Kezdőlap Fontos Interjúk Oldal 33

Interjúk

Gulyás Gergely: Mi nem fogadtunk be senkit titokban

FüHü
-
1
Gulyás Gergely: Mi nem fogadtunk be senkit titokban

Nem cáfolta Gulyás Gergely a Független Hírügynökségnek adott interjúban, hogy Magyarország befogadott már – a genfi egyezmény alapján oltalmat adva – 1300 menekültet, legfeljebb annyiban igazította ki a helyettes államtitkár kijelentését, hogy ez titokban történ volna. A Fidesz frakcióvezetője az Állami Számvevőszék büntetésével kapcsolatban kijelentette: nem tartja helyesnek, ha ilyen esetekben nincs jogorvoslati lehetőség, ám ez 1990 óta így van. Nekik kifejezetten árt a szankció: áldozati szerepbe tolja a politikai ellenfelet, a Jobbikot, vagyis az ÁSZ döntése éppen hogy ellentétes a Fidesz érdekeivel. Állítja egyébként: a Jobbik szerződése a pofátlanság kategóriájába tartozik. A többi ellenzéki párttal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta: nincs mondanivalójuk a társadalomnak.

 

Nem látom kint a Fidesz eddigi frakcióvezetőit bemutató képek között az önét…

Haha… A korábbi frakcióvezetők képének kihelyezése az én újításom volt, de a képviselőcsoport hivatalban lévő vezetője képének nem kell kint lennie. Ha én távozom és az utódom úgy dönt, hogy folytatja a hagyományt, akkor majd beillesztenek a sorba.

Ez egyfajta, nekem szimpatikus politikai ízlésre vall, de menjünk ezen ízlés mentén tovább. Mészáros Lőrinc szállodájában kekszeket tálalnak… Látta már az interneten?

Nem, azt sem tudom, melyik szállodáról van szó…

…Igaza van, több van neki… Ez az Almádiban lévő, ahol is olyan kekszeket kínálnak a vendégeknek, amelyre Mészáros Lőrinc arcmása van belesütve. Mi erről a véleménye?

Minden ilyen esetben, amikor a racionalitást megkérdőjelező akcióval találkozom, az első kérdésem az, hogy valóban igaz-e az állítás?

Láttam a kekszet.

Én elhiszem, de semmi akadálya annak, hogy a szállodába bárki bemenjen, és egy fényképet készítsen a saját maga által gyártott termékről és azután feltegye a facebookra. Nekem még hasonló termék készítése nem jutott eszembe, bár a gulyásleves elég jól megy az országban…

Amikor készültem önhöz erre az interjúra, megemlítettem a 92. évében lévő anyámnak, hogy mire készülök, és ő úgy jellemezte magát, hogy egy okos fiú – ő talán mondhat ilyet -, de ravasz. Szóval olyan igazi politikus…

Nem gondoltam, hogy ilyen mélyinterjúra kell készülnöm… Ha azonban ilyen irányba indulunk, akkor őszintén megmondom, hogy 2010 után országgyűlési képviselőként sokáig a politikusi minősítést sem fogadtam el, inkább azt mondtam mindig, hogy ügyvéd vagyok, ami – egyre inkább formálisan – 2014 áprilisáig igaz is volt, csak azóta szünetel az ügyvédi kamarai tagságom. Ma már nem lenne hiteles vitatnom e minősítés realitását. Nagyapám ügyvéd volt, édesapám is az, 10 évig nekem is ez volt  a hivatásom, de az élet – ez főként Balog Zoltán és Szájer József bűne vagy érdeme – más irányba vitt. Hogy jó vagy rossz, hogy így történt, azt még nem tudom eldönteni.

De jól érzi magát ebben a funkcióban?

Nekem a politikai tisztségek közül testhezállóbb volt a Törvényalkotási bizottság elnöksége és parlamenti alelnökség – ezt minden ravaszság nélkül mondom -, ugyanakkor, ha egy politikai közösségben, különösen a választások előtt nyolc hónappal az a közbölcsesség alakul ki, hogy valakinek egy politikai feladatot el kell látnia, akkor csak nagyon súlyos érvek esetén lehet ezt visszautasítani. Nekem pedig ilyen súlyos érvem a frakcióvezetéssel szemben nem volt.

Említette, hogy ügyvédként dolgozott. Elvállalná, hogy bármelyik pártnak jogi tanácsokat adjon az Állami Számvevőszékkel kirobbant vitában?

Ha a jogi feladatot nézzük, akkor elvállalnám. Ha politikailag közelítjük meg, akkor nyilván nem, hiszen én mindig a jobboldali, jobbközép pártokkal szimpatizáltam, ezért balliberális vagy szélsőjobboldali pártok képviseletét nem vállaltam volna.

Érdekelne a jogi véleménye…

A jogi helyzet világos. Az a kérdés mindig feltehető, hogy jó-e az, ha egy állami szerv döntésével szemben nincs rendes jogorvoslati lehetőség. Ez azonban 28 éve így van és 1995-ben ezt az Alkotmánybíróság megvizsgálta és alkotmányosnak találta. Mi tehát semmit nem változtattunk az Állami Számvevőszékre irányadó rendes jogorvoslati szabályokon. Viszont megteremtettünk két korábban nem létező rendkívüli jogorvoslati lehetőséget: az általános közigazgatási rendtartás idén január elsejei hatálybalépése óta minden közigazgatási cselekménnyel szemben lehet jogorvoslattal élni, ahogyan a német típusú alkotmányjogi panasz is 2012 óta biztosított.

Bár én azt olvastam, hogy tavaly októberben változott a törvény, az teremtette meg a lehetőséget az ÁSZ-nak, hogy büntessen…

Nem, ez így nem igaz. Az ilyen büntetésekre vonatkozó végrehajtási rendelet változott, de a rendszerváltozás óta hatályos törvényi szabályozás nem. Tehát a helyzet az, hogy ma ügyvédként könnyebb helyzetben lennék az ÁSZ büntetéssel kapcsolatosan, mint 2010 előtt bármikor, mert az elmúlt hét évben korábban nem létező rendkívüli perorvoslati lehetőségeket teremtettünk meg. Ennél azonban fontosabbnak tartom, hogy a választásokig egyetlen pártnak sem kell egy fillért sem fizetnie, így a jogvitától függetlenül alappal senki nem fogalmazhat meg olyan vádat, hogy az ÁSZ döntése bármilyen formában befolyásolja a választásokat.

De van, aki azt állítja, hogy az ÁSZ-nak nincs joga ilyen büntetéseket kiszabni, mert az alaptörvény nem sorolja fel az ilyen jogosítvánnyal rendelkező hatóságok között.

Ez egy egyszer már eldöntött alkotmányjogi vita. Az ÁSZ az országgyűléshez tartozó állami szerv, de nem hatóság a magyar közjogi rendszerben. Szívesen vitatkozom arról, hogy helyes-e ez így, de annyi korrektség mindenkitől elvárható, hogy azt tegye egyértelművé: a törvényi szabályozás 1990 óta érdemben változatlan, azóta az ÁSZ nagyon sokakat megbírságolt, köztük pártokat is. Azt pedig a saját politikai érdekeinkkel tartom ellentétesnek, hogy a Jobbikra most szabtak ki ilyen mértékű büntetést. A Jobbik az áldozat szerepében tetszeleghet, amely mára olyan abszurditásokat eredményezett, hogy Vona Gábor vagy önmagát, vagy Orbán Viktort látja börtönben a választások eredményétől függően. Jól látszik tehát, hogy a Jobbik politikai lehetőségként tekint a kiszabott bírságra, amely ráadásul egy fillér kárt nem okoz a pártnak a választások előtt, viszont lehetőséget adott már eddig is arra, hogy e gerjesztett felháborodással több, mint hatvanmillió forintot a kampányra összegyűjtsön. Megfontolandónak tartom, hogy a választások után az ÁSZ-ra vonatkozó törvényi szabályozást úgy módosítsuk, hogy az országgyűlési választások előtti utolsó fél évben automatikusan halasztani kelljen a bírság befizetését.

Megint a politikai ízlésről beszélünk, így tehát arról is, hogy ebben az időszakban ilyen szankciókat hozni, nem feltétlenül illendő dolog. De vajon egy olyan rendszerben, ahol – sokan állítják, hogy így van – minden döntés felfut a miniszterelnökig, vajon elképzelhető-e, hogy az Állami Számvevőszék elnöke nem értesíti Orbán Viktort? Hiszen mégiscsak a legnagyobb politikai ellenfélről van szó…

Ezt részünkről mindenki világosan cáfolta, innentől legfeljebb egy hitvita marad. Az ÁSZ-nak természetesen semmilyen értesítési kötelezettsége, sőt lehetősége sincs a kormány irányába, közjogilag az Országgyűlés szerve. A félreértések elkerülése végett, ha az ÁSZ egyszer a vizsgálat során jogellenességet tapasztalt, nem tehet mást, minthogy bírságot szab ki. Arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy 2013-ban, amikor arról a párttörvény-módosításról tárgyaltunk, amely a jogi személyek által nyújtott támogatás lehetőségét kizárta, akkor a Jobbik szankcióként a most alkalmazott bírság kétszeresére tett javaslatot és a Jobbik képviselője a vitában azt is elmondta, hogy ha van olyan állami szerv, amelyben maximálisan megbíznak, akkor az a Domokos László vezette ÁSZ.  Nem ismerem az ÁSZ-vizsgálat részleteit, de elolvastam a sajtóban megjelent, Simicska Lajos cége, a Publimont Kft. és a Jobbik között létrejött szerződést, amely nyilvánvaló iskolapéldája a legarcátlanabb módon megkötött színlelt szerződésnek.

Mert mi történt?

A Jobbik az első 27 millió forintos részlet megfizetésével plakáthelyeket „vásárolt” tavaly szeptemberben, amelyeken idén május végéig saját politikai plakátjait hirdetheti, albérletbe a plakáthelyeket nem adhatja. Ha a fennmaradó vételárrészletet, mintegy 100 millió forintot a párt május végéig nem fizeti meg, akkor a plakáthelyek minden további jogkövetkezmény nélkül visszaszállnak az „eladó” tulajdonába. Így a Jobbik ezer plakáthelyen havonta kevesebb, mint 3000 Ft-ért hirdethet a választások előtti 8-9 hónapban. Jobb iskolapéldát a színlelt szerződésre aligha lehetne találni. Ilyet soha egyetlen párt sem csinált.  Az ilyen durva jogsértés felett nyilván nem hunyhat szemet az ÁSZ. Akkor sem, ha ez a mi politikai érdekeinkkel ellentétes, mivel ha az ÁSZ – helytelenül – azokra lett volna tekintettel, akkor a büntetést nem 4 hónappal a választások előtt szabja ki.

Ebből a válaszából az a magabiztosság derül ki, mintha már meg is nyerték volna a választásokat…

Nem, szerintem e két állítás között nincs összefüggés, annyit azért ma is kijelenthetünk, hogy a Jobbik a választások után is parlamenti párt lesz.

De nincs önben ilyen biztos tudat, hogy nyernek?

Remény van bennem. Mi is elemezzük a belpolitikai helyzetet, és valóban úgy tűnik, hogy egyrészt

a kormány eredményeket tud felmutatni, másrészt az ellenzéknek nincs érdemi mondanivalója a választópolgárok számára.

Egy választási kampányban azonban a közhangulat mindig megváltozhat, így összességében azt mondhatom:

magabiztosságra van okunk, elbizakodottságra nincs.

Visszatérve a Jobbikra, és tegyük most félre, hogy állításuk szerint önök ugyanolyan pofátlan, vagy fogalmazzunk inkább úgy, szemérmetlen szerződéseket kötöttek, amikor még Simicska Lajossal egy volt az útjuk, szóval ezt félretéve, mi a magyarázata annak, hogy oly kérlelhetetlenül támadják a Jobbikot?

Azok a szélsőséges megnyilatkozások, amelyek Jobbik vezetőitől és politikusaitól az elmúlt években tömegesek voltak és még manapság is búvópatakként felszínre törnek, a jobbközép, polgári gondolkodással összeegyeztethetetlenek.

Az, hogy a Jobbik ilyen gyorsasággal igyekszik önmaga múltját retusálni nem javít, csak ront a hitelességükön. Azt mutatja, hogy a hatalom megszerzése érdekében bármit feladnak.

Mindez bizonyítéka annak, hogy a Jobbiknak világos vonalvezetése, elvei és elképzelései – a hatalom megszerzésének puszta célján túl – nincsenek. Itt nem csak a pártra jellemző antiszemita vagy rasszista megszólalásokra és gesztusokra gondolok, hanem arra is, hogy a Jobbik alapító nyilatkozata szerint az Európai Uniós tagság elfogadhatatlan. Ha tehát a Jobbik saját hatályban lévő alapdokumentumait komolyan venné, akkor a ma már nem csupán az uniós tagság fenntartását, hanem a bérunió formájában mélyebb integrációt sürgető Vona Gábor pártelnökkel szemben fegyelmi eljárást kellene indítaniuk. Ilyen súlyú változásokat ok és indok nélkül a politikában nem lehet hitelesen végrehajtani.

Ön szerint nincs semmi személyes ok a háttérben? Mondjuk az a tény, hogy Simicska Lajos beállt a Jobbik mögé?

Én Simicska Lajossal életemben nem találkoztam és nem beszéltem egy mondatot sem. Ezért nekem hozzá, illetve a Jobbikkal kötött szövetségéhez semmilyen érzelmi viszonyom nincsen. Belőlem érzelmi viszonyulást legfeljebb az a brutális hangnem vált ki, amelyet a Jobbik ma is használ, de amelyhez a baloldal is felzárkózott. Senkinek nem szeretném kizárólagossá tenni a felelősségét abban, hogy a közélet hangvétele ilyen mértékben eldurvult, de akik ezt ellenzéki oldalról rajtunk kérik számon, azok észre sem veszik, hogy nap, mint nap milyen teljesen abszurd és brutális nyilatkozatokat tesznek.

Amikor egy hétvége alatt az akkor még miniszterelnök-jelölt Botka László Ceucescu-val, Vona Gábor pedig Rákosival állítja párhuzamba a miniszterelnököt, az a józan ész és önkontroll teljes elvesztése.

És ide sorolható Konrád György múlt heti kijelentése is; amiről ő beszél, az a XX. századi diktatúrák – a nácizmus és a kommunizmus – módszertana, mi pedig eddig úgy gondoltuk, hogy ha másban nem is, legalább az ezekkel való szembenállásban vele is egyetértünk.

Mégis, ellenzéki körökben arról folyik a diskurzus, hogy minek lehetne nevezni az Orbán-féle rendszert, diktatúrának, vagy autoriter szisztémának?

Ezeknek a kijelentéseknek az a következménye, hogy a szavak elveszítik jelentésüket. Demokratikus jogállamnak lehet nevezni, ahol lehet a jogállam minőségéről vitát folytatni, de az a politikai hazugság, amelyre mondanivalójukat építik, csak a saját esélyeiket rontja a választásokon való megmérettetéskor.

Ön szerint nem arról van szó, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét olyan mértékben hajlította önmaga felé a Fidesz, személyileg, strukturálisan és jogilag is, hogy megalapozta vele az ilyen típusú vitákat?

Az mutatja ennek a vitának az alaptalanságát, hogy az állítás jogi értelemben nem igaz. A balliberális oldal felépít toposzokat, amelyeket aztán axiómaszerűen ismételget, anélkül, hogy az állítások megalapozottságát bármi alátámasztaná. Így például el lehet ismételni századszor is, hogy az Alkotmánybíróság jogköreit korlátoztuk, de ha valaki elolvassa a szabályozást, arra jut, hogy az állítás így nem igaz, de legalábbis erősen vitatható. Fontosabb új jogosítványt mondhat magáénak az AB az alkotmányjogi panasz bevezetésével, mint a költségvetési tárgyú hatáskör csökkenés. A baloldal ezeket az állításait meg sem próbálja érvekkel alátámasztani.

De korábban inkább paritásos alapon választottak alkotmánybírókat, ezt önök változtatták meg.

A változást a kétharmados többség hozta. Ugyanakkor a ma hivatalban lévő alkotmánybírák többségét megválasztásukkor a két kormánypárton túl legalább egy harmadik párt is támogatta. Ha pedig az ítéleteket nézem, éppen három héttel ezelőtt hozott az AB olyan döntést, amelyben a sajtószabadság határait tágította ki az Országgyűlés fideszes alelnökének javára hozott ítéletet hatályon kívül helyezve. És számtalan hasonló példát tudnék említeni. Ezért az ilyen típusú minősítéseket értelmetlennek tartom, szavazatot az ellenzéknek sem hoznak, ráadásul a két oldal közötti párbeszédet is ellehetetlenítik. Én szándékosan törekszem arra, hogy legyen közöttünk értelmes diskurzus. Például ezért is írtam válaszcikket a Magyar Narancsba Kis János legutóbbi írására.

Ön valóban egy nyitottabb típusnak tűnik, míg a Fidesz számomra nagyon zárt rendszernek látszik.

Ezt a paradoxont nehéz máshogy feloldani, minthogy a Fideszről téves kép él a nyilvánosság előtt, hiszen én fiatalon, mindösszesen hét év képviselőséggel a hátam mögött frakcióvezető lettem, ráadásul anélkül, hogy ez a céljaim között szerepelt volna.

Én azt látom, hogy a Fidesz vezetésében megvan mindenkinek a pontos szerepe, típusa. Ön az intellektuális, értelmiségi típus, szemben Németh Szilárddal, aki egy sokkal brutálisabb típus, és ennek is megvan a maga szerepe a Fideszben, Novák Katalin a nőt képviseli, Kubatov Gábor meg a párt szervezőjeként van ott a vezetésben.

Az Ön által említett szavak tónusát ugyan vitatom, de az alapvetően igaz, hogy egy nagy néppártban a siker titka, ha a közös célért sokféle ember dolgozik és mi ilyen értelemben különbözőek vagyunk, ezért mindenki magát adhatja és nem kell szerepeket játszania, de a stíluskülönbségeknél fontosabb a tartalom. Nagyon káros, hogy a magyar politikában a forma már a tartalomnál is fontosabb, sok szempontból helyére lépett.

Ön milyen gyakran egyeztet a miniszterelnökkel?

Amióta frakcióvezető vagyok, gyakran. Heti rendszerességgel biztos.

Ez úgy zajlik, hogy meghallgatja, mit mond Orbán Viktor?

És ő is meghallgatja, hogy én mit mondok. A miniszterelnökkel lehet vitatkozni, sőt az értelmes vitákat kifejezetten igényli. Nehéz vitapartner, de nem meggyőzhetetlen.

Miért jó az országnak, ha a Fidesz nyer, és újra kétharmaddal nyer?

A kormányalakítás a lényeg, ahhoz 100 mandátum szükséges. Ez az alapvető célkitűzésünk. Minden elfogultságtól függetlenül meggyőződésem, hogy ma a Fidesz-KDNP pártszövetség az egyetlen politikai erő, amely az ország kormányzására képes. Az elmúlt hét és fél év alapján pedig nehéz vitatni azt, hogy világos kormányzati teljesítmény van mögöttünk. Több mint 750 ezer új munkavállaló van Magyarországon, kiegyensúlyozott a költségvetés, csökken az államadósság, alacsonyak a hitelkamatok, megszűnt az infláció, az uniós átlagnál magasabb, a közép-európai elitbe illeszkedő a gazdasági növekedés.

Itt a legalacsonyabb a növekedés.

Ez az állítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Mára elmondhatjuk, hogy 2010 óta a magyar gazdaság – Németországot is meghaladó mértékben – több mint másfélszer annyit a növekedett, mint az EU átlaga. A visegrádi országok között nincsenek nagy különbségek, ha az elmúlt 8 év növekedését nézem, a cseheknél valamivel nagyobb, a lengyeleknél valamelyest mérsékeltebb volt a magyar növekedés. Miközben 2010 előtt a világválság első leheletére csődbe ment az ország.

Csődbe azért akkor sem ment…

Ha csak a magyar államon múlt volna, akkor 2008 végén nyugdíjakat és közalkalmazotti béreket sem tudta volna a magyar állam kifizetni. A csődhelyzetből látványos csőd azért nem lett, mert az EU és az IMF hitelt adott, ez mentette meg az országot a fizetésképtelenségtől. Mi 2010 után visszafizettük ezeket a hiteleket és a közösségi jog talaján állva betartjuk az Európai Unió gazdasági szabályait, miközben a szocialista kormányok lábban tiporták azokat.

Ha már az Uniót említette: a Fidesz, illetve Orbán Viktor retorikájának folyamatosan van egy olyan értelmezési lehetősége is, hogy a közösségen kívül képzeli el Magyarországot.

Ez csak azért van, mert mindig vannak olyanok, akik – szerintem tudatosan – így akarják félreérteni létező kritikáinkat. Én is azt állítom, hogy Magyarország az Unión kívül is működőképes lehetne, csak ez az ország számára rosszabb és sokkal előnytelenebb lenne. Ha most Ön ennek a mondatnak csak az első felét idézi, akkor velem szemben is hasonló vádakat fogalmazhat meg. Pedig

ma az Európai Uniónak semmiféle alternatíváját nem látom, nincs is ilyen.

Ma Európában a németeken kívül a globalizált világgazdasági versenyben mindenki sokkal kevésbé tudna megállni a saját lábán. Kína és az Egyesült Államok versenytársa a világgazdaságban csak az Európai Unió lehet. A közösség működőképessége tehát mindannyiunk érdeke. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk mindennel egyet kell értenünk, ami az Unión belül történik. Az Unió brüsszeli központja az elmúlt években minden válsághelyzetben – a világgazdaságitól a migrációs válságig – leszerepelt. Ráadásul egy sajátos – szerintem az európaitól idegen – értékvilágot is rá akar erőltetni a tagállamokra. Márpedig ehhez nincs joguk.

A legtöbb vitát a menekültügy váltotta ki, a bírálatokból rendre az olvasható ki, hogy a magyar vezetésből hiányzik a szolidaritás.

Mi ezt fordítva éljük meg. Úgy látjuk, hogy a szolidaritás és a racionalitás egyszerre hiányzik az Unió vezetéséből ebben a kérdésben. A racionalitás hiányát a kvótarendszer további erőltetése jelenti, miközben arról már kiderült, hogy a gyakorlatban értelmetlen és végrehajthatatlan. Ami a szolidaritást illeti: mi háromszáz milliárd forintot költöttünk a határ védelmére, ebből az EU semmit nem térített meg.

Gondolom azért, mert mi önhatalmúlag döntöttünk a kerítésről, nem pedig egyeztetett európai elképzelés alapján. Szóval lehet ilyen kérésünk, de nem követelhetjük a pénzt.

Azzal, hogy mi a schengeni határt védjük, egy uniós kötelezettségnek teszünk eleget. Mi akkor is így tettünk, amikor az Unió és néhány tagállam vezetése az anarchiát ünnepelte, vagyis azt, hogy határokra való tekintet és ellenőrzés nélkül egy háborús övezetből százezrek jöttek szabadon Európába. Mi a kerítéssel ma sem csak a magyar, hanem az európai polgárokat is védjük. Mások a mai napig nem képesek a schengeni határok védelmére, azaz közösségi jogot sértenek, majd a jogsértés miatt előállt helyzetben a szolidaritásra hivatkozva követelik az illegálisan Európába érkezett személyek elosztását. Szerintem jogsértésre szolidaritás iránti igény nem alapítható.

Igaz-e az, amit a külügyi helyettes-államtitkár nyilatkozott, hogy Magyarország titokban befogadott 1300 menekültet?

Mi titokban senkit nem fogadtunk be, mindig is azt hangsúlyoztuk, hogy a nemzetközi jog általános szabályai alapján lehet valaki oltalmazott Magyarországon.

Tehát mi a kvótarendszer alapján senkit nem fogadtunk be, de ettől függetlenül a bíróságok nyilvános eljárásban döntenek arról, hogy a Genfi Egyezmény alapján kit illet meg oltalmazotti státusz és kit nem.

Önök egyébként a kampányukat is a menekültügyre építik. Ezt azért teszik, mert evvel tudnak leginkább hatni a választókra?

Az elmúlt két év európai választásai során Lengyelországtól Csehországon, Ausztrián és Hollandián át Németországig mindenhol ez volt a legfontosabb kérdés. Mi szerintem jó választ adtunk a migráció kihívására, ezért szívesen beszélünk is a szerintünk helyes megoldásról, de ha egész Európában, így Magyarországon is, nem ez lenne a legfontosabb kérdés, akkor több tér és alkalom jutna arra, hogy az elmúlt hét és fél évben közösen elért eredményeinkről beszéljünk. Ez sem lenne ellenünkre.

A Fidesz a szolgálólányává tette a jogot

Lendvai Péter
-
0
A Fidesz a szolgálólányává tette a jogot

Hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy a jogállamiság újra uralkodóvá váljon Magyarországon – nyilatkozta Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy miniszter, a V18-as csoport tagja a Független Hírügynökségnek. Ma az ügyészség teljes mértékben a vezetője által meghatározottan működik, de olykor a bíróságokra is megpróbál nyomást gyakorolni a hatalom. Úgy látja, hogy változás esetén mindkét szervezet tagjai azonnal képesek a normál üzemmódban, demokratikusan működni. Ő maga nem akar már miniszter lenni, de tenni a demokratikus rendszer kialakításáért kötelessége.

 

Vissza akar térni a politikába?

Nem a kérdést akarom minősíteni, de ezt a felvetést nem tartom egy értelmes dilemmának. Nem közhelyeket akarok mondani, de hát a polgárok a politikával mindig érintkeznek,  ha még jogász képzettségűek is, akkor pláne, ha meg volt hozzá némi közük, mert mondjuk a felső igazgatásban részt vettek, akkor különösen. Ilyen módon az ember sosem vonul ki belőle teljesen. De, ha arra gondol, hogy pártpolitikai szerepet, netán képviselőséget vállalnék-e, akkor erre nemleges a válaszom. Szóval azt kizártnak tartom, hogy csak politikai tevékenységet folytassak.

Szerintem ön pontosan tudja, miért tettem fel a kérdést. A V18-as csoport tagjaként találkoznia kellett azzal a kritikával, hogy ez a társaság csak arra jött létre, hogy saját karrierjét építse újra.

Ez egy marhaság. Már csak azért is, mert, ha valaki netán a politikai felső vezetésben részt akarna venni, az nem egy vád. Teljesen rendben van, ha valaki ilyen elhatározásra jut. Ennek a csoportnak a tagjai azonban azt vallják, hogy a jelenlegi elhatározásuk nem ez. Vád csak az lehetne, ha kimutathatóan hazudnának, ez a tizenegy ember, vagyis a V18 tagjai komolyan gondolják, hogy a választók mobilizálását tekintik feladatuknak, azt tehát, hogy éljenek az emberek a jogukkal és menjenek el szavazni.

Azért van egy alfejezete a csoport elképzelésének, jelesül az, hogy lehetőleg változás legyen április 8-án…

Igen, de ez is egy bevallott cél, hiszen a felhívás mellékleteként megfogalmazott nyolc pont azt feltételezi, hogy aki elolvasta, és elment szavazni, az magáénak is tekintette az általunk közzétett gondolatokat.

Óvatosan fogalmaz, amit meg tudok érteni, hiszen mindent, amit lehet, kiforgatnak. Például azt is kiforgatták, hogy ön elvállalta Ahmed védelmét, azaz – állították – egy terrorista mellé állt oda, miáltal a V18-at is a terroristák védő szervezetként aposztrofálták.

Aki a törvény előtt áll, az igényt tarthat védelemre, és ha az ember ügyvéd, akkor éppen ezt az igényt elégíti ki. Ez egyébként ennek a támadó mondatnak a megfogalmazójára is igaz. Ha a törvény előtt áll (Németh Szilárd, Fidesz alelnökről van szó – A szerk.). Az ügyvéd nem terroristát véd, hanem valakit, akit gyilkossággal, vagy terrorcselekménnyel gyanúsítanak, vádolnak. Azért védi, hogy ezzel elősegítse a törvényes és igazságos ítélet születését.

A konkrét ügyben okozott-e önnek fejtörést, hogy elvállaljon egy olyan ügyet, amelyről tudható volt, hogy a kormánypárti politikusok kereszttüzébe kerül, hiszen az aktuális politikai vezetés mindenképpen terroristaként akarja láttatni azt, akit ön véd.

A politikus lássa a másik embert annak, ami a lelkiismerete által megengedett, engem ez soha nem érdekelt. Bármilyen kormány volt és bárminek akart láttatni egy terheltet, az engem soha nem hatott meg. Ez az ügy egyébként rendkívül érdekes. És itt már megszólal az ügyvédi lelkiismeret is, mivel azt látja az ember, hogy a politikai hatalom, az országban jelenleg uralkodó hatalmi csoport, pressziót kíván gyakorolni az igazságszolgáltatásra, és eléggé el nem ítélhető módon, de nagyon felismerhetően kinyilvánítja ezt az akaratát.

Az ügy, csak emlékeztetőül, arról szól, hogy az arab elkövető megdobálta rendőröket a kerítésen át, és felbujtotta a többieket is.

Felbujtásról nincs szó, a vádirat nem említ ilyet, de egyébként erről az ügyről van szó. Emeltek egy kerítést, egyik napról a másikra, útját állítva az emberáradatnak, azoknak, akik tengereken keltek át, többszáz kilométert utaztak és gyalogoltak, és hirtelen egy kerítéssel, valamint egy rendőrsorfallal találták szemben magukat. Ennek a tömegnek az egyik tagja volt ez a bizonyos Ahmed, akit eljárás alá vontak Magyarországon. A videókon látható, hogy az ő cselekménye nem emelkedik ki a többiek közül. Ezt a cselekményt kell beilleszteni azokba a folyamatokba, amelyek itt lezajlottak, és én úgy látom, hogy mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság ezt tisztán látja. Vagyis, valamilyen sablonba bele fogja illeszteni ezt a magatartást. De szeretném megismételni: egy ilyen eljárás nem okozhat dilemmát egy hivatásosan eljáró ügyvédnek, mert azt kell éreznie, hogy ha valahol, akkor itt nagyon nagy szükség van rá, hogy az általa elérhető mértékben közreműködjön abban, hogy a kormányzati befolyásolási akarat ne érvényesüljön.

Elég világosan kirajzolódik az, hogy a kormányzat pressziót igyekszik gyakorolni a bíróságra annak érdekében, hogy bizonyítva lássa: terrorcselekmény történt, megtámadták Magyarországot. Vajon tud-e akkora nyomás nehezedni a bíróságra, hogy ez az akarat érvényesüljön?

Ez mindig egy veszély. A nyilvánvaló nyomásgyakorlástól egy kultúrállamban a kormány, vagy kormányzati tényező elzárkózik. Ha mégis megteszi, az nagyon rossz minősítést eredményez. Egy egészséges társadalomból ez erőteljes ellenérzést vált ki. Az igazságszolgáltatásban évtizedek óta működő szakemberként reménykedem abban, hogy a hatásgyakorlás csekély módon fogja érinteni a bíróságokat, ebben a konkrét ügyben is.

Azért láttuk mi már ennek az ellenkezőjét is, például a vörösiszap ügyben…

Igen, ez így van. De a nyomásgyakorlásnak nagyobb a veszélye, mint ahogy ez első ránézésre látszik. Első ránézésre csak azt észleljük, hogy a bíróság a kormány akaratának megfelelően elítél valakit, aki nem bűnös. De az ellenkezője is elképzelhető ily módon, hogy nem ítéli el akkor sem, ha bűnös. És van egy harmadik hatás is, ami a legnagyobb kárt okozza: az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett hit vész el azokból, akik egyszer majd szembe kerülnek a bírósággal. Ez felborítja a társadalomban az egyik legfontosabb és legkonstansabb intézményrendszerbe vetett hitet. Ez pedig borzasztó nehezen visszaállítható érték. Márpedig ha az igazságszolgáltatásba vetett hit elvész, ha elvész, hogy ott az igazság kiderítésére törekednek, akkor szinte érdektelenné válik, hogy milyen ítéleteket hoznak; egyszerűen nem lesz alkalmas a bíróság a társadalmi rend és béke helyreállítására.

Önben megvan még a hit?

Meg.

Annak dacára, hogy látjuk, miként működik az ügyészség, hogy az igazságszolgáltatásnak, a bűnüldözésnek bizonyos területei erőteljes kormányzati befolyás alatt állnak?

Megvan bennem a hit egyes ügyészek tisztességes működésében, de nincs meg bennem a hit az ügyészség tisztességes működésében. És megvan bennem a hit a bíróság, mint szervezet tisztességes működésében, noha látom azt, hogy van néhány elgyávult bíró, aki törekszik eleget tenni, vagy nem szembemenni a kormányzati törekvéssel. Szocializációs a különbség: a bírót hosszú éveken át arra szocializálják, hogy csak a törvénynek és a lelkiismeretének engedelmeskedjen, és hogy a munkájának a legnagyobb értéke a függetlenség. Ez három nagyon szép pillér: független vagyok, lelkiismeretes és csakis az írott jog vezérelheti a magatartásomat. Ebből nehéz olyan bírót faragni, aki a percemberkék óhaját hajlandó teljesíteni. Olyan rendszert kell működtetni, olyan társadalmi hátteret, hogy ne csak a hősök legyenek jó bírók. Akkor jó a rendszer, ha a leggyávább bíró is e három értéket tartja mindig szem előtt, és azzal a jó érzéssel megy haza, hogy ő bátor. Most nem ez a helyzet. Ami az ügyészséget illeti, ott más a szocializáció, az egy félkatonai szervezet. A jogszabály szerint ugyan a törvényesség őre, de mert erős a hierarchia, ezért a vezetőnek az elvárása lecsorog a legalsó szintig. Itt valószínűleg igen nagy feszültség van az emberi lelkekben is, mert jelen van az, hogy én, mint ügyész a törvényesség egyik őre és elősegítője vagyok, másrészt meg kell felelnem a kívánságnak, ami az utóbbi időben politikai kívánság. Talán nem teljesen alaptalan a reményem, hogy az ügyészség dolgozói ettől a helyzettől szenvednek, és egy valamikor bekövetkező változás után, amikor a politika leszokik arról, hogy megrendeléseket adjon, meglepően gyorsan állnnak át a normális menetrendre.

És mi a helyzet az Alkotmánybírósággal?

A személyi állományának a kialakítása miatt ma nem egy önálló tényező az állami szervezetben. Hogy egy klasszikust idézzek: a kormányzat működésének inkább a motorja, mint a féke.

A Fidesz által kialakított rendszerben a jogot a kormányzat igyekszik maga felé hajlítani, nem koherens jogrendszer van, hanem a kormányzati akaratnak megfelelő törvényalkotás. Hogy lehet ebben a szisztémában működni, már ha igazam van?

A kérdés olyan állítást tartalmaz, ami igaz. Ez a jog, ez is egy klasszikustól származik, a hatalom szolgálólányává vált. Pedig a hatalomnak a jog által megszabott keretek között kellene működnie.  Ha a jog funkcionálisan működik, akkor biztonságot ad a társadalomnak, vagyis a leírott jog a jogállamiság legalapvetőbb pillére, és ha azt betartom, akkor jogszerűen járok el, és minden hatóság is így fogja megélni. Kiszámíthatóságot is jelent: változások esetén is lehet tudni mi történik, mert, megismétlem: kiszámíthatóan, alkotmányosan, a jogállamiság követelményeinek megfelelően. Előre tudok hozzá alkalmazkodni, meglepetés nem érhet. És jelent igazságosságra való törekvést is, nem pedig valamelyik csoport érdekeit szolgálja. Ez a hatalom nem tiszteli az írott jogot, például a visszamenőleges hatály alkalmazásával, a kiszámíthatóságról ne is beszéljünk, hiszen álságos képviselői, egyéni előterjesztéseket látunk, amik pillanatnyi igényeken alapulnak, az igazságosság esetében pedig azt kell mondanom, hogy azt szinte elfeledett igényként élhetjük meg. Arról beszélek, amikor egy-egy érdekcsoportnak megfelelően születnek törvények, például a trafiktörvény. Ilyen igények fogalmazódnak meg a bíróságokkal szemben, és ebből származnak olyan elviselhetetlen dolgok, hogy az egyik politikus név szerint bírál vezető bírót.

Minderre összefoglalóan is pregnáns példa a mostani, Állami Számvevőszék-féle ügy. Vannak fideszes politikusok, akik helytelenítik, hogy az ÁSZ döntésével szemben nincs jogorvoslat, viszont a törvényeket épp a Fidesz alkotta. Ráadásul úgy – és erről már beszéltünk -, hogy megkeresi, azt a joghelyet, ahol érvényesíteni tudja az akaratát, ha nem talál ilyet, akkor alkot egy újat.

Ez valószínűleg a konkrét ügyben is így történt. De ennél rosszabb a helyzet: az Állami Számvevőszék, amely az országgyűlésnek alá rendelve működik, nem hozhat ilyen büntető határozatot. Az a feladata, hogy vizsgálódjon, készítsen jelentést, és azt továbbítsa a megfelelő szervezetnek. Nem arra van kitalálva, hogy büntetőhatározatot hozzon, az intézményrendszernek ez a csoportja nem működhet így. A fő baj nem az, hogy nincs jogorvoslati lehetőség a határozatával szemben, hanem az, hogy nem is hozhat ilyen határozatot.

Ön használta a szolgálólány kifejezést. Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a magyar társadalom, a jogrend, a fékek és ellensúlyok rendszere kiszabaduljon ebből a szolgálólány szerepből?

Kell egy olyan változás, amely a hatalom szemléletváltozását hozza el.

Ez lehet akár a Fidesz is?

