Featured

Riadó Ukrajnában a brutális orosz támadás miatt

Katonai célpontok mellett Ukrajna energiahálózatát támadta az orosz légierő, amely megsemmisített két F 16-os amerikai vadászgépet is Ivano-Frankivszkban. Putyin már korábban válaszcsapást jelentett be az ukrán hadsereg kurszki akciója miatt. A 10-15 ezer fős ukrán haderő orosz területen nyomult előre – először a két és féléve tartó háború kezdete óta. Egyidejűleg az ukrán légierő drónokkal támadta Moszkvát.

Putyin közölte, hogy ezek után semmiféle béketárgyalásról sem lehet szó Ukrajnával. Mindkét országtól, de különösen Ukrajnától hatalmas áldozatokat követel a háború, amely megnyerhetetlen, de mind Moszkva mind Kijev ennek ellenére egyre intenzívebben harcol, és elvet mindenféle kompromisszumot. Putyin elnök Trump győzelmére vár, mert tőle reméli a háború befejezését. Az ukránok abban bíznak, hogy a demokrata adminisztráció folytathatja Washingtonban, és az Európai Unió továbbra is maximálisan támogatja őket. Kérdés, hogy ebben nem kell-e majd csalatkoznia Ukrajnának, mert az amerikai közvélemény nem helyesli a katonai költségvetés fokozását. Németország a maga részéről jelezte, hogy jövőre csak kevesebb pénzt szánhat Ukrajnának, mert a költségvetési korlátok nem tesznek többet lehetővé.

Van-e esély a békére vagy legalább fegyverszünetre?

Zelenszkij elnök újabb békekonferenciát szeretne, melyre meghívnák Oroszországot is. Putyin válasza ismert. Kuleba ukrán külügyminiszter elutazott Pekingbe, mert Kína korábban két béketervet is előterjesztett – minden eredmény nélkül.

“Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy ne legyenek újabb háborúk, vagy ha valahol mégiscsak elkezdődik, az érjen véget minél hamarabb” – írja Andor László a Mércében. Az egykori brüsszeli biztos rámutat arra, hogy “az új biztonságpolitikában a keleti európai háborúskodás jelenik meg normál állapotként.”

Andor László hozzáteszi:

”Lengyelország már már eszelős módon a GDP 4%-ára emeli a hadikiadásokat.”

Értelmetlen háború? A 92 éves Szinetár Miklós értelmetlennek nevezte az orosz-ukrán háborút, az Élet és Irodalom meg is bírálta ezért. Ferenc pápa is hiába emel szót a béke mellett.

Ehelyett “az újabb erőfeszítésekre és áldozathozatalra buzdító háborús propaganda minden oldalon használja a romantika eszközeit, blokkolja a komplex gondolkodást, sematizál és butít” – írja Andor László az orosz – ukrán háborúról a Mércében.

Identitás

A nemzeti identitás totális támadás alatt áll a politikában is, a sportban, a médiában, a szórakoztatóiparban, mindenütt. Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér. Muszáj patriótaként kiállnunk a hazánk és a nemzeti identitásunk mellett, mert egyébként felemésztik a támadások. Ugyanez a helyzet a nemi identitás kérdésében is. Én még abban a világban születtem, és Magyarország még abban a világban is van, ahol úgy tudjuk, hogy az ember vagy férfi, vagy nő. Nyugaton már úgy gondolják, hogy az ember nem bináris lény… Hanem akkor micsoda? Itt óriási bajok vannak, kérem. (O.V.)

Hát ja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy O.V. szerint az „adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre”, kristálytisztán áll ellőttünk a kispolgár-középparaszti gondolkodás, annak minden szépségével együtt.

Az ilyen gondolkodás azonnal észreveszi, hogy a világ bonyolultsága óriási bajokat okoz (neki), mely bonyolultságot az óriási bajok megszüntetése céljából csak megfelelő miniszterelnöki intézkedésekkel és Alaptörvény módosításokkal lehet a szükséges primitív szintre visszacsinálni. Olyan primitívre, ami már egy kispolgár-középparasztnak is érthető. A bajok száma ezzel lenullázható.

Tényleg lenullázható, de sajnos csak itthon, mert a primitivizálás miatt jelentkezik egy további gond. A „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben (ugyancsak O.V.)” önmeghatározásból kiderül, hogy a miniszterelnök alaposan leegyszerűsített észjárása a bonyolultabb gondolkodású politikusok számára értelmezhetetlen. Itthon ugyan jól elvan vele (a miniszterelnöki agyvihar fő helyszíne minden évben Tusványos), de a nemzetközi kapcsolatainkban emiatt folyamatosan jelentkezik egy kövér problémahalmaz, melyet tovább növel miniszterelnök urunk harcos mivolta, akinél fő tárgyalási kellék a koki és a saller. Utóbbiak alól természetesen mentesülnek az olyan országok politikusai és egyéb nagyemberei, amelyek atomerőművet hiteleznek+építenek az országnak, amelyektől földgáz energiahordozót kapunk, amelyek akkumulátorgyárakat telepítenek hozzánk, és amelyek pocsék hitelképességünk ellenére hitelt nyújtanak nekünk. Ezekkel ugyanis kötelező módon nagyon jóban kell lennünk, és ezt (végre valami!) a miniszterelnök úr teljesíti is.

Egy kivétel azért akad, ugyanis meglepetésre egy olyan nagy, tengerentúli ország elnökjelöltjével is jóban van, amelytől nem várhatunk sokat (pláne sok jót nem), még ha a jelölt elnök is lesz, akkor se.

Ma már a nemzeti identitás nem genetikus alapú, mert a különböző törzsek az évezredek alatti nagy kavargásban annyira egyformák lettek, hogy például

Magyarországot a szomszédaitól gének alapján nem lehet megkülönböztetni.

Ebből következően a magyarság ma már nem egy emberfajta, hanem egy kultúrkör, és az, hogy van egy ország, amelyben nagyrészt magyarok élnek, és a magyarok nagyrészt itt élnek, inkább hátrány, mint előny. Különösen, ha az ország miniszterelnöke tíz körömmel kapaszkodik a nemzeti jellegbe, azaz élesen megkülönbözteti magát (a kétharmad miatt ő Magyarország személyesen) minden más országtól, és nem az összefogás, a kompromisszumkész együttműködés, a baráti kapcsolat jellemzi, hanem a kivagyiság, a lenézés és a tapodtat sem engedés.

Mi, Magyarország választópolgárai (plusz néhány másik ország polgárai, akiket Orbán a magyar állampolgárság megadásával felkért, hogy szavazzanak rá) a kétharmaddal igazi szuverénné választottuk őt, azaz azt csinál, amit akar. A baj az, hogy csinálja is, ezért jelenleg minden szempontból igencsak ramaty helyzetben vagyunk, kivéve a NER kedvezményezetteket, meg a környező országokban élő kettős állampolgárokat, mert utóbbiaknak aztán tökmindegy, hogy mit csinál itthon Orbán. Egyáltalán nem érinti őket. Megszavazták, oszt annyi, újabb négy évig nem kell vele foglalkozniuk. Akkor majd újból megszavazzák.

Gyengébb agyi képességűek, akiknek kisebb közösségekben sikerült szuverénségre vergődniük, néha azt hiszik, hogy nagyobb közösségben is szuverénkedhetnek. Tipikus példája a macsó, aki otthon veri az asszonyt meg a gyereket, mert erősebb náluk, és mikor a verés után elmegy a kocsmába, az otthoni diadal következményeképpen úgy gondolja, ott is ő a mérvadó. Általában hamar kiderül, hogy nem, és ebből hátrányok származnak, mivel a kocsmában sem szeretik az asszony- és gyerekverőket, és a csapos sem ad neki több ingyensört. Erre a szuverén persze úgy tekint, hogy nem ám őt támadják személyesen, hanem a családját fosztják meg attól a kis ingyensörtől, mely aljas támadást hős családfőként neki kell elhárítania, és kiverekedni az ingyensör további szolgáltatását (amelynek a döntő részét ő meg a haverjai fogják meginni). Így aztán állandóan a támadásokról hablatyol.

Ma senki sincs veszélyben azért, mert magyar. Senki nem akarja sem elpusztítani, sem más nemzet lányává-fiává átnevelni, azaz a „nemzeti identitás támadás alatt álI” szöveg akkora átverés, hogy a MOL torony eltörpül hozzá képest, azt ugyanis nem hiszem, hogy akad normális ember, aki komolyan így gondolná.

Közelebbről vizsgálva a miniszterelnöki szöveget, a következők mondhatók.

  • Nemzeti identitás totális politikai támadása”: ez alatt derék szuverénünk valószínűleg azt érti, hogy az EU át akar csoportosítani adott számú, idegen nemzetiségű migránst hozzánk, hogy kicsit tehermentesítse azokat az országokat, ahová sokan érkeznek. Orbán képtelen megérteni, hogy nem befogadni kell őket, hanem lefolytatni az eljárást (úgysem marad itt senki, még ha beengedjük őket az EU-ba, akkor se – majd hülyék lennének). Ebből következően, ha valaki a migránsoktól féltené nemzeti identitásunkat, annak a szellemi képességeiről inkább nem nyilatkoznék. Az orosz meg a belorusz kémek úgyis nemsokára kétszer annyian lesznek, mint az itt maradt migránsok. Egyébként is, ha valaki ennyire nem akar migránsokat látni, akkor embercsempészt csak akkor enged szabadon, ha már a rablógyilkosok is mind elhagyták a börtönt. Nemhogy ezrével!
  • Nemzeti identitás totális támadása sport vonalon”: hát igen. A Shaolin testvéreket elvitte Kína, Rapport Richárdot meg lenyúlta Románia. Hja, kérem, a pénz az pénz, azért néha változhat az identitás. Volt még támadás persze, ezen kívül is, például a BL selejtezőn nem ítéltek meg egy szabadrúgást a Fradi javára, mert a csapat magyar (a kapusa például az), ráadásul az olimpián a mi kedves ökölvívó lányunkat legyilkoltatták egy férfival, így veszett oda az aranyérem, ahogy azt a miniszterelnök úr említette volt.
  • Nemzeti identitás totális támadása a médiában”. Sajnos ezt nem tudtam értékelni, egyszerűen nem találtam olyan médiaanyagot, amelyben a magyarok magyarságát megkérdőjelezné bárki, vagy a „magyarokat” en bloc említené negatív kontextusban. Orbánt és körét persze sokan szidják, de az nem a magyar hovatartozás elleni támadás – habár Magyarország elleni támadásnak sajnos mindegyik felfogható, mert a kétharmad okozta szuverénség által, ma Orbán = Magyarország. Egyszemélyben. Egymaga. Mi tettük azzá, szót sem szólhatunk.
  • A szórakoztatóipart talán hagyjuk. Nem figyelem a külföldi stand-up-osokat, hogy mit mondanak rólunk, illetve, hogy mivel támadják a magyarokat.
  • Amint az a szövegéből szintén kiderül, szegény Orbán kénytelen vállalni a harcot a hazáért, nehogy bejöjjön Vörösmarty látomása („S a sírt, hol nemzet süllyed el…”), mert még a végén Hatvanpusztából Sixtyrangeland lesz, ahol ötórai teát szolgálnak fel sötét felöltőben merev arcú komornyikok. Hát hogy nézne az ki ostorpattogtatás és pacalpörkölt nélkül, tessen mondani? Az identitásfelemésztő támadásokat a Fő Patrióta természetesen egyszemélyben védi ki, ezért nem sérült még egy fikarcnyit sem, és sérülése egyáltalán nem is várható. Vagy lehet, hogy azért, mert csak mese az a sok-sok, magyarság elleni támadás?
  • Amit viszont egyáltalán nem értek, az a szexualitás legalább 250 százalékban biblikus felfogása, és annak betartatása tűzön-vízen át. A XXI. század Európájában! Ebben az egyik röhej az, hogy az alapváltozatoktól való sokfajta eltérés senkinek semmilyen kárt nem okoz, mégis kézzel-lábbal, de főleg tudatlansággal küzdünk ellene, a másik meg az, hogy a csecsemő korában abszolút nőnek kinéző Imane Helif-et (ezért anyakönyvezték nőnek – meg is lincselték volna Algériában azt az orvost, aki nem ezt teszi!), pont a mi miniszterelnökünk nevezi férfinak, önmagát verve orrba a tagadott kettősség (bináris lény) elismerésével. Az a szerencséje, hogy sohasem fogja fel igazán, hogy mit beszél. Ebben a beszélés a lényeg, a hülyék (mint én) meg majd megpróbálják értelmezni, de az úgysem jut el pár embernél többhöz.

Mázlista ez az ember! Amint mond, azt a választók mind elhiszik, ha hülyeséget mond, azt pláne, amit viszont látnak, azaz hogy hogyan áll az ország, na, azt nem hiszik el. A szemüknek se. Ráadásul állandóan kétharmadot adnak neki, ha sírba visz minket, akkor is.

Lehet, hogy a gödröt valahol már ássák valakik?

“Magyarország azért nem jut hozzá uniós forrásokhoz, mert ez egy korrupt rezsim”

Ezt közölte a Tranzit Fesztiválon a nem épp barátságos publikummal Ligeti Miklós, a magyarországi Transparency International jogi igazgatója, aki Lánczi Tamással, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjével vitázott. Lánczi Tamás azt állította, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal azért vizsgálja a Transparency International tevékenységét, mert a brüsszeli bizottság épp a szervezet anyagainak felhasználásával vádolja korrupcióval a magyar kormányt.

“Lehet a tükröt gyűlölni, összetörni vagy letakarni ettől még a kép nem lesz szebb!”

– hangsúlyozta a Transparency International jogi igazgatója, majd hozzátette:

”Magyarország azért áll az utolsó helyen a korrupciós indexben, mert itt a kormány nem küzd tisztességesen a korrupció ellen.”

Lánczi Tamás azzal vágott vissza, hogy arra lenne kíváncsi: “milyen szerződése van a Transparency Internationalnek az Európai Unióval?” Lánczi Tamás hozzáfűzte: ”a magyar állam legitimitása megkérdőjelezhetetlen. A játéknak vége, nektek válaszolni kell a kérdéseinkre!”

Ligeti Miklós válaszul közölte, hogy az alkotmánybírósághoz fordultak, mert szerintük a Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó törvény alkotmányellenes.

“Ez a törvény jelenleg hatályos“ – hangsúlyozta a vitában Lánczi Tamás a Szuverenitásvédelmi Hivatal igazgatója.

Lázár János: “A NER nyertesei fáradjanak vissza a kasszához!”

A közlekedési és építési miniszter a Tranzit fesztiválon jelezte: az üres kasszát abból tölthetné fel a kormány, hogy megadóztatja a nemzeti együttműködési rendszer nyerteseit. Nyilvánvalóan Mészáros Lőrincre és Tiborcz Istvánra gondolt elsősorban. Vajon mit gondolhat erről Orbán Viktor? Lázár János szerint “a politika mindinkább csatatér lesz.” Politikai profiként Lázár János arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon is komolyan kell venni Magyar Pétert:

”aki három hónap alatt 30%-os pártot tudott felépíteni, azt komolyan kell venni!”

Ezzel is Orbán Viktornak üzent mint ahogy a kegyelmi ügyet sem kezelte szerinte megfelelően a Fidesz:

”Kegyelmet adni egy pedofil ügyben elítéltnek, ez a kivégzése annak a politikának  melyet a családok érdekében folytatunk. Folt esett a becsületünkön, gennyed a seb a lábunkon, amit ha nem kezelünk, nem fog begyógyulni. Anélkül viszont le kell majd vágni a lábunkat!”

Lázár János bírálta azt a NER gyakorlatot is, mely lehetővé teszi, hogy a fiatalok a kapcsolati háló révén boldoguljanak és ne a teljesítményük alapján csináljanak karriert. Ez finom utalás az Orbán Ráhel – Tiborcz István párosra.

