Blogolda

Tudta? Jönnek a migráncs UFO-k!

A földönkívüliek már a spájzban vannak, egyszer már el is rabolták a magyar kormány egyik vezető biztonságpolitikai szakértőjét. Meg kell védeni a magyar embereket az UFO-któl!

Az biztos, hogy a földönkívüliek – akik nyilván nem keresztények és a rovásírást sem ismerik – minden áron Magyarországra akarnak betelepedni. Elvégre Magyarország mindenkinél jobban teljesít, itt van a Kánaán, nem a hanyatló Nyugaton. Ráadásul a Föld szív-csakrája is itt van nálunk, a Pilisben.

Szerencsére Georg Spöttle, a Nézőpont Intézet biztonságpolitikai szakértője – aki a köztévében meg a TV2-n szokta magyarázni, milyen veszélyesek a migráncsok – már kiismerhette őket, hiszen saját bevallása szerint több alkalommal is elrabolták, megvizsgáltak, megdolgozták a földönkívüliek. Nyilván rájött ő is a megoldásra, ami ismerve az előzményeket, olyan mint Kolumbusz tojása.

Pengés szögesdrótot kell építeni a fejünk fölé is

Elvégre az UFO-k nem Szerbia felől jönnek, hanem az égből akarnak leszállni. Ezt a fontos munkát bizonyára rábízhatjuk majd Mészáros Lőrinc valamely cégére. Habony Árpi meg készítheti nekik a kék plakátokat, népszavazást is lehet tartani, hogy megüzenjük Brüsszelnek, no meg Sorosnak és a Norvégoknak: nem kérünk a földönkívüliekből!

Egy baj van csak, ez most jutott eszembe és fogalmam sincs, mi a véleménye erről a biztonságpolitikai szakértőnek, egyáltalán mi következik ebből. Az igazi, nagyon magyar magyarok is UFO-k! Elvégre a Szíriuszról származnak…

Paks II. szerződései: régi csibészek

A paksi bővítésnek sok értelme nincs, magyarázata is kevés, de ezek közül az egyik legfontosabb a projektből kilopható pénz. Korábban is jól látszott, hogyan áramlanak a milliárdok a Fidesz holdudvara felé. A projektcég 2017-es szerződéseinek elemzése ugyanennek a folyamatnak a továbbélését támasztják alá. Fideszes politikusok, Rogán Antal szomszédja, és még sokan mások sütögetik a pecsenyéjüket az egyre bizonytalanabb kimenetelű bővítés körül. Ha nem is épül meg a két új blokk soha, amíg a projekt él, addig is a pénz bőven buzgó forrása a Fidesz-körüli üzleti körnek. Sajnos a mi pénzünk buzog abban a forrásban – ezzel kezdi Facebook-bejegyzését Jávor Benedek.

Még egy kapavágás sem történt, de Paks II. így is sok tízmilliárd forint közpénzt éget el évente, ahogyan az Átlátszó.hu is megírta, 6 év alatt körülbelül 15 milliárdot fizettek ki csak bérekre. De nem csupán a bérköltségek óriásiak, hanem az egyéb beszállítói szerződések is hatalmas összegeket emésztenek fel. Korábban a Közérdekvédelmi Központtal együttműködésben nyilvánosságra hoztam a 2014 és 2016 kötött szerződéseket, tavaly ősszel a 2017-ben kötött egymillió forint feletti szolgáltatási és beszerzési szerződéseket kértem ki közérdekű adatigényléssel, ebben a bejegyzésben ezeket mutatom be. És bár a Paks II. Zrt a dokumentumokat csak költségtérítés befizetése után volt hajlandó megküldeni, úgy döntöttem, a nyilvánosságnak joga van ezekhez a szerződésekhez, és kikértem őket. Nézzük hát, mire költötte a Paks II. Zrt.a pénzünket.

A szerződések döntő többsége a társaság működéséhez kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére irányult, többek között irodabérletre, névtábla készítésére, páncélszekrények beszerzésére, autómosásra, mobiltelefon javításra, tolmácsolásra és jogi szolgáltatás nyújtására, ahogyan természetesen nem maradhattak ki a különböző kommunikációs szerződések sem a sorból. A rendelkezésemre bocsátott mintegy 30 szerződésből nézzünk meg néhány érdekeset.

  1. Irodabérlet Pakson

A MO-VIMMO Ingatlanforgalmazó Kft-vel 2017. augusztus 17.én kötött szerződés alapján Paks II. bérbeveszi a 667 négyzetméteres bútorozatlan egykori posta épületét a hozzá tartozó parkolóhelyekkel együtt. A bérleti díj havi 11 ezer Euro + ÁFA, amelyhez még hozzájön az üzemeltetési díj, amelynek mértéke mintegy 2,5 millió forint havonta, tehát évente hozzávetőlegesen 41 millió forint bérleti díjat és 30 millió forint üzemeltetési díjat kapnak Paks II.-től. A bérbeadó Kft. ezzel az üzlettel jelentős mértékben megnöveli üzleti eredményét, hiszen a cégjegyzékben elérhető adatok szerint 2016-ban a nettó árbevétele 47 millió forint volt, amelyet a következő évben 70 millióra növelt. Az együttműködés mindenesetre mindkét fél számára gyümölcsöző lehetett, mert a Paks II. honlapján közzétett információ szerint 2018 nyarán az épület alagsorát is kibérelték 10 évre, amelyért 217 millió forintot fizettek. A MO-VIMMO új ügyvezetője 2019. január 29-e óta Bakos Tamás, aki információink szerint a makói Fidesz alapszervezetének alelnöke volt, jelenleg a Makó Polgármesteri Hivatal – Innovációs és Városfejlesztési Iroda irodavezető-helyettese.

