A NERkompatibilis énekes, Nagy Feró pár napja azt írta a Facebook-oldalán, hogy aki még egyszer hülyeségeket – magyarul bírálatokat – ír az egészségügyi ellátásról, azt nyakon vágja. Itt az alkalom.
Azt elhiszem, hogy vele minden rendben volt a kórházban, amikor megműtötték a térdét, de ez nyilván a fizetős ellátásának és celeb voltának köszönhető, többire ez egyáltalán nem így van a magyar egészségügyben. Konkrét példaként, bizonyítékként erre a saját esetemet ismertetem, hiszen mások érzékeny adatait nem közölhetem, meg aztán most éppen egy fontos évfordulót „ünnepelek”. Pont egy éve kaptam egy kórházi fertőzést, amiből még mindig nem sikerült kigyógyítani.
Egy műtét miatt töltöttem pár napot egy kórházban tavaly februárban. A kórházat nem nevezem meg, nem csak azért, mert nem akarom őket bajba keverni, hanem azért is, mert ez mindegy: bármelyik másik kórházban ugyanez megtörténhetett volna. Az orvosok és az ápolók mindent jól csináltak, túlterhelten is emberfeletti munkát végeztek, de a körülmények aggasztóak voltak. Erről pedig nem a kórház dolgozói, hanem a kormány tehet, amely a pénzt az egészségügyből elvonta és átirányította például a stadion építésekre, na meg a haveri kivitelezőkön keresztül az offshore cégekbe. A kórházba nem csak WC-papírt, szappant, törölközőt meg az utólagos ellátáshoz szükséges gyógyszereket kellett betegként megvenni és bevinni – ez ma egyáltalán nem meglepő -, hanem még a műtéthez is néhány felszerelést: katétereket, sőt az egyik érzéstelenítő szert is.
Még szerencsésnek is mondhatom magamat,
hiszen a fertőzés az esetemben viszonylag enyhe tünetekkel jár, miközben a statisztikai adatok szerint Magyarországon többen halnak meg kórházi fertőzés miatt, mint közúti balesetben. (Nem, Feró, ez nem hülyeség!) A fertőzésem kezelése próba-szerencse alapon történik, újabb és újabb gyógyszereket kell szednem, míg véletlenül nem sikerül találni egy olyat, amire a kórházi baci nem rezisztens. Mert szinte mindenre az, ez az evolúció árnyoldala. Egy ismerősömnek hasonló esetben a 32. gyógyszer jött be, én az egy évvel ettől még messze vagyok, de megátalkodott optimistaként mindig reménykedem.
Szóval Feró, én ezeket a „hülyeségeket” ajánlom a figyelmedbe, gyere és vágjál nyakon. A találkozónk pontos helyét és idejét a Facebookon, privátban egyeztethetjük, fent vagyok a közösségi oldalon, megtalálsz. Én a törzshely kocsmámat fogom ajánlani helyszínnek.
