Fontos

Bécs azonnali bocsánatkérést követel Lázár Jánostól

Bár a Facebookról ugyan már levették, mégis kitört a nemzetközi botrány Lázár János bécsi videójának megjelenése után. A magyar miniszter ugyanis átrándult az osztrák fővárosba, hogy azt piszkosnak, koszosnak nevezze, s a bevándorlók nyakába igyekezett varrni az előforduló bűnügyeket. Megjött a válasz: Renate Brauner, Bécs nemzetközi ügyekért felelős tanácsnoka megdöbbenését fejezte ki azért, mert a magyar politikus a szomszédos ország fővárosát becsmérelni merészeli.  Barbara Novak, az osztrák szociáldemokrata párt (SPÖ) képviselője pedig azt mondta: „úgy tűnik, hogy miután Orbán Viktor egy hete katasztrofális vereséget szenvedett, nem riad vissza semmilyen eszköz használatától. Az osztrák politikus azonnali bocsánatkérést követel a magyar politikusoktól. Reagált a Lázár János által megjelentetett videóra a Bécsben élő Braun Róbert is, akit felháborodásának okáról kérdezte a Független Hírügynökség.

 

Lázár János a menekülteknek tulajdonította a „megdöbbentő” bécsi állapotokat. Az állítja, hogy kosz, piszok, bűnözés uralja a várost. Bécsben élő magyarként azonnal reagált. Ennyire sértette önt a videó?

Személyesen, magyarként és bécsiként vagyok megsértve. Ez egy csodálatos város, fantasztikus emberekkel, osztrák és cseh kollégákkal, de vannak itt francia, vietnami és amerikai barátok is. Az osztrákok befogadóak, egyenrangúnak tekintik azokat, akik menekültek a borzalmak elől, vagy csak más életre vágytak, ahogy én is tettem. A város tiszta, kiváló közlekedéssel, világos vízióval: minden élhetőségi rangsor élén szerepel. Ezért aztán elfogadhatatlannak, megalázónak és végtelenül aljasnak, cinikusnak tartom Lázár János videóját. És tegyük hozzá gyorsan: nem a magyar miniszter tiltotta le a videót, hanem a Facebook, mert a világháló adminisztrátorai úgy látták, hogy az sérti az emberi normákat.

A magyar miniszter azt is állítja, hogy az utcákon sok a menekült, ezért a helyiek közül csak a nyugdíjas fehér keresztények maradtak ott. Nem gondolja, hogy mindez nem a bécsiek sértegetését, hanem a hazai kampányt szolgálja?

Lehet, de minden állítása nettó hazugság. Bécs nem koszos, s ez pontosan ki is derült a videóból. Aki kicsit is megnézte, láthatta, hogy a város tiszta, ráadásul átvitt értelemben is. Bécs közel fele bevándorló hátterű, ettől a sokszínűségtől is csodálatos ez a város, ahol különféle kultúrájú emberek képesek együtt élni. Ezért sértő, amit Lázár János állít. Rendszeresen megyek a török negyedbe, mert ott van az egyik legjobb piac, ott vannak a legjobb keleti vendéglők.

Ami pedig a kampányt illeti: Török Gábor egyszer azt írta, hogy a Fidesz, illetve Orbán bicskanyitogató megszólalásaival a legnagyobb hatékonysággal tematizálta a nyilvánosságot. Pető Iván viszont erre azt mondta, hogy ha egy elemzőnek csak a politikai haszonelvűség számít, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Hitler Adolf is tökéletesen tudta a közbeszédet tematizálni a zsidókérdéssel.

Vannak normák, amiket nem lehet megsérteni, erre a kampány sem adhat felhatalmazást. Senkit nem lehet megalázni, nem állíthatja senki, hogy muzulmánok szennyeznék a „rendes keresztény emberek” világát. Ez náci beszéd, ahogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa olyan pontosan megfogalmazta Orbán Viktor politikáját kritizálva. Mindez pedig nem csak az afrikaiakat, a közel-keletieket vagy dél-amerikaiakat, hanem bennünket európaiakat is sért.

Néhányan azért hozzászóltak Facebook bejegyzéshez, s volt olyan magyar, aki szerint a bécsiek sok esetben úgy gondolkodnak, ahogy Lázár János. Ezt olvastad?

Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ez az ostoba magyar kormánypropaganda egyenes következménye. Ha az emberek aggódnak, mert félelemben tartják őket rasszista politikusok, akkor ennek ez a következménye. Ebben nincs semmi új. Legfeljebb abban van újdonság, hogy ezt az elfogadhatatlan mocskot exportálni akarja a magyar kormány.

Díszletnek használják Bécset saját undorító politikájukhoz.

Ha az osztrákok értenék Lázár János bejegyzését, vagy videóját, akkor hogyan reagálnának? Van bármilyen kutatás arról, hogy az osztrák állampolgárok hogyan viszonyulnak a menekültekhez?

A nagy menekülthullám idején, 2015-ben Bécs egy emberként mozdult meg, hogy segítsen. De nemcsak az emberszerető osztrákok, hanem az intézmények is, tehát a hivatalos Bécs is befogadta a szenvedés vagy a halál elől menekülteket. Szemben a magyar katolikus püspöki karral, a bécsi érsek személyesen ment ki segíteni a rászorultaknak. A városrész, ahol élek, megnyitotta a templomot és a kolostort. Az oktatási minisztérium utasításba adta minden iskolának, hogy kötelező befogadni menekülteket és a gyerekek elosztását is megszervezte. Így került a lányom osztályába négy menekült kisgyerek. Ma mindegyikük az osztály büszkesége és a kis közösség egyenrangú tagja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki szolidáris volt, de nagyon sokan együttéreztek velük.

A kormány pedig nem hangolta az állampolgárokat azok ellen, akik az életüket mentették.

Amikor beszélgetünk, akkor még nincs diplomáciai botrány, de várható. Ugyanis Kurz kancellár fogadta ugyan a közelmúltban Orbán Viktort, de meglehetősen feszült a viszony a két ország között. Tovább romolhat a helyzet?

Nehéz mást elképzelni. Ezért is végtelenül cinikus, amit Lázár és társai Magyarországon csinálnak, s ezeket a viszonyokat exportálni újabb mélypont. Ámbár ezt csak óvatosan mondom, mert érnek meglepetések. Mindig van lejjebb.

Amíg itthon éltél, foglalkoztál politikai kommunikációval, kampánnyal, gondolom, nem meglepő, ha a választási harc idején hazudnak a politikusok?

Hazugság és hazugság között van különbség. A magyar jobboldal már túl van azon, hogy egyszerűen hazugságról lehessen beszélni. Aljasul használt közpénzzel, lopott vagyonokkal „filter buborékká” változtatták Magyarországot. Ezt a szót általában a közösségi média torzításaira használják, ma Magyarország nem virtuális, hanem nagyon is valóságos filter buborék. Ez nem hazugság, hanem alternatív világ alkotás. Egy hazug, cinikus és veszélyes világ teremtése. Lelkük rajta.

Lázár egyébként azt is mondta, hogy ha azt szeretnénk, hogy Budapest olyan legyen, mint Bécs, akkor szavazzunk az ellenzékre. Ami kommunikációs hiba, hisz a magyar fejekben az osztrák főváros azért egész élhető hely.

A hatalmas mocsokkal, ami Mészáros Lőrinc lapjaiból vagy az Andy Vajna televíziójából ellepi az országot, könnyű megváltoztatni a Bécsről kialakult képet. Magyarországnak már súlyos tízmilliárdokba került, hogy a hazafi Soros Györgyöt, aki vagyonának egy részét Magyarország felvirágoztatására áldozta, ördöggé változtassa Orbán Viktor kormánya. Semmi nem számít már, mert a mocsok minden beborít, s akadályozza a jó szándékú emberek tisztánlátását is. Bécs reputációja – ahol az Unióba való belépéskor még kávéházat akart nyitni a vállalkozó kedvű magyar ember – könnyen elpusztítható, ha a hatalomnak arra van szüksége. Ettől persze Bécs marad a régi, csak a magyarok fejében változik pokollá.

Egyébként pedig itthon folytatódik a gyűlöletkampány, annyi a változás, hogy Soros György helyett az ENSZ ellen kívánja hergelni a kormány a magyar népet. Lehet ezt tenni diplomáciai botrány nélkül?

Talán nem, de az látszik, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa kemény ember, aki ki merte mondani, hogy „Orbán rasszista és idegengyűlölő”. Ebből nemzetközi botrány lett, hiszen egy európai ország kormányfője szembe kerül egy nagy tekintélyű nemzetközi diplomatával. Ez szerintem mérhetetlenül sokat árt az országnak, illetve a magyar embereknek. Lehet, hogy Putyin és az emberei megvédik az országot az ENSZ-ben. Az persze kérdés, hogy ez jó lesz-e Magyarországnak?

Die Presse: Csak nem ideges Orbán Viktor?

0

Hódmezővásárhely hatására a magyar kormány nyilvánvalóan attól fél, hogy az ország többi részén is belefut egy ekkora pofonba.

Bécset gyalázza a Fidesz a választási hadjáratban, és ez felveti, hogy csak nem ideges Orbán Viktor? – teszi fel a kérdést a bécsi Die Presse.

Mindenesetre Lázár János felháborodást váltott ki a városról közölt véleményével. Pártja a jelek szerint minden eszközt megengedhetőnek tart, hogy szavazatokat szerezzen a hajrában. Ennek érdekében még arra is hajlandó, hogy vitába bonyolódjon a szomszédos Ausztriával. A bécsi önkormányzat nem kívánta annyiban hagyni a dolgot. A gazdasági ügyekért felelős szociáldemokrata tanácsos dühös tiltakozó kommentárt tett közzé. Renate Brauner meg van döbbenve azon, hogy szülővárosát ennyire megalázzák. A zöld alpolgármesternő a Facebook-on üzent Lázárnak a bécsi szeretet, és a büszke Favoriten kerület nevében. Az FPÖ tisztségviselője ugyancsak túlzásnak minősítette a videót. A Kancellária nem kívánt állást foglalni. Az újság kiemeli: Hódmezővásárhely hatására a magyar kormány nyilvánvalóan attól fél, hogy az ország többi részén is belefut egy ekkora pofonba.

Elégséges bizonyítványt kapott az Európai Bizottságtól a magyar kormány

0

Keményen kritizálta a magyar kormányt az Európai Bizottság ma publikált ország specifikus jelentése. Ebből az derül ki, hogy Magyarország gazdasága ugyan erősödik, de az alacsony kormányzati teljesítmény miatt mégsem fejlődik a megfelelő ütemben. Magas a korrupció szintje, s gyengül a versenyképesség. A kormány a vállalása ellenére sem csökkentette a kiskeresetűek adóját, s nem sikerült a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása sem. A szegénység nem csökkent Magyarországon, még mindig az unió átlaga felett van. A tényekre a kormányzati kommunikáció úgy reagált, hogy az unió intézménye beleszól a választási kampányba. A Független Hírügynökség birtokába jutott jelentés legfontosabb megállapításit foglaljuk össze.

 

A jelentés szerint Magyarország versenyképessége a legalacsonyabb egész Európában. Holott az ország óriási mértékű uniós támogatást kap, de ennek ellenére az utóbbi időben a kormányzat teljesítménye minden szempontból romlott. Az egyre nagyobb mértékű korrupció miatti felelősségre vonás szinte teljesen elmarad – írja az Európai Bizottság ma publikált jelentése.

Komoly kihívás, hogy az orbáni jogalkotás tökéletesen kiszámíthatatlan helyzetet jelent, és gyakorlatilag minimális beleszólást sem enged az állampolgárok, vagy a civilek számára. A bizottság szerint a követhetetlen törvényalkotás miatt tovább romlik az ország kiszámíthatósága. A jelentés szerint a magyar ügyészség nem teljesíti feladatát, korrupció jelei észlelhetőek az igazságszolgáltatásban. A Polt Péter vezette főügyészség gátlás nélkül enged teret a kormányzati korrupciónak. De jelentős mértékben romlott a bírósági szervezet függetlensége is, mert Handó Tünde a politika érdekeinek megfelelően működteti a bírói szervezetet.

Az elmúlt hetek botránya, tehát az Elios ügy ellenére is tapasztalható némi javulás a közbeszerzések tisztaságában – állapítja meg a Bizottság, de még mindig magas az úgynevezett egypályázatos közbeszerzések 35 százalékos aránya, amely az egyik legmagasabb az unióban. A Bizottság szerint a elégtePolt Péter, korrupciólen a hatályban lévő korrupcióellenes jogszabályok, intézkedések hatékonysága, és a közérdekű és közpénzügyi adatok nyilvánossága rendkívül korlátozott.

A szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményei alig működnek az országban. A közérdekű adatokhoz való hozzájutás rendkívül körülményes, s ha mégis sikeres, akkor a kiadott tények megbízhatatlanok. A Bizottság jelentése is megerősíti, hogy gyengén teljesít az oktatás, s az egészségügyhöz rossz a hozzáférés, az ellátás színvonala változó, a hiányosságai pedig roppant veszélyeket rejtenek.

A jelentést Szájer József a Fidesz EP-képviselője úgy kommentálta, hogy az észrevételek, javaslatok nem az ország helyzetének leírását tartalmazzák, a bizottsági adatok a valósággal „köszönőviszonyban sincsenek”.

Lapszem – 2018. március 8.

0

Ma van a Nemzetközi Nőnap, immár 107 éve. Ezenkívül ma ünneplik névnapjukat a Zoltánok, Beáták, Jánosok, Apollóniák, Filemonok. Délelőtt záporok várhatók, a legmagasabb hőmérséklet 9 fok lesz.

Népszava

Bécsi szelet
Ám a hangulat – hát az tényleg páratlan lehetett abban az autóban. A kancelláriaminiszter, akinek tárcája alatt a háttérintézményekben és kormányhivatalokban 34 ezer ember dolgozik – egy átlagos munkanapon tehát lehet ott dolog elég -, robog Bécs felé. Kizárólag azért, hogy egy bánatos utcasarkon előadjon egy két perces monológot, miközben tudja, mert lehetetlen, hogy nem tudja: Európa szemében ő már komoly ember nem lesz soha.

Tisztában van vele, hogy a megválasztásakor ajnározott Kurz kancellárnak a nagy vonatozás utáni konkrét elhatárolódásáért kell most átadnia Orbán bosszúkokiját. Kétsége sincs afelől, hogy nézőközönsége fejenként ismer két-három honfitársat, aki már rég abban a rémisztő városban keresi elégedetten a boldogulást. És látja magát kívülről, ahogy cinikusan megjátszott rémületén átüt a valódi rettegés.

Tudja jól: nem véletlen, hogy a szóvivőket is évente cserélik, akárcsak a Természettudományi Múzeumban a megsimogatható pintyet. Mert a hazugság is koptatja, elhasználja az embert. Minél kínosabb, annál inkább.

Magyar Nemzet

Lányi András: Nem mérni, merni – ennek van ideje
Az összefogás érdekében azonban a civileknek nem mérniük, hanem merniük kellene! Merni kimondani, amit a pártoknak nehezebben hiszünk el, és nekik, lássuk be, tényleg nehezebb is: hogy politikai meggyőződésünktől függetlenül hol kire érdemes szavazni, ha változást akarunk. Adott esetben a szocialistának a Jobbik jelöltjére, a Jobbik hívének Gyurcsány emberére, igen. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az áron, kölcsönösségi alapon, az ő pártja is elnyer olyan körzeteket, amelyekre semmi esélye sem lett volna máskülönben. Erről a civileknek könnyebb meggyőzniük polgártársaikat, mint a pártoknak, amelyek Magyarországon köztudomásúlag nemigen élvezik a közönség bizalmát. Nem mellesleg, amit a fejük felett elhatároznak, abba a helyi embereknek is kell hogy legyen beleszólásuk: ki az, akibe hajlandók a bizalmukat helyezni. Velük ezt ki fogja megbeszélni?

