A Vas utcai ütközet kimenetele egyelőre kétséges. A kitartó művészpalánták tartják hadállásaikat, az oktatás folyik a sajátos hadiállapot sajátos feltételei szerint, az alapítványi kuratórium elnöke pedig a közvetlen hadműveleti területen kívül rekesztve nap-nap után nyilatkozik hol itt, hol ott.
A kormány, amelynek immáron semmi köze az egész eseménysorhoz, csak figyel és nem kommentál. Hanem azért a kasszakulcs valahol náluk van.
„Még mindig nem utalta át a Színház- és Filmművészeti Egyetem pénzét az Innovációs és Technológiai Minisztérium – tudta meg a hvg.hu. A pénz azért került le az SZFE számlájáról, mert az magánegyetemmé alakult át ősztől, így a számlája megszűnt a Magyar Államkincstárban, és kereskedelmi banki számlát kellett nyitni. A két számla nem létezett párhuzamosan, ezért az egyetem számláján lévő összeg az ITM-hez került, (miért pont oda?!) és most onnan várják az átutalást.“ Ez szeptember 8-án felröppent hír. A pénzről azóta én nem találtam semmit, a neten, talán alaposabban kellett volna böngészni.
Meglehet, az új számlát megnyitották, az SZFE pénze már ott van, s várja, hogy gondos kezek fedezzék belőle az egyetem kiadásait. Merthogy fizetni kell a világítást, a folyóvizet, a fűtést a technikai és az adminisztratív személyzetet, még talán az oktató tanárokat is, netán az ösztöndíjakat, vagyis az egyetem működtetésének költségeit.
Az egyetemnek pedig van erre pénze. Van erre pénze?
És hosszabb távon is lesz erre pénze? Honnan? Ha van és lesz, ki férhet hozzá? Vajon ki nyitotta meg a számlát, ha már megnyílt? Kinek van erre joga? A magas minisztériumnak? A kuratóriumnak vagy az egyetem kancellárjának? Ki jogosult aláírni a számlákat? Ki dönthet a pénz felhasználásáról, ha a kuratórium illegitim, (a diákok szerint), vagy ha az egyetem jelenlegi spéci köztársasági formációja jogellenes (a kuratórium és a nem érdekelt fél kormány szerint).
Egy-két dolgot ez ügyben alighanem még tisztázni kell, s én élek a gyanúperrel, hogy pénzdolgokról nem kevesebb vita várható, mint az SZFE működéséről, oktatási-nevelési programjáról, s egyebekről. Sőt bátorkodom megemlíteni Montecuccolit, a hadvezért, aki szerint
a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz!
Nagyon is reális, fenyegető lehetőség, hogy valaki mihamar elzárja az egyetemet tápláló (ma sem bőséges) pénzfolyam csapját, s ez sajnos a Vas utcai ellenállás végét, az alig létrejött, fiatal köztársaság bukását okozhatja.
Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a kormánynak ehhez sem lesz semmi köze.
Lovász Péter
