A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.
Barátaim, magyarok, Balog lelkész úr, Dalma asszony, stb.
Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Ami szívemen, az a számon. És ez mindig így lesz, ameddig világ a világ. (Hosszú, ütemes taps.)
Meg még utána is. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)
Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor időnként mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.
A látszat csal, a valóság nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem.
És én most azt mondom nektek, hogy az OLAF beszállt a választási kampányba, és a Soros-tervet hajtja végre. Az E.ON szintén.
És mindenki, aki a vejemet a szájára veszi. Vegyétek tudomásul, hogy Tiborcz István, a saját lábán álló vejem, egy talpig becsületes ember. (Derültség.)
Azt mondtam, hogy talpig. (Nevetés).
Röhögjetek csak barátaim, magamban én is röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.
Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim.
De főleg pénzem, és hatalmam.
Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)
Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok nekem. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én meg nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.
Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim. A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Olyan, amelyik elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit.
Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.
Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)
Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)
Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.
Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok, és sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)
Féltem akkor magamtól, barátaim.
De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől.
Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.
Nekem.
És végezetül, valami nagyon fontosak akarok mondani.
Szabadok akartok lenni, vagy szabadlábon? Ez a kérdés, válasszatok!