  1. Őrző-védők

A Jánosik és Társai Kft. a takarítás- piacon igazi nagyágyúnak számítanak. Ők takarítják egymilliárd forintért a MÁV állomásainak egy részét, de az Országos Vérellátó Szolgálat beszerzésén is ők győztek. Némiképp meglepő, hogy az állami atomcég budapesti irodájának recepciós pultjánál ellátandó személy- és vagyonőri szolgáltatás nyújtására kiírt közbeszerzést is ők nyerték meg. A szerződés szerint mintegy 67 millió forintért vigyáznak az iroda recepciójára. Láthatjuk tehát, hogy a Jánosik és Társai Kft. komoly portfolió-bővítést hajt végre az elmúlt években, hiszen a Németh Szilárd gondos felügyelete mellett ők építik a Csepeli Birkózó Akadémiát is, amelyhez az adófizetők 2 milliárd forinttal járulnak hozzá..

  1. Közönségtájékoztatás

Az Euroshow Kft. is megbízható ügyfele lett a Paks II. Zrt-nek, hiszen az országot „interaktív” kamionnal járva már korábban is aktívan tájékoztatták a lakosságot a felépítendő atomerőmű minden előnyéről. Az új szerződés szerint 2017. június 21-e és 2018. december 31-e között tovább folytathatták ezt a tevékenységet mintegy 270 millió forintos keretösszegért. A szerződés a keretösszegen belül meghatároz egy 112 millió forintos keretet, amelyből többek között a közterületfoglalási díjakat is fedezni kellett volna. Mindez csak azért érdekes, mert ahogyan azt egy korábbi blog-bejegyzésben kifejtettem, az Euroshow szinte valamennyi, a roadshow-ban érintett önkormányzattól igyekszik mentességet kérni a közterületfoglalási díj kötelezettsége alól.

  1. Médiatervezés- és monitoring

A paksi bizniszből természetesen Rogán Antal szomszédja, Csetényi Csaba sem maradhatott ki, hiszen cégei a korábban megnyert központosított közbeszerzésen keresztül szerződtek Paks II.-vel médiavásárlási- és tervezési, reklámügynökségi, valamint közvélemény-kutatási feladatok ellátására. A 2017 márciusától az év végéig terjedő időszakra Network 360 Reklámügynökség Kft és az Affiliate Network Kft. konzorciuma 138 millió forintot kapott. Mindkét cég a Csetényi és Krskó Tibor által gründolt Hamu és Gyémánt Média Kft. körüli szövevényes birodalom része, ahogyan azt az Átlátszó cikke kiválóan bemutatja. Krskó amúgy Tombor Andrással közösen a rádiós piacon is jól hasít, mindennek ellenére nehéz anyagi helyzetben lehet, hiszen a rászorulók megsegítését szolgáló operatív program forrásaiból is jelentős szeletet hasít ki, a program eredményeinek kommunikálására, amire a teljes program keretösszegének harmadát fordíthatják. De hát ki szorul itt ma jobban rá az uniós forrásokra, mint a Fidesz-körüli oligarcha-kör?

A fentiek csupán néhány példa a Paks II Zrt. által kötött szerződésekre, ezen a linken az összes szerződés megtalálható. Ezek a példák is megmutatják azonban, hogyan vált a paksi bővítés már a projekt korai szakaszában megbízható kifizetőhellyé, ami előrevetíti azt is, hogy a későbbi szakaszokban, amelyeknél összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű munkák várhatóak, mire számíthatunk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogyan fonja egyre szorosabban körül az egész atombizniszt a hol Mészáros Lőrincnek, hol Garancsi Istvánnak, hol Paár Attilának, hol másnak látszó miniszterelnök (erről cikkek itt, itt, itt, itt és itt).

A paksi bővítés azonnali leállítása nem csupán amiatt elengedhetetlen, hogy egy értelmetlen beruházásból időben, még relatíve kis veszteséggel kiszálljunk. A közpénzek szemérmetlen elrablásának is így tudunk a leghatékonyabban gátat szabni.

Semjén megmondta…

„Adja Isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet…- mondta tegnap este a HírTV-ben.

Tessék mondani nem akarná felrázni valaki Semjén Zsoltot? Ennél csak jobb lehet, ennél már nincsen lehetőség sötétebbre ásni egy emberi elmében. Merthogy a mondat folytatódik ám!

Jó, lesz, ami lesz:

” …és nem csak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében.”

Mondja ezt a franciáknak, akik önbecsülés, nemzeti tudat „tekintetében” nemhogy hiányt nem szenvednek, de évszázadok óta túlteng bennük!

Ha már a megbecsülés hiányát önnek kompenzálja a megfizetés, legalább hallgasson, az öntől még bölcselkedésnek is tűnhet.

Muszlimok a holokausztról

0

A magyarországi holokauszt áldozatainak emléknapjára. 1944. április 16-án több százezer magyar zsidó honfitársunkat szállították el haláltáborokba. „Bűnük” annyi volt csupán, hogy más volt a vallásuk. A megdöbbentő tény, hogy akik elszállíttatták ezeket az ártatlan embereket, szintén a „honfitársaink” voltak.

Ezzel nagyon nehéz szembenézni, és felfogni. A lemészárolt emberek magyaroknak vallották magukat, és nem gondolták, hogy egyszer a saját nemzetük fog össze ellenük. A hatalom propaganda gépezete megbolondította a közvéleményt. Hazug jelzőkkel, hamis állításokkal, és titkos összeesküvésekkel vádolták meg ezeket a szerencsétlen embereket. Vallásukról, és világnézetükről hazudtak a tömegnek, közülük sokan, sok mindent elhittek. A hitükről fabrikált hazugságokat bíróságokon kellett tisztázniuk. De az agymosott tömeg már elítélte őket, és támogatták a deportálásukat, ostobán azt gondolva, hogy ezzel a hazájukat védik. Végignézték, ahogy elviszik a sarki fűszerest, akitől nap mint nap vásároltak, mert elhitték a róla alkotott propagandát.

Ez a gonoszság a Sátántól ered, és aki nem lát benne semmi kivetni valót az már a Sátán befolyása alatt áll. Neki az a célja, hogy az emberek gyűlöljék, és meggyilkolják egymást.

A nagyon régi időkben volt egy nép, aminek egy része megtért az egyistenhitre. A hitetlen király élve elégette őket egy hatalmas tűzzel belobbantott gödörben, mert megváltoztatták a hitüket, és megtagadták a hamis istenek imádatát. Allah a „Tűzkatlan népének” nevezi őket, és így beszél róluk a Koránban:

4. Legyilkoltatott a Tűzkatlan népe.
5. A tüzelővel táplált tűz [népe].
6. Amikor [a tűzkatlan] mellé leültek, [hogy lássák őket meghalni].
7. Ők tanúi voltak annak, amit a hívőkkel tettek!
8. És nem találtak bennük más hibát, csak azt, hogy hittek Allahban, a Mindenhatóban, a dicséret Birtokosában.
Korán [85:4-8]

Mi volt „Tűzkatlan népének” a bűne? Hogy egyistenhívők lettek. Tehát mások, mint a többi honfitársuk.

Végignézte a nép, és vezetőség, ahogy sorba behajították őket a lángokba? Végig. Ahogy végignézték azt is, amikor elvitték a szomszédot a haláltáborba, mert zsidó volt.

Ma hasonló folyik a muszlimokkal szemben. Megbabonázták a tömeget, hogy gyűlöljék az muszlimokat, csupán azért mert más a hitük? Igen.

Hazug állításokat találnak ki az Iszlámra, amit sorban tisztázniuk kell a muszlimoknak? Igen.

Összeesküvéseket gyártanak arról, hogy a muszlimok „iszlamizálni” akarják Európát? Igen.

Általánosítanak a muszlimokkal kapcsolatban? Igen

Mikor az új-zélandi terrorista lemészárolt 50 muszlimot, akik Új-Zéland nemzetéhez tartoztak, sokan örültek ennek Magyarországon? Igen, sokan. Vajon akik ennek örültek, ők végignézték volna a Tűzkatlan népének a pusztulását?

Az igazi muszlimok elítélik a Holokausztot, és minden hasonló tettet

Nem csak, hogy elítélik, de a Korán egyenesen felszólít ezeknek a tetteknek a megakadályozására.

„Azok, akiket jogtalanul kiűztek az otthonukból, csak azért, mert azt mondták: „A mi Urunk Allah!”. És ha Allah nem tartaná vissza a népeket, egyiket a másik által, akkor bizony lerombolták volna a kolostorokat, templomokat, zsinagógákat és mecseteket, amelyekben sokat említik Allah nevét. És bizony, Allah megsegíti azokat, akik segítik az Ő ügyét. Bizony, Allah Erős, Mindenható.”
Korán [22:40]

Tehát Allah felszólítja a hívő muszlimokat, hogy legyenek az a nép, akik visszatartják azokat, akik elűznek másokat, és lerombolják az imahelyeket.

Ezért azok az emberek, akik az Iszlám nevében követnek el gonosz tetteket, a Korán szellemiségével ellentétesen cselekesznek. A muszlimok elhatárolódnak tőlük, és nem tartják őket az Iszlámhoz tartozónak.

Sajnos a propaganda szándékosan velük azonosít minden muszlimot, és általánosít. A Koránban sehol nincs egyetlen sor sem, ami az ártatlanok legyilkolására szólítana fel.

A muszlimok úgy gondolják, hogy aki magyarnak vallja magát, az magyar, függetlenül attól, hogy mi a világnézete. Egy magyar lehet #keresztény#zsidó#muszlim#ateista#buddhista#hindu#krisnás, vagy más. Ahogy a Magyarországot hazájának tekintő cigány, vagy más etnikumból származó személy is magyar, és a vegyes házasságból született gyerekek is magyarok.

A muszlimok úgy gondolják, hogy ami összeköt minket, az a közös hon. Az mindannyiunk érdeke, hogy tiszteljük egymást, közösen építsük a hazánkat, és összefogjunk a szélsőségesek ellen.

Tegyünk közösen az ellen, hogy 1944. április 16. ne történhessen meg többé senkivel!

“Ó emberiség! Bizony férfiből és nőből teremtettünk benneteket, majd népekké és törzsekké tettünk, hogy megismerhessétek egymást. Bizony, a legnemesebbek Allah előtt azok közületek, akik a legistenfélőbbek. Bizony, Allah mindent Tudó, mindent Ismerő.”
Korán [49:13]

Bordás József

(Ez egy magyar muszlim elgondolkodtató írása – a szerk.)

A nemzetállamok Európája

A magyar média nem igazán számolt be olyan részletesen és pártatlanul a milánói találkozóról, mint az elvárható lett volna a nyugati, elsősorban angol nyelvű tudósítások alapján.

Sokkal inkább belterjes, provinciális módon, (és kárörvendően) Orbánt tették az ott történtek középpontjába annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök – sportnyelven – labdába sem rúgott, ezért el sem ment, pedig meghívása volt! Ugyanakkor a találkozónak komoly visszhangja lett a világsajtóban. Az EU választások előtt igenis oda kell figyelni, mi történik a világban, különösen Európában. A nyugati megfigyelők a „szélsőjobb” (far-right) jelzővel illetik azt az új formációt, amely erős frakciót alakíthat a májusi európai parlamenti választások után. Ennek az új EU-s frakciónak az olasz Északi Liga elnökét, jelenlegi kormányfő-helyettest és belügyminisztert, Matteo Salvini-t tekintik a szellemi atyjának.

Igen, valamikor szó volt, hogy Orbán is jelentős szerepet kaphat, de a „pávatánc”-ot a nyugat-európai szélsőjobboldaliak sem veszik be.

Ha Orbán egy új frakcióban akar vezető pozíciót (mondjuk alelnöki posztot), akkor előbb ki kellene lépnie az EP legnagyobb frakciójából, a néppárti tömörülésből (EPP). Mint ahogy ezt 2000-ben tette, amikor lemondott a Liberális Internacionálé alelnöki tisztjéről, és pártjával (Fidesz) együtt átlépett az Európai Néppártba. Napjainkra eltűnt ez a húsz évvel ezelőtti (politikai) elszántság, helyette populista lett, aki – mint a magyar lélek kiváló ismerője – csak azt fújja, amit hazai hívei hallani szeretnének.

Az EU-s választási kampányban jó partnernek bizonyul a hazai ellenzék is, mely ugyancsak a megszokott Orbán-ellenes szövegeket szajkózza, miközben még csak célzás sincs alternatívára, például a jövőt illetően, mit kellene Magyarországnak tennie. A „maradjunk az EU-ban”, meg „mi európaiak akarunk maradni”, édeskevés. Épp olyan semmit mondó, de jól hangzó (populista) kortes beszédek, mint az EU-s kampánytól független eddigi ellenzéki megszólalások. Sehol egy utalás, magyarázat, figyelemfelkeltés, hogy valójában van-e koncepciója Orbánnak arra, hogy mi legyen Európával, és benne Magyarországgal, ha annyira megerősödne az európai parlamenti szélsőjobb, hogy kormányzási, de legalábbis beleszólási jogot szerezne? A megszokott nacionalista szlogeneken kívül („megvédjük határainkat”, „idegeneket nem engedünk be és nem keveredünk velük”, „a mi hazánkban nekünk senki se dirigáljon külföldről”, stb.)

Orbán, eddig semmilyen jövőképet nem vázolt fel. Például, hogyan nézne ki a „nemzetállamok Európája”? Különös tekintettel annak gazdaságára, melynek fel kell majd vennie a harcot az USA-val és Kínával.

Ez a legfőbb probléma ma is az EU-ban. Ezt Nyugat-Európában látják, és ha eddig csak szőrmentén jelezték, azért tudvalevő, komoly átalakításokat terveznek a májusi választások után. Ezt jól érzi és látja Orbán is. Nem hiába rémisztgetik, pardon „készítik fel”, miniszterei a lakosságot a közeledő „válságra”. Magyarul, az EU-s pénzek elapadására.

Különben az összes feltörekvő szélsőjobboldali mozgalommal ez az igazi baj: halvány lila elképzelésük sincs a nemzetállamok együttműködéséről, az európai gazdaság működéséről. Ha nem „Brüsszel irányít”, akkor mi lesz a gazdasággal? Ha központilag nem szednek be adókat, mert az a nemzetállamok kezébe kerül, és minden ország maga intézi dolgait, akkor az esetleges pillanatnyi pénzügyi nehézségeiket hogyan fogják egymás közt kisegíteni? Vajon a nemzetállamok például védővámokat fognak bevezetni tartalékaik feltöltésére? Mi lesz a „közös valutával” (euró)? Ismét váltani kell majd a „nemzeti valutákra”, ami igencsak meg fogja nehezíteni a külkereskedelmet, a kezelési költségekről nem is beszélve!

Egyáltalán, hogyan képzelik el az európai prosperitást (a gazdasági, üzleti fellendülést), a versenyképességet az USA-val, Kínával szemben? Ezek nagyon fontos dolgok, egy ország, egy nemzetállam, és azok Európája számára. Ezt hiányolják leginkább a szakértők is az alakuló új európai parlamenti frakció, és jövendő tagjai, elképzeléseiből.

Jelenleg négy európai országban van szélsőjobboldali, populista kormány hatalmon: Olaszország, Magyarország, Ausztria és Lengyelország. Legalább még két országban (Franciaország és Hollandia) jelentős a szélsőjobb. A milánói összejövetelre 20 országot hívott meg Salvini, amire végül csak négyen jöttek el. Salvini-n kívül két EP képviselő, Jörg Meduthen, a német AfD-től, és Anders Vistisen, a dán „néppárt”-tól, valamint Olli Kotro, aki nagy reménységű jelölt a nacionalista finneknek az EU-s parlamenti választásra. A most vasárnap (2019. március 14.) tartott finn parlamenti választáson mindösszesen 0,2 %-kal (5.000 szavazattal) maradt alul a győztes szociáldemokratáktól, a Finnek nevű párt, mely igen erős (szélső)jobboldali jelenlétet mutat a finn politikai életben.
Megfigyelők szerint, bármennyire is erősödnek a szélsőjobboldali pártok (saját hazájukban), egy ütős, erős parlamenti frakció létrehozása nem valószínű. Borzasztó nagy elvi ellentéteket kellene félretenniük. Salvini szoros barátságot épített ki a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlés/Tömörülés nevű pártjával. Ugyanezt az olasz szélsőjobboldali Salvini-nek nem sikerült elérnie a lengyel Jarosław Kaczyński-val, mert bármennyire is azonos a gondolkodásuk a migráció és az „európai kultúra” terén, a lengyelek történelmi orosz-ellenességét senki sem tudja megváltoztatni. Különösen Salvini nem, aki köztudottan Putyin csodálója, és az Oroszország elleni szankciók mielőbbi megszüntetésének szorgalmazója.

Megfigyelők szerint a franciákat és a lengyeleket nem lehet közös nevezőre hozni.
Salvini meg akarja törni a jelenlegi Európát (EU) domináló francia-német tengelyt is. Mint látható, Orbántól eltérően, a nyugat-európai szélsőjobbnak van elképzelése egy „új Európa megteremtésére”, kivéve a gazdaság átalakítására, ami nélkül nem lehet prosperáló Európát építeni. Kicsit hasonló a probléma, mint a szélsőbaloldali eszmék terjedése és uralkodása idején. A kommunista rendszerek is a gazdaságba buktak bele.

Nekem nem fáj Trianon!

Én mocskosul dühös vagyok miatta. Azért, mert immár 100 éve – jóvanna, 99 – ebbe a szemét alkuba verik bele a pofánkat, ha bármit is akarnánk: kicsit jobb életet, szabadabb levegőt. Főként a saját, lelkiismeretlen uraink. Ezek a mostaniak kiváltképp pofátlanok. Teleszemetelték városainkat, falvainkat hazug, giccses síremlékekkel. Most éppen gigantikus ravatalozót terveznek a Parlament épülete közelébe.

Ha nem tudnák, jelentem: élünk! És boldogulni szeretnénk: a kalotaszentkirályi Jolánka, a rimaszombati János a szőke, kékszemű Malinkával, aki párja kedvéért töri a magyart, meg a hajasdi Iván, aki máig se tudja kimondani szerelmetes felesége nevét, így inkább Karmazsinkának hívja, ami meg se nem ukrán, se nem magyar, hanem török eredetű kifejezés.

Vajon miért erőltetik a temetői hangulatot? Talán abban reménykednek, hogy a temetőben nem illik hangosan kiabálni, így majd csöndben szemet hunyunk afölött, hogy az imbolygó lángok jótékony homályában ezerrel lapátolják kifelé a hátsó kapun mindannyiunk örökségét? Meddig akarják még froclizni a bogojevoi Surdát? Amíg neki nem megy a gombosi Zoltán házának, családjának? Vagy fordítva, ahogy ilyenkor lenni szokott.

Mindezt egy száz éve (OK 99) lelketlen kufárok, önhitt győztesek, tudatlan arisztokraták által összelapátolt okirat miatt? Amit ráadásul azóta már ezer módon felülírt a múló idő. A leglátványosabban éppen ebben a XXI. században.

Vajon mit takargatnak az örökké a pofánkba rázott gyászleplekkel? Vannak tippjeim, jó néhány kimúlt ló patája villan ki időnként a honfibú rezgő palástja mögül. A legtöbbnek személyneve is van.

Hagyjuk őket a fenébe! És örüljünk a magunk piros-fehér-zöld életének, a piros-sárga-kék, meg a piros-fehér, meg a kék-fehér-piros, meg a többiek körében.

Ettől még holtukban is garantáltan megüti a guta az egykori gőgös pojácákat, akik abban a Párizs melletti kiskastélyban összegányolták azt a szennyes irományt.

Orbán-Csányi összecsapás jöhet?

Itt és itt már megírtuk, hogy Csányi Sándor OTP-elnök – „Mészáros” élre törése előtt megkérdőjelezhetetlenül a leggazdagabb és Orbán után minden bizonnyal a legbefolyásosabb magyar – lehetett volna Orbán egyetlen esélyes kihívója egy mindent átfogó hatalmi vetélkedésben, amelyben a politika az egyik mozzanat. Lehetett volna, de nem lett, mert Csányi nem vette fel a kesztyűt, vélhetően sokkal fontosabbnak és testhezállóbbnak érezte a bankári munkáját és befektetései kezelését, illetve ha lettek volna is indítékai egy alternatív politikai centrum létrehozására, pontosan tudta, hogy a jelenlegi politikusi és káderállománnyal ezt aligha teheti meg. Olyan vereséget kockáztatott volna, amely maga alá temeti egyebek mellett a MOL-ban lévő és az agrárbefektetéseit is, és nem akart kockáztatni. Kérdés, megóvhatja-e a saját és családja javait így, ezután.

Az egyik itt linkelt cikkben 2020-21-re tettem, amikor Orbán ráfordulhat az OTP megszerzésére, miután – ahogy az utóbbi hónapok fejleményei mutatják – létrehoz egy hasonlóan erős bankot. A lépés logikusan – azaz szükségszerűen – következik a NER természetéből, miszerint „csak egy maradhat”, továbbá összhangban van Orbán kárpát-medencei törekvéseivel, amelyekhez az OTP és a MOL stratégiai pozíciókkal járulhat hozzá.

Mintha Csányi is érezné újabban a változást

Miután – az utóbbi két évben látványosan – mindent megtett azért, hogy Orbán partnert lásson benne, az utóbb napokban kétszer legalábbis félreérthető nyilatkozatokat tett. Először a devizahitelezést kárhoztatta, amit ismert módon az első Orbán-kormány vezetett be és a fideszes Járai MNB-elnöksége alatt meglépett jelentős kamatemelések tettek népszerűvé. A devizahitelezés felemlegetésének köze lehet ahhoz, hogy a mostani Orbán-kormány még használhatja az EU bírósága és a Kúria kedvező szakmai véleményével újra terítékre került végleges rendezést az OTP gyengítésére és könnyebb megszerzésére (ha az irányítás átvétele szépszerével nem sikerül), míg más – barátibb – bankok esetében a tőkepótlást simán intézheti majd állami forrásokból.

Csányi második „elszólása” Orbán repülőútjai kapcsán történt, amelyeket szerinte Orbán saját zsebből fizetett, amit a miniszterelnök – ismerve ezeknek az utaknak a piaci árát – nem tehetett volna a bevallott jövedelméből és vagyonából. Csányi növekvő aggodalmaira utalhat az is, hogy a keringő pletykák ellenére az OTP-ben nem lépték meg közgyűléssel és nem is fogják elsietni az elnöki és vezérigazgatói pozíció szétválasztását, azaz Csányi nem szándékozik megkönnyíteni hatalommegosztással a bank bekebelezését. Az OTP és a NER közötti nézeteltérésekre utal a Nagy Márton MNB-alelnök és Csányi közötti szóváltás, valamint a tranzakciós illeték megújuló bírálata, amelynek eltörléséért Csányi láthatóan hiába lobbizik.

Csányi ellen szól (marginálisan) és felhasználható a vérszegény MLSZ-elnöki szereplése

Maga az a tény, hogy hagyta magát belerángatni ebben a játékba bizonyos rövidlátásra vall – és érzésem szerint a váltás ezen a poszton lehet majd az első nyilvános jele a készülő összecsapásnak, talán rögtön a devizahitelezéssel kapcsolatos kormányzati retorika megváltozása után.

Egyelőre persze ez édeskevés még egy rendes konteóhoz is, de számol a NER „fejlődési” logikájával, azaz amíg az ellenkezőjét nem látjuk legalább a ciklus végéig, nem is vetendő el. Nem mellesleg egy ilyen súlyú összecsapást – noha az eredményéhez aligha fűzhető kétség – Orbánnak jól elő kell készítenie. Mivel a mai politikai környezetben egyik félnek se lesz érdeke nagy dobra verni a fordulatait, a nyilvánosság aligha fog túl sokat érzékelni belőle – mielőtt az eredménye maga megmutatkozna.

Szemforgatás

0

A nyugdíjas éveit élő XVI. Benedek pápa a minap egy levelében annak adott hangot, hogy a papok által elkövetett szexuális visszaélések a 60-as évek szexuális forradalmának következménye.

A pedofília jelensége egészen a 80-as évekig nem volt jelen – így a volt pápa –, s az Isten halálát meghirdető tanítások vezettek el a szexuális erkölcsök összeomlásához, a „homoszexuális klikkek” létrejöttéhez. A megoldás a pápa szerint az, hogy újra Istennek tetsző életet éljünk.

Csak zárójelben: hasonló ökörséget és aljasságot mond Veres András, a magyar püspöki konferencia elnöke, aki szerint a liberalizmus mindennek az okozója.

Hát egy nagy túróst!

Mindenekelőtt rögzítsük, hogy a homoszexualitás – enyhén szólva – nem azonos a pedofíliával, s aki a kettőt összemossa, az vagy kínosan tudatlan, vagy aljas gazember. A homoszexualitás persze probléma az egyház számára, hiszen ezzel zsarolhatóvá válhatnak a meleg papok.

És akkor jöjjön a lényeg.

A Didakhé, amely a legrégebbi (II. század első fele) ránk maradt egyházi rendtartás (pszeudoapostoli rendtartás) az alábbiakat mondja ki: „gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj.” (Didakhé, II.1.). A 300 körül ülésező Elvirai zsinat LXXI. kánonja az alábbiakat tartalmazza: „Akik fiúkat becstelenítenek meg, még életük végén se kapják meg a közösségben való részesülést.” Márpedig – mint az tudható – szabályokat, törvényeket, rendeleteket csak létező, előforduló és legalább viszonylagosan gyakorinak mondható esetek meglétekor hoznak.

De menjünk tovább! Tertullianus, II-III. századi keresztény szerző De Pudicitia címmel könyvet ír a szexuális bűnökről, valamint arról, hogy saját „mocskos” korában, amelyben gyakoriak az ilyen bűnök, felháborító módon miként képes megbocsátó magatartást tanúsítani az ilyen bűnökkel szemben néhány egyházi vezető. A középkor egyházi és világi irodalma egyaránt komolyan foglalkozott a szexuális bűnökkel, amelyek egyházi körökben is előfordulnak, mint például a szodómia, vagy a fiatal fiúkkal való paráználkodás. Beda Venerabilis VII-VIII. században élt tudós szerzetes például a Genezis-kommentárjában foglalkozik a fenti kérdéssel, s amikor „kimondhatatlan bűn”-nek nevezi, pontosan tudja, hogy a bűnről szinte mindenki tud, mert sokan gyakorolják. Beda mellett sok más szerző is foglalkozik a fenti problémával (vesd össze pl. Christopher Monk: Sodom in the Anglo-Saxon Imagination). Petrus Damianus, a XI. században élt bencés szerzetes, később bíboros egy egész könyvet ír Liber Gomorrhianus címmel (1051 körül), amelyben a szexuális bűnöket veszi sorba, köztük a szodómiát, a számára legvisszataszítóbbnak nevezett ephebophiliát (serdülő korú gyermekek iránti szexuális vágy), továbbá keményen bírálja azokat az egyházi vezetőket, akik elnézőek az ilyen bűncselekményekkel, különösen a gyermekekkel szembeni szexuális bántalmazásokkal. Amúgy Dante az Isteni színjátékban Petrus Damianust a Paradicsom legmagasabb szférájába, a Hetedik Égboltba (a Szaturnuszba) helyezi (Paradicsom, 21,106-135).

Folytathatnám, de inkább ugorjunk egyet. 2001. május 18-án született meg az akkori Joseph Ratzinger (később XVI. Benedek pápa) bíboros, a Hittani Kongregáció feje által jegyzett, szigorúan titkos dokumentum, az Ad exsequendam ecclesiasticam legem, amely belső használatra szánt dokumentumként előírja a feltárt bűncselekményeknek a rendőrség és a nyilvánosság előtti teljes titokban tartását, továbbá azt, hogy a bizonyítékokat a sértett nagykorúvá válását követő 10 évig titokban kell tartani. A rendelkezés megszegőit kiközösítés sújtja. Ám ez a dokumentum egy 1962-es hasonló dokumentum álláspontját ismétli meg, a Crimen sollicitationist, amelyet Alfredo Ottaviani kardinális, a Szent Officium titkára jegyzett, s amely dokumentumot XXIII. János pápa hagyott jóvá. És ez a dokumentum szintúgy megismétlése volt az 1922. június 9-én született hasonló dokumentumnak, amelyet Merry del Val kardinális jegyzett, s amelyet XI. Piusz pápa fogadott el.

És persze közismert(nek kellene lennie), hogy például Írországban már az 1930-as évektől, az USA-ban, Hollandiában és Németországban már az 1940-es évektől ismertekké váltak egyházi körökben elkövetett szexuális bűncselekmények, s az USA-ban már az ötvenes évektől statisztikai adatok állnak rendelkezésre: az USA-ban, az 1950-es években eddig 939 esetre derült fény, amely az összes eddigi eset közel 10%-a. Az 1930-as évek előtti időszakról azért nem lehet tudni, s ma már nem is lehet vizsgálni, mert a potenciális sértettek nincsenek az élők sorában.

Viszont, ami a hatvanas éveket illeti, valóban érintett ez az időszak az egyházi abúzusok történéseit tekintve. Tudniillik kimutathatóan és egyértelműen 1968-at követően kezdődtek meg azok a folyamatok, amelyek a szabad (és nem nyakig beszari) sajtó közreműködésével elindították a lavinát, a nyugati világban történt esetek felderítését, a sértettek megszólalását és az elkövetők bíróság előtti számonkérésének folyamatát. Mindaddig erre nem volt lehetőség, amíg az egyház – így vagy úgy – részesedett a politikai hatalomból, s amíg a sajtó a politikai hatalom kiszolgálója volt.
Pont úgy, ahogy a mai Magyarországon.

Gábor György

Foszlányaim XIII.

0

                                                                                       a játszma ideje lejárt…
mostantól „játssz ma”- van

Jobbik

Ha az önkormányzati választásokig kitartanak a demokratikus alapelvek és a Fidesz leváltásának elsődlegessége mellett minden múltjukkal kapcsolatos háttérzaj elhallgatása legyen jutalmuk!

LMP

Markáns, sőt helyenként radikálisan zöldben úszó álom hangos követelése a kormánytól, miközben csendben, de annál lelkesebben tolják a Fidesz szekerét az ellenzéket megosztó, sokszor övön aluli húzásaikkal.

Momentum

Fogalmam sincsen miért érzi valaki árulásnak, ha a pártvezetők – az egyetlen lehetséges módon – minden egyéb érdek fölé helyezik a Fidesz hatalomból történő leváltását, vagy pozícióinak gyengítését. Főként, ha ugyanakkor a kifogást hangoztató politikai feladatnak és célnak deklarálja maga is ugyanazt!

Az LMP-vel és a Jobbikkal paktumra lépni egyben jelenti a kollaborálást a Fidesszel és teret engedni a szélsőjobbnak. Ez üdvözítőbb?

Párbeszéd

Vajon feltette e magának már a kérdést Karácsony Gergely: nem lett volna jobb pártot építeni, mint bábként vergődni az egyébként vállalhatatlan Mszp gyilkos ölelésében?

Demokratikus Koalíció

Érdemes e a jövőbe vesző vágyálmokkal kampányolni, mint az Európai Egyesült Államok, ezen belül a minimálbér és minimál nyugdíj európai szintre emelése? Kiváló közgazdászokkal teletűzdelt pártjuk pontosan tudja, hogy a termelékenységi mutatók kiegyenlítődése az egyetlen út a megvalósításához. Ehhez belső reformok és azoknak kíméletlen végrehajtása szükségesek. Szomorúan mondom, hogy nem több ez, mint a Fidesz 2030-ra szóló ígéretei, csak ezek még annál is inkább elvesznek a jövőidőben.
Mondom mindezt úgy, hogy végső célként lehet erre törekedni, de választási ígéretnek nagyon sovány. Ahhoz sokkal kézzelfoghatóbb, materiálisabb ígéretekre lenne szükség.

Mszp

A változás szele nem fenyegeti a pártot. Az az alsófertájú légmozgás, amit maguk keltenek: kénes, ammónium szagú, magyarán továbbra is büdös.

Sándor György örökbecsű mondata jut minderről eszembe: „Az ifjúságé a jövő, de én a jelent is akarom!”

Donald Orbán és Trump Viktor

0

Pár éve írtam egy ironikus cikket arról, hogy Orbán szelleme beleköltözött Nixonba. Az a cikk így kezdődött: Kerényi Imre a pilisi szívcsakránál nyíló féregjáraton keresztül megpróbált spirituális kapcsolatot létesíteni Orbán Viktor és Attila, a hun vezér között, sajnos azonban a számításokat Matolcsy Gyurkára bízták, akiről pedig köztudott, hogy hadilábon áll a matekkal. Ennek következtében aztán a Vezér szelleme eltévedt a téridő kontinuumban és végül Richard Nixonban kötött ki.

Tévedtem!

A Kedves Vezető szelleme ugyanis – mint az ma már teljesen egyértelmű – nem Nixonban, hanem Trumpban kötött ki.

Trump most ugyanazokat a baromságokat szajkózza, mint Orbán. Falat épít, migránsozik, szapulja az Európai Uniót és a Brexitnek örvendezik. Elege van a liberalizmusból, az emberi jogokból, a nők helye szerinte a konyhában vagy az ő punci fogdosó markában van. Ráadásul a Trump toronyban drágán kialakított lakása ugyanolyan giccses, mint a tervek szerint I. Orbán király lakosztálya lesz a budai várban.

Ha ez még nem lenne elég a szellem felismeréséhez, idézzük fel azt is, hogy az amcsi elnök nekiment a sajtónak (főtanácsadója szerint a média végre „fogja be a pofáját”), a civil szervezeteknek, a nemzetközi intézményeknek és persze beszólt a szomszédos országoknak is.

Vagy megint tévedek és minden fordítva történt?

Lehet, hogy Trump szelleme szállta meg Orbánt még évekkel ezelőtt? Még ez is lehet, ez legalább megmagyarázná Orbán hirtelen átváltozását radikális liberálisból nemzetieschkedő populistává.

Arról se feledkezzünk azért meg, hogy Trumpnak nehezebb a dolga, mint Orbánnak, Amerikában azért erős az ellenzék, működnek ellensúlyok, van még igazi sajtó.

Ha komolyabban próbálunk magyarázatot találni a szembetűnő hasonlóságokra, szomorúan azt kell megállapítanunk, hogy újabban világtendencia a populizmus, a szélsőjobboldal és a nacionalista népbutítás erősödése. Trump és Orbán mellett ott van például Erdogan, Putyin és Kaczynski.

Lehet, hogy nem csak a gazdaságban, hanem a politikában is vannak ciklikus válságok. Régen nem volt már világháború, viszont gazdasági válság és elszegényedő középosztály annál inkább. A félelem a nacionalista populizmus következményeitől már elpárolgott, az indulatok viszont könnyen felkorbácsolhatók lettek.

Remélem nincs igaza Gorbacsovnak, aki szerint már a harmadik világháború küszöbén állunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK