Lajka kutya történelmet írt, de egy napig sem élt az űrben. Moszkvai kóbor kutyaként került be a szovjet űrprogramba, és az első élőlény lett, amely Föld körüli pályára állt.
Három kutyát készítettek fel 1957-ben az űrutazásra, melyet kezdettől fogva úgy terveztek, hogy az állat nem éli túl, mert a technológia nem állt készen arra, hogy visszahozzák a Föld körüli pályára állított Szputnyik-2 típusú műholdat. Lajka űrutazása azoknak a teszteknek a sorába illeszkedett, amelyekben az űrutazás élő szervezetekre gyakorolt hatását vizsgálták, hogy megágyazzanak az emberes misszióknak.
Lajkát 1957. november 3-án bocsátották az űrbe a Szputnyik fedélzetén Bajkonurból. „Sírtam, amikor elindult Lajka”- nyilatkozta most az egyik kiképző, Adilia Kotovszkaja az orosz sajtónak. Elmondta, hogy nagyon nehéz kiképzésen estek át a kutyák, azt kellett ugyanis megszokniuk, hogy kis helyen kell meghúzniuk magukat hidegben és sötétben.
Végül a három kutya közül azért választották Lajkát, a hároméves szukát, mert ő volt a leginkább fotogén.
36 kutya volt összesen abban a csapatban, amelynek az volt a feladata, hogy előkészítse az ember űrutazását, miközben folyt az űrverseny az amerikaiak és az oroszok között. Kezdetben az oroszok álltak jobban: Lajka űrutazása, majd Gagariné történelmet írt.
De már Lajka útja során kiderült, hogy baj van az orosz űrtechnológiával. Az utazást legalább egy hétre tervezték, de már az első napon túlhevült a Szputnyik-2. Lajka meghalt, és a műhold hamarosan elégett.
Mindezt persze hatalmas sikerként tálalták a Szovjetunióban és a szocialista országokban, és 2002-ig eltitkolták, hogy milyen szörnyű halála volt Lajkának. A szovjet időkben azt terjesztették, hogy Lajka napokig élt az űrben, sőt, egy ideig még azt is, hogy elaltatták, mielőtt elfogyott volna az oxigénje.
Habár a misszió nem sikerült teljesen, Lajka hőssé vált, és még most is nagy tisztelet övezi Oroszországban, amiért életét áldozta az űrutazás oltárán.
