Fontos

A jogállamiság tarkón lövése után mára eljutottunk az alkotmányos terrorig

Újhelyi István Európai Parlamenti képviselő 234. alkalommal teszi közzé nyílt levelét, melyben a Fidesz hatalom és hatalomgyakorlásának  visszásságaira hívja fel a figyelmet. Az Mszp-vel és magával lehet nem egyetérteni, de az e heti nyílt levele még a korábbiaknál is ütősebbre sikerült, sőt tovább menve mindenkit arra kell  sarkalljon, hogy azért a mostanában sokat emlegetett Köztársaságért a korábbiaknál is sokkal többet tegyen!

„Napra pontosan négy évvel ezelőtt történt, hogy kopasz verőlegények fizikailag megakadályozták Nyakó Istvánt abban, hogy az MSZP nevében népszavazási kérdést nyújtson be a vasárnapi boltzár ügyében. Annyi bicskanyitogató esemény történt azóta, hogy ez a jelenet sokakban már nyilván megkopott, pedig intő jel kell, hogy maradjon, hiszen ez az eset világosan és egyértelműen bebizonyította: a Fidesz semmitől sem riad vissza, minden eszközt megengedhetőnek tart és nem fél átlépni semmilyen törvényi vagy erkölcsi Rubikon-t.

Pedig ez a Nemzeti Választási Irodánál történt botrány sem volt előzmény nélküli. A Fidesz alig egy esztendővel a hatalomra jutása után máris berúgta az ajtót és világossá tette: magasról tesznek jogszabályra, erkölcsre és szokásjogra. Apróság volt, de mindent előrevetített, amikor 2011-ben azzal kezdték gőgös megtorló hadműveleteiket, hogy nemes egyszerűséggel beszántották a földrajzinév-bizottságot, miután szakmai érvek mentén nem értettek egyet a Ferihegyi Repülőtér nevének átnevezésével.

Erőből átvitték, aki ellenszegült, lefejezték. Bumm.

Ugyanezt láttuk később kiteljesedni a Népszabadság hazug indokokra felépített, végtelenül undorító módon végrehajtott kivégzésénél, de a másik végletként ugyanezt látjuk most például a fóti gyermekvárosban is, ahol a NER-től való félelem és túlkompenzálás miatt

a porcelángerincű intézményvezetés képes megbüntetni egy speciális nevelési igényű fiút, mert egy internetre feltöltött dalban tiltakozott a gyermekváros bezárása és az oligarcha-kormány ellen.

Azért emlékeztetem minderre Önöket és azért hívom vissza emlékeik közé a Nyakó Istvánról és a vele szemben felsorakozó fideszes bérkopaszokról készült képeket, mert

nem léphetünk túl egyik gaztetten sem.

Az, amikor az MSZP bátran és következetesen kiállt az emberek akarata mellett, a narancsos hatalom pedig utolsó eszközként verőembereket küldött azért, hogy fizikailag megakadályozzon valakit – jelen esetben Nyakó István barátomat – alkotmányos jogai gyakorlásában, az a magyar jogállamiság tarkón lövésével volt egyenértékű.

Tudom, a jogállamiság ügye ebben a formában keveseket érint meg, a plakátokra felírt gyűlölet-propaganda ennél (tragikus, de) jóval több érzelmet vált ki a magyar polgárokból, a négy évvel ezelőtti esemény azonban fontos figyelmeztetés kell, hogy legyen mindannyiunknak. Különösen most, amikor

a Fidesz-kormány állami finanszírozású álkonzultációban kéri ki az emberek véleményét arról, hogy tetszik-e nekik egy jogerős bírósági ítélet tartalma vagy sem.

A Fidesz nem mást üzen ezzel, mint hogy a jogbiztonság ezennel hivatalosan is véget ért Magyarországon, a független bíróságok döntését az államhatalom csak akkor veszi figyelembe, ha épp úgy akarja.

Hölgyeim és Uraim, ez az elvetemült lépés az álkonzultációban hivatkozott bírósági ítélet témájától és tartalmától teljesen független, a demokratikus berendezkedést érintő elvi kérdés.

Állítom, hogy ahol államilag küldött verőemberek akadályozzák meg az alkotmányos joggyakorlást és ahol az ügyben érintett intézmény (Nemzeti Választási Iroda) gyáván félrenéző elnöke a mai napig hivatalban maradhat, ott már nincs jogbiztonság. Ott viszont,

ahol jogerős bírósági ítéletek kapcsán maga a kormány szervez állami pénzen ellenkampányt és próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, ott kérem „alkotmányos terror” van.

Ez pedig nem játék. Üssék fel a történelemkönyveket és nézzék meg hova juttatta az érintett nemzeteket az ehhez hasonló fasisztoid államépítkezés. A Duće persze mindig megbukott a végén, de addig fájdalmas, súlyos károkat hátrahagyó, felperzselt és véres út vezetett.”

Megint győznek

Emlékszünk még, hogy is ne emlékeznénk a „rezsicsökkentésre” meg az „illegális bevándorlókra”. A Fidesz a maga, kétharmados választási győzelmet hozó kampányához megtalálta a bűvös szavakat, az ellenzék pedig, amely állítólag szemben áll vele, átvette a szavait, fogalmait és ezzel aláírta a saját halálos ítéletét.

Ugyanez történt, amikor a Fidesz Stop Soros törvényként emlegette a civil szervezetek elleni törvényét, és ezt a megnevezést is átvette a független sajtó és mindenki. A nyelvi győzelem már szinte teljes győzelem. És most? Most a „migránsbiznisz” velejéig hazug nyelvi konstrukcióját vette át szinte a teljes média, s az ellenzék sem képes helyette mást mondani.
De túl a nyelvi kapituláción, ebben a most folyó uszító kampányban a dolog érdemét tekintve is újra kapitulál az ellenzék, akárcsak annak idején a „rezsicsökkentés” ügyében vagy a menekültkérdésben. (Emlékezetes: a 2018-as választási kampányban miniszterelnök-jelöltként Karácsony Gergely és még a DK is fogadkozott, hogy nem akarja lebontani a határkerítést, az Orbán-rendszer embertelenségének szimbólumát.) Hogyan kapitulál a Jobbikból, MSZP-ből, LMP-ből és DK-ból álló ellenzék a börtönügyben?
Csütörtökön soron kívüli plenáris ülésen tárgyalta az Országgyűlés az igazságügy-miniszter előterjesztését „A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről”. A törvényjavaslat lényege, hogy – miként azt Orbán januárban bejelentette – felfüggesztik a kártérítések kifizetését, majd a nemzeti konzultáció után új, végleges szabályozást alkotnak, és a pénzt nem letéti számlára, hanem a büntetés-végrehajtó intézetnél nyitott számlára helyezik, és onnan elsőként az áldozatok és családtagjaik igényét elégítik ki.

Szeptemberig el akarják érni, hogy a börtönök zsúfoltsága megszűnjön.

A parlamenti vitában az ellenzéki képviselők lényegében két dolgot vetettek a kormány illetve a Fidesz szemére. Egyfelől azt, hogy a kialakult helyzetért – miszerint az állam sok milliárd forint kártérítést kényszerül fizetni a börtönök zsúfoltsága által sújtott fogvatartottaknak – a Fidesz felelős, hiszen Trócsányi igazságügy-miniszter előterjesztésében fogadta el a fideszes parlamenti többség a kártérítéseket lehetővé tevő törvényt. (Arra akkor a Jobbik nemmel szavazott, a többi ellenzéki párt tartózkodott.)

Másfelől pedig azzal riogatják a közvéleményt, hogy a kormány úgy fogja elérni a börtönzsúfoltság csökkentését, hogy „rászabadít a társadalomra” vagy kétezer bűnözőt. Ezt hallottuk a Jobbiktól is, a DK-tól is és az MSZP-től is.

Ugyanakkor nemcsak a kormány nem beszél arról, hogy hogyan alakult ki az, amit börtönzsúfoltságként emlegetnek, de az ellenzéki pártok sem. 2010 előtt mintegy 14 ezer embert tartottak fogva a magyar börtönökben, a Fidesz represszív büntetőpolitikája, a hosszabb büntetési tételek alkalmazása, a „középmérték”-szabály érvényesülése nyomán ez 18 ezerre emelkedett, új börtönök viszont nem épültek. A büntetőpolitika ilyen módosulásával a Jobbik egyetértett és ma is egyetért, a baloldali ellenzéki pártok viszont annak idején nem támogatták, de nem is bírálták és ma sem bírálják.

Nem beszéltek az ellenzéki képviselők arról sem – és ez az alapkérdés –, hogy a fogvatartottaknak megítélt kártérítések jogosak, méltányosak, hiszen a börtönviszonyok valóban nem felelnek meg az európai illetve magyar normáknak.

A Jobbik egyik képviselője „piszkos ügynek” nevezte a kártérítések gyakorlatát. A baloldali képviselők sem vették védelmükbe az ügyvédeket, akik a hivatásukat gyakorolják, amikor a fogvatartottak jogi képviseletét ellátják.
Hogy a Jobbik így beszélt a törvényjavaslat vitájában, azt természetesnek tartom, hiszen a Jobbik ugyanazt a rendpárti világképet vallja, mint a Fidesz, és ugyanúgy nem fogadja el az emberei jogok egyetemességének elvét.

Azt azonban, hogy a baloldali képviselőktől sem hallottunk mást a vitában, mint a Jobbiktól, megdöbbentőnek tartom.

Nem tudom eldönteni: vajon nem értik, hogy a Fidesz büntetőpolitikája ellentétes az Európa nyugati részében évtizedek óta érvényesülő trendtől, s hogy jogállamban a fogvatartottaknak is vannak jogaik, és mint valamennyiünket, őket is megilleti a jogi képviselet, vagy magukban persze tudják ezt, csak nem beszélnek róla, mert népszerűtlenséget hozna.
Amikor a Fidesz a rezsicsökkentéssel kampányolt, az ellenzéki pártok nem merték leleplezni ennek hamisságát, sőt még megpróbáltak rá is licitálni. Az eredmény a második kétharmad lett. Az ellenzék demokratikus, magukat európai elkötelezettségűnek mondó pártjai, melyek a kerítés építésekor még nemet mondtak arra, két évvel később már azt mondták a kampányban, hogy maradjon a kerítés, de így sem úszták meg a harmadik kétharmadot.
Most szidják és vádolják ugyan az Orbán-kormányt, de az alapvető emberjogi kérdésben ugyanúgy nem szállnak szembe vele, ahogy megfutamodtak az elvi vitától az előző esetekben is.
Megalapozzák a Fidesz következő győzelmét.

Nem fizetnek a „börtönbizniszre”, jöhet Copperfield

Bár korábban csak időhúzásról döntöttek, most június közepéig jegelnék a börtönviszonyok miatti kártalanítások kifizetését. A túlzsúfoltságot copperfieldi mozdulattal tüntetnék el őszre.

A kormány benyújtotta az új ellenség, a „börtönbiznisz” elleni törvényjavaslatot. A Varga Judit jegyezte törvényjavaslat (A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről) fő rendelkezése az, hogy a sürgősséggel elfogadandó törvény hatálybalépését követően „az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott határozatban megítélt kártalanítási összeg 2020. június 15-ig nem fizethető ki”.

Az indoklás az ismert gondolati nyomvonalon halad. A kormány elítéli a börtönviszonyokkal kapcsolatos

fogvatartotti sérelmek kártalanítására indított perek körüli visszaéléseket,

amelyek súlyosan sértik a társadalom igazságérzetét, és elkötelezetten védi a bűncselekmények áldozatainak jogait és érdekeit. A kormány nemzeti konzultációt kezd annak érdekében, hogy olyan új szabályozás születhessen, amely híven tükrözi az állampolgárok véleményét.

A benyújtott javaslat felülírja azt a januári kormányhatározatot, amely a legvégső határidő (90 nap) végéig írta elő a kártalanítások kifizetését. Szemben azzal, amit Orbán Viktor az évi egyszeri hazai sajtótájékoztatóján jelentett be. A mostani módosítás ennek felel meg.

A majdani törvény értelmében az Országgyűlés „felhívja” a kormányt, hogy a nemzeti konzultáció eredménye alapján a bűncselekményekből származó károk enyhítéséről szóló és a bűncselekmények áldozatainak érdekeit érvényre juttató új szabályozási rendszert dolgozzon ki 2020. május 15-éig. Vagyis gondoskodjon arról, hogy az eddig a rémes börtönviszonyok miatti

olykor sokmilliós kártalanítások akár tetemes része nem maradt a raboknál,

hanem például az áldozatokhoz került.

Az Országgyűlés pedig „felhívja” a kormányt, hogy a börtönzsúfoltság megszüntetése érdekében

szeptember 30-áig biztosítsa, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek átlagos kihasználtsága ne haladja meg a teljes kihasználtságot.

Jelenleg ez 112 százalék. A hivatalosságok öt éve azt ígérték, hogy az akkori 140-ről 100 százalékra csökkentik a börtönök zsúfoltságát.

Ennek érdekében átfogó programot hirdettek.

Nyolc új börtön épült volna létre 2019-re. Ebből semmi se lett.

Négy éve Tasnádi László, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára arról beszélt, hogy az Európai Bíróság több elmarasztaló döntést hozott és kártérítést ítélt meg raboknak a börtönök túlzsúfoltsága miatt, a kormány ezért „elszánt a további férőhelybővítés mellett és idén is folytatódnak az ezzel összefüggő munkálatok”.

Tasnádi szerint négy intézetben kezdődött meg a bővítés, ezen kívül az önkormányzati telekpályázat eredményeképpen a következő években Kunmadarason egy ezerfős, míg Ózdon, Kemecsén, Csengeren és Komlón egy-egy ötszáz ember elhelyezésére szolgáló börtön épülhet 2019-ig – mondta Tasnád. 2017. márciusában 131 százalékos telítettségnél 3000 főre tették a kívánt új férőhelyigényt, amikor 13 ezer helyen 18 ezer embert tartottak fogva.

Az öt éve ígért programban Békésen, Csengeren, Hevesen, Kemecsén, Komádiban, Komlón, Kunmadarason és Ózdon épült volna új börtön. Ebből azonban nem lett semmi, 2018. márciusában eredménytelenül zárult négy új börtön megépítésének (a tervezéstől a kivitelezésig szóló) meghívásos közbeszerzése. Ezek: Komló (500 férőhely), Komádi (500 férőhely), Békés (500 férőhely), Kunmadaras (1000 férőhely). Az ok az volt, hogy a legolcsóbb ajánlat is drágább volt az építkezésre költhető összegnél (a kisebb börtönök esetében 3,9 milliárd forintot, a nagyobbnál 7,9 milliárd forint). Egy hónappal korábban pedig másik négy 500 férőhelyes börtön (Ózd, Kemecse, Csenger, Heves) is így járt.

Az egyetlen felmutatható eredmény a tavaly februárban a menekülttáborból átalakított kiskunhalasi börtöné volt. Akkor 472 férőhelyet adtak át. Most szeptember végéig lesz idő a megoldásra.

Hadházy megint táblázozott

A független képviselő a parlament nyitónapján ismét táblákkal szórakoztatta a közönséget. Orbánra várt, aki azonban nem ment el az ülésre.

Ismét performansszal készült a tavaszi ülésszak kezdő napjára Hadházy Ákos. A miniszterelnök megszokott napirend előtti beszédére számított, de Orbán nem ment, hogy ne vigye el a showt Kásler Miklós elől, aki a koronavírusról adott tájékoztatást (nálunk nincs beteg, a rendszer felkészült).

A független képviselő ettől nem zavartatva bemutatta plakátjait. A „Stop propaganda”, a „Muszáj hergelnie, mert túl sokat lopott” és „A miniszterelnöknek a majorságát” feliratúakat mutatta fel, majd lógatta le az elnöki szék felett a karzatról.

Kövér László kitiltotta Hadházyt az ülésnapról. A képviselő azonban nem hagyta el a termet.

Orbán hét hazugsága és egy igazsága

Orbán legotrombább hazugsága a mai évértékelő beszédben az volt, amikor azt állította, hogy Soros háromszor próbálta kifosztani Magyarországot. Egyszer, amikor a magyar államadósságot akarta megvenni, de ebben úgymond Antall József megakadályozta.

Igen, többen is arra próbálták rábeszélni Antallt és a magyar gazdaságpolitikusokat 1989-90-ben, hogy ne törlesszék az adósságot, hanem másképpen szabaduljanak meg tőle, Soros is, de ha netán megvásárolta volna az adósság egy részét, az sem jelentette volna semmilyen értelemben az ország kifosztását, ez a vád nevetséges.
Az igaz, hogy ajánlatot tett később az OTP megvásárlására, és hogy ezt Horn utasította el, de az sem jelentett volna semmiféle kifosztást. (Az, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bankot az Orbánék által erre kiszemelt valakik vásárolták meg, az attól függően jelent kifosztást nagy éppen segítséget, hogy milyen áron, milyen feltételekkel történt a tranzakció. Ahogy az OTP-re tett Soros-féle ajánlat is.)
Orbán szerint a harmadik eset az volt, amikor Soros azt ajánlotta fel, hogy menekültek betelepítéséhez nyújt segítséget, nyilván nem annyira Magyarországnak, mint inkább Európának. Hogy ebben mi a kifosztás, az végképp nem érthető.

Azért volt ez a háromszori kifosztás kiváltképp otromba, mondhatni goebbelsi hazugság, mert ha valaki nem elvett bármit az országtól, hanem csak adott neki, az éppen Soros György, akit e tekintetben teljes joggal szoktak Széchenyihez hasonlítani.

Régóta alkalmazott, jól bevált hazugság, hogy ők elutasították a megszorításokat. Mi a megszorítás? Az, amikor egy kormány korábban élvezett jövedelmeket megszüntet vagy csökkent, illetve vagyonelemeket elvon. Természetesen volt ilyen Orbán tízéves kormányzása során, mindenekelőtt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elzsarolása vagy a rokkantnyugdíjak megszüntetése, a fegyveres erők nyugdíjasainak megadóztatása, a bankoktól beszedett, de az ügyfeleket terhelő tranzakciós illeték, amelyekkel milliárdokat vontak el a lakosságtól (az „emberektől”) és így könnyítettek a költségvetés helyzetén. Mi ez, ha nem megszorítás?
Természetesen hazug az az állítás is, hogy „Európában az a helyzet állt elő, hogy a döntéshozók számára az erőszakos bűnözők jogai fontosabbak lettek a törvénytisztelő emberek jogainál”, „az áldozatok helyett az elkövetőket védenék. Ez a veszedelmes jelenség Magyarországot is elérte.”

Szó sincs róla, hogy a bűnözők jogai fontosabbak lettek az európai jogállamokban a törvénytisztelő emberek jogainál, mindössze arról, hogy az európai jogállamok elismerik, hogy a fogvatartottaknak is vannak jogai, s ha azok sérülnek, őket is kártérítés illeti meg. Ez az, amit mostani kampányában Orbán kétségbe von.

A gyöngyöspatai kártérítési ügyben mondta Orbán, hogy „Továbbra sem tűrjük el, hogy a származás, az etnikum stigmát vagy hátrányt jelentsen, de előnyt és előjogot sem adhat. A pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgozni.”

Mintha az, hogy a szegregáció következtében elszenvedett kár okán fizetett kártérítés előny, előjog lenne. Nyilvánvalóan nem az, de ez a hazug beállítás része a cigányok elleni, hetek óta tartó uszító kampánynak.

Nyilvánvaló hazugság volt az is, amikor Orbán azzal utasította vissza az oktatáspolitikáját ért bírálatokat, hogy a sikeres gazdasági teljesítmények mögött álló mérnököket és szakmunkásokat a magyar oktatási rendszerben képezték, hiszen valóban ott képezték őket, csakhogy nem az ő kormányzása idején, hanem korábban, mielőtt még ő vette volna a maga kezébe a magyar iskolákat.
Hasonlóképpen hazugság volt az, amikor azzal utasította el a társadalmi különbségek növekedésére vonatkozó kritikákat, hogy európai összehasonlításban Magyarországon alacsonyak a vagyoni különbségek, s a németországihoz és ausztriaihoz képest alacsonyabb számot említett Magyarországra.

Ahol még csak harminc éve folyik a magántőke legális felhalmozása a gazdaságban, és nem háromszáz éve, ott persze a magánvagyonok közötti különbségek óhatatlanul kisebbek.

Csakhogy a bírálatok azon alapulnak, hogy a jövedelmi különbségek Magyarországon gyorsabban növekedtek az elmúlt tíz évben, mint más, összehasonlítható országokban, és kiváltképp arra, hogy az állami jövedelempolitika az Orbán-rendszerben a különbségek növelését szolgálja, és nem csökkentését, mint a legtöbb civilizált országban.
Igazi rendszerhazugság az az állítás, hogy Orbán „nemzeti konzultációi” azt jelentenék, hogy bármiről is az emberekkel együtt döntene az Orbán-kormány. Ezek manipulációs eszközök, a kérdésre feltett ügyekről Orbán már régen döntött, és a kérdések feltétele csupán azt szolgálja, hogy a Fidesz támogatóival kialakult lelki közösséget újra meg újra megerősítsék.
De vajon mit gondoljunk Orbán e mondatáról:

„Az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz év magyar történetében”?

Ez is hazugság volna? Szerintem nem az. Nem érthetjük meg Orbán sikerét, stabil ötven százalék körüli támogatottságát, ha nem értjük meg ennek a mondatnak az igazságát.

Mert mi a siker, és mi a kudarc?

A mi szemünkben, Orbán politikai ellenfeleinek szemében társadalmi kudarc egy-két millió magyar ember kilátástalan leszakadása.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a mindenki számára hozzáférhető egészségügy teljesítménye egyre bizonytalanabbá válik, és ezért aki csak teheti, elmegy a fizetős magánegészségügybe, a tb-finanszírozású ellátás pedig tovább hanyatlik.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a sok tekintetben szegregáló magyar oktatás gyerekek százezreitől veszi el az emberhez méltó jövő esélyét. A mi szemünkben kudarc az ország folyamatos lecsúszása a nemzetközi korrupciós ranglistákon.
A mi szemünkben kudarc az ország nemzetközi elszigetelődése, romló megítélése. Csakhogy Orbán és követői szemében mindez nem kudarc, hiszen nem e szempontok szerint mérik a sikert vagy kudarcot.
Ő azt tekinti sikernek, ha szabaddá teheti magát a nemzetközi normák követésétől, ha a magyarországi hatalomgyakorlás mikéntjébe nem enged beleszólást a demokratikus külvilágnak.

Számára siker, ha kialakít maga körül egy hozzá lojális, tőle függő vállalkozói réteget, hozzájuk csatornázza át a nemzeti vagyon növekvő részét, és ezzel gazdaságilag is megalapozza hatalmát.

Számára siker, ha „családpolitikaként” megteremti az aktív korú középréteg javára irányuló jövedelem- és vagyonátcsoportosítást a szegények, a szakadtak, az improduktívnak tekintett idősek rovására.
Számára siker, ha eléri, hogy a külvilág adottságként tudomásul vegye nacionalista, menekültellenes politikáját, e mellett szervezve blokkoló kisebbséget az Európai Unióban.
Siker, ha elfogadtatja a „határokon átívelő nemzetegyesítés” politikáját nemcsak híveivel, de az ellenzéki pártok többségével és a közvélemény nagyobb részével is, és eléri, hogy tudomásul vegyék, tolerálják azt a szomszéd országok és az európai intézmények is.
Ezek a legfontosabb céljai, és ezeket az elmúlt tíz évben – nézzünk szembe vele – meg tudta valósítani. Ezért számolhat be sikerekről évértékelő beszédében. Minthogy ezek követői szemében is sikerek, érthetően fogadja lelkesedés a beszédet a teremben és hívei körében azon kívül.

Mi persze mást tekintenénk sikernek, és ebben igazunk van. Viszont jól tesszük, ha felidézzük: nekünk, amikor kormányon voltunk, nem sikerült a saját sikerkritériumaink szerint tartós eredményt elérni.

A mi kormányzásunkra nem milliók jólétének folyamatos emelkedése volt jellemző, hanem az, hogy előbb nem fenntartható jóléti költekezést engedett meg magának a kormányunk, majd ennek néhány év elteltével megjött a böjtje, és vissza kellett venni a megalapozatlanul kiosztott bérekből és nyugdíjakból. Az oktatás fejlesztésére tett helyes intézkedéseket kidolgoztuk, de a pénzügyi válsághelyzet miatt nem tudtuk végrehajtani. Volt a második Gyurcsány-kormánynak – egyedül az 1990 óta alakult kormányok között – érdemi egészségügyi reformprogramja, de nem volt ereje annak megvalósítására. Nem volt, mert a pénzügyi válsághelyzet miatt azzal – a vizitdíjjal – kellett kezdenie a megvalósítást, ami azonnali kellemetlenséget okozott a betegeknek, s nem azzal – a több biztosítós rendszerrel, az emberek választási lehetőségének megteremtésével –, ami ugyanolyan népszerű lehetett volna, mint korábban nálunk az azóta megölt nyugdíjreform, vagy Szlovákiában a biztosítók közötti választás lehetősége.

A mi kormányzásunk kudarcként él a magyar közvélemény jelentős részének szemében, s ehhez képest könnyebb elfogadtatnia Orbánnak az emberek számottevő részével a maga sikerpropagandáját.

Nagyon nyert az ellenzék Dunaújvárosban

Nem indított jelöltet a Fidesz, és nagyon ki is kapott Dunaújvárosban az általa támogatott független jelölt. A teljes ellenzéket maga mögött tudó jobbikos Kálló Gergely 56-37 százalékkal áll nyerésre az időközi parlamenti választáson.

Alacsony részvétel mellett zajlott az időközi parlamenti képviselői választáson Dunaújváros 4. egyéni választókerületében. A szavazatok csaknem teljes feldolgozottságán a Jobbik jelöltje, a teljes ellenzéki (DK, LMP, MSZP, Momentum, Párbeszéd) támogatást élvező Kálló Gergely 56,29 százalékkal már nyertes a független, a Fideszt maga mögött tudó Molnár Tibor (37,72) előtt. Molnár a térségbeli Iváncsa polgármestere.

A 2018-as országgyűlési választáson a jobbikos Pintér Tamás nyert, de a tavaly októberi önkormányzati választáson polgármesterré választották. Emiatt időközi választást kellett tartani. Most a teljes ellenzék egy jelölt mögé állt be, aki ezen a választáson is jobbikos lett. Kálló Gergely korábban Pintér közvetlen munkatársa volt. A Fidesz most már nem is állított saját jelöltet.

Honnan veszi Balog

Szokás szerint Balog Zoltán nyitotta meg Orbán mai évértékelőjét. Az egybegyűlteket, a fideszes politikai közösség tagjait úgy jellemezte, mint akik „magyarok, fehérek, heterók, keresztény nők és férfiak”, nyilvánvaló célzással Niedermüller Péter szavaira. (Később még utalt is a VII. kerületre.)

Egyetlen kérdés merül föl az emberben: honnan tudja Balog, hogy az egybegyűltek mind heteroszexuálisok? Noha sosem foglalkoztat mások szexuális orientációja, és senkit nem ítélek meg ezen az alapon, a coming out pedig eddig csak ellenzéki politikusoknál fordult elő, azért tudni lehet néhány vezető fideszes politikusról, hogy meleg. Vajon őket nem hívták meg vagy nem mentek el? Honnan veszi Balog, hogy ők mind „heterók”? Mellesleg eddig zsidók is lehettek a Fideszben, akik vallásilag nem keresztények, ha csak, felkészülve valamire, nem választották a kikeresztelkedés rég ismert aktusát. Szóval: honnan veszi Balog, amit mondott?

Közepes ph-értékű Orbán-beszéd

A klímavédelmi terven kívül kevés konkrétum hangzott el a jövőről Orbán Viktor évértékelőjében. Sok ideológiai odacsapás, brüsszelezés és kommunistázás mellett a „magyarok a legjobbak” hangulata lengte be a Várkert Bazárt.

Sokan sokat vártak Orbán szokásos beszédétől. Konkrétumokat, elsősorban a gazdaságban és a mostanára megtalált klímaügyben. Az eredmény felemás.

Fejsze az őserdőbe

Hangzatos ideológiai és nemzeti alapvetésekkel kezdett Orbán. Minden felemelkedő nemzet sikertörténete az önbecsülés megerősítésével kezdődik, a bajba jutott országok polgárainak személyes önbecsülése pedig csak nemzetükével együtt térhet vissza – tudhattuk meg. Szerinte 2010-ben az volt a cél, hogy „bizonyítsuk be magunknak és a világnak, még mindig vagyunk valakik”. „Úgy gondoltuk, vagy találunk egy utat, vagy csinálunk egyet. És mivel a Brüsszel és Washington által kijelölt utak nekünk nem voltak járhatók, kénytelenek voltunk újat csinálni”.  „Kitaláltuk és meg is csináltuk”.

Szerinte mindent sikerült elérniük az elmúlt tíz évben, amit szerettek volna.

De a világban még mindig arról vitáznak, minek kell hívni a rendszert, amit ők felépítettek. Nem is csoda, hogy kínban vannak, mert ilyen nincs máshol Európában, talán csak Lengyelországban. Orbán szerint a „liberális brüsszeli euroblabla nyelven” nem lehet elmondani, mi történik Magyarországon. Hogy a magyarok nem pusztán nagy fába vágták a fejszéjüket, hanem egyenesen egy őserdőbe, és sikeresen ki is találtak belőle.

A liberális egyenlő diplomás kommunista

Az IMF-et hazaküldték, a hiteleket idő előtt visszafizették, létrehoztak 850 ezer munkahelyet, felszámolták az „ingyenélést”, a pénzügyeket rendbe tették, a dolgozóknak megadták a tiszteletet és a megbecsülést, a családok megkapták az elismerést, a nagycsaládok nagy elismerést kaptak, megindították a nemzetegyesítést, és a határon túlra kényszerült magyar közösségeket összekötötték az anyaországgal – sorolta. A héten közzétett brüsszeli gazdasági jelentésekben egész Európa azt olvashatja, hogy úgy tűnik, 2019-ben a magyar gazdaság nőtt a leggyorsabban az egész kontinensen.

Magyarországot a volt kommunistákból álló kormány vitte csődbe liberális politikájával.

„Ez a példa megerősíti azt a feltételezést, hogy olyan, hogy liberális, nincs is. A liberális nem más, mint diplomás kommunista”.

És persze Soros meg a konzultáció

Orbán, mint mondta, saját szemével látta, hogy Soros György

háromszor próbálta meg kifosztani Magyarországot.

Szerinte akkor, amikor fel akarta vásárolni a teljes magyar államadósságot „hála Antall Józsefnek, aki ezt megakadályozta”, aztán amikor megpróbálta megszerezni az OTP Bankot, „köszönet Horn Gyulának, hogy ezt nem hagyta”. Végül amikor 2015-ben emberi jogi szervezetek bőrébe bújt embercsempész hálózatok százezrével hozták a migránsokat, Soros pedig be akarta telepíteni őket. És ez a terv még mindig napirenden van.

Újra nemzeti konzultációra készülünk,

„ismét a kényszer visz rá bennünket”,

és egyetértési pontokat kell létrehozni, hogy a kormánynak legyen mire ráállnia, legyen hol megvetnie a lábát – tért át új témára Orbán. Európában az a helyzet állt elő, hogy a döntéshozóknak „az erőszakos bűnözők jogai fontosabbak lettek a törvénytisztelő emberek jogainál”, „gúnyt űznek az igazságból, a becsületes emberek egészséges életösztöneiből, és az áldozatok helyett az elkövetőket védenék”. Ez a veszedelmes jelenség Magyarországot is elérte, és komoly vitákra, nemzetközi erőpróbákra számíthatunk.

Külföldről finanszírozott, s persze „a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek és felbérelt ügyvédeik a jogvédelemmel visszaélve perek tömkelegét indítják”. Nem nézhetjük ezt tovább tétlenül – hangoztatta.

A gyöngyöspatai ügy pedig akkor pattant ki, amikor a cigány családok – szerinte – elindultak az életmódváltás útján, és ebbe az ígéretes folyamatba „vágott bele a villám” azzal a bírói ítélettel, amely szembefordította egymással a gyöngyöspataiakat. A bírói eljárást kezdeményező szervezetet szintén Soros György pénzeli. Továbbra se tűrjük el, hogy a származás, az etnikum stigmát vagy hátrányt jelentsen, de előnyt és előjogot se adhat, a pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgoznia.

Siker siker hátán

Több, mint százezren jutottak hozzá a babaváró hitelhez, amely a tizedik legnépszerűbb kifejezés volt, amire az internetezők rákerestek – mondta Orbán. Megkezdődött a négygyermekes anyák jövedelemadó-mentessége, ami 40 ezer család életét teszi könnyebbé – emlékeztetett. Sikerült a meddőség elleni küzdelemben is egyet, sőt kettőt is előre lépni. A legfontosabb az volt, hogy mindenki számára elérhetővé, vagyis ingyenessé tegyék a vizsgálatokat és beavatkozásokat, sőt a gyógyszereket is. Ma az állami szolgáltatók minden hozzájuk fordulót el tudnak látni – közölte.

Arról beszélt, hogy 2010-2018 között 90 ezerrel több gyermek született, mint abban az esetben született volna, ha minden maradt volna a 2010-es tendenciák medrében. (Azt nem tudhattuk meg, ezt hogyan számolták ki.) Rossz hír viszont szerinte is, hogy

a népességfogyás nem állt meg.

Ha valóban fordulatot akarunk elérni, akkor át kell lépnünk a Rubikonon, olyan országot kel építeni, ahol a gyermeket vállalók anyagilag jobban járnak, mint azok, akik nem vállalnak gyereket. Kérdés az, hogy ehhez van-e elég pénz a költségvetésben.

Terv van, pénz egyelőre nincs

Arról beszélt, hogy a négygyermekes anyák után a háromgyermekes anyák számára is előbb vagy utóbb be kell vezetni az szja-mentességet. Azt is tudja, hogy a szülés utáni első félévben ma az anyák az előző évi átlagkeresetük 70 százalékát kapják, és ezt 100 százalékra kellene emelni, s akkor a szülést követő első félévben több pénzhez jutnának, mintha nem szültek volna. Megemlítette a fiatalok körében bevezetett ingyenes nyelvvizsgát és KRESZ-vizsgát is, és ezt ki kellene terjeszteni a gyesen, gyeden lévő édesanyákra is. Erre azonban egyelőre nincs pénz. Hatalmas siker a nagycsaládos autóprogram is, sokkal több gyerek születik annál, mintha semmi nem változott volna. A házasságkötések száma a csúcson, a terhességmegszakítások és a válások száma történelmi mélyponton van.

Száz éves sikersztori a miénk

Orbán szerint utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb dekád az elmúlt 100 év magyar történelmében. Ennek mutatóit is felsorolta: folyamatosan nő a magyar gazdaság teljesítménye; a vagyoni egyenlőtlenségek mérsékeltek maradtak európai mércével; a sérülékeny társadalmi csoportokat sikerült munkához juttatni; a garantált bérminimum megduplázódott; rengeteg a beruházás, melyek értékének 60 százaléka keletről érkezett; az export rekordokat dönt.

Egy kis kitérővel – látszólag megtörve a beszéd ívét – a haderőfejlesztésről beszélt. A lényeg azonban itt is a nemzeti nagyság. Szerinte ugyanis nemzeti hadsereg nélkül nincs sikeres ország, tehát modern és erős hadsereg kell, amelyben fontos a technika, de a legfontosabb a katona. „A magyar honvédség visszatért”.

Mi vagyunk Európa jövője, sőt, az elsők

Megtanultuk azt is, hogy Európa nem Brüsszelben van. Korábban azt hittük, hogy Európa a mi jövőnk, ma már tudjuk, hogy mi vagyunk Európa jövője – mondta. Merthogy nem ülünk fel a liberális mesének, a magunk szabályai és döntései szerint élünk. Tudjuk, hogy Magyarország az első, aki ezt vitatja, annak meg kellene mondania, hogy ha nem Magyarország, akkor mi a bánat lehet az első.

Az első konkrétum, az is inkább felmelegítve

Orbán beszélt a jövőről is, ami tele van fenyegetéssel. A három legfontosabb a klímaválság, a demográfia és az európai gazdaság problémái. A klímavédelemről elmondta, hogy a kormány a héten elfogadta az akciótervet, ami alapján 2030-ra a megtermelt energia 90 százaléka széndioxid-mentes lesz. A részletek azonban nagyrészt azok, amelyeket már korábban ismertettek. Vagyis július elsején elkezdik az illegális hulladéklerakók felszámolását, betiltják az egyszer használatos műanyagok forgalmazását, megvédik a folyókat a külföldről érkező szeméttől, 32 milliárd forinttal támogatják a kis- és középvállakozások környezetvédelmi akciótervét, a következő tíz évben meghatszorozzák a naperőművek kapacitását, támogatni fogják az olcsó elektromos autókat, és 2022-től csak elektromos buszok kerülhetnek forgalomba a városokban. Új elem az, hogy minden újszülött után tíz új fát ültetnek, és zöld államkötvényt vezetnek be.

Homályos gazdasági jövő, euró viszont nem lesz

Orbán beszélt arról is, ahogyan fogalmazott, a „feketeleves”, hogy az európai gazdaság növekedése leállt, ami a nekünk is baj. Szerinte idén „intellektuális gazdaságpolitikai kihívás” elé nézünk: képes lehet-e a magyar gazdaság fejlődni akkor is, ha az uniós gazdaság stagnál. Egyértelmű választ nem adott erre. Úgy látja, idén és talán még az utána következő években is a munkahelyek megőrzésére kell koncentrálni. Ilyen helyzetben adót kell csökkenteni, és a kormány ezt is fogja tenni: csökkentik a kisvállalkozói és a munkát terhelő adót, és a nyugdíjak értékét is meg kell őrizni. Elkerülte azt az ellentmondást, hogy a további adócsökkentés okozta bevételkiadást mivel szeretnék ellensúlyozni.

Az viszont egyértelművé vált hogy az eurót nem akarja bevezetni a kormány. Orbán gondolatmenete nem volt teljesen világos, szerinte az EU ki akarna szállni a versenyből, korlátozná az adózás, a munkavállalás és a szolgáltatások terén a versenyt. Szerinte ahhoz, hogy ne söpörjék flre a tagországokat, azoknak úgy kell együttműködést létrehozniuk, hogy egymással is versenyezve a legjobb formájukat hozhassák. Ezért kell csínján bánni az euró bevezetésével is. „Ne üljünk fel olyan vonatra, amiről nem tudjuk, hova megy” – mondta.

Végül üzent az „ellenségnek”. „Mutassuk meg, hogy aki a magyaroknak vermet ás, maga esik bele”.

Hazaárulás vagy hazafias tett

Hazaárulás vagy hazafias tett az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötni?  Ne siessenek a válasszal, mert messze nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik! Sőt, a jobboldali véleményhuszárokat és kormányzati kommunikációs inasokat is óvom attól, hogy zsigerből a hazaárulással tegyék egyenlővé a Magyarországnak járó források visszatartását, hiszen Orbán Viktor 2006-ban (akkor még ellenzéki pártvezetőként) maga követelte ugyanezt a néppárti frakció előtt szónokolva.

Lassan tehát a testtel és óvatosan a minősítésekkel, mert hamar saját vezérükre hullhat vissza. A kérdést pedig nem véletlenül teszem fel, hiszen jelenleg is zajlik a következő hétéves uniós költségvetés előkészítése. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács új elnöke, a belga Charles Michel a napokban egy olyan új javaslattal állt elő, amely ugyan egy fokkal előnyösebb Magyarország számára: a kohéziós források borítékja például vastagabb lehet a korábban javasoltnál, de így is komoly veszteségeket szenvedünk el a NER politikája miatt.

Orbán Viktor annak persze részben örülhet, hogy az uniós kifizetéseket az EiT elnöke úgy kötné a jogállamiság tiszteletben tartásához, hogy nem a források blokkolásának feloldásához, hanem eleve a kifizetések felfüggesztésének elrendeléséhez kellene minősített többség a Tanácsban. Az állam- és kormányfők most csütörtökön ülnek össze Brüsszelben, hogy többek között erről is tárgyaljanak.

Szeretném világossá tenni, hogy nem fogok megszavazni olyan hétéves költségvetést, amely kibúvót ad a renitens kormányoknak; amely megtűri és hagyja, hogy például a fideszes oligarcha-kormány szétlopja és saját céljaira fordítsa a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Egyelőre sikerrel megküzdöttünk azért, hogy az eredeti költségvetési javaslattól eltérő módon jóval több – bár személyes véleményem szerint még így sem elégséges – fejlesztési forrás jusson, például Magyarország számára. Ebben az Európai Parlament progresszív többsége – a szociáldemokraták, a néppártiak, a zöldek és a liberálisok – közösen léptek fel, világossá téve az Európai Tanács vezetője felé: abszolút többségünkkel meg fogjuk vétózni a büdzsét, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, így például a kohéziós források érdemi növelése.

A jogállamisági kritérium és az azzal kapcsolatos mechanizmus szintén elengedhetetlen, hiszen rendszerszintű az európai értékek fenyegetése és az uniós források ellopása.

Nekem a magyar emberek érdekeit kell képviselnem, ezért meg kell védenem minden egyes eurocentet, amely nem a magyar emberek életének javítását szolgálja, hanem a Fidesz családi maffiájának kasszájában köt ki. Olyan mechanizmusokat kell, hogy találjon az Unió, amely a korrupt kormányzatokat megkerülve, közvetlenül biztosít forrásokat. A Fidesz hiába vagdalkozik a jogállamisági kitétel ellen, nagyon egyszerű a probléma megoldása: tessék visszatérni a tisztesség talajára, betartani a jogállami normákat és beszüntetni a rendszerszintű állami korrupciót.

A Fidesz legjobban tenné, ha haladéktalanul csatlakozna az Európai Ügyészség intézményéhez, ezzel is bizonyítva elhivatottságát az átláthatóság és az uniós közpénzek tisztességes felhasználása iránt. Ilyen egyszerű.

Mi a Fidesz helyett is megküzdünk a Magyarországnak járó források növeléséért, az viszont egyedül a Fideszen múlik, hogy ezek lehívását blokkolni fogják-e a jövőben. Nekem nincs és nem is lehet más lehetőségem, mint a rendelkezésemre álló eszközökkel biztosítani, hogy a magyar embereknek járó fejlesztési források ne tűnjenek el útközben a kormányzati közpénzszivattyúban.

A címben szereplő kérdésre tehát a válasz csak egy lehet. Az uniós források kifizetésének esetleges felfüggesztése nem hazaárulás, sokkal inkább hazafias tett, hiszen ezzel megakadályozható, hogy a magyar embereknek járó közpénz egy korrupt állami maffiaszervezet kezébe kerüljön.

Egy tisztességes és józan világban épp az merítené ki a hazaárulás fogalmát, ha a haza javát szolgáló támogatásokat tudatosan ellopják. Óvatosan tehát a szavakkal! Főleg azoknak, akik visszaélve hatalmi pozíciójukkal évek óta könyékig túrnak a közösség vagyonában.

Újhelyi Isván

Gulyás, a zsidók és az ország egésze

Álljon itt egy hosszabb idézet Gulyás Gergely miniszter csütörtöki sajtótájékoztatójából.

Nem vitás, hogy Magyarország számára a náci megszállás és a szovjet megszállás egyaránt tragikus volt. (…) Az a rombolás, amelyet Budapestnek jelentett a náci megszállás, majd ezt követően a szovjet megszállás, az ezen ország történetének legtragikusabb fejezetei közé tartozik. … Még annyit megengednek ehhez a kérdéshez, hogy ha már itt érzékenyítésről meg ezekről a kategóriákról szoktunk beszélni, nehéz azt vitatni,

tényszerűen igaz, sokak számára a szovjet megszállás, az valóban a náci megszállás után a túlélést hozta. A zsidóság a német megszállást túlélő része számára ez például így volt.

És ezzel egyidejűleg a szovjet megszállás olyan nőkkel szembeni tömeges nemi erőszakot valósított meg az országban, ami egészen elképesztő mértékű. Érdemes a történészeknek az ezzel kapcsolatos megbetegedésekről szóló írásait olvasni. Csak a szovjet megszállást követően nyolcszázezer nemi betegségről beszélhetünk, amelyek ilyen erőszakos cselekedetek következtében álltak elő vagy következtek be. Tehát azt szeretném csak jelezni, hogy ha a társadalmi érzékenységről beszélünk, akkor senki nem vitathatja azt, hogy aki a szovjet megszállásnak köszönhetően élte túl azt a borzalmat, amit át kellett élnie a német megszállás alatt, annak ez egy jó hír volt. De az ország egészének viszont tragédia volt, és rabságból rabságba jutottunk.”

Gulyás miniszter fejtegetésében terrorházás történelemszemlélet jelenik meg, amely ismeretes módon az egyik oldalon az alig féléves–háromnegyed éves nyilas uralmat, a másik oldalon a több mint négy évtizedes szocialista rendszert tekinti egyként diktatúrának,

és amely az orbáni alaptörvényben úgy jelenik meg, hogy a német megszállás idején ugyanúgy nem volt szuverén Magyarország, mint a szovjet hadsereg magyarországi jelenléte idején.
Ez végül is nem meglepő, Gulyás Gergely 2010 óta a Fidesz fontos, mégpedig egyre fontosabb, egyre nagyobb szerepet kapó politikusa, aki ráadásul részese volt az orbáni alaptörvény előállításának. Gulyás egy fontos elemet tesz hozzá ahhoz, amiben Schmidt Máriától Szájer József alaptörvény-szövegezőn és magán Orbán Viktoron át Gulyás Gergelyig sokan egyetértenek. Megjelöli, hogy melyik időszak kinek volt tragikus. Az, amit ezekben a mondatokban szovjet megszállásként jelöl meg, más szövegekben kommunista diktatúraként szoktak leírni, „az ország egészének”. A német megszállás, a nyilas uralom „a zsidóságnak”. Nemcsak nekik, hiszen „például a zsidóságot” jelöli meg kárvallottként, de semmiképp sem, mint a szovjet megszállás esetében, „az ország egészét”.

Mit is írt Naplójának sokat idézett soraiban Márai Sándor?

„Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással.”

Természetesen szörnyű volt nemcsak nők százezreinek megerőszakolása – amit amerikai katonák is elkövettek az általuk megszállt országokban, a szovjetek pedig, mint Milovan Gyilasztól tudjuk, a velük szövetséges Jugoszláviában is –, és szörnyű volt a sok százezer magyar hadifogoly elhurcolása is a Szovjetunióba munkára. Márainak mégis igaza van annyiban, hogy mindezt megelőzte, hogy Magyarország a náci Németország szövetségeseként rátámadt a Szovjetunióra, és hadserege megszállóként rémtetteket követett el ukrán és orosz területeken.
A német megszállásnak semmiféle ilyen előzménye nem volt. Nem lehet a kettőt párhuzamba állítani. Ahogy nem lehet a Terror Háza módjára a négy évtizedes kommunista rendszer a nyilas uralommal állítani párhuzamba akkor sem, ha szörnyűséges volt a Rákosi-rendszer terrorja is és az 1956 utáni kádári megtorlás is.
Az, hogy hol van hasonlóság és hol vannak a különbségek a két megszállás illetve a kétféle diktatúra, kétféle terror között, sokak által sokszor tárgyalt kérdés, amit itt most nem elemzek. A Gulyás által tett megkülönböztetés, miszerint az egyik „az ország egészét” sújtotta, a másik pedig „például a zsidóságot”, fontos sajátossága a fideszes történelemképnek. Gulyás ezt most ilyen félreérthetetlen módon kimondta.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!