Magyar Hírlap

Lovas István: A beBokrosodott Márki-Zay
Jobboldaliként győzött, majd azonnali balliberális fordulattal állt be táncoltatói sorába
(…) Amennyiben valaki olyan gyorsan tesz fordulatot a totálisan látható hazai „háttérhatalomnak” tett azonnali gesztusként, mint Márki-Zay, azt mutatja, roppant gyáva emberről van szó. Ugyanakkor túl gyorsnak is nevezhető fordulata azt is mutatja, hogy mit vár el jobboldali támogatottjától a balliberális ellenzék, amely – és erre a jelenlegi kormány és intézményei vezetőinek bebörtönzését beígérő kijelentéseik, antidemokratikus, minden meglévő féket és ellensúlyt félresöprő programjaik, szemkilövő múltjuk a garancia – az ilyen figurákat táncoltatni akarja.

Magyar Idők

A lét a tét
A választás tétje az, hogy Magyarország kivándorlóország lesz-e vagy nem – állítja Vona Gábor. A Jobbik elnöke szerint, ha a mostani kormány marad, újabb százezrek fogják elhagyni hazánkat. Vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel a kérdést: ugyan hová vándorolnának ki a magyarok? A Spinoza-ház levegője annyira nem zavarhatta meg ezt az embert, hogy ne lássa, mi zajlik Európában és a világban!
Svédországban már azok a magyarok is a hazatérésen gondolkodnak, akik 1956-ban mentek ki.

Élhetetlen városnegyedek alakultak ki, akárcsak Németországban, Dániában vagy éppen Angliában. Franciaország után már a németeknél is biztonsági őröket kell felvenni az iskolákba, akkora felfordulást okoznak a migránsok, akiknek szülei nem akarnak beilleszkedni az európai társadalmi rendbe. Róma szintén elesett, Szicíliát kulturálisan már nem lehet Európa részének tekinteni, míg Athén úgy néz ki, mint egy hatalmas nyomornegyed. Európa számos országában mindennapos lett a terrorveszély, miközben a megélhetési költségek az egekben vannak! Menjünk Amerikába?

Jobb később, mint soha

Alighanem megfelelő fórumot talált a Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján a miniszterelnök arra, hogy kifejtse nézeteit a hazai gazdaság állapotáról. Felvonultatta a magyar gazdaság valamennyi „nagyágyúját”, a mindig bólogató Parragh Lászlót, a gazdasági perspektíváinkat négy évtizedes távlatban vizionáló Matolcsy Györgyöt, és az időnként a pálya széléről beszóló gazdasági minisztert, Varga Mihályt is, aki köztudottan nincs beszélő viszonyban a bankelnökkel. Katona Tamás egyetemi tanárt, korábbi pénzügyi államtitkárt arra kértük, segítsen elemezni az elhangzottakat.

 

Orbán Viktornak soha nem volt erőssége a gazdaságpolitika. Harmadik kormányzati ciklusának végére sikerült beletanulnia? 

Nem eléggé. Ha így folytatja, még legalább harminc-negyven év kellene, mire ő tényleg megértené a gazdaság működésének lényegét.

A kamarai beszédből kitűnik, valójában mi az, ami mára világossá vált számára?

Szerintem ő még mindig nem a gazdaságban, hanem a hatalomban gondolkodik. Ha valamit megértett, akkor az az, hogy sikerült megoldaniuk egy látszólagos ellentmondást: működik a gazdaság akkor is, ha nem a törvényszerűségek, hanem a saját szájuk íze szerint működtetik. Ezzel csak az a probléma, hogy közgazdaságilag ez nem igazolható. Sikerjelentéseket adnak ki, holott

valójában folyamatosan csúszunk lefelé.

Kettészakadt az ország, milliók lecsúsztak és csak egy nagyon vékony réteg az, amelyik haszonélvezője ennek a „gazdaságpolitikának”. Távolodunk a 21. századtól, a modernizációtól, Európától. A 2004-ben csatlakozott országok közül nálunk a legalacsonyabb például a háztartások egy főre jutó fogyasztása, a magyarok várható élettartama a férfiak esetében az utolsó, 28. helyen van. Csak abban bízhatunk, hogy a britek kilépésével előbbre léphetünk a 27. helyre.

Ez reményteljes.

Borzasztó állapotokat teremtettek az elmúlt nyolc évben, de az tény, hogy kialakítottak egy vagyonos réteget, a közvetlen baráti körükből.

Azt ígérte Orbán Viktor, megteremti a hazai burzsoáziát…

Igen, de ez csak egy mikró burzsoázia.

Azt is ígérte, hogy a multik rovására teszi mindezt.

Ígérni sok mindent ígért, a valóság az, hogy

a multik soha nem élveztek akkora állami támogatást, mint most.

Azok a nyugati cégek, amelyek munkahelyteremtést vállalnak, egy-egy dolgozó után 20-30 milliós támogatást kapnak. Ne gondolja senki, hogy mondjuk a rezsicsökkentésből a multik nem jöttek ki jól.

Ebben a kamarai beszédben úgy jellemezte az MNB elnökét, mint aki „hazafias érzelmű”, illetve „nemzetközi kitekintésű” „kormányzó”. Ön is így látja?

Matolcsy megítélésében alighanem egyedüli álláspontot képvisel Orbán Viktor. Van az ismert gyerekjáték, amikor pálcikákból kell kirakni a római számokat, és egy-egyet el kell mozdítani. Matolcsy ezt úgy játssza, hogy a XXI-ből elveszi az I-et és a két iksz közé teszi.

Ez a munkalapú magyar társadalom modellje.

Azt is mondta a miniszterelnök, hogy a gazdasági szakembereinek az érdeme, hogy sikerült megteremteni a munka becsületét. Csak azt nem tette hozzá, hogy a közmunkát már a kormányzat sem tekinti valódi munkának. Ezért nem adják meg nekik a minimálbért sem, ami már önmagában is nonszensz az Európai Unióban. Nem dolgozóknak csak „foglalkoztatottnak” tekintik őket.

Igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk meg: az államháztartás kétség kívül működik…

Ez nem az Matolcsy, inkább Varga Mihály érdeme. De ehhez figyelembe kell venni, hogy hét év alatt mintegy 2600 milliárd forintot vontak ki az oktatásból és szociális szférából. Ha ellehetetlenítik az egészségügyet, tönkre teszik az oktatást, akkor nem a 21. század felé megyünk.

Vagy említhetnénk a GDP növekedését A kormány arról beszél, hogy néhány évtizeden belül utol fogjuk érni a fejlett Európai országokat. Ez mégis csak biztató perspektíva. Nem így látja?

Már említettem, az elmúlt hét évben folyamatosan csúsztunk lefelé, ebből a perspektívából nézve már-már olyan érzetünk lehet, mint amikor a szovjet vezetők arról beszéltek, hogy a szocialista országok egy-két év múlva lehagyják Amerikát is. De visszatérve: az az ígéret, hogy gyorsabban fogunk fejlődni, mint az Unió átlaga, nem nagy dolog, és kifejezetten Orbán szája íze szerint való. Az ő szemében az olyan miniszter a jó miniszter, aki nem egy évre, hanem négy évre ígér 4 százalékos növekedést, mert azt a tanácsadói is megmondhatták neki, hogy ebben

a mai magyar gazdaságban nincs reálisan évi 4 százalékos növekedési potenciál.

A jelenlegi uniós támogatások mintegy 2,5 százalékot tesznek hozzá a hazai GDP eredményéhez. Tavaly valóban meg volt a 4 százalék, de a tavaly előtti nagyon alacsony értékhez képest most 20 százalékkal nőtt a beruházások volumene, ami hajszállal is, de még mindig a tavaly előtti szint alatt maradt. Az építőipar teljesítménye is két számjegyű növekedést produkált, de ez is csak 4 százalékkal magasabb a 2015-ösnél. A volumenindexeknek ez a lényege: ha

egy bili helyett kettőt gyártanak az 100 százalékos növekedést jelent.

A hosszú távú 4 százalékos növekedés szerintem ezért is kizárt dolog.

A nyugdíjasoknak ez fájhat, hiszen azt ígérték, hogy ezentúl 4 százalékos GDP növekedésnél számíthatnak majd csak a nyugdíjprémiumra.

A Bajnai-kormány annak idején ezt 3,5 százalékhoz kötötte, Orbánék 4 százalékra emelték. De 2014-ben nem tartották be a törvényt, akkor megvolt a 3,5 százalékos növekedés, ám szóba sem került a prémium lehetősége. Még egy dolog elhangzott, ami a nyugdíjasokat érintheti: azt mondta, hogy megtartják a 40+ lehetőségét. Ezek szerint felmerülhetett, hogy mégsem tartanák meg.

Beszélt arról is, hogy az európai országok örülnének, ha az adórendszereket lehetne harmonizálni. Orbán szerint ez nekünk nagyon nem volna jó. Így látja ön is?

MTI Fotó: Illyés Tibor

Az Európai Unióban mostanában csak az adóalapok harmonizációjáról van szó, az adók egységesítéséről nincs. Ez is

ugyanolyan mellébeszélés, mint általában minden, amikor az uniós „közösködést” támadja.

Hogy mi lenne nekünk jó és mi nem? Nálunk a legmagasabb az általános fogyasztási adó, rossz lenne a magyar embereknek, ha lejjebb kellene szállítani? Kétségtelenül alacsony most nálunk a társasági nyereségadó, amiből ráadásul egyes cégek még stadion építésre is adhatnak. De ehhez hozzá kell adni az iparűzési adót, ami bruttó szemléletű, s ha ezt is bele kalkuláljuk, máris nem olyan alacsony a társasági adónk. A szociális hozzájárulási adót tovább csökkentik, büszkélkedik a miniszterelnök, ami egyébkén Európában sehol sem adó, hanem járulék, a társadalombiztosítás forrása. Mi adóvá „tettük”, azzal pedig azt csinál a kormány, amit akar.

Szétverték a különböző államháztartási alrendszereket,

mert Orbán nem visel el semmi olyat, ami független lehet tőle. Közben egy normális munkáltatói járulékból fedezni lehetne az európai színvonalú egészségügyet. Említhetném a pénzügyi tranzakciós illetéket, ami szintén komoly terhet jelent az embereknek. A bruttó hazai termékhez viszonyítjuk az adó- és járulék koncentrációt, és ebben cseppet sem állunk annyira jól, mint az kitetszik a kijelentésekből.

A személyi jövedelemadó lassan egy számjegyű lehet, ennek biztosan örülhetünk…

Ez azt jelenti, hogy a bank vezérigazgatója is ugyanannyival járul hozzá a közös költségeinkhez, mint a pénztáros, vagy a sofőrje. Európában példátlan, egyedül nálunk van, hogy a minimálbér adója ugyanannyi, mint a vezérigazgató esetében. A több kulcsos adózásnak éppen az volna a lényege, hogy azok vállaljanak többet a társadalom terheiből, akiknek magasabb a jövedelme. Ez nemcsak a munka, hanem a tőke jövedelmekre is vonatkozik. A gázszerelő a száz milliárdos vagyonából ugyanoly arányban járul hozzá a büdzséhez, mint a lakatos az övéből. Ez nevetséges. A milliárdos vagyonokat nálunk most ingyen lehet örökölni, ebből is látható, hogy teljesen torz az adórendszerünk.

Volt egy másik kijelentése is a kamarai évnyitón: azt mondta Orbán Viktor – idézem  – „nem is függünk az uniós támogatásoktól, hiszen a Magyarországon előállított összes érték több, mint az a nagyjából 1200 milliárd forint, ami évente az EU-tól jön. E nélkül is sikeresek lennénk, csak most pont az van, hogy ezt épp adják, szóval elfogadjuk. Ugyanis nekünk nem az EU pénze kell, hanem csak a piacaik. Ezért kell uniós tagnak maradnunk, hogy hozzáférjünk a piacaikhoz”. Egyetért ezzel?

A multik termelik meg a magyar export négy ötödét. A magyar gazdaságpolitika érdeme, hogy ide települtek olyan nagy cégek, mint a Mercedes vagy az Audi, de a magyar kkv-k alig tudnak exportálni. Hogyan képzelte el ennek fényében, hogy majd mi „piacokat szerzünk” Európában? Alacsony a beszállító kis- és középvállalkozások aránya is. A multik hozzák magukkal az úgynevezett első körös beszállítóikat, a második, harmadik körös beszállítók a nemzetközi gyakorlatban általában a hazaiak közül kerülnek ki. De a mi esetünkben ez sem igaz. Hogy mi nem szorulunk rá az Unió pénzére? Ekkora badarságot! Abból élünk. Ha most leállítanák a finanszírozásunkat, akkor a gazdaság fél- és egy százalék körüli lehetne a GDP növekedésünk. Erre mondtam az elején: még legalább 30-40 évet kellene tanulnia, hogy megértse a gazdaság működését.

Itt az Európai Bizottság jelentése Magyarországról

0

Az éves jelentés pozitív és negatív dolgokat is tartalmaz Magyarországról. A korrupciót például továbbra is komoly gondnak tartják.

Orbán és Jean-Claude Juncker, az EB elnöke egy korábbi találkozón.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Az Európai Bizottság minden évben közzéteszi a tagállamok gazdasági és szociális helyzetéről készített éves elemzését, benne az országspecifikus ajánlások végrehajtásában elért eredményekkel és a lehetséges kockázatok értékelésével. Ezek a jelentések az EB közleménye szerint a tagállamokkal folytatott intenzív technikai és politikai párbeszéden alapulnak, és mintegy 500 bizottsági tisztviselő közreműködésével készültek el.

Azt írják: a magyar minisztériumok idén is aktívan és konstruktívan járultak hozzá az országjelentés elkészültéhez. Éppen ezért

nem értik azokat a kormányzati nyilatkozatokat, amelyek megkérdőjelezik a pártatlanságát.

A magyar kormány ugyanis arról beszél, hogy „újabb kampányjelentés” készült, és „Brüsszel” be akar avatkozni a választásokba. Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár például azt mondta: a jelentés célja, hogy nyomást gyakoroljon Magyarországra, hogy megbuktassa a kormányt, hogy egy „Brüsszelnek is elfogadható bevándorláspárti” kabinet alakuljon, amely lebontaná a kerítést.

A jelentésben egyébként

sem a kerítésről, sem a menekültekről nem írnak.

A jelentés azt írja Magyarországról, hogy a stabil gazdasági fellendülés alkalmat kínál a következő évtized fenntartható növekedésének megalapozására. Átmeneti lassulás után a magyar gazdaság erősen növekedett 2017-ben, a foglalkoztatottság rekordmagasságokban jár, a banki hitelezés nőtt. A jelentés szerint a költségvetési politika lazítást mutat, és bár egyelőre visszafogott mértékben, de

a kiegyensúlyozott növekedést veszélyeztető kockázatok merülhetnek fel.

Azt is írják: a gazdaság a potenciálja fölött teljesít.

A jelentés különböző, Magyarország előtt álló strukturális kihívásokat is elemez. Megemlíti, hogy több intézkedés történt az adórendszer javítása érdekében, de néhány probléma továbbra is megmaradt. A magas adóterhek csökkentésére tett lépések ellenére uniós összehasonlításban

még mindig magasak a munkát terhelő adók,

különösen egyes alacsony keresetű csoportok számára. Az adórendszer pedig továbbra is bonyolult.

A jelentés szerint javítani kellene a magyar gazdaság termelékenységét, különös tekintettel a régiós összehasonlításra, a szektorok közötti különbségekre, az innováció és a digitalizáció szükségességére. Emellett az ország gazdasági felzárkózását hátráltathatják az intézményi környezet gyengeségei bizonyos területeken.

A jelentés szerint kisebb előrelépés történt a közbeszerzések átláthatósága terén, de

csak korlátozottan sikerült erősíteni a korrupcióellenes intézkedéseket.

A korrupciót így továbbra is nagyon komoly problémának tartják.

Azt is írják, hogy

az oktatási és az egészségügyi rendszer nem támogatja eléggé a humántőke fejlesztését,

különösen az alapkészségek elsajátítása, a társadalmi-gazdasági háttérnek a tanulmányi eredményekre gyakorolt hatása vagy az egészségügyi ellátás egyenetlen minősége és hozzáférhetősége szempontjából.

A foglalkoztatáspolitika előtt álló feladat a munkaerő-tartalékok gyors mozgósítása annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a magas munkaerő-keresletnek, áll a jelentésben, amely szerint összességében a szegénységgel kapcsolatos mutatók javultak, de a kiszolgáltatott csoportok továbbra is magas szegénységi kockázatnak vannak kitéve.

Megemlítik, hogy Magyarország a foglalkoztatás terén rekordot ért el, de azt is, hogy a kedvezőtlen demográfiai tendenciák azonban csökkentették a munkaerő-kínálatot, különösen a szakképzett munkavállalók körében.

Matolcsy megint utolérné Bécset

Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.

Nem könnyű követni a gazdaságpolitika két kulcsfigurája szavait arról, milyen jövőt képzel el Magyarország számára, eltekintve a fellengzős általánosságoktól. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy keddi rendezvényen azt mondta, hogy 2050-re elérhetjük az akkori osztrák fejlettségi szintet. Ugyanő bő két éve még 25 évben lőtte be ezt, alig fél éve pedig Orbán Viktor már 2030-at lengette be annak éveként, amikor minden téren le is hagyjuk őket. (Ismerve kettejük viszonyát, ebben is Matolcsy gondolkodása érhető tetten.)

A kormány grandiózus tervei köztudomásúan Matolcsy nevéhez fűződnek. Először gazdasági miniszterként jegyezte 2010 nyarán az Új Széchenyi Tervet (ÚSZT), amely „a talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja” alcímet viselte. Ezt követte a Magyar Növekedési Terv (MNT) 2011 végén.

Mindkét (egyenként is 200 oldal körüli terjedelmű) iromány bővelkedik a nagyszabású elképzelésekben, se szeri, se száma a végrehajtandó „fordulatoknak”. Legutóbb, szerdán Matolcsy 12 fordulatot említett a kormány sikereiként.

Különös, de egymagában sokatmondó, hogy a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan az ÚSZT-ben írják egy helyütt, „ördögi kör: gyenge versenyképesség”. Ehhez képest a keddi kamarai rendezvényen – Ausztria lassúbb befogása mellett – még mindig arról beszélt Matolcsy, hogy az idei év feladata

„versenyképességi fordulat”

elérése.

A gondolkodásmódot a következő néhány ábra szemlélteti. Hogyan képzelték el „tervezőasztalon” az átfogó társadalmi-gazdasági „újratervezést”.

Forrás: Magyar Növekedési Terv

Az általános gazdaságfejlesztés „menetrendje” így nézett ki a Matolcsy-laborban.

Forrás: Magyar Növekedési Terv

Olyan kitörési pontokkal találkoztunk, mint Gyógyító Magyarország – egészségipar, Megújuló Magyarország – zöld gazdaságfejlesztés, és így tovább. Az egyes részterületeken belül pedig a magas hozzáadott értékű iparágak sorában Matolcsyék a kézmű- és dizájnipart is megemlítik fejlődési területként és forrásként.

A Magyar Növekedési Terv ágazati súlypontokat is kijelölt. Mindenki eldöntheti, vajon tényleg a magas fejlettség elérésének súlypontja-e az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása és a szolgáltatóközpontok léte, illetve mi látszik napjainkra megvalósulni az elektronika, az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásának felfutásában, netán feltámadt-e az elektronikus orvosi berendezések gyártása (az idézett rendezvényen esett szó a Medicor és az Ikarus sokadszori felélesztéséről, természetesen állami segédlettel).

Az egyik hangsúlyos terület – talán az egyetlen, amely tényleges fejlődésen ment keresztül, mostanra bőven veszélyesen túlsúlyossá is válva – az autógyártás. Ennek fejlesztését az ismertté vált „banán”-ábrán mutatták be.

Forrás: Magyar Növekedési Terv

Csak példálózó jelleggel, ilyeneket olvashatunk az említett két alapdokumentumban, hogy „Magyarország 10 év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai desztinációja, illetve egészségipari országa legyen, hazánk tartós versenyképességének javítása, a GDP növelése, a programban érintett iparágak összekapcsolása egy országos termál-egészségipari klaszterré”. Vagy „a következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon”.

Ekkor hirdették meg nem csak a 10 év alatt egymillió új, adózó munkahelyet (amelyből jelenleg 160 ezer közmunkás, 300-400 ezer külföldön dolgozik), hanem a keleti nyitást is. A földrajzi kapcsolatok diverzifikálásában emellett felvázolták még az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, továbbá Kárpát-medencei gazdasági együttműködést és visegrádi és nyugat-balkáni együttműködést. Ezekből lényegében semmi se lett, a keleti gazdasági kapcsolatok érdemben nem változtak, egyedül a nyugat-európai irány fejlődött, szinte teljes egészében az uniós támogatásoktól függő növekedéssel.

Tágabb környezetbe helyezve megismerhettük például az „Európai Növekedési Zónákat”, melyek Európa fejlett területeinek térbeli összekapcsolása révén jönnek létre.

Forrás: Magyar Növekedési Terv

És hogy ebben hol van Magyarország helye, s milyen „erővonalak” alakítják, azt ez az ábra szemlélteti.

Forrás: Magyar Növekedési Terv

Ha valaki nem tudta volna, nyolc éve kiderülhetett számára, hogy a világban a tudásra épülő növekedés alapján az országok négy csoportra oszthatók. Vannak a győztesek, az észak-európai, alacsony népességű országok, amelyek kormányai sok évvel ezelőtt megértették, hogy a fejlődés útja az egyének kibontakoztatott képességeiben rejlik. Ez azóta valahogyan feledésbe merült. A vesztesek, jellemzően a dél-európai térség, amely beleragadt stagnáló állapotába. Románia és Horvátország száguldó (4-5 százalékot meghaladó) növekedése láttán lehetnek fenntartások a megállapítás olvastán.

A „hegymászók”, a leggyorsabban fejlődők Ázsiában és Kelet-Európában (Lengyelország, Magyarország, Csehország) találhatók. Vannak aztán az Óriások (Brazília, Oroszország, India, Kína), a szellemi tőke felszabadításáért tesznek erőfeszítéseket jelenleg.

S ha már elfelejtettük volna, 2011-ben a fejlődés íve a következő volt Orbán tizenharmadik országértékelő beszédében: 2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehozták a minden további remény alapját jelentő változást, 2011 a megújulás éve, amikor átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik Magyarországot, 2012 pedig az elrugaszkodás éve, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét. 2013 az emelkedés éve, amikor láthatóvá válik, hogy Magyarország megindult felfelé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor az emberek kézzel fogható bizonyítékot kapnak arra, hogy az erőfeszítéseknek volt értelmük. Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve – mondta, hozzátéve, hogy e terv lehetőség, de nem egy a sok közül, hanem az utolsó vagy az utolsó utáni, a sírból visszahozott lehetőség, a szakadék felé csúszó ember zuhanás előtti utolsó lehetősége.

Voltak persze nem a merő fantázia világába sorolható elképzelések is 2010-ben, az induláskor.

Stabilitás és kiszámíthatóság: „a hazai üzleti élet szereplőinek szüksége van arra, hogy középtávon kiszámítható legyen az állam működése Magyarországon. Világos gazdaságpolitikai célok és eszközök, stabil adó- és járulékrendszer, szabályozók és támogatási rendszerek szükségesek. Az üzleti élet elvárja, hogy

év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg.

Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérően – a korábban megjelent jogszabályokat”.

 

Bürokráciacsökkentés: „A mai állami bürokrácia és adminisztráció gúzsba köti a hazai vállalkozásokat, mert számukra aránytalan terhet jelent minden értelmetlen állami előírás és kötelezettség”.

Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása

voltaképpen meg is valósult, csak nem egészen úgy, ahogyan a mondat elsődleges értelme sugallja.

Vádat emelnek a vádlók ellen?

0

Nemzeti Bilincs Egyesület néven még 2017-ben jogvédő szervezet alakult azzal a céllal, hogy megvédje azokat a „politikai üldözötteket”, megvádolt egykori minisztereket, polgármestereket, államtitkárokat, akik ellen a hatalom politikai érdekből alkalmazza a büntetőjog eszközeit.

Az egyesület vezetői között olyan ismert személyiségek szerepelnek, mint Császy Zsolt, a Sukoró-ügy jelenleg is bebörtönzött vádlottja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori értékesítési igazgatója, Herényi Károly, az MDF korábbi politikusa, és Székely Árpád, volt moszkvai nagykövet, akiket korábban szintén meghurcoltak vélelmezett, de el nem követett vétségeik miatt.

Az egyesület nevében most Herényi Károly alelnök tett közzé egy állásfoglalást, amelyben a

Legfőbb Ügyészt, a Nemzeti Választási Bizottságot, és a Szegedi Járásbíróságot teszik felelősség a Czeglédy Csaba ügyében hozott döntések miatt.

Mint a dokumentumban kihangsúlyozták, Polt Péter törvényi helyre hivatkozás nélkül, mindenféle jogalap mellőzésével indítványozta az április választáson jelöltként induló szocialista politikus mentelmi jogának felfüggesztését.

Hasonlóan törvényi felhatalmazás nélkül járt el a Nemzeti Választási Bizottság is, amikor helyt adott a Legfőbb Ügyész javaslatának. Ehhez a törvénytelenségek láncolatát felvonultató eljáráshoz a Szegedi Járásbíróság is csatlakozott, amikor a választójogi- és képviselői jogállással kapcsolatos törvény betűjével szembe menve, a BTK egyetlen paragrafusa által sem alátámasztható döntést hozott.

Az egyesület meglátása szerint a három szervezet „törvényellenes, bűnszervezetben végrehajtott döntéssorozatot hozott, amellyel lehetetlenné tette, hogy Czeglédy élhessen a választójogi törvény által biztosított passzív állampolgári jogával, azaz a választhatósággal”.

Emlékeztetnek arra, hogy a szocialista politikus jelenleg gyanúsítottként van előzetes letartóztatásban,

semmiféle ellene felhozott vád eddig nem nyert bizonyítást, ezért az ártatlanság vélelmének joga megilletné.

A három szervezet bűnszövetkezetben elkövetett törvénysértése – meglátásuk szerint – nemcsak a Czeglédyt ért jogsérelem miatt veszélyes, hanem számos magyar állampolgárban is félelmet kelthet, alááshatja a magyar jogállamba vetett hitet. Ennek alapján az állásfoglalásukban megnevezett három szervezetet felszólítják, hogy azonnali hatállyal fejezzék be a jogsértést, és az ezzel kapcsolatos döntéseket helyezzék hatályon kívül. Gondoskodjanak a politikus

szabadlábra helyezéséről, tartsák be a mentelmi jogra vonatkozó törvényi előírásokat. Ellenkező esetben vádemelést kezdeményeznek a vétkesekkel szemben.

Eltűntette a Facebook Lázár János bécsi videóját

Eltűnt Lázár János Facebook oldaláról az a bécsi videó, melyben a politikus osztrák fővárosban uralkodó „elviselhetetlen” állapotokat mutatja be. Még kedden reggel is látható volt, hogy mit kellett átélnie a Miniszterelnökséget vezető miniszternek az osztrák fővárosban, ám mostanra bottal üthetjük a nyomát a nyugat hanyatlásának.

Lázár János nemrégiben még a nem túl nagyszámú emberarcú fideszesek közé tartozott. Neki is megvoltak persze a saját dolgai, emlékszünk még a néhány évvel ezelőtti, nagy port kavart fácánvadászataira, valamint a rejtélyes, ám annál borsosabb árú londoni és brüsszeli hotelszámlákra.

De ezzel együtt, ő volt az a fideszes politikus, aki szóba állt az ellenzéki sajtóval, sőt, alkalmasint még normális hangnemben és mondatokban válaszolt a neki föltett kérdésekre.

A hódmezővásárhelyi vereség után mintha elszakadt volna nála a cérna. Először apátfalvai gazdákkal pálinkázott – korábban azt nyilatkozta, hogy nem bírja az alkoholt, ezért soha nem iszik – és azt mondta, „ha visszajönnek Gyurcsányék, meg a komcsik, akkor ezek a gazdák mindent elveszítenek, földet, támogatást”. Már ez a meglehetősen ütős megállapítás is méltatlan volt korábbi énjéhez, majd jött az ominózus bécsi videó, amely már valódi mélyrepülésként értelmezhető Lázár pályáfutásában. Ebben egy bevándorlókban bővelkedő negyedbe látogatott Lázár János, és a saját szavaival mondta el, hogy nagy ott a kosz, az élet elviselhetetlen, a nyugat hanyatlik. (Bécs egyébként az elmúlt években több különböző listán is a világ legélhetőbb városainak dobogós helyein szerepel. Többnyire az első, vagy a második helyen.)

Mostantól ez nincs. Először arra gyanakodtunk, hogy Lázárnak keddre más lett a véleménye, mint ami hétfőn volt. Hogy szerinte Bécs már nem annyira koszos, mint egy nappal korábban, nem annyira elviselhetetlen és a nyugat is kevésbé hanyatlik, mint 24 órával ezelőtt.

Aztán kiderült, hogy másról van szó. Lázár János a következőt írta a videó eltávolításáról: „Tisztelt Felhasználók! A bécsi léátogatásom alkalmával készült videót a Facebook cenzúrázta és törölte. Azt gondolom, hogy ez sérti a szólásszabadságot, és a szabad véleménynyilvánítás jogát. Ezen bejegyzésemmel is arra kérem a Facebook adminisztrátorait, hogy a videót tegyék újra elérhetővé.”

Vagyis, nem Lázárék vették le a videót, hanem a Facebook találhatta gyűlöletkeltőnek. Arra már gondolni sem merünk, hogy a Facebook is a Soros tervet hajtja végre.

Ne a bosszúállásra hangoljuk magunkat

A kormány bekebelezte a közrádiót, tévét, és a hírügynökséget is, az írott sajtó szereplői közül pedig gyalázatosan elsöpörte a Népszabadságot, azt a lapot, amelynél határozottan érezhető volt a közszolgálatra való törekvés, ami különösen értékes volt a közrádió és a köztévé átérzett hiánya miatt – mondta Gombár Csaba, a Magyar Rádió egykori elnöke (1990-93) a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Szerinte a a BBC közszolgálati eszménye soha nem valósult meg, mert a közhangulatot a kormány és az ellenzéki pártok részéről is az elégtételvétel, a megtorlás, a bosszúállás szelleme befolyásolja.

Azt mondtad, most mikor megérkeztem, hogy nem mentetted el a telefonszámom, és csak ezért nem mondtad le ezt az interjút, mert igazában nincs neked már új mondandód, amit persze én nem hiszek el, de mégis érdekel, miért nem akartál nyilatkozni?

Elnézést ezért a fogadtatásért! Úgy érzem, a közszolgálati intézményekről az elmúlt évtizedben már mindent elmondhatót elmondtak. Azt az álmot, amit a BBC közszolgálati eszménye, mint etalon jelent, sokszor felidézték már, de Magyarországon ez sose valósult meg, ilyen sohse volt, most meg pláne nincs. És manapság semmi jelét nem érzékelem annak, hogy ez hamarost kialakulhatna.

Miért nem?

Kevés erre az esély, bárhonnan nézem. A közhangulatot a kormány és az ellenzéki pártok részéről is az elégtételvétel, a megtorlás, a bosszúállás szelleme befolyásolja. Úgy tetszik – ez hallik, mint a „nép” kívánságának  való megfelelés -, hogy egy esetleges kormányváltásnál nem kényeskednének, hanem a büntetőjogot a politika eszközeként használnák fel. Így aztán a Fidesz-kormány se alaptalanul riogat ezzel. Egy ilyen politikai klíma eleve nem kedvez a tárgyilagos közszolgálatiság kialakításának. Ahhoz pedig, hogy egy közszolgálati híradás folyamatosan működjön, ezeknek az intézményeknek egyfajta corpus separatumként, különleges jogi státusszal, viszonylagos autonómiával rendelkező szervezetként kellene léteznie. Vagyis a politikai pártoktól és a kormánytól intézményesen függetlenül, autonóm módon, a törvényhozás által biztosítva ehhez a szabályozási  és az anyagi feltételeket. Az ilyen közszolgálati szervezet, mint különálló test az államszervezeten belül, ha sikeres, a saját tradíciója által erősödik és létezik. De nemhogy tradíció nincs, még szándékot is nehezen lehetne találni most egy ilyen rendszer kialakítására.

Azt mondtad, hogy a rendszerváltás óta nem volt Magyarországon közszolgálat, vagyis ezt magadra is, mint hajdan volt rádió-elnökre is értetted? Ez csak azért lep meg, mert a személyedet egyfajta mítosz lengi körül…

Szerintem akkor sem volt. A rendszerváltozás persze különleges, nagy idő volt modernkori történelmünkben. Sokan akartunk a kormánytól és a politikai pártoktól független, tárgyilagos közszolgálatiságot, törekedtünk erre, de mint említettem, ehhez intézményes alapokat kell teremteni, ha már tradíciók nem voltak. Ehelyett azonban csak a politikai konfliktusok sűrűsödtek az akkori egyetlen televízió és rádió körül. Igaz, sok pozitív törekvéssel találkoztam a politikusok körében is, de még többen voltak, akiknek nem volt ínyére az önállósodásunk, főként nem annak esetleges törvényes intézményesülése. Úgy telt el az akkori idő –  kissé paradox módon így fogalmaztunk -, hogy kint sztrájkolnak, bent tüntetnek.

Mi volt a baj?

Az, hogy nem tudott stabilizálódni a kívánatos, viszonylagos autonómiánk, nem sikerült elérni, hogy a kormány ne akarjon beleszólni a különféle középvezetők kinevezésébe, és hogy erre más pártoknak se legyen befolyásuk. Talán nem volt elég időnk, hogy megértessük, minden erőcsoportnak érdeke lett volna az autonóm sajtó megerősödése. A néha durva konfliktusok a pártok és személyesen a politikusok között a rendszerváltás mikéntjéről és a személyi helyezkedésekről közvetve lecsapódott ránk is, az állami TV-ből és rádióból mássá lenni kívánó intézményekre is. Így a közszolgálatiság  helyett jöttek a megtorlások, a tömeges elbocsátások.  Mára meg lett újra állami TV és állami rádió.  És egy új jelenség: a közösségi média. Ez a facebookos, twitteres világ olyan, mint a fekete lyuk. Egyszerűen benyel, eltüntet, semlegesít minden olyan tárgyilagosságra való törekvést, amelyet a közszolgálat eszményével írhatnánk le. Pokorni Zoltán mesélte egyszer, hogy a közösségi média egy sor dolgot tesz lehetetlenné országosan, és az ő kerületében is. Az emberek ugyanakkor rákaptak arra, hogy beleszólnak mindenbe, mert ezáltal úgy érzik, hogy tényleg és azonnal részt vesznek a döntéshozatalban, és a dolognak ez az oldala pozitív. Csak hát ennek az azonnaliságnak számos, a meggondolatlansággal járó negatív és persze a minőségi hírforrásokra is romboló hatása van, az alpári, gyalázkodó stílusról már nem is szólva. És mindennek tetejébe a világ legerősebb országában ott a globálisan ható Trump-jelenség, hisz az elnök ebben a közösségi médiában lubickol.

És te?

Én régimódi vagyok. Nekem így is rövid a nap ahhoz, hogy végigolvassam és felfogjam mindazt, ami engem érdekel, s úgy érzem, nem hiányzik a facebook és társai. Ám ki tudja – hátha kihagyok valami fontosat.

Értem én, hogy a közösségi platformoknak negatív hatásuk lehet a közszolgálatra. De alapvetően nem a kormány az, amely elferdíti azt rossz irányba?

Ebben nincs közöttünk vita. A kormány bekebelezte a közrádiót, tévét, és a hírügynökséget is, az írott sajtó szereplői közül pedig gyalázatosan elsöpörte a Népszabadságot, azt a lapot, amelynél határozottan érezhető volt a közszolgálatra való törekvés, ami különösen értékes volt a közrádió és a köztévé átérzett hiánya miatt. A közösségi médiát meg azért is említettem, mert sajátos módon, minden oldalról azt halljuk, hogy erősen torzít.  Az ellenzék a Fidesz-trollok  ármányáról beszél, a  kormányszócsövek  szerint pedig döbbenetes a baloldali meg liberális túlsúly és gyűlöletkeltés.

Végül is jó, vagy rossz, hogy létezik ez a csatorna?

Nem tudom. Nem zárnám ki, hogy lehet pozitív hatása; hogy egyszer majd felbukkan vele és benne egy kiegyensúlyozó lehetőség. Ezt a megoldást azonban még nem izzadta ki magából az emberiség. Hiszen még a híresen higgadt Britanniában is a BBC-vel együtt sikerült belegyalogolniuk a Brexitbe. Az a helyzet alakult ki, és ezt most általános tanulságként fogalmazhatjuk meg, hogy amikor a szélsőséges vélemények tömegével találkoznak a média-fogyasztók, a tárgyilagos megközelítés már sokakat nem érdekel, nem köt le. Amikor egymásnak feszülnek a táborok, akkor az olvasók, nézők, azonosulva a küzdő politikai felekkel azt értékelik, aki rátesz még egy lapáttal, aki erőset mond, jól odacsap. Vagyis a közszolgálat tárgyilagossága, ha egy ország politikai erői drámaian megosztottak, még önmagában keveset ér.

Ezek szerint nem pusztán elviseli a társadalom, hogy nincs közszolgálat, még csak igénye sincs rá?

Van, akinek van. Nekem van, kiváltképp a rádióra, amely mint a valahai Magyar Rádió nem mellesleg egy kulturális kincsesbánya is, a zenétől az irodalmon át az ország közéleti történéseiig. Az a nagy civilizációs tevékenység, amelyet a Magyar Rádió végzett a húszas évektől kezdve, változó politikai színezettel,  a mai rendszerben a közszolgálati rádiónak ez a része is tönkremegy. Egy közrádiónak az éle a politikai híradás, közvetítésekkel, stílusával az határozza meg a karakterét, és befolyásolja az irodalmi, de még a zenei szolgáltatást is. Ugyanakkor be kell látnunk a negyedszázaddal ezelőtti időkről szólva, hogy egy csomó illúziónk volt a globalizációt, a demokráciát, a nyilvánosságot, a politika lehetséges minőségét illetően. Egyedileg és egyénileg a plurális politikai erők kínálata nagy lehetőség, közülük egyiket, másikat lehet kedvelni és támogatni. A rendszerváltás idején azt gondoltuk, hogy a sajtó feladata lesz nyilvánosságra hozni a megoldatlan problémákat, meg persze a disznóságokat. És azt is hittük, hogy ez hatással lesz mindenkire, lelkiismeret furdalást, szégyenkezést okoz, ha egy disznóság kiderül. No, ez aztán nem így lett. Mert ugyan nyilvánosságra kerültek  ilyen-olyan  ügyek, de az érintettek lerázták magukról, mint kutya a vizet; tagadtak, vagy csak a vállukat rándították. Szóval illúziónak bizonyult, hogy a nyilvánosságot tisztítótűzként képzeltük el. Ezzel együtt, szükségünk van az illúziókra, mert a rossz helyzetekből csak így mozdulhat ki a világ. Mert azért néha mozdul.

Ha a nyilvánosságnak nincsenek igazán komolyan vehető következményei, akkor miért költ a kormány több mint nyolcvan milliárdot a költségvetésből a közmédiára?

Mert nyilván célszerűnek gondolja és a lobby-csoportok ki is járják ezt a rengeteg pénzt. A manipulációt, a dezinformálást, a rémhírek terjesztését – nos, ezeket mindig használták a politikai erők, és beletartozik az államok politikai eszköztárába. A hamis hírek gyártása mindig része volt a modern államnak. A félrevezető propagandát kifejezetten erősíti, hogy most már valós időben lehet elterelő információkat küldeni, dezinformálni, amelyet sokan önként tesznek meg, mások fizetett alkalmazottként. Ez nehezíti is a tájékozódást, hiszen a közvetítőkön keresztül a legkülönfélébb, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó információkhoz jutnak az emberek.

De csak kell lennie valamilyen védekezésnek ezzel szemben, nem?

Az oktatás, talán, amely képes kritikussá tenni a befogadót. Az iskolának kell megtanítania bennünket az intellektuális kételkedés képességére. Hogy tudjunk mérlegelni.

A mai kormányzat az oktatás területén is az ellenkező irányba megy…

Ha az ember pluralitását tartom természetesnek, és erénynek annak intézményesülését, akkor bizony nagyon nem szimpatikus, amit ez a kormány csinál. Persze feltehetjük a kérdést: miért csinálják? Azért, mert más ok-okozati összefüggésekben, de nem kevésbé racionális az, aki nemzetállami összefüggésekben gondolkodik a globalizáció ellenében – túl persze az anyagi és hatalmi érdekeken. Kitűzték például azt a célt, hogy a kis- és nagykereskedelem, az oktatás, az energia, a hírszolgáltatás, stb. zömmel nemzeti, vagyis állami vagy magyar (?) kézbe kerüljön. Egy régi toposz, hogy el vagyunk nyomva mi, magyarok; még saját hazánkban is el vagyunk nyomva. Szerintem ez nem jó megközelítés és nem jó célkitűzés, még akkor se, ha a globalizáció nem alaptalanul szül ellenérzéseket is. De ez a nemzetállami gondolkodás belekapcsolódik egy nemzetközi trendbe (l. „America first”- hogy megint Trump elnökre utaljak). És a liberalizmuson belül is egy úgynevezett identitás liberalizmus került előtérbe, ami egy dezintegrációs és disszimilációs folyamatot erősít a nemzetközi, de az országon belüli integrációval szemben is. A Fidesz törekvései itt összekapcsolódnak ezzel az identitás liberalizmussal. Így a miniszterelnök még a liberális oldalon is érintkezési felületeket talál az identitás-keresésben. Ez az identitás politika nekem persze ellenszenves, mert egy politikai erőcsoport, akit csak elér, azt magával azonosítani, identifikálni akar.  S mivel ez nemzetközi áramlat, ezáltal sokkal fenyegetőbb probléma. Ami az én balsejtelmeimben azt is jelenti, hogy a liberalizmus meg a baloldal is, számos ok miatt, lejtmenetben van.

De a társadalmi morál is, nem? Hiszen látjuk, milyen korrupciós ügyekkel vagyunk tele.

A korrupció mint rontott politika, mint közrossz (mint a közjó ellentettje)  ősi probléma. Számunkra mindebben, az utóbbi évtizedben viszonylag új a nepotizmus. Az ugyanis a XX században már nem volt szokás nálunk, hogy sógorom, vejem, lányom, apám, szóval a családom tagjai részesei valami hivatali és morális összeférhetetlenségnek. Az mindenképpen eltér az eddigi „megszokott” korrupciós ügyektől, hogy egy politikusnak a közvetlen családtagjai is szembetűnően közpénzekből gyarapodnak.  Sok minden lehetséges, sok mindent megérünk. Lehet  kapitalizmus demokrácia nélkül is, mint ahogy jogállam is lehetséges demokrácia nélkül. Azok az értékek, amelyekről azt véltük, hogy immár összetartoznak, mint például az egyenlőség és a szabadság a liberális demokráciában, lám képesek egymás ellen fordulni, vagy egyként elpárologni.  Látjuk, lehet egy demokrácia illiberális, ha a szabadság értékeit másodlagossá tesszük – de, gondoljunk bele, ezzel az egyenlőségnek is búcsút mondunk. Az egyenlőtlenség növekedése, sajna, szintén nemzetközi trend évtizedek óta. A hatalmas vagyonok a lakosság egy tized, meg egy század százalékánál csomósodnak. No, ilyesmire gondoltam, amikor lejtmenetről szóltam.

De nem mindegy hogy hol: a tetején, a közepén vagy az alján? Mert ha az alján, azt akár felfoghatjuk reményként is.

Ebben igazad van. De ez majd csak a jövőből tudható, amit meg nem ismerünk. Közben, a közszolgálat lehetőségéről, illetve lehetetlenségéről beszélgetve, eszembe jutott egy nekem bosszantó jelenség. Ma mindenhol, ott is ahol semmi nem indokolja, szóvivőt alkalmaznak, és alighanem már többen vannak, mint az újságírók. Nekik az a dolguk, hogy eltakarják a valóságot a nyilvánosság elől, és helyettesítsék azt, akinek valóban kötelessége lenne megszólalni, magyarázatokat adni. Ha én közrádió, vagy köztévé lennék – de akárcsak egyszerű újság lennék – szóvivővel szóba nem állnék.

De te már nem vagy a közrádió. Egyébként szerinted egyáltalán szükség van erre a formára?

Igen. Minden borúlátásom ellenére feltétlenül fontosnak gondolom.

Vajon kell-e attól tartani, hogy az ellenzék, ha nyerni tudna, a revans-politika jegyében, ugyanúgy megpróbálja elfoglalni ezeket az önállónak szánt intézményeket?

Ezzel számolni kell. De dédelgetni kell álmainkat, nem feladni. És tudnunk kell különbséget tenni a büntetőjogi felelősség, a politikai felelősség és a morális felelősség között. És, ha úgy indulunk neki egy választásnak, bosszúállásra hergelve magunkat és a tömegeket, akkor baj van. Én mindenesetre elvárnám a politikusoktól, hogy civilizáltan viselkedjenek.

Nem gondolod, hogy az egész lényed, gondolkodásmódod, enyhén szólva is anakronisztikus?

Ezért is akartam lemondani a találkozást, csak hát nem tudtam a telefonszámodat. De azért remélem, vannak mások is, akik így gondolkodnak, még ha tán ez nem is gyakorlatias a politikában. És mi is itt vagyunk.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!