Tőlem akárki lehet, ha valami csoda folytán észhez térne és elkezdeni demokratikusan és plurálisan működni, korszerűen gondolkodni, de erre kevés esélyt látok. Csodaszámba menne. Bár valaha a Fidesz és annak vezetője liberális, szabadságszerető, annak eszméjét hirdető szervezet és személy volt. Ebből sajnos az lett, ami: egy áporodott, ókonzervatív, diktatórikus hajlamokat felmutató és láthatóan olyan rendszert áhító és létrehozó személy és szervezet. Adjuk meg a lehetőséget, hogy ez akár vissza is változhat.

Ennek egyelőre csekély az esélye.

Igen, csekély.

Akkor, változás esetén, mennyi idő kell a szolgálólány szerep megszüntetéséhez?

Hát… A bíróság pillanatok alatt rendbe tudna jönni, mint ahogy szerintem az ügyészség is. A rendőrség ugyancsak, mert ők is arra nevelődtek, hogy a bűnöst üldözzék és ne a bűntelent, akkor is, ha azt bárki valósította meg. Ezt szeretik. A jogi környezet rendbehozatala borzasztó hosszú idő. Tönkretenni mindig gyorsabb. Az alkotmányt létrehozni nagyon hosszú idő, mert csak úgy lehet létrehozni, hogy a társadalom többsége elfogadja.  Nem lehet „ájpeden” Brüsszel és Budapest között leírni egy szöveget, és akkor az lesz az alaptörvény; nem, ez adott esetben több parlamenti cikluson át tartó, esetleg népszavazásba torkolló folyamat. Ezt csak így szabad megalkotni. Természetesen az alaptörvény legbotrányosabb szakaszait azonnal meg kell szüntetni, de ez csak technika. Ami az alatta lévő jogrendszert illeti, azt hosszú és keserves munka lesz rendbe hozni.

Ebben a keserves munkában ön vállalna szerepet?

Szerep az is, amit most a V18-as csoportban vállaltam. Szerep az is, amit védőfeladatként az interjú során megemlített ügyben vállaltam, hogy megfékezzem a vadállatokat. Ha szolgálhatja egy jogász a jogállamiságot, akkor kötelessége, hogy ezt tegye. Köszönöm, miniszter már voltam. Nem most kell elérnem, hogy egész életemben excellenciás uramnak szólítsanak.

Excellenciás uram, köszönöm.

Komáromi lelép, de nem távozik

Kardos Ernő
-
0
Komáromi lelép, de nem távozik

Kilépett pártjából, de nem hagy fel a politizálással Komáromi Zoltán. Az egészségpolitikus azért hagyja el az Együtt sorait, mert úgy látja, hogy a párt egyedül maradt a demokratikus oldalon. Szövetségesek keresése helyett a partnerek elutasításával foglalkoznak. Komáromi szerint ő olyan egészségügyi programot dolgozott ki, amely a választás után gyorsan megvalósítható, s finanszírozással sem lehetnek gondok. Az ismert háziorvos nem árulta el, hogy melyik pártban folytatja politikai pályafutását.

 

Kezdjük az elején, valóban kilépett a pártjából?

Igen.

Személyes, vagy politikai oka volt?

Mindkettő!

Melyik a fontosabb?

Sajnos az Együtt olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy a továbbiakban nem látom értelmét a pártban politizálni. Ugyanis a szervezet vezetői jószerével csak azokat az érveket keresik, amelyek elutasítják az együttműködés gondolatát. Emiatt egyedül maradtunk a demokratikus baloldalon, ami számomra vállalhatatlan, mert a kompromisszumok, illetve a valódi együttműködés híve vagyok.

Ha jól tudom, az Együtt minden testülete úgy döntött, hogy egyéni körzetben a koordinált indulás híve, listán azonban csak egyedül indul. Ha jól értem, a terv változatlan!

Egy éve valóban így döntöttünk, de szerintem egy tavalyi gombhoz nem lehet az idén kabátot venni, ennek az esélye szinte a nullával egyenlő.  Esélytelenül indulni a választásokon pedig semmi kedvem. Kidolgoztuk ugyanis egy olyan egészségügyi rendszer programját, amelyhez tartozik egy intézkedés-sor is, ami villámgyorsan megvalósítható. A magyar egészségügyet alulról építkezve reformálná meg, így az egészet finanszírozhatóvá teszi.

Jó, de ez megvalósítható lett volna az Együtt színeiben is, hisz elindulhatott volna Érden. Az egyéni jelölteket minden ellenzéki párt támogathatta volna. Ez miért nem jó?

Amennyire tudom, a szocialistákkal zátonyra futottak a koordinációs tárgyalások, erről csak nemrég értesültem. Egyébként pedig az érdi jelölést kezdettől fogva szkeptikusan fogadtam, mert a városhoz semmilyen kötődésem nincs.

A helyszínt az Együtt vezetői találták ki nekem, de nem tartottam jónak, hogy számomra ismeretlen terepen induljak.

A pártból való kilépés azt is jelenti, hogy felhagy a politizálással?

Továbbra is feltett szándékom, hogy részt veszek az egészségügy átalakításában, de ha most nem távozom az Együtt soraiból, akkor erre biztosan nem lenne módom. Szövetségesek nélkül ugyanis a mai választási rendszerben nincs értelme politizálni, mert még csak labdába rúgni sem lehet, nemhogy győzni a pályán.

Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az egyik párttársát, az Együtt színeiben parlamentbe jutó csepeli Szabó Szabolcsot támogatta volna az MSZP, ha a képviselő hajlandó átlépni a szocialistákhoz.  Ön hajlandó?

Nem, egyetlen pártba se lépnék be, szeretném megőrizni a szakmai függetlenségemet.

Vagyis a továbbiakban sem fog az MSZP színeiben indulni?

Még nem tudom.

Csak azért, mert az ön programját korábban Botka László már elfogadta. 

Botka László hónapokkal ezelőtt visszalépett, az a csapat szétszéledt, az a program nem tudom jelenleg mennyire elfogadott illetve támogatott az MSZP-ben

Mostanában nem is beszélt a szocialista vezérkarral, akár Molnár Gyula pártelnökkel, akár Karácsony Gergellyel?

Tárgyalni nem tárgyaltam, de hetekkel ezelőtt beszéltem mindkettőjükkel.

Holnaptól viszont független vagyok, s ha megkeres bármelyik demokratikus oldalhoz tartozó párt, akkor a programomat, a szakértelmemet és a munkámat szívesen felajánlom.

Ez egy kicsit úgy hangzik, mint egy apróhirdetés.

Erre azért nekem már régen nincs szükségem.

Kereste már meg bármelyik másik párt a demokratikus oldalról?

Nekem sok szakmai barátom van a különböző pártokban; amikor a programomat csináltam, beszéltem erről a DK, az MSZP, illetve a Párbeszéd szakpolitikusaival is. De az LMP politikusaival is kiváló a kapcsolatom.

Ez úgy hangzik, mintha egy szélesebb koalíciós miniszterrel beszélnék. De érdemben tényleg nem tárgyalt senkivel?

Senkivel nem tárgyaltam. Egyébként úgy tudok segíteni a demokratikus baloldalnak, ha a korlátozott média megjelenés miatt a választási kampányban körbejárom az országot, hogy elmondjam a választópolgároknak: olyan programot alkottunk, amely rövid idő alatt működőképes egészségügyet teremtene. Ha áprilisban megnyerjük a választást, akkor a javuló állapotokat már szeptemberben érezhetné az állampolgár.

A politika nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy valamelyik párt listáján tudná elképzelni a helyét?

Az Együtt listáján nem kaptam meg csak a 9. helyet, de közel sem ezért léptem ki. Megdöbbentett viszont az Együtt vezetőinek optimizmusa, hogy akár 5-6 százalékos eredményt is elérhet a párt. Ennek a realitását nem látom, erre nincs időm. Ezért is próbálok máshol hasznos lenni.

Nyikos: az ÁSZ alkotmányt sértő módon működik

Kardos Ernő
-
0
Nyikos: az ÁSZ alkotmányt sértő módon működik

A pártok vegzálása helyett az állam működését kéne vizsgálnia az Állami Számvevőszéknek, mert a költségvetésben 17 ezer milliárd forint fordul meg, a politikai szervezetek ennek az összegnek az ezrelékével sem gazdálkodnak – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Nyikos László. Az ÁSZ egykori alelnöke – Róna Péterhez hasonlóan – úgy gondolja, hogy az ellenőrző szervezet törvényt, illetve alkotmányt sértő módon működik, mert a pártvizsgálatok mellett az államháztartás ellenőrzését elmulasztja.

 

Így a választási kampány kellős közepén minden ellenzéki pártot megbüntettek már, pedig a számvevőszéknek nincs is joga büntetni, s még maga a vizsgálat is alkotmányellenes lehet. Önnek mi a véleménye?

A számvevőszék közvetlenül nem büntet. Csupán megállapítja, ha valamit törvénytelennek, szabálytalannak talál, esetleg azt is, ha ésszerűtlenséget tapasztal a működésben, a gazdálkodásban.  Mindezt pontos jogi hivatkozásokkal, dokumentumokkal, szakmai érvekkel is köteles alátámasztani. Az ellenzéki pártok bírságolásakor azonban hiányzik az alátámasztás, a büntetést megalapozó számítás, ami meggyőzhetné akár az ellenőrzött pártokat, akár a nyilvánosságot a tiltott támogatásról, vagy az úgynevezett piaci ár alatti irodabérlésről.

Tehát önnek sincs fogalma arról, hogy a Jobbikra kivetett gigabírságot hogyan számolták ki, esetleg a többi ellenzéki párt tízmilliós bírságainak megalapozása is hiányzik?

Igen, pedig elolvastam az ÁSZ honlapján nyilvánosságra hozott hivatalos jelentést, de abból nem derül ki, hogy az ominózus megállapítást milyen kalkuláció alapozta meg.

Vagyis nem tudja, hogy jött ki a 330 millió, vagy a többi?

Fogalmam sincs, mert az ezt megalapozó számítás nem került nyilvánosságra, hiányzik a jelentésből, illetve a mellékletből is, holott ez a jelentés alapvető eleme lenne. Demokratikus országban ilyen vádat nem lehet alaptalanul megfogalmazni! A számvevőszéknek érvelni kellett volna. Elegendő, releváns bizonyítékkal alátámasztani a jogsértést. Pontosan és közérthetően le kellett volna vezetnie, hogy számszerűen miként jött ki az adott összeg. Törvényi kötelessége lett volna tételesen reagálni a Jobbik észrevételeire, és megindokolni, miért nem vette azokat figyelembe. Ezt kívánná az ellenőrzés etikája is. Különben csak hitvitát lehet folytatni.

Lehet, hogy az LMP-re, a DK-ra, az Együtt-re, és a Párbeszédre kivetett 5-10 millió közötti büntetés is épp ilyen megalapozatlan volt?

Úgy látom, egyik párt esetén sincs megfelelően számszerűsítve a szabálytalanság. Pedig az államkincstár, vagy az adóhivatal később már nem tudja az ÁSZ által megállapított összeget korrigálni, felülbírálni, hiszen az ellenőrzési rendszer úgy van „kitalálva”, hogy a számvevőszék hiteles, „tévedhetetlen” intézmény.

De az ÁSZ vizsgálati megállapításaival közgazdasági problémák is vannak, hiszen a „piaci ár” – állítólag a pártok ez alatt kaptak olcsó plakáthelyet és fizettek irodabérletet – fogalma nem egyértelmű. Nem világos, hogy mihez képest alacsonyabb valaminek a díja? Azért sem meggyőző azt állítani, hogy valamely szolgáltatás a piaci ár alatt történik, mert azt ezer dolog határozza meg, még az alku is mérsékelheti. Nem lenne szabad elfelejteni, hogy az ÁSZ nem árhatóság.

Mit szól ahhoz, hogy bár az ellenzék majdnem minden pártját megbüntették, de a kormányon lévőket nem is vizsgálják?

Az ÁSZ az elnöke általa jóváhagyott terv szerint ellenőriz, amit bemutat az Országgyűlésnek. A pártok gazdálkodását kétévente vizsgálja. A kormánypártok ellenőrzése tavaly nem szerepelt a tervben.

Úgy látszik, hogy a számvevőszék elnökét, aki nemrég még a Fidesz frakcióban ült, nem érdekli a kormánypárt gazdálkodása. Ilyen van?

Ezt nem kívánom kommentálni.

Felveti viszont azt a kérdést, amit Róna Péter is megfogalmazott, hogy ilyen történések mellett nem lehet, hogy alkotmányellenesen működik nálunk a számvevőszék?

Sajnos 1989-ben a párttörvénybe „belefogalmazták” a pártok számvevőszéki ellenőrzését. 190 számvevőszék működik a világban, de – ismereteim szerint – sehol ilyet nem csinálnak. Az ÁSZ elsődleges feladata az államháztartás bevételeinek és kiadásainak, még inkább az állam vagyonának és adósságának a vizsgálata lenne, de helyette mostanság az ellenzéki pártok megleckéztetésével, vegzálásával foglalkozik. Pedig 17 ezer milliárd forint fordul meg évente a magyar államháztartásban, nem tudjuk, mennyi az állam vagyona, még az sem világos, hogy az növekszik, vagy csökken.  Több ezer intézmény éves pénzügyi beszámolóját is auditálni kéne, de ezt a munkát sem végzik el.

Korábban épp azért kritizálták a számvevőszéket, mert csak formálisan ellenőrizték a pártokat. Most, hogy itt a szigor, a lazaság kéne?

Említettem már, hogy a pártok ellenőrzése nem az ÁSZ feladata lenne. Működésük törvényességét – mint máshol – ellenőrizhetné az ügyészség, pénzügyi beszámolójukat pedig magánkönyvvizsgáló.

De mégis kitüntetett módon ellenőrzik a pártokat, miért?

Azért, mert a parlament az elmúlt évben törvénybe foglalta a pártok direkt ellenőrzését. Holott a pártok nem közpénzekkel gazdálkodnak, állami támogatásuk a központi költségvetés kiadásainak ezrelékével sem fejezhető ki. Ezzel szemben alapvető dolgokat nem tudunk az állami nagyberuházások észszerűségéről, hasznosságáról, megtérüléséről stb.

Az alaptörvény szerint a számvevőszék az országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szervezete, de nem végez pénzügyi ellenőrzést! Jól hallotta, nem végez pénzügyi ellenőrzést! Nem is állítja magáról, hogy végezne. Vagyis egyértelműen alkotmányellenesen működik, tehát ugyanazt állítom, mint Róna Péter, csak más oldalról közelítem meg e témát.

Korábban azt nyilatkozta a Fühü-nek, hogy a pártvizsgálatokat törvényellenesen végezték el. Fenntartja?

Persze, ne felejtse el, hogy a vizsgálat címe az volt, hogy „a pártok 2015 – 2016-os évi gazdálkodásának ellenőrzése”. Ugyanakkor a „büntetést” az 2017-es év plakát- és egyéb ügyei miatt vetették ki, miközben erről az évről még nem készült el a Jobbik pénzügyi beszámolója, amiben – ha hibázott – még ki is javíthatja a hibáját. Ez sérti a számviteli törvényt.  Ez nonszensz!

Ráadásul kiderült, hogy a 2017. évre kiterjedő vizsgálat benne sem volt az ÁSZ munkatervében, amit – módosítva – Domonkos László köteles lett volna bemutatni az országgyűlésnek. Ez sem történt meg!

Tehát olyan látszat keletkezett, hogy az ellenőrzés esetleg politikai sugallatra született, s az ellenzék lejáratását célozta. Mindezt törvénytelenül?

Feltehetően, vagy „csak” arról van szó, hogy az ÁSZ nincs tisztában a számvevőszéki ellenőrzés függetlenségének elveivel, szakmai kritériumaival. Azzal, hogy mi a vizsgálatainak a célja. Hogyan kellett volna meggyőződnie, elegendő bizonyítékot szereznie állításainak helyességéről.

Viszont büntettek érte.

Fércmunkát végeztek.

Ez olyan, mintha egy adózót még év közben, adóbevallásának elkészülte előtte megbüntetnek?

Pontosan!

Róna Péter azt is állítja, hogy az Állami Számvevőszék nemcsak törvényt, de alkotmányt is sértett. Ön szerint is?

Igen, utaltam én is erre. Hozzáteszem, hogy normál esetben a botrányt kiváltó pártvizsgálatot leghamarabb 2019-ben lehetett volna elvégezni.

 Az elmúlt hét vitatémája, hogy a bírságot be kell-e fizetni, vagy meg lehet tagadni?

Szerintem azok a pártok döntenek helyesen, amelyek nem fizetik be a büntetést. Nincs rá precedens, hogy a fizetés megtagadása esetén az adóhatóság mit tehet. Elég kényes dolog lenne egy politikai pártot a választások előtt három hónappal, inkasszóval lehetetlen helyzetbe hozni. Ezzel ugyanis már végképp olyan területre tévedne az állam, amely alkotmányos alapjogokat sért. Hisz ha a pénzt leemelik a Jobbik számlájáról, akkor nem tud indulni a választáson. Ez a lépés tehát már nagyon messzire vezetne.

Erre mondja Róna Péter, hogy ennél végzetesebb dolgokat az elmúlt nyolc évben nem tettek, s ha ez így megy tovább, akkor ennek diktatúra a vége!

Ha viszont jóindulatúan akarok fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy akkor nagyfokú tudatlanság áll a háttérben, hisz a hatalom nem tudja, mire való a számvevőszék, illetve a számvevőszéken nem tudják, hogy mire szól a jogosítványuk. Nem érzékelik ugyanis, hogy vizsgálatukkal beszálltak a pártpolitikai harcokba.

Ön tényleg elég jóindulatú ember, de van-e jóindulatú olvasata annak, hogy Varga Mihály a választások utánra halasztaná a büntetések befizetését?

Ezt egy kínban fogant ötletnek tartom, ami nincs végiggondolva. Nincs ugyanis válasz például arra a kérdésre, hogy mi történik, ha közben valamely párt nem jut be a parlamentbe? Vagy 1 %-ot sem ér el, esetleg nem is indul a választáson, és nem is jár neki annyi támogatás, amiből a büntetést ki lehetne fizetni? Nekem az a véleményem, hogy az a párt, amely elfogadná Varga Mihály javaslatát, az fejet hajtana a nyilvánvaló alkotmánysértő helyzet előtt, és pillanatnyi előnyökért hurokba dugná a fejét.

Hadházy Ákos: „A kormány mindenkit átver, leginkább saját híveit.”

Kardos Ernő
-
0
Hadházy Ákos: „A kormány mindenkit átver, leginkább saját híveit.”

A magyar rendőrség határozatban ismerte el, hogy a Soros terv – amely valójában nem is létezik – veszélytelen az országra. Ennek ellenére a kormány közpénzen több tízmilliárd forintot költ a Soros terv elleni harcra, de újabban civilektől további összegeket is gyűjt a menekültek elleni küzdelem folytatására.  Hadházy Ákos pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a menekültekről szóló nemzeti konzultáció pusztán egy csalássorozat, mert a visszaérkező kérdőívek számát egyszerűen meghamisítja a kormány. Állítása miatt Hadházy ellen az év elejétől nyomozás kezdődött. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Hadházy Ákos azt mondja, hogy az ügy tisztázása érdekében szívesen lemond mentelmi jogáról, mert akkor legalább az igazságszolgáltatás előtt kiderül a nemzeti konzultációban részvevők száma. A politikus ezen kívül elárulta azt is, hogy a választások előtt olyan jelöltekkel is megállapodhat az LMP, akik nem a pártszövetséghez tartoznak, mert mindenképpen meg akarják buktatni az Orbán kormányt.

 

 

A kormány ismeretlen tettes ellen feljelentést tett „a nemzeti konzultáció hitelességét rontó megnyilvánulások”, illetve a becsület csorbítására alkalmas hamis felvételek készítése és nyilvánosságra hozatala miatt. Ön lenne az ismeretlen tettes?

Azt még nem tudom, hogy ki lenne az ismeretlen tettes, de az már világos, hogy néhány hét elmúltával a „hitelességet rontó megnyilvánulás” mind vád egy ideje feledésbe merült, erről már nem beszél a kormány. Ezen a címen valószínű feljelentést sem tettek, vagy ha mégis, akkor a rendőrség komolytalannak tekintette a kormányzat erőlködését. Itt tartunk jelen pillanatban.

De világos, hogy miért ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést, miközben a televíziós kamerák kereszttüzében ön járkált?

El akarják kerülni, hogy a kormányzatot hamis vádért feljelentsem.

Pusztán ennyi a magyarázat.

Más oldalról viszont a leghatározottabban állítják, hogy ön és képviselőtársa valótlanságokat állított a nemzeti konzultációval kapcsolatban, különös tekintettel az adatokra.

Ugyan! Az egész nyilvánvaló kommunikációs blöff, amit csak azért vetettek be, mert a kormányzat csalt a nemzeti konzultáción, aztán le is bukott. Miután ezt képtelen elismerni, legalább saját híveit próbálja a hazugságaival megtéveszteni. Pedig ha tudnák, akár be is bizonyíthatnák, hogy valóban visszaérkezett a 2 millió 171 ezernél is több válaszküldemény. Elég lenne, ha a képviselők, vagy az újságírók betekinthetnének azokba a dobozokba, amelyekben állítólag a válaszleveleket őrzik. Ennél is egyszerűbb lenne, ha a beérkező postai küldeményekről készült nyilvántartásokat megmutatnák, illetve az adatokat nyilvánosságra hoznák. Ezt hiába kértem többször írásban és szóban is, miután a nemzeti konzultáció beérkező leveleit gyűjtő, és tároló helyszíneket meglátogattam. Máig semmit sem engedélyeznek, ez a tiltás viszont nagyon beszédes. Talán a közérdekű adatigénylésemtől nem tudnak majd elzárkózni.

De emlékeim szerint a Fidesz ígéretet tett arra, hogy nyilvánosságra hozzák a kért adatokat. Ez is elmaradt?

Igen, máig rejtegetik, mint valami államtitkot. Pedig a kérdőívek raktáraiban tett 3×10 perces látogatásom után közleményben vállalták, hogy kiadják a kért adatokat, de ez a mai napig nem történt meg. Talán rájöttek, hogy bizonyítékot nem is olyan könnyű hamisítani.

Lehet, hogy addig őrzik a titkot, amíg a jogszabályok lehetőséget adnak a kérdőívek megsemmisítésére? 

Így igaz, a visszaküldött íveket január végéig megsemmisítik. Mindenesetre azt azért tudjuk, hogy november végi látogatásomkor annyi dobozt mutattak, ami mindössze 900 ezer levél tárolására lehetett alkalmas. Tény az is, hogy nem engedték megnézni, hogy a dobozokban valóban a nemzeti konzultációs íveket tárolják. Ahová beengedtek, ott nem voltak hajlandók megmondani, hogy melyik nap hány levelet kaptak. Tény továbbá az is, hogy a kormány a postakönyveket a mai napig nem hajlandó megmutatni. Viszont azt közölték, hogy november 13-ig 400 ezer levél érkezett vissza. Ehhez képest már másnap 1 millió 300 ezer küldeményről beszélt Dömötör Csaba, államtitkár.

A kormány két papírlapot lobogtat az orrom előtt, az egyiken az szerepel, hogy összességében hány visszaküldött levelet számlázott le a kormány. Amíg októberben még csak 200 ezer levélről beszélnek, novemberben pedig már 2 millióról. Holott az emberek folyamatosan kapják meg az ilyen küldeményeket, s ugyanígy küldik vissza, nem pedig lökésszerűen. Nem életszerű, hogy az emberek az első hetekben szinte semmit nem küldenek vissza, majd néhány hét alatt viszont tízszer annyit. Tehát a kormány bizonyítéknak szánt dokumentuma buktatja le igazán a piszkos trükköket.

Azt is tudjuk, hogy a látogatásairól készített hangfelvételeket, rögzítette a beszélgetéseket, majd nyilvánosságra is hozta. De a kormány szerint hamis hangfelvételeket tett közzé. Ezt hogy kell érteni?

Fogalmam sincs, a felvételek eredetiek, bizonyító erejűek. Fogalmam sincs, mire gondolt a kormány.

Az ön ellen megfogalmazott vádakról kapott hivatalos értesítést? 

Nem, mert engem véd a mentelmi jog – amiről szívesen lemondok – ami mögé a hatalom akar elbújni. Azt sugallja, hogy azért nem büntet az állítólagos bűncselekmény miatt, mert nem lehet, holott szerintem a kormány követ el jogsértést. Ez is része a blöffnek, és ez is a híveknek szól. Ugyanis nem az a cél, hogy a vizsgálatot lebonyolítsák, mert akkor kiderülhetne az igazság, kikérhetnénk az adatokat.

Szóval blöff az egész, a célja pedig a megfélemlítés lenne?

Ettől nem kell megijedni, de félni sem. Ez az egész arra viszont nagyon jó, hogy nyilvánvalóvá váljon az a hatalmas csalássorozat, amit nemzeti konzultációnak neveznek csak manipuláció.

Az ön korrupciós információi nagyon ismertek, rendszeresen leplezi le az uniós pénzekkel való milliárdos nagyságrendű visszaéléseket, a Farkas Flórián által eltüntetett milliárdokat, vagy azt, hogy az állam az olcsóbb lélegeztető helyett inkább drágát vett. Érdekes, hogy mindezekért nem perelték, ám a nemzeti konzultáció kritikája miatt most keményen támadják. Tudja, miért?

Meglepődtem én is, hogy ez a kritika ennyire fáj a hatalomnak, talán azért, mert a rendszer lényegét sikerült leleplezni. A kormány ugyanis minden állampolgárt átver, manipulál, leginkább saját híveit.  Nem abban hazudik, hogy van menekültkérdés, hanem abban, hogy csak menekültkérdés van! Ezt sulykolják megállás nélkül, milliárdokat költve erre. Ezt a népbutítást és csalást lepleztem le, talán ezért veszik ezt komolyabban. 

Meglepő, hogy a rossz időkre emlékeztető stílusban van megírva a kormányközlemény, amely önt vádolja. Így szól: Hadházy Ákosnak és pártjának akciója egy előre kitervelt kísérlet volt arra, hogy a magyarok ne mondhassák el a véleményüket a betelepítési tervekről. Nem úgy szól, mintha a sötétben bujkáló osztályellenséget keresné a hatalom? 

Van ilyen kisugárzása az idézett szövegnek, de logikailag teljesen hibás az okfejtés, hisz senkit nem akadályozok meg a véleménye megfogalmazásában. Inkább az az érzésem, hogy a hatalmat nem érdekli az emberek véleménye, hisz ha komolyan venné, akkor lehetővé tenné az ívek megszámolását. Nem beszélve az értelmetlen, sugalmazó kérdésekről, s persze az arra adott válaszokról, amin szerintem csak röhög a hatalom.

A nemzeti konzultáció részleges feldolgozási adatai alapján azt állítja a hatalom, hogy a résztvevők elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre. Bele tudott nézni a kérdőívekbe?

Alig. 

Azt, hogy valójában nincs is Soros terv, ezt viszont nem csak az ellenzék állítja, de Navracsics Tibor, a Fidesz európai politikusa, illetve a rendőrség is azt közölte, hogy nincs ilyen konkrét elképzelés. Az uniós biztos, vagy a hatóság nem rontja a nemzeti konzultáció hitelét, vagy talán még a rendőrséget is feljelenti a kormányzat?

Az érdekes lenne.

Ha ugyanis nincs soros terv, akkor a konzultációra költött milliárdok lopásnak minősülnek.

Bár már milliárdokat költöttek a nem létező Soros terv propagálására, ám most a kisemberek pénzét is elkérné Orbán Viktor, hogy folytathassa a hadjáratát. Mit szól ehhez?

Ezt a pénzt a Fidesz kéri, és nem a kormány. Így aztán

mi képviselők nem sokat tudunk tenni, ha akadnak olyan honfitársaink, akik képesek a saját gyerekeik szájától is elvonni a pénzt csak azért, hogy aztán odaadják egy olyan hatalmi elitnek, amely az elmúlt években már hülyére lopta magát.

Az oligarchák biztos jelentős összegekkel támogatják majd az újabb Soros kampányt. Ha ebből milliárdok jönnek össze, azzal el kell számolni, vagy szabadon elkölthetik?

Ez egy kampánytechnika, tehát ha valóban kap a Fidesz néhány milliárdot a házi oligarcháitól, Mészárostól vagy Garancsitól, akkor mondhatja, hogy ebből kampányol.

Alapvetően már most látszik, hogy a választások nem lesznek se tisztességesek, se tiszták, hiszen a kormány évek óta adófizetői pénzekből csinálja a pártpropagandát.

Az ellenzéki pártoknak viszont csak a töredéke jut, de szerintem így is van esély a kormány leváltására. Milliárdos kampányokat nem tudunk csinálni, mert nincs rá pénzünk, nincsenek saját tévéink, de igazunk viszont van! Az se kevés!

Az elmúlt héten a HVG két cikkben is felvetette, hogy a kormány azért is szeretné megnyerni a választást, mert egyébként az elmúlt évek tevékenysége miatt súlyos büntetést kaphatna Orbán Viktor, illetve a többiek. Önnek mi erről a véleménye?

Szerintem a Fidesz szabadságharcot vív, elsősorban saját szabadságukat próbálják megvédeni. Az elmúlt években nagyon messzire mentek, kormányváltás esetén még Polt Péter védőszárnyai sem tudnák a miniszterelnököt megmenteni, tehát jó esély van arra, hogy a leginkább érintettek elveszítik a szabadságukat. Nagyon egyszerű dolgunk lesz, mert rendkívül nyíltan lopnak. Igaz, nagyon sok az ügy, egyszerűen nincs annyi képzett gazdasági rendőr, amennyi elég lenne valamennyi eset felderítésére, de a fő felelősök nem kerülhetik el a büntetésüket.

Ma a Momentum azt nyilatkozta, hogy az egyéni kerületekben nem akadályozzák a képviselők koordinált indulását, különben Orbánék maradnak hatalmon.  Önök, akik gyakran elzárkóznak az együttműködéstől, tárgyaltak-e már hasonlóról?

Úgy gondolom, hogy lesznek még együttműködési megállapodások, akár olyan jelöltekkel is, akik nem az LMP-hez, vagy a pártszövetséghez tartoznak.

Ezekről a megállapodásokról akkor kell beszélni, ha már létrejöttek. Az ellenzék legnagyobb hibája, hogy szavakban állandóan ezzel van elfoglalva, a választó pedig azt érzékeli, mintha a bennünket más sem érdekelne, mint a várható megállapodások.

A kérdés úgy merül fel, hogy mi a fontosabb: az Orbán kormány megbuktatása, vagy néhány párt szuverenitásnak megőrzése?

Alapvetően az a reálisan elérhető cél, hogy ne legyen meg a Fidesz abszolút többsége, tehát ne szerezze meg a mandátumok 50 százalékát.

Ez egy elérhető cél, azt szeretnénk, ha ez a kormány megbukna. Ha az ellenzék idén nem kerül hatalomra, akkor már csak díszlet marad a magyar parlamentben.

Jót tenne az országnak, ha Orbán megbukna

Lendvai Péter
-
0
Jót tenne az országnak, ha Orbán megbukna

Polgármester választás lesz másfél hónap múlva, február 25-én Hódmezővásárhelyen. A Fidesz jelöltjével szemben teljes ellenzéki összefogás alakult ki  Márki Zay Péter mögött, aki ugyan maga is jobboldali, konzervatív embernek vallja magát, de szerinte szükség volna a váltásra. Szerinte korrupció uralta el az országot és jót tenne Magyarországnak, ha Orbán Viktor elveszítené az áprilisi választásokat. A negyvenhat éves, nagycsaládos jelölt úgy látja: személyében lehetséges alternatívát látnak, és ezt a baloldali pártok sem akarják megkérdőjelezni. A polgármester-jelölt a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, hogy elegendő pénz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy versenyre keljen.

 

Le is hallgatják Önt?

Minden lehet. De, amit elmondok önnek, azt úgy is leírja… De egyébként nem tudom, hogy lehallgatnak-e.

Csak arra voltam kíváncsi, hogy ha már a lakására ráirányítottak egy térfigyelő kamerát, akkor talán érdemes azt is megvizsgálni, hogy az is érdekel-e valakit, ami ott bent, a lakáson belül elhangzik…

Lehetséges. Én nem tudom. Vannak, akik úgy gondolják, hogy így van, de ha így is volna, nem tudunk vele mit kezdeni.

Bizonyára hallotta a Fidesz frakcióvezetőjének tájékoztatóját; szerinte már a paranoia körébe tartozik, ha valaki azt hiszi, hogy egy térfigyelő kamerát azért szerelnek fel, hogy őt megfigyeljék.

Nézze, ha ezt paranoiának hívja, akkor arra mit mond, hogy az emberek túlnyomót többsége úgy véli, hogy Magyarországon a telefonokat lehallgatják.

Ez igaz, ilyen félelmeket még fideszesektől is hallottam.

Ugye…

De azért érdekel, hogy milyen jelek alapján jutott el odáig, hogy azért helyezték ki a térfigyelő kamerát, hogy rálássanak a házára, és tudják, kik járnak önhöz, kikkel tárgyal?

Én nem jutottam el még idáig, csak azt fogalmaztam meg, hogy ma Hódmezővásárhelyen sokan félnek a megfigyeléstől, attól, hogy valahol, valakik regisztrálják, merre jár, hol mozog, kikhez megy. Többen meg is fogalmazták, hogy nem tudják, helyes-e, ha engem meglátogatnak. Ezzel együtt remélem, hogy ez a félelem alaptalan, de az ország állapotára nézve nagyon is szomorú. Az ugyanis, hogy az emberek ettől, mint realitástól, tartanak.

Ön, talán mondhatom, hogy még fiatalember…

Negyvenhat évesen ezt köszönöm…

Na látja…Szóval azt akartam mondani, hogy a pályafutása során volt olyan időszak, amikor erősen kötődött a Fideszhez. Miért távolodott el a Fidesztől?

Érzelmileg kötődtem a Fideszhez, párttag soha nem voltam. Ismerőseimet, barátaimat biztattam mindig arra, hogy Orbán Viktorra és a Fideszre szavazzanak, mert úgy éreztem, hogy ez szolgálja az ország érdekét.

Keresztény, konzervatív emberként a rendszerváltás óta rendre az olyan pártokra szavaztam, amelyek ezt az ideológiát vallották magukénak. Az eltávolodás éppen azért következett be, mert a Fidesz politikáját már összeegyeztethetetlennek tartottam ezekkel az elvekkel. A mi hitünk hetedik parancsa ugyanis nem egyeztethető össze a lopásnak azzal a mértékével, pontosítok: a korrupciónak azzal a mértékével, ami ma Magyarországon még a legelvakultabb fideszes számára is egyértelmű.

Ön tehát azt mondja, hogy az elvei semmit nem változtak, viszont a Fideszben már nem találja meg ezeket az értékeket?

Nézze, én hittem annak az Orbán Viktornak, aki demokráciát, jogállamot, piacgazdaságot és Európai Uniót hirdetett, az oroszokkal szemben az unió felé orientálódott, 2010 óta azonban egyiknek sem látom a jelét.

Mondja, kell bátorság így szembeszállni Orbánnal és a kormánnyal egy olyan városban, mint Hódmezővásárhely, vagyis Lázár János városában, ahol mindig is a jobboldal nyert nagy fölénnyel?  Ön ugyan jobboldalinak mondja magát, de egy sor baloldali párt támogatását élvezi…

Nyilvánvalóan kell ehhez bátorság. De a városban nagyon sok olyan ember van, aki hozzám hasonlóan jobboldali, konzervatív érzelmű, de ami itt történik az nem vállalható. Még az is elképzelhető, hogy az országos politikával egyet tudnak érteni, de azt helyi szinten ők is látják, hogy az a megfélemlítés, az a pénzherdálás, ami már 2010 előtt is tapasztalható volt, az nem elfogadható.

De akkor miért szavaznak olyan nagy számban a Fideszre?

Mert nem látnak alternatívát, nem látnak jobbat. Én azért vállaltam el a közszereplést, hogy alternatívát mutassak fel azoknak, akik ugyanúgy jobboldaliak, mint én, de nem találják azt a személyt, akit támogathatnának. Nagyon örülök annak, hogy ez ráadásul az ellenzékiek számára is elfogadható, illetve biztosan elfogadhatóbb, mint a város jelenlegi helyzete.

És nem mondják a helyi fideszesek, vagy a Lázár-hívők önre, hogy áruló?

Akkor lennék áruló, ha felcseréltem volna a Fideszt más pártra. Ha valaki megváltoztatta a nézeteit, az nem én voltam.

Azt mondta, hogy már 2010 előtt is megfigyelhetőek voltak ezek a káros jelenségek, azaz Lázár János polgármestersége idején is?

Igen. Sőt már az előző polgármester működése alatt tapasztalták a negatív tendenciákat.

Rapcsák András idejében is?

Igen, már nála is lehetett érzékelni. Lázár János ugyan hozott némi változást, de a tendencia megmaradt, a megfélemlítés, a parancsuralmi rendszer állandósult, és mind a mai napig létezik.

Ennek ellenére Hódmezővásárhelyen mindig hatalmas Fidesz-fölény jellemezte a választásokat. Miből gondolja, hogy ez most megtörhet?

A környezetemben lévő emberek ezt igazolják vissza. És én nem hagyhatom őket cserben, ezért is volt szükségszerű, hogy vállaljam a felkérést. Lelkiismereti okokból nem mondhattam nemet. Az a tapasztalatom egyébként, hogy amióta nyilvánosságra került az indulásom, hogy olyan emberek is a támogatásukról biztosítottak, akik eddig mindig a Fideszre szavaztak. Ez pedig, megismétlem, azért lehet így, mert most esetleg látnak bennem alternatívát, anélkül, hogy feladnák az elveiket.

Miért, mit látnak önben?

Egy nagycsaládos, keresztény, konzervatív embert, egy közgazdászt, aki esetleg hiteles a szemükben és ezért hajlandóak rá szavazni.

Mit jelent a nagycsalád?

Hét gyermekem van.

Bocsánat, hogy ezt kérdezem: a hitük miatt van sok gyerekük, vagy így indultak el a párjával, hogy sok gyereket akarnak?

Mind a kettő. Nagyon sok azonos hiten lévő ember van, akinek nem adatott meg a sok gyermek, ugyanakkor sok olyan, nem hívő ember van, aki nagycsaládos. Minden a szereteten múlik, arra épül.

Mikor látta azt az álmot, hogy el kell indulnia ezen a választáson?

Jó kifejezés ez az álom, bár éber álom… Hosszas tépelődés volt, hogy valóban ez az én utam, vagy valami  más… December elejére vált egyértelművé, hogy mit is kell tennem. Amikor elveszítettük az előző polgármesterünket, Almási Istvánt, Isten nyugosztalja, akivel egy utcában laktunk, ő a belvárosi plébániának volt a világi elnöke, én pedig a Szent István plébániának vagyok a világi elnöke, és mi nagyon sok szempontból tudtunk egymással azonosulni, nos az ő halála után sokan megkerestek, már sokadjára, és győzködtek, hogy vállaljam el, és noha sokáig hezitáltam, de végül lelkiismereti okokból igent mondtam.

Ha nem nyeri meg a választást, az lelki törést okoz majd önnek?

Nem okoz törést.

És a karrierjében?

Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten segíteni fog ezután is, mint ahogy eddig is velem volt.

Mit jelent, hogy önnel volt az Isten?

Van hét egészséges gyermekem, egy olyan városban élek, ahol mindig is szerettem volna, rengeteg szerető barát és rokon vesz körül, egyszerűen érzem az Isten áldását. Mindig el tudtam látni a családomat, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is el fogom tudni látni.

Értem, de ön azt mondja, hogy közgazdász, és ennek a szakmának mégis van egy erős racionális magva…

A hit nem ellentétes a racionalitással. Édesanyám vegyész, édesapám matematika-fizika szakos tanár, nekem még egy villamosmérnöki diplomám is van, remélem, hogy elhiszi nekem, hogy teljesen racionálisan gondolkodom.

Persze, hogy elhiszem. Legfeljebb én magam meglehetősen távol állok a hit világától…

Ez nem baj, a jó Isten azokat is szereti, akik nem hisznek benne.

Köszönöm, ez jól esik… Akkor térjünk vissza a választáshoz. Másfél hónapja van még, mit tervez erre az időszakra?

Egy nagyon lelkes, az alapértékekben egyetértő csapattal dolgozunk a sikerért. Most, amikor óriási veszély fenyegeti az értékeinket, csakis az összefogás segít. El kell felejteni a pártoskodást, egymásra kell támaszkodnunk. A pártoskodás vezetett oda, hogy az emberek megosztásával olyan hatalom épült ki, amilyen korábban nem volt jellemző, csakis a pénzszerzés dominál.

Ön szerint hasznára válna az országnak, ha Orbán Viktor megbukna?

Egészen biztos vagyok benne. A baloldal ezt nyilván rögtön elfogadja, ezért én inkább a jobboldali barátaimnak szoktam erről beszélni. Én fiatal felnőttként éltem meg a rendszerváltást, és bár néhány évvel korábban szabad légkör uralkodott már az országban, de teljes volt az apátia. Mindenki egyetértett abban, hogy a szocialista rendszer nem tartható, de a megfélemlítés még valamilyen szinten működött, de a váltás mégis megmutatta: lehet élhető országot építeni.

Azt akarom mondani, hogy hinnünk kell abban, hogy a félelmek nélkül élhetünk, minden adott lesz ahhoz, hogy ismét jó irányba forduljanak a dolgaink. Lesz szakértelem, lesz tapasztalat, nem lesz kerítésbontás, nem lesznek migránsok, nem lesz káosz.

Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten segíteni fogja az országot, ha az ország maga is képes összefogni a jövő érdekében.

Még annyit áruljon el, hogy van-e pénze?

Egyre több pénzem van. Nagyon sokakban ébredt fel a remény, hogy ha összefogunk, és kiállunk a jó emberekért, ha hajlandóak vagyunk elítélni a gonoszt, és látnak olyan értéket, amelyet ők maguk is szeretnének személyesen is támogatni, ráadásul ebben a megfélemlített légkörben talán az anyagi támogatás a legkézenfekvőbb, akkor sokan akarnak ezért áldozni. Éppen ezért nyitok egy kampányszámlát, ott fogom gyűjteni a pénzt, ebből az összegből pedig biztosan tudom majd finanszírozni a kampányt.

Használta a gonosz kifejezést. Mire gondolt? Meg kell, vagy meg lehet nevezni a gonoszt?

Én az értékrendem szerint mondtam a gonoszt. Azt gondolom, hogy a korrupció bűn, másoknak az elnyomása, a bántása bűn, amikor megtehetünk valamit a jóért, és nem tesszük meg, az meg súlyos hiba.

Nyilvános öngyilkosságra készül a hazai ellenzék, vagy tényleg a Fidesz irányítja az MSZP döntéseit?

Kardos Ernő
-
1
Nyilvános öngyilkosságra készül a hazai ellenzék, vagy tényleg a Fidesz irányítja az MSZP döntéseit?

Ha ma a szocialista párt elnöksége is rábólint, akkor Bangóné Borbély Ildikó beszáll a csepeli képviselőjelöltek küzdelmébe, rontva ezzel az ellenzék választási esélyeit. Négy éve ugyanis Szabó Szabolcs, az Együtt színeiben – s persze a teljes demokratikus oldal támogatásával – megverte Németh Szilárdot, aki pedig akkor a Fidesz színeiben még helyi polgármester is volt. Miután az ellenzéki jelöltek egymás szavazatait igyekeznek megszerezni, könnyen előfordulhat, hogy a Fidesz alelnöke Németh (Rezsi ) Szilárd lesz az áprilisi választások helyi győztese. Juhász Péter az Együtt elnöke szerint Bangóné indítása kizárólag a Fidesz érdeke. A Demokratikus Koalíció szóvivője Gréczy Zsolt azt nyilatkozta, hogy Szabó Szabolcs csepeli, és Kész Zoltán veszprémi indulásában a DK egyezséget kötött a szocialista párttal, s ezt az egyezséget rúgják fel Bangóné indításával. Az MSZP elnökségének tagja Bangóné a Független Hírügynökségnek a leghatározottabban cáfolta, hogy lenne ilyen megállapodás, Gréczy viszont a leghatározottabban fenntartotta állítását. Bangóné egyébként célzott arra, hogy ha az Együtt nem hajlandó közös listán szerepelni a szocialistákkal, akkor a jelölt indításról sem lehet egyezkedni. Bárkinek van igaza, a civakodás csak az ellenzéket gyengíti, mert – ahogy olyan sokszor elhangzott – közös egyéni jelöltek, s a demokratikus ellenzék együttműködése nélkül az Orbán rezsim a helyén maradhat.

 

Először a 24. hu írta meg, hogy a szocialista párt országos elnöksége Bangóné Borbély Ildikót kívánja indítani Csepelen a Fidesz jelöltjével, Németh Szilárddal szemben. Mindez azért volt meglepetés, mert a választási kerületben négy éve Szabó Szabolcs, az Együtt politikusa legyőzte Németh Szilárdot, aki akkoriban ugyan még nem lehetett elnöke a Magyar Birkózó Szövetségnek, viszont a város polgármestereként óriási előnnyel indult a választási küzdelemben. Ennek ellenére Szabó Szabolcs legyőzte, s idén áprilisban is jó eséllyel készült erre. Egészen máig, amikor kiderült, hogy Bangóné személyében a szocialista párt színeiben is vetélytársat kap. Holott nyilvánvaló, hogy csak akkor lehet megbuktatni az Orbán kormányt, ha az ellenzék megegyezik az egyéni jelöltekről. Az egyezség elmaradásának okairól kérdeztük Bangóné Borbély Ildikót.

„Csak közös jelölt, közös lista, közös miniszterelnök-jelölt esetén tárgyalunk az Együtt vezetővel” (Bangóné, Borbély Ildikó)

Miért vállalta azt a szerepet, hogy Csepelen gyengíti az ellenzék választási esélyeit?

A Magyar Szocialista Párt a koordinált indulás lehetőségét lezárta, addig lehetősége volt minden politikai pártnak, hogy csatlakozzon. Miután az Együtt a jelzett időpontig elzárkózott a lehetőségtől, ezért érvényesítjük az álláspontunkat, vagyis: közös lista, közös miniszterelnök-jelölt.

A hírek szerint Juhász Péter több esetben levélben kezdeményezett egyeztetés, de nem is reagáltak rá?

Az egyeztetésre elmúlt év októberéig minden politikai szereplőt vártunk.

De hiszen a DK-val is csak később egyeztek meg. Ez nem számít?

Vissza tudja keresni Juhász Péternek az elutasító nyilatkozatait. Akár a koordinált indulás, akár a közös lista, akár a közös miniszterelnök-jelölt került szóba, teljes mértékben elzárkózott.

Visszakerestem, egyéni kerületben tárgyalt volna.

Ugye nem gondolja ma egyetlen politikai párt sem, hogy ezek után a szocialista párt feltartja a kezét, s lemond bármelyik körzetről is? Nem mondunk le a csepeli emberekről.

Ha jól értem, akkor arra szeretnék rászorítani az Együtt politikusait, hogy igenis állítsanak közös listát az MSZP-vel, különben ellenfelet állítanak az ő esélyes jelöltjeiknek? Ez nem felrúgása a koordinált indulás elvének?

Azt gondolom, hogy minden politikai pártnak megvan a felelőssége, hogy a választásokon Orbán Viktor kormányát elkergessük. Ez nemcsak a Magyar Szocialista párt felelőssége, hanem a többié is.

Ugyanakkor Gréczy Zsolt, a DK szóvivője szerint a Demokrata Koalíció és az MSZP egyezkedésén megállapodtak abban, hogy az esélyes Szabó Szabolcs, illetve Kész Zoltán kerületében nem állítanak jelöltet. Ezt miért rúgják fel?

Ilyen megállapodás nem született, nem tudok ilyen egyezségről. Uram, én a tárgyalódelegációnak nem voltam tagja, de a Magyar Szocialista Párt elnökségi tagja vagyok, ha lenne ilyen megállapodás, akkor tudnék róla.

Azt nyilván tudja, hogy Szabó Szabolcs nyerte a legutóbbi csepeli országgyűlési választást Németh Szilárddal szemben, Önnek pedig még saját választókerületében, Hajdú-Biharban sem sikerült győzni. Esélyes ön egy teljesen ismeretlen terepen?

Remélem, hogy ezt a kérdést minden olyan képviselőnek felteszi, akinek nincs kötődése az adott választókerülethez. Engem a csepeliek egy csoportja kért fel képviselő-jelöltnek, úgy gondolom, hogy a győzelem esélyével indulok majd.

De azt tudja, hogy ha két ellenzéki indul, akkor gyengítik egymást?

Győzni fogok. Kicsit viccesen mondhatom, hogy Németh Szilárd álmodott rólam. Megkapott vetélytársnak.

Ismétlem, Szabó Szabolcs itt már nyert, ön viszont saját kerületében sem. Ezt nem számít?

Őt is le fogom győzni.

Ez nem kincstári optimizmus?

Én is ismétlem, minden politikai párt felelős azért, mert december 31-ig elutasítóan fogadták a kezdeményezéseinket.

Igazán nem kötözködni akarok, de szinte minden újság megírta, hogy Juhász Péter kezdeményező leveleire önök nem is válaszoltak.

Csak azt tudom mondani, hogy nézze meg az elmúlt fél évben megjelent nyilatkozatait. Ezekben egy héten belül is többször hazudtolta meg önmagát. Ha ezt megteszik, akkor rá fog jönni mindenki, hogy Juhász Péter végig elutasító volt minden együttműködéssel kapcsolatban. Nem jött össze az Új Pólus mozgalom sem…

Tudomásom szerint a szocialista párt az Együtt vezetői nélkül egyezkedést kezdeményezett Szabó Szabolccsal, hogy legyen ő az MSZP jelöltje is, és akkor ön nem indul?

Ne haragudjon, nevetnem kell. Mi nem így tárgyaltunk az együttműködésről.

Szabó Szabolcs azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy nem indítanak ellene szocialista jelöltet, ha ő belép a szocialista pártba. Ehhez mit szól?

Nos, Szabó Szabolcsot nagyra becsülöm, de tudnia kell, hogy nem én tárgyaltam vele, hanem valaki a szocialista párt vezetéséből. És nem hiszem el, hogy ez elhangzott volna.

„Be akartak léptetni a szocialista pártba…” (Szabó Szabolcs, országgyűlési képviselő, Együtt)

Honnan tudta meg, hogy nem egyedül indul majd a csepeli képviselőségért, hanem versenytársat kap Bangóné Borbély Ildikó személyében?

Az interneten robbant a hír, nem túl elegáns megoldás, hiszen hónapok óta arról beszélünk, hogy ellenzéki összefogásra lenne szükség.

Meglepte, hogy vetélytársa lesz?

Az, hogy valakit jelölnek, az nem annyira, de Bangóné személye valóban meglepett, mert semmi köze sincs Csepelhez, vagy Soroksárhoz. Ezek sokkal zártabb közösségek, itt fontos a személyes kötődés, a kapcsolat. Sokkal inkább, mint a belvárosban.

Miből gondolta, hogy jelölnek valakit?

Tudja, korábban nekem a szocialisták ajánlgatták, hogy ha belépek a pártjukba, akkor lehetnék az ő jelöltjük. Akkor támogatnak.

Ez komoly?

Igen.

De hogy megy az ilyesmi, személyesen felkereste a pártelnök, s megpróbálta áthívni az MSZP-be?

Beszélgetések voltak, nem csak velem, másokkal is. Részletkérdés, hogy kikkel tárgyaltam. A lényeg az, hogy kaptam egy belépési ajánlatot az MSZP-től.

Mit válaszolt?

Azt, hogy nem akarom elhagyni a saját politikai közösségemet. Úgy gondolom, hogy az ellenzéknek akkor van esélye, ha a legesélyesebb jelöltet indítja, mögé be kéne állni mindenkinek. Csepelen és Soroksáron – nem nagyképűség – jelen pillanatban én vagyok a legesélyesebb, hiszen már egyszer legyőztem Németh Szilárdot. És nagyon sokat dolgoztam a helyben élő emberek érdekeiért.

Nem tett szemrehányást az Együtt vezetőinek, hogy miért nem egyeztettek a baloldali pártokkal annak érdekében, hogy egyedüli induló lehessen?

Mi próbáltunk a koordinált jelöltállításról tárgyalni minden párttal, közte a szocialistákkal is, de velük nem sikerült.

Persze, mert önök elzárkóztak a közös listától, közös miniszterelnök-jelöltről nem akartak tárgyalni, csak a közös jelöltekről?

Igen, azt mondták, hogy vagy közös lista, vagy semmi! Másról nem akartak tárgyalni, pedig a győzelem az egyéni kerületben dől el, s a koordinált jelöltállítás ennek a legfontosabb része.

A közös lista az egész ellenzék érdeke lenne?

Nem biztos, a legtöbb párt megmondta az MSZP-nek, hogy nem akar velük együtt indulni.

Mekkora esélye van Bangónénak? Ő azt mondja, hogy győzni fog, megveri Horváth Szilárdot.

Ha egyedüli induló lenne, és ha lenne egy éve felépíteni a kampányát, akkor talán lenne. Így a választás előtt három hónappal biztosnak látszik a kudarc. Bízom benne, hogy a pártok észbe kapnak, s ha győzni akarnak, akkor koordináltan indítják a jelöltjeiket. Felelősségteljes döntésre lenne szükség, különben baj lesz a végén.

Ha nincs egyezség, akkor Németh Szilárd lesz a képviselő?

Szerintem meg kell állapodni a koordinált indulásról, mert butaság lenne nyilvános öngyilkosságot elkövetni. A nyerhető körzetekben koordinált indulás kellene, ezt szerintem minden pártnak be kellene látni. Ugyanis, ha 30-40 körzetben nyerünk, akkor nincs abszolút többsége a Fidesznek a parlamentben! Ez a minimál program, mert ezek után már a többséget is elő lehet állítani.

„Kinek az érdeke ez, ha nem a Fideszé?” ( Juhász Péter, az Együtt elnöke)

Miért nem próbáltak megegyezni az MSZP-vel, hogy ne indítsanak jelöltet az Együtt esélyes csepeli jelöltje, Szabó Szabolcs ellen?

Az egyéni választókerületek jelöltjeiről sokszori kezdeményezésünk ellenére sem jött létre semmiféle tárgyalás. Pedig mi evidenciaként tekintettünk arra, hogy a sikeres és esélyes jelöltünkkel szemben nekik eszükbe sem jut versenytársat indítani.

A szocialisták arra panaszkodnak, hogy önök elzárkóznak. De miért?

Utoljára talán karácsony előtt írtam levelet, amikor híre kelt az MSZP-DK megegyezésnek, hogy üljünk le tárgyalni. Még csak választ sem kaptam. De nem ez volt az első levelem, amit válaszra sem méltattak.

Jelen pillanatban hány olyan választási kerület lehet, ahol az Együtt politikusa a legesélyesebb jelölt?

Van jó néhány, ott van Baranyi Kriszta, akinek a nevét elég sokan megjegyezték, amikor a parkolási mutyit, vagy az Illatos úti mérgezést leleplezte, de említhetnék Nyíregyházát, Gyulát vagy Orosházát is. Mindezt nem üzengetésnek szánom, le kéne ülni és beszélni.

A tárgyalás elmaradása nem annak szól, hogy az Együtt nem akar közös listán indulni a szocialistákkal, s nem támogatják a közös miniszterelnök-jelöltet sem?

Pontosan ugyanaz az álláspontja a Demokrata Koalíciónak, mint nekünk, de velük mégis megegyeztek, viszont velünk nem is tárgyalnak.

Van értelmes válasz arra, hogy miért nem?

Még értelmetlen sincs, pedig már azzal is megelégednék. Ugyanis van az MSZP érdekeinél fontosabb érdek, mégpedig Orbán Viktor leváltása, ami csak úgy állhat elő, ha minden egyéni választókörzetben egy, azaz egy demokratikus ellenzékhez tartozó jelölt van.

Azt hallotta, hogy Szabó Szabolcsot le akarta igazolni az MSZP? Tehát ha belépne a szocialista pártba, akkor támogatnák.

Ezt már kommentálni sem akarom.

Állítólag az MSZP és a DK megegyezett Szabó Szabolcs, illetve Kész Zoltán indulásáról. Ezt hallotta?

Nem, de evidensnek tekintem, hogy minden kerületben annak kell indulni, aki a legesélyesebb leváltani a Fideszt.

De mégsem ez történik…

Valóban, ezért én ezt szimpla provokációnak tekintem. Ez a Fidesz kottája.  Ha továbbra is ehhez tartja magát az MSZP, akkor beigazolódni látszik, amit Botka László mondott, hogy az MSZP-t a Fidesz irányítja.

Nem lehet, hogy egyszerűen csak rá akarják kényszeríteni az Együtt embereit, hogy mégis induljanak közös listán az MSZP-vel?

Mi nem akarunk az MSZP-vel közös listán indulni, de le akarjuk váltani Orbán Viktort. Ezt meg kéne már érteni.

Igen, de ha a szocialista párt minden választókerületben háttérbe szorítja az Együtt jelöltjeit, akkor a pártnak esélye sincs bejutni a parlamentbe. Kihullik a semmibe…

Tévedés, a szocialisták nem nekünk tesznek rosszat ezzel, hanem az ellenzéki esélyeket játsszák el, ezért mondom, hogy a Fidesz kottájából játszanak.

Előfordulhat, hogy mielőtt az elnökségi ülésen az MSZP véglegesen kimondja Bangóné csepeli indítását, előtte mégis leülnek egymással tárgyalni?

Ez nem rajtunk múlik, mi készek vagyunk a tárgyalásra.

 

Úgy tűnik, látja ezt a helyzetet Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltje is, aki szerint több, mint tíz olyan választókerület van az országban, ahol nem az a jelölt indul, aki a legesélyesebb. Úgy tűnik, hogy esélyes jelölteket „szednek le a tábláról”. Gondolja, hogy képesek ezen a helyzeten változtatni?

Ha rajtunk múlik, akkor igen, különben a Fidesz, illetve Orbán Viktor marad hatalmon.

Karácsony Gergely szerint még sok – mintegy tíz – olyan választókerület van az országban, ahol nem az a jelölt indul, akinek kellene. Esélyes jelölteket „szednek le a tábláról” – jegyezte meg.

Elmondta, a Párbeszéd korábban javasolta, hogy tartsanak előválasztást, ez most már nem valósul meg, de a Közös Ország Mozgalomnak van egy kezdeményezése. 20-30 körzetben mérik meg, ki a legesélyesebb jelölt és a pártokat arra sarkallják, hogy őket indítsák – részletezte.

Fekete-Győr András: Nem zárnék ki semmilyen koalíciót

FüHü
-
0
Fekete-Győr András: Nem zárnék ki semmilyen koalíciót

Lehet, hogy több jelöltjük is visszalép, ha rajtuk múlik a Fidesz kétharmada, abszolút többsége, vagy győzelme, és ha más ellenzéki jelölt esélyesebbnek tűnik az egyéni választókerületekben – ezt mondta Fekete-Győr András a Független Hírügynökségnek. Akár ő maga is hajlandó erre, más párt miniszterelnök-jelöltjét viszont nem támogatják, pedig lehet, hogy nem is lesz sajátjuk. A Jobbikot még távolságtartással kezelik, habár “a szélkakas cukibb a turulnál”. A 2018-as országgyűlési választások kampányidőszakának küszöbén, bő egy héttel a Momentum Mozgalom listaállító küldöttgyűlése előtt beszélgettünk a párt elnökével.

Fekete-Győr András
Fotó: FüHü

Beléptünk a választás évébe, szóval nem is húznám az időt: lenne-e miniszterelnök?

Ebben a kérdésben a január tizennegyedikei küldöttgyűlésünk fog dönteni.

Lehetséges, hogy a Momentumnak női miniszterelnök-jelöltje lesz?

Minden lehetséges.

Csak olyanokban gondolkodnak, akinek eddig is köze volt a mozgalomhoz vagy tulajdonképpen bárki szóba jöhet?

Az is lehet, hogy nem lesz miniszterelnök-jelöltje a Momentumnak. Gondolkodtunk mindenben, belsős, külsős, mi ezt a kérdéskört jól körbejártuk és átgondoltuk.

Ez akár azt is jelentheti, hogy beállnak más párt miniszterelnök-jelöltje mögé?

Ilyen nem lesz.

Miért nem lesz?

Az egész miniszterelnök-jelöltösdi egy kommunikációs fogás, nem több.

Azt gondolom, hogy elég rendesen értéktelenítették ezt a szerepet az ellenzéki pártok azzal, hogy majd’ mindegyikük állítgatott jelölteket kábé nulla százalék környékén is. Annál több funkciója nincsen, minthogy jól hangzik, hogy valaki miniszterelnök-jelölt. Mi semmiképpen sem azért keresünk vagy kerestünk, hogy legyen egy ilyen, hanem ha találtunk, akkor örültünk, ha nem, akkor pedig a közösségünkben hiszünk és abban, hogy itt egy csapatot kell nekünk bemutatnunk, nem pedig egy embert.

És az idei választásra vagy esetleg a következőre készülnek? Tavaly volt egy ilyen elszólásszerűsége, hogy 2022-re készül a Momentum, de utána gyorsan visszaálltak 2018-ra.

Tavaly februárban volt egy interjú, ahol azt mondtam, hogy a 2022 a reális a Momentumnak.

Mi arra készülünk, hogy ez a rendszer nem marad fenn 2018 áprilisában.

Az lesz szerintem a nagy kérdés, hogy az abszolút többséget akadályozza-e meg az ellenzéki pártok sora vagy a kétharmadot. A Momentum valószínűleg nem egyedül kormányozna, hogyha kormányváltásra kerül sor, úgyhogy ezt meglátjuk.

Azt mondta, hogy a Momentum nem fog egyedül kormányozni. Tehát hajlandóak lennének koalícióra lépni valakivel?

Ez sok mindentől függ, mivel nincs közös programunk más pártokkal, bár nagyon sok az átfedés és a hasonlóság. Ezért én nem zárnék ki semmilyen koalíciót, viszont nem is tudnék most mondani semmilyen opciót erre.

Volt itt egy konkrét nyilakozat is a jobbikos Volner Jánostól, hogy az LMP-vel és a Momentummal leülnének tárgyalni a választások után. A tárgyalás akkor abszolút benne van a pakliban a Momentum részéről?

Tárgyalni mindenkivel le kell ülni, igen. Meg kell hallgatni a másik felet és aztán dönteni kell, hogy van-e tovább. Ami a Jobbikot illeti… turulból szélkakas, ami egy sokkal aranyosabb állat, de

még hosszú út áll a Jobbik előtt, hogy elfogadják az emberek őket egy mérsékelt, Európát a keblére ölelő formációnak.

Én még nem tudtam lenyelni őket eddig. Az én emlékezetemben még nagyon erősen élnek az elégetett EU-s zászlók képei, a cigányozás, a zsidólistázás a Parlamentben. Ezt így néhány év alatt azért nehéz szerintem leküzdeni, tehát nekik kell idő. A Jobbikot emiatt nagyon nagy távolságtartással kezeljük.

Ha mindenkivel kell tárgyalni, akkor az egyes számú választókerülettel mi a helyzet? Ott nem nagyon tűnik úgy, hogy tárgyalni akarnának.

Fotó: FüHü

Ott is lesz kampányidőszak, mint mindenhol máshol. Van több jelölt is, aki szerintem esélyes lehet, tehát Csárdi Antal, Juhász Péter és én is megfelelő jelöltek lehetünk. Be kell magunkat és a politikai közösségünket mutatni és a választók el fogják tudni dönteni, hogy ki a legesélyesebb.

Az ellenzéki jelöltek viszont többen vannak, mint az egyetlen kormánypárti jelölt. Nem félnek attól, hogy megoszlanak az ellenzéki szavazatok és gyakorlatilag átadják a Fidesznek a választókerületet?

Ez benne van a pakliban, de azért itt is van két lehetőség. Az egyik az, hogy a választók felismerik, hogy ki az, akiben van szufla. Én hiszek abban, hogy Hollik Istvántól és a Fidesztől szép számmal tudok elhozni szavazókat. Lehet hogy a mai napon van 53 százaléknyi szavazója, de én egy polgári konzervatív családból jövök, egy felvilágosultabb valaki vagyok, nem vagyok túl konzervatív és meg tudom szólítani a Fidesz helyi szavazótáborát.

Vannak kételyeim mondjuk Juhász Péterrel szemben. Amellett, hogy ő nagyon fontos és komoly munkát végzett az V. kerületben, fontos, hogy az egyes választókerület még kiegészül az I. kerülettel és a VIII. és IX. kerület odasorolt részével. A másik opció pedig az, hogy eljöhet az a pillanat, amikor azt mondja egyik vagy másik ellenzéki jelölt, hogy visszalép a másik javára.

Ez momentumos jelöltek esetében is elképzelhető?

Van bennem annyi felelősségérzet, hogy egy ilyen helyzetben meg tudjam lépni. Nincs bennem semmi pártelnöki gőg, hogy nekem nem szabad. Ha úgy ítélem meg, hogy le vagyok maradva a többiekhez képest – én elsősorban országos kampányt fogok végezni –, akkor én nyitott vagyok egy ilyen opcióra. De erre azt mondom, hogy várjuk meg azt az időpontot, amikor erről lehet dönteni reálisan.

Mi alapján döntenek majd erről? Közvéleménykutatások?

A közvéleménykutatás egy jó módszer erre. A Közös Ország Mozgalom hirdetett meg egy ilyen projektet, a 106 méréshez viszont kell 200 millió forint. Nem tudom, hogy ez a gyűjtés hogyan áll. Vannak szerintem olyan baloldali érzelmű milliárdosok, akik készek lennének ebbe komoly pénzeket fektetni.

Tehát ha lenne egy mérési eredmény, konkrétan, kézzelfoghatóan, akkor elgondolkoznának ezen?

Igen, de nem ma.

Semmi értelme ma ilyet csinálni.

A kampány végével vagy a közepével lehet már azt mondani, hogy egyáltalán megismerték a választók a jelölteket. Engem ismernek Budapesten, de még nekem is nagyon sokat kell azért tennem, hogy még többen megismerjenek. Nekem van egy lemaradásom például Juhász Péterrel szemben az V. kerületben. Ezt simán be tudom hozni, csak ehhez természetesen kell némi idő.

Ha már kampány: volt ez a Remény-terv, ami sokaknak tetszett, mert kivételesen egy pozitív kampány volt a magyar politikában. Ettől függetlenül viszont mintha megint csak a Fidesz narratíváján belül kampányolnának. Most már van Szél-terv is meg mindenféle “terv”, de a Momentum volt az első a Remény-tervvel a Fidesz Soros-terve után. Már az átmatricázás is valamennyire az orbáni narratíván belül működött. Ez lehet kifizetődő egyáltalán?

Ez érdekes kérdés, hogy a dobozon kívülre mész-e vagy azon belül maradsz. Nem gondolom azt, hogy egyik vagy másik az feltétlen jobb megoldás. Élünk egy rendszerben,

van egy elnyomó, uszító, gyűlöletkeltő narratíva a mindennapjainkban.

Ezt valamilyen szinten hatástalanítani kell, mondjuk azáltal, hogy kiforgatod. Ott van például a Soros-terv, arra behozod, hogy Remény-terv, akkor az emberek tudják, hogy mivel állítod kontrasztba. Szerintem fontos a kapcsolatteremtés a rendszer és közted, mert neked azért mégiscsak valami más alternatívát kell ajánlanod ahhoz képest, ami van. Ebben élnek az emberek, ezt utálják, ez járja át a mindennapjaikat, tehát reflektálni kell rá.

De vissza is kapcsol ugye az eredetihez, hogy honnan jött az ötlet.

Persze, de ez szerintem sok mindennel így van. Ha ellenzéki párt vagy és van egy kormánypárt, akkor az időd jelentős részében valószínűleg reagálni fogsz. Az viszont már nagyon nem mindegy hogyan csinálod. Lehet nagyon rosszul, sután, szerencsétlenül is, meg lehet frappánsan és kreatívan.

Fotó: FüHü

Szerintem ez a két út van ilyenkor egy mozgalom előtt, mi az utóbbin próbálunk meg haladni. Nyilván mi is vétünk hibákat, csinálunk hülyeségeket, hogyne. A NOlimpia kampány során mi késztettük reagálásra Orbán Viktort, de még ebben az esetben is a kormány kezdeményezte, hogy legyen olimpia Budapesten és arra jöttünk mi. Arra lehet mondani most, hogy egy dobozon kívüli akció volt, de még az is reagálás valamire.

Most a választási kampányban is ez a “kiforgatjuk a Fidesz dobozát” fog folytatódni?

A választási kampányban nem. Itt nem reagálunk a Fideszre, ez a kampány a Momentumról, a Momentum-generációról és egy új reményről fog szólni, tehát nagyon pozitív lesz.

A Star Wars idézése azért megmaradt.

Persze. (nevet) Tehát rólunk fog szólni a kampány, a közösségiségről. Nagyon fontos, hogy

mi a Momentumból nem szeretnénk one man show-t csinálni.

Ez egy nehéz küzdelem, mert én vagyok a legismertebb arca a Momentumnak, de nem hiába indultunk Orosz Anna-Fekete-Győr párossal a NOlimpiában. Ezt szeretnénk oldani. Nagyon sok pártnál látom ezt az egy személytől való függést: Fidesz, DK, MSZP, Párbeszéd, LMP, sorolhatom. Mi csapatban, közösségben, mozgalomban gondolkodunk, mert egyedül kevesek vagyunk. Én meg tudok testesíteni valamit, de szerintem annak van ereje, amikor sok ember, sok szín, sok gondolat van egy rendszerbe helyezve.

Ha mozgalom szeretnének lenni, akkor miért nem maradtak mozgalom? Sokan ezt fájlalták a NOlimpia alatt a Momentummal szimpatizálók közül, hogy mi a fenének kellett párttá alakulniuk.

Mi mozgalomként működünk, ez nagyon fontos. A párt az egy jogi forma, egy belépőkártya a választásokra. A 2015-ös kezdetek óta a pártosság kimondott cél vagy eszköz volt a Momentum alapítóinak a szemében, hogy ahhoz, hogy rendszerszintű változásokat érjünk el Magyarországon a következő 30-40-50 évben, pártként kell majd léteznünk, de mozgalomként szeretnénk működni. Nagyon más a kettő. Az Európa-menet, az Európához tartozunk! tüntetés, a propagandaplakátok átragasztása országszerte, a pultozások,  azok mind-mind mozgalmi akciók. Tehát ez nem ilyen, hogy “na akkor elmegyek a médiába és elmondom tíz percben, hogy milyen szép gondolataim vannak a NER-ről”, hanem ott vagyunk, kint vagyunk az emberek között.

Ha már feljött az “elmegyek a médiába”: mi a helyzet az Origóval? Impulzív akció volt, őszinte felháborodással vagy inkább a keményebb fellépéseket kedvelőknek akartak ezzel imponálni? Azért valljuk be, az egy radikálisabb lépés volt, mint az addigiak.

Igen, és szerintem szükség is van ilyen radikálisabb lépésekre, mert ezek átütik az emberek ingerküszöbét.

Követtünk el hibákat annál az akciónál,

nem voltunk elég felkészültek, lehetett volna sokkal jobban is csinálni, bemutatni konkrét példákat, hogy mikben hazudnak és ezzel szemben mi a valóság. Én utána egyenesen Strasbourgba repültem az Európai Parlamentbe az európai fiatalság jövőjéről beszélni, nagy volt a rohanás, de maga az, hogy bementünk, szerintem nagyon fontos volt. A propagandagépezet híre, a propagandisták szerepe így eljutott mindenhova, lehetett erről vitázni a vacsoraasztalnál.

Nem féltek attól, hogy ez egy rossz precedenst is teremthet, hogy emiatt majd úgy érzik a kormány politikusai, hogy akkor most ők is bevonulhatnak egy ellenzéki szerkesztőségbe és számonkérhetik őket?

Magánszemélyként mentünk be hozzájuk, egy olyan szerkesztőségbe, amit állami pénzből tartanak fenn, úgyhogy ha állami pénzből gazdálkodik az állami hirdetéseken keresztül, akkor mi az Origót közintézménynek, munkatársaikat pedig köztisztviselőknek tekintjük. A függetlenebb médiák magánkézben vannak, nemcsak papíron, de a gyakorlatban is. Nekünk ez volt az értelmezésünk és eszerint cselekedtünk.

Fotó: FüHü

Ez Andy Vajna TV2-jére ugyanúgy vonatkozik, nekik mindig elmondtuk egyenes adásban, hogy hazudnak az embereknek, hazudnak a Momentumról és nagyon sok minden másról, bűnösök a rendszer fenntartásában. Azóta sem hívnak a TV2-be. A köztévében pedig még soha életemben nem voltam, de más momentumos sem. A tavalyi év egyik nagy történése volt az olimpiai népszavazási kezdeményezésünk, vagy amikor május elsején az Európához tartozunk! tüntetésre  vonultunk tízezer emberrel a Hősök terére. Én az első sorban vonultam Soproni Tamásékkal, előttem az ARD és a ZDF német közszolgálati tévék stábjai gáncsolták egymást. A Magyar Távirati Iroda és a köztévé részéről pedig semmi. Hát itt tartunk.

És attól nem félnek, hogy ha innen-onnan össze van válogatva a Momentum, akkor leginkább semmilyen lesz? Egy fehér vászon, amire rá tudom vetíteni azt is, ha nemzetibb érzelmű vagyok és azt is, ha szocdem vagyok, akkor egyfajta szavazatmaximálás történik, nem?

Nem, mert azért elég sok konkrétumot mondtunk már. Például azt, hogy mi Magyarország helyét egyértelműen az Európai Unióban képzeljük el. Nyitottak vagyunk jogegyenlőségi kérdésekre, például ami a melegházasságot illeti. Pragmatikusan gondolkodunk a határvédelem tekintetében és a déli határzárat mi is fenntartanánk, de humánus módszereket alkalmaznánk a menekültekkel szemben. Mi a globalizációban lehetőséget látunk és a magyar cégeket exportképes vállalatokká szeretnénk tenni. Hiszünk abban, hogy kell egy versenyképes magyar tőkésréteg, csak a jelenlegi nem az.

Sokszor az En Marche-hoz hasonlítják a Momentumot és vannak hasonlóságok. A bal-jobb ideológiákat hátrahagytuk, pro-Európa, hajrá globalizáció, startupok. Ezt hogyan nevezzük ideológiai szempontból? Most mondhatjuk, hogy centrista vagy jobbközép? Most segít, hogyha azt mondom, hogy ez egy jobbközép vagy balközép, miközben van egy csomó szociális vonulata?

Nem titok, hogy az En Marche kampánycsapatától ellestek különböző technikákat, viszont konkrétan Emmanuel Macron politikájával is egyet tudnak valamennyire érteni? Van ott is közös pont vagy kizárólag a kampányszervezés?

Van identitásbeli hasonlóság velük, de az minket nem érdekel, hogy milyen munkajogi reformot visz végbe Macron Franciaországban. Jártunk náluk Párizsban a meghívásukra, ők jártak a bodajki Nyitás Fesztiválon, a brüsszeli szervezeteink nagyon közeli kapcsolatban vannak egymással, sok a kapcsolódási pont. Mi a kampány szempontjából voltunk velük igazán kapcsolatban. Nyilván tanulmányoztuk, hogy milyen üzenetekkel operáltak, hogyan mozgatták az aktivistáikat és mi volt ott a politikai üzenet. Nagyon jól kampányoltak, de teljesen más a két formáció: az En Marche egy one man show, egy emberre épült, mi pedig egy több mint száz fős, fiatal, pályakezdő, egyetemista közösségből indultunk ki és nőttünk 1600 fősre. A Momentum brandje, ereje vagy ígérete sokkal erősebb, mint bármelyik személyé a Momentumban, és ez nagyon nagy különbség.

Fotó: FüHü

Milyen szintű kompromisszumra lenne hajlandó a Momentum, hogy más pártokkal együtt tudjon működni, illetve másoktól milyen kompromisszumot várna el? Mi az amiben egyáltalán nem hajlandó a Momentum engedni, ha arról van szó, hogy mondjuk együttműködjenek akár egy választókerületben, akár országosan?

A program tekintetében én személy szerint biztos, hogy kompromisszumkész lennék.

Vannak azért olyan dolgok, amikhez markánsan ragaszkodunk, például a jogállamiság visszaépítése, de ezt szerintem nincs aki ne mondaná a Fideszen kívül.

A politikai kultúra kérdése egy másik dolog. A társadalomszervezési szemléletmódunk, a szolidaritás, a teljesítményelvűség és a pozitív nemzetkép az, ami a mi politikánkban, társadalomképünkben megjelenik. Például az LMP-vel már önmagában gond, hogy beskatulyázzák magukat zöldnek és globalizációkritikusnak, az MSZP magát baloldalinak, a Jobbik pedig jobboldalinak. Mi nem szeretnénk ilyet.

Magyarországnak egy bizonyos fokú egységre van szüksége, egy új kiegyezésre, ha úgy tetszik. Ez a Momentum közösségében sikerült. Szerintem ezt a Momentum eddig hitelesen képviseli, első napjától kezdve, úgyhogy ebben nem nagyon tudunk engedni. Mi soha nem mondanánk le a több, mint kettőmillió Fidesz-szavazóról. Semmiképp. Hosszútávon az is fontos, hogy

amikor ez a rendszer összeomlik, nem szabad mindenkit száműzni Magyarország közéletéből, aki az emlőin nevelkedett szakmailag, politikailag, kulturálisan,

akárhogyan. Ezt értem új kiegyezés alatt és nem vagyok benne biztos, hogy erre minden politikai mozgalom vagy párt képes lenne. Nekünk képesnek kell lennünk, mert különben a saját országunk ellen teszünk.

Pottyondy Edina és Kádár Barnabás már hamarabb elbúcsúzott, most pedig Papp Gergő is távozott a pártból. Régebben azt nyilatkozta, hogy ez természetes egy mozgalom, illetve párt életében, hogy cserélődnek az emberek, pláne így az elején. Azt, hogy most a kommunikációs igazgató a választások előtt nem sokkal távozott, is ennek tartja?

Szerintem teljesen természetes, hogy egy fiatal politikai mozgalom életében vannak… nem útelágazódások, hanem egyszerűen konfliktusok. Tehát hogy a Momentum szerepét, jelenét, jövőjét máshogy látja az elnökség, az emberek és olyan tagok, akik ebbe beletesznek száz százalékot. Papp Gergővel volt egy nézeteltérés, de például Kádár Barnabás vagy Pottyondy Edina továbbra is Momentum-tagok, Kádár a jelöltünk is a II. kerületben.

Fotó: FüHü

Kár, hogy más pártok éppenhogy nagyon be vannak gyöpösödve – megint csak az MSZP-re gondolok vagy a Fideszre, bár ott van némi vérkeringés, de nagyon kevés. Nálunk fontos, hogy legyen, fluktuáció, mert sokan dolgoznak, önkéntes alapon, lelkesedésből és bizony elfáradnak az emberek, cserélni kell. Vannak konfliktusok, de szerencsére kevés.

Az elmúlt huszonhét évet gyakorlatilag kidobnák az ablakon. Nem félnek attól, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik?

Ez így nem igaz, akkor például ki kéne lépnünk az EU-ból is, meg a NATO-ból is.

Maradjunk a belpolitikánál. Voltak azért jó döntések, amiket megtartanának?

Elkezdett felépülni egy jogállami intézményrendszer, aminek a váza az megvan, a díszletek ott vannak, csak nincs tartalom bennük. A magyar politikai elit adós maradt a magyar embereknek azzal, hogy demokratikus példát statuáljanak.

Nem kellett volna közvagyont és közpénzt lopni, szolidárisnak kellett volna lenni a roma kisebbséggel vagy a szegényekkel, hinni kellett volna a versenyben és ösztökélni a magyar vállalkozásokat.

Nagyon sok magyar ember még mindig nem mozog otthonosan a demokráciában és a piacgazdaságban, ami egyébként a jelenleg ismert rendszerek közül a legsikeresebb.

A kérdés az, hogy hova jutottunk az elmúlt huszonnyolc évben: a szakadék szélére vagy azon is túl. Azt látjuk, hogy az elmúlt huszonhét év politikai elitje tönkretette Magyarországot és új, fiatal, becsületes és kompetens emberekre van szükség, hogy új alapokra helyezzük ezt az országot. Ezért jött létre a Momentum. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nagyon sokat tanulni az idősebb generációktól, vagy az elmúlt 28 évből, mert nagyon sok negatív tanulságot kapunk belőle. Ezért is hívtunk meg volt fideszes és LMP-s alapítókat, hogy átbeszéljük mik voltak náluk a hibák, mit kerüljünk el a Momentumban. Sólyom Lászlóval is volt szerencsém beszélgetni személyesen az elmúlt huszonhét évről, hogy mit csináltak jól, mit csináltak rosszul, nagyon fontosak számunkra ezek a tapasztalatok.

Tönkre lett téve ez az ország, lemaradtunk mindenkitől.

Mennyire terveznek előre? Készülnek forgatókönyvek arra, hogy mi lesz, ha a Momentum bejut a Parlamentbe, illetve mi lesz, ha nem jutnak be a Parlamentbe?

Arra nincs forgatókönyvünk, hogy mi lesz, ha nem jutunk be a Parlamentbe. Nagyon bízunk benne, hogy ki fog fizetődni ez a több, mint egy éves szakadatlan, alázatos munka, amit beletettünk a mozgalomba. Parlamenti pártként pedig meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a parlamenti politizálás és a mozgalom továbbépítése között, utóbbi javára.

Lefektettünk rengeteg alapot, körülbelül száz helyi szervezetünk van Magyarországon és mi vagyunk az egyetlen olyan politikai mozgalom, ami Európa összes magyarlakta nagyvárosában aktívan jelen van. Ez hihetetlenül nagy szó és nagyon fontos, amikor magyarságon és tudástranszferben gondolkodunk Európán belül. Haza szeretnénk hozni nagyon sok mindenkit és forradalmasítani szeretnénk a gazdaságot, a kultúrát és a társadalmat. Ez egy hosszútávú projekt, elsősorban ezt kell majd folytatni parlamenti pártként. Akár a biológia, akár a kompetencia szempontjából nézem magunkat, a Momentum a jövő.

Varsányi Bence-Németh Róbert

Balázs Péter: Ha Orbán marad, folytatódik Magyarország lemaradása

Kardos Ernő
-
5
Balázs Péter: Ha Orbán marad, folytatódik Magyarország lemaradása

Megalakult a „Válasszunk, 2018! „csoport, amely elsősorban azt tűzte ki célul, hogy az elbizonytalanodott szavazókat meggyőzze: a demokratikus ellenzéknek maradt esélye a választási győzelemre. Ehhez persze az is kell, hogy az ellenzékben politizáló pártok a siker érdekében képesek legyenek együttműködni, hisz a programjaik a legtöbb esetben hasonlóak, vagy kiegészítik egymást.

A „Válasszunk 2018” nevű szerveződést a rendszerváltás utáni kormányok 11 minisztere, vagy államtitkára alapította Balázs Péter, volt külügyminiszter vezetésével. A tagok között van Andor László uniós biztos, Bárándy Péter igazságügy miniszter, Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, Göncz Kinga külügyminiszter, Holoda Attila helyettes államtitkár, Lévai Katalin tárca nélküli miniszter, Mellár Tamás a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár, Raskó György mezőgazdasági államtitkár, Székely Tamás egészségügyi miniszter.

A csoport tagjai szerint ma egy kézben összpontosul a hatalom, amely megfojtja az egészséges versenyt nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is. De Balázs Péter biztos abban, hogy a Fidesz túlzott hatalmát meg lehet törni, ha mindenki elmegy szavazni.

 

A frissen megalakult csoport, a Válasszunk! 2018 nevű szerveződés inkább mozgalom, vagy – ahogy a sajtó írja – árnyékkormány, esetleg annak csak a magját hozták létre?

Mozgalomnak tekintjük magunkat, árnyékkormánya a pártoknak lehet, mi pedig nem kívánunk a politikai versengésben részt venni. Mi elsősorban a civil társadalmat akarjuk meggyőzni, hogy van még esély a választás megnyerésére, de ehhez el kell menni választani. Ez a legfontosabb, különben nem indul be a változás Magyarországon.

Ilyen mozgalom még nem volt a rendszerváltás óta. Céljuk inkább a választók felébresztése, vagy inkább a pártok rábeszélése az összefogásra?

Pillanatnyilag a pártok mintha késésben lennének a társadalom igényeihez képest. Együttműködés helyett a saját pozícióikat méregetik, egymással versengenek. Eközben a társadalom határozottabb cselekvést, előrelépést vár. Mi ezt az aktivitást szeretnénk segíteni annak érdekében, hogy a pártok ismerjék fel a választók igényeit.

Egyetértek azzal, hogy ilyen mozgalom még valóban nem jött létre a rendszerváltás óta, de olyan sem fordult elő az elmúlt évtizedekben, hogy ennyire eltávolodtunk volna a demokratikus értékektől, mint az Orbán kormány regnálása alatt.

Miután sokan hasonlóan értékelik a mai helyzetet, épp ezért érthetetlen, hogy a pártok mégsem tudnak, vagy nem kívánnak együttműködni az Orbán kormány leváltása érdekében sem. Lehet ezen a helyzeten változtatni?

Józan eszükkel az egyes pártok vezetői tudják, hogy együtt kéne működni, össze kéne fogni, de amikor a politikai mozgalmak a jövőt tervezik, akkor az első kérdés az, hogy bejutnak-e a következő parlamentbe, s ott milyen pozíciót tudnak szerezni. Sajnos ezek a rövidtávú szempontok bénítják a politikai cselekvésüket, tehát a hosszabb távú gondolkodásra kéne rábírni a szereplőket.

Komolyan mondja, hogy van esély arra, hogy az együttműködéstől ma elzárkózó pártok képesek lesznek erre? Létrejöhet egy teljes ellenzéki összefogás?

Nem vagyok benne biztos, hogy a következő napokban erre már készek lesznek, de ahogy majd közeledik a választás időpontja, úgy erre a lehetőségre is nyitottabbak lehetnek. Talán ha hallgatnak a választóikra, akkor jobban meggondolják az együttműködés lehetőségeit. Nem lehet tartósan nagy szakadék a választók elvárásai, akarata és a pártok cselekvése, viselkedése között.

Amikor az ellenzéki pártok együttműködéséről beszél, akkor számít a nagy sietséggel középre tartó Jobbikra is?

Alapvető politikai kérdésekben a Jobbik olyan álláspontot foglal el, amihez a demokratikus oldalról nincs átjárás. Tehát amikor az ellenzéki pártok a hosszú távú jövőjüket, a kormányzást tervezik, akkor esélytelennek látom, hogy a Jobbikkal együttműködjenek.

Akkor sem, ha a korábbi szélsőséges és rasszista párt elfogadja azt a nyolc pontot, amelyben önök Magyarország újjászületési tervét igyekeztek összefoglalni?

Ha elfogadnák, akkor az már nem is a mai Jobbik lenne. Akkor talán már más nevet is kéne választaniuk, hogy a politikai stratégiaváltás valóban hiteles legyen.

Az önök mozgalma 11 alapítóból áll, mindenki volt már kormánytag; van, aki az MDF idején, mint Raskó György. Mások a szocialista időszakban, mint Göncz Kinga vagy Bárándy Péter, de olyan is akad Mellár Tamás személyében, aki a Fidesz idején vállalt fontos posztot. A mozgalom sokszínűsége azért szükséges, hogy demonstrálják: az Orbán kormány leváltása nemzeti érdek?

A sokszínűséggel az egész társadalomnak, tehát a választóknak és a politikai pártoknak egyaránt példát akarunk mutatni. Van ugyanis mód arra, hogy a különböző hátterű, beállítottságú emberek összefogjanak és együtt lépjenek fel egy olyan tendenciával szemben, amely veszélybe sodorja az országot. Minket is a közös aggodalom, a közös felelősség hozott össze, amit az ország sorsáért valamennyien érzünk.

Lehet, hogy a ma még Orbán hívő, jobboldali érzelmű választókat akarják meggyőzni, hogy a Fidesz kormány ártalmas az egész ország számára?

Mindenféle pártállású választóhoz szólni akarunk. Közöttük sokan eddig is kritikusan nézték a kormányzat munkáját, őket aligha kell meggyőzni, nekik legfeljebb reményt akarunk adni, hogy lehetséges a változás! Szép számmal vannak olyanok, akik sokáig hittek Orbán politikájában, ámbár ma már egyre kevesebben vannak. Nagyon fontos elérni azt a határozatlan tömeget, amely el sem menne szavazni, ha nem kapna újabb impulzusokat, újabb bátorítást.

Sajtó nélkül el tudják érni e kívánt tömeget?

Bizonyos nyilvánosság azért még megmaradt, de vannak olyan szervezetek, körök, esetleg pártok, amelyek csatornáin mi is megpróbálunk üzeneteinkkel eljutni a társadalomhoz. Egyébként a mi csapatunk sokszínűsége arra is jó, hogy kapcsolataink kiterjedtek, s ily módon elég széles rétegeket el tudunk érni.

El tudják mondani például azt, hogy ki legyen Orbán Viktor kihívója, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje?

A jelölés nem a mi dolgunk, a pártoknak van kormányfő-jelöltjük, talán túl sok is.

Egy időben az ön neve is forgott…

Igen, de ez csak néhány ember szándéka volt, döntés nem született róla.

Ma Karácsony Gergely és Szél Bernadett hivatalosan is jelölt, van, akivel egyetértenek?

Ismétlem, ezt a pártok erőviszonyai fogják eldönteni. Mi azt mondjuk, hogy elsősorban mandátumokat kell szerezni, mert csak az egyéni kerületek megnyerése esetén van esély a többség megszerzésére. Csak ezután képes az ellenzék közös kormányfőt jelölni, addig csupán listavezetők vannak, akiknek mindegyikével szimpatizálunk.

Azt már korábban bejelentette Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hogy februárig kialakítja saját árnyékkormányát. Az önök mozgalmából, a V2018-ból is választhatna minisztert?

Mindenki önálló, autonóm személyiség, tehát ezt a döntést mindenki saját maga hozza meg.

Ön például vállalna külügyminiszterséget?

Én biztosan nem, mert a mozgalmat akarom szervezni, természetesen másokkal együtt.

A mozgalom megalapítását bejelentő sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy azt is eredménynek tartja, ha sikerül a Fidesz 2/3-os többségét megakadályozni. De mi kellene az ellenzék biztos győzelméhez?

Minél több mandátumot megszerezni a választási körzetekben. Vannak komoly számítások arra, hogy ez az alapvetően igazságtalan választási rendszer, amely a töredék- és maradék szavazatokat a győzteshez csatornázza, egy ponton már a Fidesz ellen fordulhat, ha a sokféle ellenzéki kezdeményezés egy irányba húz.

A Választás 18! nevű mozgalom 8 pontban kidolgozta a reményeik szerint újjászülető Magyarország célkitűzéseit. Benne szerepel a mindenkire érvényes létbiztonság, az elérhető egészségügy, versenyképes oktatás, piaci viszonyok, társadalmi párbeszéd, elkötelezett uniós tagság. Lesz ennél bővebb programjuk is?

Az a szándékunk, hogy mind a nyolc pontot részletesen is kidolgozzuk, s további területekre is nemzeti minimumprogramokat készítünk. Sok pártprogram készült, s szeretnénk mindenkit ráébreszteni, hogy a demokratikus oldalon lévő pártok elképzelései között több az azonosság, több a megegyező, mint a különböző elképzelés.

A Modern Magyarország Mozgalom alapítójától, Bokros Lajostól származik az elképzelés, hogy a pártoknak szövetkezni kéne a demokrácia, a jogállam helyreállítása érdekében. És ha sikerül, újra külön indulhatnának. Ezzel egyetért?

Alapvetően igen, ez egy demokratikus gondolat. Viszont a Jobbik aligha tudna együttműködni a többi párttal.

Mi történik, ha a demokratikus ellenzék elbukja a választást, és nyer a diktatúrába hajló Fidesz? Mi lesz ennek a nemzetközi megítélése, mi lesz az ország sorsa, s persze mi lesz a Választás 18 nevű mozgalommal?

Ha az Orbán rezsim marad, akkor folytatódik az ország lemaradása, leszakadása és elszigetelődése. Még jobban kiszorulunk Európából, és a következő nemzedékek esélyei is veszélyeztetjük, ami semmiképp nem lenne jó. Ezt kéne megérteni a szavazó polgároknak. A mi mozgalmunk végigcsinálja kampányidőszakot, remélem, ez meglátszik majd az eredményeken is. Ha látunk további feladatot az önkormányzati, vagy az európai választással kapcsolatban, akkor együtt fogunk maradni.

Párkányi Orsi: Ne hagyd, hogy a kudarcok megbénítsanak

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Párkányi Orsi: Ne hagyd, hogy a kudarcok megbénítsanak

„Teljes bizonytalanságban próbálsz valami újat létrehozni, korlátozott erőforrásokkal, a kreativitásodban bízva, hittel magadban és a célban. Ennyi. Ezt az élet nagyon sok területén lehet alkalmazni, az üzleti élettől kezdve a politikán át a magánéletig” – így foglalja össze a startup lényegét Párkányi Orsi, egy, a nemzetközi médiaérdeklődésnek köszönhetően világszerte ismert startup ötletgazdája, elindítója és működtetője. A két éve elstartolt JoinMyWedding (Csatlakozz az esküvőmhöz) indiai esküvőket tesz látogathatóvá külföldi turistáknak, akik szinte családtagként belülről ismerhetik meg a tényleg színpompás és különleges – több napig tartó – ceremóniát. Piaci rést találtak meg ezzel a különleges – a kínálatot, azaz a nyitott esküvőt kínáló és a keresletet, azaz az erre kíváncsi turistákat összehozó – amolyan egzotikus – szolgáltatással, nem véletlen, hogy a BBC és  CNN is foglalkozott már a céggel. Az ötlet különleges, de az ötletgazda, Párkányi Orsi gondolatai között is van sok különleges. Már eleve az, hogy a szobája falán egy úgynevezett Vision Board vonzza a tekintetet: a céljait főként képekben rögzítve így tudat alatt is álladósul, hogy mit szeretne elérni. Mert hisz az önbeteljesítő gondolat erejében. Többek között abban is…

 

Amennyire ismerem a munkásságát, Ön nem tipikus üzletasszony, hogy úgy mondjam – ha egyáltalán van ilyen kifejezés –  annak is a startup-os fajtája. Értem ez alatt azt, hogy nem tipikusan élte–éli az életét, miként nem tipikus üzleti modelleket indít az útjára, s nem tipikus az elképzelése sem a világról. Ezt látták meg Önben azok, akik az Ön – a világban médiatéren legalábbis már befutott startup-ja, a JoinMyWedding (JMW) mögé álltak? 

Ami most történt, az az életfilozófiám alapján szinte természetes: azt vallom ugyanis, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat. A legutóbbi, december közepéig tartó, három hetes indiai üzleti utam nem csak amiatt volt sikeres, mert az idegenforgalomban az egyik legnagyobbnak számító nagyágyú mögénk állt tanácsadóként, hanem amiatt is, mert nagyon sok mindenre rádöbbentett az eddigi életutamat illetően. Összeállt a kép: az életfilozófiám alapján nagyon sok minden a helyére került. Én mindig is utazni szerettem volna, új emberekkel ismerkedni,  új világokat felfedezni és pozitív hatással lenni sok ember életére: színpadra vágytam – eredetileg színésznő, énekesnő szerettem volna lenni; s mindig is olyan munkát képzeltem el magamnak, amelyben nincsenek főnökeim. S megteremtettem magamnak azt a lehetőséget, amely mindezeket egyesíti. Mert vallom – s így is élem az életem –, hogy a dolgok úgy tudnak történni, ahogy én azokat vezérlem.

Mert hogy minden a saját döntéseim függvénye, annak, hogy a céljaim eléréséhez vezető úton milyen választásokat, döntéseket hozok, merre indulok el, mibe teszek figyelmet és energiát.

Hiszem, hogy ha valamire nagyon ráfókuszálunk, ami a mi utunk és szívünk igazi küldetése, akkor a világegyetem is összefog, és segíti a sikert.

Minden sikeres, amibe belevág?

Félreértés ne essék! Nekem is voltak, vannak és bizonyára lesznek kudarcaim, de utóbb mindig rádöbbenek arra, hogy a kudarcok sem véletlenek, azokból is okulhat, tanulhat az ember, ami szintén visz előre. Ami azonban alapvető – s ezt tanultam meg a sikeres emberektől –, hogy nem kifogásokat kell keresni a nehézségek idején, hanem a megoldás útjait. A mostani indiai üzleti utam nagyon sok szempontból igen fontos volt a JMW és az én számomra is, a többi között azért mert most értettem meg igazán, hogy miért is bukik a legtöbb vállalkozás – hiszen bukik, nekem is volt kudarcom, nem is egy – ez ezzel jár. Feladod vagy nem adod fel – ezen állhat vagy bukhat. Azzal együtt is így van ez, hogy természetesen vannak objektív okok, amin megbukhat egy még oly jó ötleten is alapuló, s jól összerakott vállalkozás is. De az ember a zsigereiben érzi, hogy mikor és mi fog működni.

Csak hallgatni kell a belső megérzésekre és haladni előre, nem hagyni hogy a pillanatnyi kudarcok megbénítsanak minket.

Nekem már több olyan sikerem volt az életben, amikor ugyan a cél ott lebegett a cél a szemem előtt, de az is látható volt, hogy a kudarc szinte be van kódolva, de én kitartottam, s végül elértem, amire vágytam. Ilyen volt például az ausztrál állampolgárság, aminek a megszerzését nagyon sokan menet közben, a sok-sok nehézség miatt – feladják.

Akkor kezdjük az elején: hogyan és miért került Ausztráliába?

Tanulni mentem ki, 2005-ben. A Műegyetem műszaki menedzser szakára felvételiztem itthon az érettségi után, a választásom egyetlen szempontja az volt, hogy ott kínálták a legtöbb ösztöndíj-lehetőséget külföldön. Amint megkezdődött az oktatás, az első napon végignéztem a táblára kirakott összes lehetőséget, s kiválasztottam azt – az ausztrált –, amely teljes ösztöndíjat kínált, s fizetett mindent. Nagyon tudatosan készültem a pályázatomra: felkerestem az ösztöndíjat korábban elnyerteket, kifaggattam őket, hogyan kell megkapni. Más szóval, stratégiában gondolkodtam. Évente egyetlen magyar diák kaphatta meg, amikor jelentkeztem, én lettem a befutó. Amikor a hírt közölték velem, akkor azt is hozzáfűzték, hogy azért esett rám a választás, mert én akartam a legjobban azt az ösztöndíjat.

Az ilyen akarás Magyarországon még mindig negatív megítélés alá esik, erőszakosnak, nyomulósnak tartják azt, aki nagyon szeretne valamit elérni, és tesz is érte, ezt az ausztrálok – és sokan mások – pozitívnak tartják,

és többre értékelik a motivációt és az eltökéltséget, mint akár a képességeket. Ez volt egyébként az, ami miatt menekültem itthonról.

De ez még messze van az állampolgárságtól, ez csak tanulóvízum.

Miután ausztrál állampolgárságot szerettem volna szerezni – s nem feltétlen férjhez menés útján –, a diploma megszerzése után doktori ösztöndíjat szereztem, s elindítottam a letelepedési engedély megszerzésének a procedúráját. Miután nem volt kötelező bejárni az egyetemre, ez idő alatt kezdtem el vállalkozói fórumokra járni, s akkor döbbentem rá, hogy

mennyire nagy a nemi aránytalanság, szinte csak férfi vállalkozóval találkoztam a legtöbb technológiai üzletági rendezvényen.

Közben a letelepedési engedély megszerzése után különféle vállalkozásokba fogtam – sokat buktam is, például pogácsasütéssel és gyöngyfűzéssel próbálkoztam –, de közben egyre erősödött bennem a gondolat, hogy valamifajta fórumot kellene teremteni a női vállalkozók számára, ami ott sem létezett még ekkor. Pedig szükségünk van egy olyan közegre, ahol egymást tudjuk támogatni: hiszen fontos a támogatás és ezt nem feltétlen a családtól kapják meg a vállalkozók, hiszen a család természetesen félt bennünket, a barátok jó része pedig – akár tudat alatt is – azért nem feltétlen támogató, mert egy esetleges siker megkérdőjelezheti a saját életválasztásának, -vitelének a létjogosultságát. Saját magam is szerettem volna körbevenni egy olyan közösséggel, amely engem is támogat a törekvéseimben. A közösségépítésben pedig mindig is erős voltam – meg tudok határozni értékeket, s magam köré tudok gyűjteni embereket. Igaz, megosztó a személyem, de azt hiszem egy vezetőé mindig is az. Így indítottam az útjára a Nők, mint vállalkozók szervezetet is anno Ausztráliában.

Az, hogy a nőkre, a női vállalkozókra tett, az azt jelenti, hogy feminista lenne?

Tény, hogy a női téma a szívügyem. Nem szűkíteném le a női vállalkozókra a kört, általában a nők szerepvállalásának az előmozdítása fontos a számomra. Amikor jó egy éve – személyes, elsősorban is családi okokból – hazaköltöztem, megpróbáltam tenni az ellen a számomra kifejezetten felháborító tény ellen, hogy az élet szinte minden területén – az üzleti életben és a politikában is – mennyire el vannak nyomva a nők Magyarországon. Ami az előbbit illeti – például egy startup rendezvényre a férfiak zöme el sem megy, ha csak női előadókat hirdetnek, az utóbbit pedig ragozni sem kell: Magyarország egyike azon nagyon kevés országnak a világon – még a harmadik világban is ritkaság számba megy ez –, amelynek a kormányában nincs női miniszter, s megnézhetjük az Országgyűlést is, a képviselőknek csak a durván tíz százaléka nő. Gondoltam, változtatni kellene:

megkerestem a pártok női politikusait – be is jutottam hozzájuk, mert ebben nagyon jó vagyok –, s megpróbáltam őket egy asztalhoz ültetni, beszélgetni a női szerepvállalás erősítéséről. És falakba ütköztem.

Elszomorít, hogy azok az emberek, akik elvben az országért dolgoznak, egyszerűen úgy döntenek, hogy esélyt sem adnak az egymással való kommunikációra egy adott témában! Ez számomra érthetetlen és elfogadhatatlan. Nehezen, de végül elengedtem ezt a politikai dolgot, viszont amikor hívnak, szívesen megyek és előadok, megszólalok a témában. És nagyon sok pozitív élmény is ért,  idehaza is sok nő és férfi küzd a sztereotípiák és a megkülönböztetés ellen.

De hát most van női miniszterelnök-jelölt, az LMP-s Szél Bernadett személyében…

Nagyon örülök, hogy ilyen példa is van. Bízom abban, hogy a választások során általában is szempont lesz, hogy a nők erőteljesebben képviseljék magukat. Most bizakodom, hiszen van egy esély, a jövő évi választás.

Azt említette, hogy családi okokból költözött vissza Magyarországra. De a legújabb projektje, a JoinMyWedding.com nemzetközi projekt. Hogyan illeszti össze ezt a kettőt?

A családi okok mellett volt több más is, ami miatt váltani akartam. Egyrészt Ausztráliában megtanultam, hogy tíz év után szükség van arra, hogy az ember kilépjen addigi életéből. Ott ezt az úgynevezett sabbaticallal oldják meg: ha valaki tíz évet már lehúzott egy munkahelyen, akkor sok helyen kap egy év fizetett szabadságot arra, hogy csináljon, amit akar, szerezzen új impulzusokat, s amikor visszatér, akkor új motivációval fogjon munkába. 11 évet töltöttem Ausztráliában, a személyes célomat, az állampolgárságot elértem, az üzleti elképzelésemet – női vállalkozói szervezet elindítását – megvalósítottam, működtetéséhez már nem kellettem, éreztem, hogy én abba már több értéket nem tudok beletenni. Egyébként korántsem biztos, hogy itt ragadok Magyarországon – az elkövetkező időszakban szerintem többet fogok külföldön, jelesül Indiában tölteni, mint itthon.

Azt már említette, hogy mindig olyan életet szeretett volna, amelyben nincs főnöke, s köze van az utazáshoz, az új emberek megismeréséhez. Innen a JMW ötlete? Nem félt, hogy egy tejesen új ágazatba, az idegenforgalomba vág bele egy vadonatúj koncepcióval, mindezt tapasztalatok nélkül?

Nyolc évet töltöttem a startup világában Ausztráliában és itthon, több tízezer dollárnyi tanfolyamot végeztem el –  legtöbbször barterban, partneri viszonyban –, meginterjúvoltam mintegy félszáz sikeres startup-ost, blogot és videoblogot vittem a témában – szerintem alaposan felkészültem a startupra. Voltak kudarcos kísérleteim nekem is, de vallom, hogy

a bukásokból tanultakat hasznosítva, a legközelebbi vállalkozást már ugyanarra szintre könnyebben tudom felvinni és ezáltal mindig előbbre és előbbre jutni.

Különben is, minden valamiért történik, minden – a kudarc is és a siker is – egyszer új értelmet nyer. Például ma már látom, hogy az ausztrál női vállalkozói szervezettel elért munkámnak köszönhetem, hogy a JMW számára nagyon sok kapu kinyílik szerte a világon. A mostani indiai utamon összesen csak három nap kellett, hogy az idegenforgalomban meghatározó cégek első emberei fogadjanak, meghívjanak magukhoz, s felkeltsem az érdeklődésüket a vállalkozásom iránt. Egyébként az, hogy minden mindennel összefügg azt is jelentheti, hogy a JMW nem a végcél, az csak egy nagyobb cél részének bizonyul majd.

 

Az ötlet, az elképzelés tehát megvolt. Hogyan indult el a vállalkozás?

Két éve indultunk, Amerikában vagyunk bejegyezve, Magyarországról dolgozunk, de szükség esetén sokat vagyunk külföldön is, jelesül Indiában.

Egy tipikus startup trükkel indultunk: elkészítettük a honlapunkat, s feltettünk rá egy nem létező török esküvőt, amit mi találtunk ki. Ezt gyakran csinálják a startuposok, hiszen amíg üres a platform, senki nem érdeklődik a termék, a szolgáltatás iránt, valamint nem is látszik hogy mi is akar lenni.

Kitaláltunk tehát egy esküvőre készülő párt, a történetüket. Az, hogy elterjedt a híre, az a médiának köszönhető. Először egy külföldi blogger fedezte fel a JMW-et, s írt rólunk, a híre pedig eljutott egy indiai helyi rádióba is, amikor már megvolt az első igazi, regisztrált, egyébként indiai esküvőnk is. Az egy úgynevezett közösségi esküvő volt – Indiában szokás, hogy ha vidéken egy gazdag ember férjhez adja a lányt, akkor egy kalap alatt, az esküvő mentén több párnak is lehetővé teszi az amúgy borzasztóan költséges esküvő megtartását. A sztorinkat azután felkapta az egyik legnagyobb indiai országos napilap, a Hindustan Times, s ekkortól szinte futótűzként terjedt tovább, foglalkozott velünk később a nemzetközi sajtó, nem is akármilyen szinten, egyebek között a BBC és a CNN is megkeresett minket. Jópofa történet, hogy valakik teljesen lemásolták a JMW-t, ez is bekerült a médiába de szóltak nekünk – mi felvettük a kapcsolatot velük, s el is tűntek  színről. Egyelőre indiai esküvőkre szervezünk rá külföldi látogatókat.

Hogyan áll a cég?

Két-három év legalább kell ahhoz, hogy egy startup belendüljön. A hosszú távú célunk az, hogy C2C modellben (párok és utazók között közvetlenül) működjön, sok felhasználóval, az egyik oldalon az esküvői kínálattal, a másikon pedig a turistákkal. Vannak angyalaink – fejenként 5-10 ezer dollár értékű befektetéssel, zömmel egyébként magyarok. Érzésben most körülbelül ott tartunk, mintha a sivatagban menetelnénk, folyamatosan a képünkbe fújná a szél a homokot, egyre szomjasabbak vagyunk, s alig várjuk, hogy a hátunk mögül érjen minket a szél. Ez tipikus startup érzés.

De folyamatosan haladunk előre: ma már tisztábban látjuk például, hogy milyen további piaci réseket érdemes megcéloznunk.

Rájöttünk arra, hogy több kategóriában érdemes összeállítani a kínáltunkat. Például a business (üzlet) és a pleasure (szórakozás) szavakból összeállított  „Bleisure” utazók körében egybeesik a fizetőképes kereslet és az érdeklődés: egy üzleti úton több napig Indiában dolgozó ember az estéjét szívesen tölti a fogadó ország jellegzetességeinek a felfedezésével – a részvétel egy indiai esküvőn tipikusan ilyen. Ennek  éppen úgy megvan a piaca, mint a tematikus élményalapú utazásnak, amikor egy esküvő köré szervezik meg a turistautat. És vannak emellett a backpack (hátizsák) és a flash (villanás) szavakból összerakott „flashpacker” utazók számára kínált élményutak, amelyek a köztes kategóriára esnek, nem Hilton- s nem is hostel-szintű szállással és ellátással.

Hány országból utaztattak már embereket indiai esküvőre?

20-25 országból érkeztek eddig vendégeink, köztük magyarok is.

Igen sok minden csinál egyszerre. A JMW mellett előadásokat tart meghívott előadóként, s online üzleti coaching kurzust is indított. Ez utóbbit miért?

Mert arról beszélek, amit csinálok. Nagyon élvezem, teljesen kikapcsol, s heti pár órámat veszi csak igénybe. Ráadásul miközben másoknak is segítek, nekem is segít megfogalmazni, kikristályosítani a saját dolgaimat. Eleve össze kellett raknom a tízhetes online business coaching-kurzus anyagát, amiben a startup metodológia éppen úgy helyet kapott, mint a best practice példái, az azokból leszűrhető tanulságok. Ki kellett találnom a heti élő webinar  modulokat, témákat, feladatokat. A résztvevők eleve egy saját üzleti ötlettel jönnek, azt teszteljük, s elindításához nyújtok segítséget. A közös mellett heti egy személyes coaching lehetőséget is kínálok a résztvevőknek. Nyolc emberrel indultunk, és az új évben startol a következő kurzus új startupperekkel.

A kurzus ideje éppen elég arra, hogy a saját ötleteden keresztül megtanuld, hogy kell startupot indítani. Ha egyáltalán az az eredmény, hogy érdemes időt, energiát és pénzt beletenni az adott ötlet megvalósításába.

Ha jó módszertannal megyünk végig, akkor ugyanis az is kijöhet a végén, hogy nincs értelme belevágni az adott ötlet megvalósításába, ez pedig sok pénzt, időt és fájdalmat spórolhat meg. Viszont mivel végigvezetjük az ötleteket egy jó és működő tematikán, ezt bármikor új és új ötletekkel is meg lehet csinálni, ezért érdemes ezt megtanulni.

Ez mindent összevetve napi 24 órás elfoglaltságot jelent, sok időt külföldön. Mindez hogyan egyeztethető össze a családdal?

Nálam ilyen probléma nincs, a kettő nem válik külön. Ha majd akarok gyereket, akkor majd beleillesztem, valószínűleg persze azt sem hagyományos modellben fogom tenni. Jelenleg alternatív kapcsolati modellekkel kísérletezem, ami egyre népszerűbb a mi generációnkban. A hagyományos modellel számomra az is baj, hogy bele van kódolva a másik megcsalása, ez pedig nem vonzó a számomra. A poliamoria például egy érdekes irány, de ki kell próbálni és megtapasztalni. Tovább megyek, számomra baráti körben gyereket nevelni szintén vonzó.

Én azt nézem, hogy nekem, velem mi működik, nem pedig azt, hogy mit fogad el leginkább az adott társadalom. Persze ez nehezebb út és nehezebb társakat is találni hozzá.

A kitaposott, elfogadott utak elfogadása egyszerűbb, mint amikor nem csak leköveted az utat, hanem megkeresed a saját utadat – ez utóbbi mögött nagyon erős önismeretnek kell lennie. Ilyen megközelítésben pedig a vállalkozás is hasonló. A startup tapasztalatot és ismeretet nem csak az üzleti világban, hanem az élet minden területén lehet használni, a magánéletben, a politikában is. Leegyszerűsítve: teljes bizonytalanságban próbálsz valami újat létrehozni, korlátozott erőforrásokkal, a kreativitásodban bízva, hittel magadban és a célban. Ennyi. Ezt az élet nagyon sok területén lehet alkalmazni. A startuposok sem elsősorban üzleti vállalkozásként tekintenek magukra, hanem hisznek a hatásban, még akkor is, ha nincs épen közvetlen üzleti haszon. Nem véletlenül mondják: to start – to make  a difference, azaz: elkezdeni és változást indukálni.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan