Fontos

Time: Európának ajánlatos aggódnia

0

A belpolitikában a politikus előreláthatólag még agresszívabban fogja támadni a sajtót. Újabb nyomás vár azokra az üzleti vezetőkre, akik nem támogatják a hivatalos programot. A miniszterelnök fokozza erőfeszítéseit a CEU bezáratására.

Európának ajánlatos aggódnia, mert Orbán Viktor ragaszkodik eddigi politikájához. Így értékeli a helyzetet az Eurázsia Csoport nevű kockázatelemző intézet vezetője – a Time-nak adott interjújában.

Ian Bremmer kiemeli, hogy a kormányfő az egész kampányt csaknem a migránsokkal szembeni félelemre, illetve a kvóták elutasítására építette, a kétharmad birtokában pedig még inkább szembeszáll Brüsszellel. Hogy nyert, az illiberális demokrácia győzelmét jelenti. A modell ellentétes az EU szabályaival és értékeivel.

E felfogás szerint a jognak az a legfőbb rendeltetése, hogy megvédje a vezetőket és felhatalmazásukat. A bíráktól és az újságíróktól azt várja el, hogy szavatolják a győztes jogait.

A belpolitikában a politikus előreláthatólag még agresszívabban fogja támadni a sajtót. Újabb nyomás vár azokra az üzleti vezetőkre, akik nem támogatják a hivatalos programot. A miniszterelnök fokozza erőfeszítéseit a CEU bezáratására.

Orbán politikusi személyiségét a migráció határozza meg. Kitart amellett, hogy soha nem enged be más kulturális jellemzőket és hátteret képviselő bevándorlókat – egy olyan országba, amelyben a lakosság kevesebb, mint 6 %-a idegen eredetű. Az is elképzelhető, hogy a kvóták elutasítását beíratja az alkotmányba. Válaszul az unió anyagi támogatásokat vonhat meg. Magyarországot, Lengyelországot és feltehetőleg rövidesen Olaszországot is euroszkeptikus kormány irányítja és ez meglőheti Merkel és Macron európai reformterveit, továbbá hogy tartós megoldást találjanak a menekültválságban. Egyre nehezebben lehet figyelmen kívül hagyni a kelet-nyugati megosztottságot a szervezeten belül.

Hann Endre: A hintapolitika bukásra lehet ítélve

„Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz…Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben” – mondta Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjújában beszélt a választási eredményhez vezető okokról, s egyebek között azt is kifejtette, hogy egyetért szakértőkkel, akik szerint a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni. A választás tisztasága kérdésében hajlik arra, hogy elfogadja, rendszer-szintű csalás nem történt. Fontos dolgokat mond ki az interjúban arról is, hogy szerinte mi várható az elkövetkező időszakban.

 

Ketten nyertek a vasárnapi választáson, a Fidesz meg a Medián. Pedig te magad személy szerint is kaptál hideget-meleget, amikor a szavazást megelőző napokban kétharmados győzelmet jeleztél a Fidesz számára. Mindenki azt mondta, hogy a 65 százalék feletti részvétel már szinte kizárólag az ellenzéknek hoz voksokat.

Én ilyet nem mondtam.

Nem te mondtad, csak 65-66 százalékos aktivitást mértél.

Bizonyára megcsal a memóriád. Az előzetes felmérések egyébként normál részvételt ígértek, abban a bizonyos HVG cikkben, a múlt hét csütörtökjén írtam le először, a legfrissebb felmérés eredményeként, hogy hatvanról hatvanhatra ugrott fel három hét alatt a választási hajlandóság. Ez a szám engem is megdöbbentett, ilyen dinamikát még soha nem tapasztaltam. És azt is észre kellett venni, hogy ennek a hatszázalékos növekedésnek a döntő része a falvakból táplálkozik. Ez, ismétlem, el is olvasható a múlt heti HVG-ben. Kétségtelen, hogy korábban én is azt olvastam ki az adatokból, hogy a növekvő részvétel az ellenzéknek kedvezhet. De az a választást kb. 10 nappal megelőző felmérés megmutatta, hogy mozgósítás elsősorban a fideszes szavazókat érte el.

Ez is váratlanul ért?

Inkább azt mondom, hogy a Jobbik gyenge szereplése lepett meg, mert a korábbi tapasztalatok és mérések erősebbnek mutatták a Jobbikot. Szerintem az a nagyon erős kampány, amit ellenük folytattak, sokakat ejtett gondolkodóba.

Miért?

Mert ez egy olyan közönség, amely sokkal kiszolgáltatottabb az ilyen durva kampányeszközökkel szemben.

Ezek szerint a Fidesznek ezek az üzenetei elérték a vidéki lakosságot.

A mostani választásnak ez volt az egyik legnagyobb tanulsága: a Fidesz az utolsó napokban, hetekben elképesztő – megkockáztatom -, káprázatos mozgósítást hajtott végre.

És ezt mi innen, a fővárosból ezt nem láttuk?

Hát igen, ez az. Azt nem állíthatom, hogy senki nem érzékelhette, akadtak persze ilyenek, de általában nem láttuk. Nem is feltétlenül láthattuk, mert nem mindig nyílt módszerekkel állunk szemben. És nem pusztán a nyilvánvalóan etikátlan módszerekre utalok, hanem olyanokra, amelyek szinte láthatatlanok. Például, ha egy kis település fideszes, vagy függetlennek mondott, de a kormánypárthoz kötődő polgármestere személyesen motiválja a falu lakosságát, akár pozitív, akár negatív értelemben, annak nagy hatása lehetett. Én nem akarok ebben ítélkezni, hallok ilyen meg olyan történeteket, de ennek nincs jelentősége. Nincs, mert ez egy adottság, amellyel a másik oldal nem tudott élni. Főként azért, mert az idők folyamán elvesztette azt a kapcsolatrendszerét, amely korábban a rendelkezésére állt.

Annyiban vitatkoznék veled, hogy azért az erkölcsi része nem tehető zárójelbe, még ha adottságnak is kell tekinteni. Mindenestre abban viszont igazad van, hogy az MSZP elfelejtett hálózatot építeni.

Nem pusztán elfelejtett, hanem hagyta szétmállani. De mindegy is, mert most nem fogjuk végigelemezni, hogy mindez hogyan történt. Viszont én is reagálnék a te erkölcsöt érintő megjegyzésedre. Nem akartam én az erkölcstől elszakadva beszélni, csak annyit mondtam, hogy a befolyásolás, praktikus mozgósítási szempontból, mindegy, hogy pozitív, vagy negatív. Neked meg kell értened ezt: ha azt mondjuk, hogy door to door kampányt kell folytati, azaz ajtóról ajtóra járnak, akkor ez belefér. Amiről persze érdemes beszélni, az a kampánynak az a tematikája, amely egy nem létező célpontot jelöl ki, fogalmazhatok úgy is, hogy egy fantomot rajzol fel a választók elé. Arra gondolok, hogy Magyarországon a migráns, mint fenyegetés, valójában nem létezik. Szakértők mondják, hogy a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni.

A hódmezővásárhelyi választás után volt ebben némi bizonytalanság, a Fidesz médiamunkásai például ki is mondták, hogy abba kell hagyni a migránsozást, ám két nap múltával épp az ellenkezője történt.

Igen, feltehetően valóban volt egy átmeneti elbizonytalanodás a legszűkebb pártvezetés körében is, és ezt ezek a médiamunkások érzékelték, ezért aztán azonnal megpróbáltak igazodni, meg irányt mutatni, de engem nem érdekel, hogy mit gondol a Bayer meg a Bencsik, igazán nem tudom, hogy ebben mennyi volt a saját gondolatuk, és mennyi az irányított, de az biztos, hogy két nap alatt eldöntötték Orbánék: tovább mennek az eddig úton, sőt fel is erősítik azt.

Érdemes lesz egyszer végigelemezni, hogy ki mit élt át Hódmezővásárhely után.

Emlékszel, milyen eufória volt, hogy legyőzhető a Fidesz. És ez nagyon fontos fordulat volt: addig senki nem bízott az ellenzék pártjaiban abban, hogy legyőzhető a kormányoldal. Ezért sem lehetett számítani az együttműködésre; miért hoznának áldozatot azért, ami biztos vereséget és veszteséget hoz. Akkor azonban megfordult a hangulat, de csak nagyon rövid időre.

Azt azért a többség úgy gondolta továbbra is, hogy nem lesz kétharmada a Fidesznek.

Igen, és sokan tartották volna ezt az eredményt már önmagában győzelemnek. De az a hit, hogy itt győzni is lehet, legfeljebb két napig tartotta magát, ez hozott magával egyfajta lelkesedést is, hogy az ellenzéki szereplők képesek lesznek megállapodni egymással, de ez nagyon gyorsan elmúlt. Emiatt aztán egészen a választások napjáig ment tovább az az iszapbirkózás, amely végig jellemezte az ellenzéket. A Fidesz pedig, eközben látványosan felismerte, hogy itt most mindent meg kell tenni a győzelemért.

Azt is felismerte, hogy ehhez a vidéket kell megszereznie?

Igen, tudták. Azért azt ne higgyük, hogy ez nagy meglepetés, legfeljebb az arányok azok. Az ellenzéknek viszont feltétlenül pozitív, ha ki tudná használni, hogy Budapesten mennyire erősnek bizonyultak. Biztató is lehetne számukra, ha lenne rá egy világos stratégia.

Ennek a rendkívül éles határvonalnak, ami Budapest és a vidék között húzódik, mi lehet a magyarázata?

A hagyományoknak óriási a szerepe. Amikor mandátumbecslést csinálunk, az alapvető kiinduló pont az adott település, régió tradíciója. Budapestre nem véletlenül mondták többször, hogy a bűnös város. A fővárosnak hatalmas liberális, baloldali hagyományai vannak, ezért az itteni végeredmény sem olyan nagy csoda az én szememben.

Annyi változás azonban még itt is érzékelhető volt, hogy a rendszerváltás óta hegemón jobboldali kerületeket bukta el kis híján a Fidesz; megfelelő koordináció esetén akár az összeset elveszíthette volna.

Mert ez egy más kultúra, mint ami vidéken tapasztalható. Vagyis az a kizárólagossá tett kampányelem, tehát a migránsozás, illetve tegyünk hozzá még egy elemet, a stabilitás ígéretét, kevésbé működött.

A biztonság igényének erejét semmiképp se becsüljük le. A kampányban nagyon erősen lehetett ugyanis érvelni azzal, hogy egy ilyen ellenzék, amelyik széttagolt, és egymással is alig ért szót, az veszélyezteti nemcsak az ország, de a családok életének stabilitását is.

Szoktatok készíteni kutatást a választások után, és azok azt mutatták, hogy még többen emlékeztek úgy, hogy a végső győztesre szavaztak, mint, amilyet a valós eredmény mutatott. Most is így lenne szerinted?

Most jóslásra késztetsz. Értem én persze, hogy miért kérdezed, nyilván azért, hogy éreznek-e bűntudatot az emberek a végeredmény miatt. Szerintem egyébként most se mutatna mást a kutatás, mint korábban, megfelelő tagoltsággal persze. Kétségtelen, kényes ez a mostani helyzet. Voltak, vannak ilyen jelek, amelyek azt mutatják, hogy a szavazók közül akadnak jópáran olyanok, akik utólag megijedtek attól, hogy mit tettek. De a szavazóbázis, feltehetően stabil marad. Egyébként pedig hét végén indul egy kutatásunk, néhány hét múlva meglátjuk, mit mutatnak az adatok. 

Amit hallok: a hangadók pillanatnyilag a bűnbakképzéssel vannak elfoglalva. És azzal, ez viszi el mostanság az energiákat, hogy történt-e itt jelentős mértékű csalás, vagy sem. Már ez is megosztja az ellenzéket, az ugyanis, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy sem.

Szerinted?

Én hajlok arra, hogy elfogadjam, a számomra mértékadónak számító szakemberek véleményét, akik azt mondják, hogy rendszer-szintű csalás nem történt. Mindenesetre az önmagában baj, hogy az ellenzék nem tudott küldeni minden szavazókörbe saját embert, azaz nem találtak helyben olyanokat, akik akár kockázatot vállalva is részt vettek volna ezeknek a bizottságoknak a munkájában.

Szerinted az ellenzék súlyos veresége elhúzódó politikai apályt hoz magával, vagy ellenkezőleg: épp a bukásnak lesz mozgósító ereje?

Ami most van, arra nem nagyon van általános tapasztalat, a közel harminc éves demokráciánkban nem találok erre példát. Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz. Arra gondolok, hogy ugyan beterjesztették a Stop Soros-törvényt, amely a civilek elleni támadás, de ugye az elfogadását a választások utánra halasztották. Ma már úgy beszélnek róla, hogy a végeredményt azt mutatja, hogy a választó polgárok elfogadják, sőt egyetértenek ezzel a törvénnyel.

Szerinted mire ad ez felhatalmazást?

Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben. És az a baj, hogy ezek a szervezetek, bármennyire is társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, Magyarországon nem elég erős a beágyazottságuk.

Magyarul a társadalomtól nem várhatnak védelmet.

Ettől tartok. De másfelől egy kicsit a nyolcvanas évekre emlékeztet a helyzet; most is

elindult egy gondolkodás, hogy Bibóval szólva, hogyan lehetne kiépíteni a szabadság kis köreit…

De ha az Orbán-rendszer és annak túlbuzgó kiszolgálói elvetik a sulykot, mint most, amikor nemcsak kritikus civilszervezeteket, de tekintélyes tudósokat, egyetemi tanárokat is ellenségként listáznak, akkor akár meg is fordulhat a közhangulat. És feltételezem, hogy a fiatalokat, akiket nem az apatikus Kádár-rendszer szocializált, nem könnyű megfélemlíteni, Ezért  is

fontos különben, hogy a szombati tüntetésnek mi lesz a súlypontja. Ha a választási csalás, akkor vannak kétségeim.

Majtényi László úgy fogalmazott: ma azt a kérdést kell feltenni, hogy szabadságban akarunk-e élni, vagy alattvalóként.

Ez nagyon szép gondolat. A magyar vidék hagyománya inkább az alattvalóság. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsülöm a vidéki embert, hogy feltétlenül szembe akarom állítani, kulturálisan is Budapestet és a vidéket. Hangsúlyosan a tradíciókról beszélek. Ráadásul, ahol ki vagy szolgáltatva, akár közmunkásként egy helyi kiskirálynak, akkor ott nagyon nehéz lázadni. Már a gondolat is képtelen. Miközben Budapest mindig is a szabadság városa volt. A szabadelvűség városa.

Tudom, hogy a közvélemény-kutató nem jós, de érdekelne, hogy a mostani kényelmes többsége alapján nyugodtan készülhet Orbán 2022-re?

Nem hiszem. Nagyon kényes a nemzetközi környezet, és bevallom, itt nekem is restanciám van a tájékozódásban. Talán én is túlságosan a hazai választásra koncentráltam, miközben a világban fenyegető folyamatok zajlanak, már-már háborús helyzet fenyeget.

Az ilyen helyzet megerősítheti Orbánt abban, hogy érdemes folytatnia az eddigi koreográfia szerinti mozgást, de ha igazán éles helyzet alakul ki, a hintapolitika bukásra van ítélve.

Egyelőre mindenesetre azt hiszem, hogy Európára vagyunk ítélve, és talán nem mindegy, hogy  a történésekre miként reagál az Unió.. Például a civilek ledózerolását szerintem Európa nem tűrné.

Vagyis a magyar társadalom eltűrné, csak Európa nem. Hadd emlékeztesselek arra, hogy a sajtó ledózerolását elviselte a magyar társadalom és Európa is.

Ebben igazad van.

Sőt már ott tartunk, hogy Szájer József szerint a Fidesz volt hatalmas, 7:1 arányú médiahátrányban.

Még valami olyat is mondott, hogy a Fidesznek sok párttal szemben egyedül kellett helytállni… Mit lehet az ilyenre mondani? Igen tehát, túlzott optimizmusra nincs ok, de azok a szervezetek, amelyeket a Fidesz támad, többségükben nemzetközi beágyazottságúak.

Visszatérve a sajtóra: Szájer kijelentése arra is utalhat, hogy tovább területeket akar megszerezni a Fidesz. Szerinted mi várható?

A vidéket már most szinte teljes mértékben maga alá gyűrte a Fidesz, főleg, ha az ott élők tájékozódási szokásait vizsgáljuk. Ott nem nagyon jutnak más hírforrásokhoz és főleg véleményekhez, mint a kormányzat felől érkezőkhöz. Nincsenek erről kutatási adataim, de nagyon valószínűnek tartom, hogy azok a hangos korrupciós ügyek, amelyek az utóbbi időkben kerültek napvilágra, a társadalom jelentős részéhez el sem jutottak. De ha el is jut; ott van Debrecen, kiderült, hogy a Kósa-féle ügyek egyáltalán nem rendítették meg a belé vetett bizalmat, abszolút többséggel választották meg. Úgyhogy a sajtó egészét tekintve sem vagyok bizakodó, a Magyar Nemzet, Lánchíd rádió bezárása után különösen nem.

Lapszem – 2018. április 14.

0

Ma a Tiborok ünneplik a névnapjukat. Ami pedig az időjárást illeti: napos, csapadékmentes idő várható, kellemes meleggel, a legmagasabb nappali hőmérséklet 20 és 25 fok között alakul. Késő estére is csak 11-18 fok közé hűl le a levegő. Lapszemlénk következik.

 

Népszava –  Több tízezres tüntetés körvonalazódik a kormány ellen

A mai budapesti tüntetés kapcsán írt cikkében a Népszava megszólaltatja annak egyik fő szervzőjét, Gyetvai Viktort, aki a többi között leszögezi: Nem most szombaton dől majd össze a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), de a „Mi vagyunk a többség” elnevezésű kezdeményezéssel az a célunk, hogy egy olyan közösség alakuljon ki, amely hosszabb távon lebonthatja majd a kétharmadot.

Az egész országra kiterjedő ellenállási mozgalmat hozna létre a főként egyetemistákból álló csoport,

a követeléseik között szerepel a vasárnapi szavazás voksainak újraszámolása, a szabad sajtó megteremtése, valamint az is, hogy az „ellenzék ne magával harcoljon, hanem a kormánnyal”. Noha a szervezők egyik politikai szervezethez sem akarnak kötődni, több ellenzéki párt is jelezte részvételét.

A következő hónapokban minden erőszakmentes eszközt bevetnek céljaik eléréséért. Elsősorban népszavazási kezdeményezésre vagy békés polgári engedetlenségre gondolunk, de minden megmaradt jogállami lehetőséget alkalmaznánk majd – szögezte le.

Magyar idők – A Jobbiknak nincs pénzemajálisra

Nem tartja meg idei majálisát a Jobbik, feltehetően anyagi okok miatt. Schön Péter gazdasági igazgató már jelezte is a Csíki sörgyárnak, mégsem tartanak igényt a leadott rendelésre. Tizennégy év után először marad el a Hajógyári-szigeten tartott majálisa a pártnak.

A lap úgy tudja, hogy a döntés mögött az állhat, hogy a párt komoly anyagi nehézségekkel küzd.

Ismert: tavaly decemberben a Jobbik tiltott párfinanszírozás miatt 330 millió forintos bírságot kapott az Állami Számvevőszéktől (ÁSZ), aminek a törvényi előírás szerint a dupláját kell leróniuk, összesen 660 millió forintot. A többszörösen is pártkorrupcióba keveredett párt 660 millió forinttal tartozik az államkincstárnak, és egy Simicska Lajos cégeivel kötött szerződés értelmében 100 millió forinttal tartoznak a médiavállalkozónak 1100 reklámhordozóért – írja a lap.

Magyar Hírlap – Hidvéghi Balázs: Soros emberei káoszt akarnak

A legnagyobb tanulság az, hogy az igazságról határozottan és egyszerűen kell beszélni, úgy, hogy az eljusson minden magyar emberhez – vallja a Fidesz kommunikációs igazgatója. Sok fővárosi választó bizalmát vissza vagy el lehet nyerni, ami azonban munkát igényel – mondta a lapnak adott interjújában Hidvéghi Balázs. A politikus értékelte a kampányidőszakot és a választáson született eredményeket, s beszélt a soron következő választásokon várható kampányokról is.

A szombati tüntetésre vonatkozó kérdésre kifejtette: Mivel az ellenzéki pártok látványos kudarcot vallottak, Soros emberei most zavargásokkal, tüntetésekkel, utcai erőszakkal akarnak káoszt előidézni.

„Nem tartom túlzásnak azokat a véleményeket, hogy a Soros-hálózat valójában az ellenzék lecserélésére készül, és a hétvégi tüntetés szervezése is ebbe a folyamatba illeszkedik” – mondta.

Az ellenzék, miután teljesen egyértelműen elveszítette a választást, most szánalmas módon csalást kiabál, ami szintén azt bizonyítja, hogy vezetői teljesen alkalmatlanok a politikai szerepvállalásra – közölte.

 

A szociáldemokrácia szolid bája

Hol vannak már Tony Blair hívei? Helmuth Smith támogatói? Önmaguk árnyékai lettek a francia szociáldemokraták. Mi lett Kéthly Anna örökségéből? Vajon csak a szocialista párt jelenlegi vezetői nem találják az utat a korszerű szociáldemokráciához? Mi az igazi szociáldemokrácia titka? Strassenreiter Erzsébet történésztől, a Politikatörténeti Intézet Alapítványának nyugalmazott tudományos főmunkatársától, az 1945 utáni szociáldemokrácia kutatójától kértünk válaszokat a ma nagy kérdéseire.

Nem tudom, mikor volt nagyobb válságban a szociáldemokrácia, valamikor a két világháború között, vagy ezekben az években, a XXI. század első évtizedeiben? Sorra veszítik el befolyásukat és támogatóik tömegeit az Európában egykor oly sok millió embernek a felemelkedés reményét ígérő szociáldemokrata pártok.

Van ma még helye a politika palettán a szociáldemokráciának?

Ezzel azt kérdezi, mi volna ma az igazi szociáldemokrácia feladata. Mindenek előtt az antikapitalizmus. A kapitalizmus reális és nyílt bírálata, de belátom, nincsenek könnyű helyzetben azok a politikai erők, amelyek elhatározzák, hogy ma felvállalják a kapitalizmus nyílt és őszinte bírálatát. A XX. században a szocializmus volt az az eszmerendszer, amely kísérletet tett arra, hogy felemelje a két kezük munkájából élő emberek millióit, eltüntesse a társadalmi különbségeket, de ez a kísérlet kudarcot vallott. Nem azért, mert valami olyanra vállalkozott, ami elérhetetlen lett volna, hanem azért, mert

alkalmatlan emberek próbálták megvalósítani.

Éppen az olyan tehetséges politikusok hiányoztak ehhez, mint amilyen például Kéthly Anna volt a maga idejében. Akár hiszi, akár nem: bármikor fekszem le, elalvás előtt a Marx- i Kommunista Kiáltvány egyik fejezetét: a „burzsoázia és a proletariátus”- t olvasom ötször- tízszer százszor. Abban ugyanis a kapitalizmus nem anyagi, hanem a legmélyebb „emberi torzulásait”, társadalomra, azaz az emberi közösségekre gyakorolt pokolian romboló hatásait, a normális emberi–érzelmi–szerelmi–családi, társadalmi kapcsolatainak rombolását is feltárja, érinti és elemzi. Túl azon, hogy megállapítja: a kapitalisták a „piac és a tőke érdekében felszántják a világot”, hogy profitra szert tegyenek. Ennek a rombolásnak a tükröződése a különböző vallások egyre nagyobb befolyásának tapasztalható terjedése is.

Marx azt mondta, hogy a társadalmi folyamatok gazdaságilag determináltak.

Ezt én is így látom. Szoktam volt mondani: Marxot igazán a feltörekvő kapitalisták, a kapitalizmus hívei értették meg, és a legkomolyabban is ők vették, és alapjában ők tanultak is belőle a legkomolyabban. És itt van az „egyik kutya elásva”: megtalálták az ideológiai ellenszerét is: a felépítmény, azaz a politikai rendszerük olyan interpretálását, amelyet próbálnak úgy aposztrofálni, mint a kapitalizmus okozta nagyon súlyos anyagi „sebek”, gazdasági „torzulások” gyógyszerét. Lásd: a demokrácia, a  liberalizmus, a szabadságjogok, a politikai struktúra tőkés rendszerű felépítése, a gondolkodás tévútra terelése, a boldogulás okainak egyénre szabott, és látszólag csak tőle függő, rajta múló függősége… Elvek, szólamok sulykolása.

Azaz: a társadalom objektív, anyagi, tulajdonviszonyaitól függetleníteni az egyén boldogulást. Ami egy oltári nagy hazugság.

Nem az volt a baj, hogy a világ erősen kettészakadt egy gazdagabb és egy szegényebb táborra, amelyet ráadásul nem csak az ideológiai ellentétek, hanem a geopolitikai érdekek is másfelé tereltek?

Valóban, a múlt század egyik nagy ellentmondása ebből fakadt. A másik „elásott kutya”: a kapitalizmusra veszélyes első társadalmi kísérletek, amelyek köztudottan – és ellentétben Marx-ék feltételezésével – az úgynevezett fejletlenebb (és nem fejletlen!!) országokban születtek meg. Akkoriban még – és ez a fontosabb – a világon nem mindenütt alakult ki az új, kapitalista társadalom, tehát a feltételek sem voltak mindenütt érettek a változásra. De arra igen, hogy megmutathassa a tömegek számára a pozitívumait, vele együtt az „átmenet negatívumait” is  a még csak feltörekvő kapitalista uralkodó csoportok, társadalmi új osztályok számára. Marx is is utalt arra, hogy a kapitalizmus nagyon rövid idő alatt az emberiség történetében addig soha nem látott technikai fejlődést produkált. 

Kezdetben az elnyomás is ordítóan nagy volt. 

Ami ellen a munkások hamarosan fellázadtak, és bizonyos engedményeket ki is tudtak csikarni. Arról nem beszélve, hogy szervezettségük révén (nem utolsó sorban a kapitalizmusról szóló szocialista ihletésű írások hatására!) tudatosodott bennük helyzetük romlásának oka.

Amikor arról beszélünk, hogy napjainkban mélyponton van a szociáldemokrácia, nem éppen a szervezetlenségben kell az okokat keresni? 

Alighanem ebben is „megbújik az ördög”. Amikor a társadalmi ellentétek új minőségi dimenzióba lépnek át, akkor az egyre gazdagabbak mind drasztikusabb megoldásokhoz nyúlnak hatalmuk, gazdasági és politikai befolyásuk biztosítása érdekében. Ez vezetett a XX. század két pusztító világháborújához is, az öldöklést kísérő gyilkos faji ideológiákhoz, az antiszemitizmushoz.

De ahol a gyűlölködés felüti a fejét ott mindig újabb és újabb célpontokat fedezz fel: egyszer a romákat, a más nemzetiségűeket, máskor a mexikóiakat, vagy a muszlimokat…

A  rasszizmus a történelem során mindig „kiegészítő ideológiai jelensége” volt a tőke terjedésének, és valamilyen népcsoport felsőbbrendűségének hirdetésével bástyázta körül a hatalmát. A mai – ellenségkereső – kormánypolitika veszélyét éppen ebben látom. Bevallom, én ma is rendszeresen hallgatom a jobboldal fő ideológiai szócsövét, az Echó TV műsorait. Nem csodálkozom azon, amit ott hallok és látok, mert ők csak azt adják, ami a lényük. Mindig jól érezték magukat saját mocsarukban, a kocsmai, illetve, az azon is túllépő beszéd stílusa nem idegen egyiküktől sem.

De azon mindig megdöbbenek, hogy az oda terelt nézőközönség soraiban nem akad senki, aki azt mondaná, na, most már elég ebből az alpári, a lakosságot lebecsülő, leköpködő, lealázó szövegekből.

Hallgatják tovább, és nem kérik ki maguknak ezt a stílust. Ezen komolyan megdöbbenek minden alkalommal.

Úgy érzik, egy folyamatos háború részesei, amelyet értük vív a kormányuk…

Nem tudom, mit gondolnak. Már ott tartunk, hogy Orbán vezetésével egy maroknyi politikus azt állítja magáról, hogy ők irányítják egész Európát. Szerintük az Unió vezető politikusai alkalmatlanok a megbízatásukra, de újabban már az ENSZ-et is bírálják. Meddig lehet süllyedni a politika mocsarába? És ez ellen nem kelnek ki az emberek? Nem kell ehhez még baloldalinak sem lenni!

Bayer Zsolt a minap bejelentette, hogy áttér az evangélikus hitről a katolikusra, mert nem tetszett neki, amit az egyik evangélikus pap prédikált. Most majd ripsz-ropsz katolikus lesz, de mit fog kezdeni Ferenc pápa nézeteivel?

Hiszen tudjuk, a pápa a világ egyik legigazibb humán jelensége, ő ellene is harcot akar majd hirdetni?

A rendszerváltás éveiben szó sem volt gyűlölködésről, az emberek mégsem kértek a szocializmusból. Miért?   

Mert azt látták, hogy a világ egyik felén – sokszor csak néhány kilométerre az otthonuktól – jobban élnek az emberek, és bár mindenki azt sulykolta nekik, hogy a kapitalizmus kizsákmányol, mégis azok jobban éltek, ők pedig nehezebben. Talán ennek elejét lehetett volna venni, ha a politikusaink belátják, hogy a szociálisan érzékeny, tisztességesebb társadalom (a szocializmus) megvalósításához türelmesebb átmenetre van szükség.

A társadalmi folyamatokat nem lehet sürgetni,

nem lehet rapid, radikális módon kierőltetni, hanem csak fokozatosan, lépésről lépésre szabad haladni. Az új, „szocialista”, „kommunista” kísérletek „kifutási ideje” nem volt elegendő arra, hogy a még előretörési stádiumában levő, világméretűvé terjeszkedő kapitalizmus, amelyek újabb- és újabb piacok szerzése inspirált, ennek a hullámnak ellenálljon. Azt mondhatnám: az egyik tapasztalatlan, éretlen, serdülő korban, míg a másik ereje teljében lévő férfikorát élte. A tőkés világ lakossága gyarapodott, amit a világ szegényebb fele vonzónak talált. 1965-ban jártam első ízben Olaszországban, igazi gyalogos, vonatos, szekeres turistaként. Sokféle emberrel találkoztam, mindenkivel szót értettünk, az emberek megnyíltak. Lehet, hogy ma már furán hangzik: a „szocialista tábornak”, benne Magyarországnak is, óriási, hiteles szimpatizáns táborával szembesültem. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt személyesen megélem. 

Lehet, hogy idő előtt feladtuk?

Így is fogalmazhatunk. Ezeket a vonzó „társadalmi terveket” nem lett volna szabad feladni, még akkor sem, ha az azonnali, gyors megvalósítás feltételei nem is voltak túl kedvezőek.

A mai, „kvázi baloldal”, mert valójában manapság a baloldaliság teljesen feladta magát, unintelligens módon, egy olyan „nyitott társadalom” mintáját akarta követni, amit az USA példának kínált a fiataloknak.

És ebbe a hibába még azok is, beleestek, akik „felnőtt emberré” abban a félig sikerül szocialista rendszerben válhattak. Félretették a józan eszüket, feladták az elveiket a karrierjük, no meg a sokmilliós jövedelmek reményében. Pedig, abban az „első kísérletben”, a 60-70-es években sok minden jó volt, és követni, folytatni lehetett volna. Átmenteni valamit belőle. Most sokszor hallani:

„Putyin már a spájzban van!”. Én hozzá szoktam ragasztani: „Trump meg az ebédlőben!” Nem tudom, melyik a jobb, vagy a rosszabb.

Mit tudnánk a mai világban „kezdeni” egy igaznak gondolt szociáldemokráciával?

Mit tudnánk kezdeni az igazi szociáldemokráciával? Ezt a kérdést így nem lehet feltenni. Szerintem csak egy szociáldemokrácia létezik, amelyet természetesen mindig a konkrét nemzetközi és nemzeti viszonyok tesznek aktuálissá. Hogy mit vállal fel belőle a politika? Az egyedül attól függ, mit tesznek lehetővé a világ- és a nemzeti körülmények, mit lehet reálisan valóra váltani, védeni, realizálni. Vagy legalább

gondolkodásra kellene, hogy késztesse az embereket,

amit ma hall a jobboldal hangadóinak szájából. 

Beszéljünk inkább a baloldalról, vagy inkább a hazai szociáldemokrácia helyzetéről…

Rendszeresen olvasom a baloldali sajtót, illetve ami abból még maradt, köztük a Népszavát, már csak a szociáldemokrata gyökerei miatt is. A szerkesztők szándékaival egyetértek, de attól tartok, a hangjuk nem eléggé markáns. Szentelt víz. Nem hiszem, hogy ezzel lehet embereket megnyerni, vagy – ami még fontosabb – a szemüket felnyitni, hogy észrevegyék a társadalmi ellentmondások lényegét. Na, itt van az a „hiány faktor”, amit a szociáldemokrácia kiiktatása okoz. Nem ébresztik rá a baloldali érzelmű embereket arra a fontos dologra, hogy megértsék, hová nyúlnak vissza korunk problémáinak gyökerei. Pedig ezt a lépést nem volna szabad kihagyni, e nélkül, sajnos, a baloldal nem lehet sikeres.

A „demokrácia”, a „jogállamiság ma már mind üres szólam.

Sem a világot, sem a hazai politikát nem azok az erők befolyásolják, amelyek komolyan – és a nép érdekeit szolgálva – tölthetnék fel tartalommal ezeket az áhított, de teljes valójukban szinte soha meg nem valósult, és talán meg sem valósuló, fantom ígéreteket, célokat. Szerintem keresztúthoz érkezett a régi és az újonnan születő – a szó igazi értelmében – a valóban „demokratikus társadalom” harca. 

Ma nem a jobb, nem a közép, se nem a bal, vagy az ilyen-olyan oldalak állnak szemben egymással, hanem a monopolkapitalizmus, a szociálisan mérhetetlenül nagy ellentmondásokat őrző imperializmus hívei, és akik ennek az ellenségei. 

Ebben a harcban a szociáldemokrácia, ha képes lesz az eredeti programját felújítani, felfrissíteni, minden más politikai irányzatnál többet tehetne az emberiséget a pusztulástól megmentő új társadalmi-politikai világrendért.

Mi volna a teendő? 

A világ, az elmúlt több mint 100 év alatt nagyon megváltozott. Véleményem szerint a korszerű szociáldemokrata pártoknak ehhez kellene igazítaniuk a politikai programjukat,  fenntartva az eredetileg helyesnek és emberségesnek tekintett korábbi elveket, társadalmi célkitűzéseket. Én a baloldal fő hibájának, „öngyilkosságának” tartottam, hogy a 80-as évektől máig, gondolkodás és válogatás nélkül tagadta meg a korábbi elveit, történelmi múltját. Ez árulás volt, amit egyetlen korosztály sem fogad el. Mára ezzel elvesztette a tömegek megbecsülését, politikai erkölcsi alapjait.

Egyszer egy MSZP aktíván erről beszéltem, nagy tapsot kaptam, de többet nem hívtak meg. 

 

Die Welt: „Orbán egy pitiáner szellem…”

0

Ez után a választás után Magyarország végleg politikai kómába zuhan, mert már eddig is alig akadt valaki, aki nyilvánosan szembe mert volna szállni Orbánnal. Tragikus, hogy ezzel még valószínűtlenebbé vált egy demokratikus hatalomváltás. Ez nem csak Magyarország számára aggasztó, hanem az Orbán-modell probléma minden európai számára – írja a német konzervatív napilap.

Győzelme hátszelet ad ahhoz, hogy egész Európába exportálja a Führer-demokráciát. Jó tanítványai vannak, például Lengyelországban. Brüsszelben ez déjà-vue érzést kelt: Orbán már megtette mindazt, amiben a lengyelek most igyekeznek követni őt, még ha Varsó jóval ügyetlenebbül is jár el. Kelet-Európa orbanizálódása nyomás alá helyezi majd az EU-t, amely bonyolult döntési és szavazási szabályozásai miatt már most is képtelen mozdulni. Hogyan hozzanak egyhangú döntést, ha Putyinnak legközelebb étvágya támad egy volt szovjetköztársaságra: az öntudatos Magyarország Lengyelországgal és másokkal együtt megvétózza a szankciókat, vagy éppenséggel más európai demokrácia-bűnözők kipellengérezését?

A magyarországi választási eredménnyel megerősödött keleti tömbbel az EU-t az ENSZ sorsa fenyegeti. Ha túl sok állam van együtt, amelyeket nem az értékek közös volta köt össze, akkor az együttműködés végeérhetetlen vitákká züllik. „Tehát el lehet menni odáig, hogy kijelentsük: Orbán azon van, hogy az EU sírásójává legyen. Szegény Magyarország, szegény Európa, egy pitiáner szellem okozza a bukásodat” – írta a jobboldali konzervatív lap.

„Nincs emberarcú orbánizmus”

0

A Spiegel azt írja, hogy Heller Ágnes aggódik Magyarországért, mert Orbán Viktor szétrombolja a magyarok lelkét, de egész Európát is veszélyeztetheti.

A filozófus fenntartja, hogy az ellenzék együttes erővel le tudta volna győzni a Fideszt, ehelyett azonban az ideológiai ellentétről vitázott. Ám ezt a vezetői majd megvitathatják a börtönben, a falon át morzézva.

Heller Ágnes biztosra veszi ugyanis, hogy Orbán beváltja a nemzeti ünnepen tett fenyegetését. Itt egy hataloméhes szörnyeteg működik, amely a végletekig viszi el a dolgokat. Heller úgy fogalmaz, hogy

zsarnokságban élünk, amelyet négy évente megerősítenek.

Tömeghatását a szélsőséges ideológia útján fejti ki, építve a rasszista nacionalizmusra, az ellenségképre, a fenyegetettség érzetére, a folyamatos harcra. Miközben Orbán a védelmező és megmentő, a nép lelkét gyűlölettel és félelemmel mérgezik meg.

A miniszterelnök szeretne az európai politika egyik vezére lenni, és ez ma már nem is tűnik képtelenségnek. Az orbánizmus olyan vírus, amelyre nem csak a magyar szabadság mehet rá, hanem minden, ami a Felvilágosodás örökségét alkotja. Szóval: Európa, vigyázz ! Nincs emberarcú orbánizmus.

A szombati tüntetés célja: remény, hogy érdemes még itt élni

0

A több tízezres részvételre számító tüntetés szervezői üzennének a kormánynak és az ellenzéknek is. Arra akarnak megnyugtató választ, hogy nem történt csalás, mert ha történt, akkor az az egész rendszerbe való hitet ingatná meg.

Gyetvai Viktor a demonstráció egyik szervezője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy szombat délután fél hatkor gyülekeznek az Operánál, ahonnan a Kossuth térre vonulnak. Itt 19 órakor kezdődnek a beszédek. A pontos névsor még nincs kész, de annyi bizonyos, hogy pártpolitikusok nem szólalnak fel és hogy az egyik szónok Lukácsi Katalin lesz.

A visszajelzések szerint a résztvevők fele vidéki lesz – ami azért fontos, mert míg az ellenzék Budapesten erősebb volt, addig a Fidesz a vidéket tarolta le április 8-án. Miattuk, a vidékről Budapestre utazók részvétele érdekében hozták előre a szervezők az eredetileg vasárnapra meghirdetett tüntetést szombatra. Közben bejelentették, Berlinben és Londonban is szimpátiatüntetés lesz, de Győrben is utcára vonulnak.

Gyetvai szerint a demonstráció fő célja, hogy reményt nyújtson: érdemes még itt élni és nem kell azonnal megvenni a repülőjegyet.

A követelések közé tartozik még a szabad sajtó és a tisztességes közmédia is. A tüntetők azt szeretnék, ha a Fidesz saját magától is megvédené a társadalmat, ezért követelni fogják, hogy az újabb kétharmad birtokában mondjon le a további központosító intézkedésekről.

Az ember, akinek nem hajlik a dereka

Gémesi György, Gödöllő polgármestere eddig sem tartozott az Orbán-rendszer kedvelt politikusai közé. Az előző polgármester-választás alkalmával mindent elkövettek, hogy ne válasszák meg ismét a város vezetőjének. Kudarcot vallottak. Gémesi kitűnő vívó volt, pontosan fel tudta mérni mivel támadják, védett, s ha kellett elővágott. Tavaly alapított pártja, az Új Kezdet, azonban éppen csak túljutott a selejtezőn. 

 

Hogyan tovább?

Polgármester vagyok, 2019-ig érvényes a mandátumom, amely arról szól, hogy a városom ügyeit intézzem a következő időszakban is.

Történelmietlen kérdés, mi lett volna, ha…?

Akkor is ugyanez lett volna a válaszom, hiszen már a választások előtt is elmondtam, bármi lesz az eredmény, nem fogok beülni a parlamentbe, mert a mostani tisztségem összeférhetetlen a képviselőséggel. A listán szerzett mandátumot felveszem, és a törvényes 30 napon belül lemondok róla az Új Kezdet egyik politikusa javára. Ő fogja képviselni az LMP frakciójában a pártot, amelyet egy éve, 2017 márciusában indítottam útjára.

És mindjárt egy „házassággal” vágott neki a választásoknak.

 Nem tehettünk mást.

Jó frigyet kötöttek az LMP-vel?

A mai politikai mezőn ők voltak az egyetlen elfogadható párt, de személyekkel is folytak tárgyalások. Kerestük a Momentumot is…

Az sem lett volna jobb választás.

Ma már tudom, ott is sok a belső probléma. Természetesen lényeges volt, hogy egy parlamenti mandátummal rendelkező párt, vagy személy képviselhesse az ügyünket már a választások előtt. Az  LMP-nek van parlamenti frakciója, a Momentum mellett a fiatalságuk szólt volna. Ők elzárkóztak, az LMP nyitott volt erre, mi önállóan, források nélkül pedig nem tudtunk volna rajthoz állni. Nem voltak mögöttünk sem pénzemberek, sem befektetők. Kellett egy „társ”, hogy bekerüljünk a közbeszédbe. Úgy gondoltuk, jól ki tudjuk egészíteni a bázisunkat.

Miért kellett elzárkózni minden más baloldali párttól? Egy balközép-jobbközép összefogás sikeresebb lehetett volna.

Az úgynevezett „baloldali” alatt az MSZP-t és a DK-t érti?

És a Párbeszédet.

A 2010-es kétharmados földindulásért szerintem Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula és a többiek a felelősek. Amíg a baloldal nem tisztul meg, addig egy ilyen összefogásnak az esélyét sem látom.

Ön is tudja, mi vezetett 2010-hez: a Fidesz lejárató, vádaskodó politikája. Hogy a szocialisták lopnak, csalnak, korruptak…

Erről már nem érdemes vitát nyitni, nem voltak szentek, de

azt elismerem, hogy a mai Fideszhez képest a politikai tisztaság és az erkölcs bajnokai voltak.

A legnagyobb probléma azonban az volt a kormányzásukkal, hogy az uniós források megnyílásakor, 2007-2009-ben nem tudták megadni a gazdaságnak azt a lendületet, ami igazolta volna, hogy alkalmasak az ország vezetésére.

2008-2009-ben az egész világ a gazdasági válsággal küzdött. Kíváncsi volnék, mit kezdett volna ezzel a helyzettel Orbán, aki ma is csak az Unió pénzén tud sikereket felmutatni, azokat is halványabban, mint a szomszédaink. Bajnai kivédte az államcsődöt. De hagyjuk is ezt. Közelítsünk másként: a baloldali politikusoknak nem szabad megadni a megváltozás, a hibákból való tanulás lehetőségét?

Ezt nem mondtam. Vona is megváltozott, de nem tudni, valójában mennyire mélyen. Majd kiderül, ez a „csendesedést” mennyire gondolja komolyan a Jobbik. A rasszistákat a magam részéről ugyanúgy elfogadhatatlannak tartom, mint a múltban besározódott politikusokat. De azt tartom, hogy

ameddig Gyurcsány Ferenc a politikában marad, addig itt senki ne várjon nagy változást.

Addig nagyon nehéz lesz bármilyen összefogás, vagy együttműködés.

Ön mérsékelt, jobboldali politikusnak határozza meg önmagát. Mit gondol, Magyarországnak szüksége van a baloldalra?

Egy valóban szociáldemokrata pártra mindenképpen. De ezzel a DK is, az MSZP is adós maradt. Egymással veszekedtek, cserélgették a miniszterelnök-jelölteket, valami olyasmit mutattak magukról, mint amikor Gyurcsány lemondott. Akkor egy nevetséges miniszterelnök-kaszting tanúi voltunk. Ha nem ezt a veszekedős arcát mutatja majd a baloldal, visszaszerezheti a támogatóit. A tudatos választók kormányzóképes politikai erőt keresnek.

Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje és Gémesi György, az Új Kezdet elnöke
MTI Fotó: Kovács Attila

Miért, az LMP-t kormányzóképesnek tartja?

Lehet, hogy még nem az.

Most az LMP a makacsságával nem sározódott be a választók szemében? Nem lett a Fidesz mostani kétharmadának a szálláscsinálója?

Ez butaság. Az LMP volt az egyetlen, aki azt mondta hidat kell képezni a jobb és a baloldal között. Ki volt az, aki egyedül leült mind a két oldallal? Szél Bernadett. Kapott is érte hideget, meleget. Egyszer azért, mert nem akar összefogni, majd azért, mert tárgyal, majd azért, mert azt mondta, ez így nem fog menni. Más lett volna a helyzet akkor, ha a baloldal képes lett volna megegyezni, és olyan embereket jelölni, akik valóban alkalmasak a választók szemében. Ha még három helyen visszalépett volna az LMP, a Fidesz túlsúlya akkor is kialakult volna.

De nem a kétharmad. Lépjünk tovább. Az Új Kezdet biztató név volt. A választási eredmény igazolta, hogy bárminek a kezdete volna, ami Gödöllőn elindult?

Ez egy első állomás, most el kell gondolkodni, mit csináltunk jól, miben hibáztunk. Én magam is más eredményre számítottam,

azt hittem, az ország felismeri majd, milyen káros egyetlen párt kezében a túlhatalom.

Az előző években megtanulhattuk. Tulajdonképpen ezek a tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy visszalépjek az országos politikai közéletbe, de tudjuk az eredményt.

A választásokon kudarcot vallott pártok – látjuk ezekben a napokban – sorra cserélik le a vezetőiket…

Az Új Kezdet nem vallott kudarcot, még akkor sem, ha a lelkem mélyén jobb eredményre számítottam. Most nem búslakodnunk kell, hanem arról beszélni, milyen feladatok várnak ránk.

Mire gondol?

Mi, mint azt a legelején és mondtuk a polgármesterek, önkormányzati vezetők pártja vagyunk. Így is indultunk. Akkor is azt mondtam, hogy alulról kell a rendszert felépíteni. Ezt azóta is tartom. Tény, segítség, ha van egy parlamenti székünk. Jövőre önkormányzati választások lesznek reményeim szerint. A folyamatosan szűkülő keretek ellenére is meg kell találni azokat a cselekvési irányokat, amelyek alternatívát mutathatnak a kormányzat központosító törekvéseivel szemben. Aligha tévedek, ha azt mondom,

a demokrácia utolsó bástyái között veszélybe került a települési önkormányzati rendszer is.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy Orbán Viktor minimálisra szorítsa a forrásokat és a jogköröket.

Pedig abban lehetett volna a pártjuk ereje, ha a helyben ismert önkormányzati vezetőkre építve a vidék Magyarországát szólítják meg. De nem így történt…

Nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem őket, miért volna fontos, hogy feladatokat vállaljanak a kormánypárttal szemben folyó politikai csatában. Az elején elég sokan csatlakoztak hozzánk, majd egyesével megkeresték őket. Sokan megijedtek ettől.

Megfélemlítették őket?

Biztosan volt ilyen is. De talán erősebb volt az a félelem, hogy ha szembeszállnak az Orbán-rendszerrel, és a választáson nem győz az ellenzék, azzal a településük lehetőségeit veszélyeztetik. Megtapasztalhattuk, azok a városok, falvak, ahol nem orbánisták kezében volt a vezetés, nagyon sokszor hátrányba kerültek a fejlesztési pénzek elosztásakor. Nem okolok senkit ezért, nem értették meg az Új Kezdet törekvéseit. Azok, akik mellénk álltak nem szerepeltek rosszul, ha mást nem is, de elérték, hogy megismerjék őket a térségben lakók.

Emberileg meg lehet érteni azokat, akik inkább csendben maradtak. Lefordíthatom úgy is: az emberi gyarlóság okozta pártja halvány szereplését?

Nem ítélek el ezért senkit. Tudomásul kellett vennünk, hogy az emberek egy része nem szívesen kockáztatja a munkahelyét, a viszonylag jó fizetését. Ha csurgatnak majd néhány pályázatot a településüknek, az tökéletesen megfelel sokaknak. A komfortérzet féltése, a langyos víz elfogadása alighanem az egyik – de csak az egyik! – magyarázata az ellenzék választási kudarcának. Nem szabad feladni még ennek ismeretében sem, mert Magyarországnak szüksége van arra, hogy ne süllyedjen megint egy állampárti rendszer posványába.

Szép gondolat.

Ebben az országban, ahogyan a gazdaságban vagy bizonyos sportágakban, a politikai pályán sincs verseny.

A foci erre a legjobb példa. A hazai csapatok nem igazán kerülnek versenyhelyzetbe, mert nem számít a felkészültség, sokkal inkább az üzletről szól minden. Az adófizetői forintok megszerzéséről. Ezért aztán a nemzetközi porondon is csak a sor végén kullognak a magyar csapatok.  Lehet, hogy a politikai változtatáshoz kevés lesz négy év, de akkor nyolcig kell folytatni…

Gondolja, hogy a következő években bármi változna ahhoz, hogy a verseny feltételei javuljanak? A szabad média mozgástere napról napra szűkül, ön tudja a legjobban, hogy a kormány nem csak a megyei sajtót, a települési hírforrásokat – helyi lapokat, rádiókat – is megszerezte. Mire számít mégis?

Nem vagyok naiv. Abban bízom, hogy az Új Kezdet törekvéseit támogató politikusok a napi munkakapcsolat révén át tudják majd hidalni ezeket a kommunikációs akadályokat, és megtalálják az utat a helyi nyilvánossághoz. Behoztam a rendszerbe tizenegy választókerület tizenegy politikai szereplőjét, akikre szeretnénk a párt jövőjét építeni.

Naponta újabb és újabb hírek érkeznek, hogy az egyes választókörzetekben „furcsa” dolgok történtek. Mit gondol erről?

Ez nem fordult volna elő, ha az ellenzéki pártok nem csak a körzetek alig kétharmadába küldenek képviselőket. Már jó előre fel kellett volna készülni, meg kellett volna keresni azokat az embereket, akik a legtávolabbi települések választási rendjét is megfigyelik. Ott kellett volna lenni! Nem lehet úgy indulni a csatába, hogy nem viszem magammal a kardomat. De restek voltak ebben is. Most már kár sipákolni, a lényegen ez mit sem változtat. Úgy sem lehet harcba szállni, hogy előtte ádáz ellenségeket szerzek a saját szövetségeseim között. Száz más okot is mondhatnék, amiért teljesen felesleges bárkit okolni, hogy nem lépett vissza X vagy Y javára. 

Az a legnagyobb baj, hogy a magyar politikában nem látok „államférfiakat”. Illetve eddig Antall József és Orbán Viktor volt az, ő is csak 1998-2002 között. Akkor még volt körülötte egy tekintélyes értelmiségi holdudvar, amely hatással volt rá.

Amíg nem találunk egy új, államférfiúi adottságokkal rendelkező, integratív politikust, egy alkalmas baloldali és jobbközép pártot, addig nem lesz – politikai értelemben vett – új kezdet Magyarországon. Számomra a német példa a követendő, ahol már a sokadik ciklusban képesek együttműködni alapvetően ellentétes érzelmű pártok az országuk érdekében.

A Fidesz nem felejt, és nem bocsát meg. Nem Gödöllőn verik majd le az ön választási „kalandját”?

Eddig is kaptam hideget, meleget. Ami szitkot rám lehet zúdítani, azt az évek alatt megkaptam. Nem tudnak újat kitalálni. Most maximum majd Soros-bérenc leszek, én, aki soha nem találkoztam Soros Györggyel, és soha nem tanultam a pénzén, szemben a mai kormány meghatározó politikusaival. Az embernek van egy értékrendje, én hazafinak érzem magam, mindent ennek rendeltem alá. Ha leszegném a fejemet, ha meghajtanám a derekamat, akkor talán bekerülhetnék a kedvencek közé. De az én derekam nem hajlik, legfeljebb eltörik.

Az amerikai nagykövetség is elítéli a listázást

0

A Twitteren reagált az Egyesült Államok nagykövetsége és a kanadai nagykövet, Isabelle Poupart a Figyelő listájára, amelyben az állítólagos „Soros-hálózathoz” tartozó embereket sorolták fel.

Az amerikai nagykövetség a tweetben arról szól, hogy a listázott emberek átlagos állampolgárok, akik azért dolgoznak, hogy az országuk jobb hely legyen. „Az Egyesült Államok elítéli a Figyelő kísérletét, hogy megfélemlítse ezeket a polgárokat” – írják.

Isabelle Poupart, Kanada magyarországi nagykövete pedig arról írt a Twitter-csatornáján, hogy nagyon felkavaró látni ezt a hosszú listát, amelyen civil szervezetek képviselői, akadémikusok és újságírók is vannak. Kiemeli, hogy közülük sokakkal a kanadai nagykövetség is dolgozott már együtt, és ketten kanadaiak. 

A Figyelő csütörtökön megjelent listájára korábban az érintett civil szervezetek is reagáltak, ezeket itt gyűjtöttük össze.

Az MTVA munkatársa elismerte, hogy hazudtak

Szándékosan meghamisított hírek, ismeretlentől tollba mondott történetek, kötelező kulcsszavak. Az állami tévé munkatársai beszéltek a Guardiannak a migránsozásra fókuszáló tudósítási módszerekről, az általuk is megteremtett félelem légköréről.

A közpénzből fenntartott MTVA – és elsősorban annak híradója – működéséről beszéltek névtelenséget kérő munkatársak a brit The Guardian tudósítójának. A tévé munkatársai elmondták, hogy az állami csatorna a menekültekkel, migránsokkal kapcsolatos negatív hírekre összpontosít, összekapcsolva ezeket bűnözéssel és terrorizmussal.

Példaképpen a parlamenti választás előtti németországi, münsteri gázolást említik, amelyet még a szavazás előtti estén is iszlamista terrorista merényletként tálaltak, noha akkorra már régen kiderült: született német követte el a bűncselekményt.

„Ez egyértelműen hazugság volt”

– mondta egy tévés.

A brit újság beszámol a kormány üzeneteiről, a veszélyes migránsok millióiról, amit óriásplakátok ezrei erősítettek fel országszerte. Illetve arról, hogy Soros Györgyöt Brüsszel és az ellenzék részeként ábrázolja, mint akik el akarják pusztítani Magyarországot.

„Azt hiszem, ez megteremtette a félelem légkörét. Pavlovi reflexet hozott létre olyan szavakhoz, mint a veszély, a terrorizmus, bevándorlók, ellenzék, Soros és Brüsszel”

– mondta a tévés.

A megszólaló szerint a menekültellenes üzenetek gyakran egyenesen közvetlenül a kormánytól érkeznek. Az Orbánhoz közvetlenül kapcsolódó történetekhez pedig használandó kulcsszavakat kapnak.

Az MTVA egyik embere elmondta, hogy néha valaki

telefonon diktált történetet szóról szóra.

Nem tudjuk, ki volt a vonal másik oldalán – tette hozzá.

A közvetlen kormányzati befolyást a Guardian által megtekintett dokumentumok is alátámasztották. A miniszterelnöki hivatal munkatársai adtak ki szerkesztési irányelveket a kormánnyal szemben kritikus magyar állampolgárokkal szembeni karaktergyilkosságokról. Például Gulyás Mártonról, egy korábbi zöldpárti politikusról és egyetemi professzorról ír a brit lap.

Megszólalt Pethő András is, aki most a Direkt36 munkatársa, korábban pedig az Origónál főszerkesztő-helyettes volt. Arról beszélt, hogy a Deutsche Telekomtól fideszes kézbe került Origónál hogyan gyakoroltak nyomás rájuk, hogy hagyjanak figyelmen kívül egyes sztorikat. A választások előtti hetekben pedig az Origón minden második történet a migráns szót tartalmazta a felvezető szövegben.

Mindeközben – írja a Guardian –

a kormányhű média nagy mértékben ignorálja a korrupciós ügyeket.

A lap beszámol a Magyar Nemzet megszűnéséről, valamint a Figyelő listázós cikkéről.

Tisztességük és igazságérzetük diktálta azt, hogy megszólaljanak – mondták többen.

„Szörnyen éreztem magam, mert láttam, hogy képesek vagyunk befolyásolni az embereket és meg is tettük. Sokan gondoltuk úgy, hogy senki se néz minket, és nem számít, mit mondunk. Kiderült, hogy számít – szörnyűen” – mondta egyikük.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!