“A NER győztesei fáradjanak vissza a kasszához, és fordítsanak vissza többet! Ne csak a fociba!”

Lázár János azzal fejezte be, hogy

“az jó, ha magyarok kezében van a tőke, a pénz, az kérdés viszont, hogy a haza is gyarapszik-e általuk?!”

Lengyel recept az Orbán utáni időkre

Donald Tusk amióta hatalomra került, megpróbálja leépíteni azt a nemzeti együttműködési rendszert, melyet Jaroslaw Kaczynski alakított ki Lengyelországban – sok tekintetben épp Orbán Viktort követve. A Visegrad Insight közli Zgut-Przybylska Edit tanulmányát a lehetséges magyar-lengyel párhuzamról.

A Lengyel Tudományos Akadémia kutatója felvázolja:

Tusk arra törekszik, hogy felszámolja azt a poszt feudális struktúrát, melyet az előző rendszer kifejlesztett.

Ez a patrióta patrónus rendszer sokban emlékeztet a magyarországira, melyet Orbán Viktor 2010 óta alakít ki.  A feudális függési rendszer egyik alapkövetelménye a közszolgálat teljes alávetése a hatalomnak: a rendőrségtől a közmédiáig mindenki az első számú vezető döntését lesi, semmifajta alkotmányos demokratikus kontroll sem működik. A fő ellenfél a liberális Nyugat, amelyet Brüsszel képvisel. Kaczynski éppúgy mint Orbán hadjáratot folytatott Brüsszellel szemben. A brüsszeli válasz: éppúgy a pénzek egy részének befagyasztása volt, de amint hatalomra került Donald Tusk liberális kormánya Lengyelország minden pénzt megkapott az Európai Uniótól, és Orbán magára maradt a sarokban. A magyar miniszterelnöknek igencsak hiányoznak az euró milliárdok, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a lengyel kormány meg tudja oldani a régió legerősebb gazdaságának problémáit.

Orbán defenzívában

A magyar miniszterelnöknek nincsen ötlete sem arról, hogy miképp tudna pénzt szerezni a 2026-os választások megnyerésére. Márpedig ez számára életbevágó. Lengyelországban egymásután indulnak meg a korrupciós vizsgálatok a régi rendszer vezető káderei ellen. Az Orlen olajvállalat főnöke egy időben Budapesten rejtőzködött, mert Varsóban kínos kérdéseket akartak neki feltenni arról: az állami cég miért finanszírozta a kormányt támogató médiát?

Jaroslaw Kaczynski rendszere távolról sem volt annyira korrupt mint Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere.

Maga Kaczynski egyedül él egy lakótelepi lakásban macskáival. Senki nem tud egyetlen korrupciós ügyéről sem. Magyarországon viszont mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc Orbán Viktor alteregója, aki a semmiből lett a leggazdagabb magyar a nemzeti együttműködés rendszerében. Vagyona a tavalyi évben 660 milliárd forintról 990 milliárd forintra nőtt miközben 2023-ban a magyar lakosság életszínvonala stagnált vagy csökkent az európai rekorder infláció miatt. És akkor még nem beszéltünk Tiborcz Istvánról: a nemzet veje nemrég söpörhetett be csekély 600 milliárd forintos állami pénzt üzlettársaival együtt a magyar történelem legnagyobb ingatlan csalása kapcsán.

Rogán Antal csodafegyvert keres, de nem talál

Orbán Viktor jobbkeze a Tranziton fejtette ki a hatalom elképzeléseit a közeljövőről. A titkosszolgálatot és a médiát felügyelő kabinet miniszter, aki közben még kapott 5 milliárdot Orbán Viktortól, ha nem lenne elég a 650 milliárdos keret, a gazdaságról beszélt. Rogán Antal a közgazdasági egyetem kiváló diákja volt, aki a Nemzeti Bankban kezdte pályafutását, de menetközben rádöbbent: ”ha politikai pályára lépek 40 éves koromra miniszter lehetek míg a bankban legfeljebb csak főosztályvezető helyettes.”

Mit tartott fontosnak Rogán?

“A rezsicsökkentés és a tizenharmadik havi nyugdíj megvédését!”

Ezt szerinte Brüsszel és a liberális közgazdászok fenyegetik. Tény, hogy a 2022-es választások előtt Bokros Lajos cikket közölt a Népszavában, és ebben javasolta a rezsicsökkentés és a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetését. Ezzel feladta a labdát Rogán Antal propaganda gépezetének. Csakhogy nem ezért nyert a Fidesz immár negyedszer 2010 óta hanem azért, mert Orbán Viktor több mint 1500 milliárd forintot költött erre. Orbán politikai stratégiája épp a szegény rétegek megnyerésére irányul hiszen ők alkotják a többséget a társadalomban. Ezért Rogán Antal már 400 ezer forintos minimálbért javasol. Kérdés, hogy miből lesz erre pénz? Erről Rogán Antal nem sokat mondott pedig ő igazán tudja, hogy pénz nélkül nem megy semmi. Nagy Márton elismerte: a kormánynak

“Cash flow problémái vannak”

vagyis nincs egy vasa sem. Miből lesz a 2026-os választások megnyerésére többezer milliárdja? 2022-ben még fel volt függesztve az uniós kritérium rendszer, amely 3%-os költségvetési hiányt tart elfogadhatónak a GDP-hez képest. Akkoriban a Covid pandémia miatt ezt szinte valamennyi uniós tagállam túllépte. Ma már viszont újra él a 3%-os kritérium, és Brüsszel kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar kormány ellen. Közben pedig továbbra is be vannak fagyasztva az uniós eurómilliárdok, melyeket Lengyelország már megkapott. Donald Tusk ezért könnyen vette az európai választásokat, melyek Magyarországon politikai vihart hoztak hiszen Magyar Péter felbukkanása immár hatalmában fenyegeti Orbán Viktor. Az USA nagykövetség támogatásával Magyar Péter hozzájárulhat Orbán Viktor bukásához. A magyar miniszterelnök választhat: elfogadja az amnesztiát és pereputtyával és lopott vagyonával békében távozik vagy tovább harcol egy háborúban, ahol olyan szövetségesei vannak mint Donald Trump és Vlagyimir Putyin. Ilyen barátok mellett az ellenség már meg sem kottyan…

Az átlagos öregségi nyugdíj kisebb mint amennyi a megélhetéshez kellene

208 ezer az átlagos öregségi nyugdíj Magyarországon, és 221 ezer forint kellene havonta a tisztességes megélhetéshez. Ez a nemzeti együttműködés rendszerének tizennégy éves mérlege. Persze a nyugdíjasnak lehet még plusz jövedelme például hazai vagy külföldi munkavállalásból vagy ingatlan kiadásából. Mindettől függetlenül a mintegy 500 eurós átlag nyugdíj szánalmasan kevés.

A KSH a nagyon szűkös megélhetést 126 ezer forintban határozza meg. Több mint 430 ezer 65 év feletti nyugdíjasnak ennyi sem jutott Magyarországon. Ez mintegy 300 eurónak felel meg. A szűkös megélhetéshez a KSH szerint 161 ezer forint kell – mintegy 400 euró. Ebben a kategóriában 491 ezer nyugdíjas van. Vagyis, ha nincsen más jövedelme, akkor a nyugdíjasok 40%-a szűkösen vagy nagyon szűkösen tud csak kijönni a nyugdíjából.

A legtöbben – 630 ezren – a 160-220 ezres kategóriában vannak vagyis 400-550 euró havonta.

A boldog kevesek 400 ezer fölött

Tavaly 101 ezren tartoztak ebbe a kategóriába, amely a csúcsot jelenti a nemzeti együttműködés siralmasan alulteljesítő rendszerében. Ez az ezer eurós szint a szegénységi küszöb az Európai Unió fejlettebb országaiban. Miután a magyar infláció rekordot döntött az Európai Unióban, ezért az életszínvonal még ebben a kategóriában is csökkent. Igazában csak azok élhetnek jól 65 év fölött, akik nem a nyugdíjra alapozták a megélhetésüket.

Szuper nyugdíjasok

Akiket kedvel a hatalom, azokat 65 éves koruk fölött sem hagyja magára. Pintér Sándor belügyminiszter papíron kisnyugdíjas, de kapja miniszteri fizetését, és szépen pénzelhet a vállalkozásaiból is. Vagyonának összegét éppúgy jótékony homály fedi mint Orbán Viktor esetében, aki még csak közeledik a nyugdíj felé bár hogyha marad a demokrata adminisztráció Washingtonban, akkor meglepő gyorsasággal megérkezhet oda.

Az idén 80 éves Martonyi János szuper nyugdíjas, minden bizonnyal a milliós havi nyugdíjhatár fölött jár, és az Orbán kormány egy-két igazgató tanácsi poszttal is honorálja, hogy 8 évig külügyminiszter volt Orbán kormányaiban. Mindez bőségesen elég lenne bármely magyar nyugdíjasnak, de Martonyi vagyona nem ebből van hanem a legnagyobb amerikai ügyvédi iroda partneri szerepéből. Miért kapta ezt az egykori privatizációs kormánybiztos? Mert a General Electric és más egykori amerikai cégek reprivatizálása során tekintettel volt az USA érdekeire. Érdemes tehát a hatalmat szolgálni. Ezért is nem lepődik meg senki igazán a korrupción Magyarországon hiszen hogyha becsületes munkával csak olyan nyugdíjat lehet elérni, amely alatta marad az európai szegénységi küszöbnek, akkor a “más megoldás” keresése józan egzisztenciális döntésnek számít.

Egyáltalán nem véletlen, hogy az Európai Unió legszegényebb országaiban a legnagyobb a korrupció: Bulgária, Magyarország, Románia.

Orbán rendszere épp e két pilléren nyugszik: szegénység és korrupció. Sziklaszilárd alap ez Magyarországon, ahol Orbán abból csinált rendszert, ami évtizedek óta realitás volt, csak épp szégyellte felvállalni a magyar nyomorúságot, amely a lakosság 10-15%-ának biztosít európai életszínvonalat, a többiek pedig megválaszthatnak egy olyan kormányt, amelyik ezt tartósítja is. Legfeljebb az emberek változnak, de a rendszer Magyarországon “örök”.

Orbán az olimpia után a sportállamtitkárnak: “maradhat!”

A magyar miniszterelnök nyolc aranyat várt, de a hatodik után SMS-ben közölte a sport államtitkárral, hogy “maradhat”. Schmidt Ádám széke tehát egyelőre biztos.

Őfelsége ha nem is elégedett, de nem is elégedetlen vele. “Budapest megpályázhatná a 2036-os olimpiát“ – nyilatkozta Orbán Viktor, aki mintha nem olvasta volna gazdasági minisztere, Nagy Márton interjúját, melyben a magyar gazdaság irányítója elismerte, hogy “cash flow problémáink vannak” vagyis a kormánynak nincs egy vasa sem.

Ráadásul Donald Tusk lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy Varsó pályázni fog. Lengyelország sokkal esélyesebb jelölt nemcsak nagyobb és erősebb gazdasága miatt, de mert az Európai Unióban jelentős támogatottsága van. Ki támogatja a 27 tagállam közül Orbán Viktor olimpiai álmait? Senki! A magyar miniszterelnök a befagyasztott eurómilliárdokat sem kapja meg nemhogy a támogatást egy olimpia megrendezéséhez.

Szuverén agyhalál

A görögök úgy tartották az ókorban, hogy annak, akit az istenek bukásra ítéltek, először az eszét veszik el: az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államában megpályázni az olimpiát tökéletes nonszensz! Jól tudja ezt maga Orbán Viktor is, de azt még jobban tudja: ezen a címen még többet  lehet lopni! A sport mindig is kiváló terület volt a nagy lenyúlásra, a nemzeti együttműködés rendszerének története ebből a szempontból is igencsak tanulságos: elég csak a tenisz és a vízilabda szövetség óriási pénzügyi botrányaira utalni vagy a vizes világbajnokságra, melynek pénzügyi igazgatója Dubajba szökött, hogy elkerülje a letartóztatást. Orbán ezt folytatná egészen 2036-ig miközben nincs egy vasa sem a 2026-os választás megnyerésére. Márpedig pénz nélkül nem megy. Maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy az ideológiák kora lejárt vagyis az embereket mindenekelőtt a megélhetésük érdekli nem pedig a mindenkori hatalom önigazoló propagandája.

Ehhez képest Orbán Viktor a Nemzeti Sportban nekitámadt John Lennon Imagine című számának, amely ugyan fél évszázados, de marxista hitvallás. Ennél siralmasabb bevallása a teljes szellemi és morális csődnek aligha lehetséges. Orbán Viktornak immár semmilyen üzenete sincsen azonkívül, hogy védelmez valamifajta szuverenitást egy globalizált világban, ahol senki sem szuverén – még az USA vagy Kína sem – egy nem egészen tízmilliós közepesen fejlett országban, amely képtelen felzárkózni a fejlettebb uniós államokhoz. A szuverenitás nyilvánvalóan nem jelent mást minthogy Őfelsége megüzenheti a sportállamtitkárnak: maradhat. Orbán Viktor azért imádkozik Donald Trump győzelméért, mert akkor Washingtonból hasonló SMS érkezhet. Pénz viszont nem jön. Anélkül pedig a nemzeti együttműködés rendszere nemcsak, hogy olimpiát nem rendez, de a fennmaradása is kétséges. Megbukni persze sokféleképpen lehet: a Ceausescu modell nem különösebben vonzó, de

hogyha egy rendszer képtelen emelni az életszínvonalat, amelynek átlaga Magyarországon az európai szegénységi küszöb alatt van, akkor nem az olimpia megrendezése lesz a legfőbb probléma a közeli jövőben.

Kínos

Kínos, írja az egyik független újság tiszta tekintetű, szigorú szemű munkatársa. Egy másik hasonló munkatárssal vitatkoztam már egyszer, és addig el is jutottunk, hogy Gyurcsány konkrétan nem hazudott a népnek, de azt a munkatárs elvárta volna tőle 2006-ban, hogy választás előtt jelentse be a népnek: ha újra megválasztják, megszorításokkal fogja kezdeni.

Legyen politikailag öngyilkos (nem lett, viszont a saját párttársainak, azaz a beszéd-kicsempészőknek végül sikerült politikailag legyilkolni – országostul, harminc évre). Az érdekesség kedvéért megemlítendő hogy az ország rossz állapotához, amely miatt a megszorítások szükségessé váltak, Gyurcsánynak semmi köze, annál több viszont az Orbán-Medgyessy-Járai triónak, ám mivel erről nem tud senki, az egész ország Gyurcsányt szidja helyettük. Pláne, hogy hazudott. Holott nem. Csoda, hogy sokan belezavarodtak?

A véleménycikkhez visszatérve, Szerző azt írja az óbudai letartóztatásokról, hogy:

Az átláthatatlan dagonyában egyre zavartabban tapicskol az ellenzék. Gyurcsány Ferenc kínos sikolyánál csak Karácsony Gergely mindent eltávolító csendje fülsértőbb.

Én azt úgy gondolom, hogy ha újságíró vagyok, és valami átláthatatlan, akkor inkább nem írok róla. Gyurcsány „kínos sikolya” tulajdonképpen egy vád megfogalmazása a regnálók ellen, kínos rész az nincsen benne (= egy mindenki által ismert és elismert tény nyilvános meghazudtolása), és a végére írt „Bizonyítani fogjuk” sem sikoly, hanem ígéret. Zavartságot nem nagyon látok benne, mert ez messze inkább fenyegetés, mint tapicskolás.

Karácsony csendjé”-ről negatívan nyilatkozni elég bugyuta ötlet, mert most mit tegyen a főpolgármester Kiss-sel?

Vegye védelmébe? Még nem tudjuk, hogy ártatlan-e. Határolódjon el tőle? Még nem tudjuk, hogy bűnös-e.

Legjobb tehát, ha nem mond semmit, és ha ez valakinek sértené a fülét, az terelje el a figyelmét mással.

Itt van például Czeglédy Csaba, akit először 2017. jún. 14-én vettek őrizetbe, azóta 7 év és 2 hónap telt el, és még mindig nincs jogerős ítélet ellene, annál több azok ellen, akiket ő perelt be hitelrontásért. A nyertes perei óta az ügyében nagy a kuss, pedig folyt ám párszor az ügyben átláthatatlan dagonyázás a NER sajtó részéről. Vajon hogy állnak most az ügyei Polt Hercule-jeinek, Sherlock-jainak és Jane-jeinek félelmetes tehetségét ismerve? Rég tapicskolt benne bárki.

Itt van aztán Simon Gábor, aki ellen 2014-ben indult nyomozás egy 2008-as ügyben, 2016-ban indult a per a szokott hatalmas nagy, átláthatatlan dagonyázással, amely dagonyában máig ott áll a Polt vezette nyomozó ügyészség. Térdig. A Simon vádlott-társa ellen indult büntetőeljárás már véget ért, a bíróság csak „megrovásban” részesítette a férfit, aki részletes, Simonra „kedvezőtlen” beismerő vallomást tett. Ki hitte volna, emberek? Menő a vádalku mostanában…

Persze nem tagadható, hogy az írásban konkrétumok is vannak, nem csak dagonya. Például:

Kiss László minderre csak annyit válaszolt: erőtlen politikai próbálkozások. De közben a saját lakcímére volt bejelentve a cég, amelyik a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője, felesége volt az egyik tulajdonos, s a társasággal kötött szerződéseket is lefoglalták a kerületnél tartott házkutatáskor. Kiss ügyvédje szerint a cégnek semmi köze a büntetőügyhöz, csak baráti szívességből volt a székhelye a polgármester címén.

  • A cég bejelentése a lakcímre 2016-ban történt, a cég, melyben Kiss felesége is tulajdonos volt 2022-ig, a Sight-Tech Hungary Kft.
  • A másik cég, amelyik „a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője”, az RF Production Hungary Kft, melyben Kiss felesége nem tulajdonos. A cég teljes egészében az üzlettársé.
  • Mivel még nincs bírósági ítélet, nem tudni, hogy történt-e „korrupciós ügylet”. Hogy a cikkíró honnan tudja biztosan, hogy történt ilyen, az az írásból sajnos nem derül ki.

Még ennél is furcsább, hogy miért épp most csaptak le a nyomozók. Ezek a szerződések több évesek, Kisst évek óta figyelhetik.

Nyilván. Ahogy Czeglédy Csabát meg Simon Gábort. És?

Alpolgármestere, a szintén előzetesben lévő Czeglédy Gergő, régi üzlettárs a NER-ben.”

Hallatlan! Egy üzletember, aki üzletel, és miután NER kormány van, velük üzletel, mert más kormánnyal nem tud. Na de meg is kapja a magáét a cikkírótól: egy brancs ezek, ami nagy pofon az ellenzéknek. Mi meg csodálkozunk, hogy miért állnak annyira ramatyul a régi ellenzéki pártok.

Egyébként az, hogy Czeglédy „NER üzlettárs”, onnan tudható, hogy állami és önkormányzati pályázatokon konzorciumban vagy alvállalkozóként együtt indult Várnai Tamással, aki abszolút fideszes NER kedvezményezett, lévén az Ezüsthajó korábbi ügyvezetője, valamint a TV2 igazgatósági tagja! Sőt, Czeglédy cége egyszer még a (horribile dictu) Mészáros & Mészáros céggel is együtt dolgozott, az egyik cég a tetőt javította, a másik a kilincseket fényesítette. Sapienti sat!

És akkor a befejezés:

Úgy tűnik, nincs többé szükség rájuk. Ahogy a régi ellenzékre sem. A Fidesz elengedte az eddig szorosan tartott, megizzadt tenyereket és az újonnan támadt ellenszél felé fordult. Az elengedettek kapkodnak és reménykednek, hogy elég kínosakat tudnak mondani ahhoz, hogy őket ne kérdezzék.”

A korrupt ellenzék jogos pusztulása. Ez már az ítélet, Pelikán elvtárs. Itt nem egyénekről van szó, hiszen nem Kiss meg Czeglédy, hanem a komplett, izzadó tenyerű régi ellenzék a bűnös, legalábbis Szerző szerint, amely ellenzékre a FIDESZ-nek eddig szüksége volt (vajon mire kellhettek neki?), de mostan aztán már nincsen pardon, irány a börtön, bűnözők! Hacsak nem tudtok valami ránk nézve kínosakat mondani, vigyorog a FIDESZ, aki nyilván hülye, ha azokra próbál lesújtani, akik tudnak róla efféléket, és eddig csak azért nem mondtak, mert nem fenyegette őket Orbán börtönnel.

Az írás szövege mögött hirtelen-váratlanul bukkan fel a hasonló gondolat, illetve a magyar korrupcióellenes harc daliás vezéralakja, azaz Az Ember, Aki a Legtöbbször Fényképezte Le Hatvanpusztát:

A Czeglédy-ügy túlmutat önmagán, és végső soron arról szól: megpróbálja-e az ügyészség segítségével a Fidesz a maradék régi ellenzéket helyzetben tartani, vagy azt mondják, hogy ez már úgyis menthetetlen, nincs rá szükség.”

Nesze neked régi ellenzék. Sokan szeretnék ám, ha már eltűnnél végre.

Pár megjegyzés a végén:

  • az ügyészség azért várt ilyen sokáig, hogy a gyanúsított cégek eltűnjenek, és a szerződéseket mindenki elfelejtse, mert most már ki emlékszik arra, hogy a tízezer szórólapot leszállították-e szerződés szerint, vagy nem? Így Polték azt bizonyítanak be a bíróságnak, amit csak akarnak. Ráadásul a vádalku működik: ezt mondod, és akkor megrovást kapsz, vagy nem ezt mondod, de akkor 10 év szigorított. Választhatsz, öcsi.
  • Úri körökben a véleménnyel megvárják a bíróság ítéletét, amíg az nincs, se bűnösségről, se bűntelenségről nem beszélhetünk.
  • A különbség a régi ellenzék és a FIDESZ között nem az, hogy az egyikben vannak bűnösök, a másikban meg nincsenek, hiszen mindkettőben halálbiztosan vannak, hanem az, hogy mi történik velük, ha kiderül. A különbséget egyértelműen mutatja be, hogy mi történt Zuschlaggal, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, és mi történt Tiborcz esetében, mikor Orbán, tekintve a párttagságot, a börtönt, a büntetlen előéletet, valamint a pénzt, amelynek nagy részét az egyik visszafizette, a másik viszont elsétálhatott vele, mert a 13 milliárdos EU támogatást az ország adófizetői fizették vissza az EU-nak, hogy ne legyen vizsgálat.

Na, ezt kellene a választóknak megérteni.

Nem bízom benne, hogy sikerül. Még a Lángoszlopoknak se nagyon.

Kihívás elé állítja Kínát az ukrán kurszki hadművelet?

Peking folyamatos támogatása a Moszkva és Kijev közötti tárgyalásokhoz az orosz területek ukrán megszállása után új értelmet nyert. Az orosz-ukrán megegyezés kínai vagy más nem nyugati nyomása értelmes béketárgyalásokhoz vezethet.

Ukrajna 2024. augusztus 6. óta tartó, eddig váratlanul sikeres és mély behatolása Oroszország területére megváltoztatta az orosz-ukrán háborúról folytatott beszélgetést. A legfontosabb nemzetközi hatás, amelyet az ukrán akció végül is kiválthat, az a – háborút illetően – hivatalosan semleges országokra, köztük Kínára is kiterjed. Míg a Nyugat a kurszki hadművelettől és annak kimenetelétől függetlenül támogatta és támogatni fogja Ukrajnát, a legitim orosz állami terület elhúzódó ukrán megszállása új dimenziót hoz a háború nem nyugati megközelítésébe.

Az ukrán offenzíva, ha Moszkva nem vonja vissza gyorsan és teljes mértékben, megváltoztatja Kijev helyzetét és befolyását a hipotetikus tárgyalásokon. Eddig Kijevnek a Moszkvával és különböző külföldi partnereivel folytatott kommunikációjában erkölcsi, normatív és jogi érvekre kellett hivatkoznia, amelyek az 1945 óta elsősorban a Nyugat által kialakított, szabályokon alapuló világrendre hivatkoztak. Most viszont elméletileg megvalósíthatóvá vált egy „földet földért” alku Oroszország és Ukrajna között.

Ukrán-orosz prekurszki tárgyalások

A Kurszk előtti katonai-politikai konstelláció Kijev számára – akár két-, akár többoldalú keretek között – ismételten kedvezőtlen tárgyalási formátumokhoz vezetett.

A 2014-es Minszk-I és a 2015-ös Minszk-II megállapodás, valamint az azt követő tárgyalások nagyrészt a „szuverenitás a békéért” mottó jegyében zajlottak.

A minszki megállapodások előrevetítették, hogy Kijev valóban elérhette volna a szárazföldi Ukrajna rendezését, és végül visszaadhatta volna az ellenőrzést a Donyec-medence (Donbasz) Oroszország által megszállt részei felett. Ez azonban csak akkor lett volna lehetséges, ha Kijev lehetővé teszi, hogy Moszkva kelet-ukrajnai helyi megbízottjai legitim szereplőkké váljanak az ukrán államrendben.

A Kreml legfontosabb eszköze ennek a neokolonialista tervnek a megvalósításához tíz évvel ezelőtt a Donbaszban tartott álválasztások voltak. A minszki megállapodások értelmében Kijevnek helyi és regionális választásokat kellett volna tartania a de facto Moszkva ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területeken. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szavazási eljárást a Kreml hasonló módon manipulált volna, mint ahogyan az orosz „választásokat” otthon is működtetik. Ukrajna szuverenitását a Kijevben és a Donbaszban vétójoggal rendelkező orosz megbízottak korlátozták volna. Eközben az elcsatolt Krím félszigetet teljesen kihagyták a minszki tárgyalásokból.

A 2022-es isztambuli tárgyalások a „biztonság a békéért” mottóval zajlottak. Ez azt jelentette, hogy Oroszország csak az ukrán katonai védekezőképesség jelentős korlátozásáért és nemzetközi rugalmasságért cserébe volt hajlandó befejezni „különleges katonai műveletét”. A Kreml nyilvánvaló szándéka az volt, hogy alapvetően gyengítse az ukrán állam nemzetbiztonságát. Az isztambuli megállapodás tervezetének legfőbb hibája az volt, hogy bár a nagy nyugati hatalmak biztonsági garanciákat adtak volna Ukrajnának, Oroszország ragaszkodott ahhoz, hogy megtartja vétójogát az Ukrajnának nyújtott segítségük blokkolására. Ennek eredményeképpen Ukrajna vagy egy második háború utáni Finnországgá, vagy a szovjet blokk „népköztársaságaihoz” hasonló szatellitállammá vált volna, valamint könnyű préda lett volna egy későbbi orosz invázió megismétlődésében. Az isztambuli tárgyalások kudarca vezetett ahhoz, hogy Oroszország 2022 szeptemberében további négy délkelet-ukrajnai régiót annektált illegálisan.

A következő szakaszban Oroszország még nihilistább „földet a békéért” stratégiára váltott Ukrajnával szemben. E szerint a Kreml egészen a közelmúltig terjesztett tárgyalási javaslata szerint Ukrajnának nemcsak szuverenitását kellett korlátoznia, hanem bele kellett egyeznie abba is, hogy Oroszország annektálja a megszállt ukrán területeket. Sőt, a Kreml azt követelte Kijevtől, hogy adja át Moszkvának a négy Oroszországhoz csatolt ukrán régió, Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon nem megszállt részeit. A Kreml hivatalosan és nem hivatalosan is figyelmeztetett, hogy ennek a javaslatnak az alternatívája a népirtó háború folytatása Ukrajna teljes megsemmisítéséig – akár tömegpusztító fegyverekkel, akár anélkül.

A közelgő Minszk-III.

Ezeket az orosz megközelítéseket a Kreml 10 éve folyamatosan népszerűsíti a különböző nemzetközi médiumokban, fórumokon és szervezetekben. Ennek eredményeként számos harmadik fél hallgatólagosan vagy akár kifejezetten átvette őket. Az Ukrajnával szembeni orosz jogi és normatív nihilizmus támogatói a nyugati pacifista csoportoktól és önjelölt „realistáktól” kezdve a nemzetközi radikális jobboldalon át az úgynevezett globális dél számos kormányáig terjednek.

Minden egyes évvel, amióta Oroszország 2014 óta folytatja és bővíti az ukrán területek megszállását, világszerte egyre népszerűbbé válik az az elképzelés, hogy legalább valamilyen mértékben megszűnjön Ukrajna területe és/vagy szuverenitása. A Moldova, Grúzia és Ukrajna által a múltban tett engedmények, az biztos, hogy nem vezettek sem ahhoz, hogy ezek az országok visszanyerjék az ellenőrzést állami területeik felett, sem pedig ahhoz, hogy béke legyen Európában. Ennek ellenére ma sok, ha nem a legtöbb nyugati és nem nyugati politikai és értelmiségi elit az ukrán „kompromisszumokban” látja a háború befejezéséhez és a tartós rendezéshez vezető utat.

Mivel Oroszország nemrégiben bizonyos katonai sikereket ért el Kelet-Ukrajnában, a horizonton egy olyan Minszk-III-as megállapodás tűnt fel, amely az ukrán területi integritás és politikai függetlenség új korlátozásait tartalmazza. Mindez az Oroszország múltbeli irredentizmusával kapcsolatos folyamatos nemzetközi tudatlanság, valamint az orosz imperializmus jövőjével kapcsolatos naivitás hátterében történt. Sok megfigyelő úgy véli, hogy ha – Transznisztria, Abházia, „Dél-Oszétia”, Krím, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon után – egy újabb földdarabot dobnak az orosz krokodil szájába, az végre jóllakatja az értetlen hüllőt.

A háború felfogásának átformálása

Augusztus 6. óta Kijev úgy próbálja megváltoztatni ezt a beszélgetést, hogy teljesen új tényeket teremt a helyszínen. Ukrajna a kétes értékű „szuverenitásért/biztonságért/földet a békéért” alkuktól egy sokkal intuitívabb „földet a földért” alku felé akar elmozdulni. Ezen elképzelés szerint Ukrajna kész visszaadni a most elfoglalt törvényes orosz földjeit, cserébe azért, hogy Oroszország lemond kap a 2014 óta megszállt ukrán területekről.

Ez Putyint nehéz helyzetbe hozza:

Egyrészt az állami területek feletti folyamatos orosz kontrollvesztés most és ezután is kínos a Kreml számára. Másrészt az elcsatolt kelet- és dél-ukrajnai területek a 2014-ben és 2022-ben módosított orosz alkotmány szerint immár Oroszország hivatalos állami területe is.

Az orosz elit és lakosság számára azonban az Oroszország legitim állami területe feletti teljes orosz ellenőrzés helyreállítása fontosabb, mint az illegálisan megszerzett, a világ többi része által ukránnak tekintett területek állandó megszállása. Az elcsatolt területek integrálása az orosz államba és gazdaságba ráadásul költséges, és az is marad a jövőben. Az ukrán területek illegális annektálása továbbra is akadályozni fogja Oroszország fejlődését azáltal, hogy elszívja az erőforrásokat és fenntartja a nyugati szankciókat.

A nem nyugati tényező

Az új ukrán stratégia immár nemcsak az orosz vezetés galambjainak, hanem Oroszország egyes nemzetközi partnereinek – mindenekelőtt Kínának – is szélesebb körű befolyási lehetőséget biztosíthat. Az orosz kormányzatban lévő mérsékeltek és a háború befejezésében érdekelt nem nyugati országok most azzal érvelhetnek, hogy az ukrajnai annexiókat vissza kellene vonni Oroszország területi integritásának helyreállításáért cserébe.

Minél tovább tudja Ukrajna Oroszországban tartani az elfoglalt területeit, annál nagyobb lesz a nyomás Putyinra, hogy adja vissza azokat Moszkva ellenőrzése alá – akár katonai, akár diplomáciai eszközökkel.

Ha Oroszország nem tudja hagyományos fegyverekkel visszafordítani az ukrán betörést, az biztos, hogy nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverek bevetésével is megpróbálhatja ezt megtenni. Egy ilyen fejlemény azonban visszhangot keltene az egész nemzetközi közösségben, és alapvetően megváltoztatná a háború dimenzióját. A 2022-es „különleges katonai művelet” végső kimenetele nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország számára is kiszámíthatatlanná válna. Még az olyan orosz partnerek is, mint Kína és India is átpozícionálhatnák magukat egy kiszámíthatatlanul eszkalálódó Moszkvával szemben – ez a változás katasztrófát jelentene az orosz gazdaság számára.

Mindkét forgatókönyv – a folyamatos megalázás és a veszélyes eszkaláció – veszélyes az orosz rezsimre nézve. Pekingben és más nem nyugati fővárosokban is nemkívánatosnak tekinthetik őket. Ha Ukrajna orosz területek elfoglalása folytatódik, a diplomáciai „földet földért” megoldás egyre inkább előnyös lesz nemcsak az orosz elit egy része, hanem a külföldi kormányok számára is. Ez utóbbiak tekintetében a fő kérdés kevésbé a Nyugat, mint a háborúban hivatalosan semleges nem nyugati országok – mindenekelőtt Kína – véleménye lesz.

Következtetések

A világ számos hivatalosan semleges országa az elmúlt két és fél évben azonnali és feltétel nélküli tárgyalásokat szorgalmazott Moszkva és Kijev között. Ezek a javaslatok eddig az orosz területi és politikai étvágyak többé-kevésbé messzemenő ukrán kielégítését jelentették. Idén augusztus eleje óta Ukrajna az orosz államterület elfoglalásával alapot szolgáltatott a két állam közötti tranzakciós megállapodáshoz (és nem egy igazságtalan békéhez). Az egymillió dolláros kérdés most az, hogy a hivatalosan béke- és tárgyalópárti nem nyugati országok, mindenekelőtt Kína, hogyan reagálnak majd erre az újszerű helyzetre.

Az biztos, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz rezsim más képviselői világossá tették, hogy Ukrajna Oroszországba való betörése lehetetlenné tette a tárgyalásokat.

A Kremlnek az orosz-ukrán béketárgyalások 10 éve tartó nyilvános támogatásának ez a változása nem meglepő. A jelenlegi helyzetben a tűzszünet már nem jelent valamiféle ukrán kapitulációt a diplomáciai rendezés álcája alatt. Most az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalásoknak lenne igazán értelme, hiszen mindkét országnak van mit nyernie és veszítenie. Ezáltal azonban a béketárgyalások a Kreml számára is elvesztették funkciójukat. Moszkva eddig csak a Kijev feletti katonai vagy diplomáciai győzelemmel képzelte el a háború befejezését, nem pedig egy kölcsönösen elfogadható megegyezéssel.

Oroszország azonban gazdaságilag és technológiailag nagymértékben függ a külföldi támogatástól. Oroszország néhány kulcsfontosságú politikai és gazdasági szövetségese, mint Észak-Korea, Irán vagy Szíria, ha nem is a háború folytatásában, de Oroszország győzelmében érdekelt. Más, Oroszországgal többé-kevésbé baráti viszonyban álló országok, köztük Kína, India vagy Brazília ezzel szemben szintén a mielőbbi béke mellett szóló bel- és külpolitikai érdekekkel rendelkezhetnek. Az elkövetkező hetek fogják megmutatni, hogy ezek az érdekek mennyire erősek, valamint hogy Peking és/vagy más érintett nem nyugati fővárosok hajlandók és képesek lesznek-e megragadni a lehetőséget, hogy Moszkvát a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék.

Tűzijáték

A tűzijáték, mint az a nevében is benne van, játék a tűzzel. Az ember sokszor optimista, azt gondolja, elég nagy már ahhoz, hogy játszhasson vele, és csak legyint az aggódásra: nem lesz baj, anya, tudok magamra vigyázni!

Bizony, hogy tud! Például az oroszok által pusztítási céllal kilőtt rakéták a nagymértékű hozzáértésből adódón csak rendkívül ritkán, kifejezetten véletlenül tévednek el. Ilyenkor egy-két ukrajnai lakóépület, bevásárló központ, vagy más efféle leomlik, maga alá temetve néhány civil áldozatot is, de,

ahogy Putyin elnök Nagy Tanítója, Sztálin elvtárs mondotta volt, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, amit nem cáfolhatunk.

A többi rakéta pontosan az előírás és terv szerint rombol, mégpedig erőművet, elektromos vezetéket, egyéb infrastrukturális létesítményeket, amely támadásokra az ukránok számíthatnak, és ugyan villanyuk meg vizük nem lesz, viszont így az emberveszteség minimális, azaz a háború a lehető leghumánusabb körülmények közt folyik. Aki esetleg mégis ott volt a rakéta robbanáskor az energia- vagy vízellátó központ közelében, az magára vessen, mert minek volt ott? Nem igaz, emberek?

Száz szónak is egy a vége: nagyon értünk a tűzhöz. Ahogy azt egy homo sapiens sapiensnek kell is. Így van ez már sok-sok éve az augusztus 20-án megrendezett budapesti tűzijátékokon, melyeket szakemberek készítenek elő, bonyolítanak le, és raknak rendet utána, a közönség meg jól mulat, és boldogan megy haza. Kárt legfeljebb a megrendezése okoz. Mármint anyagi kárt. Az országnak.

Amennyibe ugyanis a tűzijáték kerül, annyival kevesebb jut másra, például a kórházak klímáinak karbantartására és/vagy felújítására, melyekről pont ilyenkor, a nagy melegben szokott kiderülni, hogy el vannak romolva. Télen soha, semmi bajuk nincs a nyomorultaknak, de aztán ahogy a nap elkezd komolyabban sütni, és az orvosok meg a nővérek előveszik a távirányítót, vége a „Nekünk is van ám klímánk!” boldogságnak, és kezdődik a szeptemberig tartó „Hú, de rohadt meleg van a kórtermekben, a műtőben, de még az orvosi meg a nővérszobákban is!” korszak, ami a rossznyelvek szerint nem tesz jót senki egészségének. Pláne azokénak nem, akik úgyis betegek.

A tűzijátékot tehát az állam állja. A mi kormányunk biztosítja azt nekünk, mert fontos feladatának tartja, hogy a nép ne unatkozzon, és aki nem veszt részt a Szent Jobb körmeneten, annak is jusson valami élvezkedés, ha másképp nem, hát legalább a televízióban. Érdekes módon a kormány a pane és a circenses közül az utóbbiakra fordít nagyobb gondot, ugyanis az előbbinél sokak szerint komoly hiányosságok vannak az ellátmányt illetően, és a rossznyelvek azt suttogják, már a bolgárok is több kenyeret esznek, mint mi. Na, mindegy, ez van, kenyér nincs annyi, mint kéne, de legalább jól szórakozunk.

Kies hazánkban elvileg lenne még egy szórakozási lehetőség, mégpedig azon hősi meccsen való szurkolás, melyet bátor vezetőnk nem csak sátoros ünnepeken, hanem egész évben vív a szövetségesekkel, és mint azt hazajövet után lelkes cikkekben írják az ezzel megbízottak, mindig győz. Jó is lenne, de sajnos ez a cirkusz az utóbbi időben már csak a külföldieknek szórakoztató, mert ránk nézve tragikusak a következményei. A keleti kipcsákozgatás ezzel szemben tényleg mulatságos, azt el kell ismerjük miniszterelnök úrnak – és még csak kára sincs! Igaz persze, hogy haszna se.

A tűzijátékra visszatérve, mivel a cechet az állam állja, ő írja össze a kívánságlistát, és erre kér ajánlatot. A számok általában nyilvánosak, így ha az ember meg akarja tudni, hogy mennyit költöttek ilyesmire miniszterelnök úrék, vagy elődeik, az elmúltnyolcévesek, a mindig megbízható keresőprogramhoz fordul.

Aki keres, az talál. 2009 januárjában írta a Blikk, hogy:

Daróczi Dávid kormányszóvivő szerint az augusztus 20-i ünnepségeket illetően nincs még minden véglegesítve, ezért nem közölt részleteket. Bár a vállalkozó cég egyben a szervező is, a politikai felelősség a kancelláriáé. A 251 milliós summában minden rendezési költség, tehát a szükséges rendőri és mentős jelenlét fedezete is benne van.”

2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, a 2009. óta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint. Ezzel felszorozva az akkori 251 millió forintot, a kapott eredmény ~562 mHUF. Abban az esetben tehát, ha idén a kormány 2009-hez képest változatlan tartalommal rendelte volna meg az eseményt egy cégnél, és minden tartozék meg szolgáltatás az átlagos inflációval drágul, az országnak ennyi pénzről kellene lemondania, hogy hozzájusson egy korábbi szintű budapesti tűzijátékhoz.

A számításnál figyelembe veendő, hogy tekintve a jelenleg folyó háborúkat, a robbanóanyagok ára valószínűleg jobban növekedett az átlagosnál. Ezért tételezzük föl, hogy az az 562 mHUF valójában 800 millió, azaz ennyibe fájna ma egy 2009-es tűzijáték.

Mint azt már sokfelé olvashatni, az idei, 2024-es tűzijáték költsége kb. 15 milliárdra tehető. A múlt évihez képest van drágulás is, amit a kormány azzal indokol, hogy „az idei tűzijáték még nagyobb volumenű lesz, mint a tavalyi”.

Aha. Nagyobb volumenű. Így már érthető az árnövekedés. Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a legjobb memóriájú, legélesebb szemű, és a volumensaccolásban legrutinosabbak közül sem fogja senki észrevenni a növekményt az elmúlt évi tűzijátékhoz képest, de itt nyilván másról van szó. Nagy valószínűséggel arról, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr az „Európa legnagyobb tűzijátéka” címtől szeretne végre eljutni a „Világ legnagyobb tűzijátéka” címig, mert nagyon snassznak érzi, hogy se olimpia, se a világ legnagyobb tűzijátéka, ráadásul a nagyok néha tárgyalás közben kiküldik a folyosóra, ami aztán végképp ciki.

Ha a számokat nézzük a mostani tűzijáték költsége a 2009-esnek a 18,75-szöröse (15/0,8).  Ennyit fejlődtünk a gyurcsányi éra óta patriotizmusban, szentistvánságban és cirkuszolásban, ami azért valami. A rossznyelvek, amilyenek főleg az akadékoskodó, leginkább gyurcsányista pártoknak vannak, persze rögtön azt feszegetik, mennyi klímát lehetne a különbségből (14,2 milliárd HUF) venni, karbantartani meg felújítani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a mai kórházklíma-ínséges időszakban milyen eredményt érhetnénk el ezen a területen.

Magyarországon 167 működő kórház van. Ha a kisebb tűzijáték miatt megmaradó 14,2 milliárdot egyenletesen osztanánk el a kórházak között, mindegyikre 85 millió jutna évente. A nagyobb kórházaknak persze több, a kisebbeknek kevesebb, de az mondható, hogy ebből a karbantartás-felújítás kérdést elég hamar rendezni lehetne, sőt még új klímákra is telne. Ráadásul a tűzijáték is megmaradna, igaz, csak 2009-es színvonalon.

Szomorú hátrány viszont, hogy ha ezt tennénk, akkor sajnos nem számolhat a vezetőség „A Világ Legnagyobb Tűzijátékát rendező kormány” miniszterelnökének kijáró, szívet melengető dicsfénnyel, amelyből pedig, hogyha mégis sikerülne, fagyos téli éjszakákon ránk is hullhatna valami. Csodálatos!

Olyankor úgysincs szükség klímára.

(megjegyzés: ha az idei tűzijáték költsége még több, vagy a műsorhoz lépest jelentősen túlárazott, a számítás annak megfelelően módosítandó)

No comment…

Schäffer Frigyes MÁV vasúti főintéző azon kevés zsidó származású vasutasok közé tartozott, akik állomásfőnöki kinevezést kaphattak Magyarországon, Schäffer így került 1909-ben Veszprémvarsányba a pápai vasútállomásról.

Előző évben kötött házasságot Stein Margittal, akivel aztán 32 boldog évet töltöttek együtt. Mihály fiúk 1910-ben, András 1912-ben született. Mihály orvosnak tanult, már a Kísérleti Rákkutató Intézet gyakornokaként 1936-ban hosszú cikket írt a Pápa és Vidéke katolikus hetilapban a rákkutatás aktuális állásáról. 1958-ban bekövetkezett haláláig az Uzsoki utcai kórházban dolgozott, sokáig ott is lakott, szobájában rejtette a rákbetegek kezelésére használt rádiumkészletet. András jogász lett, fiatal korában gróf Esterházy Pál lovaglótársa volt, a háború alatt katonának hívták be. 1942 októberében a Pápai Hírlap Schäffer András zászlós hősi haláláról tudósított. Schäffer Frigyes 1941-ben gyomorbetegségben váratlanul elhunyt, így az Esterházy utca 4. szám alatti házukban már csak özvegye és anyósa, özv. Stein Dávidné Vogl Sarolta maradt.

A pápai gettóba özv. Schäffer Frigyesnének és édesanyjának is be kellett vonulnia, majd július 4-én deportálták őket Auschwitz-Birkenauba, ahol a gázkamrában végeztek velük. Útközben a vagonban Mihály édesanyja írt egy levelezőlapot, amit Kassán tudott kidobni, egy jóakaratú kéz eljuttatta a címzetthez. Más visszaemlékezések szerint a vasutasok, vállalva a megtorlás kockázatát, segítettek a deportáltaknak, összegyűjtötték és postára adták leveleiket.

A levelezőlap megfejtett szövege:

Dr. Schäffer Mihály orvos úrnak
XIV. Budapest, Uzsoki utca 29.
Hitk. Zsidó Kórház

Drága szentem és Évikém itt vagyunk Budapestnél, talán a ti közeletekbe és nem láthatlak benneteket. Nem vagyunk szabad emberek és mégis nyugodtan, erősen sőt, „kedélyesen” viseljük el a vagonban a nagy hőséget, vízhiányt és egyéb, eddig nem szokott nehézséget. Drága szépségeim! Jóságos arany gyerekem, szeretnélek viszontlátni benneteket nagyon nagyon boldogan Bandikával együtt ez az egyetlen nagy reményem és óhajom, semmi más egyéb a világon. Még néhány nyugodt év köztetek. Már benn vagyunk Budapesten, titeket nem láthatunk! A jó isten legyen veletek! Hol lehet Évikém? Együtt vagytok? Mi van veletek? Ez az egyetlen egy ami mindennél elviselhetetlenebb. Laci bácsitól is ezúton búcsúzom. apusnál sem lehettem! Békés nyugodt otthonunkban nincs aki várjon bennünket vissza. De én mégis inkább itt vagyok 62 társammal átvészeljük, mert így remélhetem, hogy még együtt lehetünk. Tehát mindent kibírunk drága gyerekeim egymással … nem tudjuk hova megyünk … nagymama is erősebb mint otthon volt hál istennek. Talán Kassán lesz megállásunk és onnan tovább.

Forró ölelés nagymamával együtt
21-es vagon

Itt ül mellettünk a Billitzék családja

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK