnyal, azt kérik, a munkaadó válaszoljon követeléseik teljesítésére igennel vagy nemmel, és
Hozzátette: ha a kormány ellehetetleníti a szerdai sztrájkot, akkor november 13-a a szociális szakma önbecsülésének napja lesz. Kiemelte, mindent megtesznek azért, hogy a szociális ágazat dolgozói megkapják azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést a kormánytól, amely megilleti őket.
Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) elnöke szomorúnak nevezte, hogy a kormány évek óta nem javítja a szociális ágazatban dolgozók helyzetét, mindössze „szép szavakat” kapnak a szociális munka napján. A szakembereknek továbbra is két munkahelyen kell dolgozniuk, sok helyen a kötelező szakmai minimumlétszámot sem tudják biztosítani a fenntartók annak érdekében, hogy az ellátottak jogai ne sérüljenek – jegyezte meg.
Közölte,
„Úgyhogy azt üzenjük a kormánynak, hogy gyakorlatilag az év 365 napján sztrájkol a szociális ágazat, az elégséges szolgáltatásoknak sem tudnak sok esetben megfelelni” – fogalmazott. Köves Ferenc felszólította a kormányt, hogy becsülje meg azokat, akik a társadalom legelesettebb polgáraival és polgáraiért dolgoznak arcpirítóan alacsony bérért, sok esetben emberhez nem méltó körülmények között.
Úgy fogalmazott, a legális sztrájk „végtelen történetté kezd válni”, ezért felkészültek arra, hogy ha nem lehet legális eszközökkel sztrájkolni, akkor a szociális szakemberek is élni fognak a „leleményességekkel”. Nem támogatnak törvénybe ütköző cselekedeteket, de ha bármely kollégájukat hátrány éri azért, mert a véleményét állampolgárként, szociális szakemberként a kormány tudomására hozta, akkor jogi védelmet biztosítanak számára.
Szemel láthatóan az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen számára legnagyobb gondot a magyar biztos személyének jelölése okozza. Nem mintha a magyar kormány olyan súllyal bírnak az unióban, hogy ez központi kérdéssé váljon, sokkal inkább azért, mert a Bizottság megszavazására nem kerülhet sor, ha valamennyi biztos meg nem kapja a parlamenttől a felhatalmazást.
Miután Trócsányi László elbukott, a bizottsági elnök új javaslatot kért Orbán Viktortól, s már a kérésben benne foglaltatott, hogy ha lehet, a személy legyen nő. Ez azonban alkalmat adott a magyar miniszterelnöknek, hogy újra erejét mutogassa, s csak azért is egy férfit, a brüsszeli állandó képviselet vezetőjét, Várhelyi Olivér nagykövetet jelölte. A dac, ami e döntésben kifejezésre jutott azonban inkább nehezíti Orbán helyzetét, semhogy sikerrel kecsegtetne a nap végén.
Várhelyi már az első pillanattól nem számított alkalmas jelöltnek. Nevének felmerülése utáni napokban a Politico jólértesült forrásokat idézve mutatta be a diplomata nem éppen makulátlan múltját a képviseleten, utalva arra: a civilizált elvárásokkal nem mindenben egyező módon viselkedik környezetével, ráadásul számára egyetlen igazodási pont létezik: az, aki pozíciójában meg tudja tartani.
Mellesleg Várhelyi nem is csinált titkot abból, hogy mi a véleménye az unióról. Jelölésének másnapján egyértelművé tette: kizárólag az őt jelölő Orbánnak óhajt megfelelni, pár nap múlva pedig minősíthetetlen hangnemben nyilatkozott az Európai Parlamentről is – ami mégiscsak a legfőbb törvényességi instancia az unióban. A jelek arra utaltak, hogy Várhelyi ugyanazt a logikát követi, amit Orbán: mindkettő egy olyan ellenállást akar legitimmé tenni az uniós struktúrákban, amely megkérdőjelez a demokratikus intézmények hitelét, s ezért képes megsemmisíteni azok legitimitását. Magyarországon nagyjából pont ez történt a rendszerváltás után megteremtett demokratikus intézményi struktúrával.
Erre Orbán rá is erősített a Türk Tanács nevű, keleti diktátoroknak létrehozott operett-találkozón, ahol a következőket mondta:
„…Ha sikerülne ezt a portfóliót megszerezni, akkor keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal, és a tagsági tárgyalások ügyében pedig Törökországgal. Ha sikerül ezt a portfóliót megszereznünk, akkor örömmel állunk az Önök rendelkezésére, hogy segítsük az Önök törekvéseit…”
Az ember ennek tükrében valahogy azt feltételezi: a miniszterelnök tényleg arra törekszik, hogy Várhelyi megválasztását megakadályozza. Ez is egy lehetséges fideszes opció. Ha ugyanis Várhelyi nem kapja meg a pozíciót, úgy a Bizottság megszavazására sem kerül sor még ebben az évben, s így lényegében von der Leyen sem kezdheti meg az érdemi munkát. Márpedig, ha az unió nem tud érdemben működni, ezzel Orbán megerősítheti saját táborában azt a benyomást, hogy egyedül ő dönt arról, milyen lesz az unió jövője, ráadásul örömteli perceket szerez azoknak is, akik hasonlókban reménykednek. Mint például Putyin.
Mindezek fényében aligha kétséges, hogy a magyar miniszterelnök csodálóinak tábora az uniós struktúrákban nem hogy gyarapodnak, de alaposan tovább csappant. Hogy a parlament baloldala miként vélekedik róla, az aligha lehet kétséges. Igaz, számosan beletörődnének Várhelyi megszavazásába, ha cserében az Európai Néppárttól (EPP) kapnának valamilyen kompenzációt. Erre viszont az EPP aligha fog vállalkozni, hisz ezzel teljesen magára rántaná a felelősséget az Orbán okozta káoszért s az annak nyomán az unóban kialakult válságért.
Hogy ez mennyire így van, jelzik az elmúlt hetek fejleményei. A Külügyi Bizottság elnöke, a német CDU embereként az EPP egyik befolyásos vezetője, David McAllister november 6-án kijelentette: nincs jelölt a szomszédságpolitikával és a bővítéssel foglalkozó biztosi pozícióra továbbra sem, így nincs tervezett időpont a meghallgatásra. Könnyen lehet – így McAllister –, hogy a Bizottság megszavazására csak valamikor január közepén kerül sor. Ugyanakkor még ugyanaz nap a titkárságokról az a hír jött, hogy Várhelyi meghallgatása november 18-án lesz. Egy napra rá, a leköszönő szomszédságpolitikai és bővítési biztos, Johannes Hahn meghallgatásán McAllister korábbi kijelentését megismételte, s erre azonnal jött a hír, hogy a meghallgatást előrehozták 14-re.
Az egymásnak ellentmondó hírek és McAllister nem is rejtegetett averziója Várhelyit illetően arra utal, hogy a legnagyobb ellenállás épp az EPP-ben bontakozik ki Orbánnal szemben. Ugyanezt támasztja alá egy – nevét mellőzni kérő – néppárti vezető, aki a Politico-nak tegnap azt nyilatkozta:
„Hatalmas küzdelem várható a Néppártban Várhelyi megszavazása miatt…”
Egy másik pedig ezt mondta:
„Szó sincs arról, hogy Várhelyi lenne a várományos a bővítési portfólióra. Hogy egy biztos kifejezetten saját országa céljait próbálja ráerőltetni a Bizottságra, az nélkülöz minden politikai realitást.”
Ursula von der Leyen viszont levelét megírta Várhelyi nagykövetnek, melyben összegezte elvárásait a „jövendő biztossal” szemben. Csak hogy von der Leyen írt már efféle levelet – például Trócsányi Lászlónak, aki aztán csúfosan elbukott, s támogató szavazatokat csak a szélsőjobbról kapott.
Hogy mi lesz mindennek a folytatása, az egy többismeretlenes egyenlet, de egy valami már most nyilvánvaló: az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már jó ideje sorozatosan arra használja fel a jelölési procedúrát, hogy Orbán Viktort megalázza. Nem jókedvében teszi ezt, hanem azért, hogy a magyar miniszterelnöknek esélye se maradjon komoly tényezőként feltüntetnie magát a nemzetközi életben.
Orbán politikai lejáratása pedig elsősorban a jobboldalnak fontos, hisz eddig őket és csakis őket blamálta a magyar miniszterelnök összes provokatív megnyilatkozása.
Ara-Kovács Attila