Putyin meghívta mind Donald Trumpot mind pedig Hszi Csin-ping kínai elnököt, hogy május kilencedikén vegyenek részt a Győzelem napi ünnepségeken az orosz fővárosban amikor a nyolcvanadik évfordulóját ünneplik annak, hogy a Szovjetunió, az USA és a Brit Birodalom legyőzte a náci Németországot.
Hszi Csin-ping elnök már el is fogadta a meghívást, Trump ezt attól teszi függővé, hogy milyen eredményt ér el az Ukrajnáról folyó tárgyalásokon. Benoit Vermander jezsuita atya, a jeles sinológus azt fejtegette a párizsi Le Mondeban, hogy Trump diplomáciája két célra irányulhat: az egyik a kissingeri irányvonal követése, amely azt célozza, hogy Washington mindenképp legyen jobb kapcsolatban Moszkvával és Pekinggel mint azok egymással.
A másik viszont, melyet “diplomáciai realizmusnak“ neveznek Washingtonban a három nagyhatalom szövetségét vetíti előre és egyben a világ újrafelosztását. Mit jelentene ez a gyakorlatban? Azt, hogy az USA megszerezné Kanadát, Grönlandot és a Panama-csatornát, Kína megkapná az ellenőrzést a Dél-kínai tenger fölött, és az USA garantálná, hogy nem támogatja Tajvan függetlenségét. A kínaiak részt vállalnának a békefenntartásban Ukrajnában. Erről a londoni Economist írt hírszerzői információkra támaszkodva.
Putyin birodalma
Az orosz elnök kiterjeszthetné a befolyását nemcsak Ukrajnára, de Moldovára sőt a három kis balti államra is – írja a jezsuita atya. Aki rámutat arra, hogy Magyarország kormánya szervezi Putyin barátait a térségben: Szlovákia, Csehország, Szerbia stb.
Ezt az új világrendet koronázná meg a három császár találkozója Moszkvában a Vörös téren.
Vajon életképes lenne-e ez az új Jalta?
Putyin rendszere versenyképtelen: míg az USA és Kína meghatározó szerepet játszik a világgazdaságban, Oroszország mindössze nyersanyagszállítóként jön számításba. Putyin rendszere nem vonz senkit sem: ki akar orosz módra élni? Ezzel minden bizonnyal az orosz diktátor is tisztában van hiszen vissza kell emlékeznie arra, hogy Gorbacsov engedte szabadon a vonakodó “szocialista barátokat”, mert még saját államát is képtelen volt finanszírozni nemhogy szövetségeseit, amelyek permanens válságba süllyedtek a nyolcvanas években. Churchill már a jaltai osztozkodás alkalmából figyelmeztetett arra, hogy
“a Szovjetuniónak emésztési problémái lesznek Kelet Európa lenyelésével.”
Putyin számára az ukrajnai háború szánalmas kudarc: a három naposra tervezett villámháború három év alatt sem ért el eredményt. Putyin jelenleg az arcát és a hatalmát menti aligha kockáztatna meg egy támadást a NATO tagállam balti országok ellen.
Azt ugyanis Moszkvában pontosan tudják: Trump nem vonulhat ki a NATO-ból, nem hagyhatja magára Európát, mert ezen múlik a világhatalmi pozíciója. Már 1944-re is azért hozták össze a partraszállást Normandiában, mert attól tartottak, hogy 1945-re Sztálin tankjai elérik az Atlanti óceánt. Az Atlanti óceántól a Csendes óceánig terjedő birodalom az USA rémálma különösen azután, hogy Kína is csatlakozhat ehhez. Egy ilyen kétmilliárd emberből álló gazdasági közösség veszélyes kihívója lehet az Egyesült Államoknak.
Trump rémálma Orbán vágyálma
A magyar miniszterelnök Budapesten egy eurázsiai tanácskozáson arról beszélt, hogy amennyiben Trumpnak sikerül lezárnia az ukrajnai háborút, akkor újrakezdődhet a nagy kontinentális együttműködés, melyet a német kancellárok: Kohl, Schröder, Merkel kezdtek meg Oroszországgal és Kínával.
Ehhez a stratégiai szövetséghez csatlakozott Orbán Viktor, aki itt látja az ország jövőjét. Csakhogy az Egyesült Államok nem véletlenül nyilvánította stratégiai ellenféllé Kínát és Oroszországot még 2021-ben egy évvel Putyin Ukrajna elleni agressziója előtt. Szimbolikus gesztus volt az Északi Áramlat földgázvezetékek felrobbantása a CIA segítségével. Az USA épp a Putyinnal való szoros együttműködés miatt akarta levenni a sakktábláról Orbán Viktort a demokrata adminisztráció idején. Csakhogy Washingtonban nyolc évre terveztek, de négy év után visszajött Trump, és ezzel új helyzet alakult ki az egész világon.
Most mindenki az USA elnökét figyeli: van-e valóságos mesterterve vagy látványos akciói csak vagdalkozások népszerűsége és hatalma fenntartására?
Kiderülhet ez május kilencedikén Moszkvában, ha a három császár valóban találkozik az orosz fővárosban a Győzelem napján.
