Mit üzen a másik két Budapesten turnézó Trump-nagyágyú, Steve Bannon és Peter Thiel? (Heti Válasz); a kormányalakítás totális érdektelenségbe fulladt (HVG); négy év kényelem milliós fizetéssel, százmilliós frakció- és pártalapítványi támogatással, új csúcsmobillal, állami infrastruktúrával. Nix ugribugri (168 Óra).
Trump-sztárok Budapesten: mit keresnek itt az amerikai tabudöntők?
Bátor provokátor vagy egomán pojáca Milo Yiannopoulos, és milyen mondanivalója lehet Magyarországon? Mit üzen a másik két Budapesten turnézó Trump-nagyágyú, Steve Bannon és Peter Thiel?
Egyfelől a „közbeszédet lezüllesztő, pedofil náci pojácának”, másfelől a „píszí dogmát kikezdő, briliáns provokátornak” tartják Milo Yiannopoulost, aki pénteken Magyarországon tart előadást a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet meghívására. De ki ő valójában? Apai ágon görög–ír, anyai ágon brit zsidó felmenőkkel bír, és mint tavaly kiderült, 13 és 16 éves kora között két idősebb férfi is molesztálta. Az egyetemre már nyíltan homoszexuális, de hívő katolikus fiatalemberként került. Volt cambridge-i magyar iskolatársa lapunknak felidézi: helyét kereső, félszeg fiú volt, aki e két identitását nehezen tudta összeegyeztetni.
Azóta az új angolszász jobboldal kedvenc provokátora lett, bár ténykedését a jobboldalon sem mindenki nézi jó szemmel. A szintén népszerű, fiatal konzervatív megmondóember, Ben Shapiro például rámutat: Milo miatt egy teljes nemzedék nő föl abban a tévhitben, hogy a politikai inkorrektség a sértegetéssel és öncélú trollkodással azonos.
Mit üzenhet hazánkban Milo, valamint volt munkaadója, a szintén Budapesten turnézó Steven Bannon? És miért kap kiütést az amerikai egyetemek látszólagos sokszínűségétől Peter Thiel, a Brain Barra érkező Szilícium-völgyi Trump-támogató?
Robotok és robotosok
A kormányalakítás totális érdektelenségbe fulladt.
Chikán, Járai, Martonyi, Pokorni, Stumpf – ezek a professzionális szakpolitikusok fémjelezték húsz éve Orbán Viktor első kormányát. Micsoda névsor! Mármint a mából visszatekintve. Annak idején legalább olyan jól csengő ötös volt, mint a hatvanas években a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi csatársor. Ha nem voltak is legyőzhetetlenek, Európa és a világ labdarúgásának az első vonalába tartoztak. A mostani kormányban nem a csatároknak, hanem a védőknek szán kulcsszerepet a miniszterelnök.
(…) Oroszország előrébb tart, az autokrácia érettebb szakaszában van. Míg Orbán Viktor 2030-ig hatalmon akar maradni, Putyin elhárította azt a kérdést, óhajt-e indulni a 2024-es választásokon. „Azt hiszi, még százéves koromban is itt fogok ülni?” – vágta oda az ezt firtató újságírónak. Igaz, ő közel hétezer napja vezeti Oroszországot, Orbán ennek alig több mint a felét abszolválta. Ott a rendszer már annyira stabil, hogy a polgárok utólag s önként megerősítik Putyin személyi döntéseit – jellemzi Világ rovatunk –, nálunk azonban a civileket még meg kell fegyelmezni.
(Farkas Zoltán szubjektív lapajánlójából)
Ceglédi Zoltán: Hullaszag
Mindenki elcsöndesült. A kormánypárt megkapta, amit akart. Kétharmad, totális győzelem. A migránsveszélyt üvöltő plakáterdő a választás után azonnal el is tűnt. Írjuk már le, hogy amit kormányzati tájékoztatásnak hazudtak, az valójában közpénzes tízmilliárdokból folytatott pártpolitikai kampány volt. Máskülönben most is ugyanúgy kéne harsogni, nem? –írja Ceglédi Zoltán a 168 Órában.
Az ellenzék szintúgy visszahúzta a csápjait. Az elbukó kevesek a kudarc okán, a tutiba beülő vagy abban benne maradó szereplők meg azért, mert megvan a konc, dolgozni már nem kell érte, elvenni sem lehet. Fura is megélni a parlamenti kapukon kívül rekedt mozgalmároknak, hogy akik tegnap még nekik udvaroltak, ugrottak minden csettintésre, hogy hát persze, felszaladunk a színpadodra, aláírjuk a petíciódat, benyújtjuk a törvényjavaslatodat, elmegyünk a haknikörutadra, nos, ezek a szereplők ma köszönik, de épp nem szorulnak rá ilyes akciókra. Négy év kényelem milliós fizetéssel, százmilliós frakció- és pártalapítványi támogatással, új csúcsmobillal, állami infrastruktúrával. Nix ugribugri.