Archív

Orbán, Putyin trójai falova

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek meglesz az egyszerű többsége; 2002 óta Orbán olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat; az átlagos osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van: vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. Interjú Gregor Mayerral, az osztrák Der Standard napilap és a „profil” hetilap budapesti és belgrádi tudósítójával. Mayer a szerzője a magyarul is megjelent, nagy sikert aratott A nagy összeesküvés című könyvnek, amely az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet új, eddig ismeretlen összefüggéseiről szól.

 

A végéhez közeledik a választási kampány Magyarországon. A hódmezővásárhelyi helyi választások előtt előre lejátszott ügynek tűnt az április választás, a Fidesz minden felmérés szerint toronymagasan vezetett és vezet továbbra is, de számos megfigyelő szerint mintha bizonytalanság uralkodott volna el a párhívek között. Szerinted minden kimenetel elképzelhető?

Nem. Nem lesz olyan eredmény, amely a Fideszt második helyre hozná, kevesebb parlamenti mandátummal mint valamelyik ellenfele, baloldali vagy a Jobbik. Az viszont igaz, hogy a verseny sokkal nyitottabbá vált. Reménysugár villant meg az ellenzéki pártok táborai előtt és azon milliók számára, akik Orbán úr hatalmának a végét szeretnék látni. Legalább már többféle kimenetel képzelhető el, mint Hódmezővásárhely előtt. Ez magában mozgósíthatja azokat a szavazókat, akik nincsenek kibékülve a mostani kormányzással, de eddig apatikusak voltak és nem mentek volna el szavazni. Meglátjuk. Habár én személyesen továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek egyszerű többsége lesz. Elképzelhető-e, hogy Orbán elveszíti a többséget, de a legerősebb erő marad a parlamentben? Így fogalmaznék: ezt az opciót sem már teljesen kizárni – habár kevés esélyt látok rá.

Az egyik ellenzéki vezető, Gyurcsány Ferenc ezekben a napokban azt mondta, hogy a jobboldal egy része, ahogy korábban, úgy most sem nyugodna bele a választási vereségbe (például 2006-ban). Erőszakossá válhat-e a helyzet, amennyiben az ellenzék győz?

Nem bocsátkoznék ilyen jóslatokba. A fantáziám nem olyan gazdag, hogy egy olyan kimenetelt képzelnék el, amely szerint a Fidesz teljesen egészében veszít, tehát a relatív többséget is.

Az egyszerű többség elvesztésével, de a relatív többség megszerzésével Orbánnak még mindig alkalma lesz kormányt alakítani. Vagy koalícióst (bárkivel), vagy kisebbségit (bárki támogatásával. Ez komisz állapotokat szülhet, teli blokádokkal, mocskos megállapodásokkal, fenyegetésekkel, bénító helyzetekkel, de ez továbbra is politika lenne, amely nem vezet szükségszerűen erőszakhoz. Viszont ha egy általánosabb szintet vizsgálunk, akkor elmondható, hogy Orbán hosszú ideje, legalább 2002 óta olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat.

Németországban vagy Ausztriában az ottani hétköznapi emberek miként ítélik meg a magyarországi helyzetet? Lehetnek ennek következményei a nyugaton dolgozó magyarok tekintetében?

Az utóbbi években az osztrák és kissé kevésbé a német társadalom is megosztott lett, abban a tekintetben, hogy a demokráciának hogyan kell működnie. Ausztriában a jelenlegi kormány része az oroszpárti, szélsőjobboldali FPÖ. Sebastian Kurz kancellár a konzervatív ÖVP-ből legalábbis amikor a menekült témáról beszél populista, gyűlöletkeltő nyelvezetet használ hasonlóan Orbánhoz – hozzá kell tenni, hogy amíg Ausztria nagyszámú menekültet fogadott be, Magyarország gyakorlatilag egyet sem. A lényeg az, hogy az átlagos, fősodrású osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van. Vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. De a fősodrás nyomás alatt áll és meglátjuk mi fog történni.

És igen, Orbán néha diadalittas beszédeket mond arról, hogy a Nyugat a Visegrádi Négyek jó példáját fogja követni; hogy a Nyugat is „patrióta”, „keresztény értékeket valló” és „migrációellenes” lesz.

És képzeljék el, hogy ez jót tesz-e az Ausztriában dolgozó magyaroknak? Az osztrákok a nyakukba fognak borulni, mert Orbán úr megmutatta nekik az igazságot, mint a világítótornyot a háborgó tengeren? Nem, egyáltalán nem.

Ha a nyugati demokráciákból populista autokráciák válnak, azt mindenki megszenvedi. Ha a nyugati demokráciák elkezdik semmibe venni az EU szabályait, ahogyan azt Orbán Magyarországa teszi a menekültekkel, akkor mindenkiből migráns válik. Jöjjön Szíriából vagy Magyarországról, nem lesz semmi különbség. Ennek az első jelei már látszanak Ausztriában. A Kurz-kormány le fogja csökkenteni a családi pótlékot, azon Ausztriában dolgozó, szegényebb EU országok állampolgárai számára, akiknek a gyermekei nem élnek Ausztriában. Így 30 ezer Ausztriában dolgozó magyar kap majd fele akkor pótlékot, mint ami járna.

A lényeg: a populisták nőgyűlölők, nem ismerik a szolidaritást, mindenkit gyűlölnek, aki nem az ő csordájukhoz tartozik.

A nyugati sajtó, általában véve, igen kritikus Orbán Viktor illiberális államával szemben, sokszor keményebb fellépést sürget a magyar kormánnyal szemben. De semmi sem történik. Miért?

Az EU egy szofisztikált szabályokon alapuló intézményrendszer, valahogy az illiberális, autoritárius állam ellentéte. Orbán és a hozzá hasonlóak túljártak a rendszer eszén. Élvezik a jogokat és előnyöket, amelyeket a jogállamiság nyújt, de hazájukban ezt készek megsemmisíteni.

Másodszor, az EU nem egy nagyon előrehaladott integráció. Szinte senki sem akar szorosabb integrációt. A szuverén jogok nagy tiszteletben állnak, mindaddig amíg – az EU megállapodások szellemében – azokat nem ruházzák át a közös intézményekre. Ezt szinte mindenki meg szeretné őrizni. Ezért a fontos következményekkel járó döntések megkövetelik a nagyfokú konszenzust a tagállamok részéről.

Harmadszor, az Európai Parlamentben a Fidesz a mainstream konzervatív Néppárt tagja, a német CDU-val és CSU-val együtt. A német néppárti képviselők ezért megvédik Orbánt és gondoskodnak arról, hogy ne szülessen olyan döntés, amely túlságosan ártana Magyarországnak.

Orbán keleti nyitása, ideértve Putyin Oroszországát is, egy újabb hidegháború kialakulásakor, veszélyezteti-e Magyarország pozícióját a nyugati szövetségekben?

Legkevesebb, hogy a nyugati világ titkosszolgálatai és terrorelhárítási szolgálatai elveszítik a bizalmukat, ami meggátolhatja az együttműködést. Magyarországot egyre inkább úgy érzékelik mint Putyin trójai falovát a nyugati szövetségekben. Már elég hosszú ideje, a kulcsfontosságú nyugati országok vezetői nem találkoznak Orbánnal és nem hívják meg.

Mint Kelet-Európa szakértője volt alkalmad összehasonlítani a sajtószabadság állapotát ezekben az országokban. Magyarország ebből a szempontból is különleges eset?

Egyes nem EU-tag balkáni országban, mint Bosznia, Montenegró és Macedónia (legalábbis a tavalyi kormányváltásig) a média rosszabb állapotban van mint Magyarországon. A Freedom House legutóbbi jelentése szerint a magyar helyzet olyan rossz mint a szerbiai, de ez is egy másik nem EU tagország. Tehát ha Magyarországot összehasonlítjuk a többi uniós országgal, akkor igenis „speciális eset”, hiszen a sajtószabadság rosszabb állapotban van mint Bulgáriában vagy Romániában. Az unióban Magyarországon a legkevésbé szabad a média.

Továbbá ez az egyetlen uniós ország, ahol az orosz állami propagandát, a dezinformációival és hamis híreivel, szándékosan átveszi az állami média és azok a sajtószervek, amelyeket az állampárt oligarchái ellenőriznek. Ahogyan ezt nemrégen a Corvinus Egyetem kutatóközpontjának briliáns elemzése meggyőzően bebizonyította.

Orbán szabadkai kijelentéseit bírálta a Jobbik

A miniszterelnök szerint példaértékű, ahogy Szerbia védi a kisebbségeit. A Jobbik nem ért ezzel egyet.

Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselője a Facebookon azt írta: Orbán Viktor „nem fukarkodott” a szerb kormány dicséretével, amikor felavatta a szabadkai zsinagógát, többek között azt mondta: „egész Európának példaértékű Szerbia kisebbségvédelmi modellje”.

Szávay erre válaszul azt írta: ha a „délvidéki magyar választók is egyetértenek ezzel a kijelentéssel”, vagyis szerintük is irigylésre méltó a nemzeti közösségük sorsa és a szerb kormány valóban megbecsüli kisebbségeit, akkor

„szavazzanak csak nyugodtan a magyar választásokon Orbán Viktorra és a Fideszre.”

Szávay szerint viszont a Jobbik úgy látja, hogy „többé nem kapnak állami támogatást azok az általános iskolások, akik Magyarországra szeretnének látogatni (…) mert a szerb oktatási minisztérium szerint a diákoknak először Szerbiát kell megismerniük.” Megemlíti többek között azt is, hogy a vajdasági magyar autonómia letéteményesének tekintett Magyar Nemzeti Tanácsnak

folyamatosan szűkülnek a jogkörei.

A Jobbik szerint az valóban példaértékű, amilyen autonómiát Szerbia a koszovói szerbeknek kiharcolt, de ezt nem akarják a vajdasági magyaroknak biztosítani.

Szávay azt írja: „Orbán Viktor számára – fokozódó külpolitikai elszigetelődése okán is – sokkal fontosabb a szerb elnök és kormányának barátsága, így nem először áldozza fel nemzeti ügyeinket saját (párt)érdekei oltárán. Ugyanezt tette egyébként a felvidéki magyarság és Fico volt szlovák kormányfő esetében is.”

Orbánról és a „kiszivárogtatások csatájáról” ír a Politico

Nagy a tétje a választásnak Orbán Viktor számára, mert veresége akár büntetőeljárásokat is maga után hozhat – olvasható a Politicoban. Az amerikai hírmagazin sorra veszi az elmúlt idő magyarországi korrupciós ügyeit és a civil szervezetekkel szembeni lejárató kampányt.

Orbán Viktor miniszterelnök számára a jövő havi általános választások tétje igen nagy. A korrupcióval kapcsolatos vádak új kérdéseket vetnek fel, hogy kormánya szerepet játszott-e a civil társadalom vezetőivel szembeni kiszivárogtatásokban és ez meglepetés veszteséget okozhat Orbán számára – írja az elismert amerikai politikai hírmagazin.

Cikkében a Politico arról ír, hogy Simicska Lajos, Orbán egykori barátjának újságjai és a kormány médiája között kölcsönös lejárató írások jelennek meg. Felerősödtek az Orbán által ellenőrzött médiában azon vádak, hogy külső erők, azaz Soros György beavatkoznak az ország belügyeibe. Legújabban civil szervezetek állítólagos titkos nyilvántartásairól szóló cikkek jelentek meg – utal a Politico a Migration Aidet ért támadásra.

A Fidesz erős pozícióban van a választások előtt, vele szemben pedig egy mélyen megosztott ellenzék áll – fogalmaz az amerikai portál. Ismerteti a Medián március eleji közvélemény-kutatásának eredményét, amely a az összes szavazó körében 39 százalék, a biztos szavazók körében 54 százalékos Fidesz-támogatottságot mutat. De a szavazók 29 százaléka nem rendelkezik párt preferenciával, és

a versengő kiszivárogtatások jelzik, hogy a kormány aggódik.

Eztán a Politico leírja, hogy a Magyar Nemzetben a Fideszről szóló korrupciós írások jelentek meg, szót ejt – név nélkül – a Semjén Zsolt svédországi vadászatáról szóló jelentésről. Ismerteti a legutóbbi ügyet, az FBI védett tanújával kapcsolatos korrupciógyanút, azt, hogy a Fideszt érintő, 3-4 milliárd euró összegű, uniós pénzből származó pénzmosási ügyről számolt be a magyar újság.

Ismerteti a Politico a Migration Aid, a Helsinki Bizottság, a berlini Civil Szabadság Uniója Európáért és a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok elleni kampányt, amely a kormánypárti Magyar Időkben jelent meg. Részletesen taglalja a MigAid egyik vezetője által elmondott történetet arról, hogyan próbálták meg őket beugratni gyanús külföldi, az angolt különféle akcentussal beszélő emberek.

Végül idézi Orbán Viktort, aki egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy „ezért az a feladatom, hogy megpróbáljam mozgósítani az embereket, és figyelmeztessem őket, hogy mi folyik, mi történik”. És hogy „nagyon sok tudást gyűjtöttünk erről a hálózatról, és ezt nyilvánosságra hozzuk”.

Sikeres a szavazásra buzdító akció

Kevesebb mint két hét alatt az eredetileg tervezett összeget megduplázva 2000 fontot sikerült közösségi mikrofinanszírozással összegyűjtenie az Angliában és Magyarországon élő fiatal önkénteseknek a külhoni magyarokat az áprilisi választásokon való részvételre buzdító „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampányra. A Facebookon/Instagramon hirdetnek a fiatalok.

 

A crowdfunding akció március 31-ig fog futni, tudatták a szervezők a Független Hírügynökséggel, addig, amíg regisztrálni lehet a külhoni szavazóknak. Több tízezer magyar szavazót fognak tudni ezzel elérni és már nem is csak az Egyesült Királyságban, hanem a szigetországon kívül is.

A reklám ugyanis párhuzamosan fut  Németországban és a hétvégén Ausztriában, Hollandiában, Finnországban és az USA egyes államaiban is. 

Emellett a  választás előtti napon, illetve április 8-án a választás napján is motiválni fogják az embereket Facebookon és Instagramon, hogy menjenek el szavazni, nehogy otthon maradjanak.

Azt nem tudni, hogy ennek az akciónak milyen szerepe van-volt a dologban, de az tény, hogy az elmúlt napokban megugrott a Londonban regisztrált szavazni kívánó magyar állampolgárok száma:  két hete még csak 3471 volt, kedden reggel pedig már 6929. Emellett Manchasterben is ezer fölé nőtt már a számuk (1107). Ez már most jelentősen meghaladja a négy évvel ezelőtti számot: akkor 5400-an adták le voksukat Angliában.

Letiltották a Népszava különszámát

Ember legyen a talpán, aki megpróbál a valós esélyek alapján dönteni arról, hogy április 8-án majd kire adja a szavazatát, ha a kormányváltást támogatná. Azt már lassan tudomásul kellett venni, hogy nincs esély a teljes összefogásra, arra sem sok, hogy az egyes pártok visszalépjenek egymás javára.

Leállította az MSZP a Népszava különszámának terjesztését, amely választókerületenként az esélyes demokratikus jelölteket felsoroló térképet tartalmazott volna – írja az Indexre hivatkozva a hvg.hu. A döntés mögött az áll, hogy több választókerületben olyan nevek szerepeltek, amelyeket a szocialisták nem akarnak reklámozni. A listán a 106 esélyes jelölt között nincs jobbikos, de a kiadványban több helyen nem a megállapodás szerint induló DK-s jelöltet tüntették fel esélyesként, hanem független, vagy LMP-s jelölteket is.

A kiadványban szereplő térkép a Publicus intézet vizsgálatára épült,

de az MSZP budapesti elnöke úgy gondolja, hogy jelenleg mind a 18 budapesti választókerületben csak az MSZP és a DK jelöltjei lehetnek a legesélyesebbek a demokratikus ellenzékiek közül, legalábbis amíg nem történnek visszalépések.

A Hír Tv ugyanakkor a hírműsorai alján „futó” szalagban szinte kivétel nélkül csak az Iránytű (a Jobbik „családi” közvélemény-kutató intézete) által kiadott lista alapján, a jobbikos jelölteket nevezi meg a legesélyesebbnek a fideszesek legyőzésére.

Valóban igaz: a választónak magának kell majd eldöntenie a fülkében, kinek adja és kinek nem a voksát. Elfogulatlan segítségre aligha számíthat.

Egyértelműen akadályoznak minket a szavazásban

„Egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő az a kettős diszkrimináció, ami a magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő magyarokat éri a választáson” – szögezi le a két éve Berlinben élő Czebe Katalin. A HR-területen dolgozó szakember egyike azoknak a fiataloknak, akik Németországban elindították az Itt szavazok mozgalmat – elősegítendő, hogy minél többen nyilvánítsanak véleményt április 8-án. Változást szeretnének, mivel „mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon” –  mondja.  Hozzáteszi: „Mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –, szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami  hazánkban történik”.

 

Miért megy el szavazni?

Én nem csak kalandvágyból és karrierépítési megfontolásokból telepedtem le Németországban, súlyosan latba esett a döntésnél az otthoni deprimálóvá vált helyzet. Szeretnék majd hazaköltözni, s nem olyan Magyarországon képzelem el a jövőmet, mint amilyen az ország ma. Meggyőződésem, hogy attól, hogy ma jelenleg más országban dolgozom, ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az otthon élőket. Ezért is tartom fontosnak, hogy szavazzak.

Ismeretségi körében mit tapasztal?

Elsöprő többségben felvetették magukat a választói névjegyzékbe, hogy elmehessenek szavazni. De hát ez természetes, hiszen a barátok általában hasonlóan gondolkodnak. Ami érdekes, hogy nem csak azok vállalják az ezzel járó nehézségeket, akik abban a négy városban –  Berlinben, Düsseldorfban, Münchenben és Stuttgartban –  és vagy környékén élnek, ahol lehet szavazni, hanem azok is, akik távolabb laknak. Én szerencsés vagyok, hiszen Berlinben élek, de nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt időben, az Itt szavazok kampány miatt is, s tapasztalom, hogy sokak számára igen nagy gondot okoz, hogy eljusson a szavazófülkéig. De azt is látom, hogy nagyon sokan próbálják megoldani – ebben egyébként mi is segítünk, ha nem is aktívan, de azzal, hogy közösséget teremtünk, információkat biztosítunk a számukra.

Akkor beszéljünk egy kicsit a mozgalmukról. Mi is ez pontosan?

Ez az Itt szavazok, amelynek a története nagyjából egy félévvel ezelőttre nyúlik vissza.

Tisztázzuk, ez ugye nem a választásokon való részvételt segíteni hivatott Momentumos kezdeményezés?

Nem, ez nem az. Tavaly tavasszal alakult a Szabad Magyar Követség (Freie Ungarische Botschaft), amely berlini, leginkább magyar, származású európai állampolgárok spontán szerveződött csoportja. Európai és magyar állampolgárként különböző projektekkel szeretnénk felhívni az EU nyilvánosságának és döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy Magyarország jelen kormánya sikeresen kiürítette a demokrácia és a jogállamiság intézményeit, egyoldalúan saját igényei szerint átalakította a választási rendszert. Egy ilyen kezdeményezés keretein belül született meg az Itt szavazok kampány ötlete is, melyet jelenleg mi öten koordinálunk.

Célunk, hogy a tavaszi országgyűlési választásokra elősegítsük a minél magasabb részvételt pártállástól függetlenül a Németországban élő magyarok körében.

November óta aktívan dolgozunk ezért az ügyért – Facebook csoportot is létrehoztunk, anyagokat készítettünk, többek között összeállítottuk az egyes pártok programjairól szóló összefoglalókat, s személyesen is ellátogattunk Frankfurtba és Münchenbe, ahol találkoztunk ott élő magyar fiatalokkal.  Fontos, hogy mindezt saját szabadidőnkben, saját pénzünkön tettük, tesszük.

Pártsemlegesek?

Igen, ez nagyon fontos. Mi nem szólunk bele abba hogy ki, melyik pártra szavaz – mi azt tartjuk elsődlegesnek, hogy minél többen menjenek el szavazni. Ennek érdekében összegyűjtjük és elérhetővé tesszük az információkat, arról is, hogy hogyan kell regisztrálni, miként lehet eljutni A-ból B-be, stb., tehát sok technikai segítséget is kínálunk. Egyébként közben nemzetközivé vált a csapatunk: mint már említettem, a kampányt teljesen önkéntes alapon, a szabadidőnk és a pénztárcánk terhére visszük, költségvetésünk sincs. Így azután mikor grafikus kellett infografika készítéséhez, akkor Tabiczky Zsófia, aki a szíve-lelke és legfőbb motorja a csapatunknak megkérte egy barátját, hogy segítsen nekünk. Így csatlakozott hozzánk ötödiknek a spanyol grafikus és designer Ramírez Salvi, akivel angolul kommunikálunk, miután egy mukkot sem tud magyarul.

És ami gyönyörű: teljesen magáénak érzi a célt, hiszen teljesen elérnek hozzá is – mint más külföldiekhez is – a nemzetközi médiában Magyarországról megjelentek, többek között a Fidesz-kormány autokratikus tettei.

Ha már itt tartunk: milyen ma Magyarnak lenni Németországban?

Az elmúlt hónapokban az első kérdések egyike, amit nekem szegeznek a németek vagy más külföldiek az az, hogy mit szólok „Viktor Orban”-hoz. Mert mindenki ismeri a nevet, és sajnos nem pozitív kicsengésben. Nagyon elszomorító, hogy az országunkat képviselő ember személye ilyen negatív üzeneteket keltő figura. Viszont az emberek engem, mint magyart optimizmussal és nyíltsággal kezelnek, de általában van egy pontja a beszélgetéseknek, amikor megpróbálják kideríteni, hogyan gondolkodom, a skála melyik részén helyezkedem el.

Visszatérve a választásokra: hogyan látja, mennyire lesznek aktívak a németországi magyarok?

Ahogy közeledik április 8-a, úgy élénkül az aktivitás, ez leszűrhető például a Facebook-oldalunkon is. Bár talán ebben az is szerepet játszik, hogy mi magunk is először csinálunk ilyet, menetközben mi is tanulunk – s az érdeklődés élénkülésének lehet az is az oka, hogy mi is profibbá váltunk menetközben.

Sokat kommunikál a kinti magyar fiatalokkal. Ön szerint általában véve is aktivizálódnak, s ha igen, miért?

Saját tapasztalatomat tudom csak elmondani: én azt látom, hogy külföldön – így Németországban is –  sokkal versenyképesebbek a fizetések, s általában is a körülmények – ilyetén az egészségügy is például, és minden, ami egy jól működő állam ismérve. Ami azonban mégis talán a legfontosabb: itt mi demokratikus jogállamban élhetünk.

S mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon.

A mi generációnk tagjai megtehetik, hogy külföldön tanuljanak, hogy külföldön vállaljanak munkát, s nemzetközi tapasztalatra tegyenek szert. Ilyen tapasztalatok után különösen borzasztó szembesülni azzal, hogy mi folyik Magyarországon.

De mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –,

szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami  hazánkban történik.

Ön hogy látja, mi lesz itthon?

Szerintem a kétharmad most biztosan nem lesz meg a Fidesznek, s még ha nem is lesz kormányváltás –  racionálisan erre mutatnak a jelek és én inkább pesszimista vagyok, legfeljebb pozitívan csalódom – már akkor is elindulhatnak pozitív folyamatok. A most még kicsi pártok – mint az LMP vagy a Momentum – fel tudnak majd emelkedni, s elindulhat az uram-bátyám rendszer felszámolása.

Ön európai és 21. századinak tartja-e a magyarországi választások külhoni szavazásának a módját?

Egyáltalán nem. A legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatékonyabb az elektronikus szavazás lenne, illetve ez párosulhatna a postai szavazás lehetőségével, hiszen még ma is szép számmal vannak, akik nem barátkoztak meg az internettel és már nem is fognak, de ez rendjén is van így. A kampányunk egyik oka éppen az, hogy ebben a helyzetben segítsük az embereket, mivel egyértelműen

akadályokat állítottak a magyarországi lakcímmel rendelkező, külföldön élő magyarok elé.

Már maga a pszichológiai akadály, amit elénk állítottak is nagyon káros, nem beszélve arról, hogy például Németországban is sokaknak többszáz kilométert kell megtenni ahhoz, hogy szavazhassanak. Nem arról van szó, hogy olyan jaj de nagyon bonyolult lenne a rendszer, de sokaktól sok-sok időt, pénzt, energiát követel meg, hogy fizikailag eljussanak a szavazás napján A-ból B-be. Pedig csupán csak annyit akarnak, hogy élhessenek az alapvető demokratikus jogukkal.

A kettős diszkrimináció méltatlan – ez az én személyes véleményem. Egy demokratikus jogállamban ilyen nem fordulhat elő!

A választási matematika

Ha valaki a saját esélytelen pártjának jelöltjére szavaz, azzal csak 1 értékű szavazatot ad a kedvenc pártjának, de – és ez a fontos a számításban – ezzel párhuzamosan, teljesen akaratlanul Fidesznek is ad 6,5-öt. Vagyis szándékán kívül a Fideszt erősíti a nem esélyes jelöltre leadott szavazatával. Ha mégis az „esélyes jelöltre” adja a szavazatát, akkor a Fidesz ellen is dolgozik, és az ellenzéki jelöltet is segíti.

Csóka Endre, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet matematikusa március 22-én tette közzé azt az elemzését, amely egy pártra vagy jelöltre leadott szavazat értékét vizsgálta meg. Csóka becslésekről ír, azaz április 8-i szavazataink hasznosulásáról. A legfontosabb persze, hogy mindenki elmenjen választani, de, ha szeretné, hogy a szavazata a lehető legjobban hasznosuljon, másképpen a lehető legtöbbet érje, érdemes elolvasni a 10 oldalas szöveg rövid kivonatát.

A Csóka Endre által alkalmazott matematikai becslés azt mutatja meg, hogy egy szavazat mennyivel segíti az adott pártot vagy jelöltet, és hogy egy plusz (vagy mínusz) szavazat a párt számára átlagosan mennyi mandátumot ad (vagy vesz el).

A bonyolult matematikai modellek alapján – amelyek ismertetésétől eltekintünk – a következő eredményekre jutott:

vannak pártok, amelyekre leadott szavazat jobban hasznosul, nagyobb az értéke, mint másokra leadott szavazat.

Egy listás szavazat azon pártoknak a legértékesebb, akik a bejutási határ körül várhatóak.

Mostanában sokat beszélnek az egyéni szavazatok jelentőségéről. A Csóka Endre által készített matematikai modell maximálisan igazolja ezt. Azt bizonyítja ugyanis, hogyha egy egyéni körzetben két jelölt szoros versenyben van a győzelemért, akkor a rájuk leadott szavazatnak akár 15-ször akkora a hatása, mint egy bejutó pártra adott listás szavazatnak.

  1. A Fideszre és a Jobbikra leadott szavazat értéke így 1, mert biztosan bejutnak a parlamentbe, nincs kockázat a szavazat leadásakor.
  2. A Demokratikus Koalícióra adott listás szavazat értékét 1,1 – 1,5 közé becsüli Csóka Endre.
  3. Az MSZP–Párbeszéd pártszövetségre és a Lehet Más a Politikára leadott szavazat értéke 1,2 – 2 körüli.
  4. Csóka úgy véli, hogy egy listás szavazat a Momentum Mozgalom számára ér legtöbbet, mivel reális esélyük van arra, hogy a bejutási határ körüli eredményt érjenek el, ugyanakkor mégis van kockázata a rájuk leadott szavazatnak. Így az oda adott szavazat értéke 2 – 3 körülire becsülhető.
  5. A kisebb pártokra leadott listás szavazat lényegében értéktelen, mert nem hasznosul, az adott pártnak nincs esélye a parlamenti bejutásra.

Az egyéni szavazatok jelentősége óriási.

  1. Csóka abból a feltételezésből indul ki, hogy mind a 106 egyéni körzetben az első két helyen vagy a Fidesz–KDNP jelöltje vagy az ellenzék legerősebb jelöltje fog állni (ez ma leginkább az MSZP-P és a DK vagy a Jobbik jelöltje). A Fidesz–KDNP egyéni jelöltjei a legtöbb választókörzetben kisebb-nagyobb mértékben szoros versenyre számíthatnak, így a rájuk adott egyéni szavazat kb. 7-et ér, és ami fontos, ezzel egyidejűleg elvesz 6,5-öt az ellenzéktől is. Azokon a helyeken, ahol a Fidesz-győzelem szinte előre borítékolható, ott a szavazat értéke akár 1-ig is csökkenhet (miután biztos mandátumot jelent).
  2. Az ellenzék vonatkozásában azt állítja, hogy a nem „esélyes” jelöltre leadott szavazat lényegében értéktelen szavazat.
  3. Viszont, ott, ahol az „esélyes” jelölt valóban esélyes, a rá adott szavazat kb. 7-et ér, és ezzel együtt 6,5-et elvesz a Fidesz jelöltjétől is. Vagyis – hasonlóan a Fideszhez – szinte duplán hasznosul (ad és elvesz egyszerre). Ha valaki a Fidesztől való mandátumelvételt ugyanolyan értékesnek tekinti, mint az „esélyes” jelöltre leadott szavazatot, az 13 – 14-szeres értékűnek (!) tekintheti szavazatát.
  4. Csóka úgy véli, hogy ha egy szavazó kifejezetten nem szereti az „esélyes” jelöltet (ill. pártját), de ez az ellenérzés kicsit kisebb, mint a Fidesszel szembeni ellenérzés, még akkor is hasznosabb lehet számára, ha az esélyes jelöltnek adja a szavazatát, mint a saját jelöltére. Ha ugyanis a saját esélytelen párjának jelöltjére szavaz, azzal csak 1 értékű szavazatot ad a kedvenc pártjának, de – és ez a fontos a számításban – ezzel párhuzamosan, teljesen akaratlanul Fidesznek is ad 6,5-öt. Vagyis szándékán kívül a Fideszt erősíti a nem esélyes jelöltre leadott szavazatával. Ha mégis az „esélyes jelöltre” adja a szavazatát, akkor a Fidesz ellen is dolgozik, és az ellenzéki jelöltet is segíti.

Karácsony: koalíciós kormányzás a DK-val és az LMP-vel

Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje felajánlotta a közös koalíciós kormányzás lehetőségét a Demokratikus Koalíciónak (DK) és az LMP-nek. A Párbeszéd társelnöke abból az alkalomból állt a nyilvánosság elé, hogy a párt honlapján közzéteszik az MSZP-Párbeszéd szövetség száz pontból álló kormányprogramját.

Közlése szerint a kormányprogramot, amelyet a következő országgyűlésben a demokratikus ellenzéki pártokkal közösen kíván megvalósítani, elküldi a DK-nak és az LMP-nek.

„Azt a sorsfordító programot, ami vissza akarja adni az embereknek a szociális demokrácia Magyarországán a sorsválasztás szabadságát” – fogalmazott Karácsony Gergely.

Mi a jobb: tolvajnak, vagy hülyének lenni? – kampányhét (5.)

Mindössze két hét, ennyi választ el bennünket attól, hogy véget érjen ez az őrület. De, hiába leszünk túl a választásokon, elkezdődik egy új, akárki is nyer majd. Merthogy Magyarország politikai élete nem nyugszik, permanens zaklatottság állapotában van. Mi, akik most az elmúlt öt hétben még fokozottabban fókuszáltunk az itthoni  eseményekre, kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, nehéz higgadtan, józanul szemlélni mindazt, ami itt történik. Talán ezért is választottuk ezt a formát, hogy a szubjektív görbe tükrünkön keresztül vizsgáljuk az eseményeket. Nézzük tehát az e heti termést, mely jelenségek „harcolták” ki a toplistás helyeket.

 

  1. Kósa-mesék
  2. Semjén szarvasa
  3. A köztévé kampány öt perce
  4. Velencei kilátó avatása
  5. Gyurcsány és Vágó párharca

 

Kósa-mesék

A legelhetetlenebb helyzetekbe keveri magát a Modern városok programjának tárca nélküli minisztere. Szívesen írnánk: kommunikációs zűrzavarba került, de azon már régen túl van. Feltehetően figyelmeztették: minden egyes megszólalásával újabb és újabb hazugság-csapdát állít önmagának, ezért inkább az a helyes, hogy tagad, vagy meg sem szólal. Ezért aztán folyamatosan menekülnie kell, nehogy számot kelljen adnia arról, hogyan csapta be – mert szerinte ez történt – a csengeri nyolc általánost végzett asszony őt, az 1300 milliárd forintos örökséggel. Kósa Lajos tehát, ennek megfelelően bujdokol, menekülése közben a sofőrje összetöri a hivatali autót, az államapparátus meg lendületbe jött, hogy kimentse őt a slamasztikából. A rendőrök károsultak után kutatnak, de mert ez Magyarország, nem találnak könnyen, mert, ha vannak is ilyenek, azok félnek az adóhivatali vizsgálattól. Így aztán még az a paradox helyzet is előállhat, hogy – titokban –jutalmat és mentességet ígérnek azoknak, akik amúgy egy kicsit csalnak, de hajlandóak hozzájárulni ahhoz, hogy rács mögé dughassák, az egyelőre külföldön tartózkodó csengeri nőt. Egy ország röhög Kósán, de közben retteg is: a fékeveszetté vált hatalom, lám, mindenre képes.

Semjén szarvasa

A miniszterelnök-helyettes kezdetben még vállalta büszkén és hetykén a nyilvánosságot: íme itt vagyok én, tessék, csak tessék, igen nekem van egy ilyen szenvedélyem, szeretek vadászni. Akkor még úgy találta: ez a leghelyesebb megoldás, úgy is védve van, hiába találgatják az emberek, miből futotta neki négy-öt milliós kirándulásokra, ki az a krőzus, aki finanszírozza őt és miért, egyszerűen csak mosolyog és ennyit szán a a nyilvánosságnak. De hát a vadászat nem itthon történt, a lelőtt szarvas tulajdonosa nem magyar ember, aki készséggel odaállna kimenteni a bajból a minisztert, így most azzal kell szembenéznie Semjén Zsoltnak, hogy lopott. Ezt nem mi mondjuk, a svéd ember mondja, az a svéd ember, aki tulajdonosként ismerte fel a vadat, illetve, mint kiderült, házállatot, és feljelentést tesz a magyar vadász ellen. Erre a fordulatra nyilván Semjén sem számított, nem gondolta, hogy a szarvas, amellyel oly büszkén pózolt, és amelynek helikopterre fellógatott testét nap, mint nap láthatjuk a magyar televíziókban, persze nem a kormánypártiakban, egyszer csak gazdára talál. Lassan csak az a kérdés, hogy miként is történt ez a nem mindennapi vadászat, netán oda terelték az állatot Semjén elé, mint egy céltáblát, és felkínálták: találja el, mondjuk húsz méterről? Mert akkor nem csak a pénzügyi, korrupciós ellehetetlenülés vádját húzza magára, de még, mint vadász is megbukik. Lassan a mi miniszterünknek, épp úgy, mint Kósának is döntenie kell, melyik vádat vállalja inkább, melyik a legkevésbé kellemetlen. A lopás, a korrupció, vagy a bukott vadász. Önök szerint?

 Köztévés öt percek

Ha már szóba került Semjén Zsolt kapcsán a televízió, érdemes elidőzni egy pillanatra itt is. Alig egy hete büntették meg jelentős, mintegy egymillió forintra a magyar közszolgálati televíziót – azért figyeljünk: a büntetést is mi fizetjük -, mert a hatóság által vizsgált héten elfogultnak bizonyult, mivel csak fideszes politikusokat engedett be a reggeli műsorába. Ehhez persze nem kellett volna különösebb vizsgálat, ha megkérnek bennünket, mi szívesen elmondtuk volna, hogy ez nem csak az adott héten, kilencven százalékban így van, és abban sincs az ellenzék számára köszönet, ha éppen meghívást kap egy-egy képviselőjük. Most azonban, kampányidőszakban, törvényi kötelezettsége az állami televíziónak, hogy öt percekre beengedje a pártokat, ahol azok elmondhatják a programjukat. Nos, nyilván, a tévé sem volt felkészülve arra, hogy ezek az öt percek lesznek a legnézettebb műsorai. Persze csak utólag, és a közösségi médiában. Itt is az ország röhög rajtuk, ahogy kiosztja őket Juhász Péter, és kénytelenek tűrni, ahogy az egész politikai osztályról, illetve magáról a hatalomról mond el olyan dolgokat és vet fel olyan kérdéseket, amelyeket az állami tévében eddig tilos volt. És arra sem voltak felkészülve, mit kezdjenek a Kétfarkú Kutyapárt csirkéjével, akinek arcát sem láthatták, csak jelmezét, és végig kellett hallgatniuk, hogy minden kérdésre csak kotkodácsolással válaszol. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyjából ez volt a legőszintébb szó, ami az utóbbi években az állami tévé en elhangzott. Kot-kodács.

A velencei kilátó

Nem tudom találkoztak-e a képpel, ahol a velencei kilátót avatják fel, magyar politikusok. A választási kampány egészen különleges helyzeteket tud teremteni, mindenki igyekszik felférni a képre, megmutatni önmagát. Az avatások, átadások amúgy is az országgyűlési választások előtti időszakok kedvenc elfoglaltsága, ilyenkor adnak át utakat, üzemeket, mindent, ami lehet, még azt is, ami csak félkész állapotban van, mert hát a protokoll a lényeg, a kampány, a szavazatgyűjtés; hátha egy ilyen  esemény dönti el véglegesen az adott körzetben, ki is lesz a nyertes. Ennek a procedúrának volt egy különleges vadhajtása – nem semjéni értelemben ! – ez a velencei avatás: nem kevesebb, mint kilenc politikus állt oda, hogy átvágja a nemzeti színű szalagot, sajátos rálátást adva ezzel a magyar politikai életnek. A ceremónia valamennyi résztvevőjének jutott egy darabka a szalagból, és, ahogy láttam, egyikőjük sem érezte a helyzet groteszk jellegét. Miért is érezte volna, számukra az lett volna ciki, ha lemaradnak a képről. Jó, hogy így történt: megajándékoztak bennünket egy újabb kis magyar abszurddal a  politikai életből.

Gyurcsány és Vágó performansza

Két napig szórakoztatta a közvéleményt a két, amúgy együttműködésre készülő, annak jegyében találkozó politikus. Vágó Gábor, az LMP-be visszatérvén, tagja volt annak a küldöttségnek, amely a DK elnökének meghívására látogatott el Gyurcsány pártjához, hogy esetleg közösen vessenek véget a ki kivel nem működik együtt több éves előadásának, és végre alkut kössenek. A randevú meglehetősen sajátosra sikeredett; Vágó, távozván a tárgyalásról, azt találta mondani a nyilvánosságot képviselő újságíróknak, hogy vendéglátója némi whisky hatása alatt lehetett. Gyurcsány, az illetlen látogatót feljelentéssel fenyegette meg, mire az bocsánatot kért, Gyurcsány pedig visszavonta a feljelentésre tett ígéretét. Azt ne kérdezzék meg, hogy magának a tárgyalásnak mi lett az eredménye, mert felesleges. Felesleges, mivel sikerült még egy kicsit hátrább lépni, és azt az átmeneti eufóriát, amit a hódmezővásárhelyi választás hozott el, visszalökni abba az állapotba, ahol azt megelőzően volt. Tulajdonképpen az külső szemlélő immár csak azt tudja kérdezni az ellenzéki oldaltól: itt mindenki részeg? Vagy, ha nem ki miéért cselekszik így?  Pedig a Fidesz, a fentiekből kiderül, ennél többet már nem tud tenni az ellenzékért. Hiába Kósa-ügy, hiába Semjén-ügy, hiába Elios-ügy – egyre sötétebben látunk.

Karácsonyra hivatkozva adatokat kérnek és lakásokat keresnek

Karácsony Gergely nevében telefonon személyes adatokat gyűjtenek és személyesen üres lakásokat keresnek „migránsok számára”. Új fordulatot vett a kampány.

A telefonos választási kampány keretében ismeretlen férfihang jelentkezik telefonon azzal, hogy Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje nevében személyes elérhetőségi adatokat (telefonszám vagy e-mailcím) kér, hogy erre információkat juttathassanak el a későbbiekben. E sorok írója is kapott hívást, amelyben 45 másodperc állt rendelkezésre az adat bediktálására.

Karácsony Gergely a Klubrádióban elmondta, hogy telefonos kampányukban

saját hangján „hívja” azokat, akik korábban hozzájárultak a szám megadásához.

Ezzel párhuzamosan aktivisták járják a házakat, hogy

üres lakásokat keresnek migránsok számára

– mondta el egy hallgató a rádióban. Ez rímel a kormányzati propaganda elmúlt hetekbeli fordulatára, amely szerint ha az ellenzék nyeri a választást, akkor lakásokba fognak fognak „migránsokat telepíteni”: először csak önkormányzati tulajdonúakba, később már arról beszéltek, hogy magánlakásokba is.

Karácsony Gergely elmondta, hogy a Fidesz hatalmának végét érezve alkalmazza ezt az eszközt. Feljelentést tesznek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK