Ma az Árpádok ünneplik a névnapjukat. Esős idő köszönti őket, lesz, ahol jelentős mennyiségű csapadékkal, akár viharos erejű széllel. Viszont meleg lesz: 13-18 fok, s még késő este is 7-16 fok várható. Lapszemlénk következik.
Magyar Nemzet – Választási csalást szervezhet a roma vezető
Egy, a Magyar Nemzet birtokába került hangfelvétel szerint fiktív kampányrendezvényeket akart lepapíroztatni az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke. Az ibrányi Balogh János egy helyi rendezvényszervezőt akart rábeszélni arra: adjon számlát arról, hogy színpadot, hangosítást biztosított különféle szabolcsi helyszínekre szervezett kampányrendezvényeken. A bonyolultnak tűnő ügymenetnek van egy kitétele, amit Balogh említ meg a beszélgetés folyamán: „annyit írjál neki (az ORÖ gazdasági igazgatójának), hogy elnök úrral egyeztetve”. A beszélgetés előrehaladtával már konkrét összeg is elhangzik:
Mivel még mindig nem kapott végleges választ, más lehetőségeket is felvázol. Egy bizonyos előbírálati pályázatról beszél Balogh, aki a „kis parázspénz” kapcsán azt jegyzi még meg a rendezvényszervezőnek, hogy ne érezze magát rosszul, elvégre „a jövőre is gondolni kell, mert érted, uniós választás lesz”.
Az MSZP-közeli Balogh nem is tagadja szocialista kapcsolatait, de egyéniben a 2-es Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókerület fideszes elöltjét, Vinnai Győzőt támogatja, mivel súlytalannak tartja a Demokratikus Koalíció színeiben induló Helmeczy Lászlót és a radikalizmusát hátrahagyó Jobbikot. „Hát én nem dumálok mellé, én Győzőt fogom támogatni egyéniben. Hát 12 milliárdnyi támogatás jön Ibrányba. (Ez az összeg hozzávetőlegesen a település tízéves költségvetése lenne – a szerk.
„Tudod, kell, hogy agitáljam az embereket, mert hivatalosan nem adhatom nekik oda, érted? Nem lehet úgy elszámolni vele.”
Az ibrányi rendezvénytechnikus, Tóth Zoltán nemet mondott Balogh János ajánlatára, aki közölte, hogy majd keres mást.
Két cég révén is komoly pénzhez juthatott Tiborcz István, Orbán Viktor kormányfő veje a kormányzati intézmények túlárazott szoftverbeszerzéseiből. A Microsoft-botrány által érintett időszakban a két vállalkozás sok száz milliós extraprofithoz jutott – írja a Népszava, amely részletesen leírja az alkalmazott modellt. Már az amerikai kormányzat is vizsgálja a magyar Microsoft-botrányt, s a lap kérdéseket küldött az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának. Többek között azt tudakolták, meg tudja-e erősíteni, netán cáfolni a tárca a vizsgálat tényét, kapcsolatba léptek-e az eset miatt a magyar kormánnyal, és mikorra zárulhat le az eljárás. Nicole Navas Oxman, a minisztérium szóvivője mindössze annyit felelt: a tárca nem kívánja kommentálni az ügyet.
Ez logikusan azt jelenti, hogy volt vagy most is folyik ilyen vizsgálat, hiszen ellenkező esetben semmi sem indokolja a kitérő választ – „fordítja” le a választ a lap.
Magyar Idők – Sorosleaks: üzleti célok szolgálatában
Bayer Zsolt folytatja Soros György ellenes sorozatát, ezúttal arról, hogy miként érvényesíti Soros György a gazdasági érdekeit abban az országban, ahol előbb beavatkozik a belpolitikába és kormányt buktat, majd az új kormány minisztériumaiba beülteti a saját embereit, végül pedig úgy alakítja a gazdasági folyamatokat, hogy azok a saját érdekeinek megfeleljenek. Azt írja, hogy a lap birtokába került újabb beszélgetésekből az derül ki, hogyan használja fel Soros György az ukrajnai befolyását a saját üzleti céljai érdekében. Soros a saját embereit ültette az egyik legnagyobb ukrán cég, a Naftogaz vezetőségébe. A privatizáció előtt álló cég döntéshozói többször is találkoztak az amerikai milliárdossal, hogy a magánosítás részleteiről egyeztessenek. Soros eközben az általa pénzelt NGO-kkal igyekezett lejáratni a cég vetélytársait. Egy beépített újságíró folytat beszélgetést az ukrán Nyílt Társadalom Alapítvány korábbi vezetőjével, Jevhen Bisztrickijjel.
Soros – állítja a lap – amellett hogy saját érdekeit érvényesíti a Naftogazban szorgalmasan támadja a cég ukrajnai versenytársait is. Ehhez az általa támogatott Transparency International mellett a szintén általa pénzelt Antikorrupciós Cselekvési Központ nevű szervezetet is igénybe veszi.
Magyar Hírlap – Fölöslegesen költ milliárdokat több uniós ország az integrációra
A migránsválság kezdete óta a Nyugat-Európába érkezett több mint kétmillió migráns szociális ellátására és integrációjára hozzávetőlegesen évente hatvanmilliárd eurót költenek az uniós országok. És ebben az összegben még nem szerepel például a határvédelemre fordított összeg – mondta a lapnak Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) nemzetközi programjainak vezetője, aki pár hete tért vissza Irakból.
Hozzátette, a legnagyobb gond, hogy ezt a hatalmas összeget nagyon rosszul használják fel, hiszen a teljes integráció a hatalmas kulturális különbségek miatt ritkán hoz sok sikert.
Eközben tapasztalataik szerint az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek által indított programok, így a visszatelepülés, a felújítások támogatása alulfinanszírozottak. A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, a Hungary Helps program keretében ötszázmillió forinttal gazdálkodhat a segélyszervezet.
A Katolikus Karitász többször is hirdetett a közelmúltban adománygyűjtő akciókat, az adományokat egy tavaly kötött megállapodás értelmében a libanoni Karitászon keresztül juttatják el a szükségben élőkhöz. A Katolikus Karitász a Közel-Kelet üldözött keresztényei mellett természetesen gondot fordít a határon túli magyar családokra is. A segélyszervezet orvoscsoportja emellett rendszeresen gyógyít Kárpátalja falvaiban. A Karitatív Tanács tagjaiként a Katolikus Karitász egész évben segíti a nehézségekkel küzdő családokat, idős, beteg embereket. Kárpátalján a Katolikus Karitász havi rendszerességgel támogat ötszáz családot.
A magyar autoriter politika halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket – nyilatkozta Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, irodalom-kritikus a Független Hírügynökségnek. És bár a migránsozás lényegében a zsidózást helyettesíti – ezért mondja, hogy nem antiszemitizmus van Magyarországon, hanem antimigránsizmus -, mégis helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Orbán politikáját nem azonosítja a fasizmussal, hiszen szabadon beszélünk, írunk. És noha a Fidesz sok szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól, egyelőre nem gondolná helyesnek, ha a demokratikus ellenzék szövetséget kötne a Jobbikkal. A jövő vasárnapi választásokkal kapcsolatban azt mondja Radnóti: az lenne a jó, ha a Fidesz megalázó győzelmet aratna…
Másfél évvel ezelőtt nyilatkoztad azt az atv-ben, hogy ennek az orbáni hatalomnak szüksége van az ellenségképre, és ezt csak azért említem meg, mert Ungváry Rudolf a minap éppen erről beszélt, hozzátéve, hogy Orbánnál Soros György helyettesíti a zsidót. Te eddig nem jutottál, de beszéltél arról, hogy erősödni fog az ellenségkép-gyártás.
Természetesen: Magyarországon a zsidót, a kapitalistát, Szlovákiában, Romániában a magyart képviseli Soros, mint azt lehet látni és olvasni. Mindenképpen azt, aki nem mi vagyunk, az idegent; ebben az értelemben a migráns is a zsidót képviseli. Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus. Ma már láthatunk olyan feliratokat, különböző ákom-bákomokkal felrajzolva, hogy migráns go home, miközben lényegében egyetlen migránst nem látnak, így aztán nincs kinek hazamennie, de a propaganda, látjuk, hihetetlenül hatásos és erős. Ezt különben abból is lehet látni, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer fellépni Orbán menekült-politikája ellen, mert az egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal. Ami az ellenségképet illeti: Karl Schmitt német filozófusnak, Hitler olthatatlan hívének volt az elmélete, hogy
a politika tulajdonképpen nem más, mint az ellenség meghatározása, az ellenség kijelölése, ki a barát és ki az ellenség, a politika nem más, mint egy ellenségfelismerő rendszer.
Karl Schmitt azt sem habozott kijelenteni, hogy itt halálos ellenségről van szó, akit el kell pusztítani. Ez lényegében teljesen leírja a magyar autoriter politikai propagandát, amely halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket, ami a kampányban abban mutatkozik meg, hogy azt hangoztatják: ha nem mi jövünk, ezek, Magyarország ellen fellépve telehordják migránsokkal az országunkat.
Autoriternek fogalmaztad meg ezt a rendszert, miközben egy náci gondolkodóra hivatkoztál…
Hát igen, ez egy bonyolult kérdés. Van egy másik, egyáltalán nem náci gondolkodó, Leo Strauss, akinek van egy híres kifejezése, a reductio ad Hitlerum, s joggal helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Én nem azonosítom Orbán politikáját a fasizmussal. Nyilvánvalóan vannak fasisztoid vonásai, hiszen szélsőjobboldali politika, vannak analógiák, de itt ülünk a kávéházban és szabadon beszélünk, és nem kell vigyáznom a hangomra, nem kell óvatosnak lennem, tehát ez nem egy fasiszta rendszer.
Ahhoz, hogy azzá váljon, tovább kell fokozni az ellenségkép gyártást?
Igen, a szavak helyett tetteknek is kell következniük, olyan tetteknek, amelynél az, aki egy kávéházban beszélgetve ilyen témát hoz szóba, számíthat arra, hogy az asztalba be van építve egy lehallgató készülék, és arra is számíthat, ha kiteszi a lábát a kávéházból, akkor letartoztatják. Ilyen veszély márpedig nincsen.
Az a fenyegetés, ami március 15-én elhangzott Orbán Viktortól, az nem ilyen fenyegetés?
Nem, az nem ilyen. Találgatja mindenki, hogy a régi barátnak szóló üzenet volt, vagy csak egy általános, mozgósító felhívás. A börtönök nincsenek tele politikai foglyokkal.
Ezek szerint úgy látod, hogy az ellenségkép-gyártás ellenére ez egy élhető ország, és az alkotó számára nyugodtak a körülmények?
Sajnálattal azt kell mondanom, hogy a középosztály számára élhető ország. Ugyanakkor nagyon nagy a leszakadt réteg, sokan ezt harminc százalék fölé teszik, számukra evidensen nem élhető ez az ország, és az is világos az alkuban, hogy igaza van annak, aki azt mondja, ezeket Orbán otthagyja az út szélén. Ez tökéletesen így van. Ezzel a réteggel nincs semmi elgondolás, időnként kapnak valamicske borravalónak számító juttatást, ami viszont számukra hatalmas pénznek tűnik, és ezért úgy érzik érdemes hallgatni, netán rájuk is szavazni.
Az említett interjúban beszéltél arról is, hogy az értelmiségnek egyfajta felelőssége. Mi a felelőssége ma az értelmiségnek?
Végiggondolni, és értelmezni a helyzetet. Azt viszont egyáltalán nem gondolom, hogy az értelmiségnek feladata lenne tanácsot adni a politikának. Igaz, nem mindig ez volt a véleményem, de ma már egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy az értelmiség közvetlenül ne akarja befolyásolni a politikát, a politikai aktoroknak ne adjon tanácsokat, amelyeket – a tekintélyével alátámasztva – szinte kötelezőnek tekint. Négy évvel ezelőtt én is benne voltam egy társaságban, amely nyomást gyakorolt a politika egyik szereplőjére, hogy kössön szövetséget egy másikkal, mégpedig azért, hogy létrejöjjön az összefogás. Egyszer – ma is azt hiszem –, meg kellett ezt próbálni, az értelmiség tanácsára vagy anélkül, amikor még nem volt olyan mélyen beépülve a „nemzeti együttműködés rendszere”, és Orbán még csak négy éve uralkodott. Ma már senkinek sem adnék konkrét politikai tanácsot.
De miért nem?
Azért, mert ugyan a politikust és a nem feltétlenül pártpolitikai értelemben vett politikai aktivistát is értelmiséginek tekintem, de ő az egész életét erre szánja, és ezért felelősséget is vállal. Én írom a magam, politikailag nem feltétlenül értelmezhető elméleti műveit, vagy irodalomkritikáit, és nem helyes, hogy egyszer-egyszer kilépve belőle beleszólok mások dolgába. Természetesen elmondom, leírom a véleményemet, ha megkérdeznek, azt is megmondom, kire fogok szavazni, mint egy közéleti értelmiségi, s ebből le lehet vonni következtetéseket, de recepteket nem adok.
Ma már nem is írnál semmiféle petíciót? Csak azért kérdezem, mert arról is nyilatkoztál korábban, hogy ha ilyet tesznek eléd, az kötelesség-szerűen aláírod.
A petíció értelmiségi feladat. Tiltakozni bizonyos dolgok ellen, azt meg kell tenni, így tehát ezt továbbra is tartom. Az ilyen aláírás nem tartozik abba a közvetlen nyomásgyakorlásba, mint amikor egy író azt mondja egy politikusnak, hogy ne te legyél a vezető, hanem valaki más, vagy amikor egy filozófus barátom arról beszél, hogy a Jobbikot is el kell fogadni partnernek. Nem adnék ilyen tanácsot.
Nem gondolod, hogy jó az ötlet, vagy inkább mert félsz ezt kimondani?
Nem félek, hiszen éppen most válaszoltam a Magyar Narancs körkérdésre, amiben ezt a kérdést firtatják.
És?
Fele-fele a megítélés. Aki úgy kezdi a válaszát, hogy nehéz kérdés, arról már tudom, hogy végén odajut: meg kell kötni ezt a kompromisszumot. Aki rögtön azzal kezdi, hogy nem – ilyen Ludassy Mária, Iványi Gábor, Nádas Péter, Hajós András és én, azok határozottan ellenzik ezt a szövetséget. De a konkrét politikai következtetést a politikusoknak, illetve a választó népnek kell meghoznia.
Akkor te nem osztod azt a véleményt, hogy a Fidesz, alias Orbán Viktor lényegében minden szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól?
De, ezt gondolom, és kétségtelenül olyan helyzet alakult ki, amikor a Jobbiknak döntenie kell, hogy vagy fut a pénze után – ezt is megteszi különben, hiszen ő az egyetlen párt, amelyik azt mondja, hogy Orbán menekült-politikája helyes, és azért az, mert ez a mi politikánk, amelyet ellopott a Fidesz tőlünk -, vagy, más tekintetben, megy a közép felé. Hosszútávon nem zárom ki, hogy egy valaha szélsőjobboldali pártból demokratikus párt váljon, de ma nem ez a helyzet.
Amikor a szélsőjobbról és a Fideszről beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy mindez hova tarthat, ha a Fidesz marad hatalmon?
Az egyik lehetséges út az, hogy folyamatosan és fokozatosan radikalizálódik a helyzet, és eljutunk egy Putyin-Erdogan féle irányba; reductio ad Putyinum, reductio ad Erdoganum. Ezt nem hiszem. A másik lehetséges szcenárió az volna, hogy kompromisszumot kötnek a társadalom nem rájuk szavazó többségével, ezt sem hiszem. Azt gondolom, hogy marad az, ami ebben az elmúlt nyolc évben kialakult, a hideg polgárháború, a látens hadiállapot. Bizonyos posztokat még, amelyekre szükségük van, a következő négy évben meg fognak szerezni; ilyen lesz az önkormányzatok államosítása, a bíróságok teljes bedarálása, ugyanakkor érdekük az is – mint ahogy nagyon sok autoriter rendszer így működik –, hogy a demokratikus felszínt megőrizzék. Ez azt jelenti, hogy a szabad választást megtartják, mint a demokratikus rendszer egyetlen maradékát, természetesen úgy, hogy kiaknázzák a nem fair előnyöket, s a választáshoz elengedhetetlenül szükséges információkat a sajtó elsöprő többségének kézbentartásával blokkolják. Azt hiszem a pangás állapota fog bekövetkezni, ami nem lesz sokkal rosszabb, de semmiképpen nem lesz jobb.
Mivel magyarázod azt, hogy miközben szinte szőnyegbombázás szerűen érték a Fideszt a különböző botrányos ügyeinek kiteregetései, mégsem rendült meg a tábora?
Erre csak általánosságokat tudok mondani, a társadalom végtelen apátiáját. A leszakadottaknak, a több, mint harminc százaléknak a teljes politikai inaktivitása az egyik oldalon, a középosztály láthatóan jobb életfeltételei, mint négy, vagy nyolc évvel ezelőtt, amely, még ha lelkiismeret-furdalása is van a leszakadó rétegek miatt, akkor is lehetőségeket teremt a számára, Mindez politikai közömbösségbe, vagy politikai apátiába torkollik. Ez persze egy cinikus következtetéshez vezet bennünket, ahhoz ugyanis, hogy még a legmegveszekedettebb Fidesz-hívő is tudja, hogy a pártjának vezetői lopnak, csak éppen azt mondják, hogy mindenki lop, ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni, ha leváltanánk őket, jönne a következő, az még éhesebb lenne, még inkább lopna, és így tovább. A politikai cinizmus a válaszom a kérdésedre.
Jól érzem azt, hogy némiképp te is rezignáltabb vagy a korábbi önmagadhoz képest?
Nézd, egzisztenciális okai is vannak ennek, a Kádár-korszak idején volt egy kedves mondásom, aminek az eredetét nem tudom, de a történet így szól: a Horthy-korszakban egy kommunista perben, valakit életfogytiglanra ítéltek, az utolsó szó jogán azt mondta: csak az a kérdés, kinek az élete fogytáig. Akkoriban, harminc-negyven éves koromban ezt bízvást mondhattam, most azonban már kevésbé. Ettől is vagyok némiképp rezignáltabb. Nagyon nem szeretném persze a szememet az Orbán-kormányzás idején lehunyni, nagyon jó lenne, ha láthatnám a bukásukat és a pusztulásukat, de erre semmilyen garanciát nem látok.
A hetven év fölöttiség, ami ennyire megvisel?
Csak ennyiben. Matematika ez, semmi több. Azaz kisebb az esély, hogy egy hosszú távra berendezkedő autokráciát túlélek, mint negyven éves koromban.
Meddig működhet ez az autokrácia?
Van Marczali Henriknek egy általam kedvelt mondata, amit sokszor szoktam idézni, aki a török világról írta, hogy ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak. A világ persze ebben az értelemben is felgyorsult, s ha optimista akarok lenni, akkor azt látom, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, csökken a lelkesültség, a Fidesz-hívekben is növekszik az apátia, az ő várakozásaiknak sem felelt meg ez a rendszer, zavarba kerülnek a nemzetközi lelepleződésektől, nem kellemes érzés, hogy a világ homlokán negatív értelemben táncol Magyarország, a legrosszabb példák közé tartozik Európában, miközben az emberek szeretnek büszkék lenni a hazájukra. Mindez együtt, belső bizonytalanságot okoz. Ezért, ha azt a kérdést tennéd fel nekem, hogy mi lenne az optimista várakozásom a hamarosan esedékes választásokra, akkor azt mondanám, hogy egy magalázó győzelmét tartanám valószínűnek és reménytelinek, amely mind számunkra, mindazoknak, akik résztvesznek a dologban, mutatja azt, hogy nincs már az az erő, amiben korábban hittek.
A Fidesz megalázó vereségéről beszélsz, nem?
Nem, a Fidesz olyan győzelméről, amely egyben meg is alázná. Se nem kétharmad, se nem abszolút győzelem. Ezt tartanám egy olyan jelnek, amely reményeket táplálna az emberekben.
Ez ma az optimizmus, a megalázó győzelem?
Igen, ez lenne az optimális szcenárió
De ez a megalázó győzelem is azt jelentené, hogy megmarad még ez a befelé forduló politika.
Igen, marad ez a bezárkózás a nemzeti hagyományokba (amelyek ismeretéből persze általános iskolában is megbuknának), az onnan ki nem tekintés, a sérelmi politika, az örök sértődékenység, az örök frusztráció. Ezt különben tökélyre vitte az orbáni kormányzás. Orbán abban rendkívül tehetséges, hogy megérezte ezt a lehetőséget, megérezte a magyar társadalomban ezt a lehetőséget, rájátszott legrosszabb vonásaira, kibányászta a legrosszabb ösztönöket, amelyek az emberekben vannak, és ezért van az, hogy ma menekültek nélküli menekült-gyűlölet van Magyarországon. Azért még hadd beszéljek azon reményeimről is, amelyek talán valamiféle ellensúlyt kínálnának. Jó lenne, ami persze csak reményem, ha bejutna a Parlamentbe a három kispárt, az Együtt, mint baloldali liberális, a Momentum, mint jobboldali liberális, az LMP pedig mint baloldali zöldpárt. És az is jó lenne, ha Karácsony Gergelynek sikerülne majd az a vállalkozása, amelyre valóban van esélye, azt gondolom ugyanis, hogy valódi sansza lenne jövőre megszerezni a főpolgármesteri címet.
Az írói munkádban most már teljesen kizárod a politikát?
Annyiban nem, hogy ha megkérdeznek, válaszolok, mint most neked. Ezt egy értelmiségi feladatnak tartom, hogy a kérdésekre válaszoljak. És azt is gondolom, hogy az irodalomkritikáimban beszivárog az aktuálpolitika is.
Úgy tudom, mostanáig Bécsben, egy könyvtárban dolgoztál, egy nagy könyvön munkálkodsz.
Látod, annak semmi köze a politikához, a tájról szól, a táj filozófiájáról, mióta van, mert ez is egy történelmi képződmény, hogy mióta érzékeljük tájként, ha kinézünk, és hegyeket-völgyeket látunk. Ezekkel a kérdésekkel fogom eltölteni a következő éveket.
Halász János, a kormánypárt szóvivője kifejtette, újabb botrányos részletek láttak napvilágot a Czeglédy-ügyben, híradásokból kiderült ugyanis, hogy Czeglédy Csaba cipősdobozban szállította az áfacsalásból ellopott pénzt a Demokratikus Koalíció (DK) elnökének. A DK válasza az, hogy beperli a TV2-t, és az összes propagandamédiumot, amely közölte ezt.
„Czeglédy cipősdobozokban vitte a pénzt Gyurcsánynak, bejáratos volt a Gyurcsány-házba, így már értjük, hogy Gyurcsány miért védi annyira Czeglédyt és miért járkál Czeglédyhez” – mondta Halász János, majd hozzátette, „és így már azt is értjük, hogy miről beszélt Gyurcsány Ferenc, amikor azt mondta: jobb ha nem tudjuk, hogy honnan vándorolt hozzájuk a pénz”.
A Fidesz politikusa felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy tisztázza magát, továbbá közölje, mennyi pénz vándorolt a DK-hoz és a MSZP-hez ezekben a cipősdobozokban, és kik kaptak még pénzt azokból.
A Demokratikus Koalíció többek között azt írja: most éppen azt találta ki a TV2 Tények nevű álhíradója, hogy “Cipősdobozban hordta a tízmilliókat Czeglédy Csaba Gyurcsánynak”. A hazugságot a teljes jobboldali propagandasajtó átvette a Origótól a Magyar Időkön át a Lokálig.
A Demokratikus Koalíció beperli a TV2-t, és az összes propagandamédiumot, amely közölte a hazugságot. A DK emlékeztet: Czeglédy Csaba ügyvédként inkább a folyamatosan hazudozó kormánypárti sajtótól szokta hozni a pénzt, hiszen tucatjával nyeri a pereket a DK-nak és Gyurcsány Ferencnek a Habony-művek ellen. Szerintük most is pontosan ez fog történni.
A költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba jelenleg a szegedi börtönben van előzetes letartóztatásban, ügyvédje, Hankó Faragó Miklós szerint az egész ügy politikai jellegű.
Videóüzenetben jelentette be a választáson is induló, és a csengeri Szabó Gábornét védő Helmeczy László, hogy büntetőfeljelentést tett Kósa Lajos ellen.
„Tetszenek majd látni, s lesznek olyan meglepetések, amelyeknek Kósa úr és körei nemigen fognak majd örülni…” – ezzel a szöveggel tette közzé Helmeczy a hosszú, 20 perces videót, amelyben részletesen ismerteti korábbi, országos jelentőségre szert tevő ügyeit és saját fideszes múltjáról is beszél.
Ha az emberi olyan ügyvédi munkát vállal, ami nem tetszik a kormánynak, megindul ellene a hadjárat – kezdi a videót Helmeczy.
Ügyvédi munkája ismertetése után rátér a büntetőfeljelentésre is, amelynek apropója az, hogy mióta elvállalta Szabó Gáborné védelmét, Helmeczyt rendszeresen támadja a kormánypárti sajtó. Kósa Lajos pedig egy olyan közleményt adott ki az ügyben, amelyben azt írja, hogy a DK-s Helmeczy korábban bizonyítékhamisítási botrányba keveredett. Az ügyvédi kikérte magának, hogy ő a DK jelöltje lenne, mert a DK, a Párpeszéd, az MSZP és a Szolidaritás támogatja úgy, hogy egyik pártnak sem a tagja. „Nem politikusként ügyvédkedek, hanem ügyvédként politizálok” – mondja. Azt is kijelenti, hogy nem keveredett bizonyítékhamisítási botrányba, és soha nem folyt ellene semmiféle büntetőeljárás.
Helmeczy szerint
Kósa azért akarja lejáratni őt képviselőjelöltként, mert ügyvédi munkáját végzi,
ennek pedig meglesz a jogi következménye. Hozzáteszi, hogy az ellene rágalomhadjáratot indító „bértollnokok” is számíthatnak polgári és büntetőjogi következményekre.
Végül arról beszél, hogy lesznek még meglepetések az ügyben, de mindig csak annyi és olyan információt hozhat nyilvánosságra, amely az ügyvédi munkájával összhangban áll, és amire engedélyt kap. A felvétel végén még megjegyzi, hogy azért választotta a videóüzenet formáját, mert az MTI-nek hiába küldene közleményt az álláspontjáról, nem jelentetnék meg.
A magyar miniszterelnök a Kossuth Rádióban, szokásos pénteki interjúját szinte teljes egészében a migrációnak és a sorosozásnak szentelte. Felvezetőként azt mondta, hogy a menekültek „rúgták ránk az ajtót”.
Orbán Viktor szerint a keresztény Európa olyasmi, mint a levegő, amiből élünk, természetes módon vesz bennünket körül, ezért érezzük magunkat otthon Magyarországon, hitbéli meggyőződésre való tekintet nélkül. Szerinte ezért is van az, hogy a keresztény Európa kérdése politikai kérdéssé vált.
A Fidesz-KDNP miniszterelnök-jelöltje azt mondta: az kérdés, hogy az általunk szeretett életmódot, életfelfogást megtudjuk-e őrizni, vagy azt külső hatásra megfogják változtatni. Így visz el minket a keresztény Európa gondolata a bevándorló Európa problémájához és a migráció kérdéséhez.
Szerinte az Európa nyugati részén élők fiatalok egy olyan életre kell, hogy felkészüljenek, amelynek során még látni fogják a keresztény Európa elvesztését, hogy a saját világukban ők fognak kisebbségbe kerülni. „Nem mondom, hogy ez egyszerre következik majd be mindenhol, azonos ütemben, de azt állítom,
hogy kerületről kerülete, városról városra elveszítik a keresztény többséget Európában”.
Orbán szerint ez a veszély mindenkinek ott lebeg a feje fölött, és az a kérdés, hogy milyen választ adnak erre a veszélyre a különböző európai népek.
Szívesen segítünk a bajba jutottaknak, oda hajlandóak vagyunk segítséget is vinni, de nem akarjuk tönkre tenni az életünket, és a bajt idehozni – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor ezt követően a 2000 Soros-zsoldos tevékenységéről beszélt.
A miniszterelnök elmondta azt is, hogy a kormánypártok az ország sorsa szempontjából legfontosabb kérdésről beszélnek, a bevándorlásról, mert hiába fejlődik az ország, a bevándorlás felemésztené ennek hasznait.
Az ellenzéki pártok kampányában azonban ennek se híre, se hamva, nem beszélnek a jövő legfontosabb kérdéséről – mondta Orbán, aki szerint ennek az az oka, hogy „nemzetközi cenzúra alatt állnak”.
Nem lepte meg Hankó Faragó Miklóst, Czeglédy Csaba ügyvédjét, hogy védencét képviselőjelöltsége ellenére visszavitték az előzetes letartóztatásba. Az viszont annál inkább, hogy milyen gyorsan lefolytatták az eljárást. Szerinte törvénysértő módon került vissza Czeglédy a börtönbe, és számos jel utal arra, hogy politikai okok állnak az egész ügy mögött.
Meglepetésként érte, hogy kiengedték ügyfelét a börtönből?
Nem, mert a két alapvető feltételnek megfelelt. Az egyik az volt, hogy összegyűljön az országgyűlési képviselő-jelöltté váláshoz szükséges ajánlás, és miután Czeglédy Csaba régi közszereplője a szombathelyi politikának, volt már alpolgármester is, így nem volt kétségem afelől, hogy ez sikerül neki – két nap alatt gyűlt össze több, mint nyolcszáz aláírás -, a másik feltétel pedig az volt, hogy a mentelmi jog alapján, őt szabadlábra kell helyezni. És bár az ügyészség ezt szerette volna megakadályozni, minden törekvése megvolt rá, de nem tudta meggátolni a törvény érvényesülését. Az egy nappal későbbi, a szabadulása utáni őrizetbevétel pedig szerintem törvénysértő volt.
Éppen azt akartam kérdezni, hogy meglepetésként érte-e önt, hogy Czeglédyt visszavitték a börtönbe?
Nem. Csak azt nem gondoltuk, hogy ezt ilyen rapid módon, egy napon belül meg fogják tenni. Arra számítottam, hogy egy ideig szabadlábon lesz, és majd csak néhány nap után találnak ki valamit, de ez mindössze huszonnégy óra lett.
Nem hibázott az ügyfele azzal, hogy az első útja a Hír TV-be vezetett, abba a hitbe ringatva magát, hogy a nyilvánosság védelmet jelent a számára?
A nyilvános szereplés sem büntetőjogi, sem egyéb szempontból nem értékelhető.
De politikailag igen…
Politikailag igen. Ebből is látszik, hogy ez az ügy politikai jellegű, ebben a tekintetben mindenképpen. Hosszú elzártság után élt azzal a lehetőséggel, hogy a nyilvánossághoz fordul, képviselőjelöltként szinte kötelessége is volt megszólalni. Ne feledje, hogy Szombathely jónéhányezer polgára elvárta tőle. Azt meg egészen nevetségesnek tartjuk, ő is, én is, hogy amikor őrizetbe vették, az őrieztbevétel indoklásakor újra előadták a szökés, elrejtőzés veszélyét. Miközben megadta az pontos elérhetőségét, visszakapcsoltatta a mobiltelefonját azonnal, ahogy szabadon engedték, és megadta a számát a nyomozónak. Jellemző, hogy amikor újra őrizetbe vették, ezen a számon hívták fel. Ennyire elrejtőzött.
Az hogyan lehetséges, hogy egy másik, gyilkossági ügyben előzetesben lévő személynél a bíróság nem találta kifogásolhatónak, hogy az illető, aki szintén képviselőjelöltté vált, szabadlábon kampányolhasson?
Hogy miként lehetséges, nem tudom, csak azt, hogy az eset több, mint furcsa. Már, ha összehasonlítom Czeglédy Csaba ügyével. A gyilkosság ugyanis olyan súlyos bűncselekmény, amelynél az előzetes letartóztatásnak a törvényben rögzített különös feltételei jó eséllyel fennállhatnak. A mi esetünkben sosem álltak fenn ezek a különös feltételek, azaz nem volt szökési kísérlete, sosem állt fenn a szökés elrejtőzés veszélye, a bűnismétlés veszélye, illetve a másokkal való összebeszélés, a bizonyítékok elrejtése, megsemmisítése nem jöhet szóba, mert a bizonyítékokat a nyomozók elvitték. A cég megszűnt létezni, fogalmilag kizárt megismételni a bűncselekményt, és más bűncselekményt meg egyébként sem akart elkövetni.
Magyarul egyetlen ok sem állt fenn, ami az újbóli letartóztatást indokolta volna.
A másik ügyet nem ismerem, de ha jól emlékszem valamilyen minősített emberölés gyanúja áll fenn, ott azért ezek a dolgok felmerülhetnek. Nézzük az ügyet más szempontból: jelenthetett-e veszélyt a büntetőeljárásra nézve, ha Czeglédy szabadlábon van? Az eljárás ugyanis április 8-át követően minden további nélkül folytatható. A nyomozás már 2015 júliusában megindult, a hatóságoknak pedig, érdekes módon majd két évvel később, már a kampányhoz közeledve jutott eszükbe, hogy Czeglédyt őrizetbe vegyék. Vajon miért ez a néhány hét hiányzott a nyomozó hatóságoknak? Egyszerűen nem értem.
Szerintem pedig érti.
Hát persze.
Lehet, hogy túl sokat tud a védence… Amúgy, jut is eszembe, most is volt, aki összekapcsolta Czeglédy Csaba nevét a Magyar Nemzet által feltárt üggyel. Arra gondolok, amely szerint hatalmas összegeket menekítettek ki az országból készpénz, vagy gyémánt formájában, hogy aztán a pénz visszatérjen, szállodákat és egyebeket vásárolva belőle tisztává váljon. Szóval azt hallottam, hogy ebben az ügyben is lehettek információ Czeglédynek. Lehettek?
Én ilyenről nem tudok, de hozzá kell tennem, hogy nem is ismerem Czeglédy Csaba közéleti, vagy magánéleti tevékenységét. Kollégák vagyunk, mindketten ügyvédek, jó viszonyban egymással, de természetesen nem ismerem a körülötte lévő viszonyok mindegyikét. Ezt sem, ha van egyáltalán alapja a híresztelésnek.
Térjünk vissza a fő ügyhöz. Követett el valamilyen bűncselekményt Czeglédy?
Védőügyvédként más szerepet töltök be, mint mikor a közélet részese voltam. Ezt csak azért mondom, hogy közéleti szereplőként azt gondoltam, hogy semmilyen kérdés elől nem szabad kitérni. De nem akarok a védői szerepemből kilépni, így a válaszom az: Csaba a leghatározottabban állítja, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el. Azt objektív tényként tudom mondani, hogy jogerős, adóhatósági határozat, amely ebben a témában születhetett volna, nem volt. Tehát nincs ilyen, sőt olyan példákat tudok mondani, amelyek a mi álláspontunkat erősítik meg. 2014-15-ben folyt nyomozás, azt egy másik hatóság végezte, mégpedig ugyanabban a témában, ami ennek a bűncselekménynek is a tárgya, és megállapították, hogy a Humán Operátor valós gazdasági tevékenységet végez, ennek megfelelően megszüntették a nyomozást. Tehát, megismétlem, nem merült fel bűncselekmény gyanúja. Vagy tudok mondani olyan nemleges adóhatósági határozatot, amely arra az időszakra vonatkozik, amely ennek a mostani eljárásnak az időszakát fedi le, és amely az áfára vonatkozóan nem tett megállapítást. Márpedig, ha nem tesz megállapítást egy adóhatósági vizsgálat, az azt jelenti, hogy nincs mit megállapítani, nincs marasztalásra ok, mert rendben van minden. Ez egy jogerős vizsgálati eredmény. Ezen felül van egy ügy Veszprémben, amelyet még Vida Ildikó döntése alapján telepítettek a veszprémi adóhatósághoz, ott pedig a 2011-es évet vizsgálják, és 2012 júniusa óta folyik az eljárás; lassan elévül. Sőt a vizsgált időszak háromnegyede már elévült, nem is tudnak megállapítást tenni, ott a meghozott határozatokat többször is hatályon kívül helyezték, ott most egy harmadszor megismételt eljárás folyik.
Ön politikus volt, méghozzá két évtizeden keresztül, nyilván más volt az akkori politikai élet, mint a mai…
Ég és föld…
Azt akartam kérdezni, hogy az ön számára egyértelmű-e, hogy Czeglédy Csaba esetében a háttérben politikai okok húzódnak meg?
Nem emlékeszem olyanra a 2010 előtti időkben, vagyis akkoriban, amikor még politizáltam, hogy egy internetes portálról, vagy kormányközeli lapból előbb értesül a védelem arról, hogy a nyomozóhatóság milyen tevékenységet végez, vagy milyen döntést hoz az adott ügyben. Márpedig ez most sokadszor történt meg. Tehát én
az ügyészség álláspontját gyakrabban ismerhetem meg a Pesti Srácokból, minthogy arról okirati anyagot kapnék,
azaz, mint védő tudomást szerezné. Ez régebben egyáltalán nem volt jellemző. Rendkívül aggályosnak tartom a jogállam szempontjából.
Azért, ha visszaemlékszünk a Kulcsár-ügyre, ott is előfordultak ilyenek…
Igen, bár a politikai szereplők akkor is ugyanazok voltak. Az mindig káros, hogy ha egy büntetőügyben a politika megjelenik valahol az eljárásban. Jogállamban nem szabadna megtörténnie. Eljárásjogi szempontból pedig olyan súlyos hibák, mulasztások, szándékosnak tetsző törvénysértő dolgok történtek, amelyek számomra egyértelművé teszik, hogy itt kell lennie egyéb megfontolásnak is.
Ez azt is jelenti, hogy a védőügyvéd eszközei elfogynak, ha a politika belelép ebbe a mezőbe?
A védőügyvéd eszközei egyébként is hamar elfogynak sajnos. Fegyveregyenlőségről ma már nem beszélhetünk. Erről jut eszemben, hogy a mai magyar jogszabályi környezetben egyre inkább visszaszorulnak a védőügyvédi lehetőségek, azok az eszközök, amelyeket az állampolgárok védelmében igénybe vehetünk. Azt meg kell szoknunk, hogy a politika részéről beleszólnak, hogy egy ügyvéd ellássa-e valakinek a védelmét, hogy valamit megtegyen, vagy éppenséggel ne tegye meg. Azt kell mondanunk:
el a kezekkel a védőügyvédi tevékenységtől, mert az állampolgárok jogbiztonsága az első.
Czeglédy Csaba képviselő-jelöltsége most hol tart?
Még képviselőjelölt.
Tehát nem lépett vissza.
Nem. Ugyanúgy lehet rá szavazni, mint a többiekre.
De nincs olyan helyzetben, hogy kampányoljon, vagy bárkivel egyeztessen.
Ez így van, de vannak munkatársai, akik segítenek neki ebben. De a lényeg az, hogy az ő képviselő-jelöltsége megkérdőjelezhetetlen.
Tettem kísérletet rá, hogy készítsek vele interjút, a büntetés végrehajtás továbbította is a kérésemet, Czeglédy Csaba hozzájárult a beszélgetéshez, ám az ügyészség elutasította az interjú elkészítését. Ez azt jelenti számomra, hogy hermetikusan el akarják zárni őt a nyilvánosság elől.
Ez történik. Nem csak a nyilvánosság elől zárják el hermetikusan és a választók elől, hanem magán a büntetés-végrehajtási intézeten belül is lényegében el van zárva. Egy nagyjából tíz négyzetméteres zárkában vannak ketten, és tavaly június 13-a óta folyamatosan kamerás megfigyelés alatt tartják, senkivel nem találkozhat személyesen az intézményben, ami lehetősége van az, a telefonálás.
Az teljesen törvényes, hogy az ügyészség eltiltja attól, hogy nyilatkozzon? Császy Zsolt esetében simán megkaptam az engedélyt…
Sajnos a jogszabályok megengedik, hogy az ügyészség megvonja az engedélyt. Az intézmény maga is tilthat, mondván a lehetőség sérti a rendet, az ügyészség pedig a nyomozás érdekeire tud hivatkozni. Formális értelemben tehát jogszerű, az már egy másik kérdés, hogy más esetekben megadják az engedélyt. Most sem nagyon értem a hivatkozást, mert nem hinném, hogy a lassan három éve tartó nyomozást egy ilyen interjú akadályozni tudná. Vagyis a valódi, az igazi ok nem feltétlenül az, mint amire a törvény alapján hivatkoznak.
Azt tudjuk, hogy Czeglédy Csaba rálépett néhány fideszes sarkára, többek között ott Szombathelyen, például azzal, amikor azt mutatta be, hogy az egyik kormánypárti potentát drogozik. Ez lehet az alapvető ok, amiért, úgymond a Fidesz számára nem kívánatos személy az ügyfele?
Hát nem hiszem, hogy ezt bárki meg tudná mondani, azokon kívül persze, akik a háttérből irányítják a folyamatokat. Azt azonban tudom, hogy amikor Czeglédy Csaba őrizetbe került tavaly június 13-án, az köztudott volt, hogy néhány napon belül esedékes a városi közgyűlésen a stadionépítéssel kapcsolatosan, hogy több mint egymilliárd forint értékű visszaélést bizonyító okiratokat bemutasson, és a letartóztatással ezt megakadályozták. Azt is lehet különben mondani, a tények legalább is erre utalnak, hogy
az őrizetbe vétellel azt is meg akarták előzni, hogy az akkor esedékes fizetéseket a diákmunkások számára kiutalhassa.
Csak hát elszámította magát a hatóság, mert Csaba az előző hét pénteken a többségnek átutalta a járandóságát. Ezért aztán alig maradt diák, aki nem kapta meg a fizetését, mert egyébként szerintem az volt a terv, hogy sok-sok tanuló maradjon hoppon. Így azonban csak pártucat diák maradt, aki nem kapta meg a bérét.
Arról is beszélt Czeglédy a Hír TV-ben, hogy kiszabadulása után kapott egy dossziét, ami a Elios-ügyről szólt, de még nem volt ideje elolvasni. Azóta vajon sikerült?
Ha lehet, inkább megőrizném azokat az információkat, amelyek a rendelkezésre állnak. Legyen elég annyi, hogy a hatóság több tekintetben is téved. Ennél bővebben nem szeretnék erről beszélni.
De a választásokig várható bármiféle új információ?
Ezt nem tudom megmondani, mert ilyen jellegű egyeztetés nincs közöttünk.
Arra azért hajlandó válaszolni, hogy ez is közrejátszhatott abban – tudniillik az, hogy Orbán Viktor vejével kapcsolatos dokumentumok kerültek a kezébe -, hogy ilyen gyorsan utánanyúltak Czeglédynek?
Erre csak azt tudom válaszolni, hogy az ügyészség képviseletében eljáró ügyész, amikor az újbóli őrizetbe vételéről döntöttek, kifejezetten hangot adott annak, hogy milyen rossz néven vette Csaba Hír TV-beli szereplését. Egyértelmű szemrehányást tett, hogy miért ment el a stúdióba, és miért adott interjút. Ami azért is szereptévesztés, mert ennek aztán végképp semmi köze nincs a büntetőeljáráshoz, nem lehet az előzetes letartozatás okaként megjelölni.
Ön igazságügyi államtitkár volt. Mennyire van most szétrombolva a magyar igazságszolgáltatás?
Meglehetősen rossz helyzetben van. Még egy-két évvel ezelőtt lehetett azt mondani, hogy legalább a bírói kar intakt maradt, nem befolyásolja a döntéseket kívülről semmilyen nemkívánatos körülmény, ma már sajnos ezt nem lehet elmondani. Az igazságügyi tárcának az egyik legnagyobb értéke az volt évtizedeken keresztül, hogy abban olyan szakmai testület működött, amelynél a jogszabályalkotás erős szakmai alapokon nyugodott. És mindegy, hogy ki volt hatalom, ezt az értéket őrizte a minisztérium. Ma a jogszabályok többsége úgy születik, hogy egy képviselő egyszercsak arra ébred, hogy fantasztikus törvényt talált ki, vagy éppen repülőgépen ülve, laptopjába írva alkot meghatározó jogszabályt. Ezek aztán nem mennek át a közigazgatási egyeztetésen, a szakma nem tud róla véleményt nyilvánítani. Ebből adódóan a színvonaluk olyan is, amilyen.
A magyar mentelmi jog Svédországban is védi Semjén Zsoltot, ha az ottani ügyészség eljárást akarna indítani ellene – derül ki a nemzetközi büntetőjog szakértőjének szavaiból. Semjén vadászata után egy svéd gazda tett feljelentést, mert sajátjaként ismerte fel a lelőtt szarvast.
Az Országgyűlés mentelmi bizottságának kellene döntenie arról, hogy lefolytatható-e Semjén Zsolttal szemben bármilyen büntetőeljárás a svéd megkeresés alapján – válaszolta a Független Hírügynökség kérdésére Hoffmann Tamás, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója.
Amint arról délelőtt írtunk, a területileg illetékes rendőrség az ügyészséghez továbbította azt a feljelentést, amit egy helyi gazda tett lopás miatt, miután meglátta a svéd sajtóban is közölt fényképet Semjén Zsolt vadászatáról. A lelőtt (házi-) rénszarvasban Niklas Jonsson – illetve ahogyan egy svéd lapnak mondta, édesapja – felismerte saját állatát.
Hoffmann Tamás egyébként felvetette, hogy van néhány tisztázatlan kérdés, ami hozzátartozhat az eljáráshoz. Az egyik az, hogy a rénszarvas tulajdonosa adott-e engedélyt a kilövésre. A választ tudjuk, Niklas Jonsson maga nyilatkozta, hogy nem adott engedélyt (szavaiból az derül ki, hogy csak utólag értesült magáról az esetről is).
A jogász szerint a következő kérdés az, hogy az engedély hiányáról tudott-e a magyar miniszterelnök-helyettes. Hoffmann Tamás szerint az eset körülményeinek ismerete nélkül feltételezhető, hogy erről nem tudhatott és
jóhiszeműen járt el, amikor elejtette a vadat.
Itt tehát inkább a vadászat megszervezőjének felelőssége állapítható meg – tette hozzá.
Ha viszont tudomása volt arról, hogy a vad más személy tulajdonában áll, akkor lehetséges, hogy megállapítható a felelőssége, ebben az esetben viszont a büntetőeljárás korlátja Magyarországon a képviselői mandátum fennállása, amivel kapcsolatban tehát az Országgyűlés mentelmi bizottságának kell döntenie.
Egyelőre lopás gyanúja miatt a svéd rendőrség átadta az ügyészségnek Semjén Zsolt ottani vadászatának ügyét. Egy svéd gazda ugyanis sajátjaként azonosította a lelőtt rénszarvast.
A svédországi Vesterbotten rendőrsége szerdán az ügyészséghez továbbította a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes elleni feljelentés ügyét – vette észre a 444.hu a svéd sajtó tudósítását.
A rendőrség közleményben tudatta szerdán, hogy a további nyomozás érdekében az ügyészségre teszik át az ügyet – írta meg az SVT Nyheter.
Amint az már ismert, Semjén Zsolt korrupciógyanús ügybe keveredett, amikor a Magyar Nemzet megírta: az elmúlt években rendre svédországi vadászatokon vett részt, amelyek költségét egy magyar vállalkozó fizette, alkalmanként 5 millió forint körüli értékben.
Ennek során derült ki, hogy Semjén olyan állat fölött pózol győzedelmesen az egyik fotón, amely háziállatként tartott rénszarvas volt. Ezután egy svéd gazdaember, Niklas Jonsson (illetve az SVT Nyheter erről szóló március 23-i írásában az édesapja) felismerte a fülében lévő jelölés alapján, hogy az ő szarvasáról van szó.
Jonsson ezután lopás miatt feljelentést tett a rendőrségen.
Ungváry Rudolf politikai elemző szerint Orbán Viktor tökéletesen elfoglalta a szélsőjobb pozícióját Magyarországon. A Független Hírügynökségnek adott interjújában azt állítja: a magyar miniszterelnök épp olyan toxikus vezér, mint Hitler volt, aki képes megmérgezni a hallgatóságát. Az ilyen elveket valló vezetőnek mindig szüksége van ellenségképre, ezért is lépett be ebbe a szerepbe – lényegében az antiszemitizmust helyettesítve – Soros György. Természetesen ma már nem lehet nyíltan ilyen nézeteket vallani, ezért a beszédmód is rejtőzködőbb. Egyszerűen nem tud másként viselkedni, előbb utóbb ez lesz a veszte. De ahhoz, hogy demokratikus vezetése legyen majd az országnak le kell számolni ezzel a mai politika vezetéssel és a gazdasági hátterével, keményen, a visszamenőleges törvényhozástól sem megriadva.
Politikailag meglehetősen indulatos embernek ismertelek meg. Most van benned indulat?
Alapvetően félénk vagyok, de elviselhetetlennek tartom, ha a társadalmi életben valakik a kizárólagos igazságosság vagy a kizárólagos hatalom letéteményeseként lépnek fel. Az indulataim ebből következhetnek. Ez a rendszer, ugyanúgy, ahogy 1945 után a kommunisták, kizárólagossági igénnyel lép fel. A hatalom kizárólagos jogát követelik. Ezt azonban nem lehet gondolatiság, eszme nélkül végrehajtani. Vagyis azt állítom, hogy azokban, akik ma a hatalmat bitorolják, világnézet is munkál.
És honnan jön ez a világszemlélet?
Mélyen magyar talajból nőtt ki. Magyarország ama részének világából, metaforikusan szólva a Váli-völgy ágynemű szagú szobáiból, amely mindig is jobboldalias volt. Ez a jobboldaliasság mélyen gyökerezik a magyar társadalomban. És ha valaki valamelyest jobboldali, az nyitottabb a szélsőjobboldaliság felé, azaz kevésbé irritálja a saját szélsősége, aki pedig baloldalias, azt kevésbé irritálja a szélsőbaloldaliság.
Meglehetősen súlyos állítás ez, tudniillik azt állítod ezzel, hogy mindannyionknak vannak szabad vegyértékeink a szélsőségek felé.
Megfogalmazhatod így is, mivel az emberi lélek esendő. Nagy kiszolgáltatottság, igen mindannyionkban ott lévő kiszolgáltatottság az, hogy ott van bennünk ez a kísértés. Persze a két kísértés nagyban különbözik; a baloldaliság valamivel közelebb van a felvilágosodáshoz, a jobboldaliság meg valamivel messzebb. Ezzel különben azt is állítom, hogy a két kategória csak egymáshoz viszonyítva létezik.
Amikor a bennünk lévő szélsőségről beszélünk, vajon nem ezt felismerve utasítja el Orbán Viktor a politikai korrektséget?
Kezdjük onnan, hogy minden kultúra elnyomás következménye. Politikailag korrektnek lenni – nem abban az értelemben, ahogy ezt Nyugaton túlhajtották, – irtózatos erőfeszítést igényel. Aki természeténél fogva nem toleráns, annak nagyon sokat kell tanulnia, tudnia, belátnia ahhoz, hogy egy kicsit mértékletesebb legyen. Egy baloldalinak mindig jobban vigyáznia kell, hogy ne váljék áldozata a szélsőbaloldaliságnak, hiszen nagy csábítás a felvilágosodás tökéletes megvalósítása. Egy jobboldalinak azért kell vigyáznia, nehogy – képletesen szólva – vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe. Ebből következik, hogy a fasizmussal szemben össze lehet fogni a bolsevikokkal, viszont a bolsevizmussal szemben nem lehet összefogni a fasizmussal. Azért, mert a demokrácia a felvilágosodás terméke, tehát közelebb áll hozzá a bolsevizmus, mint a fasizmus. Orbán tökéletesen elfoglalta a szélsőjobboldaliság helyét a mai Magyarországon. Egy olyan Magyarországon, amelynek többsége jobboldalias. Ebből nem következik, hogy mindenki beveszi a szélsőjobboldaliság orbáni maszlagját, de termékeny talajra talál. 1945 után a nyílt szélsőjobb megnyilatkozásokkal nem lehet már tömegméretekben sikeres lenni, mert a fasizmus/nemzetiszocializmus történelmi vereséget szenvedett a II. világháborúban. Emiatt az ilyen jellegű késztetések álcázottan jelennek meg. A szakirodalom ezt már felismerte, és – többek között –a „demokrácia 2.0” (azaz a második változatú demokrácia) és a toxikus vezér fogalmát használja a leírására.
Kit neveznek toxikus vezérnek?
Azt, aki meg tudja mérgezni a saját szélsőséges világlátásának a szóhasználatával a potenciális választóit. Orbán, akárcsak Hitler, tipikus toxikus vezér … Ha Orbán beszél, áttételes, rejtekező beszédmódban teszi, amelyben saját szélsőjobboldaliságát leplezi. Teljesen azonban ezt sohasem lehet leplezni, de azok, akik nincsenek kulturálisan – és sok egyéb szempontból –, felvértezve ezekkel a „toxikus sugallatokkal” szemben, azok áldozatul esnek a vezérnek. Tökéletes példája ennek a Békemenet egyik úriasszonya. Arról beszélt, hogy nem véletlen, miként is szerezte Simicska a vagyonát, amiből aztán tud Orbán ellen támadni. Száműzte az emlékezetéből, hogy Simicska éppen Orbán támogatásával szerezte a vagyonát. Ma abban a meggyőződésben él, hogy Simicska Orbán után lett vagyonos. Hasonló tévesztés es, mint amit például a német társadalmat nagy részét elfogta 1933-ban Hitler hatására. Akkor még lehetett nyíltan zsidózni, ma már nem lehet. De egy szélsőjobboldali toxikus vezérnek ellenségképre van szüksége; enélkül nem tudja legitimálni magát.
Ezért van most Soros?
Soros az antiszemitizmus helyett van. A funkciója ugyanaz, mint a zsidónak volt annak idején, a Harmadik birodalomban.
Magyar Bálint teljesen tévesen állítja, hogy ez az uszítás csak cinikusan használt eszköz. Persze, de ilyen politikai termék volt annak idején az antiszemitizmus is. És ilyen politikai terméket csak olyanok képesek hatékonyan használni, akiknek lelke mélyén ott van a szélsőjobboldaliság ellenségképző kísértése. Éppen ez az oka, hogy Orbán nem is tudna másként viselkedni, és ez is lesz majd a veszte. Megy előre a maga útján, és azt kell mondanom, minél rosszabb lesz, annál jobb.
Annál közelebb a vég?
Gyorsabban túlesünk rajta.
Van egyáltalán olyan elem, amit Orbán nem vett még át a Jobbiktól?
Nem a Jobbiktól vette át, hiszen az később jött létre, hanem átvette a fasisztoid világképet: a vezérelvet, a tekintély elvet, az erő elvét, a kirekesztés elvét, amely tárgya az állandóan változó célcsoportok. Az orbáni politikai réteg megszállt minden intézményt, amelyek a fékeket és ellensúlyokat szolgáltak, féktelen nacionalista propagandát folytat, és a latin fasizmusokra emlékeztető módon, még szakrális legitimációra is igényt tart. Ezt a Jobbik nem tudta ellensúlyozni, mert nyíltabban akarta csinálni, ami nem hozott elég szavazatot. Felismerték, hogy semmi keresnivalójuk a szélsőjobboldali térfélen, mint ahogy korábban Orbán is felismerte, hogy semmi keresnivalója nincs a liberális térfélen. Az a tévképzet, hogy a demokráciának csak a liberalizmus és a baloldaliság az igazi záloga – márpedig a baloldali és liberális politikusok egy része így gondolkodik még ma is -, Orbánban hamar megérlelte a felismerést, hogy ilyen hülyékkel nem érdemes szövetkezni, és villámgyorsan döntött.
Ez azt jelenti, hogy ha szüksége lenne rá, ugyanilyen gyorsan vissza tudna állni a liberális oldalra?
Ugyan nincs csodálatosabb az embernél, de az is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Történelmi tapasztalat, hogy ha a bolsevista megbánja, amit tett, akkor nem bűnbánatot gyakorol, hanem azt vallja, hogy hibát követett el, és liberális, baloldali demokratává válik. Ha egy fasiszta bánja meg, amit tett, ezt inkább bűnként, nem pedig hibaként fogja fel. Az ilyenek útja inkább a valláshoz vezet.
Arra nincs igazán tapasztalat, hogy fasiszták mélyen demokratákká válnának. Miközben a volt kommunisták között számos ilyet találunk. És én hitelt is adok nekik. De akkor hitelt kell adnom annak is, ha netán egy szélsőjobboldali fogja ezt megtenni. Ezért is nagy feladvány a harminc százaléknyi baloldali és liberális demokraták számára, hogy mit kezdjenek a Jobbik középre húzódásával. Tény, hogy ma Magyarországon nincs demokratikus jobboldali pártképződmény. Itt egy tátongó piaci rés van. Az összes eddigi kísérlet, hogy konzervatív pártot hozzanak létre, a dugába dőlt. Ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldali embereket egy szélsőjobboldali rendszer a maga oldalára tudta állítani (ahogy ez a náci Németországban is egykor lejátszódott). Többek között azért is, mert a baloldaliak, liberálisok az illúzióik, a naivitásuk miatt erre abszolút felkészületlenek voltak.
Ezt hogy érti?
Hagyták, hogy a szélsőjobboldal sajátítsa ki a nemzeti kérdést, az emberek biztonságérzetének kérdését. Hangadó részük még a legutóbbi időben is, a migráció kérdésében egy fundamentalista, a migrációval szembeni kritikátlanul befogadó magatartást képviselt. Ettől mára az összes nyugati demokrácia eltávolodott. A migrációval az euro-atlanti demokráciák meg fognak birkózni, ahogy a fasizmussal is megbirkóztak – noha ez se lesz kezdetben diadalmenet. Az iszlám valóban nagy kihívás, hiszen az európaihoz képest koraibb fázisban lévő kultúra hordozója. Ha nagy tömegben és rövid időn belül érkeznek ebből a világból, lehetetlen integrálni őket. Erre vágta a szemembe Tamás Gáspár Miklós, egyik képviselője a mutáns, bolsevista fundamentalizmusnak, hogy „a kultúrára hivatkozni a legújabb fasiszta trükk”. Ebben az állításban benne foglaltatik ennek a fajta baloldali, liberális rétegnek veresége, amely nincs felkészülve arra, hogy a kultúrának, a nemzeti hovatartozás érzelmének iszonyatos jelentősége van. Éppen
ezért tudta Orbán, a maga toxikus szerepével szinte az egész magyar jobboldali társadalmat megtéveszteni. Ez a jobboldal most fokozatosan ábrándul ki belőle, és e kiábrándulás farvizén jön be a Jobbik a centrumba.
A kérdés az, hogy mit kezdjen ezzel egy pragmatikus politikus? Csak szövetkeznie kell vele, nem? Ha pragmatikus. Ha elvhű, akkor azt mondja, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tudjuk, hogy a politika különleges mesterség. És bár nem lehet erkölcs nélkül politizálni, de mérlegelni kell. Voltak ilyenek a történelemben, nevezhetjük velejéig erkölcstelennek is őket, de mindig osztani, szorozni kell, mit nyerünk és mit veszítünk.
Ezzel azt is mondod, hogy, ha az a prioritás, hogy az Orbán-kormányt le kell váltani, akkor a Jobbikkal meg kell kötni a kompromisszumot.
Igen, de ezt én félve mondom. Mert én is tudom, hogy milyen borzalmas késztetések lapulnak egyes jobbikos politikus mögött. De Horn Gyula 56-os szerepvállalása sem változat azon, hogy 1990 után erőszakos, de pragmatikus, demokrata politikus lett, miközben politikai szörnyeteg volt ’57-ben. Tehát az osztás és a szorzás nagyon nagy kérdés, mert a társadalmi életben nem számokkal osztunk, hanem érzelmekkel.
Kimondható-e az, hogy a magyar népnek vezérre van szüksége, és Orbánban megtalálta a mag – igaz, toxikus – vezérét?
Említettem, hogy a magyar lakosság nagyobbik része jobboldali. Ebből pedig következik a nagyobb biztonságra, a határozott hierarchiára való törekvés, vagyis olyan jellemvonásokra, amelyek a baloldalisághoz képest archaikusabbak.
Akkor viszont nem is fog ez megváltozni, hisz ezek a tulajdonságok megmaradnak fontos értékmérőként…
De ezek nem negatív tulajdonságok. Csak a baloldaliak kevésbé teszik a hangsúlyt az irányítottságra, az erőre, a hierarchiára. És amíg ezek a dolgok egyensúlyban vannak, addig mindkét oldal demokratának mondható.
Azt is állítod tehát, hogy normális demokratikus állapotok akkor lesznek Magyarországon, ha létrejön egy konzervatív, igazi jobboldali párt?
Ha erőre kap egy jobboldali formáció. Mert jobboldalinak lenni nem kevésbé demokratikus, mint baloldalinak lenni. Csak éppen másként.
Azt is mondhatjuk, hogy ha a toxikus vezér lelép, akkor a hátrahagyott párt már képes lesz demokratikusan vezetni az országot?
Erre Spanyolországon kívül nem volt példa. A spanyol király, mint jobboldali demokrata kézben tartotta a dolgokat, és odacsapott, amikor kellett. De Gaulle, vagy Churchill is piszkosul jobboldaliak voltak, de ha kellett, ők is odacsaptak a szélsőjobbnak. Magyarországon viszont ma nem lehet tudni, hogy ha egy mutáns, fasisztoid erőt a véletlen következtében le lehet váltani, és nem következik egy tabula rasa egy új nürnbergi perrel a fasisztoid orbáni erőkkel szemben, akkor képes lesz-e bárki kormányozni az országot a továbbra is működő orbáni párttal és hatalmasra nőtt gazdasági hátországával szemben. Ezt kétsége vonom.
Tehát: el tudom képzelni a Jobbikkal való összefogást, el tudom képzelni még azt is, hogy vele a demokraták többséget alkotnának, de ha ez megtörténik és nem csinálnak egy új nürnbergi pert, amelyben lefejezik az orbáni politikai osztályt, többek között visszamenőleges törvénykezéssel, nem nyilvánítják semmissé az orbáni alkotmányt, nem ítélik el a politikai hatalom bűnszövetkezetben elkövetett kisajátítóit, ha nem semmisítik meg ennek a bűnszövetkezetnek a gazdasági oligarchiáit, akkor alig hiszem, hogy ez az ország kormányozható marad. Ez a toxikus vezér által irányított politikai osztály, az a része, amely teljesen átadta magát neki, vele a mögötte álló jobboldaliak látens tömege egy idő után vissza fogja szavazni őket.
De maradjunk a jelennél: ha sikerülne megakadályozni, hogy Orbánnak abszolút többsége legyen – akár a Jobbikkal, vagy nélküle -, akkor Orbánnak így kell megoldani, hogy az országot végleg és teljesen kisajátítsa. És ezt meg is fogja csinálni. Azaz, ha megmarad kormányon, meg fogja találni a módját, hogy egy erdogani típusú, valójában mutáns fasiszta rendszert véglegesítsen Magyarországon.
Ne tévedjünk, akkor meg fogja akadályozni, hogy létrejöhessen bármilyen összefogás, tönkreteszi a Klubrádiót és a Népszavát, olyan halotti csöndet kényszerít az országra, amely hosszú távon kontraproduktív. Ezért az utódaink meg fogják élni a rendszerváltást, de amely lehet, hogy füst és lángok között valósul meg.
Nem lehet üzlet a kóbor állatok problémája, vallja Mészáros Gabriella, aki 18 éve foglalkozik állatvédelemmel, jelenleg a Magyar Állatvédők Országos Szövetsége (MÁOSZ) elnökeként. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy magához Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult nyílt levélben az állatvédelem problémái miatt. Mészáros Gabriella elmondta, hogy évek óta várnak a reformokra, miközben szörnyű minden nap azzal álomra hajtania a fejét, hogy holnap megint kóbor kutyákat ölnek meg a gyepmesteri telepeken a helyhiány miatt. Az úgynevezett sintérbiznisz mellett arról is beszélt, hogy az állatvédők sem szentek: a civil szervezetek egy részére is jellemző az átláthatatlanság és a zavarosban halászás.
Egy éve egy konferencián azt mondta, hogy 2017-et a változás évének érzi az állatvédelem szempontjából. Ehhez képest 2018. március 12-én Orbán Viktornak küldött nyílt levelet, amelyet azzal kezd, hogy végső elkeseredésében fordult a miniszterelnökhöz.
Tavaly nem történt meg az a változás, amit szerettünk volna. Kijött az állatvédelmi törvény módosításának javaslata, amit már nagyon vártunk, hiszen 13 éves EU-s jogharmonizációs kötelezettséget kellene ezzel teljesíteni. Az új törvény azért is fontos lenne, hogy felhatalmazást adjon a kormánynak a kóbor állat rendelet megalkotására, amely 2010 óta készül. Szóval nagyon vártuk, hogy kijöjjön a törvény módosítása, de a tervezet nem jó, ezért kifogásokat emeltünk, és ránk fogták, hogy miattunk nem tud elkészülni a törvény. Emiatt pedig a rendelet is csúszik. Legutóbb szeptemberben vettünk részt ezzel kapcsolatban civil egyeztetésen, ahol a három országos állatvédelmi szervezet, a MÁTSZ (Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség), a MÁOSZ – ezek ernyőszervezetek -, illetve a Herosz (Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület) egyhangúlag azt mondta, hogy a készülő rendelet jó, egészen európai színvonalú, egyetlen egy dolgot leszámítva. Még mindig, változatlan formában profitorientált lehet az ebrendészeti tevékenység, tehát a kóbor állatok közterületről való befogása. Pedig ez egy közfeladat, ami járvány- és közegészségügyi szempontból is fontos. Az egy dolog, hogy ennek végrehajtását az állam az önkormányzatok hatáskörébe utalja, az önkormányzatok pedig kiadják alvállalkozóknak, de akkor is az állam felelőssége, hogy el legyen látva. Ez a feladat kifejezetten igényli, hogy szakmailag és pénzügyileg is szigorú beszámolási kötelezettsége legyen annak, aki ezt a tevékenységet elvégzi. Egy gazdátlan, kóbor állat élete nem lehet üzlet.
Nonszensz az a jogi szabályozatlanság, ami a területet körülveszi.
Pedig én még tavaly is abban reménykedtem, hogy ez megváltozhat, és elérhet az ebrendészeti tevékenységre szánt közpénz végre a kutyákhoz.
Az Orbán Viktornak írt nyílt levele március 12-én kelt, kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt. Sejtem, hogy mi fog válaszolni, de érkezett-e rá bármiféle reakció?
Természetesen semmi, nincsenek illúzióim.
Tavaly arról is beszélt, ha szép szóval nem megy, radikálisabb eszközökhöz kénytelenek nyúlni az állatvédelem ügyében. Mik lennének ezek?
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
Kire vagy kikre gondol?
A civil állatvédők sem szentek, vannak itt is vannak olyanok, akiknek a tevékenysége nem elsősorban az állatmentésre irányul.
Még mielőtt az állatvédőkről beszélnénk, térjünk vissza egy pillanatra erre a bizonyos sintérbizniszre, amit a levelében is emleget, és ha jól értem, kiemelt célnak tartja a felszámolását. Az a fő probléma, hogy a gyepmesteri telepek nem tudnak/akarnak elszámolni a tevékenységükért kapott pénzzel?
Aki munkát végez, kapjon pénzt érte. De senki nem kérdezi meg, hogy a kapott pénz mire megy. Például vegyük Nyíregyházát: a város 2010-ben 49 millió forintot fizetett ki ebrendészeti tevékenységre. Ki tudja, hogy a feladat ellátója ebből mennyit költött az állatokra, és mennyit a sarokházára? Ez a probléma. 2010-ben 49 millió forintból 300 állatot altattak el Nyíregyházán anélkül, hogy lenne bármiféle számla például az ehhez szükséges hatóanyagokról, miközben ezek tényleg milliós nagyságrendű tételt jelentenek. A sintérbiznisz lényege pont az, hogy nincs szigorú beszámolási kötelezettség, ezért tök jól élhet az, aki ezt a tevékenységet nem lelkiismeretesen látja el. Pláne azok, akik egyidejűleg akár 160 településsel állnak szerződéses viszonyban. Ilyen is van. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ennyi településről hova, milyen módon helyezik el az állatokat. Szóval számtalan aggály felmerül a mostani hézagos jogszabályi környezetben, és mi ezt fel akarjuk számolni.
Rengeteg pénz van ezen a területen, csak nem jut el az állatokig.
Kóbor álatok vére tapad ezekhez az adóforintokhoz, hogy lehet ezt megengedni? Amíg ennyi állat elkerülhető halálával vagyunk kénytelenek szembesülni, addig nem lophatnak, nem élhetnek vissza ezzel emberek.
Mindezt úgy, hogy az elemzésük szerint a gyepmesteri telepek feladatainak egy részét állatvédő civil szervezetek végzik, miközben az állatvédelmi törvényben le van írva, hogy a kóbor állatok gondját a településeken az adott önkorményzatnak kell megoldania. Tehát Ön szerint gyakorlatilag arról van szó, hogy az önkormányzatok nem teljesítik ezt a törvényben foglalt kötelezettségüket?
Erről is szó van. És aki elvégzi, az is hanyag módon végzi el. De van olyan település, ahol nincs is gyepmesteri telep, hanem a helyi állatvédelmi civil szervezet végzi el a munkát, és ezért egy fillér finanszírozást sem kap az önkormányzattól. Ahol jól működik a gyepmesteri telep, például Budapesten, ahol helyhiány miatt már nem altatnak el állatokat, több civil szervezet mentési munkája tehermentesíti az Illatos utat. És nagyon sok kutya így is felelőtlen állattartók lakókörnyezetében marad.
Egyik tanulmányukban azt írják, hogy Magyarországon irreálisan magas a kóbor kutyapopuláció, a nagy részük pedig be sem kerül az ellátórendszerbe. Akkor honnan tudják, hogy hány kutyáról lehet szó?
Felbecsültük a létszámukat. Ez úgy néz ki, hogy körülbelül 2 millió kutya van az országban, ebből nagyjából 1,5 millió gazdis, azaz viszonylag felelős gazdánál van. Marad körülbelül 500 ezer kutya, becsléseink szerint ebből 400 ezer van felelőtlen állatartónál, és 80-100 olyan szegregátumokban, szociálisan hátrányos helyzetű településeken, ahol folyamatosan, kontroll nélkül szaporodnak. Közülük 20-22 ezer kerül be évente az hivatalos ellátórendszerbe, tehát a töredéke.
Ez mikori becslés?
Tavalyi. Emellett jelenleg körülbelül 40 ezer kutya van civil szervezetek gondozásában, olyanoknál, akik üzemeltetnek menhelyet, és olyanoknál, akik máshogy oldják meg az elhelyezésüket, például állatpanziókban vagy ideiglenes befogadóknál. Ebből az következik, hogy
jelenleg is van több tízezer, az utcán élő kutya, jellemzően a települések peremterületein.
Nagy létszámban vannak köztük olyan kutyák, akik teljesen el vannak vadulva, emberhez nem szoktak hozzá, őket csak kábítólövedékkel vagy csapdával lehet befogni.
Gondolom, ezekkel az állatokkal a gyepmesteri telepek sem nagyon bajlódnak.
Egyáltalán nem. Ők leginkább csak a települések belső részein felbukkanó, egy-egy kóbor állatot viszik el. A többiek ott maradnak a peremterületeken, és folyamatosan szaporodnak. Ha megnézzük az ellátórendszerben lévő állatok átlagéletkorát, akkor az 1,5-2 év. Tehát ha néhány éve elkapjuk és ivartalanítjuk az anyjukat, most nem lennének itt. Nem bonyolult, amikor az ember a kóbor állat problémát akarja feltárni: nem az égből pottyannak le ezek a kutyák, itt szaporodnak körülöttünk.
Arra van valamilyen adatuk vagy becslésük, hogy mennyi kutyát altatnak el a gyepmesteri telepeken?
Ebből az évi 20-22 ezer kutyából, akik az országban található összesen 103 gyepmesteri telepre bekerülnek – habár évről évre nő az élve kikerülések aránya -, még így is több ezer állatot altatnak el. És ezt csak az alapján tudjuk, amit a telepek bevallanak, lehet, hogy sokkal többről van szó. Rengeteg telepre be sem jutunk, mert nem engednek be.
Azt írják, hogy évi 4 milliárd forint közpénzbe kerül a gyepmesteri telepek fenntartása, miközben 2,1 milliárdból megoldható lenne a kóbor kutyák problémájának rendezése. Hogy jön ki ez az összeg?
Ez is becslés egyelőre. Ha abból indulunk ki, hogy 30-40 ezer állat van a már említett peremterületeken, akik szaporodnak, és folyamatosan termelik a problémát, az ivartalanításuk körülbelül 600 millió forintba kerül (harmincezerszer húszezer forint). A gyepmesteri telepek és az engedéllyel rendelkező menhelyek száma pedig körülbelül 150, ezek korszerűsítésére 10 millió forintot számoltunk, így jött ki 1,5 milliárd forint, összesen 2,1 milliárd. Nem egy egetverő összeg, főleg, hogy számításaink szerint 4 milliárd úgyis elmegy évente a helyzet kezelésére, azaz az állatok megölésére. Miért ne lehetne ennek a felét, legalább egyetlen egyszer fölhasználni arra, hogy megelőzzük a problémát?
Miért kell becsült adatokkal dolgozni a gyepmesteri telepek működését illetően? Miért nem lehet hozzáférni az adatokhoz?
Hiába a közérdekűek az adatok, sok helyen megtagadják a kiszolgáltatásukat, és mehetünk az ombudsmanhoz vagy a bíróságra, évekig tartó pereskedésre. De ezek olyan 90 százalékos pontosságú becslések, nem lövünk nagyon mellé.
Az önkormányzatnak nincs ellenőrzési kötelezettsége a telepek működésével kapcsolatban?
Semmi konkrétum nincs szabályozva, csak annyi, hogy az önkormányzat az első számú állatvédelmi hatóság.
Egyébként is meglepő, hogy az állatvédelmi törvény részletesen foglalkozik az állatvédelmi civil szervezetekkel, a gyepmesteri telepekről azonban kevesebb szó van, és a működésüket egy 1997-es rendelet szabályozza. Gondolom, ez sem segít. Mit szeretnének módosítani a törvényen?
Egyébként a kifogásolt részektől eltekintve az új törvény nagyjából rendben lenne. A legfontosabb az, amit szintén már nyolc éve kérünk, hogy a gyepmesteri telepeken található állatokra is kiterjedjen az állatvédelmi törvény hatálya, mert a tartásuk most kivitelezhetetlen lenne az ott előírtaknak megfelelően. De minket elősorban a kóbor állat rendelet érdekel, mert az szabályozná a területet.
A legnagyobb baj, hogy nincs rendes felelőse ennek a területnek.
Az állategészségügy és az állatvédelem momentán nem tartozik egyik minisztériumhoz sem. Több, egymástól teljesen eltérő minisztérium rendeletei befolyásolják, ezért minden joggal megy az egymásra mutogatás a szakhatóságok és a minisztériumok között. Ezért szorgalmazzuk, hogy legyen egy olyan felelőse a területnek, aki a nemzeti ebrendészeti stratégiát kidolgozza, és végig is tudja vinni. Levezényli a tárcaközi egyeztetéseket, mert így nagyon lassú a folyamat.
A levélben is kiemelte, hogy állatvédelmi kormánybiztosra lenne szükség.
Igen, mert egy csomó területen ez jól működik. Az állatvédelem mellett sok tekintetben nem váltottunk még rendszert, és ez nem a regnáló kormány hibája, hanem az egész politikai elit felelőssége, hogy nem foglalkozik olyan, a civil szervezetek által képviselt társadalmi ügyekkel, mint ez is, és hogy magára hagyja az embereket azokkal a hétköznapi problémákkal, amikkel küzdenek.
Nem elmúlt nyolcévezünk, nem erről van szó.
Én nemzeti érzelmű ember vagyok, nem a kormány vagy a Fidesz ellen szól ez a dolog, hanem a kutyákért. Aki úgy próbálja beállítani, hogy ennek politikai üzenete van, hogy jobbikos vagyok vagy Soros-bérenc… az marhaságot mond. Bár megmondom őszintén, szívesen lennék Soros-bérenc, ha adna 2 milliárd 100 millió forintot a területnek, és ebből megnyugtatóan rendezni tudnánk a kóbor állatok sorsát.
Tanulmányozták-e a problémára adott külföldi megoldásokat? Van-e olyan jó gyakorlat, amit át lehetne venni?
Tőlünk keletre általában még rosszabb a helyzet, de tőlünk nyugatra, például Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában vagy Svájcban messze előttünk járnak az állattartási kultúrában. Néha azt gondolom, hogy évszázadokkal, nem is évtizedekkel. Németországban a terület egyszereplős, csak civil szervezetek látják el a munkát, akik fejpénzszerűen kapnak állami támogatást ezért, és mellette adományokat is gyűjtenek. Ez nagyon jó megoldás, mert ötvözi az állami finanszírozást a civil erőforrásokkal. Nálunk kétszereplős a terület, van a közpénzből finanszírozott gyepmesteri telep, meg a civil állatvédelmi szervezet. Franciaországban is ez a rendszer, és ott is van helyhiány miatti altatás. Szóval máshol is van baj, de az az ő gondjuk, én arra összpontosítok, ami itt van.
Amikor valaki bemegy ezekre a gyepmesteri telepkre, és látja ezeknek a kutyáknak a szemét, azt onnantól kezdve soha el nem felejti.
És nem tudjuk mi alapján eldönteni, hogy melyik kutyát mentsük meg. Minden állatvédelemmel foglalkozó ember tudja, hogy nem tudunk minden állatot megmenteni, és szörnyen fájdalmas ezeknek az állatoknak az elkerülhető halálával szembesülni, minden nap így kelni és feküdni.
Milyen lenne az Ön szerint ideális rendszer?
Nekem teljesen mindegy, hogy marad-e a kétszereplős terület, és hogy ki végzi el a feladatot, de nem lehet profitorientál. A lényeg az, hogy eljusson a pénz a céljához, esetünkben a kóbor, gazdátlan állatokhoz, illetve kiterjedjen az ebrendészeti tevékenység a peremterületeken élő kutyákra is. Ha belegondolunk, két-három év alatt egy átfogó ivartalanítási programmal megnyugtatóan lehetne rendezni a helyzetet. És akkor nem kellene elaltatni több ezer állatot, és több tízezret az utcán hagyni. Nem kellene, hogy azzal nőjenek fel gyerekek, hogy jött valaki a kocsmából, és elintézte a nem kívánt szaporulatot egy lavórral, egy zsákkal vagy egy lapáttal – van még pár módszer, de ezek a legelterjedtebbek – mert ez nagyon káros a társadalom mentális egészségére is.
Ön a MÁOSZ elnöke, de – ahogy említette is – létezik még egy országos állatvédelmi ernyőszervezet, a MÁTSZ. Miért van két ilyen szervezet, és mennyire működnek együtt?
Megmondom őszintén, mi sem tudjuk pontosan, hogy ez miért alakult így. 2003-ban alakult meg a MÁOSZ, akkor már megvolt a MÁTSZ, de valamiért szükségesnek érezték egy másik ilyen szervezet létrehozását. Mióta én vagyok az elnök, azóta együttműködik a két szervezet. Tizennyolc éve tevékenykedem az állatvédelemben, minden szereplőjét megismertem a területnek, higgye el, hogy mindent megtettem azért, hogy érvényre juttassam az állatvédelmi reformokat.
Hány állatvédő szervezet a tagja ezeknek az ernyőszervezeteknek, és akik nem azok, azokkal együttműködnek-e?
262 állatvédelmi civil szervezet van az országban, ebből ötven vagy hatvan tagja a MÁTSZ-nak, és 16-an vannak benne a MÁOSZ-ban.
Akkor nagyon sokan vannak, akik nem tagok.
Igen, de ez nem jelent semmit. Igazából az országos érdekképviselet szempontjából van jelentősége ezeknek a szervezetnek, illetve abban, hogy elindulhassunk nagyobb pályázatokon is. De vannak közös projektjeink azokkal is, akik nem tagok. Elvi és gyakorlati oldalról sem jelent nagy különbséget tehát, hogy valaki tag-e vagy sem. Az állatvédők közül öt-hat szervezet kivételével ebből a 262-ből mind egy hajóban evez: az állatokat képviseljük. És vannak sajnos olyanok, akik
nem végeznek mentési tevékenységet, de adománygyűjtésit viszont annál inkább.
Az a helyzet, mivel ennyire beteg a kiinduló, állami terület, ezért a hozzá kapcsolódó civil szféra is sajnos beteg. Azt gondolom, hogy ha az államit sikerül megreformálni, akkor automatikus bekövetkezés, hogy megtisztult a civil szféra is, és a szélhámosok vitorlájából ki tudjuk fogni a szelet. Nagy gondot jelentenek a szaporítók és az állatkínzók is, és itt megint arra tudunk kilyukadni, hogy az ivartalanítás az egyetlen, amivel elejét tudjuk venni ennek. Itt is az a baj, hogy a terület mindkét típusú szereplőjének, legyen állami vagy civil, nem feltétlenül az állatok a legfontosabbak. Ez azért szomorú, mert kifejezetten akadályozzák azokat a reformtörekvéseket, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Szerencsére az embereket nem lehet sokáig hülyének nézni, a támogatók szeretnék tudni, hova került a pénzük és mi lett az állítólag megmentett állatokkal.
Kutytartás egy úgynevezett gyepmesteri telepen Forrás: MÁOSZ
Egyszerű állampolgárként mit tehetünk az állatvédelem ügyéért?
Három dolgot tehetünk: tájékozódjuk, tájékozódjunk és megint tájékozódjunk. Nagyon könnyű elhitetni az emberekkel, hogy egy cuki kutyának segítségre van szüksége, és sokan hajlandóak pénzzel is segíteni, csak ne felejtsünk el utánajárni, hogy hova kerülne az adományunk.
És ha kóbor állattal találkozunk vagy állatkínzást látunk?
Kóbor állatoknál hivatalosan a települései önkormányzatot kell megkérdezni, hogy ki az illetékes gyepmester, és ott megtenni a bejelentést. Állatkínzás esetén a rendőrséget kell hívni, de ha csak helytelen állattartást, tehát nem bántalmazást tapasztalunk, azt a települési jegyzőnek kell bejelenteni levélben. Az állatvédőknek itt csak közvetítő, közreműködő szerepük lehet, csak meg tudják kérni a tulajdonost, hogy mondjuk ne láncon tartsa azt a kutyát. A helytelen állattartás kivizsgálást hatósági állatorvos végzi, és ha bebizonyosodik, elkobozhatják az állatokat, viszont ebben az esetben is gyepmesteri telepre kerülnek.
De ha valaki ezt nem szeretné? Mert azok alapján, amiket az imént elmondott, én sem ezt választanám.
Ilyenkor érdemes egy civil szervezetet felhívni, viszont
nem tudunk minden kutyán segíteni, csak körülbelül minden ötödiken.
Jogtalanul éri az állatvédőket a vád, hogy hívtam őket, de nem segítenek. Ez igazságtalan, mert nincs kapacitás arra, hogy mindenkit befogadjunk. Én is két kutyát fogadtam be az otthonomba, de egy harmadikat már nem tudnék. Tudjuk, hogy nem jó, hogy nem vagyunk képesek az összes kutyán segíteni. De a civilek minden lehetőt megtesznek azért, hogy alternatív megoldásokkal elkerülhessék az állatok a gyepmesteri telepeket. Tulajdonképpen sok rossz közül kell kiválasztani a legkevésbé rossz megoldást.
A cikkben közölt képeket az elmúlt három évben, Hajdú-Bihar, Szabolcs és Borsod megyékben, települési önkormányzatokkal szerződésben álló gyepmesteri telepeken készítette a MÁOSZ.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
